﻿Mai mellékletünk: IMVERSITAS
Áras 0,5 ö forint
Magyar Nemzet
Hétfő
1901.
Január 28. IÍV. évMymmt
23. szám
ALAKÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
Betegség ?
Különös nemzedék a miénk, a középkorúnké, akik életkorban messze vagyunk az amerikai terminológia szerint idősödőnek nevezettektől, annál közelebb vagyunk viszont a magunk által kialakított (magunkra kényszer ített?) halandósághoz. Hogy a születéskor várható élettartam csökkenését, s azon belül is elsősorban a férfiakét, milyen mértékben befolyásolja a kettős tartási kötelezettség, azt konkrétan bizonyítani nem lehet, a társadalmi kórkép meglétén azonban ez mit sem változtat. Azon a mindennapi, nagyon is gyakorlati tényen, hogy egyidejűleg kell felnevelni (taníttatni, otthonteremtési lehetőséghez juttatni) gyermekeinket, s támogatni, erőnkhöz képest, gondoskodásra szoruló felmenőinket.
Ma Magyarországon kevesen büszkélkedhetnek azzal, hogy mindkét irányú vérségi kötelezettségüknek maradéktalanul eleget tesznek. Egyéne válogatja, ki hogyan éli meg érzelmi adósságainak halmozódását, ám ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor sem lényegtelen, hogy milyen mértékben fokozható még (ha fokozható egyáltalán) a ma még bérből és fizetésből élők terhelése. Halljuk naponta, s ki meri már kétségbe vonni az ország sanyarú helyzetét, amelyben a fizetőképesség megőrzése újabb és újabb beletörődésre készteti a polgárt. Aki pontosan tájékoztatva van arról, hogy milyen költségdefidt mellett élvezheti az ország a Nemzetközi Valutaalap támogatását, s aki ugyanakkor szinte naponta kényszerül a saját gazdaságában kompromisszumokra. Mert emelkednek az árak, itt a lakáshitel-kamatadó, amit követ hamarosan valamilyen kényszer szülte helyi adó is. Miközben az állampolgárnak is az a legelemibb érdeke, hogy megőrizze a fizetőképességét. Márpedig egyre inkább úgy tűnik, hogy ami az államnak sikerül, abba a lakosság tetemes része belebukik.
Mondhatnám, hogy ellenkezést kiváltó intézkedések meghozatala előtt ajánlatos lenne azok hatásvizsgálatát elvégezni, ami nyilván bölcsebb belátásra — vagy esetleg a költség-vetés további megfaragására — késztetné a törvényalkotókat. Mert, ha egyszer a bérlakásban élők megtagadják a lak-bérfizetést, akkor egyáltalán nem biztos, hogy ez kizárólag az érintettek devianciáját bizonyítja.
Érdemes lenne hát valóban tudományos alapossággal tájékozódni a lakosság terhelhetőségét illetően. És persze a vállalatokéról is, mo6t, hogy az ő nyakukon is ott az újabb kés a szolidaritásiálap-képzéshez „nélkülözhetetlen” járadék kivetése kapcsán, amelynek mértékéről a foglalkoztatási törvény részeként az Országgyűlés dönt majd. Nem a léptéket váltott munkanélküliség orvoslásának szükségességét vonom kétségbe, hanem azt vallom, hogy lehet más megoldás is,
' mint a munkáltatók és a munkavállalók újabb megadóztatása. Olyanokra gondolok, mint átképzés, munkahelyteremtés, vagy egy szóval: szerkezetátalakítás. El fogadha tatián az az elmélet — amelyet a munkaügyi politikai államtitkár fogalmazott meg a minap —, hogy a munkanélküliség olyan, mint a betegség.
Ha ez igaz lenne, egyszersmind gyógyíthatatlan, rosszindulatú daganatnak tekintenénk a munkanélküliséget, amelynek visszaszorítására a munkáltatók és a munkaválla-I6k megadóztatásán kívül nem adatik semmi más medicina.
