﻿tre
díjtalan.
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
A vilniusi véres beavatkozás után
Gorbacsov megpróbálja elhárítani a felelősséget
A Nyugat aggódik és figyelmeztet, de nem kíván hidegháborút
A külpolitikai helyzet
ÖNGYILKOS BORÚLÁTÁSNAK vagy indokolatlan optimizmusnak nincs helye — Jelentette ki az ENSZ főtitkára Bagdadból Párizsba érkezvén. Javier Pérez de Cuellar meglehetősen szűkszavúan tájékoztatott a Szaddám Huszeinnel és más iraki vezetőkkel folytatott megbeszéléseiről, de nem rejtette véka alá küldetésének kudarcát. Bagdadi vendéglátóinak hajt hatat lansága felől nem sok kétséget hagyott az iraki nemzetgyűlésnek az a közfelkiáltással elfogadott nyilatkozata sem, amely feltétlen támogatásáról biztosította Húszéin minden engedményt elutasító politikáját, jelezve: az iraki nép elnöke vezetésével kész a harcra, „a külföldi agresszió visszaverésére”. Pérez de Cuéllar látogatásáról még vasárnap Szaddám azt mondta, az ENSZ főtitkára semmiféle javaslatot nem vitt az iraki fővárosba, s kifejtette azt a véleményét, hogy a válság oka „az Egyesült Államok világuralmi törekvéseiben” keresendő. Rendkívüli tanácskozásra gyűltek ösz-sze hétfőn délelőtt az Európai Közösség külügyminiszterei, s nemcsak azért, mert — mint korábban is utaltak rá — a tizenkettek készek egy utolsó erőfeszítésre az öböl-válság békés rendezése érdekében, nohr mégsem menesztenek küldöttséget Bagdadba, hanem, mert állásfoglalásra késztette őket a hét végi litvániai leszámolás is.
GORBACSOV CSAK A VÉRONTÁS UTÁN szerzett tudomást a Vilniusban történtekről — közölte újságírókkal beszélgetve maga a szovjet államfő, hozzáfűzve, hogy a katonai erő alkalmazásáról és a vll-nlusi összecsapásokról a szövetségi ügyészség vizsgálatot kezdett. Ugyancsak elhatárolódott a deszantosok bevetésétől Pugo szovjet belügyminiszter, aki a legfelső tanács hétfői ülésén tagadta, hogy a központból adtak volna parancsot az érintett középületek ostromára. Pugo mindamellett a litvániai kormányzatot tette felelőssé a helyzet kiéleződéséért, hiszen úgymond, semmibe vette a szovjet alkotmányt, és törvényeket, vagy miként Jazov védelmi miniszter fogalmazott, „burzsoá diktatúrát” kívánt létrehozni. Miközben több nyugati állam kilátásba helyezte, hogy gazdasági és pénzügyi ellenintézkedéseket' tesz, már megszavazott segélyeket von meg Moszkvától a vilniusi rendcsinálás miatt, a világsajtó jobbára azt latolgatja, mi a rosszabb: ha a tábornokok Gorbacsov jóváhagyásával, vagy ha anélkül cselekedtek.
