﻿Ára:
6,50
forint
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
C'stttttrtttk
1991.
Január 31. LIV. évfolyam 20. szám
Foro</-c?
Az idegenforgalmi szakma már régóta készült a tegnapi találkozóra; arna, hogy az idegenforgalom fennhatóságát gyakorló tárca első emberével személyesen is megismerkedjen, s meghallja a koncepciókat, amely szerint kell a jövőben munkálkodniuk. Bőd Péter Ákos is örömét fejezte ki az egész napos tanácskozásra összeült fórum résztvevői előtt ugyanezen tényékért. E találkozó akár jelképes is lehet : a miniszter bevezető szavaival tréfásan utalt is rá: bár egyik influenzából a másikba esett át, nem hagyja, hogy ágyba döntse a betegség, ha ilyen fontos dologról van szó.
Az idegenforgalom, a turizmus valóban országos ügy. A leggazdaságosabb valutatermelő ágazat, fejlesztése vagy elsorvadása munkahelyek ezreit érintheti. Nem mindegy, hogy hányán, honnan jönnek hozzánk, s akik ide érkeznek, milyen körülmények között szállnak meg, étkeznek, veszik igénybe a szolgáltatásokat, s egyáltalán, milyen légkört tapasztalnak nálunk. Körülbelül kétmillió dollárt jelentő gazdasági ágazatról van szó. S ez az összeg még akkor is tekintélyes, ha a külföldiek által elköltött valutának csak kisebbik fele kerül az államháztartásba — mert nagyobbik fele-ellenőrizhetetlen zsebekbe — házi nénikhez, taxisokhoz, rosszlányokhoz — vándorol.
A turizmus, ma, Magyarországon, egyoldalú. A külföldiekre épül. Az eddigi fejlesztési stratégia luxusövezetekben luxusszállodák telepítését foglalta magában; a Balaton és a főváros drágább területein forog az idegen. Az eddig is kispénzű magyaroknak és nem nagy erszényű külföldieknek nincs olcsó, kellemes szálloda, üdülési lehetőség, a hazai és szomszéd országbeli utazni vágyók pedig már a mai árakat sem tudják megfizetni. Más, „normális” országokban a kereskedelem és a szállodaipar a saját polgárok szabadidő-eltöltési szokásaira épít. Nálunk ez még várat magára
Az Idegenforgalmi Tanács működése formálissá vájt, s megszűnt — ám helyette még nem sikerült új szervezetet alkotni. Az idegenforgalmat felügyelő ipari és kereskedelmi tárca — amelynek feladatköre egyébként roppant széles, az energetikától a vállalkozói építésügyig, az ipartól a kereskedelemig, kisvállalkozásokig szinte mindent felölel —, nem kívánja direkt beavatkozással megszabni a további munkát. Am azt fontosnak tartja a miniszter, hogy áttételes, állami irányítási stílus érvényesüljön, például az idegenforgalmi koncepció kialakításában, a nemzeti propagandában, az idegenforgalomhoz kapcsolódó jogi intézmény-rendszer létrejöttében. Ki kell alakítani a hitelviszonyokat, a gazdasági diplomáciát, a privatizációs stratégiát. Meg kell születnie a föld-, illetve a koncessziótörvénynek, ahhoz, hogy autóutakat, szállodákat tudjanak a jövőben építeni.
