﻿Mai mellékletünk: MEGTÁMOGATVA
Ara:
6,50
forint
uaőyar Nemzet
Hétfő
február 4.
EJ V. évfolyam
29. szám
ALAPÍTOTTA: PÉTHŐ SÁNDOR
Bugáiéit
Finoman szólva is fölösleges presztízsveszteséggel került ki a kormány a Belgrádban kirobbantott fegyvereladási botrányból. Magatartása, mintha a kellő arányérzék és lélekjelenlét hiányáról árulkodnék. Egy teljes hétig megelégedett egymásnak ellentmondó és ködös szóvivői cáfolatokkal, miközben az ügyben való magyar érintettség úgy vált egyre hihetőbbé, ahogy kirajzolódtak a jugoszláv hadseregnek és a szerbiai vezetésnek a horvát függetlenségi törekvések lejáratására irányuló körmönfont szándékai. Hallgatásukkal az illetékes magyar kormányférfiak aligha tettek jó szolgálatot külpolitikánknak; efféle vádaktól talán a minisztériumi tisztségviselőknél magasabb, politikai szinten illett volna rögvest elhatárolódni, jó előre eloszlatva bárminemű cinkosság gyanúját, egyszersmind nyilvánosan megígérve a szigorú vizsgálatot.
Ennek ellenére, pénteken — s csupán a vajdasági magyarok riadt üzenetére reagálva — László Balázs még arról tájékoztatott, hogy a kormány ülésén nem foglalkoztak a kérdés-
sel.	A rádió esti hírműsorában Jeszenszky Géza is megszólalt, és egyenesen légből kapottnak minősítette a belgrádi sajtóértesüléseket. Annál meglepőbb volt, hogy röviddel ezután, egyidejűleg kormány -és kül-ügyminisztériumi nyilatkozatot röpített világgá a távirati iroda, amelyekből kiderült: a hatóságok mégiscsak áttekintették a dolgokat, s el kellett ismerniük, valóban szállított egy meg nem nevezett külkereskedelmi vállalat géppisztolyokat.
A közlemények megfogalmazásához hűen, a külügyminiszter, a szombati 168 óra riporterének faggatózására igyekezett bagatellizálni a hirtelen feltárt tényeket. Kínos magyarázkodásba bonyolódva próbálta igazolni a kormány egyhetes habozását, s válaszai legalább annyi kétséget hagytak, mint amennyi felhalmozódott az előző napok tétlenkedése nyomán. Diplomáciánk első emberének inkább zavartságról, mintsem magabiztosságról tanúskodó érvelése hallatán Nietzsche aforizmája idéződhe-tett fel: „Politikussá lett tudósoknak általában komikus szerep jut: egy politika jó lelkiismeretévé kell lenniük.”
A fegyvereladási botrány a hazai válság gondjaihoz képest apróságnak is tűnhet, nem vitás, főleg, mert belgrádi kipan-tantói saját megfontolásaik miatt csaptak körötte ekkora riosajt. Ez azonban korántsem az első semmiség lenne, amely ámulatba ejtőn fedi fel a kormányzati működés bántó fogyatékosságait, a bizonytalanság, az összehangolatlanság, a kapkodás és a késlekedés jegyeit. Ez utóbbi gyengeség némely korábbi, a szomszédainkhoz fűződő viszonyunkra nézve káros hivatalos kijelentést követően ugyancsak megmutatkozott.
A mostani tétovaság még nagyobb — bár nem helyrehozhatatlan — hiba volt; határainkon innen és túl egyaránt tápot adhat megannyi rosszindulatú feltételezésnek. Márpedig az igazságnak gyakran a hazugságnál is többet árt a némaság, amelynél persze egy szemernyivel sem jobb a gyakorlatlanságból fakadó határozatlanság. De a téves helyzetértékelés ódiuma alól sem menthet fel a tapasztalatlanság, még kevésbé az utólagos lekicsinylés. Mert, ha más nem, az amerikai nagykövet sietős és sejtelmes beavatása az ügy körülményeibe arra utal, mégsem bagatell, ami történt.
