﻿	Ára:
	forint
e t *** mm	
Hm Nemzet
Ci«tftrt*k
!9»1.
Január 10.
L1V. évfolyam
ALAPÍTOTTA: PETHÖ SÁNDOR
~M
'*?"**
‘ *.*»
** »•».
-st.
jíoíoitc?
A dunántúli község önkormányzata egyik első intézkedése gyanánt a testület egyhangúan úgy döntött, hogy az öt esztendeje épült művelődési otthont eladja egy vállalkozónak. Az illető úr ugyanis szép pénzt ígért az épületért, amely különben a település legkulturáltabb közösségi létesítménye. Neves építész álmondta meg annak idején, sikerült megfelelő építőmestereket is találni a tsz-építőágazat becsületesen végezte munkáját.
A pénzzel persze mindig baj volt, hiszen a helyi tanács szűkre szabott költségvetéséből alig-alig futotta rezsire, meg fizetésekre. Idővel igazi bűvészmutatvánnyá lett az anyagiak előkaparása, ám, valahogy mindig sikerült helyben, vagy a megyénél, a szövetkezetnél, '"agy egy országos intézménynél találni egy kicsinyke pénzeszacskót.
Most úgy látszik: ennek vége. Igaz, nem volt lélekemelő a közművelődési intézmények pénz utáni kuncsorgásának látványa régebben sem, ám a mostani helyzet több mint riasztó. Nem a vészjósló előrejelzések tömegét akarja szaporítani, aki figyelmeztet a magyar kultúra, s ezen belül a művelődési alapintézmények össze csuklásának veszélyeire, meg következményeire, de végzetes hiba lenne, szó nélkül hagyni ezt az immár jól látható folyamatot. Mert nemcsak erről az egy dunántúli településről jöttek rossz hírek. És egyáltalán, nem csak a kistelepülések, • pénzügyileg eleve kiszolgáltatottabb vidékek gondja a művelődési otthonok nem is olyan lassú fel morzsolódásának ügye! A fővárosban is alapvető finanszírozási nehézségek látszanak — már az esztendő kezdetén ...
Szóval: baj van! S ezen nem segíthetnek megnyugtatónak szánt nyilatkozatok, az alapítványok egyébként örvendetesen gyarapodó köre, meg néhány mecénás anyagi támogatása. Az egész intézmény-rendszert nem mentheti meg pusztán a jó szándék.
Az újonnan alakult önkormányzatok tisztségviselőinek nem elhanyagolható hányada jóindulatú, ám a kultúra ügyeiben kevéssé járatos. Néhány eset azt mutatja, hogy egyikük-másikuk valósággal koloncnak érzi a falu, a város múzeumát, művelődési házát, vagy éppen a helytörténeti gyűjteményt. Olyannak, ami csak viszi-viszi a pénzt, miközben alig jut szociális támogatásra, netán az energiaszámla kiegyenlítésére. Könnyen kimondatik tehát a halálos ítélet, hiszen néhány papír ide-oda tologatásával, szerződésekkel, jelentősnek tűnő pénzeket lehet besöpörni ... Hogy közben a raktárrá, vagy irodaházzá lett intézményből egyszer és mindenkorra kisö-pörtetik mindenféle kulturális tevékenység? Nos, ez ma még a körülmények kényszere alatt bocsánatos bűnnek látszik.
Ebben a helyzetben logikus tehát az a követelés — amelyet egyébként támogatnak más kulturális szférákban is —, hogy az eddig csak látszólagosan közösségi tulajdonú köz-művelődési intézmények végre valóságosan is kerüljenek a helyi társadalmak birtokába. Am — és ez igen fontos — az épületvagyon legyen elidegeníthetetlen, .vagy pedig az értékesítésből származó bevételt csakis kulturális célokra lehessen fordítani. Mindez természetesen nem oldhatja meg a működtetés pénzügyi bajait. Erre sokak egybehangzó véleménye szerint csakis az olyany-nyira hiányolt államháztatási törvény megszületése után kínálkozna némi esély.
Amit azért e „koloncnak” illene megkapnia.
