﻿Szombat
Árat: ÍK 50 Toriul
Mai# Nemzet
február 16.
LIV. évfolyam
40. szám
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
Diplomácia
A visegrádi csúcs, amelyet szerencsére nem zavart meg a budapesti alkotmányértelmezési vita, végre a siker fényével övezi a magyar diplomáciát. A magyar, a lengyel és a csehszlovák vezetők arról tanácskoztak e történelmi hangulatú, s a térség összetartozását jelképező környezetben, hogy e három ország nem versengeni óhajt Nyu-gat-Európa „kegyeiért”, hanem éppen a sorsközösség felismerése okán az együttműködést választja, elsősorban a gazdaságban, a KGST felbomlása után. Ám a nézetek egyeztetésére szükség lesz a Varsói Szerződés katonai szervezetének a megszűnte után is, hiszen eleddig e három állam egyike sem tisztázta, hogyan is tudná a leghatékonyabban megvédelmezni a biztonságát. Ez jogos felvetés és aggodalom, hiszen az összeurópai biztonsági keretek még ki alakulatlanok, a NATO sem tervezi önmaga felbomlasztását.
A siker tehát kétségtelen és előremutató, nem mintha eleddig csak kudarcok érték volna a magyar külpolitikát. A társulási tárgyalások a Közös Piaccal, a tagság az Európa Tanácsban, azt jelzi, hogy a Nyugat értékeli a magyar átalakulást, elismeri, hogy hazánk jutott legelőbbre a reformokban e tá-
jon.	S ez még akkor is így van, ha e „diplomáciai tőke” jórészt már az előző kormányzat időszakában felhalmozódott, a Je-szenszfcy-külpolitikának voltaképpen a szükséges legitimációt kellett volna megadnia. Észre kell azonban venni, hogy az elmúlt hónapokban sok zavaró tényező lassította, zavarta meg ezt a folyamatot. Szomszédainkat haragítottuk magunkra át nem gondolt kijelentésekkel (Kéri tábornoktól a 'horvát fegyverügyig), s ezek a megnyilvánulások kétségeket ébresztettek a Nyugatban is szándékainkat illetően. Ennek, valamint a lassú privatizációnak, s a lelkesedés törvényszerű lelohadásának Washingtontól Bonnig, tudható be, hogy az érdeklődés is megcsappant Budapest iránt. Alkalmasint úgy látszott, hogy a diplomáciai vezérkar rögtönöz, kapkod. nem képes áttekinteni a helyzetet. A visegrádi siker éppen arra kötelezi a kormányzatot, hogy világosan tárja fel a külpolitikai prioritásait, egyértelműen fejtse ki törekvéseit, s ekként igyekezzék újrateremteni azt a társadalmi konszenzust, amely tavaly még létezett, ám mára — Somogyi Ferenc külügyi államtitkár szavaival — szertefoszlott. Sürgető tehát, hogy a parlament is nyisson vitát ebben a témakörben, visz-szaszerzendő mihamarabb azt a presztízst, amit Magyarország a múlt évben még élvezhetett.
Külpolitikánknak aránytévesztés nélkül kellene felrajzolnia Magyarország helyét Európában, ahol mai törekvéseinket — a letagadhatatlan múlt miatt — egyszerre figyelik rokonszenvvel és ellenérzésekkel Nyugaton és Keleten egyaránt, s teszik ezt a nagyhatalmi viszonyba ágyazva. Az európai csatlakozás nemes eszméjének és az atlanti gondolatnak a felkarolása így nyilvánvalóan elsőbbséget élvez, ám meglehetősen tág keretekről lévén szó, nem ártana meghatározni, e viszonyrendszerben mégis milyen súlypontokat helyezünk el, próbálunk-e igazodni az olykor igenis eltérő német, francia, angolszász vonulatokhoz. avagy sodortatjuk magunkat az eseményekkel. S itt rögvest el kell dönteni, semlegességünk kinyilvánítása ho-
va vezetne: ha valóban egyszer tagként kívánunk részt venni az Európai Közösség munkájában, akkor ne csupán az úgynevezett európai biztonsági rendszer kiépülésében bízzunk, hanem vegyük észre, hogy a ti-zenkettek közös kül- és biztonságpolitika kidolgozásán fáradoznak, közös hadsereg felállításán töprengenek.