Vida László
A Pentagon felméri
milyen veszteségek érték az iraki elitalakulatokat
A fegyvereladások bumerángként ütnek vissza a kormányokra
A külpolitikai helyzet
KETTŐS DZSIHÁDRA, azaz szent háborúra szólította föl a bagdadi katonai rádió az iszlám világot, miközben a politikusok többsége már azt fontolgatja, milyen formáiban teremthetik .meg a békét és az egyensúlyit a Közel-Keleten. Irak szerint az eddigi gyakorlattól eltérően a továbbiakban nem csak a „'hitetlen” Egyesült Államokat és Izraelt kell elpusztítani, hanem Egyiptomot, Szíriát és Szaúd-Arábiát is, miután „elárulták a próféta hitét”. Szaddám Húszéin nem hirdetett dzsihádot Iránra és Jordániára, mivel e két ország ugyan nyilatkozatai szerint semleges az öböl-háborúban, de az iraki diktátor valószínűiig tudja, ki méllett állnak valójában. Erről cikkezik legújabb számában a Dér Spiegel is, amely úgy tudja, béke-szerződést, közös főparancsnokságot, és húsz évre szóló, kölcsönös segítségnyújtási megállapodást ajánlott Irak Iránnak, közvetlenül az öböl-háború kirobbanása uitán. A Hamburgban előzetes jelleggel ismertetett cikk szerint Szaddám, az Iraki Forradalmi Tanács helyettes főparancsnokát küldte Teheránba az ajánlattal. A Dér Spiegel szerint azonban, Rafszandzsani Iráni elnök túlzottnak tartotta ezt az együttműködést. Jichalk Rabin, Izrael volt védelmi minisztere szintén úgy tudja, hogy Bagdad és Teherán között mégis született megállapodás, mégpedig az iraki repülőgépek Iránba .menekítésének ügyében. Ugyancsak Bagdad és Teherán egyeztetett akciójáról ír a kölni Expressixn Peter Scholl-fLatour, a térség szakértője, aki szerint az egyezség mellett szól, hogy az irakiakat a határon iráni vadászgépek fogadják, azaz „nincs immár említésre méltó iraki légierő, de Ismét van iráni”. Teherán szándéka az — állapítja meg a szakíró —, hogy az amerikaiak hosszadalmas háborút vívjanak, annak végére Szaddám Húszéin elveszítse hatalmi pozícióját, az amerikaiak pedig meggyengültén és csalódottan hagyják el a térséget.
ÜJ BIZTONSÁGI TÁRSULÁS KÉPÉT vázolja föl a szintén a jövőt boncolgató Douglas Hurd brit külügyminiszter, áki a BBC-tévében úgy fogalmazott: az öböl-háború utáni .békerendezés egyik legfontosabb eleme a térségbeli fegyverkezési verseny megállítása, az oda irányuló hadiszállítmányck korlátozása. A biztonsági társulást széles körűnek képzdli el; belevonnák Izraelt, valamint az iszlám országokat, Egyiptomtól Törökországig, Szíriától Pakisztánig. A külügyminiszter azt mondta, a rendezésnek része lesz az izraeli—arab kiegyezés, a „békéért földet”-elv alapján. A nyilatkozat fölvillantott néhány elemet ábból a gondolatsorból, amelyet londoni sajtóértesülések szerint, a brit diplomácia az utóbbi napokban Moszkvában, valamint Brüsszelben a közös piád diplomaták összejövetelein ismertetett. A brit elképzelés szerint, a háború után arabközi béke-fenntartó erőket kell szervezni, lehetőleg az ENSZ támogatásával. A nyugati, szárazföldi erőiket, amint lehet, ki kell vonni. Meg kell oldani, Izrael bevonásával, a térség minden egyes problémáját, és meg kell állapodni a térségbeli fegyverzet-ellenőrzésiben. Megfigyelők szerint a brit diplomácia fáradozását az indokolja, hogy London szeretné megtartani az Öböl-háborúban visszaszerzett nagyhatalmi szerepét. Erre most jó lehetősége van abban a térségben, amely nemrég még jelentős brit érdekszféra volt, utána viszont a szovjet—amerikai szembenállás terévé változott. A hidegháború végével ez tűnőben van, ám Nagy-Britanniának és a Közös Piacnak nem érdeke, hogy „Szueztől keletre" minden az Egyesült Államoké legyen. A fegyverkezés ellenőrzése viszont azért kedves téma Londoniban, mert amint a brit lapok írják, Nagy-Britannia fegyverexportja a több* mint 15 milliárd fontos szaúdi Tornádó-üzlettől eltekintve, inkább a kis országokba irányult. S csakúgy, mint a közös piaci partnerek többsége, úgyszólván kiszorult a nagyok, Irán, Irak, Szíria, Szaúd-Arábia és Izrael fegyverkezési versenyéből, amelyet az utóbbi évtizedben túlnyomórészt az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Franciaország és utóbb Kína birtokolt. A „fegyverkezési bumeráng" azonban, mind több résztvevőt talál el, s napirenden vannak a kormányzati botrányok, amelyek tudott és titkolt hadianyagüzletekről rántják le a leplet.	(ZS. E.)
