﻿ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
Lakni
kell!
Számo6 társadalmi, gazdasági tényező van egy országban, mely alapvetően meghatározza az állampolgárok életét, hangulatát, de ezek között is van két-három olyan, amelynek megoldatlansága rányomja bélyegét az emberek mindennapi gondolkodására. Magam ezek közé sorolom a lakásproblémákat is.
Az elmúlt évtizedekben, ha mást nem is, annyit elértünk, hogy annyiban érték lett az ember, hogy ha sok volt belőle egy családban, az állam belátható időn belül gondolkodott lakáshoz juttatásáról. A korábbi rendelkezés például úgy szólt, hogy ahol három gyermek van, egy éven belül kell cserelakást adni. Vitathatatlan, hogy számos igazságtalannak tetsző kitétel is szerepelt a korábbi lakástörvényben, a tanácsi rendesetekben, s alkalmazásuk sem volt makulátlan. Egy előnye viszont minden kétséget kizáróan volt:	az,
hogy létezett egy irányadó rendelkezés.
Amikor immár, majd egy évvel ezelőtt kezdetét vette az első, szabad választás kampányhadjárata, minden párt zászlajára tűzte a lakásrendszer újragondolását, a lakáshoz jut-(tat)ás feltételeinek reformját. Akkor ugyanis még minden Jelentős politikai szervezet tudván tudta, hogy olyan égető gondról van szó, amelynek megoldása nem tűr halasztást. Tévedés ne essék, senki sem hitte, hogy a rendszerváltástól egy csapásra megoldódik minden, még abban is biztosak voltunk, az elkövetkező években sem lesz több lakás. Az érintettek azonban — látva a késlekedést —, joggal mondják: úgy tűnik, a koalíciós pártoknak néhány hónap elegendő volt arra, hogy száműzzék programjukból A lakáskérdés megoldása című fejezetet.
Február volt immár évek, évtizedek óta a remény hónapja. Ekkor függesztették ki ugyanis a lakáshoz jutók névjegyzékét. Most, megfelelő törvények hiányában, az önkormányzatok tehetetlenek.	Mindazoknak,
akik hosszú évek óta várták a megváltó 1991-es esztendőt, amikor — az apparátus kifejezésével élve — „programosak” lehetnek, most szégyenszemre be kell érniük a rideg válász-szal: amíg nincs új lakástörvény, nincsenek meg a szükséges rendeletek, nem készül névjegyzék, nincs cserelakás.
Nem sok biztatóval kecsegtet a kormány által összeállított, s az Országgyűlés vezetőihez éppen ezekben a hetekben eljuttatott törvénykezési menet [endtervezet sem. Az elfúlt' évben benyújtott, hasonló listán szereplő, törvényjavaslatoknak is csak töredéke készült el, félő tehát, hogy az idei lajstromban felsoroltak javarésze sem fog időben írott formát ölteni. Am, ha e tényezőtől eltekintünk, akkor is meglepő, hogy — a dokumentum tanúsága szerint — a kormányzat nem is tervezi a lakásfront törvényi rendezését. Egy homályos megfogalmazást olvashatunk ugyan arról, hogy valamikor áprilisban elkészül egy koncepció, ám törvényjavaslatról szó sem esik.
Az eltelt kilenc hónap során kormányunk többször is hitet tett a dsalád, a magzat védelme mellett. Az, hogy a lakás-kérdés megoldatlansága miatt mégis úgy tűnhet, gyermekel-lenesebb társadalomban élünk mint korábban, bizonyára már csak a véletlenek egybeesésének tekinthető.
