﻿Mai mellékletünk: MŰM NÉLKÜL
Áras
farint
Magyar Nemzet
mm.
január 7.
IJV . évfolyam
ALAPÍTOTTA: PETHÖ SÁNDOR
A fö
Mifelénk mindig szent volt ez a szó, suttogva, áhítattal és vágyakozással ejtettük ki: földi Azt hiszem, mindenütt ez volt a falusi ember jellemzője. Rongyoskodott, takarékoskodott, megvonta magától a jobb falatokat, hogy jusson még egy darabka földre. Egy újabb barázdára. Aki össze tudott takarékoskodni szorgalmával egy kis gazdaságot, s virágzóvá tette, azt a józan rétegű paraszttársadalom legnagyobb megbecsülése és tisztelete övezte.
A parasztságnak ezt a szilárd rétegét, amelyre építeni lehetett, a pártállam szétverte, a földjét elvette, s tízezreket kényszerített be a termelőszövetkezetbe, vagy tett földönfutóvá. Tömegével hagyták el a falut az emberek, hogy az iparban próbáljanak szerencsét. Hűtlenekké váltak volna a földhöz, az egyetlen szentségükhöz? Nem. A föld szerefeie tovább élt a szívekben, kísértett olykor álmukban, de ők maguk elfáradtak a kilátástalannak bizonyuló harcban. Kiábrándultak és eltompultak.
A pártállam megszűnése után jogosan merült fel a földek tulajdonjoga, s egyben a kisemmizett parasztok kártalanítása, amely ezzel szorosan összefügg. Országös érdek, hogy megnyugtatóan rendezzék végre a föld sorsát és megszűnjék az e körül keletkezett zűrzavar.
Vannak, akik a 47-es birtok-viszonyokhoz való visszatérést tartják igazságosnak, mások a kártalanítás mellett kardoskodnak, a régi aranykorona alapján. A legutóbbi sürgősségi indítvánnyal az Országgyűlés elé terjesztett javaslatot is elfogadhatatlannak tartják egyes szakértők. A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége új, módosított javaslat elkészítését szorgalmazza. Ennek az a lényege, hogy a kárpótlási jegyért csak azok a volt tulajdonosok és leszármazottaik kapjanak földet, akik annak megművelését saját maguk vállalják, de arra is kötelezettséget vállalnak, hogy az így szerzett földet 5 éven belül nem adják el. A másik lényeges kikötés: kártalanításra csak az állami tulajdonú földek kerüljenek.
Ez ugyanis megakadályozná a jól gazdálkodó termelőszövetkezetek felszámolását. Abban mindenki egyetért, hogy ezekre szükség van. Élelmiszeriparunk exportértéke 1,5 milliárd dollár és 1 milliárd rubel között mozgott. Ameny-nyiben ezt tovább tudjuk növelni (a jövőben már csak dollárelszámolásról beszélhetünk), akkor visszaállíthatjuk gazdasági egyensúlyunkat. Ez pedig elképzelhetetlen demokratikusan szervezett közös gazdaságok nélkül.
A kérdés gyors megoldása azért is sürgős, mert a földtörvény körüli sok huzavona egyre jobban érezteti hatását. A hélyi önkormányzatok s«yn tudnak döntést hozni tulajdonos hiányában. Nyugtalanság tapasztalható a falvakban, ami kihat a földek művelésére és az állattenyésztésre is. Egyre nyilvánvalóbb:	mezőgazdasá-
gi termelésünk, az ország lakosságának ellátása a földkérdés rendezésén áll vagy bukik. Az is kétségtelen: csakis egy tisztességes megoldás állíthat meg bennünket az elszegényedés útján.
Az ország teherbíró képességének figyelembevételével kell megoldani a kérdést, de mindenképpen úgy, hogy ezzel egyben igazságot szolgáltassunk a kisemmizett parasztságnak is. Ettől függ, lesz-e jövőre elegendő élelmünk.
