﻿
Áru:
«.5«
forint
Mm Nemzet
Csftt»rtftk
1991.
I«‘bruár 14.
L1V. évfolyam :i!t. szám
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
Saereti Ön X.-vt ?
Persze, írhattam volna X. Y.-t, vagy N. N.-et is. Talán a valóban megtörtént eset hősének névbetűit, akár a teljes nevét, hiszen amit íróik: hite-
les.	Nem gyávaságból, nem is kíméletből választottam ezt a címet (amely egy filmére emlékeztet, de ez is mellékes), hanem, hogy így is jelezzem: nem ritkaságról, nem egyedi jelenségről van szó.
Ám a körkérdésre adott válasz nemcsak túlságosan magabiztosan hangzott, hanem fülsértőén is. Ki mit kíván — kérdezték, s egyvalaki ilyesféleképpen felelt:	„Azoknak,
akik szeretnek, azt, hogy .. ., azoknak pedig, akik gyűlölnek, hogy gyűlöljenek, mert...” Nem egészen érthető, miért véli úgy a válaszoló, hogy ez utóbbiaknak, az őt gyűlölőiknek köszönheti a munkahelyét, de szavaiban nem is ez az igazán bántó.
Hanem attól állt el a lélegzetem, az nyomja azóta is a szívemet, hogy a válaszadó szerint: aki nem szereti őt, az gyűlöli. Ki szereti X.-et? És ki gyűlöli őt? Miért gondolja X., hogy csak ez a két lehetőség van: vagy szeretik őt vagy gyűlölik? Mivél ez utóbbit egybekapcsolta a munkahelyével, gyaníthatom: aki valami okból elégedetlen a munkájával, az gyűlöli őt. Ha esetleg csak nem tartja őt a helyén valónak, akkor is.
Szót se érdemelne a dolog, ha nem-ütköznék lépten-nyo-mon hasonló jelenségekbe. Itt van például a diákparlament. A tanuló országgyűlés. Fölszólal valaki, aztán fölugrik más, és kapásból — divatosabb szóval: csípőből —, visszautasítja. Ellentmondást nem törően. Aktán megszavazzák:	olykor
bizony mintha összebeszéltek volna. Néha itt-ott olvashatni, ki szavazott valami mellett vagy ellen; s hányszor mintha saját nézetei, pártjának programja ellen szavazna egyikmásik honatya (vagy honanya) — talán csak nem azért, mert a felszólalás — javaslat, vélemény, kérdés — a, másik oldalról jött?
Nézem, nézegetem néha ezeket a vitákat, és megrettenek. A demokrácia, vélném, azt jelenti: a dolgozó nép okos gyülekezetében vitatják meg közös dolgainkat. De nem. Hallgatok egy fölszólalót vagy in-terpellálót, s épp azon tűnődöm: alighanem igaza lehet —, de fölugrik a másik frakció vezetője, s azt mondja, párt-politikai trükk az egész. Máskor más mondja ugyanezt. Én pedig tűnődöm: ugyanazt hallottuk? Az ország házában tombol a tapsvihar. A szónoknak a padsorok egy részén eleve igaza van. Vagy itt vagy ott. Nem figyelnek egymás szavára?
Ez a gyermekcipőben rug-dalódzó demokrácia, mintha csak a szélsőséges ellentétpárt ismerné:	vagy szeret vagy
gyűlöl. Ha szeret, mindenben nekem van igazam, ha gyűlöl, akkor őneki semmiben sem lehet igaza. Följajdulok néha: mire is hasonlít ez? A demokráciára nem, az biztos. A kísértő gondolatot pedig le sem merem írni.
Nem is olyan régen még többszólamúságra vágyott ország, s máris belefáradtak volna azok, akik — csöndesebben vagy merészebben —, erre törekedtek, erre törtek volna? Máris ott tartanánk, még ha nem is mindig, minden alkalommal —, hogy akinek más a véleménye, annak nincs, nem lehet igaza? Aki nem szeret, az gyűlöl?
Divat Adyra hivatkozni: ö azt írta: „Szeretném, hogyha szeretnének ...”
