﻿Mai mellékletünk: MÚZSÁK
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
Karók
Tagadhatatlan: jó hangulatú volt a hét végi négy hajdú-bihari településen rendezett földosztás. Megfáradt, de új reményeket tápláló idős gazdák a nemzetiszínű lobogó alatt jó nagyot húztak a pálinkásüveg-ból, és apáiktól ellesett módszerrel kezdtek hozzá a föld kiméréséhez, a karók leveréséhez. Tettüket némelyik kisgazda vezető egyenesen történelminek nevezte, mert ezzel az akcióval megtették mindazt — hangzott az érvelés —, amit a törvényhozás elmulasztott. Most már a képviselők dolga — így a nyilatkozat —, hogy szentesítsék a gazdák földfoglalását. (A földfoglalások a hatályos jogszabályok szerint tör-vénysértőek.)
A képviselők aligha engednek az önkényes földfoglalással alátámasztott külső nyomásnak. Nem ez az első eset — s vélhetően, nem is az utolsó —, amikor a gazdák a kisgazdapárt jóváhagyásával vagy anélkül, jelképesen vagy valóságban visszafoglalják jogosnak vélt tulajdonukat. Feladva ezzel a leckét a koalíciónak és a törvényhozásnak egyaránt. A kötélhúzás közben különféle vádaskodásnak lehetünk tanúi. A múlt héten például a kisgazdák választóik elárulásával vádolták a legerősebb kormányzó pártot. Nincs hát egyezség és béke a földkérdésben. Pedig az elmúlt tíz hónap során már számos híradás számolt be arról, hogy a koalíciós partnerek megállapodtak a földtulajdon rendezéséről.
Napjainkra elszabadultak az indulatok. S ez egyben azt jelzi, hogy hovatovább a kormányzó pártokon belül sem. teremthető meg az egyezség a földkérdésben. Ez pedig megkérdőjelezi a koalíció jövőjét is. Erre utal az is, hogy ugyancsak a mögöttünk hagyott héten, a kisgazdák vezetői immár sokadszor vetették fel, kilépnek a koalícióból.
A döntés tehát nehéz, de a fenyegetés újbóli megismétlődése egyre inkább azt sejteti, hogy a koalíció jelenlegi összetételében képtelen lesz megoldani a földtulajdonlás kérdését. Az elmúlt tíz hónap látszat-megegyezései, majd a nagy vehemenciával hangoztatott vádaskodásai — a cáfolatok ellenére is — azt sejtetik: túlzottan törékeny a koalíció ahhoz, hogy ebben az alapvető kérdésben a pártpolitikai ígéreteken felülemelkedve az ország érdekeit tekintse elsődlegesnek.
Félő, hogy a mindinkább indulatos és elmérgesedő vita közben az ország érdekei sérülnek. Mert napjainkban a földkérdés megoldatlansága miatt már nem csupán a mezőgazdaság kerül mindinkább lehetetlen helyzetbe, hanem hovatovább az önkormányzatok — működőképességük megőrzéséhez — sem nélkülözhetik a földtörvény rendelkezéseit. Ennek hiánya ugyanis egyre inkább elbizonytalanítja a helyi képviselő-testületeket. Néhol a földtörvény hiánya miatt már építési telket sem mernek eladni a polgároknak.
Nagy kérdés: ha a rendszer-váltás óta eltelt idő nem volt elegendő arra, hogy a két legerősebb kormányzó párt egyezségre jusson az ország sorsát is befolyásoló kérdésben, akkor az elkövetkezendő néhány hétben képesek lesznek-e a megegyezésre? A választók ugyanis most már parlamenti döntésre várnak. Ehhez azonban előbb a koalíciós partnereknek kell már végre határozniuk. Mert a parlament korántsem arra kapott felhatalmazást, hogy egyetlen párt akaratát szentesítse.
