﻿
Washington Moszkvára figyel
ma találkozik Gorbacsorral
lrak kivonulása Kuvaititól még elejét veheti a szövetséges inváziónak
A külpolitikai helyzet
SEMMIFÉLE SZÜNETRŐL SEM LEHET SZÓ, az üböl-háború-ban — hangsúlyozta vasárnapi tévényilatkozatában az amerikai külügyminiszter, akinek sejtelmes válaszai csak fokozták a szárazföldi hadműveletek megindításának időpontját találgató megfigyelők várakozását. Bármely pillanatban .megkezdődhet a háború második felvonása, adta értésre ugyancsak vasárnap adott interjújában a francia diplomácia irányítója, aki azt is közölte, hogy az offenzíva napját már pontosan kitűzték, s az „rendkívül közeli”. Táriik Aziz küszöbönálló moszkvai tárgyalásaihoz Roland Dumas nem túl sok reményt fűzött, ámbár, mint megjegyezte, Párizs nagy érdeklődéssel kíséri Moszkva erőfeszítéseit. James Baker a maga részéről kitért annak megválaszolása elől, hogy elhalasztják-e a szárazföldi támadást a szovjet—iráki megbeszélések idejére, miként azt Bushhoz intézett üzenetében Gorbacsov is kérte. Maga Aziz külügyiminiszter rövid teheráni megálló után vasárnap éjszaka érkezett a szovjet fővárosba, ahol immár nyilvánvalóvá vált: a bagdadi békeajánlat korántsem Okozott meglepetést. A hivatalos iraki hírügynökség, a bagdadi bejelentés hátterét ismertetve nem is rejtette véka alá, hogy az iraki vezetés kivonulásra vonatkozó javaslatát, a Primakov szovjet különmegbízott minapi bagdadi látogatásakor előterjesztett szovjet kezdeményezés nyomán hozták, s mint a szovjet tévéhíradó egy hét végi hírmagyarázata sejteni engedte, nem teljesen függetlenül az iraki kormányzó eliten belül folyó hatalmi harctól. A BBC tudósitói egyébként szintén úgy értesültek, hogy Moszkva Kuvait elhagyását tanácsolta Bagdadnák, a szövetséges szárazföldi csapást megelőzendő, a számos bagdadi feltétel azonban mér Szaddám saját ötlete, és nem a szovjet sugalmazás következménye volt. Miközben a hét végén iraki diplomaták — a párizsi és a New Yohk-i ENSZ-nagyköyet — Bagdad készségét hangsúlyozták az Öböl-válság tárgyalásos rendezésére, ugyanők meg is fenyegették a koalíciót: amennyiben folytatják pusztító bombázásaikat, netán megkezdik Kuvait földi ostromát, Irak vegyi fegyvereket fog bevetni. A PFSZ elnöke ammani sajtótájékoztatóján kifejtette, Washington elutasító magatartása miatt elkerülhetetlenek a szárazföldi csatározások a térségben. Jász-szer Arafat a TF—1 francia tévéállomásnak adott nyilatkozatában felszólította Párizst, vegye komolyan Húszéin tárgyalási indítványát, annál is inkább, mert értelmezése szerint Bagdad nem előzetes feltételeket szabott, hanem csak határozott ígéreteket óhajt csapatainak kivonása előtt. Salinger amerikai újságíró, akinek nemrég könyve jelent meg az Öböl-válságról, a Le Journal du Dimanche-ban arra hívta fél a figyelmet, hogy Szaddám ezúttal tényleg elszánta magát a párbeszédre. Az újság egyébiránt úgy látja, hogy Moszkvának jó esélyei vannak Irák meggyőzésére.
A VISEGRÁDI CSÚCSTALÁLKOZÓT mint új korszak kezdetét méltatja a nemzetközi sajtó számos tudósítása. A The New York Times beszámolójában azt emelte ki, hogy a három érintett ország gondosan ügyelt arra, nehogy felingerelje a Szovjetuniót. A lap idézi Antall Józsefet, aki szerint a megállapodások nem irányulnak mások ellen, valamint Lech Walesát, aki akárcsak utóbb Havel elnök tagadta, hogy egyfajta cordon sanitaire, védőövezet létesítése volna a cél a virágzó Nyugat-Európa és a széteső Szovjetunió között. A lengyel sajtó megelégedéssel nyugtázta a visegrádi találkozót: a Zycie Warszawy óriási előrehaladásról ír az előző pozsonyi megbeszélésekhez képest, míg a Gazeta Wyborcza, az elnöki hivatal államminiszterére hivatkozva, történelmi jelentőségűnek minősíti az eseményt. A prágai lapok jobbára azt domborították ki, hogy Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország nem törekszik új katonai tömb létrehozására. A francia Libération megállapítja, hogy Viseg-rádon a felek világosan el akarták határolni magukat a Balkántól, mivel Közép-Európa, amelyet jó néhány évtizeden át mesterségesen tartottak a szocialista tömbben, most meg kívánja erősíteni környezetétől eltérő mivoltát. A csúccsal bő terjedelemben foglalkozó olasz és osztrák lapok egyaránt rámutatnák: a három állam együttműködése hivatott meggátolni, hogy a Varsói Szerződés és a KGST széthullása után politikai űr keletkezzék a régióban, kitéve ezzel a nagy szomszédok vetélkedésének.	(V. L.)
