﻿Ára:
0.50
forint
Magyar Nemzet
(ofttérlttl*.
hmm.
fehrnár 7.
■„IV. évfolyam
ALAPÍTOTTA: PETHÖ SÁNDOR
Szószék
A demokráciában az a jó, hogy mindenki elmondhatja a véleményét. A demokráciában az is jó, hogy véleményének elmondásával mindenki önmagáról állít ki bizonyítványt. És kár lenne tagadni, a hosszú kényszerszünet után újjászülető demokráciánknak ebben a szakaszában egyre többen állítanak ki magukról olyan bizonyítványt, amelyhez hírlapírói kommentár sem szükséges.
Természetesen ez magyarázható azzal, hogy az évtizedeken át hallgatásra ítéltetett a társadalom, mo6t beszéli ki magát. Ugyanakkor más vélemények szerint, a gyakran minősíthetetlen politikusi hangvételnek az a magyarázata, hogy a különféle politikai erők épp minősíthetetlen hangú megnyilatkozásokkal kívánják megszólítani a társadalmat, s leküzdeni a velük szemben mutatkozó bizalmi válságot. Míg mások ellentmondást nem tűrvén állítják:	az	indulatos, olykor
már-már az uszítás határát súroló beszédek magyarázata elsősorban	abban keresendő,
hogy az egy-egy politikai erő képviseletében megnyilatkozó soros hangoskodók így kívánják elterelni a figyelmet saját kudarcukról.
Az okokon természetesen lehet vitatkozni. Tény azonban, hogy a politikusi megnyilatkozások tagadhatatlanul jelzik hazai politikai kultúránk minden fogyatékosságát. Az indulatokat és a fogyóban levő türelmet egyaránt. Miközben — s ez nem először fordul elő a képviselőház plenáris ülésén sem —, a társadalom ülésnapról Ülésnapra végtelen türelemmel várja az életünket meghatározó törvények megszületését, helyettük kénytelen elviselni a helyhez méltatlan színpadiasságot.
Korántsem egyedi esetekről van szó. Egyes jelek arra utalnak, hogy miután néhány szervezet vezetője nem tud választ adni a társadalomban megfogalmazódó kérdésekre, ezzel a módszerrel kívánja leplezni tanácstalanságát és eredménytelenségét. Ügy látszik, ma még nem mindenki méri jel igazából az efféle politizálás veszélyeit.
Nem csupán arról van szó, hogy a szélsőséges megnyilatkozások nem kívánt, és a politika eszközeivel nehezen kezelhető mozgásokat indíthatnak a társadalomban, hanem arról is, hogy ez a stílus megriasztja a közvéleménynek azt a részét is, amelyik még hajlandó odafigyelni a honi közélet történéseire. S távol tartja a társadalomnak azt a töredékét, amelynek tagjai még a helyhatósági választásokon is hajlandók voltak bizalmukról biztosítani a politika színterére lépő szervezeteket. Azokat a szervezeteket, amelyek a közelmúltban milliókat és tízmilliókat költöttek arra, hogy megszerezzék a polgárok bizalmát.
Az elmúlt hetek politikai csatározásai ennek a nem kívánatos tendenciának az erősödését jelzik. S ami igazán ellenérzést kelt sokakban, az az, hogy némely politikus minden következmény nélkül használhatja fel pártpolitikai célokra, vagy szűk csoportérdekek szolgálatára a legnagyobb parlamenti nyilvánosságot. Hiába az önmagáról kiállított bizonyítvány, ha az efféle szereplések minden következmény nélkül folytathatók. Ha esetükben eltekintenek a törvényektől, félő, hogy jó néhányan ezt tekintik majd követendő példának. Ami nem bajaink orvoslására, hanem csupán újabb indulatok szítására lesz alkalmas.
