﻿— iX
\z

f*í r ft
§nt
i D«
Menlevél
Ojra a honi politikai élet színpadára lépett Justícia, az igazság istenasszonya, hogy egy újabb pártpolitikai nekibuzdulás keretében igazságot osszon az elmúlt évtizedekben elszenvedett sérelmeinkért. Nem titok, hogy azok a párthívek szorgalmazzák ezt elsősorban, akik a helyi választásokon nem kerültek be a hatalomba, s most úgy ítélik meg: nem történtek meg a kívánt változások. Nehéz megítélni, menyire valós társadalmi igény az elszámoltatás. Bizonyára sokakat irritálnak az elmúlt négy évtized alatt elkövetett és büntetlenül maradt bűnök. Erről tanúskodnak azok a levelek is, amelyek az igazságosztás értelmetlenségét hangoztató írásokra érkeznek.
Az ellenzék véleménye szerint a koalíció pártjai kizárólag akkor tűzik napirendre a Jus-titia csomagtervet, amikor valami kormányzati kudarcot kell feledtetni vagy amikor a koalíciós kapcsolatok a szakadás veszélyével fenyegetnek. A politikai elemzők feladata lesz annak megállapítása, hogy ezek az állítások mennyiben felelnek meg a valóságnak.
Arról viszont már — miután a Justitia-terv többedszer fellépett a politika színpadára — a jogászoknak kellene véleményt mondaniok, hogy megvalósítható-e egyáltalán ez az elképzelés? Vagy beérjük most any-nyival, hogy szégyenpadra ülnek mindazok, akik hibákat, bűnöket követtek el az elmúlt években, évtizedekben. Félő, terjedelmes lesz ez a lista. Különösen akkor, ha a terv készítői meg akarnak felelni a valós társadalmi igényeknek. Az igény ugyanis az — ha van ilyen egyáltalán —, hogy számoljanak el tetteikkel azok is, akik idejében tettek hűségnyilatkozatot az új rend mellett. Akadnak ugyanis olyanok, akik a régi rendszerben hivatali rangjuknál fogva éppúgy döntéshozók voltak, mint ma, de új megbízólevelüket már az új rendszertől kapták-
Mert akik olyan gyakran hivatkoznak a nép igazságérzetére, azoknak azzal is tisztában kell lenniök, hogy a nép Justí-oia megcsúfolásának tartja majd azt is, ha bűnösök maradnának büntetlenül, csak azért, mert időben szereztek maguknak menlevelet. Az ő mentesítésük pedig alighanem az új rend iránt csökkentené az amúgy sem túláradó bizalmat, ahogy volt erre már példa történelmünk során.
Félő viszont, hogy mindazok, akiket sérelem ér, előbb-utóbb politikai erővé szerveződve, újabb és újabb le- és elszámoltatást követelnének, s újabb rétegeket kívánnak a társadalom ítélőszéke elé állítani. Egyszer netán mostani elszámoltatóikat. Elgondolni is rossz, milyen következményekkel járhat, ha az elkövetkezendő évtizedekben a parlamenti erőviszonyok megváltozását követően a le- és elszámoltatások követik egymást. Végre már el kellene odáig jutnunk, hogy menlevelet adunk az egész társadalomnak — ahogy erre volt is példa a nálunk fejlettebb, általunk követni kívánt nyugati demokráciákban.
Nem lehet ugyanis úgy élni, hogy az éppen soros hatalom rendre bűnösnek kiált ki meg nem nevezett, de vélhetően tekintélyes létszámú társadalmi csoportokat, hogy aztán — jó esetben — kegyként megbocsásson.	. ,
Császár Nagy László
Tízezrével adják meg magukat az iraki katonák
Teljes kapitulációt követelnek a szövetségesek
Felszabadult Káváit fővárosa
A külpolitikai helyzet
VÉGCÉLJÁHOZ közeledett az Öböl-háború a harci cselekmények kirobbanásának 41. napján: az iraki csapatok több fronton visszavonultak, s a szövetségesek kedden kora estig több mint harmincezer hadifoglyot ejtettek, négyszáznál több harckocsit semmisítettek meg. Szaddám Húszéin kedd reggeli rádióbeszédét Moszkvában úgy értelmezték, hogy Szaddám huszonnégy órán belül be akarja fejezni csapatai kivonását Kuvaitból. Egy magas rangú amerikai vezető megerősítette, hogy az egységek folytatták előrenyomulásukat kedden délután a főváros felé, majd az esti órákban érkezett a híradás Kuvait város felszabadulásáról. Ebben a helyzetben az eddigi — mondhatni külön-utas — békepróbálkozások nyomvonalát folytatva, Moszkva tűzszünetre szólította föl a szövetségeseket. Az egyik szovjet külügyminiszterhelyettes azt a véleményét fejtette ki, hogy az új bagdadi lépés „minden fél számára kielégítő megoldást kínál”.