Dénes D. István
Aziz in*ni viszi Husii levelét Bagdadba
Washington békét akar, de kész a háborúra
Kudarcba fulladt a genfi találkozó, Baker nemzetközi közvetítésben bízik
A külpolitikai helyzet
SÜKETEK PÁRBESZÉDÉNEK BIZONYULT James Baker és Tárik Aziz mintegy hétórásra nyúlt genfi találkozója, amelyet esti sajtóértekezletén az amerikai külügyminiszter újólag óvakodott tárgyalásnak nevezni, mert, mint mondotta, ő csupán tudatta az iraki féllel az Egyesült Államok és szövetségeseinek jól ismert álláspontját az ENSZ BT-határozatainialk feltétel nélküli végrehajtásáról. E megközelítéssel szemben az iraki külügyek irányítója hajthatatlannak mutatkozott, megnyilatkozásaiban Baker a rugalmasságnak még csak a jeleit sem fedezhette fel, miiként nem igazolódtak ama találgatásak sem, amelyek szerint Aziz valamiféle új javaslatoikkal érkezett volna a svájc* konferenoiavárosba. Egyelőre Szaddám Húszéin megbízottját az az engedménnyel is felérő ajánlat sem győzte tehát meg, melyet még szerda éjjel Hurd brit külügyminiszter szellőztetett meg a BBC híradójában. Eszerint az is elfogadható lenne az Irak-ellenes koalíció számára, ha Szaddám január 15-ig bejelentené kivonulási szándékát Kuvaitiból, és megkezdené az evakuálást. Még mielőtt Géniben a felek felálltak volna a zöld posztós asztaltól, Mitterrand francia elnök megerősítette: az Európai Közösség kész a közvetítő kezdeményezésre, esetleg néhány arab országgal karöltve, az ENSZ főtitkárának bevonásával. Maga Baker sajtóértekezletén a korábbi amerikai ellenérzések dacára, előre is üdvözölt bármiféle jószolgálati lépést, egyszerre hangsúlyozva Washington eltökéltségét és béke-vágyát, teljes mértékig nyitva hagyva az ajtót Irak előtt.
AKÁRMI LESZ IS A KIMENETELE az Öböl-válságnak a genfi találkozó utánj a kétkedők számára is egyértelművé vált, hogy a Nyugat nem hagyja magát zsarolni, és nem engedi az ököljog érvényesülését. Az is bizonyosnak látszik a hivatalos nyilatkozatokból és a szakértői elemzésekből, hogy bajosan lesz visszatérés a térségben a status quo antéhez, Kuvait kiürítését követően az arab közösség presztízsveszteség nélkül fogja kielégíteni Húszéin eredeti területi és pénzügyi igényeinek legalább egy részét, amint az sem lehet vitás, hogy a krízis elmúltával nem odázható el többé a palesztindosszié érdemi tanulmányozása, elvégre a Nyugat valamennyi diplomáciai erőfesztísót a nemzetközi jog mindenhatóságával indokolta. Márpedig ez utóbbival immár kevéssé egyeztethető össze a „kettős mérce” hidegháborús gyakorlata. Valószínűsíthető, hogy bármiféle megoldás megköveteli a későbbiekben az iraki katonai potenciál csökkentését, ami persze nem veszélyeztetheti az övezetben kialakult erőegyensúlyt, vagyis célszerűnek tűnik egy átfogó közel-keleti biztonsági rendszer — bizalomerősítő intézkedésekkel és ellenőrzési mechanizmussal egybekötött — megteremtése. Tartós, ésszerű és pragmatikus közel-keleti rendeződés híján aligha nyílhat új lap a világ Jalta és Potsdam utáni történetében.
ÜJ HELYI KONFLIKTUS létrehozásával vádolta meg Moszkvát az észt kormányfő, és egyszersmind közölte: kabineté terveket készít a szovjet csapatok elleni polgári engedetlenségi mozgalom kibontakoztatására, beleértve esetleges sztrájkokat is. Edgár Savisaar újságíróknak nyilatkozva hangot adott annak a baltikumi politikai körökben egyre erőteljesebben megfogalmazódó gyanúnak, hogy Mihail Gorbacsov, vagy az öt „túszul tartó” reformellenes tábor megpróbálja kihasználni az Öböl-válság nyújtotta alkalmat a balti államokban a rendcsinálásra. A nemzetközi közvélemény figyelmét olyannyira lekötik a közel-keleti fejleményék, s az Egyesült Államoknak olyannyira szüksége lehet a Kreml támogatására, hogy netán a Nyugat szemet hunyna a reniiitenskedő szovjet köztársaságok megrend-szabályozása felett. A moszkvai védelmi minisztérium mindenesetre szerdán cáfolni igyekezett azokat a híreket, hogy a szovjet vezetés utasította volna újább csapatok vezénylésére Moldvába, Grúziába, Örményországba, és a három balti államba. A lett parlament „közvetlen agresszióé lépésnek" minősítette a deszantosók bevetését, s japán képviselőkkel folytatott megbeszélése után ugyancsak rosszalló véleményét hangoztatta Borisz Jelcin. Az orosz elnök „nyílt támadásként” értékelte az ejtőernyős alakulatok mozgósítását, amely „hasonló választ válthat k)i”. Az erőfitogtatás helyett tárgyalásos megoldást ajánlott Jelcin, miközben a balti „frontországban”, Litvániában, a Prunskiene-kormány lemondásával éppenséggel a függetlenség kérdésében, a Sajudis kemény magjánál mérsékeltebb felfogást valló erők szorulhatták háttérbe az amúgy is feszült légkörben. Ráadásul a „baltikumi Vasladyként” emlegetett Prunskiene távozásával a radikális gazdasági liberalizálás is lefékeződhet, a vilniusi honatyák máris visszavonták a drasztikus áremelésekről hozott korábbi kormánydöntést, ezzel vélve lecsillapíthatónák az önállóságtól ódzkodó főként orosz és lengyel ajkú lakosság egyébként is felkorbácsolt indulatait. Sókan riasztó jelnek tekintik, hogy Landsbergis nacionalista ellentüntetésre hívta fel híveit, ami könnyen újabb erőszakhullámra vezethet.	(V. L.)