Washingtoni iudósítónhiot'
Csatára készüld seregekkel fut versenyt a diplomácia
Saín-jútók V
Az elmúlt hetek belpolitikai viharai után bizalomra áhítoznak a politika küzdőterén versengő pár tok. Nincs ebben semmi különös, hiszen az a dolguk, hogy a napi csatározásokban tetteikkel és programjukkal nem csupán saját szavazótáboruk bizalmáért küzdjenek, hanem ellenfeleiktől is elhódítsák a rokonszenvezők egy részét, s Így kapjanak felhatalmazást — akár naponta — önmaguk igazolásához. Legyen szó akár a koalícióhoz tartozó pártokról, akár az ellenzéki politikai szervezetekről.
Igaz, mind többen mondják: az olykor botrányos ízű hangoskodás mindinkább eltaszítja a polgárt a politikától. Az ellenzéknek létérdeke, hogy a közvélemény elé tárja a koalíció tévedéseit. Alighanem így van ez mindenütt a világon, ahol valós verseny folyik a pártok között. De az ellenzék a polgár bizalmát csak akkor élvezheti, ha vállalja a kormányzással járó felelősséget is. Egyébként a választó csupán színjátéknak, egyszerű heccnek minősíti cselekedeteiket.
Ezért meglehet, hogy a szabad demokraták hét végi megnyilatkozásai — s az ellenzéki pártok múlt heti, a nyilvánosság kizárásával tartott megbeszélései — e tekintetben is elmozdulást jelentenek a párt-politikai küzdelmekben. Talán éppen azt: az ellenzéki pártok megítélése szerint a koalíció nem képes teljesíteni történelmi küldetését.
Sokan nem a népszerűtlen intézkedéseknek, hanem a politizálás színlelésének tulajdonítják, hogy a koalíciós pártok iránt érzett bizalom csökkent valamelyest. Különösen a kárpótlási törvény vitája során volt ez igazán tetten érhető. Miközben a kisgazdák a hét végi nagygyűléseiken — javaslataik elvetése esetén — minduntalan a koalícióból való kilépéssel, és az új parlamenti választások kiírását sürgető, birtokukban lévő százezernél is több, népszavazást követelő aláírással fenyegetőztek, a legerősebb kormányzati erő vezetői rendre a háttérben folytatandó tárgyalások sikeréről, megegyezésről tájékoztatták a nyilvánosságot. Aligha tett jót a kisgazdák népszerűségének, hogy a közelmúltban a legerősebb koalíciós partnerük egyik vezető személyisége, csupán politikai taktikázásnak minősítette küszködésüket a választása ígéretük megtartásáért.
Következetlenségből és be nem tartott ígéretekből nem volt hiány a mögöttünk hagyott esztendőben. A közvélemény alighanem éppen a következetességet hiányolja leginkább a politikai élet szereplőitől. Hiánya, nem csupán azzal magyarázható, hogy a rendszerváltás után színre lépett erőknek az elmúlt négy évtizedben nem volt módjuk felkészülni a politizálásra. Szerepe van ebben annak is, hogy a politológusok várakozásával ellentétben közéletünk szereplői változatlanul gyűjtőpártokban politizálnak, ahol az ellenfelek által képviselt értékek is megjelennek. Az őszi kongresszusokon a pártegység erősebbnek bizonyult az Európában elfogadott értékeknél. S amíg ez így lesz, előfordulhat, hogy a különféle pártokban sok olyan politikus lesz, aki nem érzi magát jól saját pártjában. Ez azonban a társadalom számára a kisebbik rossz. A nagyobb baj az, hogy a választópolgár maga sem tudja pontosan, kit is tüntessen ki bizalmával.
Császár Nagy László
Washington, február 17.
Levegőben lóg a földi háború — hangoztatják az amerikai tévék szombat este óta, s némelyik már nem napokban, hanem órákban számol. Gorbacsov viszont azt kérte Bushtól, hogy várjon az Aziz moszkvai tárgyalásainak végéig. A Fehér Ház jelezte, hogy nem kétli, a szovjetek kitartását a BT-fel-tételek mellett.
