﻿Szerda
Ára:
0*50
forint
Muhar Nemzet
1991.
február 6. LIV. évfolyam 31. szám
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
Bölcsödül
Kell-e bölcsőde vagy lem, arról mindig vita volt. Ügy értem, az elmúlt rendszerben is. Csordogálva ugyan, de elhangzottak olyan megnyilvánulások, melyek szerint bűn megfosztani a kisdedeket az otthon melegétől, miközben gőzerővel folyt a nők teljes foglalkoztatottságának a kierőszakolása társadalmi méretekben. így aztán sorra jöttek létre a tanácsi és az üzemi bölcsődék, amelyek legtöbbjében már a hajnali hatórás műszak kezdete előtt lehetett átadni a kínkeservesen felébresztett, felöltöztetett, agyonbuszozta-tott gyereket. Színezte a képet, hogy ez az intézményhálózat volt az egyetlen, amely az egészségügyhöz tartozott, az óvoda s mindenféle iskola pedig az oktatásügyhöz.
így jutottunk el napjainkhoz, mikor is az alaphelyzetet illetően abban nincs semmi változás, hogy bizony jó volna, ha a kicsik mennél tovább maradhatnának az anyjuk mellett. Csak — mint tudjuk — egy kereső nem kereső. Sőt: újabban már kettő se nagyon. Viszont van valószínűsége, hogy az egyik — feltételezzük, hogy az anya — valahol feleslegessé válik, s miközben újra elhelyezkedni próbál, közölhetik vele: holnaptól ne hozza a bölcsődébe Gézukát, mivel az intézet megszűnik.
Az történt ugyanis, hogy az Országgyűlés az idei költség-vetés megalkotásakor az önkormányzatok hatáskörébe utalta a bölcsődék fenntartásának ügyét, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a települések immáron ennek az intézménycsoportnak a működtetésére nem kapnak külön támogatást. Szabadon dönthetnek arról, legyen-e továbbra bölcsődéjük vagy ne legyen. A kérdés természetesen nem a morális szempontok mérlegelésével dől el, hanem pusztán hideg anyagiak latolgatásával. Márpedig a ráció a bölcsődék ellen szól, miután — a korosztály biológiai, pszichológiai különbözősége folytán — fenntartásuk kétszer annyit kóstál, mint az óvodáké. S akkor már inkább óvoda legyen — mondták eddig is a község- és városatyák jónéhány helyen az országban, tudván azt, hogy ezért esetleg még nagy árat kell fizetni. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy a legkisebbek érzelmi kötődése rendkívül erős a gondozónőhöz, s a fejlettségükhöz igazodó egyéni bánásmód elmaradása pótolhatatlan veszteséget okozhat. Következésképp a bölcsődék fenntartását — olvasható az Országos Gyermekvédő Liga önkormányzatokhoz címzett felhívásában — gazdaságilag is megtérülő befektetésnek kell tekinteni, s nem a női munkanélküliség levezetése egyik hatásos módszerének.
Ilyen áttételes számításokat azonban nem végeznek a szűkölködő, költségvetéssel, jogokkal még nem rendelkező önkormányzatok, s ezért — ha kétszer annyiba kerül a működtetésük — sorra szüntetik meg a bölcsődéket. Ahol öt volt, lett három, ahol meg csak egy volt, ott már kétéves koruktól óvodáztatják a kicsinyeket. Való igaz, a születésszám csökkenése következtében az elmúlt öt év alatt kevesebb gyereket írhattak be a legkisebbeket megillető bölcsődékbe, ez azonban nem jogosít fel senkit arra, hogy a nélkülözhetetlen intézményrendszert 60-as éveknek megfelelő állapotába visszafejlessze. S ezáltal a zsúfolt bölcsődék újra gyermekmegőrzőkké váljanak.
