﻿Ára: 9, 50 forint
S&ús
írta: Pethő Tibor
Az Öböl-háborúban aratott győzelemmel, a nukleáris eszközök kivételével, átrendeződött a katonai bipolaritás korszaka, amely a második világháborút követően alapvetően meghatározta a világhatalmi erőviszonyokat. Az Egyesült Államok 1945-ben az atombomba kizárólagos birtokában a Pax Americana eljövetelében hitt, abban nevezetesen, hogy minden fontos nemzetközi kérdésben végső soron Washington akarata érvényesül majd. Ma már, negyvenhat év tapasztalatainak fényében világossá váltak a számítási hibák. A szovjet atombomba, Kina, Korea, Vietnam. Kialakult tehát a két szuperhatalom által ellenőrzött, s a kölcsönös elrettentés egyensúlyán nyugvó világrend.
A változások első jeleit a 80-as években lehetett érzékelni. A Reagan-kormányzat megkezdte a „stratégiai védelmi kezdeményezés” címén a csillagháborús haditechnika kidolgozását, a Szovjetunióban pedig mind sürgetőbben lépett előtérbe a gazdasági-társadalmi reformok immár halaszthatatlan megvalósításának követelménye. A következmények közismertek. Az Egyesült Államok visszanyerte önbizalmát, világszerte növelte tekintélyét, a Szovjetunió pedig mind mélyebben belebonyolódott a belső átalakítás, a nemzetiségi széthúzás és a gazdasági ellehetetlenülés irdatlan nehézségeibe. .
A múlt év augusztusában az iraki elnök önhitt ostobasága, s a Szovjetunió külpolitikai bénultsága megteremtette a megfelelő alkalmat ahhoz, hogy az Egyesült Államok a nukleáris háború veszélye nélkül a világ jelentős részének erkölcsi és katonai támogatásával a maga javára billentse a mérleget. George Bush, és a körülötte levő stratégiai tervezők zseniálisan megérezték, hogy elérkezett a cselekvés pillanata. Nem igaz, hogy egy erélyes amerikai figyelmeztetés ne térítette volna jobb belátásra az iraki diktátort. De — az akkori amerikai lapok még szemrehányást is tettek diplomáciájuknak — Washington nem fékezte Bagdad urának Kuvait ellenes szándékait. A Szovjetuniónak — hatalma teljében — elegendő lett volna egyetlen komor szemöldökrántás Szaddám Húszéin le-higgasztására. Csak Moszkvát túlságosan lefoglalták a balti fejlemények, s a belső hatalmi küzdelmek.
Ritkán teremt a történelem olyan helyzetet, amelyben egyetlen politikai-katonai központ akarata szabja meg az események alakulását. Ilyen volt a Kr. előtti 49 év, amikor Ceasar légióival átlépte a Rubicont, s elindult a korlátlan hatalom megszerzésének útján, aminek következménye lett az Augus-tus-féle prindpátus és a Pax Rontana. Most a Rubicon átlépését a szárazföldi hadműveletek megindítása jelentette.
Ami magát a háborút illeti, Colin Powell tábornok, a vezérkari főnökök egyesített tanácsának elnöke nyilatkozataiban gyakran idézte Kari von Clausewitz porosz tábornok „A háborúról” című klasszikus művének megállapításait. Nemcsak annak legismertebb axiómáját, miszerint „a háború a politika folytatása más eszközökkel”, hanem az ellenség „gravitációs központjáról” szóló fejtegetéseket is. A napóleoni háborúk tapasztalatainak felhasználásával 1831-ben megjelentetett könyv nem az egyes
hadműveletek kidolgozására és vezetésére ad recepteket a parancsnokoknak, hanem a katonai vezető elméjét, gondolkodásmódját befolyásolja, hogy megértse a háború mibenlétét, valódi természetét. Clausewitz szerint a dolog lényegét tekintve a háború az akaraterő és a morál összecsapása elsődlege-
sen.	Az igazi hadszíntéri parancsnok az ellenség erkölcsi tartását zúzza szét hadseregének megsemmisítésével. A cél mindig az első, s a második csak ennek eszköze.
A háborúban három elem játszik döntő szerepet: a kormány, amely meghatározza a háború célját, a hadsereg, amely azt valóra váltja és a nép, amely az előbbi kettőt támogatásáról biztosítja. Az ország politikai vezetésének kell elhatároznia, hogy milyen legyen a háború: abszolút, azaz totális, amelynek célja az ellenség teljes megsemmisítése, vagy korlátozott, mely esetben elegendő a meghatározott terület elfoglalása.
Most a Sivatagi Vihar százórás szárazföldi villámháborúja után nem kevesen kérdezik: helyénvaló-e megállni az Eufrátesznél és megelégedni a korlátozott háborús céllal, Kuvait felszabadításával? Az ENSZ Biztonsági Tanácsának döntései erre adtak felhatalmazást a katonai koalíciónak, s ha a fegyvernyugvást új körülmények nem zavarják meg, akkor az Egyesült „Államok és szövetségesei bölcs önmérséklettel a jövő szilárdabb nemzetközi rendjét teremthetik meg. Ugyanis nemcsak a középkeleti térség helyzetéről, hanem minden további függő kérdés rendezéséről is szó van. És a Biztonsági Tanácsban kialakult egyetértésről.