Kertész Péter
A Kuvaiti szárazföldi csatákra készülve^
az amerikai kormánynak döntenie kell a nagyhatalmi csúcsról
Szaddám bővítette „terrorhadműveletét”: olajat pumpál az Öbölbe
A külpolitikai helyzet
AZ ÖBÖL SÜLIfOS OLAJSZENNYEZÉSE állt a hét végén a figyelem középpontjában. A jelentések szerint több mint egymillió tonna olaj jutott már eddig a vízbe, s az iralki tartálylhajókból, valamint a szárazföldi tárolókból tovább zúdul az Öbölbe a „fekete arany”. A Pentagon változatlanul azt az álláspontot képviseli, hogy sem a szeny-nyezés, sem a részben égő olaj nem jelent akadályt a hadműveletek számára. Egyes nézetek szerint Iraknak az olajterrorral az a célja, hogy már most kiprovokálja a szárazföldi harcokat — mielőtt még a légitámadások tovább gyengítenék több százezres haderejét. Az Öbölbe engedett olaj azonban nem fogja siettetni a szövetségeseket — hangoztatta Cheney amerikai védelmi miniszter tévényilatkozatában, s elmondta, hogy a félmilliós haderő hamarosan befejezi a felkészülést, és heteken belül megkezdődhet a földi támadás.
„EGYEDÜL LÉGITÁMADÁSOKKAL nem lehet megnyerni az Irak elleni -háborút” — írta a The New York Times elemzője is. A -beavatottak szerint egyre nyilvánvalóbb, hogy az amerikai kormány — bár szeretné — nem kerülheti el a súlyos veszteségekkel fenyegető, elhúzódó földi harcokat, annál kevésbé, mert a bombázások a jelek szerint csak korlátozott károkat okoztak az iraki haderőnek. A lap bizalmas értesülései szerint az amerikai szárazföldi csapatok parancsnokai eleve kétségbe vonták, hogy a légierő magában el tudná dönteni a háború kimenetelét, s a vezérkar célja: 30-50 százalékkal csökkenteni az iraki haderőik hatékonyságát, mielőtt megindítja a szárazföldi offenzívát.
Irak szombat este végrehajtott, Izrael elleni hatodik s Rijád elleni ötödik 'légitámadása után a szakértők egyre valószínűbbnek tartják, hogy Bagdad a későbbiekben vegyi fegyvert juttat rakétáival ezekre a célpontokra. Tovább folynak a találgatások az izraeli hadsereg bekapcsolódásáról is a háborúba. A Jeruzsálem Post szerint ez csak akkor következhetne be, ha az amerikaiak zöld utat adnának Tel-Avivnak, ám a lap egyben hozzáteszi azt is, ha az izraeli légierő nem tudna is többet tenni, mint a szövetségesek, a második front mindenképpen lerövidítené a háborút.
A terrortámadásoktól való félelem is nagy világszerte. A Libération című, francia napilap székiháza előtt robbant bomba, s a helyszínen talált nyomok alapján a rendőrség bizonyos abban, hogy az öböl-háborúval összefüggő merénylet történt. Ugyanezen a napon felrobbant egy gépkocsi a török Adana város amerikai konzulátusa melletti parkolóban is, az Egyiptom bejrúti nagykövetsége közelében elkövetett pokolgépes robbantással pedig -már nyolcra emelkedett azoknak a merényleteknek a száma, amelyeket az Öböl-háború kezdete óta az Irak-ellenes szövetségben részt vevő országok libanoni érdekeltségei ellen követtek el.
MÉG NEM DÖNTÖTTÉK EL, megtartják-e a februárra tervezett szovjet—amerikai csúcstalálkozót. A két külügyminiszter hétfőn tovább folytatja szombaton megkezdett washingtoni megbeszéléseit, amelyeknek középpontjában z Öböl-háború és a balti helyzet elemzése mellett a fegyverkorlátozásról szóló szerződés áll. Nyitott még a hadászati támadórakétákat korlátozó START-szerződés több fontos kérdése, és lezáratlan a vita arról, hogy a Szovjetunió a jelek szerint nem hajtja maradéktalanul végre az európai hagyományos haderő-csökkentési egyezmény előírásait. A találkozó várható halasztásában lapértesülések szerint szerepet játszik az is, hogy Bush a háború alatt nem kíván három napig távol lenni Washingtontól.