A ZSARNOKSÁG REGI-CfJ ARCA — ezzel a címmel kommentálta a litvániai eseményeket a The New York Times, amely az amerikai lapok többségével egyetértésben úgy véli, lehetetlen, hogy a szovjet elnök ne tudott volna a történtekről. A The Washington Post Brazaus-kas litván miniszterelnök-helyettest idézi: Gorbacsov kétségkívül tudott a katonai tervekről, de talán remélte, hogy nem lesz ekkora vérontás. A The Wall Street Journal azt szorgalmazza, hogy a Nyugat „írja le" Gorbacsovot és az SZKP-t. A New York-1 újság arra hívja fel a figyelmet, hogy a két párhuzamos válság igencsak bonyolítja George Bush dilemmáit, s esetleg arra sarkallhatja á Fehér Házat, hogy minél gyorsabban indítsa meg a háborút az Öbölben, addig, amíg számíthat Gorbacsov támogatására. Megdöbbent hangú kommentárjaikban a német lapok azt találgatják, hogy vajon ki van valójábn uralmon Moszkvában. A Die Welt arról ír, hogy Sevardnadze puccs-veszéllyel indokolt decemberi lemondása most rettenetes megvilágításba került: a Litvániából érkező képek és hírek az 1953-as berlini felkelésre, 1956 Magyarországára és 1968 Csehszlovákiájára emlékeztet nek. Szinte valamennyi francia lapban felmerült hétfőn ugyanez a hasonlat. bár a Le Párisién megjegyzi, hogy a balti államok Magyarországtól vagy Csehszlovákiától eltérően, mégiscsak a Szovjetunió integráns részei. Kétségtelen persze, hogy Sztálin annak idején éppen úgy annektálta őket, mint Szaddám Húszéin Kuvaitot. De ennek már ötven éve — állapítja meg kissé cinikusan a párizsi újság, amely „Gor-bi államcsínyének” nevezi a vilniusi fordulatot. A Le Figaróban He-lene Carrere d’Encausse, az ismert kremllnológus leszögezi: Gorbacsov a birodalom fenntartását választotta a demokratizálás ellenében. A nyugatiak számára most az a kérdés, mit ösztönözzenek: a demokratizálást és a népek önrendelkezését, vagy a „reálpolitikát”? A londoni The Times úgy értékeli a szovjetunióbeli állapotokat, hogy Gorbacsov hatalma egyszerűen összeomlott, a szovjet vezetőt már nem is érdekli, mit gondol lépései felől a külvilág. A Financial Times megfontolásra ajánlja a Moszkvának szánt nyugati segélyprogramok leépítését, de óva int attól, hogy a Nyugat kezdeményezze a hidegháború újrakezdését. Arra azonban a mérvadó lap szerint mindenképpen szükség volna, hogy a Nyugat világossá tegye: a kelet-európai országok szovjet gyámság alóli felszabadulását sérthetetlennek tekinti
(V. L.)
3iosakrui joiontósünh
\ szovjet elnök a litván vezetést okolta a tragédiáért
Moszkva, január 14.
„Csak vasárnap kora reggel értesültem ezekről a tragikus eseményekről” — jelentette ki Mihail Gorbacsov hétfőn, amikor a szovjet parlament ülésszakának szünetében szükségét érezte, hogy újságírók előtt is magyarázatot próbáljon találni a vilniusi vérfürdőre. A nap folyamán a képviselők előtt is kifejtette, hogy „nem akartuk, és nem akarjuk ezt”, mármint emberek életét kioltani. S „kiegyensúlyozottan és felelősséggel” kell cselekedni. Am, hogy mindez a valóságban nem így történt, azért a szovjet elnök nem sietett vállalni a felelősséget, sőt,
mondandójából egyértelműen az derült ki, a litván vezetést okolja a tragédiáért, amely „az alkotmány legdurvább megsértésének” útjára lépett, s ez vezetett el ahhoz, hogy „az elégedetlenség kritikus tömege” halmozódjon, majd robbanjon fel.
Minden tavaly március 11-ével kezdődött, ami „valódi éjszakai alkotmányos puccs volt”, vádolta Landsbergiséket	Gorbacsov.
Egyébként tájékoztatta a képviselőket arról, hogy hétfőn telefon-beszélgetést folytatott a litván elnökkel, ez azonban „igencsak terméketlennek” bizonyult. Igen nehéz lesz a párbeszéd útját keres-
ni, amikor a köztársaság élén ilyen emberek vannak — jellemezte Landsbergist, akár fenyegetésnek is beillő szavakkal a szovjet államfő. S a továbbiakban még egyszer kitért rá, hogy a vilniusi vezetés a konfrontációt választotta, s még mindig nem érzi, hogy a köztársaságban mindenki felismerte volna a politikai párbeszéd szükségességét.
Landsbergis lenne tehát a katonai fenyegetés megszüntetésének akadálya? Gorbacsov persze semmi ilyenre nem célzott közvetlenül, ám az újságírók előtt is megismételte: nem érezte, hogy a litván elnök kész lenne a párbeszédre, amelynek visszautasítása pedig felelőtlenség, „cigarettára gyújtás a benzinesraktárban”.