Kertész Péter
Cheney és Powell Szaiul-Arábiáim készül
A szárazföldi hadműveletek időzítését találgatják az elemzők
Az orosz párt főtitkár a magyar példával riogat
A külpolitikai helyzet
A SZÁRAZFÖLDI HAiMlu PELEIEK .megindulásának időpontját latolgatják az Öböl-Háború elemzői, erről faggat jak a haai tudósítok a sivatagi sajtóértekezleten a szövetséges tábornokokat, maga Schwarzkopf főparancsnok Rijádban azt rejtegette újságírók eiott, hogy egyelőre nem érzi szükséget a szárazföldi harcoknak, a kitűzőit ceiojtat ugyanis a lehető legKiisebb veszteség árán kívánja elemi. George Bush fehér Ihází tájékoztatóján ugyancsak önmérsékletre intett, s jelezte, komoly megfontolások után dönt majd az átfogó szárazföldi támadás elkezdésének iegalkalmasaob pillanatáról. Az amerikai elnök aggodalmaira Is utalt Norman Sohwarzkopf, amikor újólag figyelmeztetett: a szárazföldi összecsapások esetén valószínűleg nem lehetne megakadályozni, hogy az irakiak használják mérges gázaikat, bár — mint hozzáfűzte — a vegyi fegyverek sem legyőzhet etlen Qk. A tábornok egyébként úgy vélekedett, hogy az iraki nad-sereg elszántságát máris nagymértékben sikerült aláásniuk a koalíciós csapatoknak, jóllehet Szaddám Húszéin a külvilágnak éppen az ellenkezőjét igyekszik bebizonyítani. Erre vall a bagdadi rádiónak az a felhívása, amely újabb terrorakciókra szólította fel Irak híveit, vagy a saaúdi királynak ugyancsak az éteren keresztül küldött fenyegető üzenet, miként azok a vádak is, miszerint a koalíció légitámadásai polgári célpontok ellen irányúinak. A francia Le Párisién közeledő nagy csatáról cikkezett kedden, s az általában jól értesült Le Quotidien de Paris szintén a legközelebbi napokra jósolta az Irak elleni általános offenzívat. A Reuter arról számolt be, hogy a szárazföldi előrenyomulást minden eddiginél pusztítóbb légi csapással készítik elő, amelynek meg kell semmisítenie Irak még meglévő légierejének legalább a felét. Talán az erőösszpontosításról árulkodik: a bevetésre induló amerikai B—52-es óriásbombázók át-répülésének engedélyezése után a francia hatóságok kedden ahhoz is hozzájárultak, hogy a feitöltésükhöz szükséges üzemanyag-ellátó repülőgépek egy francia katonai támaszponton állomásozhassanak. Ausztria a maga részéről pedig nem (kifogásolja, hogy területén vasúton szállítsanak át -több .mint száz amerikai páncélozott műszaki mentőjármüvet.
OjABB IRAKI MANŐVERT fedezett fel a? ABC-tévé, azt jelentvén, hogy Bagdad harci repülőgépeket és rakétákat telepített Szudánba. A khartúmi kormány cáfolta az értesülést, a Pentagon szóvivője viszont nem kommentálta a riportot, amely szerint a húsz bombázót és az ismeretlen számú rakétát, alighanem az egyiptomi asszuáni gát és Szaúd-Arábia nyugati részén fekvő olajlétesítmiények ellen szándékoznák bevetni. Amúgy továbbra sem tisztázódott az Iránba menekített iraki repülőgépek sorsa, bár a szövetségesek nyugtalanságát némileg enyhíthette Rafszandzsani közvetítési ajánlata, amely legalábbis Teherán jóindulatáról tanúskodik.
ELRETTENTŐ PÉLDAKÉNT emlegette Magyarországot az SZKP KB múlt heti ülésén elhangzott beszédében Polozkov, akinek felszólalását kedden ismertette a Pravda. Az Oroszországi KP konzervatív nézeteiről hírhedt vezetője nyugtázta, hogy a szocializmus megújítására kezdeményezett peresztrojka nem valósult meg, s azokat, akik nem hisznek benne, „a magyar dolgozók életkörülményeinek romlásával” riogatta. Kárhoztatta a liberálisokat, akik szerinte demokratikus álarc mögé bújva, a „megdöntött osztályok, a nacionalisták, az árnyékgazdaság ügyeskedőit gyűjtik maguk köre az anti-kommunizmus zászlaja, alatt”. A rendteremtés igényének egy másfajta megközelítése is teret nyer a Szovjetunióban, amint Prokofjev moszkvai párttitkár Financial Timesnak adott interjújából is kiderül. Az SZKP befolyásos politikusa a piacgazdaság bevezetésének Dél-Koreában, Spanyolországban vagy Chilében megtapasztalt módszereit helyezte kilátásba, a brit újság megjegyzése szerint egyértelműen az említett országok diktatórikus korszakára célozva. Nincs szó a peresztrojka visszafordításáról, magyarázta -Prokoíjev — csupán taktikai iránymódosítás következik. Meglehet ennek része, hogy Ig-natyenko elnöki szóvivő Tokióban ideiglenes tűzszünet kihirdetését szorgalmazta az Öböl-háborúban, ami kissé ellentmondani látszik Baker és Besszmertnih minapi, washingtoni megállapodásának. A két külügyminiszter legutóbb az ellenségeskedések megszüntetését egyértelműen Irak feltétel nélküli kivonulásától tette függővé, ám erre a mozzanatra Ignatyenko nem tért fci.	ÍV. L.)
