﻿Kedd
Ára:
0.50
fariul
Magyar Nemzet
február 19. UV. évfolyam
42. szám
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
Moszkva gyors választ vár Bagdadtól
A szovjet béketerv mozgatórugóit vizsgálják a szövetségesek
Álarcos szovjet katonák és grúz milicisták összecsapása Tbiliszi közelében
A külpolitikai helyzet
VILLÁMLÁTOGATÁSSÁ rövidült az iraki külügyminiszter rendkívüli érdeklődéssel várt moszkvai útja, minthogy Tárik Aziz hétfőn a kora_ délutáni órákiban Moszkvából hazautazott Bagdadba. A szovjet szóvivő elzárkózott az elől., hogy részletezze, mint tartalmaz Gorbacsov béketerve, ám az elnöiki szóvivő egyik helyettese az IVBC-nek azt nyilatkozta, hogy a szovjet elnök azonnali választ kért Szaddám Húszéin iraki államfőtől. A szóvivőhelyettes úgy vélekedik, hogy Iráknak „feltétel nélkül el kell hagynia Kuvaitot”, mert ha kivonul, reménykedhet a politikai túlélésben; ha nem így tesz, valószínűleg nem marad az ország élén, és a szárazföldi háborúnak várhatóan rendkívül sok áldozata lesz. Mindazonáltal a szovjet rendezési terv nem Szaddám sorsára összpontosít, hanem azzal függ össze, hogy Moszkva érdekelt a déli határaihoz közeli válság megoldásában — fejtegette a nyilatkozó.
A Moszkvában előterjesztett béketerv háttere alighanem ennél jóval összetettebb: miközben Moszkva a hétfői1 nap folyamán a fontosabb nyugati fővárosokat tájékoztatta a javaslat tartalmáról, a Fehér Ház szóvivője óvatosan csak annyit mondott, hogy „mérsékelten bízik a közvetítés sikerében”. Washington csak arra kíváncsi, hajlandó-e Irak feltétel nélkül kivonulni Kuvaitból. A szovjet békepróbálkozás mögött alighanem a Kreml, és személy szerint Gorbacsov szorult belpolitikai helyzete húzódik meg. A szovjet konzervatívok egyik céltáblája a külpolitika, s ezen belül is az Öböl-konfliktusban még Sevardnadze idején kialakított moszkvai álláspont. Az egyik szovjet lap már a múlt héten felvetette, Gorbacsov a békeközvetítéssel igyekszik tompítani a konzervatív kifogásokat, amelyek nyilván annál erősebbek, minél tovább húzódik a háború, és minél több áldozatot követel. A szovjet álláspont lehetséges módosulására célzott a luxemburgi külügyminiszter, aki a hét végén tanácskozott Moszkvában.
LOGIKUS FOLYAMATNAK kell tekinteni Csehszlovákia, Lengyel-ország és hazánk politikai és gazdasági közeledését, írta a visegrádi csúcstalálkozót kommentálva a prágai Lidowé Noviny, rendkívül jónak minősítvén az eszmecsere légkörét. A prágai polgári fórumhoz, s így Havel elnökhöz közel álló lap azoniban a rendezőknek katasztrofális szervezési hiányosságokat rótt fel. Ugyancsak foglalkoznak a visegrádi találkozóval a lengyel újságok is, de az eredmények méltatása mellett a Rzeczpospolita szerint nem sok jót ígér a résztvevők tartózkodó viselkedése az együttműködés intézményesítésével szemben. Megdicsérte a három közép-európai országot Mock osztrák külügyminiszter is, kifejtvén, hogy ezekben az államokban hatalmas politikai, gazdasági, szociális és ökológiai terhek halmozódtak fel, s ezek megkívánják a fokozottabb összefogást. Kevésbé lelkesedik a Frankfurter Allgemeine Zeitung, amely szerint nem túlzottan szerencsés az 1335-ös hármas találkozóra vonatkozó párhuzam, mert az egykori határozatokból semmi nem vált valóra, s a mai szövetségesek nem akarják a modern kor „német-római birodalmát”, az Európai Közösséget legyűrni, hanem csatlakozni szeretnének hozzá.