Császár Nagy László
Az Egyesült Államok folyamatosan egyeztet Izraellel
Irak kuvaiti erődítéseit bombázzák a szövetségesek
Több százezres tüntetés Moszikvában, véres összetűzés Rigában
IZRAEL LEHETSÉGES SZEREPVALLALASA az öböl-háborúban különösképpen foglalkoztatta a hét végén a világsajtót, hiszen szombatra virradó éjszaka Irak újabb rakétatámadást hajtott végre izraeli célpontok ellen. S mint palesztin források megerősítették — nem utoljára. Vasárnap hajnalban azonban a várakozásokkal ellentétben nem került sor újabb iraki akcióra. Minthogy a második iraki csapás is hatástalan volt, nem sokat enyhült a Jeruzsálemre nehezedő amerikai nyomás, amely arra irányul, hogy visszatartsa a beavatkozástól a megtorlás jogosságát hangoztató izraeli kormányzatot. Megfigyelők szerint, Washington salamoni döntéssel egyelőre elejét vette a koalíció egységét veszélyeztető izraeli lépéseknek, bár Jichak Samír szóvivője cáfolta, hogy Izrael, a néki szállított Potriot-rakétaelhárí-tó-rendszerek fejében elállt volna a Huszeinnek beígért választól. Az mindenesetre tény, hogy a szombaton Izraelbe telepített Patriotolklkal úgy lehet megvédelmezni a zsidó állam légterét, hogy nem szükséges az izraeli repülőgépeknek Jordánia vagy Szíria fölött átrepülniük, s ráadásul e rakétáikat amerikai—izraeli vegyes személyzet kezelheti. Megnyugtatóan reagált Kairó és Damaszkusz is az Izrael elleni agresszióra, ám még ha a két kormány hivatalosan kitart is a szövetségesek mellett, egy esetleges izraeli megtorlás, netán tartós részvétel az összeses apásokban, súlyos belpolitikai tehertételt jelentene mind Egyiptom, mind Szíria számára.
MENNYBŐL JÖTT ÁLDÁS Izraelnek az az iraki eltökéltség, hogy bármi áron is belerángassák a háborúiba, állapította meg az egyiptomi Ahbar el-Jom című újság vezércikke. Az Al-Ahram is úgy vélte, hogy „a világon Izrael a legnagyobb haszonélvezője az öböl-válságnak”, s óvta Jeruzsálemet attól, hogy megpróbálja kiaknázni a térségben uralkodó feszültséget. A lap, egy meg nem nevezett „katonai személyiséget” idézve rámutatott: Húszéin, akinek országa az előző közel-keleti háborúikban egyetlen lövést sem adott le a palesztinügy érdekében, most az arab tömegekre kíván lélektani nyomást gyakorolni. Egy másik egyiptomi újság „hiábavaló, gyerekes" kísérletnek minősítette Bagdad erőfeszítéseit Izrael pravokálására, míg a szíriai kormánypárt orgánuma „színpadias hadonászásnak" találta Irak igyekezetét, hogy „a testvériség, a nacionalizmus, az arabság nevében” a többieket is magával rántsa. A szintén damaszkuszi Asz-Szaura, ugyancsak Húszéin szemére veti, hogy egészen idáig nem sietett Szíriával és Jordániával egyeztetve szembeszállni Izraellel. A SAN A szír hírügynökség kommentárjában árnyaltabban érvelt: „Azzal, hogy néhány rakétát kilő a megszállt Palesztinára (Izraelre), az iraki rendszer nem keverheti bele az arabokat egy olyan háborúba, amelynek sem időpontját, sem helyét nem ők választották meg. E játék nem a területek felszabadítását, hanem az ellenség céljait szolgálja.” Az ammani sajtó ezzel szemben mintegy erkölcsi magyarázatot fűzött Tel-Aviv bombázásához: Szaddám „így ajánlotta Bush figyelmébe" ama meggyőződését, hogy a Közel-Kelet valamennyi problémáját együttesen kell megoldani. Az angol nyelvű jordániai Times, egyenesen úgy fogalmazott, hogy ha diplomáciai úton nem lehetett elérni az „árukapcsolást”, majd erővel menni fog. Az algériai kormánylap pedig harcba szólította az arabokat és muzulmánokat Irak oldalán, sőt közös hadsereg mielőtt létrehozását sürgette.