Semmiféle rugalinnwwágot nem tapasztalt
Az amerikai külügyminiszter még mindig remél...
Nem jött létre semmiféle megállapodás James Bal amerikai és Tarik Aziz iraki külügyminiszter genfi találkozóján. A több mint hat és fél óra hosszat tartó megbeszélés után Baker kijelentette: Irak részéről semmiféle i galmasságot sem tapasztalt, és tárgyalópartnere semmi jelét sem adta annak, hogy országa hajlandó lenne kivonulni Kuvait területéről.
Tanuk Aziz — Baker közlése szerint — még George Bush amerikai elnök Szaddám Husze-inhez Intézett tinezetét sem vet-
te át, „bár gondosan elolvasta” azt. Az amerikai külügyminiszter kijelentette: még mindig reméli, hogy sikerül békés és politikai megoldást találni az Öböl-válságra. Hangsúlyozta: lehetőség nyílik arra, hogy Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár jószolgó-latait Igénybe vegyék, de nem zárta ki azt a lehetőséget sem, hogy más országok, így például az Európai Közösség tagjai vagy az arab államok járjanak közben Iraknál a békés rendezés érdekében.
Balkar megismételte: nem tárgyalni, hanem eszmét cserélni jött Genfbe. A tárgyalás lehető-
ségét eleve kizárja az, hogy a Biztonsági Tanács érvényes határozatán nem lehet változtatni. Az amerikai külügyiminiszter ezúttal is elutasította, hogy összekapcsolják a kuvaiti válság rendezését a Közel-Kelet más problémáival, így mindenekelőtt a palesztin—izraeli probléma ren-
új'ból foglalkozzék a kérdéssel, de óvatos választ adott arra, mii történne abban az esetben, ha Irak záros határidőt vállalva megkezdené a csapatkivonást Kuvait területéről. Kijelentette, ha Irak eleget tesz a tanács határozatának, az Egyesült Álialmók kész biztosítékot adni, hogy nem
dezésével, mert ez — mint mondotta — az agresszor megjutal-mazását jelentené. Közölte: Tánik
azonban nem ha jlandó a két kérdés összekapcsolására, és hasonló álláspontra helyezkedik az inak elleni koalíció többi tagja is.
Baker nem volt hajlandó nyilatkozni arról, hogy ml történne akkor, ha Irak január 15-iig nem tenne eleget a Biztonsági Tanács határozatának. Kizárta azt a lehetőséget, hogy a tanács esetleg
(Kaján Tibor rajaa)
intéz ellene támadást, és hasonló biztosítékokat adna a koalíció többi tagja is.
Az Egyesült Államok nem kíván tartósan csapatokat állomásoztam! az Öböl térségében — mondotta egyebek között James Baker. Az amerikai külügyminiszter kizárta annak lehetőségét, hogy január 12-én Bagdadba utazzék, sőt közölte, ezen a napon — Irak hozzájárulásával — távozik Bagdadiból a még ott levő amerikai diplomáciai személyzet is.
Washingtoni tudósítónk telexjelentése
Bush „komoran’* fogadta üzenetének visszautasítását
Az elnök megismételte eltökéltségét
Washington, január 9.
Tévédráma volt a javából genfi találkozó: Amerika min den csatornán kora reggeltől, műsormegszakításokkal ezt nézhette, hiszen a hálózatok hatalmas riporteri és szakértői csapattal vonultak fel, s közvetítettek élőben minden mozzanatot.
