﻿Ara:
0,50
forint
Mar Nemzet
LIV. évfolyam
28. szám
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
Ssu h ííöpró hu
Már cseppet sem lepnek meg az indulatok. Ha ma valaki leírja, hogy a teljes körű reprivatizációba belerokkan az ország, és a sokasodó önkényes földfoglalások nem egyeztethetők össze a hatályos jogszabályokkal, legjobb, ha felkészül arra, hogy országhatáron innen és túl íziben több tucatnyi levélíró nevezi hazaárulónak, a magyar érdekek árulójának, a kommunisták szócsövének. Merthogy — olvasható ilyenkor az indoklás — „a tolvaj lássál elvett tulajdont inem törvényesítheti semmi”. így a föld, a ház, a bolt, a patika és minden az egykori tulajdonosokat illeti meg. A levelek egyre indulatosabbak, egyre többen írják, hogy feljegyzik valamiféle listára mindazok nevét, akik efféle gondolatokat feszegetnek a nyilvánosság előtt. Már cseppet sem lepnek meg az indulatok, hiszen a koalíciós kormány megalakulása óta egyre élesebben ütköznek az érdekek, egyre ádázabb harc folyik a tulajdonért. Az eddig csendesnek nevezett falvakban is egyre gyakoribban csapnak magasra az elégedetlenség szikrái. A politikusok hangzatos szócsatái nyomán lassan türelmét veszti a vidék is.
Miközben egyes kisgazda vezetők azt a szerepet szánják a parlamentnek, hogy szentesítse a szabad elhatározáson alapuló földfoglalásokat, ugyancsak a koalíciós kormány belügyminisztere — feljelentés esetére — határozott rendőri fellépést helyez kilátásba. Miközben némely kisgazda pártvezető választóinak elárulásával vádolja a legerősebb kormányzó pártot.
Nem vagyunk szűkében a krimibe illő dramaturgiai fordulatoknak. Titkosnak szánt háttérbeszélgetéseken fogalmazódik meg már-már fölényes nyugalommal, hogy a kormányzásban társszerepet vállaló kisgazdák hány hangadóját szükséges (kell?) háttérbe szorítani ahhoz, hogy engedelmes partnerként viselkedjenek. Meglepő információk hangzanak el arról, hogy a kisgazdák földprogramjának megvalósítását az agrárlobby akadályozta meg.
Ahogy az is sokakat megdöbbentett, hogy eleddig egymásnak csak öklüket rázó politikai ellenfelek ülnek váratlanul tárgyaló asztalhoz, felismerve azt, ami érdekükben közös. Az addig csupán „zöld bárózó” és „kommunistázó” kisgazda képviselők ismerik el az ellenzéki padsorokban ülő néhány szocialista vezető átalakulásiban betöltött szerepét. (Az már csak az emlékezet apró zavarára utal. hogy véletlenül sem említik meg azt, aki elsőként beszélt a több százezer, igazságérzetében megbántott földművelőről a nyilvánosság előtt.) S ki tudja még milyen meglepetésekkel szolgálnak majd a színfalak mögött zajló titkos tárgyalások. Valójában nincs ebben semmi különös, hiszen volt már időnk megszokni, hogy a következetesség nem tartozik a nálunk elismert politikai erények közé. Ilyen a politika. Csakhogy akkor azon sem szabad meglepődnie senkinek, ha az állampolgár elbizonytalanodik, s miközben saját zsebén érzi az ágazat egyre inkább mélyülő válságát, mindinkább indulatos lesz, s a korábbinál hangosabban követeli vissza ősi jussát, és százezrek bizonytalanodnak el a kormányzati tétlenség következtében.
Mert vajon mi mással lenne magyarázható, hogy a földtörvény tucatnyi tervezete közül a parlamenti vita előtt megbukott mindahány, s a nyilvánosságra hozott koalíciós egyezsé-
gek sem sokkal élték túl a publikációt. Hacsak a tegnapi közeledő álláspontokról elhangzott tájékoztató nem hoz gyökeres fordulatot, bár erre megfigyelők nem sok esélyt látnak.
Ha majd a történészek a több, mint négy évtized után megalakult első koalíciós kormány tevékenységét elemzik higgadtan, alighanem külön fejezetet szánnak a földtulajdonlás körüli egyre ádázabb vitának. Annak a vitának, melynek alighanem újabb, talán végső szakítópróbája lesz a kárpótlási törvény tárgyalása, amelyet a kisgazdák elfogadhatatlannak tartanak. S vezetőik közül egyre többen sejtetik különféle megnyilatkozásaikban, hogy a tét nem kevesebb, mint az: megmaradnak-e koalíciós partnerként a kormányban, biztosítva ezzel a kényelmes kormányzati többséget, vagy pedig ellenzékbe szorulva a pártpolitikai élet perifériájára szorulnak. Bár a párt — egyes vezetői szerint — talán éppen az erősödő támadások miatt, sosem volt ilyen egységes, mint ezekben a hetekben. Esetleges kiválásuk azt jelenti, hogy a parlamentben — ahogy az a politikában elfogadott — érvek az érvekkel, nem pedig a többséggel csatáznának.