Illés Sándor
Washington „utolsó** figyelmeztetése Bagdadhoz
Bush kérlelhetetlen üzenetével indult Baker Európába
Közel-keleti körúton a brit kormányfő
A külpolitikai helyzet
SORSDÖNTŐ NAPOK elé látszik nézni a világ diplomáciája, s persze, mindenekelőtt az idegek háborúját — s talán a valóságos háborút is — előidéző iraki vezér. A január 15-i dátumot Washington rendkívül komolyan veszi, figyelmeztette Bush Szaddám Hu-szeint; hírek szerint Baker külügyminiszter lényegében ultimátumot fog átadni iralki kollégájának. „Míg Baker európai útjára, az amerikai hadsereg az összecsapásra készülődött” — ez volt a fő mondanivalója a CNN amerikai tévéállomásnak, bemutatván a Sza-úd-Arábiában állomásozó amerikai egységek gyakorlatát. Szinte azzal egy időben, hogy a State Department vezetője elindult Európába, Major brit kormányfő a Közel-Keletre látogatott, Szaúd-Arábiába, Egyiptomba és Ománba. A brit miniszterelnök szerint a világnak mindenképpen fent kell tartania az Irak-ellenes koalíciót és meghátrálásra kell késztetne a bagdadi rezsim vezetőjét.
AZ IRAKI DIPLOMÁCIA eközben mintha több húron játszana. Egyik szombati nyilatkozatában Szaddám Húszéin olyan benyomást keltett, mintha „hajlandó lenne bizonyos áldozatokra”, ugyanezen a napon egyilk minisztere a világpolitikában megengedhetetlenül sértő hangnemben fordult Bush elnökhöz, mondván, hogy „tűnj el, az arabok szent helyeiről, mielőtt beletemetnéhk az Arab-félsziget homokjába”. Irak washingtoni nagykövete, a CNN-nek nyilatkozva viszont azt mondta, hogy a genfi külügyminiszteri tárgyalásokon Bagdad nyitott lesz minden, „józan javaslatra”, s bármilyen témát hajlandó megvitatni. Ellentmondani látszik mindennek az iraki vezér vasárnapi állásfoglalása, amelyben — mint korábban már annyiszor — közölte, Iraik egy talpalatnyi földet nem ad föl, s különben is Kuvait „történelmi része” Iraknak. Nagyonis érthető, hogy a mind bizonytalanabb és feszültebb helyzetben több légitársaság közölte, ideiglenesen szünetelteti izraeli járatait, s például a lengyel kormány fölszólította állampolgárait, hogy a válságövezetbe lehetőleg ne utazzanak. Január 15. közeledtével, alighanem, számítani lehet Ilyen, vagy ehhez hasonló felhivásakra.
AZ AMERIKAI KÖZÉLETBEN természetesen tovább tart a vita arról, hogy milyen mértékig vállaljon szerepet az Egyesült Államok az Öböl-válság elsimításában. Bush több ízben közölte, hogy ez nem lesz „újább Vietnam”; egy friss közvélemény-kutatás szerint az amerikaiak 50 százaléka valószínűnek tartja a háborút. A Time magazin neves szemleírója, Strobe Talbott szerint, az Egyesült Államok századunkban soha nem szívesen bonyolódott bele külföldön viselt háborúikba. Így Wtlson nem lépett be a hadviselő feleik közé az első világégésben, amíg a Lusitániát el nem süllyesztették, ez 128 amerikai emberéletet követelt; ha nem lett volna Pearl Harbor, talán a nagy háborúból is kimaradt volna Washington; jó húsz esztendő múltán Johnson elnök, a Tonlkinl-öbölben lezajlott incidenssel indokolta a kongresszusnak, hogy csapatokat kíván küldeni Vietnamba, s általában az elmúlt 40 év folyamán — Vietnamtól Koreán át Grenadáig — a Fehér Ház mindig a „kommunizmus feltartóztatásával” indokolta a külföldi katonai kötelezettségvállalást. Most azonban a hidegháború elmúltával nehezdbb a „melegháborút” igazolni, de, ha Szaddám Kuvaitban maradhat, „gúnyt űzhet Bush politikájából”, 6Őt, Woodrow Wilson egykori megfontolásaiból is, áki az első háborús hadba lépést azzal indokolta, hogy a világnak biztonságosabbá kell válnia. Egy egybecseng azzal, amit John Major mondott; szerinte az Irák-ellenes koalíció összefogása végül is minden ag-resszort elriaszthat a kuvaitihoz hasonló akciótól. Mindez, persze, csak találgatás, de a jelek arra vallanak, hogy az elkövetkező tíz napon belül eldőlhet, meghátrál-e az agresszor az utolsó pillanatban, avagy a diplomáciai próbálkozások egy időre kudarcba fulladnak. (M. J.)