Dobszay János
PrimakovTeheránból érkezett Bagdadba
Bush kész a földi háborúra, de halogatja a támadást
Dumas Moszkvában tárgyalt, Major Oorbacsovhoz készül
KÖZÖS MEGEGYEZÉSSEL SZÁMOLJÁK FEL a tagállamok a Varsói Szerződés katonai szervezetét — erősítette meg a Václav Havel által már hétfőn bejelentett hírt a szovjet államfő szóvivője. A lépést kommentálva, Vitalíj Jgnatyenikó megjegyezte, a tagállamok az utóbbi időben folytatott konzultációkon arra a következtetésre jutottak, hogy elérkezett az ideje a katonai szervezet fölszámolásának. Ezt a folyamatot április elsejéig befejezik, s a megállapodást a tagországok külügy-, illetve védelmi miniszterei Budapesten írják alá. A VSZ-tagállamok viszonyának jövőbeni alakulását érintve a szóvivő .kijelentette: szovjet megítélés szerint ezeket minél gyorsabban a kétoldalú kapcsolatok keretei közé kell terelni. A szervezet fölszámolásától Moszkvában az amerikai katonai szembenállás csökkenését, a nem tömbökön alapuló európai biztonsági rendszer létrejöttét remélik. A szovjet szívivő azonban értésre adta, hogy a moszkvai vezetés a saját katonai szervezetéinek feloszlatása fejében válaszlépéseket vár a NATO-tól. Az észak-atlanti szervezet szerepéről vallott nézeteinek megváltozását hallották ki Havel prágai tájékoztatójából is, amikor első ízben fejtette ki azt a véleményét, hogy Csehszlovákiának a jövőben szorosabban kellene együttműködnie a NATO-val. Ügy fogalmazott: a kelet-európai biztonságra leselkedő új veszélyek indították arra, hogy a NATQ-hoz való közeledést szorgalmazza. „Nem adjuk, fel1 az összeurópai folyamat elképzelését, de gondolnunk kell a jelenlegi konkrét helyzetre, amely megerősíti az észak-atlanti szervezethez fűződő erősebb együttműködés érveit. A szovjetunióbeli események komoly aggodalmat keltenek bennünk, hiszen a világ egyik részén kialakult helyzet, másutt is bizonytalanságot szül. Közvetlen, szomszédai vagyunk annak az óriásnak, ahol drámai változások zajlanak”, utalva a balti államokban bekövetkezett fordulatokra is, és arra a félelemre, hogy szovjet állampolgárok áradatát zúdíthatja Kelet-Európára az utazási könnyítésük. Kedden egyébként Antall József közlése mellett Léch Walesa is bejelentette, hogy milyen tartalmú levelet kapott Gorbacsovtól.
A SZÁRAZFÖLDI HADMŰVELETEK ELHALASZTÁSÁT hallotta ki a nemzetközi sajtó George Bush hétfő késő esti bejelentéséből. A francia sajtót nem lepte meg az elnök, miután a katonai szakértők nyilatkozatai alapján már előre jelezték, ilyen döntés várható. A Libération arra a következtetésre jut, hogy a halasztás, csak részben származik katonai megfontolásból, abból a feltételezésből, hogy a további bombázások jelentősen meggyengítik az iraki hadsereg ellenálló képességét, illetve harci morálját. A lap úgy .találja, van másik szempont is. „Irak még néhány hétig tartó bombázása elérheti a hadjárat be nem vallott célját is, a bagdadi katonai-ipari kapacitás teljes szétrombolását. Ráadásul ez a néhány hét egyes stratégák szerint további lendületet adhat az esetleges erjedésnek, amely Szad-dám Húszéin eltávolítását hozná magával.”
A brit vélemények is tovatűnni látják a majd’ egy hétig rebesgetett „biztos időpontot”, a február 15-e körül várt szárazföldi támadást. Szerintük nem tesz jót a szövetségnek, ha sokáig halogatják az ütközetet, hiszen a laikus közvéleménynek mind nehezebb lesz megmagyarázni, hogy Kuiwait felszabadítása a cél, és nem Irak elpusztítása, ami jelenleg folyik. A BBC azt hangsúlyozta, hogy a „kik haljanak meg inkább, irakiak, vagy a saját katonáink” — ez most a szövetséges hadvezetés dilemmája. A biztonsági megfontolások a légi háború elhúzását indokolják, hiszen Szaddám hadserege még nagyon erős lehet, a .politikai megfontolások azonban a szárazföldi támadás megindítása mellett is szólnak. A The Guardian arra figyelmeztet, ha minél jobban elhúzódik a háború, és minél több a polgári áldozat Irakban, annál hamarabb széttöredezhet a szövetségesek hadjáratát kísérő nemzetközi egyetértés, vagy legalábbis belenyugvás. Fölidézi azt az aggodalmat is, mi történnék, ha az Egyesült Államok „túlgyőzné" magát. Hiszen, ha magasabb rendű technológiájával megsemmisíti a nagyrészt szovjet fölszerelésű iraki hadigépezetet, abból a moszkvai tábornokok következtetéseket vonhatnak le, s úgy vélhetik, amit Amerika az Öbölben tett, azt megismételheti másutt is. Másrészt úgy érezhetik, a szovjet eszköz kudarcot vallott az öbölben, ezért újítaniok kell, és ahelyett, hogy feladnák a szuper-hatalmak közötti versenyt, érvet szereznek a fegyverkezés újraélesztésére.	(ZS. E.)