A szakma nagy bánata az Idegenforgalmi Alap alapos megnyirbálása. Kétmilliárd forint helyett 600 millióval kell beérniük. Rendkívüli év szükséghelyzetben lévő költségvetésével érvelt a miniszter ez ügyben. S azzal: ha a helyzet javul, az állami mecenatúrának támogatnia kell a nemzeti idegenforgalmat. Addig viszont a szakmai szövetségek fogják össze az érdekeket, s a hivatalok igyekezzenek piacorientált működési formát találni. Mert szűk esztendő ide, vagy oda: az idegennek forognia
Ráca Judit
Moszkva és Washington közös nyilatkozata után
a tűzszünet esélyeit latolgatják az elemzők
Súlyos véráldozatot követelt az Öböl-háború első szárazföldi ütközete
A külpolitikai helyzet
A SZOVJET—AMERIKAI közös nyilatkozat .kapóit nagyobb helyei az Öböl-háború hírei között, s a két hete tartó harcok első, lényeges, szárazföldi ütközete kissé a háttérbe szorult. Az „unió helyzetéről” előterjesztett — évenként ismétlődő —, elnöki üzenet heiyect, a világpolitikai központokban elsősorban azt mérlegelték, mi inan-natia Moszkvát és Washingtont arra, hogy közösen kinyilatkoztassa: na az iraki elnök visszavonja csapatait Kuvaitból, befejeződinet a háború, s a szövetségeseknek amúgy sem érdekük, hogy a konfliktus Kiszélesedjék. Londonban üdvözölték az állásfoglalást, s a Foreigij Gilice úgy értékelte, Moszkva és Washington újabb kísérletet tett arra, hogy megértesse Inaikkal, „mit vár tőle a nemzetközi közösség”. Mindazonáltal Bagdadnak „rettentő meggyőzőnek” kellene lennie ahhoz, hogy a szövetségesek elhiggyék, a komoly kivonulási szándékot. Párizs is üdvözölte a rendezés lehetőségét pedző közös állásfoglalást bizonyos értelemben magának tulajdonítja a „szerzői jogot’, mondván, hogy francia részről már korábban is kifejtettek hasonló elképzeléseket. Akár Londonban, Tel-Avivban és Kairóban is megjegyezték, hogy Moszkva és Washington nem konzultált a háború többi résztvevőjével a nyilatkozat közzététele előtt. Samir izraeli miniszterelnök ezt, határozottan sajnálatosnak minősítette, az izraeli politikai jobbszámyán emiatt élesebben bírálták Washingtont.
FOKOZÓDIK A NYOMÁS, tagadhatatlanul, amit á világ közössége részéről a hadviselő felek nyugtázni kénytelenek, ám nagy kérdés, hogy az iraki vezér hajlik-e 'bármilyen békés megoldásra. A CNN-nek adott nyilatkozata nem ezt látszik alátámasztani, s az International Héráid Tribüné ammami tudósítója olyan szakértőket szólaltatott meg, akik szerint egyetlen dolog biztos: Szaddám Húszéin nem akarja magát megadni. Két héttel a harcok kirobbanása után — mondják —, a 'bagdadi vezér több, korábbi fenyegetését valóra váltotta, s éppen ezért fogadják nagy aggodalommal azt az értesülést, amely szerint a Kuvaitban állomásozó iraki egységeket vegyi fegyverrel szerelték föl. A kedden éjszaka elindított, és gyorsan visszavert iraki támadás egy, egyébként már kiürített szaúdi város ellen egyfajta „próbamenet” lehetett, hiszen Bagdad nyilvánvalóan nagy szárazföldi csatát próbál kierőszakolni, miközben Washington a légi ütközetre helyezi a hangsúlyt; ezt helyeselte a napokban James Reston, a talán legtekintélyesebb amerikai kommentátor.
A Reuter jelenti: A szövetséges erők Irak olajfinomító-kapacitásának 75—80 százalékát lerombolták, ezt mondta Peter de la Billiere altábornagy, a közel-keleti brit erők főparancsnoka.
A brit tábornok szerint a bombázások 80 százalékban lerombolták Irak vegyi fegyver-gyártó kapacitásait is, és teljesen szétzúzták nukleáris kutató- és termelőegységeit.
„Á fegyverek logikája kerekedett felül**
II. János Pál az Öböl-háború
befejezését sürgette
Magyar Péter, az MTI római túdósítója jelenti: 11. János Pál pápa a szerdai általános kihallgatáson ismételten a békéért fohászkodott és felhívást intézett az Öböl-háborúban szemben álló felekhez a konfliktus befejezésére. A pápa elmondta, 'hogy szüntelenül érkeznek hozzá sürgetések a világ minden tájáról, hogy emelje fel szavát a háború befejezése érdekében.
„Nem tehetem, hogy ne visszhangozzam a hozzám érkező sürgetéseiket és könyörgéseket, hogy ne nyilvánítsak együttérzést az áldozatokkal, a szenvedő polgári lakossággal, a menekültekkel és foglyokkal” — mondta a Ikihall-gatási teremben egybegyűlt sok ezres tömeg előtt.
