﻿Húhorúiy | Az utolsó utáni reménysugár
Az ENSZ főtitkára közvetíteni
Akkor háború! Akkor háború? Felkiáltás vagy kérdés a genfi Baker—Ariz találkozó igazi üzenete? Várhatunk még hat napot a válasszal, a csalódott Bush elnök is ezt a vigaszt lelte csak a washingtoni sajtó-értekezletén. Ám illúzióink aligha lehetnek a bagdadi hatalmi törekvésekkel kapcsolatban. A békés szándékait hangoztató amerikai külügyminiszter is azt mondta Génfben, semmi jelét sem látta annak, hogy Irak egyáltalán megfontolná, betartsa-e az ENSZ Biztonsági Tanácsa által megfogalmazott határozatokat, s ekként kivonulna Kuvaitból. Reménykedhetünk még persze abban, hogy csodával határos módon a világszervezet főtitkára, aki ma érkezik Bagdadba, elér valamit, vagy a francia—arab kezdeményezésből kikerekedhet az alku az utolsó pillanatban, netán az Európai Közösség küldöttsége bírja jobb belátásra Szaddám Huszeint.
Reménykedhetünk, hogy az iraki vezér az „amerikai imperialistákkal” akar kibabrálni, s másoknak esetleg enged. De alighanem csalódnunk kell. Tárik Aziz világosan kifejtette a svájci konferenciávárosban, országának történelmi joga Ku-yait bekebelezése, s erről legfeljebb akkor mond le — ámbár ezt is kétségekkel keld fogadni —, ha az Egyesült Államok beleegyezik abba, hogy az egész közel-keleti térség viszonyait rendezzék. Az összekapcsolást azonban Washington helyesen elutasitotta, mert nem kívánja az agresszort megjutalmazni. S ezt más sem teheti, következésképpen a békés kibontakozás csak úgy lehetséges, ha Irak feltételek nélkül kivonja csapatait Kuvaitból, engedelmeskedik a nemzetközi közösség akaratának.
Hajlandóságot azonban erre nem mutatott, engedni neki viszont több mint bűn, hiba lenne. Háború vagy béke? Irak dönt. Húszéin minden kísérlete eddig az időhúzásra, az érzelmi zsarolásra, a nemzetközi szövetség megosztására irányult, abban a hitben élt, hogy az elké-nyelmedett demokráciák nem készek a csatára, megfélemlíthető k a vérgőzös szavakkal, a fenyegetésekkel eltántoritha-tók. Csalódrya végül alighanem neki kell. Az ellene felsorakozott haderő már jócskán fölényben van vele szemben — létszámban, technikában, és — nem utolsósorban — képzettségben. Húszéin vereségéhez kétség sem férhet.
Tárgyalni kell, amíg van remény, tárgyalni kell, amíg bízhatunk a diktátor kijózanodásában. Tárgyalni kell, hogy az esti vacsora közben ne hullahegyeket nézzünk a tévében, ne ártatlanul pusztuló amerikaiakat, briteket, irakiakat, netán magyarokat lássunk a fullasz-tó sivatagi homokban. Tárgyalni kell az utolsó pillanatig,' vagyis január tizenötödikéig. Aztán jöjjön, aminek jönnie kell.
De mi értelme van ennek az egész hercehurcának? Mit számít Kuvait, az a pár olajkút, a tengeri kijárat? Legyen boldog veie Húszéin, ne áldozzunk fel ezreket, netán tízezreket az erkölcsi győzelemért. Mondhatnánk ezt is, csakhogy e században már hallhattunk hasonló szavakat, csak akkor a zsarnokot Hitlernek hívták. S hogy megbékítéséért a civilizált világ mekkora árat fizetett, arra emlékezünk mind a mai napig.
