﻿Szombat
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
A. demokrácia másnapossága
A baltikumi erőszak miatt
fenntartással várják Washingtonban az új szovjet külügyminisztert
Patriotok és Scudok újabb párbaja Izrael fölött
A külpolitikai helyzet
MUNKALATOGATASRA ma Washingtonba érkezik Besszmertnih
új szovjet külügyminiszter, s megbeszélésein nyilván szót ejtenek a szovjet—amerikai kapcsolatokban támadt feszültségről. Sevard-nadze utódja és James Baker, a State Department gazdája esetleg megállapodhat arról, hogy megtartjálk-e az eredeti időpontban a két világhatalom február 11-re tervezett csúcstalálkozóját. A CNN szerint a külügyminiszteri eszmecserének fő témája lesz a balti válság és az Öböl-hálború is. Mindenesetre a The New York Times kormány-forrásokra hivatkozva pénteken úgy értésült, hogy növekvő nyomás nehezedik' a törvényhozás részéről a Fehér Ház lakójára, elsősorban a balti megtorlások, és a még nyitott fegyverzetkorlátozási viták miatt. Éppen ezért — így tudja a mérvadó New York-i napilap —, mind valószínűbb, hogy a moszkvai találkozót elhalasztják. Mindazonáltal az elnök nem akarja gyengíteni Gorbacsov helyzetét azokikal szemben, akik „nála is önkényesebben” lépnének fel a Baltikumiban. Tehát az is elképzelhető, hogy közös megegyezésre döntenének a csúcs-megbeszélések elhalasztása mellett.
A BÚG FOLYÓ TÜLSÓ OLDALÁN kezdődik „Európa Közel-Ke-lete”, írta az amerikai Newsweek, egyik publicistája, s ez a „másik Közel-Kelet” mind nagyobb teret kap a hínkróniikában. Miközben a három balti államban gyásznapot tartottak, egy szovjet jogász törvénytelennek minősítette a fegyveres erők fellépését, és az úgynevezett Nemzeti Megmentési Bizottság működését Litvániában. A Jelcin vezette Oroszország ismét tanújelét adta annak, hogy függetlenedni kíván a Kremltől; legalábbis így értelmezhető, hogy az Oroszországi Föderáció és Lettország diplomáciai kapcsolatot létesített. De Michells olasz külügyminiszter — több hasonló nyugat-európai állásfoglalás után — óvatosan fogalmazott a balti fejlemények hatásairól: „Több részlet egyelőre nem világos, és nehezen érthető” a vilnJusi és a rigai erőszakos föllépések dolgában, állította az olasz diplomácia vezetője, hozzátéve, a Szovjetunió széthullása ma senkinek sem érdeke Európában.
A SZADDAM-ELLENES NEMZETKÖZI KOALÍCIÓ felbomlásában reménykednek a moszkvai konzervatívok, arra gondolván, hogy ez esetben hamarosan ők is felülikerekedhetnek. De Mlchelis éppen ezért úgy Véli, az Öbölben Európa — és benne Kelet-Európa — jövőjéről is szó van, s nemcsak az olajról. Ami a harci cselekményeket illeti, pénteken kora este az izraeli Patriotok — a CNN szerint — hét iraki Scud-rakétát fogtak el. A brit vezérkar főnöke egyébként „nagy, jelképes stratégiai és hadműveleti győzelemnek” nevezte egy kuvaiti korallszlget elfoglalását. Hozzátette azonban, hogy bármennyire fontos is ez lélektani szempontból, katonai jelentősége kisebb. A bagdadi rádió ugyanezt bizonygatta, azt állítván, hogy „az irakiak nem is ismerik ennek a szigetecskének a nevét”. Eközben új Patriot rakéta-elhárító-rakétarendszereket kapott Izrael, s tovább tartanak a heves bombázások. Eredményességükről eltérően vélekednek a szakértők: a francia vezérkar főnöke szerint Irak nukleáris 'kapacitását gyakorlatilag megsemmisítették, a vegyi fegyvereket Bagdad nem tudja alkalmazni a Scud-rakétálkon, s teljes a szövetségesek légi fölénye. Fennáll azonban annak a veszélye, hogy Szaddám tüzérségi lövedékeikkel vagy légi bombákkal veti be a vegyi fegyvereket. Egy magas rangú amerikai katonai vezető viszont azt hangsúlyozta, hogy a heves bombázás óikkal még mindig nem tudták megsemmisíteni az iraki rakétabázisokat, sőt a hadsereg hírösszeköttetését és utánpótlási vonalait sem. Ebből minden bizonnyal az következik, hogy a nagyszabású szárazföldi támadásra még egy ideig várni kell. (M. J.)