Hangoztatván, hogy még nem rendelkezik teljes információval a vasárnap hajnali eseményekről, Gorbacsov a vilniusi katonai parancsnokot és a katonai körzet parancsnokhelyettesét nevezte meg, mint akik „helyt adtak” az ún. nemzeti megmentést bizottság kérésének és „őrizetet” rendeltek melléjük, mivelhogy a televízió és a rádió épületét, ahová igyekeztek, fegyveresek védték. A többi már ismert — zárta rövidre Gorbacsov a kínos téma bizonytalan magyarázatát, hozzátéve még, hogy a szovjet ügyészség eljárást indított a tragédia kiderítésére, Vilniusba utazott a szárazföldi haderők első parancsnok-helyettese, valamint a belügyminisztérium képviselői. Egyben a hidegvér megőrzésére szólította fel a Nyugatot. „Mi itt meg fogjuk keresni a megoldást, a Nyugatnak pedig konstruktív álláspontot kell elfogadnia, mivel a konfrontálás (bár van, aki ezt szeretné) nem az, amire szükségünk van.”
A honvédelmi, valamint a belügyminiszter parlamenti magyarázatait is hasonló kettősség lengte át: egyrészt annak előtérbe helyezése, hogy alsó, helyi szinten hozták a döntést, másrészt végső soron a vilniusi vezetést tenni felelőssé az események elfajulásáért. Jazoö szerint a köztársaságban a demokrácia jelszavának leple alatt céltudatos munka folyt „a burzsoá típusú diktatúra kialakítására.” A honvédelmi miniszter védelmébe vette a vilniusi laktanyaparancsnokot, aki — fejtegette — a szabályzatnak megfelelően cselekedett. Borisz Pugo belügyminiszter pedig, aki vasárnap este a televízióban azt hangoztatta, hogy a televízió épületének védői kezdték a lövöldözést — idáig még a hétfői Pravda sem ment el, csupán heves fegyveres összecsapásokról írt, nem jelölve meg a kezdeményezőket —, most kijelentette: a központból senki semmilyen parancsot nem adott.
Ami persze megint csak felveti azt a kérdést is: kinek az utasításait hajtja végre a hadsereg? Annál is inkább, mert Jazov közölte: elrendelte, hogy a tankokat vonják vissza a laktanyába, s a katonai egységek ne használjanak fegyvert. Vilniusban pedig vasárnap éjjel a katonaság és a litván vezetés között megállapodás szü-
letett, hogy a további konfliktusok elkerülésére úgy a Sajudis, mint a hadsereg részéről beszüntetik a járőrözést. Landsbergis rádión elhangzott felhívását követően pedig, a Függetlenség téri tüntetők is hazatértek. Ám hétfő délben a katonaság újabb középületet foglalt el Vilniusban, a rádiós műsorszórás központját, s a deszantosok azonnal kikapcsolják a berendezéseket, amikor felhívások hangoznának el, vagy a pasla-mentből közvetítenének. A rohamcsapatot vezető ezredes szerint a parancsot a város katonai parancsnokától kapták.
Borisz Jelcin orosz elnök a demokrácia elleni hatalmas támadás kezdeteként értékelte mindazt, ami a Baltikumban történik. Hétfői sajtóértekezletén kifejtette, hogy Gorbacsovra erős jobboldali nyomás nehezedik, s ezen befolyásolás alatt az ország vezetése úgy döntött: demokratikusan nehezen lehet megoldani a szovjet problémákat, így vissza kell térni a kemény kézhez. Jelcin felolvasta a jiárom balti köztársasági és Oroszország vezetőinek közös nyilatkozatát, amelyben kölcsönösen elismerik egymás szuverenitását. Egy másik felhívásban az ENSZ főtitkárához fordulnak, és javasolják, hogy nemzetközi konferencián rendezzék a balti államok problémáját. Jelcin törvénytelennek minősítette, hogy orosz sorkatonákat a föderáció határain kívülre irányítsanak és a békés lakosság ellen használják fel.