„Un lesz háború, rövid lesz**
Major szerint „a betörőnek ki kell mennie a házból"
Több húron játszik a bagdadi vezér?
Vasárnap elindult Nagy-Bri-tanniából Öböl menti kőrútjára Major brit miniszterelnök. Első állomása Szaúd-Arábia, ahonnan kedden Omanba, majd pedig szerdán Egyiptomba utazik.
Mint az MTI jelentette, John Major szerint az Iraik elleni fellépés legfontosabb tétje, hogy a második világháború óta példátlan, s a kelet-európai változások révén lehetővé vált nagyhatalmi és világméretű összefogás ki ne csorbuljon már az első akadályvételnél.
A miniszterelnök nyilatkozatát a független brit televízió közvetítette. Mint Major hangsúlyozta: az ENSZ égisze alatt elért összefogás sikere hosszú távra elriaszthat minden agresszort, és biztonságérzetet adhat minden kis országnak. Fontosnak nevezte a közel-keleti erőegyensúly helyre-állítását és Kuvait megsegítését is.
A brit kormányfő azt mondta, hogy mindenben tökéletesen egyetért George Bush amerikai elnökkel. Nem lehet szó semmiféle tárgyalásról Irakkal, fejtegette, mert nem tárgyalási kérdés az, hogy a betörőnek ki kell mennie a házból, ahova betört. Meg
kell értetni Szaddám Húszéin iraki elnökkel, hogy a szövetségesek komolyan gondolják elhatározásukat, de azt is tudatni kell az iraki vezetéssel, hogy ha fenntartás nélkül kivonulnak Kuvaltból, akkor nem fenyegetheti őket sem támadás.
Ügy vélte, a háború — ha lesz — rövid lesz. Atomfegyvert senki sem fog bevetni, mivel Iraknak e percben még nincs atombombája, mondta, és kifejezte reményét, hogy a szövetségeseknek vegyi fegyvert sem kell alkalmazniuk esetleges hasonló iraki akciók megtorlására.
Hírügynökségi jelentések szerint Szaddám Húszéin iraki elnök rendíthetetlenséget mutatott vasárnap a nyilvánosság előtt, miközben francia diplomáciai források szerint kompromisszumkészségére tett óvatos utalást az előző napon a színfalak mögött.
Az Iraki fegyveres erők napján harcias beszédet mondott a bagdadi tévében és rádióban. Hangoztatta: Irák felkészült a háborúra, példátlan mértékű erőforrásokat összpontosított. Szaddám Húszéin biztos győzelemmel kecsegtette népét, még ha — mint mondta — elhúzódó lesz is a háború. és sok áldozattal jár is.
Kijelentette, hogy Kuvait kérdésében nem lehet kompromisz-szum, az történelmileg „Irak része”, és az is kell hogy maradjon. Ügy állította be a dolgokat, hogy a háború, ha kitör, nem Kuvai-tért folyik, hanem az Izrael által megszállt arab Palesztináért és a Golan-fennsíkért. Érvelése arra összpontosult, hogy a bagdadi vezetést az összarab ügy védnökeként tüntesse fel.
Az előző napon francia diplomáciai források szerint azt mondta a francia nemzetgyűlés külügyi bizottsága elnökének, hogy „hajlandó bizonyos áldozatokra, ha az Egyesült Államok is engedményt tesz”. Ha az értesülés hiteles, ez azt jelentheti, hogy az iraki államfő a nyilvánosság előtt fenntartja ugyan a harcias hangnemet, de a kulisszák mögött kompromisszumot keres.
IVashingloni tudósítónk telexjelentése
„Reilenpies következményekre” figyelmeztette Bush Száddá utol
Baker az elnök ultimatív levelét adja át Aziznak
Washington, január 6.
„Igazi határidő” január 15-e — közölte órákkal Európába indulása előtt James Baker, aki szerdán Genfben elnöke kérlelhetetlen üzenetét adja át iraki kollégájának: feltétel nélkül kivonulnak Kuvaittaól, vagy számíthatnak azokra a „rettenetes következményekre”, amelyekre Bush figyelmeztette szombati rádióbeszédében Szaddámot.