doruasálemi tetcfonjeteniésiinh
A rakétatámadások nem érnek véget IVMffir és Haifa körzetét érték a támadások
Tíziedik napja pusztít a sivatagi háború. Ki gondolta volna mindezt még egy évvel ezelőtt, amikor nagyon lelkesek voltunk. Egyfelől, mert úgy véltük, hogy valóban lezáródott a világhatalmi szembenállás korszaka, és az emberiség bizakodva tekirihet a szilárd és békés jövő elé. A nyugati országok gazdasága virágzott, az Elbától keletre mindenütt új demokráciák születtek.
Az esztendő elteltével a remények nagy része szertefoszlott. Ma az Öböl-háború sötétíti el a látóhatárt, a várható következmények és a baltikumi események máris beárnyékolták a korábban szépen alakuló amerikai—szovjet kapcsolatokat. A közép-keleti fegyveres összecsapás súlyossága abban is jelentkezik, hogy új bizonytalansági elemet visz a nemzetközi politikába, nevezetesen, hogy a modern fegyver-rendszerek — beleértve az atom- és vegyi fegyvereket — beszerezhetők a hadieszközök piacán. Diktátorok és más felelőtlen politikusok kezében az ilyen eszközök állandó aggodalommal töltik el a világot.
A tíz nap elteltével a nemzetközi közvélemény értetlenül, sőt bizonyos türelmetlenséggel szemléli a képernyőn közvetített háborús eseményeket. Mintha félrevezették volna, pedig egyszerűen a katonai vezetők emlékezete bizonyult hiányosnak. A villámháború tekintetében. A második világháború előestéjén, a neves angol katonai szakértő, Liddle Hart rendületlenül hirdette, hogy fölényes, megsemmisítő légi csapásokkal egy háború megnyerhető. Az 1938-ban megjelent „Prága nincs többé” című sikericönyv szerint a német— csehszlovák katonai összecsapásban a Luftwaffe porig bombázta Prágát, • ezzel már meg is nyerte a háborút.
A Szovjetunió lerohanásakor a német hadijelentések az ellenség légierejének szinte teljes elpusztításáról számoltak be, ami előfeltétele volt a gyors győzelemnek. Ma már tudjuk, hogy mindezek a számítások hamisnak bizonyultak. Akár a későbbiek a teljes amerikai légifölény esetében Koreában, majd Vietnamiban. A hadtörténelem több ezer éves tanulsága szerint, a győzelem: az ellenség hadseregének megsemmisítése és területének megszállása.
Ezt a legkorszerűbb eszközökkel rendelkező légierő önmagában nem tudja megoldani. Semmi kétség sem férhet ahhoz, hogy a soknemzetiségű koalíció hadereje győzelmet arat majd a közép-keleti háborúban. Sajnos, a súlyos véráldozatok időszaka csak ezután következik.
A 2000-ig terjedő időszakban óriásivá növekedhetnek a régi gondok, és új, nem várt nehézségekkel kerül szembe a világ. Az elsőre a környezet szennyezése a jellemző. A természeti környezet védelmében egyes fejlett országok, szigorú törvényhozási intézkedésekkel, már számottevő eredményeket értek el. Mindez azonban aligha változtat az ekoszisztéma egészének helyzetén.
