﻿•rj

Ki bukik
Az előkészületben lévő kárpótlási törvény végrehajtása az államnak kárt, pontosabban kiadásokat, komoly költségeket jelent, míg az érintett polgárok — volt tulajdonosok, illetve utódaik — csak pótlást kapnak, mivel a teljes kártalanításra pillanatnyilag nem futja az államkasszából. Mindez történelmi gesztus és a hajdan kisemmizettek valóságos megsegítése egyúttal — ha talpra állítása nem is. Hiszen minden jogos igénylő csupán értékpapírokat kap, s azok révén kérheti részét az állami tulajdonból, illetve földjét a termelőszövetkezetből. Már aki ugyanott lakik, mint akkor, amikor néhány holdját kollek-tivizálták.
Fölmerül a kérdés, vajon a javaslat miért 1949-et teszi meg
vízválasztóul.....a történelmi
igazságtétel elemei a kárpótlási törvényjavaslatban súlyosan keverednek aktuálpolitikai szándékokkal" — állapítják meg az ÉS legutóbbi számában a kárpótlást elemző cikk szerzői. Ez igaz. Nagy valószínűséggel a föld miatt került sor erre a viszonylag kései dátumra. 1949-ben ugyanis már nem léteztek nagybirtokok, á tulajdoni területek nagysága nem haladta meg az Öt-hat hektárt. Az 1945 és '49 között elvett vagy kisajátított vagyontárgyak ügyében másik törvény intézkedik majd, bár — mint az Igazságügyi Minisztériumban megtudtuk — a tervezet kidolgozásához még nem fogtak hozzá. Ez baj.
A törvényjavaslat kimondatlan célja, hogy újjáteremtse a nemzett középosztályt, a polgárságot. Igaz, azóta — a hetvenes—nyolcvanas években — spontán is kialakult egy vállalkozói réteg, legálissá vált és megizmosodott a második gazdaság. De ez nem jelenti azt, hogy a régi tulajdonosok és leszármazottaik között ne akadnának jócskán, akik szívesen visszatérnének régi hivatásukhoz, szüleik foglalkozásához — ha megkapják hozzá a megfelelő eszközöket. Az pedig elsősorban a pénz, a tőke, még ha értékpapír formájában is. Aki nem képes ügyesen megforgatni, feltehetően rajtaveszít. Lelki szemeimmel már látom, amint sorra alakulnak a befektetési társaságok, amelyek a készpénzre — tisztes megélhetésre — áhítozóktól feléért, harmadáért vásárolják föl a papírokat. Az üzleti világ már csak ilyen.
Ami joggal volna várható, hogy a föld ismét piacképes legyen, valóságos áruként találjon gazdára s művelőre. De erre a közeljövőben kevés a kilátás. Nincs tőke, korlátozottak a hitelek, kevés a kisgép és az alkatrész. Korszerű farmergazdálkodás? Itt-ott nyilván megteremthető, de csak akkor, ha a gazdák összefognak, együtt próbálnak termelni és beruházni, s továbbra is együttműködnek a nagyüzemekkel. Magyarán: szövetkeznek ... Mert csak a téeszeknek és állami gazdaságoknak lesz igazán módjuk arra, hogy — a visszaadott földekért kapott értékpapírokkal, — komoly részt vállaljanak a feldolgozó-ipar fejlesztésében. Enélkül ugyanis termékeink idehaza és külföldön egyaránt eladhatatlanok.
A politikai szituáció — finoman szólva —• pikáns. Ha a kisgazdák nem fogadják el a törvényt, az ellenzék viszont igen. bukik a koalíció. Ha a kisgazdák többsége mégis belemegy, akkor eddigi programjával szembekerül, s bukik a pártvezetés. Ha a módosítgatásokkal mégis a ’47-es koncepció győzedelmeskedik, bukik a magyar mezőgazdaság.
S ettől az Isten mentsen!