Tűzszünetről szó sem lehet — üzente az amerikai vezetés Bagdadban és Moszkvában: ezt hangoztatta Baker külügyminiszter a CNN, Scowcroft nemzetbiztonsági tanácsadó a CBS, és Cheney
Pentagon-főnök pedig az ABC tévének nyilatkozva, s az utóbbi tudósítójának szó szerint ezt mondta Rijádban Nunn szenátor, a demokraták tő tekintélye katonai kérdésekben. Abban viszont mindenki egyetértett a The Los Angeles Timesszal, hogy Aziz moszkvai megbeszélései „az utolsó esélyt” jelentik a földi háború elkerülésére: hiszen szombat este óta lázas izgalommal számolnak be az amerikai tévériporterek a „küszöbön levő” szárazföldi csatákról, a CBS műsorvezetője, Dán Rather már a szaúdi fronton csinálja hétfőtől az esti híradót. Irak ENSZ-nagykövete pedig mintegy igazolta a vasárnapi lapok fő
következtetését, hogy Szaddám pénteki javaslata valójában — a The New York Times,, szavaival — „meghátrálása első jele”: a diplomata sürgette a világot, összpontosítson a Kuvaitból való kivonulás „felajánlására”, ne a hozzá fűzött feltételekre.
Washington alighanem érzékeli Bagdad megingásának jeleit, s bár nem bánja Moszkva „utolsó” próbálkozását, nem fűz hozzá különösebb reményeket (Primakov már háromszor látott esélyeket —
jegyezte meg fanyarul Scowcroft). S közben a Bush-kormány — Baker szavaival — „menetrendjét megtartva” készül a földi háborúra. Fel is vetették a külügyminiszternek, netán Moszkva és Washington a „jó rendőr, rossz rendőr” egyeztetett taktikájával próbálja kiverni Bagdadot Kuvaitból, mire Baker elmosolyodott, és közölte: „a tárgyalásokkal semmit sem lehet veszíteni”, majd meglátjuk, mit ér el Gorbacsov Azizzal (Scowcroft meg emlékeztetett rá, hogy a szovjet államfő legutóbb „keményen kioktatta” az iraki külügyminisztert). Ám szünetről szó sem lehet — tette hozzá sietve Bush mindegyik kulcsembere, mert érvelésük szerint azt Szaddám erői átcsoportosítására, lélegzetvételre használná fel.
Felettébb izgatta az államférfiak faggatóit a „két rendőr” közti esetleges stratégiai különbség, hogy miközben Bush egyre nyíltabban Szaddám nélkül képzeli el a békét, Gorbacsov netán „kimentené”. S ezt senki számára nem cáfolta a Fehér Ház szombati megnyugtatása, hogy Moszkva felzárkózott Washingtonhoz a bagdadi ajánlat megítélésében. Tény, hogy az első szovjet reagálásokat követő szóvivői értékelések közelítettek az amerikai elnök „kegyetlen megtévesztést” megállapító véleményéhez. A
Aziz iraki külügyminiszter Gorbacsov szovjet elnökkel hétfőre kitűzött moszkvai tárgyalásai előtt teljes erővel zajlottak az iraki csapatok elleni szárazföldi offenzíva előkészületei. Vasárnap, amikor második hónapjába lépett, az öbölháború, csak annak megjóslására lehetett vállalkozni, hogy a nagyszabású hadművelet
kennebunkporti birtokán víken-dező George Bush a dermesztő hidegben tett több kilométeres, rohamléptű „séta” közben,' á mellété lihegő tudósítókkal közölte, hogy „friss” megnyugtatásokat kapott Gorbacsovtól, aki „kitart”, és „konstruktív szerepet” játszik, s ez aligha csupán a szovjet elnök csütörtökön, tehát az iraki lépés előtt küldött levelére vonatkozhatott, hiszen Baker most közölte, hogy a kapcsolat a Kremllel folyamatos.
Ugyanakkor az amerikai államférfiak feltűnően kerülték, hogy bárki kérdezőjük csapdájába belesétáljanak, és akárcsak utaljanak a lehetséges különbségre Moszkva és Washington között Szaddám „túlélését” illetően — e kritikus pillanatban éppenséggel a diktátor feltételezett megosztási manőverét szolgálták volna vele. De egyikőjük sem tudta, és nem is nagyon akarta eloszlatni a látszatot: bár az elnök pénteken a Fehér Ház emberei szerint maga írta bele szövegébe, tanácsadóit is meglepve, az irakiakat Szaddám kiebrudalására biztató mondatát, valójában nem rögtönzésről van itt szó, hanem „célként” nem említhető törekvésről — a diktátortól meg kell szabadulni.
