﻿Ára:
0,50
forint
DÓR
Irfősamr
Ahogy az várható volt, nem született a képviselőiház e heti munkanapjain olyan törvény, amely eloszlatta volna az ön-kormányzatok feje fölött sokasodó viharfelhőket. Pedig a honatyáknak megadatott a lehetőség, hogy döntést hozzanak.
A döntés azonban még — ki tudja, meddig — várat magára, pedig az önkormányzatok vezetői egyre kétségbeesettebben nyilatkoznak működési feltételeik hiányosságairól. Három hónappal a megalakulásuk után még csak sejtelmük sincs arról, mit tarthatnák számon saját vagyonúkként, nem is sejtik, miből és miként fejezhetik be a megkezdett iskolát, miként működtethetik tovább a víz- és gázszerelésre létrehozott társulásokat, milyen keretből és elvek szerint támogathatók a sokasodó számban anyagi gondokkal küszködő rászorultak. Ezek olyan mindennapi kérdések, amelyekre választ vár a polgár, ezek hiányában ugyanis a képviselő-testületek hovatovább képtelenek lesznek a napi ügyek elintézésére. S akkor még nem is esett szó a tisztázatlan feladat- és hatáskörökről.
Mindazok, akik közmegbízatást vállaltak a helyi képviselő-testületekben, abban bíztak, hogy az önkormányzatok megalakulása után nem sokkal, a képviselőház képes lesz megalkotni a működésük feltételeihez elengedhetetlen jogszabályokat. A reálisabban gondolkodó polgármesterek és jegyzők azonban ma már világosan látják: jó esetben hónapok gyötrő vitáira van szükség a régen várt törvények megszületéséhez. Mert való igaz, a kormány két törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé, ám az ellenzéki honatyák egyértelműen állították — s nyilván nem csupán ellenzéki szerepükből adódóan, hanem szakmai meggyőződésükből fakadóan is —, hogy ezek a tervezetek alkalmatlanok a vitára. Sőt felvetették azt is: a kormánynak vissza kellene vonnia, s átdolgozás után a parlament elé. terjeszteni ezeket a tervezeteket. Volt, aki sok polgármester által egybehangzóan megfogalmazandó aggodalomra: a centralizáció veszélyére hívta fel a figyelmet. Mert ma már a polgármesterek jelentős hányada a megszerzett önállóság elvesztésétől tart leginkább. Ezúttal a koalíció pártjaihoz tartozó honatyák sem dicsérik a megszokott vehemenciával a tervezetet, csupán annak elfogadására buzdítanak. Mert az idő sürget, és mindenki érzi: ezeknek a törvényeknek az elfogadását nem lehet sokáig halogatni, hiszen az önkormányzatok mindinkább megmutatkozó működési zavarai az elégedetlenségen túlmenően, megbéníthatják az ország működését, i
így a honatyák alighanem kényszerűségből — az éppen szükséges arányban — elfogadják majd a benyújtott tervezeteket.
Nyilvánvaló: szerepéből adódóan az ellenzék mindent elkövet ipajd, hogy minél több módosító indítvánnyal próbálja ízlésének és nézeteinek megfelelően alakítani a törvényt. Sokkal inkább meglepő viszont, hogy nyolc hónappal a koalíció megalakulása után már az eredeti javaslathoz is több kormánypárti képviselő terjesztett be módosítási indítványt. Ez mindenképpen arra utal, hogy a törvény-előkészítés szakaszában is összhangzavar mutatkozik a koalíciós partnerek munkájában. A gyorsabb törvényhozói munkához alighanem mindenekelőtt ezen kellene változ-
ítni.