Bálint B. András
A szovjet külügyminiszter az amerikai elnöknél
Moszkva és Washington elhalasztja a februárra tervezett csúcsot
Húszéin repülőtereit bombázzák a szövetségesek, az iraki gépek Iránban húzódnak meg
NEM LESZ UJ VIETNAM az Öböl-háború, ígérte meg ismét egy hétfői beszédében az amerikai elnök, aki egyszersmind leszögezte, hogy az Egyesült Államoknak nem célja Irak elpusztítása, sem az, hogy az országot destabilizálva támadások célpontjává tegye. Az egyházi rádiósok-újságírók kongresszusán elhangzott felszólalásában George Bush úgy fogalmazott, hogy nem vallási háborúról van szó, mint Szaddám Húszéin próbálja beállítani, hanem igazságos ügyért folyó harcról, amelyben a Jó fog győzedelmeskedni a Gonosz felett. A Fehér Ház lakója ama meggyőződésének adott hangot, hogy helyesen cselekedett, amikor a diplomáciai erőfeszítések kudarca után az utolsó lehetőség, a háború mellett döntött. Korántsem véletlen, hogy Bush bizakodónak igyekszik mutatkozni, hiszen a néhány órás villámháború kezdeti illúziójától megszabadult közvélemény az összecsapás elhúzódását látván hajlamos a borúlátásra. Ezt az érzést táplálja a The Washington Post által megszellőztetett hivatalos Pentagon-értékelés a szövetséges légitámadások hatásáról. A Watergate-botrány egyik leleplezőjeként híressé lett Bob Woodward nevével fémjelzett értesülés szerint a koalíció tíznapos óriási erejű légibombázása valójában nem okozott számottevő kárt az iraki haderőben, a katonai repülőterek kétharmada, a helyhez kötött rakéta-indító-Sllások java része még mindig ép, 700 szuperbunkerbe rejtett harci repülőgép használható, s működik a hírforgalom Húszéin és a hadsereg egységei között. A washingtoni újság tudni véli, hogy a némileg kiábrándító adatok birtokában, határozott úgy az amerikai vezérkar: a légitámadásoknak még hetekig folytatódniuk .kell. A BBC szaúd-arábiai tudósítói is arról számoltak be hétfőn, hogy a szövetségeseknek az Iraik ellen eddig végrehajtott, mintegy, 22 ezer .bevetés további három-négyszeresét .kell teljesíteniük, mielőtt biztonsággal megkezdhetők lennének a szárazföldi hadműveletek. Mitter-rand francia államfő katonai tanácsadója egy televíziós interjújában ugyancsak utalt arra, hogy az eredeti tervektől eltérően „néhány napos késés” tapasztalható a harci cselekményekben.
A KATASZTROFÁLIS OLAJSZENNYEZÉS bombázásokkal történő elhárítása közepette, az amerikai hadvezetésnek mind nagyobb gondot okoz, hogy egyre több, feltehetően már 70—80 iraki harci gép talált menedéket Iránban. Továbbra sem tisztázódott, hogy a zömükben igen korszerű, francia gyártmányú harci repülőgépek „szökevényeknek” tekinthetők-e, avajgy Szaddám Húszéin próbálja ily módon biztonságba helyezni légiereje egy részét. Ha Teherán — semlegessége ellenére — eltűrné, hogy ezek a gépek iráni repülőterekről felszállva támadják az Öbölben tartózkodó amerikai repülőgép-hordozókat, meglehetősen kellemetlen helyzetbe hozná a szövetségeseket.
IRAK TÚLLÉPTE A VÖRÖS VONALAT — idézte fel az izraeli kormányfő a knesszet ülésén védelmi minisztere vasárnapi formuláját, érzékeltetve, hogy az izraeli megtorlás a Scud-rakéták terrorakcióira nem marad el, még ha időpontját egyelőre nem is jelölték ki. Jeruzsálem azonban semmi olyat nem fog tenni, amivel meglepné az Egyesült Államoikat — húzta alá Jichak Samir, aki egyúttal „a legszörnyűbb” riposztot helyezte kilátásba egy iraki vegyi támadás esetén. Egy közvélemény-kutatás szerint egyébként az izraeliek 90 százaléka változatlanul támogatja a kabinet önmérsékletét, noha egyre erősebben kezdik hallatni szavukat a türelmetlenek. Mordehai Gur volt vezérkari főnök például egy rádióinterjúban óvatosan ugyan, de azt szorgalmazta, hogy a kormányzat vizsgálja felül a válaszcsapásra vonatkozó politikáját.	(V. L.)