<S. G.)
Az ..ökológiai csata” után
Irak a vegyi fegyver bevetésére készül
Újabb, bár a korábbi bagdadi fenyegetések alapján nem meglepő dimenziót kapott a hét végén az öböl-háború — immár ökológiai pusztítás is tetézi. Az Öböl vizén észak—déli irányban hatalmas méretű olajfolt úszik óránként másfél kilométeres sebességgel, a természetes környezet e térségben soha nem látott katasztrófájával fenyegetve. Irak vasárnap burkolt formában nem hagyományos fegyvereinek bevetését Is kilátásba helyezte.
Az Irak-ellenes koalíció közlése szerint a harcászatilag lényegében értelmetlen szennyezés Bagdad műve: a part menti kőolajberendezésekből és tartály-hajókból bocsátották a tengerbe a sűrű fekete folyadékot — kuvaiti adat szerint — több száz-.kétszázezer — tonna mennyiségben. Bagdad az „ökológiai terrorizmus" washingtoni vádját visszafordította, azt hangoztatva, hogy az olajfolt az iraki tartályhajók ellen intézett amerikai légitámadások következménye. A gyorsan égő, de szennyező anyagot maga után hagyó olaj a szövetségesek partraszállását adott esetben nemigen akadályozná, kipusztulással fenyegeti viszont az Öböl — egy . csaknem zárt tenger — vizének |
faunáját, a partok madárvilágát. A part menti államok vízsótala-nító üzemeiket próbálják megvédeni a fekete folyamtól.
Diók Cheney amerikai védelmi miniszter vasárnap közölte, hogy országa „katonai intézkedéseket” hozott az olajár megállítására.
Az Irak ellen harcoló szövetségesek szombat éjjel szétbombázták azokat a csővezetékeket, amelyeken az irakiak az Öbölbe folyatták az olajat.
A támadásról vasárnapi rijádi sajtóértekezletén	Norman
Schwarzkopf, a szövetséges haderők főparancsnoka számolt be. Elmondta, hogy a szétbombázott csővezetékeken folyt az olaj a parttól több kilométerre levő kuvaiti tartályokból a tengerbe. A tábornok fotókat mutatott annak bizonyítására, hogy az éjszakai bombázás után vasárnap már lényegesen kevesebb olaj ömlött a Perzsa (Arab)-őböl vizébe.
Az Immár mintegy hatszáz négyzetkilométer nagyságú olajfolt 20-25 kilométeres sebességgel dél felé, Szaúd-Arábla és az Egyesült Arab Emírségek körülbelül 100 kilométerre levő partjai felé terjed. Az elkövetkező napok időjárásától és főleg a széljárástól függ. hogy az említett két ország
mellett az olajszennyezés eljut-e az iráni partokhoz is.
Szaúd-Arábia környezetvédelmi hivatalának vezetője vasárnapi sajtóértekezletén aat -mondta, hogy az olajszennyeződés nem okoz fennakadást az ország ivó-vízellátásában.
Bagdad a térség Ikőolajkincsé-nek fegyverként történő használatával jóval a háború kitörése előtt megfenyegette a vele szemben álló erőket. Sajtója útján Irak vasárnap régi fenyegetései közül egy másikat is megismételt: kimondatlanul, de egyértelműen jelezte, hogy vegyi, illetve biológiai fegyverének (bevetésére készül. „Irak ereje nem csak a már ismert fegyvereikre támaszkodik” — írta az Al-Dzsumhurija című kormánylap, miközben a védelmi minisztérium lapja „új korszakot" ígért Izrael („a cionisták fattyú képződménye”) megsemmisítése utáni Időre.