Császár Nagy László
Az Oböl-háborw árnyékában
a szovjet-amerikai viszonyról faggatták Bakert a törvényhozók
Gorbacsov csapata Jelcin mellé állt
A külpolitikai helyzet
IMMÁR NEM AZ A KÉRDÉS, lesz-e földi háború Irdk ellen, hanem csak az, hogy miikor — vélik az elemzők. A totális háborúra utal az is, hogy az értesülések szerint a szövetséges csapatok megkezdték az áttelepülést a támadáshoz szükséges állásaikba, míg a Pentagon a tengerészgyalogság partraszállási hadműveleteivel, harci eszközeivel ismerteti meg az újságírókat. Szaddám Húszéin csapatai csak akkor adják meg magukat,11 ha földi harcokban szenvednek vereséget, a győzelemhez a bombázások nem elegendőek, vélik egyre inkább a katonai szakértők. A harmadik hete folyó szüntelen légitámadások hatásosságáról egyébként is eltérőek a vélemények: az egyik oldal szerint, az iraki elit alakulatok ötven. százalékos veszteséget szenvedtek, másak, így a Pentagon-forrásokra hivatkozó The New York Times azt mondja, a köztársasági gárda egységei csak néhány száz harcikocsit és löveget veszítettek, és a bombázások .elől védett, szétszórt raktárakban három-hat hónapra elegendő tartalékkal rendelkeznek. Schwarzkopf tábornok, a CBSnnek azt nyilatkozta, hogy szerinte még egy-két heti bombázásra van szükség a földi of-fenzíva előtt. Ezzel összecseng a BBC-televízáó értesülése is, amely szerint a szárazföldi támadásra a tervezett menetrend szerintígy február 15-e előtt semmiképp sem —, kerül sor. Washingtoni vélemények egyöntetűen állítják, Cherry védelmi miniszter és Powell, a vezérkari főnökök tanácsának elnöke is azért érkezik a hét végén Szaúd-Arábiába, hogy egyeztessék az offenzíva időpontját. Az amerikai kormány egyébként immár fiutasít minden közvetítési kísérletet, mert attól tart, hogy a fegyverszünettel Szaddám átmentheti magát. A háború — hivatalosain ki nem mondott —, célja az is, vélik a PBS-tévé szakértői, hogy megdöntsék Húszéin rendszerét,) hisz az iraki fegyveres erő fennmaradása továbbra is destabilizálná a térséget.
a háborO Értékelése és céljai megosztják a francia
közvéleményt is, s érzékeltetik á politikai "erők közti véleménykülönbséget. Rocard miniszterelnök szerint a harcok még néhány hétig tartanaik, s az „elektronikus háborúban” az eredmény jobb a vártnál, annak ellenére, hogy az iraki hadsereg képes volt katonai potenciáljának jó részét biztonságba helyezni. A harcok céljául a kormányfő változatlanul Kuvait felszabadítását jelölte meg. Valamelyest másként nyilatkozott a célokat illetően a védelmi minisztérium egyik államtitkára;1 aki azt mondotta, hogy a légitámadások célja „az iraki katonai erő szétzúzása”, mégpedig úgy, hogy „a lehetőségekhez képest elkerüljék a polgári áldozatokat”. Marchais, az FKP főtitkára arra figyelmeztetett, hogy „ez amerikai háború, amelynek célja az Egyesült Államok uralmának megteremtése a Közel-Keleten”. Mit-terrand elnök közben állandó kapcsolatban áll más államók vezetőivel, az Öböl-háború ügyében. Az utóbbi napokban telefonbeszélgetést folytatott Bush amerikai elnökkel, Gorbacsov szovjet államfővel, Major brit miniszterelnökkel, Kohl német kancellárral, s csütörtökön tárgyal Rafszandzsami iráni államfővel is.
MIND ERŐTELJESEBBEN TÁMADJÁK a konzervatívok az utóbbi éveik szovjet külpolitikai vonalát. Jegor Ligacsov, a Szovjetszkaja Rosszijának adott nyilatkozatában kudarcként értékelte a keleteurópai eseményéket, a Varsói Szerződés szétesését, s aláhúzta, hogy a szocializmus erői végtelenségig meggyengülték, míg az imperializmus, a NATO megerősödött. A konzervatív bírálatokra válaszolva Belonogov kifejtette, hogy a Szovjetunió az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatainak fejlesztése közben sem feledkezik meg saját érdekeiről, de cáfolta azókat a külföldi állításokat is, amelyek az öbölválságban elfoglalt szovjet álláspont megváltoztatását célzó konzer-zatív nyomásról szólnak. A katonai vezetés növekvő befolyásáról cikkezik a The New York Times is, amely úgy véh, hogy az kockáztatja a fegyverkorlátozási egyezmények sorsát. A lap értesülése szeriint, a múlt heti külügyminiszteri tárgyalásokon alig közeledtek az álláspontok, s a kiszivárogtatott kormányvéleményék a gondokat abban látják, hogy a szovjet katonai vezetés ismét erősebb befolyásra tett szert a külügyminisztériummal szemben. Washingtonban abban reménykednék: Gorbacsov végül felülbírálja majd a katonákat, hogy ne veszélyeztesse a szovjet—amerikai lcapcso la tokát. (S. G.)