Lambert Gábor
Brüsszelből jelenti az MTI: Az Európai Közösség külügyminiszterei által a balti államokról elfogadott nyilatkozat leszögezi, hogy a közösség és tagállamai elfogadhatatlannak tekintik az erő alkalmazását Litvániában. Megoldás csak a szovjet hatóságok és a balti népek választott képviselői közötti párbeszéd alapján lehetséges, e népek jogos igényeinek teljesítése révén, áll a deklarációban, amelyben ugyanakkor felhívással fordulnak személyesen Mihail Gorba-csovhoz is, hogy őrifeze meg a párizsi charta elfogadása által támasztott reményeket.
A nyilatkozat részletesen visz-szautal arra, hogy a Tizenkettek az elsők között támogatták és bátorították a Szovjetunióban kibontakozó demokratikus folyamatot. Figyelembe véve a tét nagyságát a Szovjetunió és Európa számára, a közösség és tagállamai felhívást intéznek Gorbacsov elnökhöz annak érdekében, hogy tegyen meg mindent, ami hatalmában áll, hogy .meg lehessen őrizni a páVízsi charta elfogadása által a szabad és demokratikus Európa megteremtését illetően támasztott reményeket — végződik a nyilatko-zet, amely érzékletesen jelzi, hogy a tizenkettek semmiképpen sem szeretnék felégetni 'a 'hidakat Moszkvával és reménykednek a Litvániában megindult folyamat visszafordításában.
Washingtoni tudósítónk tolvxjelentóso
Fenntartással fogadják Moszkva magyarázkodását
Washington, január 14.
Egy nappal az uHimátum lejárta előtt Bush „felkészült” az erő bevetésére. Az órákat számláló amerikai közélet azonban képes a Baltikumra is figyelni, 8 a Fehér Ház az elítélésen túlmenő megtorló lépéseket sem zár ki.
Várni, míg éjfélt üt az óra — mi egyebet tehet az utolsó diplomáciai erőfeszítésekben mind kevésbé reménykedő Fehér Ház. amelynek szóvivője hétfőn „mindenki” értésére adta. hogy amikor kedden az amerikai keleti
(Folytatás a 2. oldalon> •
Jeszenszky Géza magához kérette
a szovjet nagykövetet
Együttérzőnk a szabadságáért küzdő litván néppel
Antall József ismertette a magyar kormány álláspontját
(MTI) Az Országgyűlés idei első, rendkívüli ülésszaka kezdődött meg hétfőn, rendkívüli események közepette.
Szabad György házelnök az ülés kezdetén kijelentette: a magyar közvélemény mély megrendüléssel és őszinte együttérzéssel kíséri figyelemmel a litvániai fejleményeket. Ezekkel összefüggésben az Országgyűlés több képviselője azzal a kéréssel fordult a házelnökhöz, hogy az Országgyűlés nyilatkozatban foglaljon állást erről a kérdésről. E kérésnek eleget téve Szabad György felszólította a külügyi bizottságot: tegyen javaslatot — még a nap folyamán — e határozatra.
Ezt követően Antall József miniszterelnök nyilatkozott az ügyben a kormány nevében. Elöljáróban emlékeztetett arra: áz 1989 évi, többnyire békés forradalmak után Kelet-Közép-Európában végbement változások korábban soha nem látott lehetőséget nyújtották a demokratizálódásra, az európai együttműködés kiteljesedésére. E folyamat kiemelkedő eseménye volt a párizsi Európai Biztonsági Együttműködési csúcsértekezlet. ahol valamennyi résztvevő elkötelezte magát az emberi jogok védelme, a demokrácia kiteljesedése mellett. Mint mondotta: megrendülve és aggodalommal szemléljük a legújabb baltikumi, litvániai eseményeket. Együttérzünk a litván néppel, hiszen egy hozzánk hasonló kis nemzet folytat heroikus küzdelmet szabadságáért, függetlenségéért, nemzeti ön-rendelkezése megvalósításáért. Többször is kifejtettük, hogy mindenfajta konfliktusból békés úton kell megtalálni a megoldást. Az említett párizsi csúcs-értekezleten is reményemet fe^ jeztem ki a magyar kormány és Magyarország nevében, hogy az európai konfrontáció felszámolása — idézte fel akkori beszédét a kormányfő — után nem lesz ország, ahol sértett katonák politikai kalandokba bocsátkoznak és hatalompolitikai ambíciókkal kísérlik meg útját állni a demokrácia 'kiteljesedésének. Ilyen kísérletek még a legsúlyosabb gazdasági és társadalmi feszültségekre sem jelentenek megoldást. Tragikus módon az akkor elhangzottak aktuálisnak tűnnek — hangoztatta.
