﻿;nt
!)

IJlnöhöh
Nem sok élménye lehetett az elmúlt négy évtizedben egy közép-kelet-európai polgárnak az esküdtszéki bíráskodásról. Legföljebb Henry Fondának, a Tizenkét dühös emberben nyújtott alakítása tehette emlékezetessé számára a laikusok bírósági részvételének e formáját. A hazai joggyakorlat az 1949. évi alkotmány szentesítése óta csak az ülnöki rendszert ismeri. Hogy az igazságszolgáltatásban való társadalmi közreműködés e módja az ötvenes évek koncepciós perei folytán a látszatdemokrácia fogalmával azonosult, vélhetően még hosszú évekig meghatározó emléke lesz a Lajtán inneni népeknek.
A rendszerváltás és a nyomában járó igazságszolgáltatási reform kiváló alkalmat adott arra, hogy a kérdésben dönteni hivatottak meggondolják, a rossz emlékű ülnöki rendszert éltessék-e tovább, avagy a polgári társadalmakban sokkalta elterjedtebb esküdtbíráskodást honosítsák-e meg. A döntés megszületett, így kár is lenne azon meditálni, vajon miért látták jobbnak az arra illetékesek a régi szisztéma folytatását. Más jellegű dilemmák foglalkoztatják ma már az Igazságügyi Minisztérium szakembereit, akik érthető aggodalommal figyelik, vajon a múlt rendszerből itt maradt ülnökök helyébe kiket juttat a nép bizalma.
Az elmúlt hónapokban lezajlott országgyűlési, önkormányzati képviselői választások javarészt elszippantották már mindenünnen azokat az ambiciózus embereket, közéleti személyiségeket, akik közvetlenül is részt kívántak venni az ország sorsának alakításában. Hasonló motivációkat igénylő „szakma” a népi ülnöké is. O, mint aki a bírósági procedúrákban laikus, az emberek természetes jogérzékét van hivatva kifejezésre juttatni Ius-titia oldalán. De betölthetik-e majd ezt a szerepet a március
17-ig megválasztandó új ülnökök? Félő ugyanis, a február 20-ával lezáruló jelölési időszakban minden eddiginél nagyobb számban jelennek majd meg a színen másod-harmad vonalbeli karrieristák, önjelöltek. Mit tehetnek ilyen feltételek közepette a személyek között választani hivatott ön-kormányzati képviselő-testületek amelyeket még a minisztérium intő szava is nyomaszt: „kellő számú népi ülnök időben való megválasztása nélkül a bíróságok működése lehetetlen”?
A korábbi években nemigen okozott gondot a népi ülnökök választása. A vállalati élmunkások, jó káderek szinte ajándékba kapták a mások felett való ítélkezés jogát. Az sem igazán okozott főfájást, ha társadalmi megbízatásból eredő kötelezettségei miatt az illető napokig be sem nézett munkahelyére. Nem így ma. Vélhetően nem örülnek a munkáltatók, ha bírósági tárgyalások miatt időről időre nélkülözniük kell egy-egy alkalmazótokat. Ez a feszültség hatványozottan jelentkezik majd a tanári karoknál. A. rendelet szerint bizonyos esetekben kifejezetten pedagógus ülnökökre van szükség. Kérdés, e pedagógusínséges időben lesz-e az országban 613 nélkülözhető tanár? Ennyire lenne szükség a minisztérium számításai szerint. Az illetékesek abban bíznak, talán a nyugdíjasok szívesen vállalják majd az ülnöki megbízatást. Valóban, egyelőre ez látszik még a legreálisabb megoldásnak. Számukra talán még a 125 forintos napidíj is nagy vonzerőt jelent...
Dobszay János
A szír védelmi miniszter Moszkvában
Irán főszerepet vállalna az Öböl-diplomáciában
Brzezinski: nyugati támogatás nélkül kudarcot vallhat a kelet-európai átalakulás
A külpolitikai helyzet
tx	íViiiiJiCa!) uviutíAZASSAIL Kezute a
a*ovec»egtís legiero heuon najnailoum az u'ool-naooru 19. napjai. t\ io célponton: Bagdad és kornyone, vaiammc az iraki hadsereg utánpótlási vonatai, tíagaadi köztes szerint tegnap 210 roie emeutedeu a leiott, szovecseges narci repülőgépen és cirka lóraiK.e ta.K szama, a Koaucio azonoan ez^et szemloen mindössze 30 gép elveszteget ismém el. A brit háborús kaomet ülésé megerősítette az amerikai veaeumi miniszter hét végi Kijelentései: a szárazföldi háború immár etKeratne-tetien. Nem elképzelhetetlen, hogy ezzel a fejleménnyel van összefüggésben a State, Department felhívása, a Jordániaoan tartózkodó amerikai állampolgárokhoz, amelyben az Izrael és Irak közé ékelődő ország mielőbbi elhagyására szólítják fel őket. Hétfőn egyébként első ízben követték el — sikertelen —, merényletet Szaúd-AráDiáoan amerikai katonák ellen. A Teheránból Párizsiba érkezett algériai külügyminiszter egyenesen azt állította, hogy „Irak máris nyert a háborúban”, mert az arab közvélemény jelentős részének szemében azt az arab államot testesíti meg, amely „képes csapást mérni Izraelre, s nem hull térdre”. Szid-Ahmed Gezali szerint a Nyugat-ellenes hangulat az, arab világban Irak szétzúzása után a megalázottság Okozta haragba és forrongásba csap majd át.