Konkrét lépéssel bizonyította
Irán az Öböl-háborúban hirdetett semlegességét. Az elmúlt napokban iraki harci gépek — a Pentagon adatai szerint legalább huszonnégyen — szálltak le iráni területen, s Teheránban közölték, hogy az ellenségeskedések befejezéséig minden Iránba érkező harci gépet visszatartanak. Iránban, ahol hét iraki vadászbombázó kényszerleszállásáról hangzott el bejelentést, több feltevés van forgalomban a gépek érkezésének okát illetően. A hét végéig nem váltak világossá, dezertőr vagy ellenséges gépek elől -menekülő iraki pilótákról van szó (utóbbi lehetőséget a koalíció részéről cáfolták), vagy pedig, mint attól a teheráni sajtó tart, provokációról, amelynek célja megtörni Irán semlegességét, és belevonni az országot a háborúba. (A Pentagon tájékoztatása szerint egyébként a koalíció erői eddig 45 iraki harci gépet semmisítettek meg, 22-t légi csatában, 23-at a földön.)
FELELŐTLENSÉG
addig a város területén lévő szabad földterületekről — amelyek döntő többsége a téesz tulajdonában vagy kezelésében van — dönteni, amíg azok tulajdonjogát a parlament törvényben nem rendezi. (Kiszorítósdi a bevásárlóközpontban — 4. oldal)
AZ ERKÖLCSI BOZÓTBÓL,
a szakmai silányságból, a veszélyhelyzetből ki kell törni, erre minden lehetőséget meg kell ragadni. (A Szent Grál kelvhe — 4. oldal)
AZ ÁRON ALUL ELADOTT TELEK
eladási árát hivatalos érték-becslés alapján a megyei tanács állapította meg. (Rendszerváltás Zamárdiban — 5. oldal)
HA BEÜT A SIKER,
el lehet kezdeni felszorozgat-ni az ötvendolláros helyárakat.
(Nem mind arany — 6. oldal)
A HEGEDŰJÉT OTTHON HAGYTA,
de hivatalában szívesen gyakorol a bolgár kulturális miniszter. (Vonósnégyes a miniszteri szobában — 6. oldal)
IVMshinyt&ni tudósítónk telexjelentése
Bush—Besszmertn ih találkozó Bagdadról és a Baltikumról
Washington, január 27.
Kritikus döntések várnak a héten Bush elnökre, ki hétfőn fogadja a háború céljait furcsán firtató szovjet külügyminisztert: a moszkvai csúcsot könnyebb elhalasztani, mint a „Gorbacsov-gond” megválaszolását. S közben menetelni kell a kiszámíthatatlan szárazföldi csaták felé.
Háborúja kellős közepén George Bushnak újabb gondja támadt: Moszkva mintha kijátszotta volna a maga „bagdadi kártyáját”. Legalábbis ezt tette Washingtonba érkezése előtt Alek-szander Besszmertnih, amikor nyilvánosan kifejezte a szovjet „aggodalmakat" az amerikaiak
ső -megbeszélését követően Besszmertnih ugyan közölte, hogy ami eddig történt, az „teljesen megfelel” a Biztonsági Tanács döntéseinek, ám ismét óvott Irak elpusztításának „veszélyétől”, amire a State Department főnöke rögtön hozzátette, hogy az nem is cél. Ám a megfigyelőben elkerülhetetlenül kialakul az a benyomás: ha Bush bírálja Gorbacsov balti erőpolitikáját, az utóbbi baljósán pedzegetni kezdi az amerikai elnök bagdadi erőpolittkáját. Állítólag, kifejezetten kedélyesen folytatódott a január 18-i Bush—Gorbacsov telefonbeszélgetés, amíg az amerikai államfő szóba nem hozta a Baltikumot, mire „hosszú hallgatás után” szovjet kollégája
iraki bombázásának méretei, és főként céljai miatt, mint ami „nem illik bele a BT-határozat kereteibe”. Oly időben érkezvén volt állomáshelyére az itteni ex-nagykövet, amikor amerikai körökben már alig tagadják, hogy a háborút Szaddám eltávolításáig vívják, e külügyminiszteri közlendő egyértelműen diplomáciai játszmára vall. Besszmertnih — és főnöke, a háború „eszkalációjától” szintén publikusan aggódó Gorbacsov — a Bush-kormány Achilles-sarkát célozta meg: mi történne, ha Moszkva „meginogna” a Szaddám-ellenes egységfrontban, s hozzá éppen akkor, amikor Washington belevágni készül a háború nagy fájába, a szárazföldi csatározásokba. A James Bakerrel szombaton folytatott el-
közölte, ő békés eszközökkel óhajtja az ottani rendezést.