próbál Bagdadban
( jaIlii csapaterősítések Litvániában, Landsbergis elutasítja Gorbacsov ultimátumát
AZ ENSZ FŐTITKÁRÁNAK küszöbönálló bagdadi kísérletére irányul a világ figyelme a genfi amerikai—iraki tárgyalás kudarca után, miközben az Európai Közösség elnöki tisztét 'betöltő luxemburgi külügyminiszter közölte, kevés reményt lát egy nyugat-európai közvetítésre. A luxemburgi diplomácia vezetője jó hírnek minősítette Pérez de Cuéllar bagdadi útját, de az irakiakkal folytatandó párbeszéd lehetősége igen csekély. A diplomácia tehát megint egyszer „egy utolsó kísérlettel” bajlódik, miközben az öböl-térségben fokozódik a harckészültség, a külföldiek sorra utaznak el Bagdadból, és az Egyesült Államok újabb előkészületeket tett tartalékosok behívására. A Géniből eltávozó Baker külügyminiszter is megdicsérte Pérez de Cuellár próbáik ozását, s ismét azt mondta, még mindig „lehetséges” a béke, nyitva az út a békés rendezés felé, Iraktól függ minden. Mindazonáltal e pillanatban csalk a bizonytalanság biztos a világpolitikában, amit jól érzékeltet, hogy a tőzsdék idegesen reagáltak a genfi kudarcra, s .máris jó néhány dollárral emelkedett az olaj ára. Az elemzők szerint az öböl-(hálború kitörése súlyos csapást mérne a világgazdaságra, s mindenekelőtt annak szegényebb övezeteire, tehát példáull Közép-Európára tis.
A GENFI KUDARC után se szeri, se száma a különböző hangulatú elemzéseknek, de abban a lagtöbb kommentár egyetért, fogyóban a békés rendezés esélye. A Reuter szerint, nyugati szakértők úgy vélik, az Irak ellen vívott háború három naptól egy hónapig tarthat. Bagdad, persze, tagadja ezt. Egy tekintélyes angol katonai szaklap számba vette a háború kimenetelének lehetséges változatait, és mindegyik esetben a szövetségesek győzelmével számolt: 1. Szaddám megvárja, amíg a szövetségesek megtá**a4ják, majd a túlerő láttán — Irákot megvédendő — visszavonul; 2. Irakot átfogó légitámadás éri, majd Szaddám az előbbi indoklás alapján visszakozik; 3. a légitámadás után a szövetséges szárazföldi erők Kuvaitban indítanak támadást, ásni zendülést vált ki az iraki hadseregben; az első változat néhány órával, a második két-thárom nappal, ez utóbbi harmadik hét nappal számol; 4. az előzőktől némileg eltérően az irakiak állják egy ideig a támadásokat, s csák azután veszítenek, mintegy tizenhét nap múltán; 5. végezetül azt is elképzelhetőnek tartja a katonai szaklap, hogy Szaddám megelőző csapást mér az ellenségre, megpróbálván magához ragadni a kezdeményezést, de végül mégis vészit. A legtöbb elemző az első három változat valamelyikével számol, ezek során a szövetségesek bombázói lerombolnák az iraki utakat, a .kulcs-fontosságú létesítményeket, s szétvernék az iraki légvédelmet.
EGYETLEN TÉRSÉG „versenyképes” e pillanatban a világpolitikai hirt>örzén, a mindent háttérbe szorító, és az idegeket a pattanásig feszítő Öböl-válsággal: ez pedig a Szovjetunió, szorosabban a Baltikum. Gorbacsov ultimátumban szólította föl a litván vezetést, hogy tartsa be az alkotmányt, s eközben újabb deszantegységek érkeztek Viilniusba. Washington rosszallását fejezte ki a Baltikumot fenyegető moszkvai intézkedések miatt, amit — bár enyhe formában — Moszkva visszautasított. Ügy tetszik, kísért a „Szuez-szindróma”, hiszen a minap a londoni Financial Times, csütörtökön egy amerikai elemző fejtegette, azt, hogy Moszkva éppen az öböl-válság „csúcsidejére” összpontosítja a renitens köztársaságok megrendszabályozását célzó intézkedéseit. Tálán az történik, mint 1956-lban, amikor a világ Szuezre figyelt, s eközben a szovjet csapatok leverték a magyar forradalmat? — teszik föl többen a kérdést, s csak az elkövetkező napokban dőlhet el, vajon tényleg történelmietlen-e a párhuzam. Moszkvában mindenesetre csütörtökön azt bizonygatták, hogy az eredeti menetrend szerint, február 11-én kezdődik a szovjet—amerikai csúcstalálkozó. Ám ehihez nyilván arra lenne szükség, hogy ne kerüljön sor légi deszantos „rendcsinálásra” a Baltikumban vagy másutt.
(M. J.)
M«:t» nyitva a békére nyíló ablak
Pere* de Cuellar minden tekintélyét latba veti
A genfi kudarc után az ENSZ főtitkára Genf érintésével Bagdadba utazik. Az amerikai-iraki külügyminiszteri találkozóval nagy terjedelemben foglalkoznak a távirati irodák. Kü-löntudósításban számolunk be a washingtoni, a párizsi és a jeruzsálemi visszhangról. Az alábbiakban a világ nagy régióinak véleményét foglaljuk össze. Szinte mindenki szeretne látni még esélyt a békés rendezésre, de egy olasz lap szerint beindult az amerikai háborús gépezet.