II. János Pál szólt az Öböl-háborúról — valamint Szomáliáról és a balti államok helyzeté-
ről — szerdán reggel a magánkápolnájában elmondott misén is. Ezen a „Béke és társadalmi igazságosság” pápai itan ácsónák tagjai vettek részt. „Sajnos, nem a párbeszéd és a tárgyalások szelleme kerekedett felül sehol, hanem a fegyverek logikája ... Rombolás, halottak, környezet-pusztítás jár ennek nyomában” — mondta ott a pápa, és az illetékes döntéshozókhoz fordult, kezdjenek .mégis tárgyalásokba, hogy az igazságosság és a népek jogai csorbítása nélkül megegyezésre jussanak, megkímélve a térséget a további esztelen pusztításoktól.
Roger Etchegaray bíboros az Igazságosság és béke" pápai bizottság elnöke a testület ülésének megnyitásán „apokaliptikusnak” minősítette a perzsa-öböl-beli háborút.
A MAGYAR
FEGYVERELADÁSOKRÓL
szóló verziók továbbra is tartják magukat Belgrádban.
(Balkán-térkép — 2. oldal)
TEJESEMBEREK
szálljak meg a Parlament környékét. A T. Házban pedig kedden elhangzott egy interpelláció a mezőgazdasági túltermelési válságról, ami szinte előjátéka volt a mai demonstrációnak. A válasszal adós maradt a kormányzat: a miniszter írásban reagál — majd. (Reb Tevje parlamenti üzenete — 5. oldal)
„AZ EGYHÁZ NEM PÁRT,
amelyet meg lehet szervezni, hanem önmagukat egész életre elkötelező emberek közössége, akik az igaz emberi életet élik és építik” — vallja Seregély István egri érsek, a püspöki kar elnöke. („A kereszténység nem ideológia, hanem élet” — 5 oldal)
APOKALIPSZIS MOST,
ám a premier idején még béke volt, amikor a Kőműves Kelement a jeruzsálemi Habima Színházban bemutatták. (Szabad-e ölni? — 6. oldal)
A SZOCDEM-VEZETÉST FÖLJELENTETTÉK
a frakcióvezetők, választási csalásokra hivatkozva, pártvezér nem váltogathatja úgy a véleményét, mint más az alsóruhát — vélekedik a nyilatkozó. (Szocdem-ügy a bíróságon — 8. oldal)
Washingtoni tudósítónk telexjelentése
A BALTI VÁLSÁGRA tud-e eléggé figyelni Washington az öböl-háború miatt — kérdezi egy másik elemző —, hiszen Bush elnök azt mondotta, a második világháború óta egyetlen konfliktusnak sem volt „nagyobb morális fontossága”, mint a mostani csatának. Mindenesetre több mint figyelemreméltó a Washington Post rendszerint jól értesült szerzőpárosának megjegyzése arról, hogy Bush és Bessz-mertnih hétfői eszmecseréjén lényegében csak a balti ügyekről volt szó. Evans és Novak úgy tudja, hogy befolyásos szovjet tábornokok helytelenítik Sevardnadze volt külügyminiszter több fegyverzet-korlátozási ígéretét, így például azt, hogy az új amerikai B—1-es és B—2-es bombázókat ne vessék alá helyszíni kontrollnak. A Post úgy tudja, Mojszejev vezérkari főnök voltaképpen azt fejtegette a moszkvai amerikai nagykövetnek, hogy a Sevardnadze által vállalt kötelezettségek „nem kötik” a szovjet vezetést, éppen ezért még sok idő eltelhet, amíg a hadászati támadófegyverekről aláírják a szerződést. A szerzőpáros szerint elképzelhető, hogy a „közeljövőben” Mojszejev lesz Jazov nemzetvédelmi miniszter utódja. Mindez fölveti a kérdést; vajon milyen mértékű a visszarendeződés a szovjet hadseregben, s ily módon a politika csúcsán? A válaszra még bizonynyal várni kell, mert röviddel a szovjet—amerikai tárgyalások után Moszkva ismét megígérte, csapatainak egy részét visszavonja a Baltikumiból, és megkísérli a tárgyalásos rendezést. A nyugatiak kemény hangja ebbe az Irányiba próbálja befolyásolni Gorbacsovot.
(M. J.)