A biztonságot, s európai kötődésünk feltételeit a szűkebb környezetünkben kell megteremtenünk, méghozzá rendkívüli érzékenységgel és tapintattal, ódzkodva még a látszatától is annak (miként az atlanti országok), hogy különbséget tennénk a Szovjetunió és Jugoszlávia egyes részei között. Világosan ki kellene fejteni, mit akarunk a régiókkal, milyen mozgásainkat segítheti elő a	magyar—lengyel—csehszlo-
vák csoportosulás (mini-KGST, vámunió, ütközőzóna?) vagy a Pentagonale, amely olasz kezdeményezés, Béccsel, Prágával és Belgráddal, de Varsó szándékos kihagyásával.
Tény, hogy a pártpolitikai acsarkodás riasztja a külföldieket, a befektetőket. De riasztó az amatőr magatartás is. A horvátországi fegyverügy erre élesen rávilágított. A szállítás, a magyarázkodás, a szavazópolgárok félrevezetése hibasorozat. Déli szomszédunkkal is megromlott a viszony, s ia többivel sem tökéletes, hála a korábbi megfontolatlan nyilatkozatoknak. A történelmi ellentéteket csak tüzelik az újabbak, a tőlünk függetlenek, a versengés a Nyugatért, a KGST ösz-szeomlásából fakadó érdekütközések. A legkínosabb azonban kapcsolatunk rendezetlensége a Szovjetunióval.
Charles Gáti professzor akit az amerikai kormányzat elfogad szakértőként — írta a minap a The New York Times-ban, hogy a fordulatra éhes moszkvai konzervatívak a közép-európai kísérletek bukására várnak, a sztrájkok, a nemzetiségi ellentétek fellobbaná-sára vágynak, hogy lefejezzék a peresztrojkát. Lassíthatják a csapatkivonás ütemét, kihúzhatják a szőnyeget a párizsi VSZ—NATO megállapodás alól. Nem akarnak több anti-kommunista retorikát hallani a volt szövetségesektől, s provokációt kiáltanak, ha e térség az atlanti szövetséget választja. A VSZ katonai szárnyának temetése — ne tévedjünk — Gorbacsov bel- és külpolitikai csatározásainak az eredménye, miközben a szerződés politikai értelemben még nem szűnt meg. Gáti azt fejtegeti: amíg a szovjetek el nem hagyták Kö-zép-Európát, addig a hidegháborúnak nincs vége.
A volt harvardi professzor, Henry Kissinger úgy fogalmaz külügyminiszteri emlékirataiban, hogy csak a céltudatos, következetes és erőteljes vezetés hozhat sikert a diplomáciában. A kilengések demoralizálják a külügyi szolgálatot, aminthogy a tisztogatások sem tesznek jót, mert „minden alternatív csoport a társadalomban élő és a történelemben gyökerező előítéletekkel veszi át a hatalmat”.
A sikerágazatként kezelt magyar diplomáciának mielőbb meg kell lelnie az új viszonyoknak megfelelő arculatát. Nem ideológiai alapokon, még jobban a szakértelemre hagyatkozva. A válságkezelésben jártasságot kell szereznie, s nemzeti érdekeinket parlamenti konszenzusra támaszkodva képviselnie.