A KUVAITBAN KIÉPÍTETT ÁLLASOKAT támadja elsődlegesen szombat óta a szövetséges légierő. Ez kétségtelenül hangsúlyeltolódás az összecsapások első két napjához képest, amikor főleg rakétatámaszpontokat, némely vélemények szerint csupán azok utánzatait, légvédelmi ütegeket, hadi üzemeket, vezetési és hírközlési pontokat bombázott a koalíciós haderő. Közben megnyílt a második front is, mivel amerikai harci repülőgépek immár Törökországból is indulnak bevetésre Irák északi vidékei ellen, ahol hadielemzők épségben elrejtett nehézfegyverzeteket sejtenék. A NATO főtitkára szombaton egyszersmind figyelmeztette Bagdadot, hogy az atlanti szövetség egészével kerülne szembe, amennyiben megtámadná Törökországot. Londoniban Hurd külügyminiszter egyébként nem hagyott kétséget afelől, hogy az ENSZ zászlaja alatt felsorakozott szövetségesek nem riadnak vissza az iraki területekre való behatolástól, ha a felszabadított Kuvait biztonságának szavatolása ezt megkövetelné. Hasonló álláspontot foglalt el Párizs is, jóllehet eredetileg csak szigorúan Kuvait elleni hadműveleteikhez adta tevőleges hozzájárulását.	(V. L.)
A szövetségesek célja: a légi fölény érvényesítése
(Munkatársunktól)
A hét végén nem változott meg a háború jellege, függetlenül attól, hogy jó néhány elemzés a csatározások elhúzódására, a veszteségók növekedésére utalt. Katonai szakértőnk értékelése szerint azonban arról van szó. hogy a háború első napjaiban — eredeti céljának megfelelően — az Egyesült Államok és a szövetséges haderő óriási légi fölényt ért el, gyakorlatilag ellenállás nélkül hatolnak be a gépek Irakba. Igaz, hogy az Iraki légierő nagy része épségben maradt, de a kommunikációs, Irányítási rendszert tönkretették, tehát az iraki gépek nem tudnak harciba bocsátkozni, s komoly veszteségeket okozni. A kommunikációs rendszer újjá-
építése pedig hónapokig is eltarthat.
Ezzel magyarázható, fejtegette a katonai szakértő, hogy a szövetségesek mindinkább kuvaiti célpontokat igyekeznek megsemmisíteni. Valószínű, hogy az iraki alakulatok tagolt, erős védelmi állásokat alakítottak ki, s ezek-nék a szétbombázása akár heték-be, hónapokba is telhet, erre azonban az amerikai hadvezetés számított. Az elkövetkező időszakban tehát szüntelen légi csapásokkal próbálják majd meg szétzilálni az iraki elit egységeket, egy pillanatra sem kínálnák kibontakozási esélyt a számúikra. A szövetségesek mindaddig nem vetik be szárazföldi csapataikat, amíg a folyamatos bombázások-
kal szét nem verik az iraki erődítményeket. A légi fölényt kihasználva azért elképzelhetőek kommandóakciók.
A továbbiakban Is fontos szempont, hogy Izrael mérsékletet tanúsít, s csak akkor vág vissza, ha vegyi eszközöket alkalmazna ellene Irak.
Az elmúlt napok újdonsága talán csak az volt a szakértő szerint, hogy Törökországból is támadtak észak-iraki célpontokat. Ez azonban érthető, hiszen ide vonták vissza a heves légi csapások elől az iraki bombázókat, harci gépeket. Nem zárható ki az sem, hogy Ankara később engedményekre kényszerítheti Bagdadot Kurdisztán ügyében.
összefoglalva tehát az eseményeket, a lényeg az, hogy az Egyesült Államok továbbra is sikeres
hadműveletekről tudósít, Washingtont meglepetések nem érték, a légi háború folytatódik az eredeti tervnek megfelelően, napokon, heteken, akár hónapokon át. Az ENSZ felhatalmazása alapján minden eszköz felhasználható Kuvait felszabadítására, kivéve az atom- és vegyi fegyvereket. Ha Húszéin elkeseredésében mégis kémiai eszközöket vetne be. akkor viszont iszonyú megtorlásban lenne része, s a szövetségesek megtennének mindent a háború gyors lezárására. Most is az a cél vezérli őket. hogy a veszteségeket a lehető legalacsonyabb szinten tartsák, de Szaddám esetleges ilyen lépésére határozottan válaszolnának. Hogy milyen módon, az most nem jósolható meg.