A legfontosabb szövetségi fővárosokban nem osztották ezt a véleményt, ez derült ki a nap folyamán a washingtoni, londoni és párizsi reagálásokból. A Fehér Ház értésre adta, hogy a bagdadi rádió bejelentését nem tartja elégségesnek, hiszen az iraki rezsim vezetője nem szólt az ide vágó ENSZ-határozatok általános és teljes végrehajtásáról, így arról sem, hogy Irak milyen kártérítést nyújt a háború után a lerombolt Kuvaitnak. Londonban ehhez hozzátették, hogy az iraki hadsereg nem tarthatja meg tankjait és tüzérségét, s Párizsban ugyancsak úgy vélekedtek, hogy előbb kell teljesíteni a BT mindegyik határozatát, s egy esetleges tűzszünetre csak ez után kerülhet sor. A legfontosabb szövetségi állásfoglalásokból az elemzők azonban mind határozottabban azt olvassák ki, hogy a koalíció felfogása lényegében megváltozott, de legalábbis módosult: Kuvait kiürítésével immár nem elégszenek meg, hanem a feltétel nélküli kapitulációt követelik a bathista rezsimtől.
A HARCI CSELEKMÉNYEK tehát folytatódtak, az eddigi elsöprő erővel: vasárnap és hétfőn három-háromezer bevetésben támadták a szövetségesek az iraki állásokat, és a háború 41. napján immár túl voltak a százezredik bevetésen. Az International Héráid Tribüné szakírója szerint a földi offenzívában is érvényre jut a nyugati technika óriási fölénye; a technológiai fejlettség tekintetében a nyugati harckocsik messze fölülmúlják a szovjet T—72-eseket. Két kérdés körvonalai bontakoznak ki. Az egyik Szaddám jövőjét, politikai túlélését érinti. Ebből a szempontból nagy figyelmet érdemel az a londoni lapértesülés, amely szerint a szaúd-arábiai fővárosban folyamatosan üléseznek az iraki ellenzékiek, s a rijádi kabinet arra ösztönözte őket, alakítsanak ellenkormányt. Állítólag támogatja ezt Teherán is. A nagyon eltérő felfogású ellenzéki mozgalmak abban megegyeztek, hogy a háború után demokratikus választásokat rendeznek Irakban. Addig azonban még el kell jutni, s az út minden bizonnyal Szaddám hatalmának teljes összeroppanásához, az agresszor bukásához vezet.
A SZOVJET—AMERIKAI viszonylat jövője a másik kérdés, s ebből a szempontból figyelemre méltó volt Csurkin szóvivő nyilatkozata a CNN amerikai tévéállomásnak. A szóvivő érzékeltette, hogy Moszkva nem helyesli „Irak elpusztítását”, de hozzátette, hogy a szovjet és az amerikai főváros végül is a „barikádnak ugyanazon az oldalán” van, s a háború befejezése után Moszkvának és Washingtonnak ismét nagy erőfeszítéseket kell tennie a közeledésért. A The Washington Post vezércikke ugyancsak fölfedi a repedéseket a két világhatalom között, de nem kívánja dramatizálni azokat: Gorbacsov „a maga indokai alapján” folytatta Öböl-diplomáciáját, és Bush — külügyminiszterével együtt — ügyesen elutasította a szovjet tervet, anélkül azonban, hogy a moszkvai vezetővel nem kívánatos konfrontációba keveredett volna. „Nincs más választás, mint harcolni”, írta a Post, de a szerző mintha már a jövőre pillantana; a szovjet diplomácia önos és belső motiváltságú békepróbálkozásának Washington aligha akar túl nagy jelentőséget tulajdonítani, inkább „minimalizálni” kívánja a diplomáciai károkat. (M. J.)