Visszaverték az iraki szárazföldi támadást
Homokban az olajfinomíló-kaparitáw 80 százalékai
Megújuló Amerika tart igényt a világ vezetésre
Gorbacsov haiti és reform folytatást Ígéreteinek' beváltásához kötötte Bush a nagyhatalmi együttműködést
Iraki csapatok kedden éjjel megtámadták a kuvaiti határ közelében fekvő szaúd-arábiai Khafdni várost. A szövetséges erók a támadókat visszaverték.
Bagdadban szerda délelőtt adtak hírt a szárazföldi hadműveletről. A 31-es számat viselő hadijelentés állítása szerint az .iraki katonák mintegy 20 kilométer mélyen behatoltak Szaúd-Arábia területére, és ellenséges állásokat foglaltaik el.
A szövetséges erők részéről amerikai tájékoztatás hangzott el a támadásról. Eszerint ínakii csapatok „próbatáimadáist” hajtottak végre. Az Irákii erők .rövid időre megszállták Khaídzsi városát, de az gyakorlatilag lakatlan, mert a szaúdi hatóságok az Öböl-háború kitörése után evakuálták a lakosságot.
A szaúdi—'kuvaiti határ mentén, Khafdzsl város körzetében kedd estétől szerda hajnalig tartó ösz-szecsapásban nyolc-tíz amerikai lelte halálát.
Khafdzsi szaúdi határváros környékén — mint Rijádban közölték — szerda délután folytatódott a harc az Irakiak és a szövetségesek között. Kora este egy
szaúdi szóvivő arról tájékozott, hogy a szövetségesek „ellenőrzik a helyzetet" és bár a csata még tartott, az iraki támadást megállították.
Az összecsapást. amelyben amerikai közlés szerint mintegy húsz iraki harckocsit semmisítettek meg és huszonegy iraki 'katonát ejtettek foglyul, mindkét fél Irak kezdeményezésének tulajdonította.
A CNN értesülése szerint az iraki támadóknak mintegy a harmada esett el a harcokiban.
Irakban mozgatható rakétaindító állványokat telepítettek a török határ közelébe, rajtuk Indításra kész. föld-föld típusú rakétákkal — jelentette szerdán az iráni ÍRNA .hírügynökség az iraki kurd ellenzék rádiójának lehallgatott adása alapján. Eszerint Bagdad megerősítette a török határ közelében állomásozó szárazföldi csapatait is.
A török kormány az elmúlt napokban lehetővé tette az amerikai légierő gépei számára, hogy az ország területéről (az IncUHk légitámaszpontról) induljanak harci bevetésre a szomszédos Irak ellen. Irak agresszióval vádolja emiatt Ankarát.
Washinton, január 30.
Háborús győzelmet és a világvezetés terheinek vállalását ígérte elnöki üzenetében George Bush, ki feltűnést keltőén nem említette a szovjet—amerikai külügyminiszteri nyilatkozatot Bagdad tűzszüncti esélyéről és a két nagyhatalom közel-keleti rendezési elképzeléseiről.
Páratlan és egyelőre érthetetlen, ami keddi lapzártánk után történt: két fejlemény is szinte háttérbe szorította az unió 'helyzetéről szóló, szokásos elnöki üzenetet, s közülük csak az egyik, az iraki szárazföldi alakulatok váratlan, amerikai katonaveszteségeket okozó támadása tekinthető nem a washingtoni kormány ellenőrzése alatt álló fordulatnak. Igaz, a Fehér Ház szóvivője már kedden este sietett cáfolni, hogy a Bush-beszédet mindössze pár órával megelőző Baker—Bessz-rpertnih közös nyilatkozat utalásai a háború tűzszünetére az amerikai politika fordulatának volna minősíthető — meglehetősen furcsán hatott Fitzwater megjegyzése, hogy az elnök csupán közvetlenül a kongresszusi szónoklata előtt látta a külügyminiszteri szöveget.