Washingtoni jelentésünk
Bush szemleúlra küldi hadserege irányítóit
Washington február 5.
Sajtóértekezletén Bush elnök bejelentette, hogy frontszemlére küldi védelmi miniszterét és vezérkari főnökét, de óvott tőle, hogy ebből bárki következtetést vonjon le a szárazföldi háború megindítására, ági mindenki éppen erre számít.
Tűzszünetre csakis akkor kerülhet sor, ha Szaddám „hihető, látható, azonnali” lépéseket tesz Ku-vait „teljes elhagyására” — közölte keddi sajtóértekezlete vége felé George Bush, hozzátéve: szó sem lehet róla, hogy megbíznának Szaddám bármi ígéretében, vagy tennének neki engedményt. „Ezen már régen túl vagyunk, ezzel az emberrel háborúban állunk” — mondta az amerikai elnök, minden szavát megnyomva. Ugyancsak nagyon határozottan figyelmeztetette a bagdadi diktátort, hogy eszébe se jusson, mint tette a múltban, bevetni a vegyi fegyvereket a földi csaták során. Bush tudatosan nem óhajtotta kö-
zölni, mit tenne ilyen fordulat esetén, s — miként vasárnap védelmi minisztere — ő is nyitva hagyott minden válaszlehetőséget.
Formailag az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó szabadkereskedelmi övezetének bejelentésére jött Bush a Fehér Ház sajtótermébe, s ezt a nyugati félteke egészére kiterjedő zóna létrehozása „első drámai lépésének” minősítette. Nyugtázta még költségvetése viszonylag kedvező kongresz-szusi fogadtatását, majd a háborúra térve megismételte, amit hét végi beszédében: a dolgok .^menetrendszerűen” alakulnak, a a harcokat továbbra is a polgári veszteségek elkerülésére tett „példátlan erőfeszítésekkel” folytatják, még 'ha Bagdad immár — mint az amerikai parancsnokság tudni véli — iskolákba rejti is főkatonáit. Nem támadunk civil, vallási célpontokat — hangsúlyozta az amerikai elnök, maga is utalva S-.hwarzkopf tábornok interjújára, amelyben a főparancsnok közölte, hogy még e hátrányt
is vállalják, de nem óhajtanaik engedni erkölcsi normáikból.
A keddi The Washington Post-ban különben Jim Hoagland katonai körökre hivatkozva vonja le a következtetést, hogy talán Szaddám — miután nem sikerült tetemes veszteséget okoznia ellenfeleinek — tudatosan szeretne minél több áldozatot látni — Irakban. Bush is megállapította, hogy a minapi Ikhadzsi csatában az Iraki csapatok „megalázó vereséget” szenvedtek, s Hoagland idéz egy brit katonai történészt, aki szerint Irak seregeire a szövetségesek teljes légifölényével „katasztrofális vereség vár” a sivatagi csatákban. Hoagland és a háttérben a Pentagon úgy véli, Szaddám immár az arab hullahegyekkel óhajtja visszariasztani a nyugati közvéleményt a háború folytatásától.
Megkérdezték Busht is, mikorra várja a háború végét, s főként, mikor dönt a szárazföldi támadás megindításáról. Mivel az elnök bevezetőben tudatta azt is, hogy e hét vége felé szaúdi szemleútra küldi Richard Cheney védelmi minisztert és Colin Powell egyesített vezérkari főnököt, persze minden tudósítót izgatott, ez lenne-e a jele a kritikus döntés közeledtének. Bush szerint két kulcsembere „helyzetjelentést” készít, s hazatértükkor ezt csupán előterjesztik, vagyis elkerülte az érdemi választ. „Nem jelent jelzést”, mármint arra, hogy visszajöttök után hamarosan megindulnak e harcok is — mondta Bush, és megint hangoztatta, hogy nem
hagyják Szaddámra e kérdés eldöntését. Ha sort kell keríteni e döntésre, azt tábornokai tanácsa alapján, nyugodt szívvel fogja meghozni — közölte az amerikai elnök, ám elismerte, hogy ő maga „némileg borúlátó” ilyen fejlemény elkerülhetőségére gondolva.