Az új, nem várt nehézségek közé tartozik a XX. század végének népvándorlása. A keleteurópai és balkáni országokból, így Romániából, Albániából, Bulgáriából a menekültáradat már megindult, de ha a Sovjet-unió lakói is nekiindulnak Nyugatnak, akkor a következmények beláthatatlanok.
Végül azzal is számolnunk kell, hogy csökken a demokrácia vonzereje, éppen, mert nehezen birkózik meg a társadal-
mat szorongató különféle gondokkal. Ennek következményei ugyancsak veszedelmesek lehetnek. Az új évtized szembesít bennünket e nehézségekkel. Ma a közép- és kelet-európai országok a demokrácia másnaposságának időszakát élik, úgy is mondhatnám „macska-jajos” ez a demokrácia. Hirte-lenében túl sokat fogyasztottunk ebből a nagyon is kellemes nedűből, és most szaggató fejfájás keseríti meg napjainkat. Mert egy dolog megszabadulni a régi, rossz rendszertől, és más kialakítani, felépíteni egy jobbat. Mert a demokrácia lehet lassú és nagyon zavaros. Különösképpen akkor, ha „együtt jár a gazdaság gyökeres átalakításával.
Nap nap után látjuk, hogy a demokratikus elvek és a nemzeti önrendelkezési törekvések miképp bomlasztják a szovjet birodalmat, hogy a lengyelországi elnökválasztás visszaveti a gazdasági reformok ügyét, hogy Romániában a demokratikus választás lehetővé tette a kommunista hatalom megőrzését.
Nem kell antidemokratikus érzelműnek lenni — halálos bűn ez manapság —, ha az ember kénytelen-kelletlen felismeri, hogy a demokrácia folyamata érdes, sőt durva tud lenni. A múlt esztendő számos leckére tanította meg a politikusokat, s ezeket vastagon alá kell húzni az idei év tankönyvében.
A következő tanulságokat kell tekintetbe venni — a Newsweek szerint:
A demokrácia nem jól tanítja a gazdaságot. Aki fájdalmas és szükségszerűen kemény, megszorító programot hirdet meg, az számíthat a közvélemény populista részének erőteljes ellenérzésére. így járt Lengyelországban Mazoviecki, a Szovjetunióban Rizskov.
A demokrácia nem mindig erősíti az állam egységét. Ellenkezőleg. Ennek példája ismét a Szovjetunió, Észtországtól Grúziáig, Jugoszlávia Szlovéniától Koszovóig. Nálunk éveken keresztül a varázsszó a „közmegegyezés” volt, minden valamire való szónok ennek megteremtésére hívta fel hallgatóságát. Abban az időben a „közmegegyezés” gyakorlatilag a politikai vezetés, a Központi Bizottság álláspontjának elfogadását jelentette. Ma már tudjuk, e jelszó megroppan tóttá a mindenható párt gerincét, majd szétzüllesztette az egész szervezetet.
A demokráciát nem lehet demokraták nélkül felépíteni. Márpedig, hogy lehet eldönteni, hogy ki a demokrata és ki nem. Thomas Jeffersonról írták, hogy türelmetlenségében polgártársai értetlensége miatt így kiáltott fel: „Ha ezek az emberek nem akarnak demokráciát, akkor mi a torkukba .fogjuk betömni.”
A közép-keleti háború sok mindent megváltoztat Európában is, különösen a súlyos gazdasági gondokkal küzdő közép-kelet-európai térségben. Kiszámíthatatlanok a háború gazdasági következményei, és a háborút követő új nemzetközi viszonyok. Ilyen helyzetben a kormánynak és ellenzéknek együttesen kell kidolgoznia a gazdasági-politikái felkészülést a várható fejleményekre.