Mind több iraki katona adja meg magát
Belefáradtak a szüntelen légitámadásba
A január 17-én kezdődött öböl-háború 27. napján a szövetséges erők, Irak és Izrael a kővetkező veszteségekről számolt be:
A szövetségesek oldalán a halálos áldozatok száma 30 — köztük 12 amerikai és 18 szaúdi van. A nyilvántartások szerint a támadások során negyvenhatan — 28 amerikai, 8 brit, 1 olasz és 0 szaúdi — tűntek el. Tizenketten 3 amerikai, 2 brit, 1 olasz és 1 kuvaiti) estek iraki fogságba.
i szövetségesek összesen 29 harci repülőgépet vesztettek. Ezek közül 22 gépet — 15 amerikait, 5 britet, 1 kuvaitit, 1 olaszt
—	bevetés közben. Hét repülőgép
—	öt amerikai, egy brit és egy szaúdi —, valamint hat amerikai helikopter bevetéseken kívüli had-
mozdulatok során vált harcképte-lelenné.
A szövetségesek több mint 1011 Irakit ejtettek fogságba, 135 iraki repülőt és 3 helikoptert tettek harcképtelenné.
Iraki részről több mint 180 ellenséges gép lelövésről és hasonló számú rakéta harcképtelenné tételéről számoltak be. Mint jelentették, több mint húsz foglyot ejtettek. A polgári lakosság soraiban a halálos áldozatok száma 847, a fegyveres erőknél 90 katona esett el. A sebesültek száma 750.
Hétfőn kilenc Iraki katona — köztük egy tiszt — adta meg magát a Szaúd-Arábia területén állomásozó szír erőknek. Kedden további tíz iraki katona gyalogolt át a frontvonalon, ők egy egyiptomi páncélos hadosztálynak ad-
ták meg magukat, miután átvágtak egy aláaknázott területen. Mint elmondták, belefáradtak a szinte állandó légitámadásokba, az állandó utánpótlási bajokba, egyáltalán, magába a,céltalan háborúba.
Amerikai, szgúdi és egyiptomi tisztek beszámolói szerint a dezertálás immár napi gyakoriságú a kuvaiti—szaúdi határon. A csapataiknak hátat fordító és fog-
ságba esett irakiak száma közei másfél ezer. Ez még mindig elenyésző a Kuvaitban állomásozó félmillió iraki katonához képest.
A magukat megadó katonák elmondták: igen sok iraki katona otthona felé veszi az • irányt, így csak töredékük kerül a szövetségesek fogságába. Beszámoltak arról is, hogy sokan ily módon elhagyják az elnöki elit alakulata-
GIDÓFALVY ŐRNAGY
Kiska-alakulat élén zsidó gyermekeket is kimentett a nyilasok fogságából. (Megszállás vagy felszabadulás? — 4. oldal)
A TAPINTATOS ELHALLGATÁS
kényszere rajta van azokon a dokumentumokon, amelyek az Élő lánc című, a Ceausescu-rezsim bukását bemutató kötetben olvashatók. (Két gyűjtemény Erdélyiből — 5. oldal)
KÖNYÖRÖG
A SZÖVETSÉGI KAPITÁNY
a kluboknak, s ezer dollárt fizetne futballistánként, ha kegyeskednének szerepelni a válogatottban, a világbajnoki ezüstérmes ellen. (Hajlandóság — 7, oldal)
kát, a Köztársasági Gárdát is.