Washingtoni jetvniósünk
Még az év első felében találkozik Bush és Gorbacsov
Washington, január 28.
Bush és Gorbacsov az „év első felében” találkozik, miután az amerikai elnök megegyezett a szovjet külügyminiszterrel, hogy a háború és a START-tárgyalások befejezetlensége indokolja a februárra tervezett csúcs elhalasztását. A balti válságot nem említették halasztási indokként.
Szokatlan módon, nemcsak az elnök vendége, hanem a házigazda kulcsembere is kijött a Fehér Ház kertjébe az alig egyórás Bush—Besszmertnih találkozót követően. S Baker külügyminiszter szinte tolmácsként mondta a fő közlendőt oroszul elmondó szovjet kollégája után: „közös megegyezéssel" jutottak arra a következtetésre, hogy az Öbölháború nem teszi lehetővé Gerorge Bush februári Moszkvába utazását, s a hadászati tárgyalások is „még további erőfeszítéseket igényelnek”. Éppen ezért az amerikai és a szovjet elnök ,.az év első felére újra kitűzi” a csúcstalálkozó időpontját.
Besszmertnih tudatta, hogy Moszkvát „kielégíti" ez az indoklás, s a fejleményt „nem kiábrándultán” vette tudomásul. Hogy a balti válság is szerepet játszott volna a halasztásban, arra a kérdésre a szovjet diplomácia új vezetője csupán annyit óhajtott válaszolni: az előbbi közös bejelentésük „önmagáért beszél". Baker erre hozzátette, hogy Besszmert-
nihhel Bush és ő megvitatták, a balti problémát, s kifejezték Washington „aggodalmait".
Baker közölte e kerti sajtóértekezleten, hogy a START-tárgya-lásokon már csupán néhány, „főleg technikai" kérdés maradt nyitva, s igyekeznek „még februárban” befejezni. Végtére is, tette hozzá sajátosan, Moszkva és Washington nyolc éve próbálja megkötni e szerződést, „és akkor is tárgyaltunk, amikor közel sem volt ilyen jó a viszonyunk...” Besszmertnih pedig ezúttal nem óhajtotta bírálni, vagy akárcsak megkérdőjelezni a háború amerikaiak általi folytatását, annak célját.
Mielőtt mindketten a Fehér Házba mentek volna, Baker és Besszmertnih a State Depart-mentben folytatott majd’ kétórás négyszemközti megbeszélést, hogy aztán fél órára a szakértők is csatlakozzanak a két külügyminiszterhez. Ekkor már a fegyver-csökkentési kérdések kerültek előtérbe, hiszen Margaret Tutwi-ler külügyi szóvivő a déli sajtó-tájékoztatón megállapította, hogy addig (tehát a szombati első eszmecserén is) főként az Öböl-háború és a balti válság, valamint „általában a szovjet reformok helyzete” foglalkoztatták a diplomáciai vezetőket. A repülőtérről szombaton először amerikai kollégájához siető (és egy hónapos kisfiát csak a tárgyalások után felkereső) Besszmertnih igyeke-
zett hangsúlyozni, hogy szeretné ott folytatni, „protokollmentesen” és „bizalmasan”, ahol lemondott elődje, Sevardnadze hagyta abba a Bakerrel kialakított baráti kapcsolattartást, ám hétfőn mégiscsak egy korábbi szóhasználatot kellett felidéznie: „őszinte, gyü-
nácskozik, immár a hadászati, de feltehetőleg az európai fegyvercsökkentés ügyében utólag kirobbant vitára is összpontosítva.