Az amerikai államférfiak valósággal versengtek egymással, hogy visszhangozzák elnökük üzenetét az irakiakhoz, amit Lugar republikánus szenátor, az NBC-tévében „nagy ötletnek” minősített, „örülnénk, ha távozni látnánk” (mármint a hatalomból is) — mondta Scowcroft, aki szerint a háború utáni helyzetet nagyban meghatározza, kell-e vagy sem számolni majd a diktátorral. Baker a Bagdadban is fogható CNN-tévében (vagyis a potenciális puccsistát biztatva) megállapította, hogy „nagyon kívánatos eredmény” lenne Szaddám nélkül befejezni a háborút, sőt ez a vég-
Azlz megbeszéléseinek vége előtt nem kezdődik meg.
A szövetségesek a fronton kisebb szárazföldi támadásokkal igyekeztek kipuhatolni az iraki alakulatok ellenálló képességét. Egy ilyen vasárnapi akció’ikövet-keztében két amerikai katona meghalt és hat másik megsebesült. amikor páncélozott járművük saját oldalról, egy amerikai
ERKÖLCSI
REHABILITÁCIÓT
JELENTENE
és gesztusértékű intézkedésnek lenne tekinthető, ha az Országgyűlés határozatban, illetve törvényben kinyilvánítaná, hogy nem azonosítja magát a magyar parasztságot korábban megalázó állami vezetéssel. (Nem osztogatni, eladni kell — 5. oldal)
A HÁROMOLDALAS BEADVÁNY
aggodalmakat fogalmaz meg
a kárpótlási törvényjavaslatnak az ENSZ Emberi Jogok dekrétumát, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egységokmányát sértő pontjai miatt. (Sérti-e a törvény az emberi jogokat? — 5. oldal)
A MAGYAR TELEVÍZIÓBAN
annyi változás, kényszer és váratlan esemény történik manapság, hogy arról szinte lehetetlen azonnal friss beszámolót nyújtani az olvasónak, ezért a Magyar Nemzet felkért néhány, a mozgóképszakmával valamilyen módon kapcsolatban lévő neves személyiséget, beszéljen arról: milyen televízió él az álmaiban. (Az álmok televíziója. — 7. oldal)
A KÜLFÖLDI ÖSZTÖNDÍJAK
1992-es és az 1992—93-as tanévre vonatkozó pályázati kiírásait folyamatason közöljük; ezúttal lapunk 10. oldalán olvashatók a pályázás módjára vonatkozó információk.
játék „nagyban” éppen ettől függ: „amíg Szaddám ott van, alighanem a szankciókat is fenn kell tartani” — jelezte az amerikai külügyminiszter az irakiaknak.
A képviselőház hírszerzési bizottságának új demokrata elnöke, Mccurdy „nem volna meglepve”, ha — mint Dumas francia külügyminiszter állította — már ki volna tűzve a földi háború „dátuma”. Azt persze sem Baker, sem Chaney, sem Scowcroft nem óhajtotta elárulni: „ha volna, sem mondanám” — mosolygott a nemzetbiztonsági tanácsadó. A The New York Times szerint Busih aligha akar a „rossz” szerepébe kerülni, s ezért megvárja Aziz moszkvai tárgyalásait, ám azt követően „azonnal” lépni fog. Az elnök vasárnapi sétáján is beszélgetett a riporterekkel, és közölte, maga sem tudja, mire jutnak Moszkvában, de szerinte a szovjetek „konstruktívan” és „nagyon eltökélten” küzdenek a BT-datá-rozatok feltételek nélküli végrehajtásáért. S persze ő sem óhajtotta „kommentálni” Dumas állítását. Sokan megpendítik viszont, hogy a szerdai bunkerbombázás gyaníthatóan az iraki elitet figyelmeztette az életveszélyre (Cári Rowan közíró szerint valójában magát Szaddámot hitték ott), s ettől a pénteki pálfordulás. Minden jel arra mutat, hogy Aziznak nem maradt tere a diplomáciai manőverezésre, miként főnökének „élettere” is óráról órára szűkül.
Apaohe helikopterről rakétatalálatot kapott.
Roland Dumas francia külügyminiszter vasárnap egészen közelinek mondta az offenzíva megindítását, kijelentve, hogy az időpontot már rögzítették, és hogy Franciaország tudja a dátumot. A Pentagon szóvivője ezt nem volt hajlandó kommentálni, mint ahogy az amerikai hírközlő esz-
(A Le Figaro rajza)
Folynak, a szárazföldi csapás előkészületei
Dumas egészen közelinek mondta a támadást A pápa igazságos békáért imádkozik