Kedden 370 szudáni, jemeni és vietnami állampolgár menekült át Iránba a szövetséges légitámadások elől.
Washingtoni tudósítónk telex jelentése
Folytatódó légi offenzívával rövid földi hóbor út készítenek elő
Washington, február 12.
„Egy darabig” még elhalasztja a döntést a földi háború megindításáról Bush elnök, miután meghallgatta Cheney és Poweil beszámolóját a „nagyon hatásos” légitámadások eddigi eredményéről. A csataterv viszont már elkészült a számítások szerint akár csupán kéthetes harc-
Elszánta magát George Bush a földi háborúra, ám arra is, hogy egyelőre vár vele — értelmezték sorra az esti tévéhíradók, tehát a lakosság fő tájékoztatói. A védelmi minisztere és vezérkari. főnöke harctéri jelentését meghallgatván, ismét nagyon elégedetten szólt a háború, tehát a légi offen-zíva eddigi alakulásáról. S megerősítve mintegy a földi csatározások különböző változatainak latolgatásáról kiszivárgott híreket, Bush kerülte ezt a kifejezést: ; hol a '„háború újabb szakaszaként” utalt csak rá, hol pedig a „légikampány kiegészítését" említette, s annak „dátumáról” majd akkor dönt, ha ezt kérik tőle a Pentagon és a sereg vezetői, akiknek „tanácsára nagyon támaszkodik”. Magyarán: Cheney és Poweil itt és most ezt még nem kérte tőle. Holott a.Pentagonból már kiszivárgott az is, hogy a földi háború tervei elkészültek, s az elmúlt pár napban a „végső simításokat” is elvégezték. Ha meggondoljuk, hogy az 1944-es normandiai partraszállást megelőzően az angolszászok milyen bonyolult és átfogó megtévesztő Ifhanővereket hajtottak végre a nácik félrevezetésére, akkor a bagdadi fiók-Hitler éppúgy számíthat bármire és bármikor, mint ahogy a figyelő külvilág Is.
Bush azonban nem véletlenül hangsúlyozta, hogy csakis miniszterére és tábornokaira hallgatva óhajt dönteni, tehát elsősorban katonai megfontolások alapján. S az elnök külön utalást tett arra is, hogy elhárítja a külföldi po-
litikai nyomásokat: „sem Bagdad, sem mások” nem fogják megszabni a háború menetrendjét. A kedd reggeli lapok a tovább fokozott légi offenzíva „egy darabig” való folytatásának az elnök által tudatosan elkerült határidejét találgatják, s e legtöbben hetekben számolnak. A The Wall Street Journal a maga Pentagonforrásai alapján úgy véli, akár még négy hétig is eltarthat Irak puhítása e bombázásokkal, hogy aztán viszont meglepően rövid földi háborúra kerüljön Sor. Netán „alig kéthetes” is elképzelhető, ha valóban sikerül a légi akciókkal elvégezni a tervek szerinti pusztítást. (Itt persze hangsúlyozottan katonai célpontokról beszélnek, a Fehér Ház szóvivője újfent szóvá tette a polgári áldozatokról szóló bagdadi propagandakampány sikerét, s örült annak, hogy végre valahára már ki is jött Irakból néhány, á csakis romba dőlt polgári célpontokhoz cipelt tudósító, hogy beszámoljon a sejthető valóságról. Hiszen gyanítható, hogy jogosan tételezi fe;l a rijádi parancsnokság: az iraki légelhárítás okozhatja a legtöbb kárt a házakban.)
