﻿ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
Fordulatok
Milyen kijózanító, hogy a kelet-európai kommunizmusok gyors összeomlása, s ekként a hidegháború lezárulása után alig néhány hónappal újra katonák masíroznak egymással szemben a világnak stratégiailag egyik legfontosabb pontján. Az angol hetilap, a The Eco-nomisti meg is jegyezte:	fél
esztendeje még azt remélték a demokratikus és demokratizálódó országok lakói, hogy a háború talán kimegy a divatból, s békés felemelkedésükért, fejlődésükért dolgozhatnak — emberi körülmények között. E bizakodás azonban hamar tovatűnt. Kelet-Európa fölé a gazdasági megpróbáltatások sötét felhői érkeztek, miközben kettős világválság szorításába is kerültek.
A litván események drámaian villantották fel a Szovjetunió szétzilálódásának a rémét, s azt az esélyt, hogy Moszkva a diktatórikus eszközökhöz nyúl vissza a birodalom egyben tartása érdekében, s persze önnön tehetetlenségét, hibáit, mulasztásait leplezendő. A közelebbi és távolabbi hatások elemzését azonban a háttérbe szorította a háború kirobbanása Irak ellen, amelyben Moszkva továbbra is a nemzetközi szövetség mellett kötelezte el magát, így kívánván talán értésre adni, hogy külpolitikáján nem akar változtatni, a vilniusi beavatkozását ő nem rendeli alá más világfolyamatoknak. Az egymásra rakódó történések, mintha gúnyt akarnának űzni az elemzőkkel. ~
A történelem is, mintha Ismételné önmagát. Magyarország és Szuez, Litvánia és az Öböl összefüggései gabalyodnak egymásba, az összehasonlításokat, a párhuzamokat kedvelők könnyű prédájává válnak, miközben persze Irak lerohanja a kicsi és védtelen Kuvaitot, hogy ezért a nemzetközi közösség példamutatóan megbüntesse. Pa iráni háborújába nyilvánvalóan belerokkant Bagdadot és vérgőzös urát most a világ legjobban felszerelt, csillagháborús arzenált is felvonultató hadserege leckézteti. Az ENSZ jóváhagyásával, hiszen a szuverenitás megsértése nem tűrhető el. Sehol a világon, tegyük hozzá, ám ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Irak és Kuvait homokjában, s persze általában, a közel-keleti sivatag alatt található földünk olajkincsének nagy része, amely nélkül az ipari és iparosodó államok aligha létezhetnének. Ebben a térségben különösen nem tűrhető el a katonai és politikai egyensúlyok felbontása és zilált tábornokok atomfenyegetése.
Ez a háború sem jó, bármennyire jogos is, legfeljebb jobb, mint egy esetleges rossz béke lett volna. Húszéin kiengesztelése beláthatatlan következményekkel járhatott volna, a bagdadi zsarnok precedensként foghatta volna fel, s nyilván ragaszkodott volna terjeszkedő vágyainak a megvalósításához. Érvei éppen olyan gyöngék, mint a hadereje. A palesztinok ügyének a felkarolását hangoztatta, miközben az étvágyát elégítette ki ideig-óráig Kuvaitban, s alighanem azoknak ártott a legtöbbet, akiket állítólag, gyámolítani óhajtott: a palesztinoknak. Ám ez megszokott jelenség a Közel-Keleten.
A történelemnek e tragikus kettős válsággal terhelt fordulata tanulságokat rejteget. Aminthogy századunk is tanú rá, győztesekből vesztesek,
vesztesekből győztesek lehetnek, s ha a hadidicsőséget nem követi tisztességes rendezés, akkor újabb és újabb konfliktusok magjai hullhatnak ma is termékeny talajra. A Közel-Kelet e tekintetben is rendkívül sebezhető. A második világháború óta szinte folyamatosan válsággóc, a nagyhatalmak. és a helyben érintettek azóta is útvesztőben botorkálnak. A nemzetközi koalíció, amelyet csak nagy türelemmel és érzékenységgel lehetett ösz-szehozni, igen törékeny. Az arabok azonnal kiválnának, ha Izrael belekeveredne a harcokba, ám gyanítható: sem Egyiptom, sem Szíria nem fordulna a zsidó állam ellen, hiszen Irak meggyöngülése mindkettőnek érdeke. Mind	Damaszkusz,
mind Kairó megerősödve kerülhet ki e krízisből. Csakhogy Irak végzetes	lerombolása
újabb diktatúrák kialakulása előtt nyithat utat, ha az egyensúly valamilyen módon nem áll helyre. S ebben a játszmában Izraelé a főszerep, akár tetszik ez a térségben, akár nem. Ebben az értelemben még az is megkockáztatható:	az arab
részvétel ennek egyértelmű elismerése, a washingtpni kötődések tudomásul vétele. Sőt elképzelhető még az, is, hogy a fejlett amerikai és európai demokráciák ezen csata után termékenyebben tudnak majd együttműködni arab országokkal. Hacsak nem fajul el ez az összeakaszkodás, hogy az egész térségre kiterjedjen.