Mose Arensz; „Válaszolni iognmk”
r
Az Egyesült Államok továbbra is mérsékletre inti Izraelt
Magyar—osztrák kormányfői találkozó Becsben
A külpolitikai helyzet
NYUGTALANÍTJA a VILAGKÖZVÉLEMÉNYT az Izrael elleni újabb rakétatámadás. Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár „mélységes sajnálatát” fejezte ki a semmivel sem igazolható akció miatt. Reméli azonban, hogy mindkét fél önmérsékletet tanúsít a helyzet romlásának az elkerülése érdekében. Továbbra is mértéktartást tanácsol Tóm Lantos, amerikai kongresszusi képviselő, de hozzátette, hogy Izraelnek igaza lenne, ha visszavágna a harmadik iraki támadás után. Ugyanígy visszataszítónak nevezte az iráki provokációt, s Izrael visszafogottságát dicsérte Major brit kormányfő, Chevenement francia védelmi miniszter, a japán külügyi szóvivő, s a spanyol külügyminisztérium nyilatkozata. Ez utóbbi szerint nyilvánvaló azonban, hogy nem lehet a végletekig figyelembe venni az önmérsékletre intő felhívásokat. Együttérzését nyilvánította az iráki és izraeli bom'batá-madásck áldozataival II. János PáJ. pápa is, s felhívta a szembenállókat a konfliktus „igazságos és kölcsönösen elfogadható rendezésére”. Az amerikai kormányzatnak idáig sikerült lebeszélnie Izraelt az azonnal visszavágásról — bár az ellencsapás jogát a Somír-kor-mány elvben fenntartotta magának —, s valószínűleg ezt a célt szolgálja az is, hogy a Tel-Avivban tárgyaló amerikai külügyminiszter-helyettes tartósan Izraelben marad a két kormány politikájának egyeztetésére.
AZ ELSŐ NAPOK „VILLAMIIABOROS” illúziói — amelyet egyébként a szakembereik sosem tápláltak — elszálltak, és minden jel szerint több hónapos háborúra kell felkészülni. Ezt támasztja alá a francia védelmi miniszter értékelése is, miszerint legalább márciusig kell várni arra, hogy világossá váljék a katonai helyzet az öböl-háborúban. Az amerikai erők parancsnoksága az előkészítő szakaszt jelentő légiháborút két hétre tervezte. Ennek célja a katonai objektumok jó részének megsemmisítése, a szárazföldi műveletek- előkészítése. Szakértők szerint azonban Iraknak még nagyszámú rakétája van, emellett sok vegyi fegyvere, beleértve a rövid hatótávolságú tüzérségi lövedékeket,. amelyek a szárazföldi hadműveleteknél komoly akadályokat jelenthetnek. Húszéin — vélik a megfigyelők — most csak időt akart nyerni, célja az, hogy erőinek jó részét épségben megőrizze. Az elemzők szerint Irak ugyanazt a taktikát alkalmazza, amelyet az Iránnal vívott, nyolc évig tartó háborúban: védelmi jellegű szárazföldi csatákra készül, oly módon, hogy' hatalmas sivatagi erődítményekbe ássa be csapatait. A Le Figaro elemzésé a fentieket alátámasztva hűen tükrözi a jelenlegi világhangulatot: „a múlt hét csütörtökön még azt hittük, hogy az amerikai légierő első éjszakai támadása teljesen megsemmisítette Szaddám katonai potenciálját. Egyeseik már a „háromórás háborúról” beszéltek. „Azóta megértettük, hogy még e legcsodálatosabb fegyverekkel sem lehet néhány óra alatt megsemmisíteni a világ negyedik legnagyobb hadseregét” — írja a lap, rámutatva, hogy a szakértők borúlátása talán a kezdeti túlzott optimizmussal is magyarázható.