(b. m.)
FÖLDFOGLALÁSRA
gyülekeztek szombaton a kisgazdák Vámospércsen, Nyír-acsádon. Derecskén és Nyírmái-tonf alván. („Nem szenved szükséget az ország, ha az egyéni gondosság kormányozza a gazdálkodást” — 4. oldal)
LEBÉNULT AZ EGÉSZSÉGÜGY FINANSZÍROZÁSA
az egész országban, amire az önkormányzatok nem készültek fel. (A járulék bekerült a nagymarosi munkagödörbe — 5. oldal)
PÉNZÜGYI
HARAPÓFOGÓBA
kerülnek a közszolgálati médiák is, ha az állam nem tud többet költeni rájuk. (Pénzek és koncessziók — 7. oldal)
NEM CSŐK0LŐDZ1K SZOVJET VEZETŐKKEL
többé — határozta el Hruscsov leváltása után Kádár János. Hruscsov bukása természetesen más következményekkel is járt. (Hatalmi viszonyok a „legvidámabb barakkban” — 8. oldal)
Washingtoni tudósítónk telexjelentése
A Jövő század fegyvereit dicsérik az amerikai elemzők
Washington, január 20.
A hét végi tévévitákban, lepe-dőnyi újságelemezésékben egybehangzó megállapítás, hogy a háború sikeres nyitánya utólag igazolta a reagani — csúcstechnológiára építő — hadseregfejlesztést. Rónáid Reagan, Caspar Weinber-ger is besoroltatott a légi csata győztesei közé, s valaki megjegyezte, hogy az Izraelt és Szaúd-Arábiát ért rakétacsapásak láttán talán mégiscsak el kellene gondolkodni a „csillagháborús” programnak legalább korlátozott változatán. A nyolcvanas években az Egyesült Államok két és fél billió dollárt költött katonai kiadásokra, s ebből mintegy nyolc-százmilliárdot magukra a fegyverekre. S bár most bizonyos hiányok is vannak olcsó eszközökből, annál hatásosabban mutatkoztak be a jövő század fegyverei.
így a harcban még soha ki nem próbált szárnyas rakéták, amelyeket elvben a Szovjetunióra mérendő atomcsapásokra készített a General Dynamics, ám most kiválóan hasznosították őket éppen azoknak a rögzített állású Scud-rakétáknak az elpusztítására, amelyeknek az irakiak által továbbfejlesztett változata lett volna képes vegyi robbanófejjel azzá a .^krematóriummá” tenni Tel-Avivot, amelyről a bagdadi propaganda harsogott. De hasonlóan beváltak az antiradar rakéták, amelyek a vadászgépekről indítva „állnak rá” az ellenség e jelzéseire, s semmisítik meg — ezek egyelőre még maguk is megzavar-hatók elektronikusan, ám eddig az irakiak nem adták jelét eme képességüknek.
A hajszálpontos, komputervezéreit lézerbombákat vivő gépepet óvó vadászkíséret F—14-esei-nek fegyvere a Phoenix levegőlevegő rakéta. Bagdad az Irán elleni háborúban ezt már megismerte (még a sah vásárolta meg őket), ám Washington közben alaposan továbbfejlesztette és az eléktronikus védelmen áthatoliha-tóvá tette. S persze nagy szenzáció magának a Patriot antibal-lisztikus rakétának az első, sikeres harci vizsgája. S az értékelők persze nem feledkeznek meg az F—117A „lopakodóról” sem: az irakiak szovjet radarjait leküzdve, hamar feledtették az első, panamai próba majdnem kudarcát. S ha sor kerül a szárazföldi harcokra, vizsgázik majd az M-l-es szupertank, amelynek állnia kell a találatokat is, csak a sivatagi
viszonyok hatásától tartanak. S természetesen a pilóták és katonák infravörös, éjszaka is látást biztosító eszközei is először kerülnek háborús bevetésre, megannyi NATO-hadgyakorlat után.