Mikor és hogyan ér véget ez a háború, ez ma még nem igazán sejthető. Megbukik Szad-dám és utódai békét kötnek? Avagy küzdenek utolsó csepp vérükig? S mi lesz Utána? Nemzetközi konferencia, a határok újrarajzolása, Izrael létének megnyugtató elismerése, folytatódó amerikai jelenlét, átrendeződő hatalmi viszonyok? Nem könnyű a választ keresgélni sem, hiszen minden négyhatalmi, gazdasági és politikai ütközés mellett ebben a háborúban voltaképpen két világ veti össze erejét. A demokratikus és a technológiában élen járó civilizáció, amely mind kevésbé szeretne a fegyverekre támaszkodni, csap össze azzal a kultúrával, amely magasra emeli a despotizmust és elfogadja minden kérdésben a tárgyalásos megoldás helyett a katonait.
A történelem fintora megint csak, hogy e kihívással ekként kellett szembeszegülni, „lopakodó” harcigépekkel, B—52-es	szuperbombázókkal.
S kérdés, hogy ez a kulturális szakadék szűkithető-e, az elképesztő technikai fölény bebizonyítása milyen érzelmeket vált ki a térségben, amelynek folytatódó rendezetlensége felkelésekre, terrortámadásokra ösztökélhet széles rétegeket. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai arra intenek, hogy ne bízzunk túlságosan a felkavart indulatok lecsillapodásában. A szövetségesek mindazonáltal precedenst teremthetnek: a világ-szervezet keretében kiállhatnak alapelvekért, s megmutathatják, hogy azoknak érvényt is lehet szerezni —* remélhetően nemcsak az olaját rejtegető sivatagban. Hátha a jövőben a puszta fenyegetés, nyomás is elegendő lesz. Ki tudja. Egyelőre nem tehetünk mást, minthogy eltöprengünk történelmi fordulataink üzenetein, s figyeljük a harci cselekmények kibomlását az Öbölben. Vér-mérsékletiünknek megfelelő izgalommal vagy lelkesültséggel.
Blshó Miklós
Bush és Gorbacsov beszélgetése az Öbölről és a Baltikumról
Az iraki rakétatámadás után Izrael mérsékletet tanúsít
Állandósultak a szövetségesek légi csapásai
A külpolitikai helyzet
HARMINCHÉT ÓRÁVAL a szövetséges erők támadásának megindítása után, Bush elnök arra figyelmeztetett, hogy a háború „nem nyerhető meg egyik napról a másikra". Sajtóértekezletén a Fehér Ház lakója azt is elmondta, hogy a harci cselekményeket realistán kell szemlélni, nyilván lesznek veszteségek, de az amerikai .politika céljai nem változtak, tehát a Biztonsági Tanács Kuvaitra vonatkozó határozatának teljes megvalósítását szorgalmazza Washington. Az újságírók elé álló Bush közölte, hogy több szövetségessel tanácskozott telefonon, s pénteken a reggeli óráklbaín beszélt Gorbacsov elnökkel is. A Fehér Ház „mély aggodalmának" adott hangot a baltikumi események miatt, s hasonlóan kritikus hangnemben bírálta Moszkvát a vilniusi öldöklés miatt az amerikai kongresszus. Még az is elképzelhető, hogy a Baltikum miatt — osztrák javaslatra — tanácskozást hívnák össze az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet résztvevői.