Négyszer, tehát a legkevésbé sem véletlenül jelentette ki az amerikai kü 1 ügyrrrLrtiszter órákkal Washingtonból Európába indulása előtt az ABC tévéhálózat vasárnapi vitaműsorában, hogy az Iraknak a BT-ha-tározatok „maradéktalan teljesítésére”’ szabott január 15-i határidő „igazi”. S a szerdai Baker—Aziz találkozón a State Department főnöke azt az elnöki levelet adja át, amelyben George Bush közli! Szaddám Huszein-rval, két út között választhat: enged a világközvélemény ENSZ-döntésekben megfogalmazott óhajának, vagy .^minden valószínűség szerint sor kerül erő bevetésére”. Maga az amerikai elnök szombat délben (nyilván okkal élve elődje, a keménységéről ismert Rónáid Reagan kedvenc fórumával) rádióbeszédben tudatta honfitársaival és Bagdaddal, hogy „nem kerül sor titkos diplomáciára”, Baker üzenetet tolmácsol Szaddámnak: „Vonuljon ki azonnal és feltétel nélkül Kuvaltból, vagy szembe kell néznie a rettenetes következményekkel". Ez nem lesz Vietnam — nyugtatta meg a héten másodszor is Bush nemzetét, s a gyors lecsapás mellett éppen azzal érvelt, hogy mindennap „növeli Szaddám világméretű fenyegetését”, hiszen szaporítja tömegpusztító fegyvereit. Ez után tárgyalva Camp Devidben Pérez de Cuellarral, az elnök állítólag csupán az iránt érdeklődött, hogy vajon az ENSZ-főtltkár is osztja-e nézetét az újabb BT-ülés szükségtelenségéről ...
Nívóm cáfol
A kritikus hét küszöbén határozott támogatást nyújtott — a politikai csúcspályára általa elindított — utódának Richard Nixon ex-elnök. A vasárnapi The New York Timesnak írt cikkében a világpolitikai kérdésekben nagy tekintélyként tisztelt Nixon sorra cáfolja a folyó vita háborúellenes érveit. Sem Kuvait feudalizmusa, sem némely kétes koalíciós partnerek nem másítják meg a Szaddámmal szembeni küzdelem lényegét: „Ha nem állítjuk meg most, később kell majd ezt tennünk, sokszorta több fiatal amerikai élete árán” (a lap hasábjain a Szíriái Asszad „bevonását” támadóknak idézi Nixon Churchill híres, többnyire rosszul citált mondását, amellyel Sztálin meg-támogatását indokolta, amikor a nácik rátörtek a Szovjetunióra:
„Ha Hitler inváziót indítana a pokol ellen, azt hiszem, lenne az alsóházban néhány kedvező szavam az ördögről"). A volt elnök szerint az arab olajhegemóniával Szaddám mindenkire veszélyes atomarzenált építene ki, s ha „hasznot” könyvelhetne el Kuvait lerohanásából, „más potenciális agresszorok is csábítást éreznének háborút indítani szomszédaik ellen”. Tehát, ha Bagdad nem hátrál meg, ez „háború lenne a békéért", hiszen „a rossz béke rosszabb, mint a háború, mert elkerülhetetlenül még nagyobb háborúhoz vezet”.
Közelebb a háborúhoz?