Zay Iászló
Primakov „reményt keltő9* bagdadi útja után
Moszkvába készül az íraki külügyminiszter
Brüsszeli értesülés: a szövetségesek gépei átrepülnek Magyarország lelett
NÖVEKVŐ NYUGTALANSÁGGAL figyelik a szövetségesek Primo -kov bagdadi útját. A Fehér Házban attól tartanaik, hogy a közismerten Irak-lbarát .politikus eltávolíthatja a Szovjetuniót a koalíciótól. Ugyanakkor fenntartásokkal fogadták a hírt, hogy Húszéin a különmegbí-zottal folytatott tárgyalások során hajlott volna a békére. Nyilatkozatával kapcsolatban Washingtonban rámutattak, .hogy az csak a lényeget hagyta említés nélkül: nem szólt Iraknak Kuvaitból való kivonulásáról.
A francia lapok úgy vélik, hogy a Szovjetunió „kettős játékot’’ űz Irakkal kapcsolatban. Gyanakvással fogadják Primakov tárgyalásait, s az erről szóló jelentéseket sok lap összekapcsolta azokkal a híresz-télésekkel, hogy állítólag „oroszul 'beszélő” hangokat hallottak iraki katonai rádióadásokban. .Ezeket a híreket a Szovjetunió határozottan cáfolta, s az amerikai hadvezetés sem erősítette meg. A Le Figaróban Helene Carrere d’Encausse, ismert kremlinológus, a fejleményeket kommentálva aláhúzta, hogy a szovjet vezetés két irányban próbálkozik. Mivel rá van utalva a nyugati segítségre, nem szakíthatja meg kapcsolatát az Irak-ellenes koalícióval, ám az arab államokkal is fenn akarja tartani a jó viszonyt. „Gorbacsov időt akar nyerni — írja a szakértő. — Nem léphet fel az Egyesült Államokkal szemben, ám azzal, hogy Primákovot mindenfajta mandátum nélkül Huszein-hez küldte, biztosítani ákarja a Szovjetunió helyét a tárgyalóasztal mellett a háború utáni időszakra.” A Libération vezércikke azt emeli ki, hogy a Szovjetuniónak „vannak még tartalékai” a közel-keleti diplomáciában, s megvannak az eszközei ahhoz, hogy nélkülözhetetlenné tegye magát. A Le Quotidien de Paris nem tekinti kizártnak, hogy Húszéin szolgálatában „szovjet zsoldosok” lennének, mert „Gorbacsov és a szovjet hadsereg mai zavaros viszonya” esetleg módot adna erre a katonai vezetésnek. Hasonlóképpen vélekedik a Francé Soir is, de úgy véli: Gorbacsov, aki egy súlyos válságban lévő birodalom élén áll, „nem kockáztathatja meg, hogy túlságosan is eltávolodjék a szövetségesektől”.
Élénken FOGLALKOZTATJA a nyugati sajtót továbbra/ is a VSZ katonai szervezetének megszüntetését bejelentő szovjet nyilatkozat. A La Libre Belgique azt emeli ki, hogy a Kreml ugyan elfogadja a felosztás elvét, de csak külső nyomásra. Mivel magyarázható egyébként — teszi fel a kérdést —, hogy a Gorbacsov-levél tartalmáról szóló csehszlovák bejelentést előbb cáfolták, majd ismét megerősítették Moszkvában, miként azt is nehezen lehet megérteni, mi a Lengyelországban állomásozó szovjet csapatok visszavonását illető hajthatatlan szovjet magatartás oka. A lapok többsége összefüggést lát a visegrádi találkozó, és a moszkvai bejelentés között, mivel — utalnak ró —, egyes részt vevő országok jelezték, hogy készek egyoldalúaji is kilépni. A Le Quotidien de Paris arra is felhívja a figyelmet, hogy ez, az egyébként elkerülhetetlen lépés,' most azért is szükséges a Szovjetunió számára, mert javíthat a róla kialakult képen Nyugaton, s kellően ellensúlyozhatja azt a kedvezőtlen hatást, amit a baltikumi beavatkozás, és az egyre nyilvánvalóbb konzervatív fordulat okoz. A német sajtó meglepő egyöntetűséggel úgy véli, .hogy az április elsejei dátum bejelentésével Gorbacsov azt bizonyítja: bárhogyan is alakul a szovjet