New Yorkból jelenti az AP: Az ENSZ főtitkára csütörtökön Irakba indult, hogy kísérletet tegyen az Öböl-háború 'kitörésének megakadályozására.
— Erkölcsi kötelességemnek tekintem, hogy a békét szolgáló Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkáraként mindent megtegyek a legrosszabb megakadályozására — nyilatkozta csütörtökön Javier Pérez de Cuellar.
Arra a kérdésre, hogy milyen tárgyalási meghatalmazással tárgyal Bagdadban, a világszervezet főtitkára azt felelte, hogy erkölcsi tekintélyét latba vetve próbálja
Cuéllar előbb Genfbe utazik, s ezután étkezik az iraki fővárosba. Az előzetes egyeztetés szerint ott találkozik Szaddám Húszéin iraki elnökkel is, és vasárnap tér visz-sza New Yorkba, ahol azonnal tájékoztatja a Biztonsági Tanácsot tárgyalásairól.
Az ENSZ főtitkára egyszer már próbált közreműködni az Öbölválság megoldásában. Szeptemberben Ammanban Tar.iik Aziz iraki külügyiminiszterrel folytatott kétnapos megbeszélései azonban nem hoztak semmi eredményt.
A genfi amerikai—iraki külügyminiszteri találkozó eredménytelenségének ismertté válása után Pérez de Cuellar telefonon beszélt Bush amerikai elnökkel, az Európai Közösségek soros elnöki tisztét betöltő Luxemburg külügyminiszterével és a Biztonsági Tanács elnökével. Külön-kü-lön tárgyalt Irak és Kuvait ENSZ-nagylköveteivel. Bár korábban voltak a főtitkár bagdadi útjának ellenzői, ezúttal egyik érintett sem emelt kifogást az utazás ellen.
Csurkin, szovjet külügyi szóvi-
vő ismertette a szovjet külügyminisztérium nyilatkozatát a genfi amerikai—iraki tárgyalásokról. E dokumentumban Moszkva sajnálkozásának ad hangot, hogy kudarccal végződött a közvetlen párbeszéd, amelyhez oly nagy reményeket fűzött a világ közvéleménye. Emlékeztetnek arra is, hogy január 8-án a bagdadi szovjet nagykövet átadta Szaddám Húszéin elnöknek a szovjet vezetés újabb felhívását. A nyilatkozat ugyanakkor nem adja fel a reményt, hogy a politikai és diplomáciai erőfeszítések sikert hozhatnak, hiszen a háború rendkívül súlyos következményekkel járna a térségben. Ezért Moszkva felhívással fordul minden érdekelt félhez, így az iraki vezetéshez is, hogy még egyszer mérjék fel a helyzet komolyságát, s felelősségük teljes tudatában, józanul cselekedjenek.
Nicosiából jelenti a Reuter; Semleges ENSZ-foékefenntartó erők Kuvaitba küldését fogja javasolni az ENSZ-főtrtkár, ameny-nyiben Irak kivonja csapatait a sivatagi emírségből, s egyfben kész biztosítékot adni arra vonatkozóan, hogy az ENSZ-csapatokban nem lesznek amerikai katonák. Pérez de Cuellar javaslatát Gian-ni de Michelis olasz külügyminiszter ismertette Rómában.
Közben csütörtök este Szaúd-Arábiába érkezett az amerikai külügyminiszter. James Baker az Irakkal szemben álló többi környékbeli frontállamot is felkeresi. Genfi indulása előtt a politikus kijelentette: úgy véli, hogy iraki kollégájával, Tarik Azizzal folytatott szerdai tárgyalásainak kudarca ellenére még mindig el lehet kerülni a háborút az Öbölben.
Európa
Bonnból jelenti az MTI: Amíg tárgyalnak, nem lőnek — ebben a mondatban lehet összefoglalni a csütörtöki németországi hangulatot, egy nappal azt követően, hogy Tarik Aziz iraki és James Baker amerikai külügyminiszter Genfben sikertelennek minősített tárgyalásokat folytatott az Öbölválság rendezéséről.
A német kormány sajnálattal állapította meg, hogy a genfi megbeszélések — amelyről George Bush amerikai elnök telefonon tájékoztatta Helmut Kohl német kancellárt — nem eredményeztek haladást. — A szövetségi kormány felfogása szerint mindent meg kell kísérelni annak érdekében, hogy január 15-tg nyomaté-kosítsák Irak előtt a helyzet teljes komolyságát — szögezte le a kormány állásfoglalásában.