A főváros fvlsaabaduiása után
nz emir szükségállapotot rendelt el Kuvaitiban
fíoliiosiok tömegei egg müjégpáigán
Az iraki csapatok elhagyták Kuvait várost, amelyet jelenleg a kuvaiti ellenállás erői ellenőriznek. A kuvaiti főváros repülőterén már megjelentek az első amerikai tengerészgyalogos egységek is. A kuvaiti emir szaúd-arábiai főhadiszállásán kiadott rendeletében három hónapra rendkívüli állapotot rendelt el országa egész területén.
A lakosok beszámolója szerint a megszálló erők hétfőn este, helyi idő szerint 9 óra után kezdték meg a kivonulást Kuvait városból, s éjféltájt az utolsó egység is távozott. A fejvesztett menekülés közben a megszállók lövegeket, katonai járműveket hagytak hátra, s több iraki katona lemaradt egységétől — őket az utcákon hátrahagyott bombák után kutató kuvaiti elllenállók fogságba ejtették.
Mint a CNN amerikai hírtelevíziónak egy helyi lakos elmondta,
az irakiak három nappal ezelőtt tankokkal és tüzérségi lövegekkel kezdték rombolni a kuvaiti középületeket, szállodákat, kormányzati épületeket. Ezreket fog-dostak össze az utcákon, s voltak, akiket a mecsetek elől hurcoltak el kivégzésre. A város műjégpályáján holttestek tömegét találták.
Dzsábir el-Ahmed el-Dszábir esz-Szabah kuvaiti emir kedden a szaúd-arábiai Taifból az emigrá-' cióban levő kormány rádióadásán keresztül három hónapra rendkívüli állapotot rendelt el Kuvait egész területére. Az uralkodó Szaad el-Abdullah esz-Szalem esz-Szabah trónörökös miniszter-elnököt nevezte ki katonai kormányzóvá, s megbízta azzal, hogy koordinálja a kuvaiti fegyveres erők és az ország felszabadításában részt vevő ellenálló osztagok tevékenységét.
Hírügynökségi jelentések szerint Szaddám Húszéin iraki el-
nök kedd délelőtt — rádió néhány órávail 'korábbi közlését megerősítve, s azután, hogy előző este hadserege a legpusztítóbb rakétatámadást hajtotta végre a szaúd-arábiai Dahran ellen — bejelentette: csapatai megkezdték a kivonulást Kuvaitiból, s azt ígérte, a nap végére ezt be is fejezik.
Az Irak-ellenes 'koalíció nyugati fővárosaiban, nem adtak hitelt a közlésnek, és a szárazföldi harcok harmadik napján megindult a szövetségesék offenzívája az iraki erők kemény magvát képező Köztársasági Gárda ellen. A Szovjetunió, bár a nyugatiakkal egyetértésben a BT Kuvaitra vonatkozó összes határozatának elfogadását követeli Iraktól, a bagdadi bejelentés nyomán azonnali tűzszünetet sürgetett, aminek megvitatására összehívták a BT újabb ülését.
Szaddám Húszéin a visszavonulást meghirdetve Kuvaitot az irakiak hazájának részeként emlegette, azt hangoztatva, hogy ezt a tényt tavaly augusztus 8-ától hétfő estig az alkotmány is rögzítette. „A Dzsihad első kísérlete Konstantinápoly (ma Isztambul) kapuit sem nyitotta meg a mu-zulmándk előtt” — Vigasztalta a hívőket egy másik iszlám országból távozást ígérve, és elégedetten nyugtázta, hogy — szerinte — Palesztina ügye, á szegények & gazdagok ügye közelebb került az igazságos megoldásihoz.