Jttosakvai tudósítónk jelentése
Jelcin „agytrösztöt99 szervez
Gorbacsov a szuper hatalmi státusa felett őrködik
Moszkva, február 6.
Borisz Jelcin orosz elnök szerdán sajtóértekezleten mutatta be új, legfelső konzultatív koordinációs tanácsának tagjait. Az elmúlt év decembere óta működő, több mint .húsztagú testület olyan neves szakértőket és akadémikusokat gyűjt egybe, mint Oleg Bogomolov, Pavel Bunics, Geor-gij Arbatov, Jurlj Rizsov, avagy Moszkva és Leningrád polgár-mesterei. Jelcin szerint a testület életre hívásával az volt a cél, hogy Oroszország legjobb elméit megdolgoztassa a gazdasági és politikai élet stratégiai feladatainak kidolgozásában. Szándékosan különböző iskolák képviselőit hívta meg — mondotta az orosz elnök —, mivel szövetségi szinten gyakorta fordul elő, hogy egyetlen személyiség nyomja rá a gazdasági vagy a' szociális döntésekre a bélyeget, „és a vezető körül gyakran távolról sem a legjobb irttellektusok gyülekeznek”.
Az olyan neves szakértők részvételét az agytrösztben, mint például a brezsnyevi időkben még „héjaként” jegyzett Georgij Arbatov, persze, sokféleképpen lehet értékelni. Tény viszont, hogy
az ő, valamint Bogomolov vagy Tatyjana Zaszlavszkaja, Da-nyiil Granyín leningrádi író megjelenése a Jelcin-csapatban arról tanúskodik, hogy az orosz értelmiség egy jelentős, talán meghatározó része, amely 86—87-ben még a gorbaosoví peresztrojka zászlóvivője volt, most az orosz elnöktől várja a demokratikus átalakítások továbbvitelét.
Jelcin megemlítette, hogy a tervek szerint a tanács havonta egyszer ülésezik majd, s minden alkalommal egy-két konkrét kérdésben dolgozza ki a stratégiai koncepciót. Az új szerv nem alkotmányos testület, nem áll a Legfelső Tanács felett, döntései nem is kötelezőek senkire nézve sem — viszont a jelek szerint mindenképpen irányadóak.
A tanács egyik első ülésén az egyik központi téma az orosz vezetés körüli „információs blokád” áttörése volt. Mint Jelcin elmondta, szó van arról, hogy amennyiben az állami rádiós és televíziós bizottság nem biztosít megfelelő műsoridőt ég propagandalehetőséget, akkor rendkívüli intézkedéseket hoznak, s már elkezdték az orosz területe-
ken tartalékban levő katonai és műholdas hullámhosszok, csatornák feltérképezését. Arbatov akadémikus azt fejtegette, hogy Oroszországnak megvannak a saját külpolitikai érdekei, s szükség van a külpolitikai kérdések egyeztetésének pontos mechanizmusára a köztársaságok között, de „a Szovjetuniónak nem lehet tizenöt különböző külpolitikája”. Jelcin szavaiból Is az derült ki, hogy az orosz vezetés továbbra is a megújult Szövetség mellett van, nem kívánja azt felbomlasztani — az orosz elnök tagadta, hogy az önálló biztonsági koncepció kidolgozása egyet jelentene a saját hadsereg felállításával: mint mondotta, ezzel kapcsolatos szavait félreértették és szándékosan félremagyarázták. Ugyanakkor a föderáció a köztársaságok egymás közötti megegyezését veszi alapul az új szövetség létrehozásakor, és elvi jelentőséget tulajdonít „a négy nagy”, Oroszország, Ukrajna, Belorusszia és Kazahsztán különszerződésének, amelynek a kidolgozása már előrehaladott állapotban van.