Blahó Miklós
Együttes közeledés Európához
A közös teendőkről határoztak a visegrádi hármas csúcson
Bush elhárítja Húszéin ajánlatát, de nyitva hagyja a tárgyalások ajtaját
AZ IRAK ELLENI HADMŰVELETEK Pentagonból származó értesülések szerint az eredeti terveknek megfelelően, változatlan erővel folytak pénteken, a bagdadi rádiónak azután a bejelentése után is, amely kilátásba helyezte az iraki csapatok kivonását Kuvaitból. Mihail Gorbacsov szóvivőjének meglehetősen derűlátó reagálásával ellentétben az amerikai elnök kegyetlen trükknek minősítette a meglepő közleményt, amely az iraki nép és a világközvélemény megtévesz-tesére szolgál. A közlemény hajlatán kezdődött bagdadi örömünnepből mindazonáltal George Bush azt a következtetést vonta le, hogy az iraki emberek a háború befejezésére vágynak. A Fehér Ház lakója a koalíció többi tagjára hivatkozva úgy vélekedett, hogy a nyilatkozatban semmi új nincsen, hacsak az nem, hogy Irak első alkalommal ismeri el: távoznia kell Kuvaitból. Az első kommentárok Bush e megjegyzését úgy értékelték, hogy Washington semmi esetre sem kívánja becsapni az ajtót Bagdad előtt, noha mint azt az elemzők is kiemelték, az iraki ajánlat úira feltételekkel hozakodik elő, mindenekelőtt megpróbálkozik a szövetségesek által kategorikusan elutasított palesztin „árukapcsolással” Bush egyébként felszólította az iraki polgárokat és a hadsereget, hogy kényszerítsék lemondásra Szaddám Huszeint, mert csak így vethetnek véget a vérontásnak. Iráni kollégájával folytatott tárgyalása előtt a szovjet külügyminiszter egyenesen új fejezetről beszélt az Öböl-válság történetében, s nem hagyott kétséget afelől, Moszkva figyelmesen fogja tanulmányozni a kezdeményezést. Ignatyenkóhoz hasonlóan Besszmertnih is nagy reményeket fűzött Tarik Aziz vasárnap kezdődő látogatásához. Szovjet részről szintén türelmetlenül várták pénteken a hírügynökségek által közzétett bagdadi bejelentés hivatalos megrősítését. Az iraki szándékok komolyságára utal mindenesetre az a tény is, hogy jóval az iraki közlemény sugárzása előtt Tokióba érkezvén Primakov akadémikus újságírók előtt felfedte: a Szovjetunió megtalálta a kulcsot az Öböl-háború megoldásához. Az olasz kormányszóvivő ugyancsak péntek délelőtt tudatta, hogy Gorbacsov levelet intézett az Egyesült Államokhoz, í ranciaországhoz és Olaszországhoz, amelyben Irak tárgyalási készségéről tájékoztatta a címzetteket. A nemzetközi olajpiac érzékenyen reagált Bagdad békülékeny-ségére: percek alatt több mint két dollárral csökkent az olaj hordónkénti ára, de valamelyest emelkedett a dollár árfolyama is, s mégin-kább a részvényeké.
A BUDAPEST—PRAGA—VARSÖ TENGELY a résztvevők elhatározása szerint senki ellen sem irányul, sem Németország, sem a Szovjetunió ellen, írja a világsajtó. Szinte valamennyi lap a Varsói Szerződés katonai szervezetének frissen bejelentett feloszlatásával összefüggésben harangozta be a visegrádi eseményt. A szovjet csapatkivonások körüli problémák, a balti fejlemények és a VSZ közelgő megszűnése miatt a biztonsági rertdszer kérdése égető fontosságúvá vált mindhárom állam számára, ami világos és közös döntést követel — mutatott rá a lengyel Rzecpospolita A katolikus Slowo Powszechne megállapította, hogy a csúcs záróokmánya nem megy el olyan mesz-szire, mint amennyire azt a lengyel közvélemény szeretné. A baloldali Trybuna is hangsúlyozza: a visegrádi találkozó több kérdést vet fel, mint amennyi választ tud adni. A Frankfurter Allgemeine Zeitung tudni véli, hogy a nyugati partnerek szinte kötelezték a három országot az együttműködésre azzal, hogy elkülönítve kezelték őket Romániától és Bulgáriától, valamint Jugoszláviától. A francia Liberation a megbeszélések céljáról elmélkedve azt domborítja ki, hogy a felek fel akarják mérni, mennyire marad függő gazdaságuk a nagy szomszédétól, mennyire sebezheti meg őket a Szovjetunió belső válsága. A Le Figaro terjedelmes eszmefuttatásában kifejti, hogy Moszkva katonai ereje következtében továbbra is képes lesz nyomást gyakorolni egykori szövetségeseire, amelyek most abban a kényelmetlen helyzetben találják magukat, hogy a párizsi szerződés értelmében mintegy demi-litarizált ütköző övezetként helyezkednek el a destabilizált, de katonailag még mindig szuperhatalomnak számító Szovjetunió és a NATO által védett Nyugat-Európa közölt. A Financial Times szerint Budapest, Prága és Varsó egyszerre akar védekezni a szovjetunióbeli visszarendeződés, a KGST-kereskedelem összeomlása és a balkáni politikai bizonytalanság hatásai ellen. Elszántak arra. hogy bizonyítsák a térség stabilitását a nyugati kormányok és befektetők számára.	(V. L.)