belpolitika, az „új szovjet külpolitikai gondolkodás” változatlan. „Egy nyilvánvaló hullát temetnek el”. — írja a müncheni Abendzeitung — ám a lépés mégis jelzés a Nyugat számára: az enyhülési politika folytatódik. Az angol lapok — így a The Times és a The Guardian — ellenben azt emelik ki, hogy „a VSZ holttá nyilvánítása nehéz döntés lesz G.orbacsovnak, mivel a szovjet katonai vezetés és a kommunista párt konzervatív szárnya már régen azzal vádolja őt s volt külügyminiszterét, Se-vardnadzét, hogy elvesztegetik Kelet-Európát, és a szocializmus visz-6zavonuílásán fáradoznak. A Corriere della Sera Gorbacsov kezdeményező szerepét emeli ki, azt, hogy a szovjet elnök lépett, kitűzve a módot és az időpontot, hogy megnyugtassa a kedélyeket a volt szövetségesek körében. Az amerikai lapok az eseményt kommentálva rámutatnak, a VSZ összeomlásának elkerülhetetlen voltára, a The Washington Times azonban ezzel kapcsolatban „bombának” minősítette a hírt, hogy Lengyelországból csak 1994-re akarják kivonni a szovjet csapatokat. Ha nem volna Öböl-háború, írja a lap szakértője, ez lenne az első számú szenzáció, hisz ez még nagy gondoz okoz majd Washingtonnak.	(S. G.)
A szövetfsrgesrk akciója következtében
több száz polgári személy lelte halálát egy bagdadi óvóhelyen
Kairóból jelenti az MTI: Szad-dám Húszéin iraki elnök a háború kezdete óta első ízben tett említést a békés megoldásról, de ezúttal is a térség problémáinak összességére értette, és ezúttal sem hozta szóba Kuvaitot. A szovjet elnöki megbízottal, Jev-genyij Primakovval kedd este lezajlott találkozóján a bagdadi rádió szerint együttműködést ajánlott fel „a Szovjetuniónak és más országoknak” a közelebbről nem körvonalazott békés rendezés érdekében.
Több száz, talán ezer polgári személy lelte halálát Bagdadban egy óvóhelyen, a szövetségesek szerda hajnali bombázásának következtében. Az iraki hatóságok
a koalíció vérengző voltának bizonyítékaként mutatták meg a helyszínt újságíróknak, amerikai részről viszont az iraki elnököt vádolják szándékos gyilkossággal. Ám a koalíció két olyan kulcsországának fővárosában, mint az Egyesült Államok és Nagy-Bri-tannia, igen rossz érzésekkel vették a bagdadi óvóhely lerombolásáról szóló sajtóhíreket. Bagdadi jelentések szerint az iraki fővárosban kedd este lebombázták a kongresszusi palotát is. A Pentagon kedd este arról tájékoztatott, hogy Kuvait olajmezőin mintegy ötven olajkút egy hete lángokban áll. A szóvivő szerint az irakiak által okozott tüzeknek nem lesz
számottevő hatása a szövetségesek katonai akcióira.
Számos közel-keleti tanácskozás tárgya a háború utáni jövő, a regionális biztonság kérdése. Erről tárgyal Kairó után Damasz-kuszban Genscher német külügyminiszter. Ugyanez a téma szerepelt napirenden a török diplomácia vezetőjének Damaszkuszban, majd szerdán Kairóban folytatott megbeszélésén.
Az egyiptomi fővárosban, ahol szerdán Kadhafi líbiai vezetőt fogadta Mubarak elnök, péntekre szűk körű arab külügyminiszteri értekezletet hívtak össze a térség jövőjének megvitatására. Az
Öböl-menti olaj monarchiák on kívül a vendéglátók és Szíria vesznek részt a találkozón. Marokkó a jelek szerint — bár meghívták — távol tartja magát.
A marokkói (látogatáson lévő Szaadun Hammadi iraki miniszterelnök-helyettes szerdán azt közölte a sajtóval:	felkérte
II. Hasszán marokkói királyt, hívja haza Szaúd-Arábiába küldött 1300 katonáját, mert jelenlétük „erkölcsi támogatás az Irak elleni agresszió erői számára”.