Folyamatos az iraki csapatmozgás a szaúdi határ közelében
A tT. S. News and World Report szerint Moszkva műholdfelvételekkel segíti Szaddámot
Az Irak-ellenes koalíció légi-ereje vasárnapra virradóra az Izrael és Szaúd-Arábia ellen Indított rakéták állásait bombázta, nem sokkal az után, hogy mindkét ország újabb rakétacsapások célpontja volt.
Mint az MTI jelenti Kairóból, Izrael felé este, majd néhány órával később, az éjszaka folyamán indították Scud-rakétákat, de ezek helyi közlés szerint — akárcsak az előző két támadás esetén — az „ötös zónában” csapódtak be. A szaúd-arábiai főváros, Rijód ellen küldött Scudot Patriottal elfogták, a robbanástól azonban itt 29 ember megsérült.
A szövetségesek, akik most először tájékoztattak a Scudok indítóállomásai ellen használatuk
kikitatták a harcokból — legalábbis ez tűnik ki a francia erők egyik szóvivőjének nyilatkozatából. Eszerint Irak rakétavető hajóit gyakorlatilag mind megsemmisítették.
A bagdadi rádió vasárnap azt adta hírül, hogy a napokban hét lelőtt amerikai pilóta ejtőernyő-
megjelenése óta látták Bagdadban — közölte a katonai hírszerzés egyik illetékese.
A U. S. News and World Report legújabb számában azt állítja, hogy a Szovjetunió olyan információkkal látja el Irakot, amelyek alapján az könnyebben elrejtheti rákéta-indítóállásait az
a szállítók régen és most
vei Szíriában ért földet, s az ottani hatóságok átadták őket a damaszkuszi amerikai nagykövetségnek. Szíria kategorikusan cáfolta a hírt.
A Pentagon a maga részéről azt a Moszkvából néhány napja felröppent hírt cáfolta a hét végén, hogy Szaddám Húszéin kivégeztette légiereje és légvédelme parancsnokait. A két főtisztet a hír
(A Die Weltwoche rajza)
amerikai kémműholdak látósugarából. A kémműholdak Irak fölé érkezésének időpontjairól, a műholdakra szerelt kamerák képességeiről szolgáltat Moszkva adatokat Bagdadnak — ez áll a magazinban, amely arról is tudósít, hogy a Szovjetunió saját kémműholdjainak pályáját módosította, s most Izraelt és Szaúd-Aráibiát ábrázoló képeket gyűjt. Egyes ame-
A CÁPÁK ÖNÉRZETE
Ebben a tengerben nem lehet kapásból megállapítani: ki az intelligens, jó szándékú delfin — és ki a cápa? (Könyvkáosz — 5. oldal)
A FOGYASZTÓI ÁRINDEX VIZSGÁLATÁT
megváltozott módszerekkel és nagy alapossággal végezzük — mondja a KSH államtitkára. (Vissza 1970-be — 5. ol-
A HATVANAS EVEK
valójában már az ötvenes években kezdődtek — állítja az évtized képzőművészetét áttekintő kiállítás egyik szervezője, a művészettörténész. (Az avantgárd előretörése — 7. oldal)
LEHETNE PÁRHUZAMOT TALÁLNI
a 45 évvel ezelőtt, február 1-jén kikiáltott köztársaság és a mai között? (Demokratikus örökségünk — 8. oldal)
rikai elemzők úgy vélik, hogy a képek hozzásegítik Irakot e két ország elleni rakétatámadásaihoz.
Az Irak-ellenes koalícióval szembehelyezkedő arab országok újabb diplomáciai erőfeszítésekbe fogtak. Egy jemeni lap szerint kis arab csúcs előkészítése zajlik. A találkozón a Maghreb országokon kívül — ezek között említi az újság Líbiát is — Jemen, Jordánia, Palesztina vezetői vennének részt, s az iraki elnök küldöttet menesztene a magas szintű találkozóra.
Bagdadi palesztin forrásból azt közölték, hogy Irak és a PFSZ hamarosan közös akciót kezdeményez több arab fővárosban az Öböl-háború megfékezése érdekében. A PFSZ vezetője, Jasszer Arafat még pénteken üzenetet kapott Szaddám Huszeintől, amelyet megfigyelők ezzel a kezdeményezéssel hoznak összefüggésbe.
A háború leállítását sürgető Irán államfőjének — aki az elmúlt napokban fogadta Irak, Algéria és Jemen magas rangú küldöttségét — vasárnap üzenetet küldött a kuvaiti emír. Rafszandzsani előző nap Szaddám Hu-szeinhez juttatott el üzenetet a háború lehetséges megoldásairól.
Washingtoni tudósítónk telexjelentése
Bagdad vegyiháborúja esetére Cheney nyitva hagyta a lehetőségeket
után végrehajtott bombatámadá-sokról, egy másodlagos robbanásból arra következtettek, hogy célpontjaik egyikét eltalálták.