Eltérően az elmúlt időszak ilyen előzetes manővereket mellőző amerikai—szovjet tárgyalásaitól, a másik nyulát a bokorból kiugratni igyekvő taktikázás akkor Is elárulja a kapcsolatok jellegének — a belső szovjet helyzettel párhuzamos — megváltozását, ha a Bush-kormány, értesülések szerint, ma ugyanúgy vonakodik visszatáncolni a „partneri” viszonytól, mint két éve felzárkózni a hidegháborút már akkor befejezettnek nyilvánítókhoz. Gyaníthatóan elsősorban az Öböl-háború indokolja ezt az óvatosságot. Vasárnap az NBC tévé vitaműsorában Richard Cheney védelmi miniszter (a „partnerség” gondolatával legkésőbb megba-
rátkozó kormánytag) a dörzsölt washingtoni politikusok módján biztosította magának a kiskapukat, valahányszor rákérdeztek, igazak-e az Iraknak küldött szovjet fegyverszállítások, sőt, a még ma is adott Scud-tanácsadás hírei: „semmi olyasmit nem láttam, ami erre vallana .. „nincs ok feltételezni, hogy Moszkva megszegné az embargót”, a szovjetek „alapjában megtartják szavukat”. Ám a Pentagon-főnök is feltűnően hangoztatta, hogy dehogyis van szó a BT-határozatokon túlmenő törekvésekről. Pedig órára rá az ABC Rijádból jelentő tudósítója teljes határozottsággal közölte az ottani amerikai katonai körökre támaszkodó véleményét: a szárazföldi sereg „nem fog majd megállni az iraki—kuvaiti határon”, és a légierő „persze hogy hajszolja Szaddámot..
Bush elnök pénteki sajtóértekezletén úgy fogalmazott, hogy majd csak a Besszmertnihhel folytatott hétfői találkozója után dönt a februári csúcsról, s kormánytisztviselők majdnem biztosra vették a halasztást, „hacsak” a szovjet külügyminiszter nem ad jelzést új balti politikáról, s Moszkva készségéről a hadászati szerződés még nyitott kérdéseinek lezárására (a két fél szakértői az elmúlt heti alkudozásuk során kölcsönösen érzékeltették a másikkal, hogy nem hisznek a februári csúcs sürgető határidejében). Maga Besszmertnih Washingtonba érkezésekor a repülőtéren azt hangoztatta, hogy a csúcsra természetesen szükség van, ám „idejéről és körülményeiről tárgyalni kell. Ez a halasztásba való beletörődésre vall, ám kitűnik belőle az is, hogy a Kreml számára kulcskérdés, milyen módon történik ez: a baltikumi viselkedés büntetéseként, a START-holtpont okán, avagy netán a háború — megérthető — indokával. Amerikai kormány-tisztviselők ugyanis a hét végén elkezdték — Besszmertnih jelzéseit figyelembe véve — emlegetni, hogy amennyiben Bush és Gorbacsov „nem tudna” teljes egységüket tükröző nyilatkozatot kiadni a csúcson, az önmagában is megzavarná a háborús és koalíciós köröket.
A háborúnak pedig — a megkezdéséhez hasonló — kritikus döntése lesz a szárazföldi támadás elindítása. A vasárnapi The New York Times kormánytiszt-