A Kuvait felszabadításáért indított szárazföldi hadműveletek harmadik napján a harcok súlypontja iraki területre tevődött át. Miközben a szövetségesek, légiereje minden korábbinál pusztítóbb támadást intézett a dél-iraki városok ellen, a támadó páncélos ékek kedden elérték az Eufrátesz folyót. Ezzel sikerült közelebb jutni ahhoz a stratégiai célhoz, hogy elvágják az iraki hadsereg
elit alakulata, a 150 ezres Köz-társasági Gárda visszavonulási útvonalát.
Megtörtént az első komoly ösz-szecsapás is a támadók és a Köz-társasági Gárda alakulatai között, s ennek során a Szövetségesek mintegy 30 korszerű, T—728 típusú iraki páncélost semmisítettek meg. A támadók gyűrűjébe — amennyiben az átkaroló hadművelet sikerrel jár — mintegy 2000 iraki tank kerülhet.
Riahard Neal tábornok amerikai katonai szóvivő Rijádban azt közölte, hogy a szárazföldi harcok harmadik napjára szétbom-lóban vannak az iraki erők. Huszonegy hadosztályt megsemmisítettek, vagy semlegesítettek. A szövetségesek az egész hadszíntéren támadják a megmaradt iraki erőket — mondta Neal, közölve még, hogy KuVait fővárosának repülőtere mellett harckocsik vív-' nak tűzpárbajt.
A CBS amerikai tv-itársaság csoportja elsőként adott Kuwait Cityből tudósítást, a jelek szerint előbb érkezvén a városba, mint a koalíciós erők. Egyik interjú-alanya szerint az irakiak már távoztak.
Az Irák-ellenes koalíció vezető országában, Egyiptomban kedden már harmadik napja tartottak a diáktüntetések, melyeken az egyetemisták az Inaik elleni háború és az abban való egyiptomi részvétel ellen tiltakoztak.
A koalíción kívüli arab országokban ismétlődő tüntetésektől eltérően itt a részvevők jelszavai az iraki elnököt is támadják a koalícióval együtt.
Nicosiából jelenti a Reuter: A bagdadi rádió jelentése szerint Szaddám Húszéin iraki elnök kedden ellátogatott csapataihoz, hogy „tájékoztassa őket egy bármiféle, Irak aláaknázását célzó agresz-szív kísérlet” visszaverésének előkészületeiről.
FÉLTÉK AZ ÓZDI TÜNTETŐK,
akiknek a jövőjéről van szó, s féltek azok is, akiknek erről a jövőről valamilyen perspektívát kellene adniuk. — (Özd nem vonult az utcára — 4. oldal)
HABSBURG OTTÓ
feloldja bennünk a történelemórákon belénk nevelt ellenérzéseket, és közvetíti számunkra mindazokat az értékeket, amelyekre annyira áhítozunk: kulturáltságot, európaiságot, bölcsességet, nyugalmat. (Habsburg Lexikon — 5. oldal)
A rádió szerint Húszéin az I. iraki hadtest parancsnokával találkozott, de pontos helyet nem közöltek. Egyes források szerint ez a seregtest Irak déli részén állomásozik.
A bagdadi rádió a kuvaiti kivonulást bejelentő reggeli Szaddám Huszein-beszéd ellenére egyfolytában Irak győzelmét hirdeti, „sötét sorsot” ígérve az árulóknak. A rádió több ezer éves harcot helyez kilátásba Irak szuverenitásának és méltóságának megvédésére, s eközben hazafias dalokat és verseket is sugároz.
Bahreinből jelenti az AP: Amerikai pilóták újabb hatalmas olajfoltot észleltek az öböl északi részén. Bahreini környezetvédelmi szakértők szerint a most felfedezett olajfolt a korábbi feltételezéseknél jóval nagyobb károkat okozhat az Öböl menti országok környezetének és gazdaságának.
Egészségesek a magyar orvosok
— Egészségesek és jól vannaik a szaúd-arábiai kórházban dolgozó magyar orvosok — közölte az MTI kérdésére kedden reggel Keleti György ezredes, a HM szóvivője. Hétfőn este ugyanis abban a szaú-di városban — Dhalhramban — csapódott be egy iraki Scud-raké-ta, alhol a magyar egészségügyi csoport teljesít szolgálatot.