A Bush-kormány tehát keménységgel felelt az iraki diktátor vasárnap hajnali harcias beszédére, amely Baker szerint •talán azt jelzi, „még mindig nem érti, mennyire komolyak vagyunk”, s hogy mennyire „igazi a határidő”. Rádióbeszédében Bush persze jelezte, hogy ez csak Bagdadnak határidő, nem neki, s egy tévéinterjúban Brent Scowcroft nemzetbiztonsági tanácsadó „nem tudta”, vajon „már aznap történik-e bármi”, ám szerinte jobb, ha Szaddám viszont tudja, attól fogva „szabad erőt alkalmazni”. S ő is figyelmeztette az iraki vezért: „Ne érezze magát kényelemben" az amerikai készületlenségről szóló sajtójelentések alapján. A CBS tévében Richard Cheney védelmi miniszter kijelentette, hogy amennyiben Irak nem vonul ki Kuvaitból, „minden eltelt nappal közelebb kerülünk a háborúhoz”. Viszont Baker immár „bezárja az ajtót egy bagdadi út előtt: „Szaddám vetette el korábbi ajánlatunkat", s ha most, a határidő közeledtével elfogadnánk a meghívást, segítenénk neki azt „kicsúsztatni” — érvelt a külügyminiszter, aki hétfőn nyugat-európai kollégáival tanácskozik Londonban. Vagyis előre elvetette a Tarik Aziztól várt, egy névtelen iraki magasrangú által a The New York Timesnak jószerivel meg is jósolt meghívást a személyes találkozóra Szaddám Huszein-nal, aki Scowcroft szerint még mindig „vegyes jelzéseket" ad, holott „bizonyosan számíthat az erő bevetésére”, ha nem visszakozik. A Baker—Aziz megbeszélés ugyanis nem, mint Bagdad állítja, a tárgyalások első lépése, hanem a Bush-kormány-tól az utolsó próbálkozás a békés megoldásra. A CBS adásában azonban Mitchell szenátor, demokrata többségi vezér mosolyogva mondta Cheney-t követően, hogy „amit ma kizárnak, abból holnap még lehet valami ..."
ígéret nincs
Ám „kifutunk az időből” — mondta Bush, és főtanácsadói hajthatatlannak igyekeztek mutatkozni. Cheney cáfolta, hogy
(Folytatás a 2. oldalon)
MEG KELL PRÓBÁLNUNK
sok-sok okos érveléssel meggyőzni az önkormányzatok vezetőit, testületéit, vagy a házak tulajdonosait arról, hogy néha a számológép mellé vegyék elő a lokálpatrióta érzelmeiket is, s próbáljanak meg józanul, a falu, a város, az ország történelmi értékeit és építészeti hagyományait tiszteletben tartó döntéseket hozni. (A tőke tüskéi — 4. oldal)
A RENDŐRSÉG SZERETNÉ MEGSZEREZNI A VOLT MSZMP-ÉS MUNKÁSŐR-SZÉKHÁZAT,
legalábbis így szóltak a hírek Oroszlányban. (Százhúsz fogyatékos gyerek helyett harminchat rendőr — 5. oldal)
AZ ORSZÁG MEGMENTÉSE NEM A KÖZGAZDÁSZOK FELADATA,
ők ezt negyven évig nem tudták megcselekedni. (A hetven-hatodik — 6. oldal)
HÍREK ÉS RÉMHÍREK UTÁN
bekövetkeztek a tények: megszűnt jó néhány magyar hetilap és folyóirat. Patinásak és kevésbé patinásak, régiek és nem olyan régen indultak egyaránt. (Régiek és újak — 6. oldal)
A POLITIKA KIVONUL
a művészetekből, a helyét a valódi kérdéseknek kellene betölteniük. („Szóra szót adjanak" — 7. oldal)
MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY
unióját az 1848. évi május 30-i kolozsvári országgyűlésen az a Cári Goos segesvári lelkész fogadta el a szász követek nevé-béh, aki később, az őszi fegyveres harcok idején reményeiben csalódva, öngyilkos lett. (Az idilli állapottól, a tragédiáig) — 8. oldal)
Fokozott
rendőri szolgálat
A rendzavarás megelőzésére
(MTI) Az országos Rendőr-főkapitányság vezetőinek nincs érdemi mondanivalója a hétvégi fokozott rendőri szolgálattal 'kapcsolatban. Semmi olyan esemény nem történt, amiről az ORFK-nak tájékoztatást kellene adnia — mondta Vörösmarti Mihály rendőr ezredes, vezetői ügyeletes az MTI munkatársának.
Vörösmarti Mihály hangsúlyozta, hogy nem jelent különleges szolgálatot a rendőrök hétvégi jelenléte a fővárosi és a vidéki fő közlekedési csomópontokban és hidaknál. A rendőrök olyan parancsot kaptak, amely végrehajtásának célja az októberi taxis-blokád megismétlésének, illetve az ahhoz hasonló rendzavarás kialakulásának a határozott megelőzése. Ezzel egyidejűleg ellenőrzik a közlekedési szabályok megtartását, s fokozott figyelmet fordítanak az ellopott és körözött gépjárművek .kiszűrésére, vezetőjük elfogására. Vasárnap délutánig nem történt kísérlet a közlekedési utak lezárására.