Gorbacsov viszont a márciusi
referendumba fekteti a reményeit, amelyen a lakosságnak a szövetség fennmaradásáról kell nyilatkoznia. Szerdán este a televízió híradójában aktív részvételre szólította fel az állampolgárokat. Az elnök szerint ma a Szovjetunió politikai súlyánál és bizalmi hitelénél fogva, mint tekintélyes állam lép fel a nemzetközi porondon, „amelyet nem alap nélkül neveznek szuperhatalomnak”. A kifejezetten reakciós és militarista körök kivételével a világon senki nem akarja, hogy a Szovjetunió szerepe a nemzetközi ügyekben meggyengüljön, jelentette ki az elnök. Álláspontja minden jel szerint a kommunista párt új stratégiáját tükrözi. Mint Andrej Girenko, a KB nemzetiségi politikával foglalkozó titkára szerdai sajtóértekezletén kifejtette, az SZKP „erős politikai hangulat létrehozását" kívánja kialakítani a föderatív államiság megőrzése érdekében. A pártpolitikus egy szociológiai felmérésre hivatkozott, amely szerint a lakosság nyolcvan százaléka kíván részt venni a referendumon, és háromnegyedük pozití-
A MAROSVASÁRHELYI FEKETE MÁRCIUS
és a Bukarestbe sereglett úgynevezett bányászok beárnyékolják ugyan a mai Romániát, de 1956 után Magyarország sem állt sokkal jobban. (Áz értelmiség felelőssége —	5.
oldal)
A KÜLFÖLDNEK SZÓLÓ RÁDIÓADÁSOKKAL
kapcsolatos vitáknak ugyan nem látom még a végét, azt azonban egyértelműen bizonyítják, hogy a szópárbajban részt vevők döntő többsége véleménye szerint a KAF adásai (pénz)szűkős időben sem némulhatnak el. (Rájár a rúd a KAF-ra? — 6. oldal)
NAGYON KELL A HIT,
a derűlátásra okot adó távlat, hogy az állampolgár ne csüggedjen, ne veszítse el végképp a munkakedvét. (Polgársarc — 6. oldal)
A RALKÁN FUTURIST
koncertjén még csak kétszázötvenen vettek részt, de a Vágtázó Halottkémek fellépésén már ötszázötvenen voltak. (Hároméves a Fekete Lyuk — 7. oldal)
van viszonyul a Szovjetunió fennmaradásához.
Lambert Gábor
Washingtoni tudósítónk telex jelentése
Baker a puska végre kapott peresztrojkáról Közel-keleti rendezési terveket vázol a képviselőknek a külügyminiszter
Washington, február 6.
Óvott a szovjet fejlemények elhamarkodott megítélésétől az amerikai külügyminiszter, ám figyelmeztette Moszkvát:	a
nagyhatalmi viszony távlatai belpolitikájától függnek. Baker egyúttal vázolta kormánya elképzeléseit az Öböl-háború utáni békelehetőségekről.
Remélem, hogy a szovjet vezetés tanult a múlt leckéjéből, a régi politika hiábavalóságának keserű tapasztalataiból, s belátja: a peresztrojka nem sikerülhet puskavégre kapva — mondta, az „üzenet” nyomatéka kedvéért szinte szótagolva James Baker szerda délelőtt a képviselőház külügyi bizottságában. S nyilvánvalóan, nemcsak Moszkvának szólt figyelmeztetése, hanem mindenkinek: „a Szovjetunió keresztfánál áll’. Sietve tette hozzá, hogy „senkinek sem használna”, tehát a Kremlnek sem, ha valóban visszatérne az a régi politika, s ezért az amerikai külügyminiszter „remélte”, Moszkva „felújítja menetelését a jobb jövő felé”. Mindenesetre a Bush-kor-mány „szoros figyelemmel” kíséri a szovjet fejleményeket, amelyek „végső soron” meghatározzák a két nagyhatalom -viszonyának alakulását is. Bush elnök közvetlenül is figyelmeztette Gorbacsovot az „elkerülhetetlen következményekre”, amennyiben az utóbbi időszak negatív irányzata folytatódik.
Baker felsorolta, mi okoz elsősorban aggodalmat Washingtonban: a Kreml balti erőpolitikája, a sajtószabadság korlátozása, a hadsereg és a KGB befolyásának növekedése, a gazdasági és politikai reformok leállítása, és képviselőik félretétele. Semmi sem igazolhatja . a békés, demokratikusan megválasztott (balti) kormányokkal szemben az erő bevetését — közölte Baker, aki eredetileg a State Department költségvetését és az öböl-háború utáni békeelképzeléseket előterjeszteni ment a külügyi bizottságba, óm kitért — a képviselőket is felettébb izgató — „szovjetkérdésre”.