Washingtoni tudósitónk telexjetentése
A meghátrálás helyett Bush fegyverletételt követel
Áss iraki sereg nem sssabaduthat ki a koaííciós bekerítésbőt
Washington, február 26.
Megadásra szólította fel Bag-dadot Bush elnök, .és a háborút addig folytatja, amíg a már gyakorlatilag bekerített iraki sereg le nem teszi a fegyvert, katonáit csak ez esetben nem támadják. Washington tehát Moszkva tűzszünet! próbálkozását figyelmen kívül hagyva, teljes győzelemre törekedett.
„A további vérontás elkerülésének legjobb módja, ha az iraki katonák leteszik fegyverüket” — jelentette ki kedden, magyar idő szerint délután Bush, aki szerint enélkül a „koalíció nem csökkenő hevességgel folytatja a háborút”. Mert az amerikai elnök szerint Szaddám Húszéin keddi beszéde „felháborító”, hiszen szó sincs Iraki kivonulásról, hanem „vert seregeinek visszavonulása” zajlik. Ámde csakis a fegyvertelen katonák veszélytelenek, s így a koalíció a saját emberei biztonságára gondolva továbbra is ellenségnek tekinti a „harci egységeket”. A Bush-kormány tehát nem óhajtotta leállítani átütő sikerű offenzíváját a teljes győzelem küszöbén, amikor már az Irakba behatolt csapatai jószerivel elvágták Bagdadtól nemcsak Szaddám Kuvaitban levő erőit, hanem a hatalmának fenntartá-
sában oly nagy szerepet játszó köztársasági gárdát is. Meg is állapította a CBS-tévéhálózatnak a szaúdi frontról jelentkező műsorvezetője, Dán Rather, hogy egy tábornoktól hallotta: meg fogják akadályozni ennek az elithadseregnek a visszajutását Bagdadba ...
Ha bárki azt hitte, hogy ebben a közel-keleti háborúban is meggátolhatja valaki, mint történt többször a múltban, a fronton elért győzelem beteljesítését — és véle politikai következményeinek levonását —, azt az eltökélt George Bush kiábrándította. Szaddámnak e tekintetben nem sikerült Nasszer szerepébe lépnie, igaz, ő a vezető nyugati hatalmakkal került szembe. S bár a moszkvai szóvivők az amerikai tévékben is szorgalmazták a tűzszünetet, a Fehér Ház a látványos katonai siker pillanatában a legkevésbé sincs kompromisszumkötő hangulatban — mjként a világháború után Kelet-Európábán, most is a terepen kialakult katonai helyzet határozza majd meg a békefeltételeket...
Bush, persze, úgy távozott a Fehér Ház Rózsa-kertjéből, ahol oldalán Dán Quayle alelnökkel olvasta fel rövid nyilatkozatát, mintha nem hallotta volna a tudósítók utánakiáltott kérdését: „Meg akar szabadulni Szaddám-
tól?” Ám az elnöki szavak kevés kétséget hagytak afelől, hogy — ha Bush embereinek nézete szerint „el nem is kaphatják” a diktátort — olyan megalázó vereséget kívánnak rámérni, ami jószerivel lehetetlenné teszi további uralmát (a keddi The Washington Times hírszerző körökből tudni véli, hogy észlelték Bagdadban azt a két, készenlétben álló repülőgépet, amelyet Szaddám szokott használni, és netán menekülni próbálna vele). Ezért is állapította meg az amerikai államfő, hogy a bagdadi diktátor nemcsak „győzelmet akar csinálni a katonai szétverésből” (feltüntetve a távozást Kuvaitból — Bush itt gúnyosan biggyesztette ajkát — „önkéntes kivonulásnak”), hanem „minden eszközzel megpróbálja megőrizni közel-keleti hatalmának és befolyásának maradványait”. Márpedig ily módon „erőit újracsoportosítva” később újfent „harcba szállna” — jelezte Bush, milyen háborús kimenetelt nem hajlandó megengedni: „Szaddám ebben is kudarcot fog vallani”.
Miként a válság jó féléve alatt hibát hibára halmozott a bagdadi „erős ember”:	ki tudja, miért,
folyvást azt hiszi, hogy még mindig alkudozási helyzetben van, s elég, ha lépésről lépésre enged.
Él