Az észak-afrikai politikus párizsi tárgyalásai nyomán ismét lábra kaptak híresztelések arról, hogy Franciaország néhány arab állammal együttműködve, próbálkoznék valamiféle megoldással a fegyver szünet kialakítására. Azt mindenesetre maga Gezali jelezte, hogy Irán hamarosan újabb békekezdeményezéssel állhat elő. Erre utal mellesleg Rafszandzsani iráni elnök ama sajtóértekezletén tett kijelentése, miszerint Teherán az öböl-válság rendezése végett kész a megbeszélésekre, mind Szaddám Huszeinnel, mind az Egyesült Államokkal, minden körülményeik között fenntartva azonban semlegességét — még akkor is, ha Törökország belépne a konfliktusba. Az iráni elnök, aki a hét végén a vérontás befejezésével 'kapcsolatos javaslatokat juttatott el Szaddámhoz, ragaszkodott ahhoz a korábbi verzióhoz, amely szerint csupán 16 iraki repülőgép menekült át Iránba. A francia vezérkari főnök viszont körülbelül 80 gépről tud, s igen óvatosnak bizonyult a szövetséges légitámadások eddigi eredményeinek felbecsülésében. Schmitt tábornok úgy értékelte, hop- az iraki katonai potenciálnak csak mintegy 10 százalékát sikerült megsemmisíteni, s Iraknak a különböző földalatti tárolókban még vagy félezer repülőgépe maradhatott. A némileg ellentmondásos öbölbeU helyzetet áttekintendő, szovjet—szíriai katonai tárgyalások kezdődtek Moszkvában. A damaszkuszi védelmi miniszter programja arra enged következtetni, hogy Szíria újabb harci eszközöket kíván vásárolni a Szovjetuniótól.
kelet-európAra kell összpontosítania Amerikának,
mert, ami ott történik, jövőnk szempontjából sc'kkal fontosabb, mint az öbölbein tragikus események — erre figyelmeztet Zbigniew Brzezinski, a hétfői The New York Times bán. A volt nemzetbiztonsági tanácsadó írásában arra hivatkozik, hogy „Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország elképedve nézi, amint Amerika döllár-tizmilliárdokat fordít az öböl-háborúra, és az álláspontját támogató országok megsegítésére." Ugyanakkor nagyon is valószínűnek tartja, hogy határozottabb amerikai, európai és japán elkötelezettség nélkül kelet-<Európa bonyolult átmenete a totalitanianizmusból a demokráciába növekvő nehézségekbe ütközik, sőt végül kudarcot is vallhat. Brzezinski egyébiránt 1991-re a térségnek fokozódó belső feszültségeket jósol. A politológus e ímellett óv attól, hogy a washingtoni döntéshozók kizárólag Gorbacsovra támaszkodjanak; szerinte gesztusokat kellene tenniük olyan politikai vezetőknek is, mint Borisz Jelcin, és nemzetközi napirendre kellene tűzetniük a balti kérdést, ami egy időre megrontaná ugyan a viszonyt Gorbacsovval, de hosszú távon a demokráciát szolgálná. Ugyancsak Közép-iEurópa gazdasági állapotaival foglalkozik a Financial Times. A brit üzleti körök lapja a Közös Piac önálló kelet-európai akciói közül a legfontosabbnák, a csehszlovák,, a lengyel és a magyar társulási szerződésekről folyó alkudozásokat tekinti. Az újság megállapítja, hogy e szerződések gyakorlatilag bevonják majd a három államot az úgynevezett európai gazdasági térségbe, amelyre az EFTA-országokhoz hasonlóan úgy nézhetnek, mint ami félúton van a teljes jogú EK-tagság felé. A társulási okmányok persze, nyíltan nem utalnák az EK-tagságra — jegyzi meg a Financial Times, amely a körülmények szerencsés alakulása esetén nem tartja kizártnak, hogy a három ország az évtized végére EK-tagjelölt lehet. Ám, ha az átalakulás kisiklik, akkor nem kormányok, hanem kelet-európai tömegek kopogtatnak majd bebocsátásért a Közös Piac határain.	(V. L.)