A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma az öböl-háború véget érése után magas szintű delegációt kíván küldeni
KIÁRUSÍTÁS VÁR
a volt NDK fegyvereire, és mindkét nagyhatalom igyekszik túladni Európából kivont harci eszközein. A legkorszerűbb fegyverek bemutatója viszont az Öböl-háború. (Kilátás a sivatagi fegyverszalonból — 2. oldal)
„CSOKIDOKI” LAPÁTON?
Eleső doktort és feleségét Battonya régről ittmaradt hatalmasságait, eiöbb-utóbb kitessékelik a városból. A terrornak még nincs vége a Viharsarokban. Ráadásul mindezt gazdasági köntösbe csomagolják. (A sorból nem lehet kilógni — 4. oldal)
SZAKMAI
REHABILITÁCIÓNAK
is felfogható, hogy megkezdték Gulyás Pál életrajzi lexi-konának kiadását. (A hetedik — 5. oldal)
Kuvaitba, hogy áttekintsék a két ország gazdasági kapcsolatainak jövőjét.
Az MTI érdeklődésére Menyhárt János osztályvezető elmondta, hogy már felvették a kapcsolatot a Washingtoniban és Londoniban működő kuvaiti újjáépítési társaságokkal.
Washingtoni tudósítónk telex jelentése
Az amerikaiak állítják: katonai parancsnokságot bombáztak
Az elnöki szóvivő Száddá mot vádolja a civilek életének tudatos veszélyeztetésével
Washington, február 13.
Meghökkenve látják Washingtonban, a bagdadi bunker polgári áldozatait) s nem értik: hogyan kerültek civilek a katonai parancsnokságnak ismert, már jó ideje célpontként számon tartott helyre. Az ügy sajátosan esett egybe az újabb próbálkozással, a BT nyílt ülésének összehívására.
„Szaddám véget vethet ennek a háborúnak, s mi sürgetjük: óvja meg népét, és teljesítse a Biztonsági Tanács határozatait” — mondta Mariin Fitzwater elnöki szóvivő, a szerda délben (magyar idő szerint este) felolvasott nyilatkozata végén, hogy aztán kérdésekre sem várva elhagyja a Fehér Ház sajtótermét. Fitzwater nagyobb nyomatékot óhajtott adni a (megelőző órákban a rijádi katonai szóvivők által már hangoztatott nézeteknek: nem polgári célpont bombázására került sor a szerdára virradó éjszaka, hanem régóta figyelemmel kísért parancsnokságról van szó, s a szövetségesek egyelőre nem tudnak rá (magyarázatot adni — és a szakértőkkel együtt csak találgatnak —, hogyan került oda több száz civil? „Valóban tragikus fejlemény, amely mindenkit elszomorít” — hangoztatta George Bush szóvivője, ám kitartott amellett, hogy e bunker jogosan számított katonai célpontnak. A szövetséges felderítés azt is megfigyelte, hogy nemrég „átfestették, és álcázták”, a teteje különlegesen vastag beton (ez a Bagdadból jelentő nyugati tudósítóknak is rögtön "feltűnt). De ami a fő, Fitzwater szerint Szaddám mit sem törődik a mások életével, bizonyította ezt az „emberi pajzsokkal”, a kuvaiti csapatait büntető kivégzőosztagokkal, a lakóházak mellett állított tankokkal,
a kórházakhoz helyezett légvédelmi ütegekkel, vagy a friss példával: MÍG—21-eseket helyeztek el felbecsülhetetlen értékű régészeti lelőhelyeknél. S nem szabad elfeledkezni az izraeli és szaúdi polgári célpontokra tudatosan támadó Scud-rakétákról sem. A háború befejezése csakis tőle függ — ismételte meg elnöke keddi, a brit védelmi miniszter fogadásakor elhangzott megjegyzését.