Genscher német külügyminiisz-ter csütörtökön a hesseni rádióban, a német kormány testületi állásfoglalásával egyhec9engően üdvözölte az ENSZ főtitkárának bagdadi útját, mondván: a főtitkár missziója azért is jó, mivel a világszervezet első emberének tekintélye még nem kopott meg a közvetítési erőfeszítésekben.
Egy másik interjúban a miniszter úgy vélekedett, hogy „a békére nyíló ablak még nem zárult be". — A január 15-ig nyúló időszakaszban a nemzetközi és a nyugat-európai diplomácia minden eszközét be kell vetni a háború megakadályozására.
Az olasz lapok csütörtökön kivétel nélkül mind borúlátóan elemzik a helyzetet. A La Re-pubblica egész oldalas főcíme: „A háborús örvény szélén a világ." A L’Unitá; „öt nap választ el bennünket a katasztrófától."
Némi reményt fűznek még azért a lapok Pérez de Cuellar bagdadi útjához.
— Az amerikai háborús gépezet mindazonáltal beindult — írja a Corriere della Sera. — Aki csak teheti, elhagyja a térséget. A határokat lezárják. A tőzsdék mindenütt visszaeséssel reagálnak a rossz hírre.
Londoni jelentésekben az áll, hogy Douglas Hurd brit külügyminiszter közölte, nem fűz sók reményt a békéhez. Csekély reménységét az táplálja, hogy az iraki vezetés végre talán megérti: ki kell vonulnia Kuvaitból. Ebből a szempontból fontosnak nevezte az ENSZ-főtitkár önkéntes iraki küldetését, mert szerinte „ebből is láthatják Bagdadban, hogy nem egyszerűen Amerika fenékedik Irakra, hanem az egész nemzetközi közösség lép fel az agresszió ellen”.
Közel-Kelet
Az Irakkal szembeszegült arab országok élén álló Egyiptom — amelynek mintegy 35 ezer katonáját vezényelték az Öböl térségébe — Butrosz Gáli külügyi államminiszter útján reményét fejezte ki, hogy a diplomáciai erőfeszítések békés megoldáshoz vezetnek. Kairó üdvözölte az ENSZ-főtitkár közvetítési szándékát. Az Irak ellen szintén csapatokat küldő Szíria kormányának lapja, a Tisrin Bagdadnak tulajdonítja a genfi kudarc miatti felelősséget, de úgy látja, hogy „a labda öt napig még az iraki térfélen van... Ha Irak ezt a lehetőséget is elszalasztja, a világ türelme véget ér”. Az öböl menti monarchiák sajtója — természetesen szintén Irak felelősségét hangsúlyozva — többnyire borúsaibban ítéli meg a békés végkifejlet megmaradt esélyeit . Jellemző az egyesült arab emírségekben Al-Vahda megállapítása, miszerint „Irak saját elpusztítását választotta”. Jordánia a még nyitva álló kiskapuban — az ENSZ-főtitkár bejelentett utazásában, a francia és nyugateurópai erőfeszítésekben — bízik.
Az iráni kormánysajtó sem gondolja, hogy immár szükségszerűen háborúnak kell következnie, bár a kudarcot a teherá-ni hírközlő szervek világosan rögzítették. A kormányhoz közel álló Abrar című újság a genfi tárgyalásokat amerikai részről olyan kísérletnek minősítik, amelynek célja „^gazolni az amerikai jelenlétet a térségben”. Maga Irak sajtója útján azt tudatta a genfi megbeszélések másnapján, hogy készen áll „a történelmi összecsapásra”, amely a kormányzó párt lapja szerint a „gonosz Amerika mellé csatlakozott erői és az arab, muzulmán nemzet elnyomottal” között fog végbemenni. Az újság természetesen „a hívők Irak vezette koalíciójának” jósolja a győzelmet, amit azzal is alátámaszt, hogy „az arab nemzet harcosainak milliói égnek a vágytól, hogy véghezvigyék a csatát”.
Ázsia
Pekingből jelenti az MTI: Kína a Genfben lezajlott sikertelen amerikai—iraki tárgyalás után ismét felszólította Irakot, hogy haladéktalanul vonja ki csapatait Kuvaitból — jelentette ki a kínai külügyminisztérium szóvivője. Egyszersmind hozzátette: ,yre-méljük, hogy a nemzetközi közösség folytatja erőfeszítéseit az Öböl menti válság békés megoldása érdekében”.