A friss Business Week meg is állapította, hogy magának Reagannak — Grenadában, de még Líbia ellenében is — csupán „jelképes" fegyverpróbákra volt alkalma, hiszen akkortájt Washington tartott Moszkva ellenlépéseitől. Bush tehát „Szaddám jóvoltából” most bevetheti a teljes harcászati arzenálját, s ekként „végleg” megszabadíthatja Amerikát a „vietnami szindrómától”. Olyan értelemben, ahogyan a vasárnapi The New York Times elemzője mutat rá: a helyszínen levő tábornokok „rendkívüli” mértékben irányíthatják a csatát, s hozzá olyan komputerrendszerekre támaszkodva, amelyek még seniki hadvezérnek nem álltak rendelkezésre. Különben a háborút halogatni próbáló Sam Nunn szenátor volt pár éve annak a törvénynek a szorgalmazója, amely — okulva a Pentagonból és a Fehér Házból folytosan felülbírált parancsnokok vietnami tapasztalatából — a harctéren levőknek biztosit szabadabb kezet. Az Irak elleni légi háborút Irányító Charles Horner tábornok mondta el, hogy e számítógépek segítségével „több tízezernyi” adatot képesek egyeztetni. S miközben a tisztek egyik csapata ily módon irányítja az aznapi bevetéseket, a másik gárda „betáplálva” készül
fel a másnapira. Magának Hor-nernek az „angyala” történetesen szintén Templár névre hallgat, csak éppen ez a Tectioal Export Mission Planner (taktikai bevetéstervező) rövidítése.
A szárazföldi háború mindenképpen nehezebbnek ígérkezik. A sivatag például megkönnyítette a hőkereső légi eszközüknek a .pontos találatot: a hirtelen zuhanó éjszakai hőmérséklet folytán a viszonylag melegebb fémek „villognak” az érzékelők számára, viszont a helikopterek a földről jóval könnyebben sebezhetőek, mint a vadász és egyéb bombázók, nem szólva a gyalogságot sújtó zord körülményekről (és ők nem tudnak, mint bevetés után a pilóták, biztos, kényelmes helyen megpihenni). Napóleon mondotta volt, hogy a sivatag a lehető legrosszabb terep hadviselésre, s ő értett hozzá valamit. Szombat este ugyan Alexander Haig, ki némcsak külügyminiszter volt, hanem NATO-főparancsnok is, és vannak vietnami hadosztályparancsnoki tapasztalatai, úgy vélte egy tévévitában, hogy „ilyen légierővel a szárazföldi harcok sem tartanak majd tovább” heteknél. Hiszen ma már a B— 52-esek szőnyegbombázása sem vethető egybe a vietnamival: egy szakértő szerint ezek bombáinak találati pontossága is „tízszerese a másfél évtizeddel ezelőttinek”, óriási vita bontakozott ki a hét végére arról, hogy mire sort kerítenek rá, mennyire sikerül „megpuhítani” a Kuvaitban beásott iraki csapatokat. A légi csapások mind nagyobb mértékben irányulnak arra, miként lehet elvágni Szaddám Húszéin elitcsapatait, a Köztársasági Gárdát és legveszélyesebbnek tartott tank-haosztályait. Sokan tippelnek valami, MacArthur Koreát „kettévágó” mesterhúzásához hasonló tábornoki meglepetésre,. tehát például Kuvait elvágására Irakból.
Schwarzkopf tábornok a hadi-tengerészet partraszálló eszközeinek összpontosítását rendelte el, de persze minden ilyen hír megtévesztést Is szolgálhat. Miként vasárnapi nyilatkozatainak utalásai arra, hogy az iraki csapatok átállóit másként kezelik — és ezt a gondosan leszórt arab nyelvű röplapokon és rádiókon tudatják is a túloldal katonáival —, mint a hadifoglyokat. (A koalíciós hadsereg parancsnoka mondta is, hogy az iraki erőknél feltehetőleg