AZ ÖBÖL-HABORŰ KÖLTSÉGEIVEL és gazdasági hatásaival is sokat foglalkoztak szerdán a hírügynökségek jelentései. Nagy-Bri-tannia, jelenleg napi 3,6 millió fontot (mintegy hétmillió dollár) költ az Irak elleni harcra. S a kormány a BBC, értesülése szerint „minden lehetőséget megragad, hogy meggyőzzön más országokat: támogatniuk kell a katonai vállalkozást”. Ennék érdekében Major kormányfő telefonon tárgyalt Kohl német [kancellárral, a belga kormánytól pedig lőszereket kért. Az amerikai központi bankrendszer elnöke a képviselőház költségvetési bizottsága előtt hangoztatta, hogy az Egyesült Államok lakosságára várhatóan nem fognak kivetni magasabb adókat, bár tény, hogy a légilharc naponta több százmillió dollárba kerüi. Azt mindenesetre megjegyezte, hogy nem szabad a lakosságot abban a hitben ringatni, mintha a források kimeríthetetlenek volnának, és bőven jutna vajra is, meg ágyúra is. A francia kormány energiatákarékosságra hívta fel a lakosságot, míg a világ légitársaságai az üzemanyagóraik és az elmaradt járatok miatt kesefegnek. Nagy változás e téren a közeljövőben 6em várható, hisz az utasforgalom az esetleges terroristaakciók miatt sem növekszik. A kuvaiti olajkutak felrobbantására, s az Izraelt ért újabb rakétatámadásra élénken reagáltak a tőzsdék is. Bár elemzők szerint a kuvaiti olajkút felperzselése csöppet sem befolyásolja az olaj keresletét és kínálatát, az esemény mégis komoly lélektani hatást gyakorol.	(S. G.)
J\ HT.iivcísv gc« légierő állandó cm a pasai alatt
észrevehetően gyengül az iraki gazdasági háttér
Császár Nagy László
A .„Sivatagi Vihar” a tervek szerint zajlik, az időjárás szerdára megjavult, s megkönnyítette a szövetségesek számára az Irakban és Kuvaitban lévő célok támadását — közölték szerdán Rijádban amerikai katonai forrásból.
Az amerikai csapatok szóvivője a szaúd-arábiai fővárosban újságíróknak elmondta: az Öbölháború kezdete óta szerdáig a szövetséges légierő gépei 12 ezer bevetést hajtottak végre. A szövetségesek 14 harci gépet vesztettek, s 17 iraki gépet lőttek le. A hadijelentés szerint az utóbbi 24 órában a szövetséges légierő harci feladat végrehajtása
közben egyetlen gépet sem vesztett, viszont kedden gyakorlórepülés közben lezuhant egy amerikai helikopter és egy Harrier típusú harci gép. Az amerikai csapatok a törökországi Incirlik katonai bázison kívül egy dél-törökországi repülőteret is használatba vettek.
Bagdadban ugyan nincs áram, az élet azopban lényegében normálisan folyik: van élelmiszer, és újra megindult a vízszolgáltatás — jelentette szerdán a helyszínről az amerikai CNN televízió tudósítója.
Peter Arnett az egyetlen nyugati tudósító az iraki fővárosban. Mivel a hatóságok ellenőrzik a működését, közvetett módon tud-
ta csak jelezni tudósításában: 2-3 óránként érik légitámadások Bagdadot.
Folytatódtak a dél-iraki Bászra kikötőváros elleni szövetséges bombázások. Szerda reggel két, délután pedig egy támadást intéztek a stratégiai fontosságú város ellen. A szövetséges repülők támadták a Bászrától nyolcvan kilométerre délkeletre fekvő El-Fáó olajkikötőt is. A szövetséges légitámadások eddig már megsemmisítették az iraki olajfinomító-kapacitás 50 százalékát — közölték szerdán a brit védelmi minisztérium déli tájékoztatóján.
Először fordult elő, hogy szövetséges forrásból számszerű adatot közöltek a harc menetéről.
A brit katonai vezetés hangsúlyozta, hogy „fokozatosan és rendszeresen lemorzsolódik” az iraki hadsereget támogató és a lakosság harci morálját fenntartó gazdasági háttér, az iraki hadvezetés parancsnoki rendszere, távközlési és kommunikációs szisztémája, a nukleáris, vegyi- és bioló-giaifegyver-gyártó kapacitás.
Az iraki légierőt továbbra sem sikerült harcra kényszeríteni, de
„folyamatosan zaklatják”, „állandó vándorlásra” késztetik — hangzott a tájékoztatás. Azt mondták, hogy újabb sikereket értek el a mozgatható kilövőállású Scud rakéták felderítésében és megsemmisítésében.