A legerősebb kormányzó párt egyelőre nyugodt, mert úgy tartják:	a kisgazdák kiválása
esetén a párt végérvényesen elveszítené befolyását, s ezért nem dönthetnek a kiválás mellett. Meglehet, hogy ez így van. Tudomásul kell azonban venni, hogy a politika nem csupán a parlamenti széksorokban zajlik.
Egyelőre azonban mindez csak merő találgatás, a jövő héten kezdődik ugyanis a kárpótlási törvény parlamenti vitája, amelyről aligha nehéz megjósolni, hogy hetekig tart majd. Még akkor is, ha egyetlen politikai szervezet sem fordul az Alkotmánybírósághoz. A számos módosító indítvány alapos vitája, a vélhetőleg erős érzelmi töltésű felszólalások újabb indulatokat gerjeszthetnek.
A módosító indítványokat előterjesztő kisgazda képviselőknek alighanem újabb bátorítást ad majd, hogy az Agrár-szövetséggel kötött megállapodás alapján nem csupán saját szavazó táboruk érdekeit képviselik, hanem a termelőszövetkezetekben dolgozó földművesekét is. Ezt pedig az agrárágazat jelenlegi helyzetében aligha lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen a megállapodás aláírói már a jelek szerint felismerték, az ország szempontjából nincs annak haszna, ha a falvakban is egymásnak feszülnék az indulatok.
Nagy kérdés azonban, hogy a többi parlarrtenti párt miként fogadja majd ezeket az indítványokat. Hogy szavazatukkal megmentik a kisgazdákat vagy pedig a másik két koalíciós pártot támogatják. Mindezek következtében hirtelen megnövekedett az ellenzék szerepe és felelőssége. Ha kilenc hónapos tipródás után sem oldhatók fel ésszerű kompromisszumokkal a koalíción belüli ellentétek és a kisgazdák beváltják sokadszor ismételt fenyegetésüket, majdhogynem biztos, új helyzet áll elő a honi közéletben. Az országszerte egyre elviselhetetlenebb méretű elbizonytalanodás azonban azt követelné a politika főszereplőitől, hogy a színfalak mögötti taktikázások helyett a pártok végre felülkerekedve önös érdekeiken az aggasztó helyzetben levő agrár-gazdaság és az ország érdekeit tekintsék végre elsődlegesnek.
Császár Nagy László
JHeddig tart ki a Szovjetimió?"
Erősödő nyugati aggodalmak Moszkva Öböl-magatartása miatt
Á belgrádi Borba nehezményezi a magyar kormány hallgatását a fegyvereladások ügyében
A külpolitikai helyzet
A SZÁRAZFÖLDRE helyeződött az Öböl-háború harci cselekményeinek a súlypontja, miiközben a diplomáciának is kitüntetett helye van a nap Ölböl-hírei között. Igencsak figyelemre méltó, hogy a szovjet külügyi szóvivő határozottan cáfolta azokat a híreszteléseket, amelyek szerint Moszkva és Washington között egyfajta hallgatólagos megállapodás lenne. Ez az egyezség a balti események, illetve az öbölbeli harci cselekmények kölcsönös .megítélését érintené — így a washingtoni állítások, amelyeket Csurkin szóvivő erélyesen cáfolt, mondván, a két világhatalom nem .kötött semmilyen alkut és „nem lehet semmiféle összefüggés a két probléma között”.
Ezt a kérdést nem egészen így látja a Frankfurter Allgemeíne Zeiung, amely szerint a világpolitika egyik fontos dilemmája, hogy meddig tart ki a Szovjetunió — bár passzívan —, az Egyesült Államok mellett. A jó nevű frankfurti újság vezércikke úgy véli, hogy Öböl-ügyiben Moszkva „több nyelven beszél”, és a „zavart keltő politikai megnyilatkozásokiba egyre inkább belekeveredik a katonák hangja”. A frankfurti lap példaként a szovjet vezérkari főnök lapunkban is ismertetett minapi nyilatkozatát hozza föl, és fölemlegeti azt a gyanút, hogy — nyilván a hadsereg nyomására —, „Moszkva előkészíti visszavonulását az Irák-ellenes ENSZ-szövetségből”. Mindazonáltal a vezércikk óvatosan .hozzáteszi, a szovjet helyzet sok vonatkozásiban áttekinthetetlen.