Érdekes fejtegetésbe bocsátkozott a Fehér Ház lakója, miután szóvivőihez hasonlóan ő is hangsúlyozta, hogy nincs szükség senki közvetítésére, Bagdadnak maradéktalanul teljesítenie kell a BT-határozatokat (és „azon a ponton” szó lehet tűzszünetről, de ahhoz „azonnali ellenőrzés” mellett kell kivonni az Iraki csapatokat Ku-vaitból, ahová a törvényes kormánynak vissza kell térnie). Viszont megdicsérte a békét kutatókat, külön az algériai elnököt, „barátját”, és az ENSZ-főtitkért, valamint feltűnően pozitívan szólt Teheránról, amely Bush szerint megtartja semlegességi ígéretét és a szankciókat, nem fogja visz-szaengedni az iraki gépeket, s szintén keresi a béke lehetőségét. A háború után pedig, mondta sokat sejttetően az amerikai elnök, az USA és az ENSZ tekintélye „alaposan megnő”, s ekként komoly „béketeremtő” lépésekre lehet számítani a térségben.
Firtatták még, hogy még mindig a moszkvai hatalom birtokosának tekinti-e Gorbacsovot, amire Busíh határozott igennel felelt, s hangoztatta, hogy neki, az amerikai elnöknek a Szovjetunió államfőjével kell tartania a kapcsolatot. S a Fehér Ház lakója I ugyancsak feltűnő határozottság-
A PARLAMENTI PARTOK
szükségesnek tartották, hogy a kárpótlási törvénnyel kapcsolatos álláspontjukat ne csak a plénumon, hanem külön sajtó-tájékoztatón is ismertessék. (Kinek járjon kárpótlás? — 3. oldal)
A PÁPALÁTOGATÁS SORÁN
amelyek elhangzanak, részben a Szentatyától, részben az őt köszöntő állami és egyházi vezetőktől, élénk érdeklődést fognak mindenütt kiváltani, s jelzik a magyar társadalom helyzetét Is a világban. (Keresztes Szilárd püspök, a Szentatya látogatásának előkészületeiről — 3. oldal)
A KORMÁNYNAK MINDMÁIG NINCS PRIVATIZÁCIÓS STRATÉGIÁJA,
sőt, filozófiáról sem igen beszélhetünk. (Dilemmák a senki földjén — 5. oldal)
A MAGYAROK TÖMEGES LEMÉSZÁRLÁSÁNAK ÁLDOZATAIRÓL
mindmáig nem volt szabad beszélni, róluk megemlékezni, számukra emlékoszlopot, sírkeresztet állítani, a nyughelyükhöz virágot vinni. (Kihívás. vagy megbékélés? — 5. oldal)
gal közölte, hogy nem számít a „hidegháború idejére jellemző totális társadalom” visszatértére a Szovjetunióba, „bármi történjék is”.	Avar János
iHosaktmi tudósítónk telexe
Belonogov feltehetőleg Irak képviselőivel is találkozik Teheránban
Moszkva, február 5.
A háború már túllép az ésszerű kereteken és jóvátehetetlen károkat okoz az iraki népnek, értékelte az Öböl-helyzetet Alek-szander Belonogov. A szovjet külügyminiszter-helyettes Teheránba utazását megelőzően azt nyilatkozta a TASZSZ-nak, hogy a bátorság és a felelősségtudat jele lenne, ha az iraki vezetés felismerné a realitásokat és lépéseket tenne a kuvaiti függetlenség helyreállításának „igazságos és törvényes követelése felé”. A szovjet diplomata tehát — akinek a küldetéséről szólva Vita-Hj Csurkin külügyi szóvivő nem zárta ki, hogy Irak képviselőivel is találkozni fog — azt a szovjet álláspontot közvetíti Teheránban, hogy a háborút mielőbb be kell fejezni, ám Bagdad sem térhet ki a Biztonsági Tanács határozatának teljesítése elől.