George Bush a képviselőház külügyi bizottságának tagjait fogadta, amikor James Baker Géniből telefonált. Egy törvényhozó utóbb elmondta, hogy az elnök elnézést kérve kisietett, majd „komor” arccal tért vissza. „Ügy látszik, Szaddám Húszéin még most sem érti meg elszántságunkat” — mondta a kormány kemény vonalát támogató képviselő, míg egy fotózási alkalomból — éppen Baker genfi sajtóértekzletének kellős közepén — maga George Bush
az „egyetlen reményt keltő jelnek” azt tartotta, hogy Tárik Aziz „legalább tudathatja Szaddámmal eltökéltségünket”. S az elnök valóban komor arccal állapította meg, hogy „sajnos, nem mondhatom önöknek, hogy ez a találkozó akár egyetlen hüvelyknyivel is előrevitte volna a békés megoldás ügyét”. Más kérdés, hogy az amerikai külügyminiszter ismétlődő utalásai az ENSZ-főtitkár várható bagdadi útjára, és az egész ügykezelés „világszervezeti jellegére” némely sebtében értékelő megfigyelőket arra ösztökélt, tie tekintsék a történteket „a retorika ellenére sem, az ajtó becsapásának”. Viszont az amerikai elemzők rögvest kiemelték azt is, hogy Baker minden megfogalmazása az amerikai nyomás folytatását ígéri. Mindenesetre, amint
(Folytatás a 2. oldalon)
LETT VOLNA DARÜ
a 24-es villamos felállítására, ha a tűzoltóság még tavaly megköti az együttműködési szerződést az Építőipari Gépesítő Vállalattal. (A dokumentumokat a 4. oldalon közöljük.)
A KÖZVAGYON ELKÓTYAVETYÉLÉSE
a legjoghézagosabb átmeneti időben néhány százalékban már sikerült Is. (A nemzet állapotáról — 6. oldal)
HOLTPONT JELLEGŰ VÁLSÁG
olyan gyakran volt a magyar politikai élet osztályrésze, hogy szinte már sajátos politikai életformát jelent. (Kilépni az ördögi körből — 8. oldal)
KRASSÓ-SHOWNAK
örvendezhettek tegnap délután a Blaha Lujza téri aluljáróban az emberek. (Ismét aláírásokat gyűjtenek — 10. oldal)
Még bizonytalan a benzináremelés időpontja
(MTI) Az elmúlt év hasonló időszakához képest mintegy 50 százalékkal több motorbenzint vásárolnák az autósok ezekben a napokban, sokan kannákba, hordókba töltik az üzemanyagot. Antal Lajos, az OKGT kereskedelmi igazgatója elmondta:	naponta
mintegy 5700 tonna benzint adnak el a tavaly ilyenkori 3800 tonnával szemben, ám a finomítók napi 9000 tonna benzint állítanak elő, így az ellátás továbbra is zavartalan lesz.
További biztonságot jelent, hogy az OKGT mintegy 30 napos tartalékkal rendelkezik motorbenzinből, valamiint kőolajból is. Egyébként március végéig lényegében már megoldott a kőolajbeszerzés, főként szovjet, algériai és líbiai forrásból.
A motorbenzin áremelkedésének pontos időpontja még most is bizonytalan, arra azonban csak a ■költségvetési törvény megjelenése után kerül sor, várhatóan a jövő hét közepén. A forgalmazóknak ugyanis attól az időponttól kezdve kell befizetniük az Országgyűlés által megemelt 33,20 forintos fogyasztási adót.
Amire a korábbi hónapokban sohasem volt példa, a százhalombattai tárolók megteltek. Mindez elsősorban a benzinár liberalizációjának’ köszönhető. A felszabaduló arák nyomán a nemzetközi olajforgalmazásba Magyarország is bekapcsolódott, s a megnyílt új piacon a külföldi nyersanyag-forgalmazók igyekeznék megvetni lábukat. Egész sor helyről érkeznek ajánlatok olyan cégek részéről is, amelyeknek eddig nem volt kapcsolatuk a DKV-val. Egyelőre annyi bizonyos, hogy a hazai kutakból ez évben másfél millió tonna kőolajat hoznak a felszínre, s további 2 millió tonnára kötöttek a külkereskedők szerződést. Ez a Barátság-vezetéken, a Szovjetunióból érkezik Százhalombattára. Más szállítmányok az Adria-vezetéken, arab országókból várhatók.
Az árliberalizáció nyomán a Magyarországon forgalmazó külföldi cégek a világpiaci ármozgást is rugalmasan követhetik, így a jövőben benzinárcsökkentés is lehetséges.
A majdani ármérséklésben szerepe lehet az OKGT átalakításának. A privatizációs program keretében hamarosan megkezdődik az állami tulajdonú tröszt lebontása. A nyersanyag-kitermelés, a feldolgozás és a szállítás önálló egységként működik majd, részvénytársaság formájában. A jelek szerint különösen a feldolgozásban látnak fantáziát a külföldi cégek. Több multinacionális olaj-társaság is érdeklődik, kész tőkével beszállni az üzletbe. Erős partnerrel az oldalán a DKV-nak esélye van arra, hogy ha süllyednek az olajárak, maga is mérsékelje majd a napi benzináraikat.