A TÖRTÉNELMI MEGBÉKÉLÉS légköre hatotta át a találkozót — írta a párizsi Libération —, de nem világos, hogy a három fél mivel szeretné felváltani a megszűnő KGST-t, és bár Magyarország „diszkréten javasolta hármas szabadkereskedelmi övezet kialakítását”, Csehszlovákia kétoldalú szerződések mellett foglalt állást. A The New York Times azt fejtegette, hogy miközben a három ország természetes szövetséges, egyúttal verseng is egymással a korlátozott mértékű nyugati beruházásokért. Ide kapcsolódik a magyar biztonságpolitikáról közölt magyar honvédelmi miniszteri nyilatkozat, amely a Profil című osztrák hetilapban látott napvilágot. Für Lajos közölte, véleménye szerint egy mégoly erőteljes szovjet restauráció sem tudja többé tartósan befolyásolni a külső eseményeket; Für a jelenlegi helyzetben kizártnak tartja Magyarország teljes jogú NATO-tagságát, s egyszersmind azt is, hogy bármely közép-európai probléma megoldására katonai erőt alkalmazzanak. „Ez egyszerűen megengedhetetlen", mondotta a miniszter.
(M. J.)
3tasakvai tudósítónk te faxé
„Pax Gorbacsov” az Öböl-válság rendezésére
Fordulat?
A parlamenti erőviszonyok megváltoztatását, a kormány-koalíció szétbomlasztását tűzik ki célul magúik elé az elkövetkező hónapokra a szabad demokraták. Nem is titkolják, a remélt eredmény egyenlő volna a mostani kormány bukásával, és azzal, hogy a kormányzás más politikai erők kezébe kerülne.
Alig háromnegyed éve a legféltettebb kincsnek, a kormá-nyozhatóságot és a hatalmi viszonyok stabilitását tartotta kormánypárt és ellenzék egyaránt. A két legnagyobb párt megállapodása józanságot és politikai érettséget tükrözött, s ha megkötésének módja magán viselte is egy nehezen levetkőzhető korábbi politizálási stílus gyengéit, az országnak esélyt adott a pártviszályok meghaladására, a közös teendőkért való összefogásra.
Esélyt adott az MDF vezette koalíciónak is arra, hogy viszonylag nyugodt körülmények között, a lemondatás rémétől kevésbé fenyegettetve, hosz-szabb távon gondolkodva próbálhassa meg saját elképzeléseinek megvalósítását.
A kormány ebből az esélyből kevesebbet bírt valóra váltani, mint amennyit pártállástól függetlenül, az ország jövőjét féltve mindnyájan reméltünk. Nem is annyira a gyors sikerek hiányoznak, inkább a kivezető út felrajzolása maradt el.
Ebből a tényből nem feltétlenül az következik, hogy a kormány erre a cselekedetre a jövőben sem képes. Aminthogy az sem magától értetődő, hogy ennél csak jobbra futná az erejéből más tömörülésnek.
Vannak, akik örülnek a szabad demokraták deklarált fordulatának, s úgy érzik, komoly ellenzéki pártnak nyíltan ki kell jelenteni magáról, hogy elég erőt érez magában a kormányzásra. Mások azért aggódnak, hogy még élesebb lesz ezután a harc a hatalomért, s még kevésbé remélhető az ország érdekeit mindenek fölé helyező együttműködési, megegyezési készség. Meglehet, nem lesz efféle káros következménye az SZDSZ taktikaváltásának, s csupán a parlamentáris demokráciák poMtikali életéhez válik hasonlatosabbá a mi közéletünk is, anélkül, hogy a nézetkülönbségek jegyében folyó, nem egyszer túlontúl heves csatározás, az alapók szilárdságát veszélyeztetné, társadalmi töréssel, szétzilálódással fenyegetne. Meglehet, de miután nem tudjuk igazán, mennyire törékeny vagy éppen erős a társadami egyensúly, aggódva latolgatjuk a lehetséges következményeket, bízva benne, hogy a repedezett göröngyös felszín alatt, a mélyben egészséges folyamatok mennek végbe.