Iráki tüzérségi állások ellen vetették be szerdán a francia légierő gépeit Kuvaitban — jelentette az MTI. A hivatalos jelentés szerint a francia Jaguárok két hullámban támadták a Kuvait fővárosától nyugatra levő állásokat, s végrehajtották feladatukat. Minden gép visszatért támaszpontjára.
A francia pilóták egyébként arról számoltak be, hogy az első két nap után Kuvait területén meggyengült az iraki légvédelem, de még mindig működőképes, bár a francia erőket nem érte veszteség.
Az iraki vezetés egy keddi nyilatkozatban a hadifoglyokkal való bánásmód kérdését lényegében az izraeli megszállás alatt élő palesztinok helyzetétől tette függővé.
Szerdán hivatalos közleményben bejelentették, hogy sok elfogott
VISSZAJÖHET A ZSELLÉRVILÁG IS,
mert sokan fenik a fogukat a jussukra Szatmárban (Merre folyik a Szamos? — 4. oldal)
LÉGÜRES TÉRBE
kerülne, ezért csak fenyegetőzik, de nem szakít az MDF-fel a kisgazdapárt (Szakítópróba — 5. oldal)
A KOALÍCIÓ PÁRTJAI
nem képviseltek egységes álláspontot az események megítélésében (A pártok és a blokád — 5. oldal)
VALLJON SZÍNT A MINISZTÉRIUM,
történjen már valami, fejeződjenek be a terméketlen viták — mondják a pedagógusok a szülőkkel együtt (Lépéskényszerben a tanügyi rányítás — 6. oldal)
amerikai pilótát élő pajzsként stratégiai célpontnak számító létesítményekhez szállítottak.
A francia kormány „nem tartja időszerűnek” a Maghreb arab unió tagállamainak azt a javaslatán, hogy a Bizonsági Tanács szólítsa fel a hadviselő feléket a harci cselekmények beszüntetésére, közölte szerdán Dániel Ber-nard külügyi szóvivő.
Az öt Maghreb-ország külügyminiszterei kedden líbiai tanácskozásukon vetették fel a tűzszü-. neti felhívás tervét. A francia szóvivő azonban hangoztatta, hogy jelenleg „tül késő, vagy túl korán van" a diplomáciai lépésekhez. Ezekre csak akkor kerülhet sor, ha Irak kijelenti, hogy kivonja csapatait Kuvaltból.
Washingtoni tudósítónk telex jelentése
Ki torolja meg Tel-Aviv terrorizálását?
Washington, január 23.
Gőzerővel folytatva a légi háborút immár Irak beásott seregei ellen is, a Bush-kormány igyekszik lebeszélni Izraelt a megtorlásról, amelynek indokoltságát az amerikai közvélemény belátja. A Szaddámmal való teljes leszámolás gondolata gyorsan nyer teret a közéletben.
Éjfélkor telefonált George Bush Jioha'k Samírnak, kivel immár többször kellett — Bagdad terrortámadásának köszönhetően — iily módon szót váltania, mint egész hivatali Ideje alatt. Keddi lapzártánk táján rázta meg Amerikát a tel-avivi véres dráma, amely különben sajátos módon először juttatta el a képernyőikre a háború borzalmait.
Márpedig szerdán a floridai haditengerészeti támaszponton beszélő Dán Quayle alelnöknek is utalnia kellett rá, hogy áldozatok nélkül nem fog sikerülni Bagdad legyőzése (bár a Pentagon, szintén eltérően a korábbi . gyakorlattól, nem engedi a Delaware-ba érkező katonai koporsók bemutatását: történetesen Bush beszédébe vágták bele a képet a Panamában elesettek e szomorú hazatérésének képeit).