A Pentagon — értesülések szerint — fokozatosan óhajt a földi harcok „felé fordulni”, s ezért állítólag Cheney és Poweil valóban nem terjesztett elő dátumot az elnök-főparancsnoknak. Ennek a — Vietnamtól megint csak eltérően — nem harctéri, hanem hátországi eszkalációnak Bush szavait kővetően része volt Pete Williams szóvivő utalása, hogy a védelmi minisztériumban „persze, készülünk a következő szakaszra”, s a hétfői tájékoztatást adó Thomas Kelly tábornok azt fejtegette, netán hivatalosan alá is becsülte a Pentagon az iraki erőknek okozott károkat, hiszen nagyon is elképzelhető, kétszer annyi, tehát 1500 és nem csupán 750 tank harcképtelenné tétele. Márpedig a Fehér Ház ama saját menetrendjét — ha valóban
a katonai megfontolások perdöntőek — éppen ez a kárbecslés lógja kialakítani, s így Kelly kellő dátumrést is nyitott, jó tábornokhoz illően...
Riasztó lélektani rést nyitott viszont hétfő esti kommentárjában az NBC tévéhíradóban a veterán John Chancellor, aki megpendítette az atombomba lehetőségét. Felidézte, hogy Szaddám Kuvait lerohanása előtt megjegyezte Washington nagykövetének: „Az amerikai társadalom képtelen elviselni több tízezer áldozatot egyetlen csatában”. „Több háborúban is vállalta Amerika az elkerülhetetlen veszteségeket, tehát Bagdad tévesen becsüli álá kitartásunkat” — fejtegette Chancellor. ám megállapította, ha válóban egyetlen csatában pusztulna el ily sok amerikai, hatalmas nyomás nehezedne az elnökre, hogy vesse be az atombombát.
Bush utalásai az eddigi alacsony amerikai veszteségekre, és a földi háborúra várakozó közélet önmagát riogató feltételezései mindenesetre egyformán jelzik, hogy milyen lélektani hátrányban van az eltűnt és állítólag hadifogolyként a bombázott Bászrá-ba hurcolt katonanőért elsőoldalas újságcímekben aggódó (és egyébként az iraki polgári romokon restelkedő) társadalom a Szad-, dómokkal szemben, akik nem most kezdték vágóhídra küldeni lakosságukat. Egy karikatúrán az amerikaiak elől menekülő mozdonyvezetőként hányja az émíbereket szénlapáttal a kazánba a diktátor. Mindenesetre érdekes a keddi The Washington Post dhahrani riportja, amely beszámolt róla, hogy a vezérkar megbízásából a hadsereg jogásza kis csapatot hozott létre a bagdadi bűnök dosz-sziéjángk’ összeállítására, ha netán valóban sor kerülne egy újabb „nürnbergi" per/e (és nem mulasztva el kivizsgálni adott esetben bármi vádat a szövetséges seregek vétkéről sem).
Avar János
Hivatalos köalés saerint
Primakov nem vitt magával új kezdeményezéseket Bagdadba
Nicosiából jelenti a Reuter: Bagdadba érkezett kedden Jev-genylj Primakov, Mihail Gorbacsov szovjet elnök személyes megbízottja, aki előzőleg rövid időre megállt Teheránban Is.
Szovjet illetékesek szerint a megbízott nem vitt magával semmiféle újabb kezdeményezést, de bizonyos értesülések szerint Moszkva kész garanciákat adni ra, hogy Iraknak kell további megtorlástól
tartania, ha feltétel nélkül kivonul Kuvaitból.
Az iraki rádió keddi jelentése szerint az iraki államfő legfőbb tanácsadóival tárgyalt. A híradás nem szólt arról, hogy mikor és hol került sor a találkozóra, ám rádió közölte: a résztvevők között volt Izzat Ibrahim, a Forradalmi Parancsnokság Tanács alelnöke, Taha Ja-szln Ramadan miniszterelnökhelyettes, Szadi Mahdl Szaleh, a parlament elnöke. Lattf Naszif
Dzsaszem kulturális és tájékoztatási miniszter, s Húszéin Kamii ipari és hadiipari miniszter.
Primakovnak vendéglátói megmutatták a szövetségesek bombázásainak bagdadi nyomóit. Gorbacsov elnök személyes küldötte hírek szerint büntetlenséget ajánl föl Szaddám Húszéin iraki vezetőnek, ha hajlandó eleget tenni az ENSZ Kuvaittal kapcsolatos határozatainak, azaz kivonul az elfoglalt és annektált országból.