A FIGYELEM azonban ezekben a napokban és órákban kétségkívül az öbölre irányul. Bush megdicsérte Izrael „visszafogottságát”, s közölte, Tel-Aviv nem résztvevője a harcóknak. Az Öböl-háború második napjánák fő eseménye és vezető híre, kétségtelenül az Izrael ellen intézett iraki bomba támadás. A hagyományos robbanófejjel felszerelt rakéták elsősorban anyagi károkat Okoztak, de a bagdadi hadműveletet világszerte drámainak minősítették. Nyomban megindultak a találgatások, vajon Izrael visszavág-e, hírügynökségi megfigyelők több ízben utalták arra a megfontolásra, hogy egy esetleges viszontcsapással megkezdődne az arab országokból is álló többnemzetiségű Iraik-ellenes koalíció felbomlása. De pénteken az izraeli diplomácia vezetője kitért a kérdés megválaszolása elől, szavaiból mégis az volt kivehető, hogy Tel-Aviv — föltehetően a szövetségesek rábeszélésének is engedve — egyelőre kivár. A hadműveleti krónikához tartozik, hogy az amerikai, brit és francia repülőgépek pénteken több hullámban támadtak katonai célpontokat Irak és Kuvait területén, török területről is bevetettek amerikai gépeket. Ankarai lapok máris arról cikkeztek, hogy a háborúban megnyílt „a második front”. King angol védelmi miniszter eközben azt mondta, a szövetségesek légitámadásainak egyik célja a Kuvaitban lévő iraki csapattestek teljes elszigetelése Iraktól. Szerinte kérdés, hogy a leigá-zott kis államot megszálló iraki egységek ilyen körülmények között fenn tudják-e tartani a hadtáp- és távközlési kapcsolatot a bagdadi központtal. Maga a diktátor továbbra is „győzelemről beszélt, és újólag sátánnak nevezte Bush elnököt. Az iráki tévé 15 perces filmet mutatott be a mosolygó Szaddámról, igaz, nem derült ki, hogy a filmet mikor készítették. A bagdadi rádió nem hagyott kétséget az iraki vezér elszántsága felől: „Mától a hadszíntér Washingtontól Tel-Avivig terjed”, hallhatták az irakiak.
AZ IZRAELI POLGÁRI lakosság ellen intézett rakétatámadást világszerte elítélték, ez alól talán csak a palesztin szervezetek kivételek, hiszen azt állítják, hogy Izrael „a háború részese” és „a Tel-Aviv és Haifa ellen indított rakétákkal Irák tartotta magát ígéretéhez”. Ezzel szemben a francia elnök, a brit külügyminiszter és a világ számos más, vezető politikusa, diplomatája élesen elítélte a bagdadi lépést, felelőtlen akciónak minősítve azt. Igaz, Párizs és London is „önmérsékletet” tanácsolt Tel-Avivna'k. Moszkvában is veszélyekkel terhes fordulatiként fogadták az iraki támadás hírét, s egy vezető diplomata azt hangoztatta, hogy Izrael hadba lépése minőségileg új jelleget kölcsönözne a harcoknak. Belonogov külügyminiszter-helyettes fejtegetése egybevág a különféle formáikban megfogalmazódó nyugati elemzéseikkel, amelyeknek lényege: Izrael jobban teszi, ha kívül marad a harcokon, s bízza az Egyesült Államokra és szövetségeseire a katonai akciókat Irak ellen.	(M. J.)
Meréaiylelck amerikai létesítmények ellen Iraki állampolgárokat tartóztattak le Skóciában
A háború kitörése óta világszerte hat merényletet követtek el amerikai létesítmények ellen, és számos esetben riasztották az amerikai biztonsági erőket pokolgépes fenyegetés miatt, de a bejelentések egyelőre minden esetben megalapozatlannak bizonyultak.
Az amerikai szenátus hírszerzési bizottságának egyik tagja arröl tájékoztatta az AFP*t, hogy támadás érte Ecuador fővárosában az Egyesült Államok nagykövetségét, a pakisztáni Laboréban pedig az amerikai konzulátus épületét. Bonnban egy amerikai tulajdonban levő üzletet gyújtottak
fel, és Jeruzsálemben rálőttek az amerikai konzulátusra. Újdelhiben pokolgép robbant az American Airlines légitársaság iroda-helyiségében. Milánóban pedig egy amerikai könyvtárra és egy brit lakóiéra dobtak gyújtópalackokat. Személyi sérülést egyik merénylet sem okozott — mondta az amerikai illetékes.
Washingtonban a környezetvédelmi hivatal épületéből 5000 embert evakuálták egy hamisnak bizonyult bombariadó miatt, New Yorkban is időlegesen kiürítettek több közhivatalt, és bezárták az Utahi Egyetemet. A repülőtereken, a jelentősebb ipari és katonai létesítményeknél különleges biztonsági óvintézkedésekkel próbálják megelőzni a terrorista merényleteket.
Kanadából csütörtökön kiutasítottak három iraki diplomatát — közölte Joe Clark kanadai külügyminiszter. A diplomatáknak és családjuknak 48 órán belül kell távozniuk az országból. Clark nem részletezte a döntés indoklását, csak annyit mondott, hogy a kanadai kormányt bizonyos idő óta „aggasztotta” hármójuk jelenléte. Ottawában összesen hét iraki diplomata teljesített szolgálatot a kiutasítás előtt.
A Skóciai Glasgow-ban csütörtökön este letartóztattak hat iraki állampolgárt, és kiutasították őket az országból. A brit rendőrség szerdán 28 iraki állampolgárt vett őrizetbe nemzetbiztonsági okból, és 67 másik személyt értesített arról, hogy kiutasításuk küszöbön áll.