Iraki vegyi támadástól tartanak a szövetségesek
Itafszandzwani találkozót ajánlott lluwzcinnek
Az Öböl-háborúban semlegessége mellett kitartó Irán elnöke, Ali Akhbar Hasemi Rafszandzsani hétfőn felajánlotta Szaddám Húszéin iraki elnöknek, hogy a térség békéje érdekében találkozzék vele, s országa készségét nyilvánította — az eddig elutasított — amerikai—iráni tárgyalásokra is.
Jelezte, hogy az elmúlt napokban közvetett érintkezések zajlottak már le Irán és az Egyesült Államok között. Az iraki elnöknek — mondta — javaslatot juttatott el, amely, ha Szaddám Húszéin elfogadja, „mások által
elfogadható lesz”. A közelebbről eddig nem kifejtett teheráni elgondolást Szaadun Hammadi iraki miniszterelnök-helyettes szombaton vitte haza Bagdadba, ahonnan azóta az MTI hírösszefoglalója szerint nem érkezett válasz.
A hazájában leszállt iraki repülőgépekről szólva Rafszandzsani sajtóértekezleten kijelentette, nem állt módjukban megakadályozni „a tizenhat behatoló gép” íöldreszállását, de ez* Irán semlegességén és a háborútól való távolmaradásán mit sem változtat. (Az Irak-ellenes koalíció mintegy száz átmenekített iraki
gépről tud.) Az államfő ismét cáfolta, hogy előzetes megállapodást kötöttek volna Irakkal az ügyben, másfelől viszont azt is, hogy a koalíció igénybe vette volna Irán légterét.
A hadszíntér összképén az iráni kezdeményezés egyelőre nem változtatott, a szövetségesek folytatják a támadásaikat az iraki célpontok ellen, s úgy tartják, hogy egyre közeledik az iraki vegyi támadás időpontja.
gyártmányú, Selyemhernyó típusú rakéták támaszpontjait is — közölte a sajtóval egy brit katonai szóvivő Szaúd-Arábiában. A hajók ellen bevethető Selyemhernyó típusú rakéták jelentik a legnagyobb veszélyt az Irak-ellenes nemzetközi koalíció hadihajóira nézve, s egy kuvaiti partraszállás legnagyobb akadályai lehetnek.
A Szaúd-Arábiába vezényelt amerikai erők hétfőre virradóra újabb tűzpárbajt vívtak a Kuvait-
A KÉT GYŐZTES
Az öböl-háborúban először, hétfőn eldördültek a Missouri páncéloshajó 406 milliméteres ágyúi:	Dél-Kuvaitban létesített
iraki állásokat lőttek, rijádi amerikai közlés szerint „egészen hatékonyan”.
A háború kitörése óta szintén először, vélhetően terrorakciót hajtottak végre a szaúd-arábiai Dzsidda városában. Kis kaliberű fegy verekkel autóbuszra adtak le lövéseket, amelyek következtében két amerikai és egy szaúdi rendőr megsebesült.
A brit légierő Jaguar típusú harci gépei iraki laktanyákat, lőszerraktárakat és hidakat támadtak hétfőn, s bombázták a kínai
(A Financial Times rajza)
bán állomásozó iraki egységekkel. Ezúttal az iraki csapatok nem lépték át a szaúdi határt. Maurice Schmitt francia vezérkari főnök viszont nem zárja ki, hogy Irak az elkövetkező napokban hasonló akciót hajt végre, mint amilyent a műit hét elején, amikor Khafdzsi szaúdi határvárosnál nagyszabású szárazföldi csatát provokált ki. A Bagdadban uralkodó Baath Párt lapja, az Asz-Szaura hétfőn azt szorgalmazta, hogy az iraki erők hatoljanak be újra és újra szaúdi területre, hisz az ország stratégiai célját a háború elnyújtása szolgálja.