A mostani átmenetet egyszerre élők és érteni akarók nem téveszthetik szem elől azt, hogy nem feltétlenül látható a legfontosább. A kormányzat hibái, mulasztásai gátolhatják a válság leküzdését, de a mai hatalom már nem azonosítható egy párttal, egy központtal, ezért a mű minősége sem egykét szólista teljesítményétől függ. Kormány és kormányzópárt parlamenti és azonkívüli ellenzék, érdekképviseletek és egyesületek, hölgyek és urak ennek a sokszereplős játéknak a résztvevői. S ha nem is egyenlő súllyal, de végül is az ő közös produkciójukból születik meg ilyennek vagy olyannak a jövő Magyarországa.
A stabilitás nem jelenthet mozdulatlanságot. Ördöngös ügyességet és főképp realitás-érzéket kíván jól megítélni, mikor melyikkel van dolgunk. De, aki politikusnak szeretné hinni magát, annak erre képesnek kell lennie. Mindkét (három, négy) oldalon.
Javornlczky István
Moszkva, február 18.
Konkrét cselekvési programmal állt elő Mihail Gorbacsov az öböl-válság politikai rendezéséről, számolt be Vitalij Igna-tyenko elnöki szóvivő a szovjet államfő és Tárik Aziz iraki külügyminiszter hétfői tárgyalásairól. Szaddám Húszéin küldötte, Hammadi miniszterelnök-helyettes kíséretében röviddel vasárnap éjfél után szállt le a vnuko-vói repülőtéren az Aeroflot kü-löngépén. Hiába gyűlt össze érkezésükre népes újságíróhad, a két politikus nem volt hajlandó nyilatkozni jövetelük konkrét céljáról. Délelőtt előbb Bessz-mertnih külügyminiszterrel tárgyaltak a szovjet külügyi vendégházban, majd a Kremlben Mihail Gorbacsov fogadta őket. A délutáni órákban a két iraki már el is távozott Teheránba, majd onnan Bagdadba — úgy.
ahogy jöttek, az Aeroflot külön-
gépén.
Gorbacsov és Aziz hosszas eszmecserét folytattak, jegyezte meg Ignatyenko, s a szovjet elnök előterjesztette cselekvési tervét „a reális helyzet figyelembevételével és annak érdekében, hogy elkerüljék a vérontást, továbbá eszkalálódását. Figyelembe vették az iraki vezetés február 15-i nyilatkozatát is" — tette hozzá a szóvivő, aki szerint az iraki külügyminiszter tájékoztatója nyomán kiderült, hogy nem feltételekről, hanem programról van benne szó ...
Ignatyenko hangsúlyozta, hogy az iraki fél „érdeklődéssel és megértéssel” fogadta a Gorba-csov-tervet, s maga a bagdadi külügyminiszter „ma nagyon konstruktív volt”. Magáról a tervről a szóvivő csupán annyit árult el, hogy „a Perzsa-öböl térségében megoldható problémák széles körét” fogja át, ezen-
kívül tükrözi a szovjet álláspontot, „amely feltételezi az iraki csapatok kivonását Kuvaitból és
az ENSZ Biztonsági Tanácsa idevágó határozatainak teljesítését”. Eddig Szaddám Húszéin sem ér-
Washington, február 18.
Tankjait és tüzérségét fokozatosan közelítve a kuvaiti határhoz, a koalíció e földi támadásra utaló jelekkel várta a híreket Moszkvából. Bush nem óhajtott megjegyzéseket fűzni Gorbacsov Azizzal Bagdadba küldött béketervéhez, amelyről a Fehér Ház sem kapott előzetes tájékoztatást.