A ciprusi Limasszolban négy
iraki, két Szíriái és két palesztin állampolgárt vettek őrizetbe ,/törvénytelen cselekedetek” elkövetése miatt — jelentette csütörtökön a ciprusi hírügynökség.
Ausztráliában korlátozták az iraki diplomaták mozgásszabadságát. A csütörtöki rendelet ér-
A KORMÁNY ÚJ TAGJAIT
Antali József miniszterelnök mutatta be pénteken a hazai és a nemzetközi sajtó képviselőinek — (4. oldal)
GORBACSOV
ELVESZÍTETTE
a Litvánia elleni intervencióval kivételes elnöki hatalminak minden reformista színezetét. (Gorbacsov Budapestje
—	7. oldal)
A NÉPIRTÁST
előre elkészített forgatókönyv alapján hajtották végre, tudott róla a legfelsőbb katonai
vezetés. (Magyar tömegsírok a Vajdaságban — 8. oldal)
AZ EGÉSZSÉGÜGY GAZDÁTLANUL LEBEG
e pillanatban a minisztérium és a társadalombiztosítási alap kezelői között. (Nem akarásnak önkormányozhatatlanság a vége? — 8. oldal)
NEM MŰKÖDIK
az a cserebererendszer, amely sok gondon és bajon segítette át a régi téeszvezetőket. (Hol vagytok ti, régi cseretársak?
—	9. oldal)
VÉGE
A SZEMPONTOMNAK!
Mit tesz ma a „rendező barátja”, a főfoglalkozású olvasó, az a színházi ember, aki darabokat keres-kutat? (A boldogtalan kétéltű:	a drama-
turg — ll. oldal)
leimében a Canberrában tartózkodó négy diplomata és három adminisztratív bevztqtt csak 50 kilométerre hagyhatja el a fővárost.
Az MTI jelentése szerint tárcaközi válságstáb kezdte meg működését Lengyelországban, hogy koordinálja az esetleges iraki terrorista akciókkal szembeni biztonsági intézkedéseket. Az amerikai, angol és francia nagykövetségen és a nemzetközi repülőtéren kívül megerősítették más diplomáciai képviseletek, valamint a kormányhivatalok, pályaudvarok és a belföldi repülőterek védelmét is.
Washingtoni tudósítónk telexjelentóse
Mértani pontosságú légi háború
A Hush-kornuíny próbálja visszafogni táráéit
Washington, január 18.
Drámai estéje volt Amerikának huszonnégy órával az addig lenyűgöző sikerrel zajló légi háború kitörése után: az iraki rakétatámadás megrémítette a lakosságot, és lázas diplomáciára késztette a kormányt, amelynek Jeruzsálemet a megtorlásról lebeszélő fő érve a koalíció légi offenzívájának egyértelmű eredményessége.
Rohanva érkeztek a Fehér Házba George Bush kulcsemberei csütörtök este, amikor — ismét valóságos tévédrámában — hirte-
len végeszakadt az egész napos eufóriának, amelynek elhatalmasodásától különben az elnök és főkatonája olyannyira óvta délelőtt a lakosságot és a közéletet. Megint a tévéhíradók kellős közepén kezdődött a riadalom. Ezúttal a CBS izraeli tudósítója volt éppen a vonalban, amikor a rakétatámadásra sor került, ám hallani semmit sem lehetett. így viszont talán még rosszabb volt: a következő órákban riasztó képek érkeztek a jeruzsálemi és tel-avivi stúdiókban gázálarcot — az itteni műsorvezető főnökeik „egyenesben” adott parancsára —
felöltő riporterekről, akik izgatott telefonálások, ablakon kinézések után fel-feltűntek, s egymásnak ellentmondó híreket tudattak zaklatottan a rakéták vegyi robbanófejéről, s máris Irak felé elindult izraeli megtorló gépekről. Meg is jegyezte a veterán Waltet Cron-kite, ki a haditudósítást még a második világháborúban kezdte, hogy „ez is bizonyítja, egy háborút sohasem lehet előre kiszámítani”.
Mindenki egy pillanat alatt felmérte, amit Bush és miniszterei a fehér házi válságtanácskozáson: Szaddám Húszéin kétség-
beesett erőfeszítése Izrael berán-tására a háborúba, összekavarhatja a kártyákat. Az NBC tévében Henry Kissinger sietett is óvni Jeruzsálemet, hogy elhamarkodottan és indulatból cselekedjen, éppen akkor, amikor Bagdad „helyretevése” már javában zajlik. A számtalan szakértő izgatottan várta a hírt, milyen robbanófejű rakéták csapódtak be, hány és mekkora kárt okozva. Még a Pentagon sem volt kellően tájékoztatva, vagy legalábbis nem árult el sokat, s ami kevés embereitől a tudósítókhoz kiszivárgott, az csak tovább bonyolította
[ij