A külügyminiszter azonban óva intett elhamarkodott következtetések levonásától és a „Szovjet-
uniót büntető” politikától. Vonatkozik ez a balti válság amerikai kezelésére is, bár a Bush-kor-mány „megteszi, amit megtehet”. Persze, hogy támogatjuk a baltiak törekvését függetlenségük, „mint régi céljuk” elérésére — helyezte, ahogy diplomáciái zsargonnal mondják „perspektívába” a State Department főnöke Brom-field képviselő idevágó kérdését. Ám újfent megjegyezte, hogy a „Szovjetunió büntetése” a baltiügyben „ellenhatást érhet el”. Washingtonnak tehát nem ez a célja, hanem „a baltiak törekvéseinek segítése” — hangsúlyozta Baker, s utalt a velük kialakított újkeletű közvetlen kapcsolatokra is. S „remélte”, hogy a Bessz-mertnih által tolmácsolt gorba-csovi ígéretek (a csapatkivonásra a Baltikumból, a párbeszédre) megvalósulnak. Odafigyelünk és bizakodunk, s igyekszünk elkerülni „a pusztán megtorló magatartás látszatát” — fejtegette az amerikai külügyminiszter. S Ha-milton képviselőnek felelve, újból üzent a Kremlbe: a reform-politika „teljes fordulata” valójában „Gorbacsov személyes kudarca lenne”. Így tehát „kényes és bonyolult” helyzettel kell számolnunk, és „senki sem tudhatja biztosan, miként alakulnak majd a dolgok”.
Baker azonban még bevezetőjében kiemelten méltatta a közelmúlt kedvező fejleményeit, Németország egyesülését, Kelet-Európa országai önrendelkezési jogának helyreállítását (egy kérdés kapcsán Baker „támogatta az egységes és demokratikus Jugoszláviát”), s idekapcsolta a bessz-mertnihi ígéretet ennek a szovjet külpolitikának a folytatására. Beleértve nyomatékkai Moszkva csatlakozását a Bagdad elleni koalícióhoz. Ez valóban kényes kérdés a Bush-kormánynak, hiszen washingtoni körökben fokozódó gyanakvással tekintenek a moszkvai diplomácia tűzszünet-kutató törekvéseire (míg a Teheránban meginterjúvolt szovjet külügyminiszter-helyettes azt fejtegette szerdán az NBC-tévének, hogy Washington sajnálatosan „kimaradt” e próbálkozásokból). Solarz képviselő kérdésére, hogy nem aggódlk-e az SZKP KB Iraknak kedvező tűzszünet sürgetése miatt, Baker azt felelte, hogy kezdettől
fogva akadtak Moszkvában, akik ellenezték a szoros Öböl-együttműködést Washingtonnal, s „ez ennek újabb megnyilvánulása”. S szerdán is több cikk árulkodott kormányzati kiszivárogtatásokról. így az Evans—Novák páros ama, kétségkívül riasztó állítása, hogy a Scudokon kívül SS— 12-es, nagyobb hatótávolságú és robbanófejű szovjet rakéták is lehetnek Szaddám birtokában. Míg a The New York Times címoldalas jelentése a fegyvercsökkentési tárgyalások gondjairól ordított a kormányeredetéről:	a
rangidős republikánus érdeklődött a cikk állításainak igazáról, és Baker „nem szállt vitába" a lappal...
Márpedig a Times kormány-tisztviselőknek azt a véleményét közli, hogy Moszkvában a katonai vezetés „visszaszerezte befolyását”, s ezért „veszélyben” az európai haderő-csökkentési megállapodás, miként a hadászati megkötése la. A szovjet hadvezetés a lap forrásai szerint háttérbe szorította a külügyit, s ezért a Fehér Ház és a State Departmént úgy véli, csak akkor lehet újra sínre tenni a fegyvercsökkentés ügyét, „ha Gorbacsov kész felülbírálni a szovjet hadsereget, amellyel az utóbbi időben mind szorosabb szövetségre lépett a nemzetiségi mozgalmak fékentar-tására és az ország jelenlegi struktúrájának megőrzésére”. Ám „némely kormánytisztviselők” úgy vélték, „Gorbacsov végül elveti a hadsereg érveit”, így menthető a két nagyhatalom egyezkedése. Baker gyaníthatóan e tisztviselők közé tartozik, mert Bromfieldnek kifejtette, hogy az európai megállapodással kapcsolatos vita, ha nem is közvetlenül, ám „a bizalom és szavahihetőség” okán összefügg a hadászati alkudozással, amelyen tovább dolgoznak, végtére is, „Brezsnyevvel is tárgyaltunk a fegyverkorlátozásról ...” Bessszmertnihnek és akként Gorbacsovnak viszont „nagyon nyíltan” mondták meg, hogy nem terjesztik elő ratifikálásra az európai egyezményt, amíg a hatálya alól kivonni próbált szovjet egységek sorsát a megállapodásnak megfelelően nem rendezik.
Korábbi kiszivárogtatásokat