Rokonszenvéről biztosította az amerikai elnök az izraeli kormányfőt. s a Fehér Ház szóvivője szerint hangsúlyozottan „méltányolta” azt. amit az elnöki sajtóiroda rögvest a rakétatámadást követően sietett üzeneté,rtékűen jelezni: Izrael „bámulatos önmérsékletét az agresszió láttán”. Hiszen aligha vitatható az a megállapítás, hogy a Scud-beesapódás nem volt egyéb „ártatlan áldozatok elleni brutális terrorakciónál”. Kedd este az amerikai tévéhíradókban sókan hangoztatták, megszólaltatott átlagemberék és politikusok, hogy tökéletesen megértenék, na Jeruzsálem ezt már nem hagyná megtorlás nélkül. Viszont tovább tartott a szakértői vita: mi a célszerűbb, ki torolja meg a terrortámadást?
Amerikai politikai körökben mindenesetre szerdám úgy érté-
kelték, hogy „jelek szerint” a Bagdad elleni koalíció arab tagjai sem bánnák már. ha maga Izrael csapna vissza. A Bush-kor-mány azonban hírek — és a Fehér Ház szóhasználatának tanúsága — szerint továbbra is visz-szafogná Samírókat ilyesmitől, s ennek konkrét módja is lehet: az izraeli légierő például csak akként tudna veszélytelenül bekapcsolódni az Irak fölötti akcióiba, ha Washington megadja a megfelelő komputeradatokat. Sokan persze feltételezték, hogy Izrael valamilyen „meglepő” módon választ ad Szaddámnak.
Kinek sorsát alighanem meg-
pecsételik ezek a terroristára utaló cselekedetek. A szerdai lapokban közírók, vezércikkek tartják „jogosnak”, hogy a háború közben módosuljanak az eredeti harci célok, s azokba bekerüljön az elbánás a diktátorral. George Will utal Lincoln polgárháborús céljainak menet közbeni megnövelésére. Charles Krauthammer pedig hangsúlyozta: „nem szabad engedni Szaddám visszatérését a status quóhoz”, hiszen valójában „nem Kuvait hanem Irak volt a casus belli”, s immár „túl késő lenne Bagdadnak kivonulni
Kuvaitból. Miként a szövetségesek 1943-ban Casablancában határozták el. hogy a feltétel nélküli kapitulációig küzdenek, a „szaddámizmust” éppúgy ki kell irtani, mint a hitlerizmust. A The Wall Street Journal vezércikke szerint tehát nem szabad megállni Kuvait határánál, s több lapban is baljósán megemlítik: a japán háborús bűnösöket főiként a hadifoglyokkal való brutális bánásmódért akasztották fel...
A Scud-állások kétségbeesett kutatása persze részben eltereli a légi csapásokat a katonailag fontosabb célokról: bár a B—52-es hadászati bombázók immár gőzerővel mérnek — szakértők szerint „semmivel össze nem hasonlítható rettegést kiváltó” — csapásokat a Kuvaitban levő Iraki erőkre, elsősorban a köztársasági gárdára. Az egyszerre száz tonna bombát leszóró óriásgépeknek kell „megpuhítani” Szaddám elitseregét, mielőtt — mint egyre többet emlegetik és elemzik — sort lehet keríteni a szárazföldi támadásra, melynek különben továbbra is sok, az amerikai veszteségektől félő, ellenfele van. mármint a Pentagonon kívüli szakértők között. A rijádi parancsnokság szerdai sajtótájékoztatóján csupán arról számoltak be a katonai szóvivők, hogy a napi kétezer bevetési szintet ismét elérték az idő javulásával. Hogy ebből mennyi a Scud-keresés, s mennyi az egyéb, azt nem tudni. Eközben a szaúdi—kuvaiti határnál csupán szórványos tüzérségi tűzváltásökra kerül sor. Ugyanakkor Quayle alelnök is kiemelte beszédeiben a Patriot ellenrakétáknak — a tel-avivi egyszeri kudarc ellenére kiemelkedő. sokak szerint hadtörténeti szerepét, mint ami a hadászati védelmi program, az SDI utólagos igazolása. S csupán említést érdemel a katonai tájékoztatóról, hogy a rijádi amerikai szóvivő tudatta: a bagdadi állítás „gyer-mektejet gyártó üzem” bombázásáról szokásos torzítás, hiszen a szigorúan őrzött gyárban gyaníthatóan biológiai fegyvereket készítettek.