Bárhogyan történt Is. a szerdai lapok címoldalán George Bush-nak osztoznia kellett .külügyminiszterével, márpedig — mint valaki megjegyezte a reggeli .tévéhíradókban — nem szokása a beosztota'knak „túljátszani" főnöküket. S persze,-e híradókban már az első komoly szárazföldi összecsapás* s főként az amerikai áldozatok ténye is szinte háttérbe szorította az elnöki üzenet értékelését. Érdekes, egyelőre szintén megválaszolatlan kérdés, hogv amikor a törvényhozás pódiumára lépett, Bush elnök mennyire ismerte már az akkor javában folyó összecsapások részleteit. s főként méretét. Minden-
esetre erről éppúgy nem ejtett szót. mint Baker—Besszmertnih tűzszüneti ajánlatáról, amely akkor is érdekes, ha egy névtelen kormánytisztviselő azzal is csökkenteni vélte jelentőségét, hogy hangoztatta: „a szovjeteket Is beleértve, senki sem hiszi”, hogy Bagdad elfogadmá (különben hírek szerint a szöveget Moszkva javasolta Washingtonnak).
Bagdadnak ugyanis csak úgy lenne módja leállítani a változatlan erővel folyó amerikai légi háborút, ha — a külügyminiszterek szavaival — „egyértelmű kötelezettséget vállal a Kuvaitból való kivonulásra”. S ezt „a Biztonsági Tanács határozatainak azonnali, gyakorlati lépésekkel történő teljes végrehajtása” kell hogy kísérje, vagyis „az iraki vezetésnek tiszteletben kell tartania a nemzetközi közösség akaratát. Így .téve áll hatalmában (mármint Bagdadnak) az erőszaknak és vérontásnak véget vetni.” Magyarán, Szaddám még megmenekülhet, ha beadja a derekát, amit az ENSZ-határldőig — és legfrissebb CNN-interjúja tanúsága szerint azóta is — visszautasított. Az előre megírt — hiszen olvasógépre vett — elnöki beszédben George Bush viszont semmi jelét nem adta, hogy ne akarna leszámolni az iraki diktátorral. Baker azonban e közös közleménybe is belevétette az elnöke által hétfőn tett ígéretet: Washingtonnak nem célja „Irak lerombolása”, csak „Kuvait felszabadítása", s ezt Besszmertnih „nyugtázta” a kommüniké szerint. S ha ezt — az utóbb netán mégis jelentőssé váló — tűzszüneti ajánlatot a szovjetek szorgalmazták is, az amerikai diplomácia vezetője is fontosnak tartotta kormánytisztviselők szerint, hogy — a Gorbacsov és Besszmertnih múlt heti kijelentései okozta bizonytalanságot követően — Moszkva és Washington nyilatkozatban erősítse meg vál-
tozatlan Öböl-együttműködéséi, s egyúttal beleillessze azt a regionális konfliktusok közös rendezésének kereteibe.
S itt az újaibb bökkenő:	ha
Bagdad „kecsegtetésével” talán csupán a pohár vízben kavart vihart a Baker—Besszmertnih páros, elkötelezvén a két nagyhatalmat a közel-keleti, benne az izraeli-arab konfliktusok megoldására teendő „közös amerikai-szovjet erőfeszítésekre” meglehetősen hasonlít arra a „kapcsolatra”, amelyet a Bush-kormánv kereken kizárt a háború előtt, s amit Jeruzsálem egyértelműen elfogadhatatlannak tekint. Utoljára valami hasonló 1977 őszén került ki a szovjet és amerikai diplomácia malmaiból, s tiszavirágéletűnek bizonyult (ám Be-gint és Szadatot külön út keresésére ösztönözte). A mostani külügyminiszteri közlemény megemlíti. hogy természetesen a két nagyhatalom „konzultálni” óhajt a térségben levő érdekelt felekkel. ám a közös erőfeszítés „fokozása és kiterjesztése” az Öbölháború lezárása után felfogástól
—	és megvalósulása formájától
—	függően „kapcsolat jellegű”. Igaz. nem került bele a Baker— Besszmertnih szövegbe semmi utalás az Izraelnek elfogadhatatlan közel-keleti békekonferenciára. A szerdai nap nagy kérdése mindenekelőtt az lett. hogyan egyeztették ezt — Baker Bushsal. és ő Samírral...
Viszont máris magyarázatot kapott kormánytisztviselőktől az. ami benne volt Bush beszédében: a feltételes mód ellenére is meglepő elnöki utalások az amerikai-szovjet együttműködés folytatásának lehetőségére. George Bush csupán jelezte, emberei azonban sietve a sajtó értésére adták, hogy Besszmertnih Gorbacsov válaszlevelével, s abban igé-