Kiélezett nemzetközi helyzetben különösen fontos, hogy megkíséreljük magasabb szinten egységbe szervezni a demokráciát, a sajtószabadságot és a belső társadalmi összefo-• gást, a nemzeti felelősségérzetet.
Pethő Tibor
Jeruzsálem, január 25.
Pénteken este, negyed hétkor ismét rakétatámadás érte Izraelt. Ezúttal hét, hagyományos robbanófejjel ellátott Srud érte el az ország légterét. A hadsereg szóvivője szerint a Patriotoknak sikerült csaknem valamennyi iraki rakétát megsemmisíteni. A híradások úgy tudjuk, több mint 20 sérültje van a mai támadásnak, ketten közülük súlyos állapotban vannak. A sérüléseket valószínűleg a szétrobbanó rakéta-
Washington, január 25.
Hosszabb háborúra kell számítani — jelzi a politikusoknak a Bush-kormány, s a hadihírek Is erre vallanak: heves légitámadások, elszórt csatá-
repeszek okozták. Az irakiak ismét az ország északi és a középső területét, Haifa és Tel-Aviv körzetét támadták. Alig néhány perccel a rakétatámadás után az amerikai elnök szóvivője közölte, hogy Izraelt folyamatosan látják el újabb és újabb Patriot-rakétákkal.
A késő esti jelentések szerint a pénteki támadásnak egy halálos áldozata van, a sebesültek száma negyvenre tehető.
Bár Izraelben a péntek hét vé-
rozások a szárazföldi támadás előkészítéseként.
Szaddám Huszeint talán csak a vihar menthette meg a múlt hét egyik éjszakáján, mert a szövetséges hírszerzés úgy vél-
gének számít, a háborús helyzetre való tekintettel a mai nap elüt a többitől. Alig utazott el Lawrance Eagleburger, amerikai külügyminiszter-helyettes, már javában folynak a tárgyalások Hans-Dietrich Genscher külügyminiszterrel, és megérkezett Párizsból Mitterrand államelnök személyes üzenetével a francia külügyminiszter-helyettes.
Chaim Herzog államelnök a tiszteletükre adott fogadáson beszédet mondott. Beszédében az államelnök — aki Izraelben igen nagy népszerűségnek örvend, hiszen az állam valamennyi jelentős háborújának haditudósítója volt, és hangjától, ahogy itt mondják, egy ország népe nyugodott meg — arról szólt, hogy „micsoda boldogság és büszkeség” tölti el, amikor látja „a nép egységét, és igen magas morálját” ezekben a nehéz napokban. Ez a kis ország mintát tud adni az egész világnak összetartásból, tisztességből és hazaszeretetből — mondotta Herzog. Példaként említette annak a ramat-gani fiatalembernek az esetét, akit kibombáztak a lakásából éjszaka, és reggel — visszatérve a romokhoz — kitűzte a beszakadt erkélyre az izraeli lobogót. Chaim Herzog kijelentette: „Tudjuk, hogy Irak még nem lőtte ki az összes rakétáját, azt is tudjuk, hogy megszólalnak még a szirénák országszerte, de optimistán tekintünk a jövőbe, mert ezúttal nem vagyunk egyedül. A világ demokratikus része velünk van, és értünk is harcol, bár Izrael mindig meg tudta védeni magát.”
Hasonló értelemben nyilatkozott az államelnök a ma Izraelbe érkezett magyar delegáció előtt is. Zoltai Gusztáv, a magyarországi hitközségek ügyvezető igazgatója, handesmann György budapesti főrabbi és Schweitzer József, az Országos Rabbiképző Intézet főigazgatója társaságához Izraelben csatlakozott dr. Görög János, a Magyar Köztársaság nagykövete. A delegáció a magyar zsidóság és a magyar nép szolidaritását tolmácsolta Izrael népének. A diplomáciai látogatások közül két fontosabbról érdemes külön is szólnunk.