Magyar-lengyel-esehszlovák rszmmrre
Versengés helyett a felek lépéseiket egyeztetik
Plenáris tárgyalással kezdődött a Parlamentben Magyar-ország, Lengyelország és Csehszlovákia állam- és kormányfőinek csúcstalálkozója. Ezt követően a három elnök külön is megbeszélést folytatott egymással, majd Visegrádon ünnepélyes külsőségek közepette sor került két dokumentum aláírására.
A hármas csúcs 'nyitóeseményeiként ia küldöttségek teljes lét-számiban tárgyalóasztalhoz ültek a Parlament nemzeti lobogókkal díszített delegációs termében. A magyar tárgyalócsoportot Antall József miniszterelnök vezette, a küldöttség tagjai között volt Jeszenszky Géza külügyminiszter, Kádár Béla külgazdasági miniszter. A csehszlovák tárgyalócsoportban Vacláv Havel köztársasági elnök mellett foglalt .helyet (Marián Calfa szövetségi miniszter-elnök és Jirí Dientsbier külügyminiszter. A 'Lech Walesa állam-
hogy nem lenne célszerű újabb tagokkal bővíteni a három hasonló fejlettségű ország együttműködésének körét. Ez azonban nem jelenti (azt, hogy elzárkóznának mindenfajta együttműködéstől; az egyes projectek megvalósításába bekapcsolódhatnának a „körön kívül álló” államok is. A tagfelvétel kérdése annak kapcsán merült fel, hogy a plenáris tanácskozáson Antall József közölte: csütörtökön levelet kapott Petre Romántól. A román 'kormányfő kifejtette: szívesen csatlakoznának a hármas együttműködési kerethez.
Az együttműködés leendő formáival kapcsolatban az az álláspont alakult ki, 'hogy évente egy alkalommal a mostanihoz hasonló csúcstalálkozót tartanak. Pozsony és Budapest után Krakkó ad majd otthont az állam- és kormányfők következő találkozójának. Évente két alkalommal pedig külügyminiszteri vagy külügyminiszter-(helyettesi tanácskozást rendeznének.
A plenáris ülésen megfogalmazódott az is, hogy a megszűnő VSZ helyét a három együttműködő ország nem kívánja valamiféle multilaterális katonai kooperációval betölteni. Áthidaló megoldásként azt az elképzelést fogalmazták meg, hogy kétoldalú katonai szerződéseket kötnek ugyan, ám ezeket hármas körben hangolják össze. így nagyjából azonos tartalmú bilaterális szerződések jöhetnek létre.
Tág teret szenteltek az együttműködés részesei a szovjetunióbeli helyzet megítélésének, és az abból fakadó esetleges gondok kezelésének. így például felmerült a menekülthullám potenciális veszélyének kérdése. Ma még senki nem adhat pontos választ arra, milyen mértékű ez a veszély, ám abban egyetértésre jutottak a felek, hogy koordinálják ezzel kapcsolatos tevékenységüket, ameny-nyiben ez szükségessé válik.
A plenáris eszmecsere után — némi késéssel — még a délelőtti órákban Göncz Árpád köztársasági elnök találkozott Václav Ha-vellel és Lech Walesával a Parlamentien. A találkozón jelen volt Antall József és Jeszenszky Géza, s ott voltak a lengyel és a cseh-szlovók államfő kíséretének magas rangú tagjai.
magyar államfő véleménye szerint az egyesült Európába — amely mindhárom ország óhajtott végcélja — regionális együttműködéseken keresztül vezet az út. Amerikai útjainak tapasztalatai alapján az államfő arra hívta fel elnöki partnereinek figyelmét, hogy a világpolitikában egyre inkább felértékelődik Közép-Kelet-Európa szerepe. Göncz Árpád kifejezte abbéli meggyőződését is, hogy a regionális együttműködés erősítése a nemzetiségi kérdés réndezését is ösztönzi.