Az iraki hírközlés változatlanul
HÚSZEZER KÖRÜL TŰRÜNK KERESNI,
de ezért hajnaltól este kilencig, tízig itt állunk fagyban, jégesőben. (Az ultimátum — 5. oldal)
NEM SZEXFOTÓKRÓL ÉS MÜZLIRŐL VAN ITT SZÓ,
hanem részvényről, a rendszerváltás egyik, mindenki által üdvözölt termékéről, amiből ma adókedvezménnyel vásárolhat a honpolgár. (Svindli? — 5. oldal)
A POLITIKAI CENZÚRA
megszűnt, ez helyes, az viszont már sokkal kevésbé, hogy a világ legtöbb országával ellentétben, nálunk semmilyen engedélyhez nem kötik a filmek bemutatását. („A segélykérő halálsikolyok nem indokoltak” — 6. oldal)
SZÁMLA A KORMÁNYNAK
az, amit egy manipulációgyanús versenypályázat lezárása után benyújtanak külföldről azok, akik bizalmatlanná válnak és tőkebefektető szándékuktól elállnak. (Zuhanunk rendelkezésükre — 7. oldal)
„totális háborút” hirdet, és „biztos győzelmet” jósol. A bagdadi rádió újabb rakétatámadásokat ígér Izrael és Szaúd-Arábia ellen, s azt hangoztatja, hogy az ország hadserege „bizakodva készül a szárazföldi összecsapásra”. „Az amerikai és nyugati barbárság — áll az Al-Kadiszija című lapban hétfőn — nem csorbította az iraki háborús erőfeszítéseket.”
Hammadi iraki miniszterelnökhelyettes a közeli napokban Mag-reb-országokba látogat — jelentették be Bagdadban. A Magreb az elmúlt napokban nagyszabású, Irakot támogató tömegmegmozdulások színhelye volt, legutóbb vasárnap, Marokkó, amelynek fővárosában több százezren tüntettek az ellenzéki pártok kezdeményezésére.
A hét végén Teheránban járt algériai külügyminiszter több ezerre tette a nyugati bombázások iraki polgári áldozatainak számát. A Magreb-ország diplomáciájának vezetője elítélte Irak „gazdasági, katonai és társadalmi” kapacitásának lerombolását. Jordánia belép a háborúba, ha területét, vagy légterét megsérti az izraeli hadsereg — közölte a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak nyilatkozva Haszan Ibn Tatai, ammani trónörökös.
Nem használható föl katonai célra az a kilenc milliárd dolláros támogatás, amellyel Japán segíti az Öbölben harcoló szövetséges erőket — közölte hétfőn Kaifu Tosiki miniszterelnök.
Washingtoni tudósítónk telexjelantése
A Bush-kormánynak nincs szüksége közvetítőkre
Mietpolitikai csaták cárnak m haitiköltség vetésre 99
a.
Washington, február 4.
A háború új szakaszát fontolgató Washington nem tart igényt közvetítőkre, hanem csakis arra, hogy Bagdad hajtsa végre a BT-határozatokat. Az elnök új költségvetésében már benne van a „háború ára”, bár a tételt és a teherviselést vitatják.
Nem ajánlotta fel nekünk senki, közvetlenül vagy közvetve a közvetítést, ám arra nincs is semmi szükség. Ha viszont akár Teherán is rávenné Bagdadot, hogy maradéktalanul teljesítse a Biztonsági Tanács határozatait, az ellen semmi kifogásunk — fejtegette a hétfői kérdésáradatban szilárdan kitartva, Margaret Tut-
willer amerikai külügyi szóvivő. S ha bárki „kommunikál” Szaddám Huszeinnel, az csakis ezt tudathatja vele, s nem hagyható figyelmen kívül a tény, hogy „eddig senkinek sem sikerült rávennie Bagdadot” a BT-döntések végrehajtására — intett óva a diplomáciai kombinációktól az iráni elnök „tévéből ismert” ajánlatára utalva. Tutwiler „nem tudta”, hogy Dumas francia külügyminiszter kapcsolatba lépett-e már amerikai kollégájával, Bakerrel a Teheránba járt emberének tapasztalatairól beszámolandó. A State Department azonban — a múlt heti viharok elültével — nem óhajtotta jelét adni, hogy jottányit is módosult volna a Bush-kormány tűzszünetet ellen-
ző politikája. Viszont a George Bush beiktatásakor hangoztatott (és feltételekhez kötött) készség a közvetlen amerikai—iráni párbeszédre egyéb kérdésekről ezek szerint szintén változatlan: Tutwiler idevágó utalásai bízvást tekinthetők jelzésnek is.
Érzékelhető, hogy a Fehér Ház nem óhajt engedni egyik nyomásnak sem: a tűzszünetet (és vele Szaddám esetleges kibúvóját a BT-döntések elfogadása alól) sürgető diplomáciai körök mellett a Washingtonnal szövetséges arab vezetések meg azt szorgalmazzák, hogy „vigyék döntésre” a háborút minél előbb, de „lehetőleg március közepéig”, tehát a rámádon beköszöntéig. Az utóbbiaknak nem annyira a vallási elő-