A BALTI ÁLLAMOKBAN alkalmazott erőszak miatt, a Nyugat azért vonakodik megbüntetni — például a gazdasági segélyek megvonásával —, Gorbacsovot, piert félti az új világrendet. A brit távirati iroda egy bankárt idézett, aki szerint „Nyugaton nagyon tozás”. A szovjet belpolitikai fejlemények eddigi menete arról tanús-szeretnók hinni, 'hogy ami történik, az taktikai, és nem lényegi változás". A szovjet belpolitikai fejlemények eddigi menete arról tanúskodik, hogy egy szép napon bebizonyosodhat, ez a hiedelem — illúziókon alapul. De kétségtelen, a jövő dönti el, mennyire tudja visz-szaállítani személyes hitelét Gorbacsov, akiről meglepő kijelentést tett Janajev alelnűk. Ez utóbbi szerint Gorbacsov helyett „akár más is betölthetné a pártfőtitkári tisztséget”. Egyelőre nehéz fölmérni, hogy Janajev megjegyzése véletlen, vagy szándékos elszólás-e, s milyen megfontolások húzódnak meg a háttérben.
Miközben lezárult a több száz áldozatot követelő csata a kiürített Khafdzsi városéiban, és hatvanezer iraki katona, valamint több száz páncélos vonult a szaúdi határhoz* Bush elnök kijelentette, az amerikai csapatok csak addig .maradnak a térségben, ameddig „elengedhetetlenül szükséges”. A megismételt Ígéretnek nyilván az a célja, hogy egyfelől megnyugtassa az amerikai belső közvéleményt, s másfelől .kifogja a szelet az Amerilka-ellenes vitorláikból, a közel-keleti térségben. A Fehér Ház gazdája egyébként megerősítette azokat az elemzéseket, amelyek szerint a szövetségesek folytatják a légitámadásokat, s egyelőre nem akarnak nagyszabású szárazföldi ütközetekbe belebonyolódni.
DELI SZOMSZÉDUNK belső vitái folytatódnak. Az ellentétek éleződésére utalhat, hogy egyelőre megszakadtak a köztársaságközi konzultációk, sőt az egyik vezető horvát politikus Svájcba készülődik. Amiként a Szovjetunióban, úgy Jugoszláviában is nehezen fölmérhető, milyen feszültség kiséri a dezintegrációs irányzatokat. Mindez nyilván fokozott felelősséget ró a kis közép-európai államokra, így hazánkra is. Erről tanúskodik a Borba pénteki cikke, amelyik „Miért hallgat a magyar kormány?” címmel Budapest válaszát sürgeti a fegyvervásárflási botránnyal kapcsolatos bizonytalanság ügyében. A Borba azt feltételezi, hogy nem változott meg a Jugoszláviával kapcsolatos magyar politika —, s ebben nyilván igaza van —, de erről világosan és nyíltan állást kell foglalnia Budapestnek. A rendkívül sok bizonytalansági elemet tartalmazó közép-európai válságövezetben nagy nyomatékkai esik latba minden hivatalos megnyilatkozás, vagy éppen annak elmaradása, késlekedése —, ezt erősíti meg a belgrádi elemzés, amely szerint „a magyar közvélemény is választ vár”.	(M. J.)
A „villámcsapás** kezdete?
A szövetséges légierő az előrenyomuló iraki konvojt bombázza
Teheránban bírálják Bagdadot
Irak jelentős ember- és hadieszköz-vesztesége ellenére tovább is erőlteti a szárazföldi harcokat a szaúdi határ körzetében, amivel a koalíció értékelése szerint Kuvaitból indított erőinek elpusztítását kockáztatja.
Az MTI jelentése szerint péntekre virradó éjjel iraki páncélosakból álló, tizenhét kilométer hosszúságúra becsült konvoj indult a szaúdi határ felé Kuvaitból. A több száz harci jármű péntek délután folytatta előrenyomulását, annak ellenére, hogy a szövetséges légierő erőteljesen bombázta.
A szaúdi .határvárosért, Khaf-dzsiért vívott csatában a szövetségesék tájékoztatása szerint háromszáz iraki katona halt meg. Pénteken szórványos lövöldözések voltak a körzetben. A .várost amerikai légi fedezet alatt szaúdi és katari alakulatok tartják kézben.