A Szöulban tárgyaló Kaifu japán miniszterelnök sajnálatának adott hangot a Baker—Aziz megbeszélés kudarca miatt, és kijelentette:	Iraknak alaposan
mérlegelnie kellene, milyen súlyos következményekkel jár az ENSZ számos, Kuvaitból történő kivonulást sürgető határozatának semmibevétele. A japán politikusok megjegyzéseiből kiderül, hogy a szigetország nem tekinti a háború elindítása határidejének január 15-ét, bízik a további tárgyalások — és főként Mitterrand elnök javaslatának — síikerében.
telepítenek a felújítandó keszthelyi zsinagóga mellé. (Koncertterem, múzeum, imaház — 4. oldal)
KIENGESZTELÖDÉSI HÁZ
létesítését tartja kívánatosnak dr. Nemesszeghy Ervin páter, a jezsuiták tartományfőnöke.
(A jezsuiták újra Magyarországon — 5. oldal)
MUNKANELKÍlLI A POLGÁRMESTER
Mezőkovácsházán, s több százan tüntetnek mellette. Sokan
egyszerűen félnek. (Abszolút többséggel megválasztották, most munka nélküli — 6. oldal)
Városháza
Ötvenszázalékos
köziekedési-
tarifa-emelés
(MTI) Újabb pártpolitikai csatározások, látványos kivonulások és jogértelmezési viták jellemezték a Fővárosi Közgyűlés csütörtökön tartott ez évi első ülését.
Az ezúttal immár csak nyolcórás eszmecsere után a városatyáknak végre sikerült konszenzusra jutniuk több fontos függőben lévő személyi kérdésben. A két	főpolgármester-helyettes
megválasztásáról és a .főjegyző kinevezéséről egyaránt eredményes volt a titkos szavazás. A kultúra pénzügyeinek intézésére egy 38 éves közgazdász, Mar-schall Miklós, a .városépítészeti — műszaki kérdések irányítására pedig egy 42 éves építész, Schneller István kapott megbízást alpolgármesteri rangban. Mindkét tisztségviselő pártonkí-vüli, ám közülük csak Marschall Miklós tagja a közgyűlésnek. Egyúttal — ugyancsak titkos szavazással — kinevezte a közgyűlés a 37 éves Szegvári Pétert a fővárosi önkormányzat főjegyzőjének.
A BKV tarifáinak változtatásáról szóló előterjesztés megvitatása előtt a kormánykoalícióhoz tartozó pártok tagjai elhagyták az üléstermet. Barsiné Pataky Etelka távozásukat indokolva felvetette, hogy a fővárosi közgyűlés ülései immár sorozatosan előkészítetlenek, majd hangsúlyozta, hogy egy olyan fontos, több millió embert érintő kérdést, mint a tömegközlekedés árának alakulása, nem képesek felelősségteljesen megvitatni, akkor, amikor az előterjesztést csak a közgyűlést megelőző napon kapták kézhez. Emellett a frakcióvezető utalt arra is, hogy a BKV-díjak emelési mértéke csak egy átfogó várospolitikai koncepció részeként, a várható költségvetési hatások figyelembevételével dönthető el.
Az ezt követő, többórás szakmai és szociálpolitikai érvekben egyaránt bővelkedő vita után, .végül is a testület úgy foglalt állást, hogy február 1-jétől 50 százalékos tarifáemelést tart bevezethetnek. Előtte azonban a főpolgármesternek meg kell szereznie a döntéshez az e kérdésben vétójoggal rendelkező pénzügy-miniszter egyetértését is.
A határozat egyébként elvetette azt a javaslatot, hogy az áremeléssel egyidejűleg a jegy-és bérletrendszer is megváltozzon. Erre vonatkozólag később, a közgyűlés bizottságainak bevonásával dolgoznak majd ki tervet.
Ugyancsak jogászi szakmai vita bontakozott ki az ülésen néhány, a fővárosi önkormányzat jogelődjei által alapított vállalat és költségvetési szerv egyesítéséről szóló előterjesztés tárgyalásakor. Az önkormányzati törvény rendelkezései ugyanis egyértelműen megállapítják, hogy az ilyen kérdésekben a hivatal és a tisztségviselők nem, csak a képviselőtestület dönthet. A testület némi vita után az egyik esetben úgy foglalt állást, hogy a Pallos Lap- és Könyvkiadó, illetve a Hírlapkiadó Vállalat egyesítéséről csak azután nyilvánít véleményt, ha a közgyűlés illetékes bizottságai megvizsgálják a két kiadóvállalat egyesülésének körülményeit.