Nagy döntések előtt, George Bush szeret erőt meríteni a ken-nebunkporti családi birtokon, ahol gyerekkorában oly sok időt töltött, s érett politikusként az itteni tengerparti sétának becézett rohanásokon nézett szembe ki-sebb-nagyobb egyéni válságaival (itt várta például 1974 őszén Ge-rald Ford telefonját, amelyből megtudta, helyette Nelson Rockefeller lesz az alelnök, s itt regenerálódott az 1988-as elnöki kampányára is). Ez a hétfő Amerikában az „elnökök napja”, a február második felére eső Lincoln- és Washington-születésnap hivatalos (munkaszünettel járó) megünneplése, vagyis hosszú víkend. Most: stílszerűen hosszúra nyúlt várakozással. A kisportolt Bush mellett kiskutyaként ügettek a „szerencsés” kiválasztottak (az elnöki sajtóiroda naponta jelöli ki a kísérő tudósítókat), s ő a szokottnál is szófukarabb volt Tárik Aziz moszkvai tárgyalásainak napján. „Nem óhajtok ma hirt csinálni" — közölte a kennebunk-porti Fehér Ház lakója (az mindig ott van, ahol ő tartózkodik). Emberei azonban meglepő dolgot árultak el a sajtónak: az amerikai kormány is várta a Kreml tájékoztatását arról a béketervről, amelyet Gorbacsov hazaküldött Azizzal Bagdadba. Ha tehát I James Baker külügyminiszter vasárnap utalt is Moszkva és Washington folyamatos konzultáció-I jára, s Bush és kulcsemberei a hét
(végén hangoztatták bizalmukat Gorbacsovnak az Irak feltétel nélküli meghátrálását követelő
tesült „a pax Gorbacsov” lényegéről, s az iraki küldöttség gyors elutazása a megbízható közvetlen kapcsolat hiányával magyarázható, fejtegette Ignatyenko. Moszkvában gyors választ várnak a kezdeményezésre, amelynek a tartalmáról egyébként tájékoztatták George Busht, a francia, olasz, iráni vezetőket. Kérdésekre válaszolva Ignatyenko elmondta, hogy a Szovjetunió nem folytatott tárgyalásokat Washingtonnal a hadműveletek leállításáról a kapcsolatfelvétel idejére, de mint hozzátette: „A program megértését várjuk a szövetségesektől."
Gorbacsov egyébként hétfőn rövid telefonbeszélgetést folytatott — Helmuth Kohllal; központi témájuk a kétoldalú kapcsolat volt. Valószínű, hogy a tájékoztató összefüggésben áll á parlament hétfőn kezdődött ülésszakával, amelyen a várakozások szerint a szovjet-^-német szerződéit’ is rtifikálni kellene. Az utóbbi időben ekörül — a konzervatív nyomás növekedésével párhuzamosan — vita bontakozott ki a Szovjetunióban. Feltehetőleg a megnyugtatás szándékára utal a Gorbacsov—Kohl beszélgetésről közölt tájékoztató azon része, ahol a változatlan eltökéltségről esik szó, hogy a megkötött szerződéseket betartják. „A hangsúly a ratifikálási folyamat felgyorsításának a
tárgyalási taktikájában, a Fehér Ház finoman elhatárolta magát a Kreml kezdeményezésétől.
A Bush-kormány eleve kételkedett benne, hogy Aziz elvitte volna magával Moszkvába a megfelelő engedményt, s Fitzwater elnöki szóvivő hétfőn Kenne-bunkportban hangoztatta, hogy ők továbbra is az erőben bíznak, „levegőben és szárazföldön”. S nem is titkolta, hogy a földi támadás időpontja „gyorsan közeledik”. Másfelől nyomatékkai óhajtott bízni abban is Bush sajtótitkára, hogy Gorbacsov is követeli Bagdadtól a „tömeges és látható” azonnali kivonulást Kuvaitból, mint az egyedüli módját a Szaddámmal való végső leszámolás elkerülésének. A CBS tévében a Moszkvából megszólaltatott Stephen Solarz New York-i demokrata képviselő mondta, hogy a diktátor azt hiszi, a bazárban alkudozik, holott már legfeljebb csak a bőrét mentheti meg. Bár Solarz egy moszkvai beszélgetőpartnere csupán annyi különbséget látott Bush és Gorbacsov nézete között, hogy a szovjet elnök Szaddám bukását nem, külső erővel szeretné elérni, hanem — „Ceausescu sorsát szánná neki”.