A francia vezérkari főnök, Maurice Schmitt tábornok úgy látja, hogy az iraki erők szárazföldi kezdeményezése türelmetlenséget tükröz, s azt, hogy Szad-dám Húszéin iraki elnök, bár jól tudja, hogy nem győzhet, mi-
nél nagyabb veszteséget akar okozni a koalíciónak.
A bagdadi rádió azt, amit a Nyugat öngyilkos akciónak nevez, „az iraki villámcsapás kezdeté”-nek minősítette pénteki kommentárjában. „Az iraki paraszt puskájával legyőzte a Phantom vadászbombázót vezető amerikait” — hangzott az eddigi harcok értékelése, amely szerint „az ellenség idegileg kimerült, iskolákat, kórházakat, kegyhelyeket támad”. „A csatatér az agresszorok sírja lesz” — jósolta ismét a jobbára Szaddám Huszeint dicsőítő himnuszokat sugárzó rádióadó.
A bagdadi híradás „háborús bűnösnek” minősítette a szövetségesek pilótáit, akik „sok polgári személyt öltek meg, szándékosan polgári célpontokat bombáznak”. Ugyanígy „háborús bűnösnek” nevezte Irak az amerikai és a francia elnököt, a brit kormányfőt és a szaúdi uralkodót. Fahd király egész családjának kiirtását helyezte kilátásba az uralkodó bűneiért.
A koalíció pénteken is folytatta Irakon belüli és Kuvaitiban levő iraki célpontok légi támadását. A francia légierő változatlanul az iraki hadsereg élcsapatát adó köztársasági gárda állásait bombázta jralki területen, a kuvaiti határ mentén. A brit vadász-bombázók Kuvait délkeleti körzetében támadták az ottani iraki tüzérséget, s megsemmisítettek több Scud rakétát és egy indítóállást. A Bagdadból korábban elküldött, s most „visszahívott” nyugati újságírók első jelentései szerint a főváros különböző pontjain több Tomahawk rakéta csapódott be. Irán a dél-iraki városok bombázásáról közölt jelentést.
Teherán fontos diplomáciai központtá lett a hét második felében. Szaadun Hammadi iraki mi-
SZIGORÍTJA A BEVÁNDORLÁST AUSZTRIA
— de nem akarja visszaállítani a vasfüggönyt. (A menekült-ügy — keletről és nyugatról— 2. oldal)
ORENBURG TÚLÉLŐI IGAZSÁGOT AKARNAK
Elszánt, életerős fiatalemberek voltak valamennyien. (Az érdemi vizsgálat még csak ezután kezdődik — 8. Oldal)
GAZDASÁGI KRÍZIS -POLITIKAI ÁLARCBAN
A legnagyobb kormánypárt szándékainak megítélése már jóval bonyolultabb. (Mi van a
kárpótlás mögött? — 9. oldal)
A HATTYÚDALNAK
lehet-e díjat adni? — teszi föl a kérdést az 1990-es év televíziós terméséről gondolkodva a Jutalom a hattyúdalokért? című irás, amelyet a film- és tévékritlkusok által díjazott művek és művészek fölsorolása követ. (11. oldal)
Velajati külügyminiszter országa nevében kifogásolta, hogy Irak nem kérte ki Irán előzetes hozzájárulását a gépek leszállásához. Az iráni diplomácia vezetője ezzel a világsajtóban több nap óta han-
niszterelnök-'helyettes még csütörtökön érkezett az iráni fővárosba, a helyi televízió szerint azért, hogy „magyarázatot adjon” az iraki harci gépek tömeges át-menekítésére. A Pentagon úgy tudja, hogy a háború kezdete óta 98 iraki katonai repülőgép szállt le Iránban, ahol egyelőre tizenhatnak az érkezését ismerték be.
goztatott feltevésekét igyekezett cáfolni. Az algériai külügyminiszter és a jemeni külügyi államminiszter péntekre virradóra érkezett az iráni fővárosba, ahol rajtuk és az iraki miniszterelnökhelyettesen kívül ott van a francia külügyminisztérium főtitká-
WashingtonZ íutlósítónktói
Kormányzati béketervek az átfogó közel-keleti rendezésre
fíush a háború „menetrend szerinti és kedvező** aiakuiásárót
Washington, február 1.
Első kőrútján a háború kezdete óta, Bush elnök Irak „módszeres szétverését” és a biztosra vett győzelmet hangoztatta.
Am látogatói szerint nem fogja elsietni a szárazföldi támadást. Kormányzata viszont már késziti a terveket a háború utáni Közel-Kelet átrendezésére.
„Két héttel a harcok megkezdése után jelenthetem önöknek, hogy jó irányba, menetrendszerűen haladunk, s ami a fő, jól állunk" — tudatta a nemzeti zász-