Avar János
BALTI MENŐ
(Grafr rajza, C&W Syndicate)
möícsöző, tárgyilagos” megbeszélésről beszélt a State Department-ből távozván a tudósítóknak, akik makacsul próbáltak — hasztalan — bármit is kiszedni a két pókerarcú fődiplomatából a februári csúcsról. Tutwiler is csupán annyit árult el, hogy Baker és Besszmertnih kedden ismét ta-
bergis hétfőn elítélően nyilatkozott a szovjet vezetésnek arról az elhatározásáról, hogy február 1-jétől a Szovjetunió egész területén katonai-rendőri járőrözést vezetnek be. Véleménye szerint a vegyes járőrözésről szóló rendelkezés „diktatúra belopását” jelenti az ország közrendjébe.
A BELÜGVM1N1SZTÉRIUM ARCHÍVUMÁBAN
kétszázan végeznének kutató munkát, legalábbis ennyi kérelem hever a miniszter fiókjában, de csak egyetlen engedélyt fognak kiadni. (A rendőrségnek a tárca irányítása alá kell tartoznia — 4. oldal)
EMELKEDTEK A NYUGDÍJAK
és a nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások január 1-jé-től. A kormányrendelet ismertetése, valamint részletes táblázatunk az 5. oldalon található.
LETARTÓZTATOTT
KÖNVVEKRŐL,
rendőri tisztogató akcióról értesülhettek mindazok, akik hétfőn a Marx téri aluljáróban járlak. (Elkobzott szekrények, tiltakozó képviselő — fi. oldal)
A XV. KERÜLETI SZOVJET KÓRHÁZAT
vegyes vállalati formában akarja működtetni az önkormányzat, de nemcsak nyugati jelentkezőkből választanának társat, hanem csatlakozna a szovjet fél is. (Harc a hadi-kórházért — 7. oldal)
Két litván vámőrséget is támadás ért vasárnap este: a belorusz határ mentén levő Lavariskesben és Medininkaiban a hétfői Izvesztyija jelentése szerint katonai járőrök, vilniusi forások szerint viszont belügyi alakulatok rohanták le az ellenőrzési posztokat, s mindent felforgattak, begyűjtötték iratokat. Litvániai kormány-forások szerint — amelyek egyértelműen újabb provokációnak minősítették az esetet — az egyenruhások bántalmazták is a vámőröket.
Finnország menedéket tud nyújtani azoknak a baltikumi férfiaknak, akik nem hajlandók a szovjet fegyveres erőknél szolgálni, közölte vasárnap a televízióban Jarmo Rantanen finn belügyminiszter.
Washingtoni tudósítónktól
A kárbecslési késlekedés kétségeket kelt
Washington, január 28.
Címoldalán tálalva és szerzőként a Watergate-botrány egyik leleplezőjeként híressé vált Bob Woodwardot tüntetve fel, a The Washington Post érthetően elérte, hogy a sok ezer lap naponta könyvtárnyi háborús elemzésében is feltűnést keltsen állításával: Bagdad hadigépezetének kulcselemei „túlélték a tíznapos légi háborút”. Mindezt természetesen „jó helyen levő” kormánytisztviselők értékelésére hivatkozva ‘közli a máig nem ismert elnökbuktató magas rangú forrás, a „mély torok” egykori megszólaltatója.