Samír miniszterelnök ma fogadta Mitterrand elnök rendkívüli küldöttjét, a francia külügyminiszter-helyettest. A találkozáson a miniszterelnök közölte, Szaddám Húszéin megígérte a PFSZ-nék, hogy a jelenlegi közel-keleti konfrontáció a megfelelő alkalom az Izraellel való leszámolásra, és a zsidó állam megsemmisítésére.
Itt, Izraelben egyébként az élet lassan visszatér a normális kerékvágásba. Az oktatási miniszter, Zvulun Hammer pénteken bejelentette, hogy vasárnap ismét megkezdődik a tanítás az ország valamennyi iskolájában a hatodik osztálytól fölfelé. Az óvodások és a kisiskolások azonban változatlanul otthon maradnak. Számukra új tantervet dolgoznak ki, amit a televízióban, a rádióban és telefonon közölnek a diákokkal. A minisztérium szerint ez az újfajta tanítási módszer és a tanterv már a jövő héten készen áll.
Beck Anna
te, sikerült „bemérni” az iraki diktátor hollétét, ám a rossz idő miatt nem küldhették oda a siker reményében a bombázókat.
(Folytaidé a 2. oldalon)
AP0L1TIKAI JÖVENDÖLÉS
nemegyszer felhívás a kerin-gőre, netán bujtogatás. így a parasztháború víziója is, amely a földfoglalással kezdődik. (Jön a farkas — 5. oldal)
KÖNNYŰ MEGTALÁLNI MAGYARORSZÁGOT
az egyik oldalról a Vatikán fekete márvánnyal borított elegáns tömbje, másik oldalon pedig Ausztria oldottabb, sátortetős csarnoka. (Sevillai felfedezések — 9. oldal)
HA A TÁRSADALOM EGY VÉKONY SZELETE GAZDAGODIK
méghozzá látványosan, míg * másik, jóval szélesebb rétege szegényedik, nyomorodlk, akkor az a társadalom a kiegyensúlyozatlanság. a konfliktusok, s talán nem túlzás, a katasztrófa felé halad. (A középosztály esélyei — 9. oldal)
A NÍVÓS IRODALOM TERJESZTŐI
kaphassanak minden aluljáróban egy-egy helyet kedvezményes feltételekkel, míg a többi helyet piaci alapon adják bérbe. (Nem lesznek könyveik az aluljáróban? — 10. oldal)
A Merkúr nem emel kamatot?
Eltűnik a hatósági áras kenyér
Komolyan veszik a vállalati önállóságot az állami pékségek. A nagy sütőipari vállalatok közül több úgy döntött: nem készítenek olyan kenyeret, amelynek hatóságilag megszabott ára van. A Fogyasztók Országos Tanácsához érkező levelek, bejelentések szerint a vásárlók zúgolódnak — főként Baranya megyében, de az ország más vidékein is —, hogy ezzel az eljárással lehetetlenné válik a számukra a legolcsóbb fajta kenyérhez való hozzájutás. Hogy a hatósági áras terméket köteles-e az a cég előállítani, amelynek profiljába tartozik vagy sem? — e kérdés tisztázására a FŐT elnöke levélben kért választ az illetékes szaktárcától. Telefonon pedig az Arhivatalból Versenyhivatallá avanzsált intézmény vezérkaránál érdeklődött: mi a véleményük erről — ám a válasz egyszerű volt: minket ez nem érdekel.
A fogyasztókat képviselő szervezet viszont nem csügged. Most annak igyekeznek utána nézni: vajon jogos-e, hogy a Merkúr nem emeli fel az autókért befizetett összegek kamatait most, amikor a pénz értéke meredeken zuhan lefelé, az autóátadási határidők teljesen bizonytalanok, s a lakáskölcsönök kamatait egyik napról a másikra visszamenőleg is fölemelték.	(r. J.)
W/ashingtani tudósítónk telex jelentése
Vihar menthette meg Szaddámnt egy múlt heti bombatámadástúl