A szovjet hírügynökség kommentárja szerint egyébként az iráni konzultációk nyomán valószínűleg javaslatcsomag születik a háború befejezésére. Csurkin mindenesetre cáfolta, hogy a kezdeményezések között a Biztonsági Tanács összehívásának az indítványozása is szerepelne. A szóvivő úgy vélte, hogy az ENSZ jelenlegi struktúrája felkészületlennek bizonyult egy ilyen mély válságra, katonai stábja nem rendelkezik kellő tapasztalattal arra, hogy irányítsa a háborús tevékenységet. A világ-szervezetnek ezen bizottsága még Sevardnadze külügyminisztersége Idején a szovjet—amerikai közös cselekvés koordinátoraként merült fel, a megváltozott körülmények közepette azonban csupán annak bizonyosságaként szolgál, hogy Moszkva mindenképpen távol kívánja tartani magát a konfliktustól.
A szovjet tömegtájékoztatás átvette a The New York Times cikkét, amely szerint a Nyugatnak nem szabad csupán a Perzsaöbölre összpontosítania és magára hagyni Gorbacsovot a belső katonai és bürokratikus ellenzé-
kével szemben, mert akkor a peresztrojka végképp kifullad. A TASZSZ mindjárt hozzá is fűzött egy kommentárt, amely szerint, ha a Nyugat már tavaly felismerte, hogy milyen nehézségekkel halad a reform, miért nem nyújtott nagyobb gazdaságipénzügyi segítséget, miért korlátozódott csupán többnyire ígéretekre az átfogó támogatás? Politikai rövidlátásról tanúskodna, véli Gennagyij Petrov szemle-Iró, ha most a tragikus balti események nyomán „Moszkva megbüntetésének” a politikája kerekedne felül a széles körű nemzetközi erőfeszítésekkel szemben. Csurkin szóvivő pedig az izlandi külgyminiszter január 23-i nyilatkozatát használta fel arra, hogy óvjon a balti kérdés nemzetközivé tételétől. Az ilyesféle kísérletek csupán megfelelő értékelést, vagy ha szükséges, ellenlépést vonhatnak maguk utón, adta tudtul a szóvivő.
Gorbacsov kedden újabb rendeletet adott ki, jelezvén, hogy a meghirdetett tárgyalási folyamat még távolról sincs rendben. A szovjet elnök jogilag érvénytelennek nyilvánította a hétfőn már elkezdődött és szombatig tartó litván népszavazást, amelyen a kérdés úgy merül fel: akarja-e,
hogy a litván állam független, demokratikus köztársaság legyen? Az elnöki rendelet szerint a litván vezetők a megkérdezés segítségével „szeparatista törekvéseikhez” kívánnak támogatást szerezni, továbbá megakadályozni a március 17-re tervezett szovjet referendumot a szövetség megőrzéséről. Gorbacsov az illetékes minisztériumokat és állam-hatalmi szerveket a referendumról hozott törvény és rendeletek „szigorú végrehajtásának biztosítására” szólította fel.
Kedden a szovjet elnök találkozott a korábbi független litván kommunista párt, a jelenlegi Litván Demokratikus Munkapárt Algirdas Brazauskas vezette küldöttségével. A másfél órás megbeszélésen a moszkvai litván képviselet tájékoztatója szerint a katonaság által elfoglalt épületek jövője szerepelt a napirenden. Gorbacsov ígéretet tett arra, hogy utasítja az SZKP KB illetékes osztályát (mivel az épületek nagy része párttulajdon), valamint a miniszteri kabinetet a kérdés mielőbbi rendezésére. Az elnök ismét hangsúlyozta, hogy nincs köze a tragikus januári eseményekhez, s meg kell találni és felelősségre vonni a bűnösöket.
Lambert Gábor
Két hét alatt hetven merénylet
Ismét terrorakciókra buzdított a bagdadi rádió
A bagdadi rádió kedden felszólította a külföldön tevékenykedő „aktivistákat”, hogy mérjenek súlyos csapásokat az Irak ellen harcoló szövetséges államok érdekeltségeire — jelentették a hírügynökségek.
A kommentár Bush elnököt „korunk mészárosának”, Fahd szaúdi (királyt pedig „hazugnak és gonosztevőnek" nevezte, aki ,:meg fogja ízlelni a Halál tkeserű ízét”. A rádió ezek után egy „központi
parancsnokságra” hivatkozva rejtjelezett üzeneteket sugárzott valamennyi forradalmi sejt Harcosainak, név szerint is megnevezve aktivistákat, különféle Ibe-avatatlanok számára érthetetlen feladatok elvégzésére biztatva őket.
Megfigyelők szerint lehetetlen eldönteni, hogy az üzenetek valódi parancsokat tartalmaztak-e, vagy csupán a szövetséges erők megfélemlítését szolgálták.
Az elmúlt két hét folyamán 70