Tartott tőle a Bush-ikormány, hogy ez előbb-utóbb bekövetkezik, s már napok óta ingerülten reagált a Bagdadból szigorú iraki ellenőrzés alatt jelentő nyugati tudósításokra, mivel azok kizárólag a polgári károkról tudnak beszámolni, s legfeljebb .kódszavakban igyekeznek utalni egyéb körülményekre, ám ez nem vetekedhet a romok és hullák látványával. Mindenesetre sajátos egybeesés, hogy éppen most próbálkozott több ország, közte a BT-döntéseket olykor leszavazó Kuba és Jemen, a Biztonsági Tanács nyilvános ülésének kikényszerítésével. Erről mondta egy magas rangú, szovjet. ENSZ-dip-tomata, hogy ilyen rendezvényen a világszervezet összes tagállama igyekezne felszólalni, s az öbölkoalíció nagyhatalmai nem akartak a háború e kritikus pontján ilyen fórumot nyitni. Pickering amerikai ENSZ-nagylkövet, megjegyezte, hogy a négy hete folyó légioffenzíva méreteihez képest éppenséggel meghökkentően kevés még a Bagdad által közölt polgári áldozatok száma is. A BT formális ülését nem sokkal lapzártánk előtt hívták össze, hogy eldöntsék: nyilvános tanácskozást tartsanak-e, avagy zárt ajtók mögöttit, ami a szovjet diplomata szerint lelohasztaná a felszólalási kedvet.
Az NBC-tévé szerda reggeli
híradójában, a Fehér Házhoz közel álló, Richard Lugar republikánus szenátor eleve „furcsának” minősítette, hogy az izraeli és szaúdi civil célpontokat bevallottan támadó Bagdad vádaskodik. Ám megjegyezte, hogy nem lehetséges Szaddám kuvaiti erőit megpuhítani, ha nem bombázzák a hátsó vonalakat, parancsnokságokat, utánpótlást. S főként: ha a térségben a háborút követően „valóban stabilitást akarunk”, akkor el is kell pusztítani Irak túlfejlesztett katonai gépezetét. S a nap folyamán, a kereskedelmi kamarában mondott beszédében Richard Cheney, védelmi miniszter ezt meg is erősítette: közölte, hogy a „nagyon hatásos” légioffenzíva valóban megsemmisítette Irak legveszélyesebb fegyvereit, hadi potenciálját. — Őszintén sajnáljuk a civil áldozatokat, és erőink kiváló teljesítményt nyújtva kerülik el — mondta a Pentagon-főnök, s közölte, a kérdéses bagdadi bunker ügyét szerdán „alaposan átvizsgálták”, s megállapították, hogy ,/két, nagyon pontos bomba találta el”. Cheney nyomatékkai jelentette ki, hogy sem benne, sem embereiben „nincs kétség” e célpont katonai jellegéről. S ő is hajlott rá, hogy Szaddám tudatos manőverének tulajdonítsa a civilek elhelyezését ilyen helyekre. Mindenesetre, a miniszter hangoztatta, hogy most már „át lehet helyezni a légioffenzíva súlypontját a Kuvaitban lévő iraki csapatokra”: előző fejtegetése elárulta, hogy Szaddám arzenáljának pusztításával elégedettek, és immár nagyobb figyelmet fordíthatnak a földi csata előkészítésére, és alighanem meg akarják fosztani Bag-dadot a propaganda ütőkártyáitól.
Avar János
Moszkvai tudósítónk telexe
A Szovjetunió közvetíteni akar Irak és Kuvait között?
Moszkva, február 13.
Reményt keltőeknek minősítette bagdadi tárgyalásait Jevge-nyij Primakov akadémikus, Mihail Gorbacsov személyes megbízottja abban a táviratban, amelyet a megbeszéléseket követően küldött a N szovjet fővárosba. Vitalij Ignatyenko elnöki szóvivő, aki erről az értékelésről az újságíróknak beszámolt, nem
bocsátkozott további részletekbe, de annyit azért még elárult, hogy Tarik Aziz iraki külügyminiszter várhatólag vasárnap esite Moszkvába érkezik „a szovjet— iráki kontaktus folytatására”. Hétfőn pedig a feltételezések szerint megbeszéléseket folytat Gorbacsóvval.
Tekintetbe véve, hogy szerdán este kétnapos látogatásra a szov-
jet fővárosban bukkant fel Sejh Sabah Al-Ahmed kuvaiti külügyminiszter, alaptalannak aligha nevezhető a külügyi sajtótájékoztatón feltett kérdés: közvetítő szerepet kíván-e játszani a Szovjetunió Irak és Kuvait között? Vitalij Csurkin szóvivő ugyan diplomatikusan úgy fogalmazott, hogy ezzel senki sem bízta meg Moszkvát, s a Kreml