Woodward és a Post sejteni engedi, hogy ők már belepillanthattak abba a Fehér Háznak készítendő „kárbecslésbe”, amelynek összeállítása nehézségeire Cheney, Powel és Schwarzkopf tábornokok minden alkalommal hivatkoznak. A Post munkatársa is megjegyzi, hogy a Pentagon azért sem veri dobra az Iraknak okozott károkat, mert nem elég „kemény” tények, s amúgy is naponta változik a kép. Szakértők szerint nehéz is a lézer vezérelte „okos bombák” hatását értékelni: némelyiket úgy szerkesztették, hogy a megjelölt ponton hatoljon át a méter vastag betonon, s csak „odabenn” robbanjon. A légi felvételeken csupán a lyukat és a füstöt lehet látni, s a parancsnokság legfeljebb azt teheti, hogy napokon át figyeli, milyen tevékenység zajlik a megtámadott (például repülőgépeket rejtegető) bunker körül, s ebből von le következtetéseket. Koreában vagy Vietnamban könnyű volt felmérni
a bombatölcséreket, itt keresni kell a lyukat is. Hír szerint Bush elnök a többi közt azért is halogatja a döntést a szárazföldi támadásról, mert maga is várja a megbízható kárbecslést.
Woodward adatait viszont nehéz úgy vitatni, ha nem szegezik szembe vele a cáfoló tényeket. A hétfői rijádi sajtótájékoztatón például az amerikai katonai szóvivő akként vélt válaszolni, hogy hangoztatta, parancsnokai „elégedettek” a légi csapások eredményeivel, ám nem számokkal vitatta a Post-állítást, hogy csupán nyolc rögzített Scud-állást sikerült megsemmisíteni a harminc ismertből. S ha egy szakértő megjegyezte is a nap folyamán, hogy az adatokat eleve lehet ború- és derűlátóan értékelni, attól Wood-wardék lelkendezést lehűtő állításai hatnak. Ezek szerint az iraki repülőgépek 65 százaléka továbbra is „működőképes”, mert a bombázások után azonnal képesek helyreállítani. Az utánpótlási vonalakat sem sikerült elvágni, Bagdad (részben most Iránba átmentett) légiereje és légvédelme nem károsodott igazán.
Ha netán ily ravaszul, e kiszivárogtatással óhajtott a Bush-kormány közvetve válaszolni a moszkvai vádakra, Irak „teljes elpusztításáról”, akkor ez viszont sikerült: a háború napjainak múlásával a Pentagon-híradagolás-sal mind elégedetlenebb sajtó kezdi éreztetni, hogy rá talán még nehezebb légi csapásokat mérni. Meg kell jegyezni persze, hogy a Woodward felvázolta kép bele-illene abba a Henry Kissinger ál-
tal annyiszor hangoztatott tételbe, hogy Irakot túl gyengévé sem szabad tenni. Hiszen a Post-jelen-tés is elismeri, hogy Bagdad atomkapacitását szétzúzták, s „mintegy ötven százalékban” ez történt vegyi- és bioíógiaifegyver-gyártási potenciáljával is, míg petrolkémiai kapacitásai „mérsékelt kárt” szenvedtek. Egy névtelen pentagoni főember pedig azt fejtegette Woodwarnak, hogy az iraki repülőterek állapota az egyértelmű amerikai légi fölénynél „akadémikus” kérdés, hiszen ha mégis felszállnak Bagdad gépei, rögvest lelövik őket.
Szaddámtól azonban még sok meglepetésre lehet számítani, állítják sokan, bár vasárnap este a CBS „Hatvan perc” című műsorában egy izraeli elemző elégedetten állapította meg: a diktátor szerencsére Kuvait lerohanásá-val már elkövette élete nagy hibáját, „mert ha öt év múlva lép, atombombája birtokában, semmit sem tehettünk volna ellene.. Bush elnök különben, mielőtt a szovjet külügyminisztert fogadta volna, hétfői beszédében az egyházi újságírók szervezetében nagyon hangsúlyozta, hogy „nem akarjuk elpusztítani Irakot”, hiszen „elismerjük fontosságát a térségben, s azt sem óhajtjuk, hogy Irak legyen agresszió áldozata”, mármint a jövőben. Az elnök ismét jelezte, amit Schwarzkopf a pilóták kockázatát növelő tényezőként említett vasárnap, hogy minél jobban kímélni kívánják a békés lakosságot, s remélte, Szaddám is rájön, rakétaterrortámadásainak nincs katonai értelme.
•• i-
MÍ5a»SSll<Bii68i*ijs2S