Leszögezte: ezért csak azt várhatja a nemzetközi és a magyar közvélemény is, hogy a Szovjetunió eleget tesz a párizsi csúcstalálkozón vállalt kötelezettségeinek. A baltikumi szovjet beavatkozás jelentősége már csak ezért is túlnő a Szov-
jetunió határain; az európai, de különösen a kelet-közép-európai nemzet érintett benne. Mi. magyarok, folyamatosan egyeztetünk mindenkivel, a szomszédos államokkal és a nyugati országok vezetőivel, illetve az európai szervezetékkel. Ma még nem látjuk tisztán, hogy kinek az utasítására cselekedtek a katonák Vilniusban, azonban semmi sem igazolhatja az erőszakos emberi életeket követelő beavatkozást. Azóta tudjuk a legújabb jelentésekből, hogy a Szovjetunió szövetségi belügy-'fninisztere kijelentette: Moszkvából nem adtak utasítást ilyen jellegű katonai beavatkozásra Vilniusban.
Antall József hangsúlyozta: ezúton is kifejezzük szolidaritásunkat a litván néppel, s továbbra is az az álláspontunk, hogy csakis békés, tárgyalásos úton lehet megtalálni a megoldást a felmerült problémákra.
A miniszterelnök szólt a kormány eddig tett lépéseiről is. Megemlítette, hogy a Külügyminisztérium már január 11-én kifejtette a kormány álláspontját, Jeszenszky Géza pedig hétfőn délelőtt magáihoz kérette Iván Aboimov szovjet nagykövetet. A Magyar Vöröskereszt fölvette a kapcsolatot a litván, a lengyel és a nemzetközi partnerszervezetekkel. A Magyar, Vöröskereszt mintegy 150 ezer forint értékben azonnali gyorssegélyt szállít Litvániába:	az
eredeti kérésnek megfelelően elsősegélynyújtó eszközöket, kötszert, élelmiszert és részben takarókat. A helyszínen tájékozódik a további igényekről. Jelenleg a lengyel és a csehszlovák vöröskereszttel együttműködve tervezik a segély eljuttatását. Eddig a finn vöröskereszt repülőgépe kapott leszállási engedélyt Vilniusban, fedélzetén a segéllyel. A lengyel vöröskereszt is elindított egy segélyadományt, még nem tudható, hogy átjutott-e a határon. A Magyar Vöröskereszt segély-szállítmánya kedden délután, vagy legkésőbb szerdán hajnalban indul Varsón keresztül. Vilniusba.
Antall József beszámolt arról is, hogy a magyar kormány folyamatosan kapcsolatot tart valamennyi érdekelt kormánynyal, továbbá a lengyel és a csehszlovák vezetéssel közös álláspont kialakításán dolgozik.
Jeszenszky Géza külügyminiszter annyiban egészítette ki a miniszterelnök nyilatkozatát, hogy olyan egységes állásfoglalás van világszerte 'kibontakozóban. amelynek révén kedvezőbb irányba fordulhatnak az események.
Szabad György távirata Vylaulas Landsbergisnek
(MTI) Szabad György, az Országgyűlés elnöke hétfőn a következő személyes hangú táviratot intézte Vytautas Lands-bergishez, a litván parlament elnökéhez:
Mély együttérzéssel kísérem figyelemmel bátor küzdelmét a litván alkotmányosság védelmében. őszinte tisztelettel és barátsággal köszönti Szabad György, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének elnöke.