Két napja, a khafdzsi csata óta, folyamatos az iraki csapatmozgás Kuvaitban a szaúdi határ mentén. A szövetséges légierő szüntelenül bombázza a szaúdi—kuvaiti, illetve a szaúdi—iraki határ mögött összevont iraki erőket, s Kuvaitban erre a célra szombaton B—52-eseket is bevetettek.
A szárazföldi hadműveletek elindításához a koalíció még nem gyengítette meg kellő mértékben az ellenséget. Ennek jeleként értékelik azt, hogy az irakiak szombaton lelőttek két amerikai harci gépet, egy A—6 és egy A—10 mintájút.
Irak haditengerészetét azonban
Washington, február 3.
Kiiktatván Irak kicsiny, de Exocet rakétái miatt veszélyes flottáját, a szövetségesek immár a szárazföldi erők, és elsősorban Bagdad elitcsapatainak bombázására összpontosítanak, miközben tovább folyik a vita a szárazföldi háborúról.
„A helyzet általában jó" — mondta tudatos óvatossággal Ri-chard Cheney védelmi miniszter az ABC tévéhálózat vasárnapi vitaműsorában, s így sikerült is 1 még dodonaibbá tenni szavait a két legkritikusabb kérdésben: elképzelhető-e amerikai részről vegyi- vagy akár taktikai atomfegyvereik bevetése, válaszként Szaddam kémiai háborújára, és csökkentendő a szárazföldi csatározások szövetséges áldozatainak számát. A Pentagon főnöke azt követően nyilatkozott, hogy a koalíciós parancsnokság a majdnem teljes légi fölény után a tengerészetit is bejelentette, tehát Irak kis létszámú, ám veszélyes hajóellenes (a Falkland-háború-ban komoly brit veszteséget okozó) Exocet rakétákkal felszerelt flottájának „kiiktatását” az elmúlt héten. S hogy immár minden erővel Bagdad elitcsapatainak, a Köztársasági Gárdának a
„puhítására” összpontosítják a bombázást.
Különben az NBC tévében említette meg a képviselőház katonai bizottságának jól tájékozódott elnöke, Les A spin, hogy a most következő hét derekán „talán már kedden" képes lesz a Pentagon megbízhatóan felmérni, milyen sikert értek el a bombázások az iraki elitcsapatok ellenében, s akként azt is, hogy „egyáltalán szükség lesz-e a szárazföldi támadásira”. A politikus azonban úgy vélte, csupán csekély esély van annalk elkerülésére. A lényeg: „nem szabad Szaddam háborúját megvívniuk, hanem csakis a sajátjukat" — Bush elnök szinte szó szerint ezt hangoztatta pénteki lapzártánk után, a vidéki támaszpontkörútján mondott beszédében.
George Will tehát jó óikkal tette fel a kérdéseket Cheney-nek: ha egyszer (mint a miniszter is helyeselte) Truman elnök annak idején az amerikai partra szállási veszteségek elkerülésére döntött a hirosimai atombomba bevetéséről, akkor most nem hasonló logikának kellene-e érvényesülnie? Hiszen előzőleg a Pentagon-főnök hangoztatta, hogy Szaddámnak még mindig van Scud- és vegyikapacitása, s
szakértők váltig számítanak rá, a szárazföldi csatákban az utóbbit be is vetné. „Ezt a veszélyes küszöböt még nem lépte át" — mondta, avagy inkább üzente Bagdadba a védelmi miniszter. Ám előbb a taktikai atombombára vonatkozó 'kérdésre felelte furcsán, hogy „e ponton, nem javasolnám” (nyitva hagyva tehát elképzelései változásának lehetőségét). Majd a „vegyiválaszt” firtatandó érdeklődésre közölte, csak amennyiben Bagdad átlépné azt a küszöböt, „akkor hozna megfelelő döntést Bush elnök” (eddig ezt a tábornokok kerekperec kizárták), s a politikai hatásúkkal tökéletesen tisztában levő Cheney szó nélkül hagyta a közíró fejtegetését, hogy neki, mármint Willnek „úgy tűnt”, a taktikai atombombát „ő nem helyteleníti, hanem csupán most nem tartja szükségesnek”.
A szárazföldi veszteségektől való washingtoni félelmeket alighanem fokozták az olyasfajta harctéri beszámolók, mint a vasárnapi The New York Times-é, amely egy amerikai őrnagyot idéz az iraki csapatok elszántságáról, jó helytállásáról és az első (különben részleteiben máig tisztázatlan) földi csata katona résztvevőinek a tábornokok derűlátá-