Sokan Itétlik ezt az amerikai sajtóban, amelyben többen is fejtegették hétfőn — és aligha a kormánykörök nézetétől teljesen eltérve —, hogy Moszkva és Washington céljai eltérnek, a többi között Szaddám sorsát illetően is. Az Evans—Novak riporterpáros egyenesen úgy véli, Bush pénteken „improvizált”, hogy a diktátort „felbőszítse”, és akként akadályozza meg „meghátrálását Kuvaitból, mielőtt seregét teljesen szétverik”. Hiszen Amerika fő térségbeni szövetségesei, Rijád és Jeruzsálem rettegnek Szaddám túlélésétől. Ebben az értelmezésben a felszólítás a diktátor megdöntésére, és a BT-döntések feltétel nélküli teljesítésének kapi-
SZOVJET EXPORTJÁT
hamarosan megkezdheti az Ikarus. A moszkvai magyar kereskedelmi kirendeltségen megerősítették, hogy körvonalazódik az akkreditív megállapodás. (Sorozatos tárgyalások a szovjet fizetési feltételekről — 2. oldal)
A ZSIDÓ KÖZÖSSÉGEN
belül is kialakul a pluralizmus. Létrejött a nemzeti szövetség.
(Hogy oldódjanak a szorongások — 6. oldal)
ALIG VÁLTANAK JEGYET
magyar filmre, s van olyan megye, ahol egyáltalán nem mutatnak be hazai filmeket a mozikban. A Film- és Televízió-művészek Szövetségének közgyűlésén szinte mindenki kételkedett abban, lesz-e magyar filmgyártás a jövőben, és ha lesz is, művészi munkák születhetnek-e. („Özönvíz előtt...” — 7. oldal)
A KÜLFÖLDI ÖSZTÖNDÍJAK
1992-es és az 1992—93-as tanévre vonatkozó pályázati kiírásait továbbra is folyamatosan közöljük. Ezúttal lapunk teljes 12. oldalán olvashatók a pályázás módjára vonatkozó információk.
szükségességére helyeződött” fogalmazott a TASZSZ.
A parlament egyébként az ülésszak napirendi pontjai közé vette fel az Öböl-válság, és az ezzel kapcsolatos szovjet álláspont megvitatását. Anatolij Luk-janov, a Legfelső Tanács elnöke a nemzetközi helyzetet érintve nyomatékkai tért ki arra, hogy „fennáll a veszélye az ENSZ BT által kapott mandátum túllépésére”.
Lambert Gábor
tulációs követeléssel egyenértékű hangoztatása azt a célt szolgálja, hogy ne eresszék ki Szaddámot a sarokból, ahová a légi háború szorította (és a hétfői The New York Times beszámolt róla, hogy az amerikaiak új, a lézerbombákat az éjszakai érzékelőkkel kombináló módszerei immár „napi kétszáz iraki tankot tesznek harc-képtelenné”).
A Bush-kormány tehát legfeljebb olyan alternatívát kínál Bagdadnak, hogy a földi felszámolás helyett választhatja a tárgyalásos — megoldást. A tévékben nyilatkozó katonák utalásai is vészt jósolnak a diktátornak: „Ilyet még nem látott”, mármint, ami a földi egybehangolt támadáskor vár seregeire, és ez a légi-háború láttán aligha üres fenyegetőzés (egy Bagdadból eljött brit riporter szerint az irakiak az első pár órában több kárt szenvedtek a légi csapásoktól, mint az iráni háború nyolc évében). Más kérdés, hogy a félelem a földi csaták amerikai áldozataitól változatlan, az Irak rovására gyorsan romló erőviszonyok ellenére, s így hétfőn William Safire, a The New York Times konzervatív közírója azon háborog, kezdeményezésével Gorbacsov megzavarta Bush menetrendjét, s rákényszerítette az amerikai elnököt, előbb lépjen, mint szerette volna. „Muszáj, hogy Gorbacsov szabja meg a 6-napot?" — kérdi vádlóan Safire (szójátékkal, hiszen nemcsak a szovjet államfő neve kezdődik G-vel, hanem a ground ivar, a földi háború is), s ez legalábbis jelzi, hogy amennyiben a Bagdadba küldött terv, avagy a földi háború nem az amerikai elképzelésekhez igazodik, komolyabb vádakra is számítani lehet. A friss Business Week állapítja meg, hogy a moszkvai igyekezet valójában „megzavarja Washington álmait a háborút követő Pax Americanáról”.
Avar János
W n»Jiii»ff<on» tudósítónk tefes/efeaféw
Bush várja a tájékoztatást Gorbacsov tervéről
Sokan gyanakodva tekintettok U Kreml kiiaretiténére