EGYMÁSRA VAGYUNK UTALVA
és részint a mindennapi kapcsolatokban van szükség minél több gyakorlati lépésre (mint amilyen a kölcsönös valutabeváltás rendezése volt), részint megfelelő ismeretekkel bíró közvetítők tevékenységére. (Magyar és szlovák mulasztások — 4. oldal)
MŰKÖDIK EGY LEGITIM PARLAMENT,
léteznek az autonóm önkormányzatok, csak egy a kérdés: minket képviselnek-e, vagy pusztán önmagukat? (Naptörzs-fők kora — 5. oldal)
MINEK A SZÁMÍTÓGÉP,
ha csupán az OTP-fiók helyi nyilvántartását vezeti, kapcsolata nincs más fiókokkal, nem lehet máshonnan információt kérni, vagy küldeni, vagyis a rendszer akadozik, de helyesebb, ha nem is beszélünk rendszerről. (Tartsa pénzét takarékban? — 9. oldal)
AKIK MEGTEKINTIK KÉT ÉVTIZED FILMJEIT
i legkülönbözőbb véleményekkel fognak távozni, de egészen biztos, az élmény a nézők lelkében marad, és lehet, hogy az életben valamilyen tett, gondolat, elhatározás, érzés létrejöttéhez hozzá fog járulni. (Filmszemle a Szindbád moziban — 10. oldal)
JÉZUSRÓL, AZ EMRERRÖL
regényében, Jézusról, aki félt, s átélve küldetését, emberi módon rettent meg annak súlyától és személyes következményeitől. (Egy huszadik századi hitetlen hívő: Márai Sándor — 11. oldal)
Az elnöki eszmecsere után a vendégek és a vendéglátók Vi-segrádra indultak, az együttműködési dokumentumok ünnepélyes aláírásának helyszínére. A ceremóniának a visegrádi Mátyás Múzeum adott otthont. Az ide érkező vendégeket korhű jelmezekbe öltözött zászlótartók, lovas és páncélos vitézek fogadták, és vezették az egykori királyi palota egyik restaurált altermébe.
A háromoldalú csúcstalálkozó Václav Havel vezette cseh és szlovák, valamint Lech Walesa vezette lengyel résztvevői az esti órákban elutaztak Budapestről.
fő vezette lengyel küldöttség tagjaként jelen volt Krzysztof iBie-lecki miniszterelnök és Krzysztof Skubiszewski külügyminiszter.
Az MTI értesülései szerint a plenáris megbeszélésen a részt vevők értékelték a hármas együttműködés eddigi eredményeit és továbbfejlesztésének lehetőségét. Megvitatták a korábbi integrációs szervezetek létével kapcsolatos kérdéseket is.
Ami a kooperáció jellegét illeti, egyöntetűen hangoztatták, hogy olyan együttműködési keretről van szó, amely senki ellen sem irányul. A három ország gazdasági, politikai fejlődése sok hasonlóságot mutat és külső megítélésük is — mind a 24-ek, mind az Európai Közösség részéről — csaknem azonos. 'Ez ia megítélés részben már válasz is volt arra a némely ország részéről felmerülő igényre, hogy (bővítsék a hármas keretet: jelenleg úgy ítélik meg.
I ist’f/rtítli bfsaámoíónk
„Köztes Európa** természetes együttműködése
A visegrádi Silvanus Hotel Mátyás király termének falán korabeli fegyverek láthatók — buzogány, lándzsa, kard. Lech Walesa erre utalva mondta bevezető szavaiban, hogy manapság egészen más, békés jellegű eszközöket kívánnak alkalmazni. S ebben — mind a belpolitikát, mind az egymás közötti viszonyt illetően — nyilván teljes mértékben egyetértettek vele azok a magyar, csehszlovák és lengyel politikusok, akik pénteken kora délután e történelmi helyen nemzetközi sajtó-értekezletet tartottak. Elsőnek Antall József magyar miniszter-elnök értékelte a hármas csúcstalálkozót. Aláhúzta, hogy együtt-
működésükkel nem alkotnak külön szervezetet; mindhárman az Európai Közöség felé közelednek. Konzultációik nem jelentenek elkülönülést, de bővíteni sem óhajtják a kört. Intézményes formát sem kívánnak adni neki. Hozzáfűzhetjük ehhez Havel elnök szavait, aki szerint új európai intézményrendszer épül, amely a különbözőség egysége lesz. Göncz Árpád a három ország kapcsolatát természetes együttműködésnek, „köztes Európának” nevezte.
A tanácskozásokon is és az újságírók kérdései között is szerepelt a Varsói Szerződés problémaköre. Gorbacsov levele alapján