Az Egyesült Államok jelentős tekintélynövekedéssel került ki a háborúból, de így az ENSZ és a Biztonsági Tanács is. A Szovjetunió hasonló hibát követett el, mint 1950-ben, amikor a koreai háború ügyében távol maradt a Biztonsági Tanács sorsdöntő üléséről, s így a Koreában lévő egységek ENSZ-zászló alatt harcoltak. Most — bár Kuvait teljes felszabadítása mellett voksolt a BT-ben — békejavaslatával elkésett. A tempóveszteségért a diplomáciában büntetőkamat jár. Ami még elfogadható lett volna január 16-a előtt, az már nem volt tárgyalási alap február közepén.
lágrend (Bush elnök megfogalmazása) kialakítása szerepel. Ebben ismét felértékelődik a közép-kelet-európai térség. Egy kis ország, mint hazánk elsősorban konstruktív javaslatokkal, a geopolitikai és geo-stratégiai helyzet adta kezdeményezésekkel, a Varsói Szerződés katonai szervezetének felszámolásával létrejött szélesebb diplomáciai mozgástér kihasználásával járulhat hozzá hasznosan az új rend megszi vezéséhez. Az Öböl-háború bonyolult viszonyai között országunk helyesen mérte fel a szükséges és a lehetséges tennivalókat. Kezdettől fogva a jó oldalra állt — ennek gyakorlati bizonyítékát is adta az orvoscso-port kiküldésével, a magyar légtér használatának engedélyezésével. Ugyanakkor ügyelt a közel- és közép-keleti korrekt kapcsolatok megőrzésére, sőt fejlesztésére (Szaúd-Arábia) is. Elengedhetetlenül szükséges most a kialakulóban levő helyzet régi és új elemeinek mélyreható elemzése.
A szövetségesek ma tisztázzák Irakkal a tűzszttneti feltételeket
Bush: üss Egyesült Államok kiveszi részéé a közel-keleti béketeremtésből
A külpolitikai helyzet
LELKES HANGÜ KOMMENTÁROKBAN üdvözölte az Irak fölött aratott győzelmet pénteken az amerikai sajtó, amely egybehangzóan domborítja ki George Bush sikeres vezető szerepét, és érzékelteti, hogy ezzel az elnök valószínűleg megalapozta 1992-es újjáválasztását is. Az elemzések nem fukarkodnak az elismerő szavakkal, s ugyancsak egyöntetűen hangsúlyozzák, hogy Amerika a gyors, fölényes és kevés emberáldozatot követelő győzelemmel végre megszabadulhatott a vietnami háború nyomasztó emlékétől. A közvélemény elejétől kezdve támogatta a hadviselést, a katonákat, akiknek korszerű felszerelése utólag, ám annál fényesebben igazolta a nyolcvanas évek elejének óriási hadikiadásait. A The Wall Street Journal legfontosabb tényezőként arra mutat rá, hogy a politikai vezetés ezúttal minden támogatást megadott a hadseregnek, és rábízta a cselekvést. A már-már eufórikus vélemények sem hiányoznak. A konzervatív republikánus Enterprise Intézet egyik vezetője „új amerikai évszázad” felvirradá-sáról beszélt. Ben Wattenberg a történelem legbefolyásosabb nemzetének tekinti az amerikait: „megvertük a totalitáriusokat a szélsőjobbon, azután a szélsőbalon, most meg a banditákat — s mindezt ötven év alatt”. A The New York Timesban a kaliforniai egyetem egyik tanára ugyanakkor óv attól, hogy a Fehér Ház „a hidegháború nukleáris mili-tarizmusa helyére a csúcstechnika-militarizmust állítsa”. A hírmagyarázók egyetértenek abban, hogy az Öböl-háború jelentékenyen megnövelte az ENSZ mozgásterét, de megterhelte az Egyesült Államok kapcsolatait Japánnal és Németországgal, és persze a Szovjetunióval.
A LAPPANGÓ NÉZETELTÉRÉSEK ellenére szívélyes légkörben tárgyalt washingtoni vendéglátójával a német külügyminiszter. Gen-scher a nemzetközi jog diadalát méltatván, arra hívta fel a figyelmet, hogy a feladat most a békés, társadalmi igazságon alapuló közel-keleti rendezés. Bonn a gazdag olajtermelő országok pénzéből egyfajta „Mar-schall-tervet” szorgalmaz, amely mérsékelhetné az arab államok jövedelemviszonyai közötti óriási különbségeket. Rövid televíziós nyilatkozatában a francia államfő is „mindenki számára igazságos" közel-keleti béke megteremtését sürgette, méghozzá az Egyesült Nemzetek keretei között. A mértékadó francia lapok egyébként szinte valameny-nyien azt hangoztatják, hogy a rendezésben Párizsnak nagyfokú önállóságról kell tanúbizonyságot tennie, s el kell érnie, hogy a tárgyalásokon elsőbbséget kapjon a palesztinkérdés. A Les Echos általánosítva állapítja meg: ahhoz, hogy a Nyugat szavahihető maradjon az arab világban, véglegesen meg kell oldani az izraeli—palesztin válságot és Libanon problémáját. Több párizsi újság csak azt fájlalja, hogy a villámháború nem tüntette el a politikai porondról Szaddám Huszeint, akinek amúgy hírszerzési értesülések szerint vészesen megcsappant a hatalma. Kuvait washingtoni nagykövete Bushsal folytatott pénteki eszmecseréjéről távozóban úgy fogalmazott, hogy a diktátor „előkészületeket tett Irak gyors elhagyására". James Baker pedig egy Húszéin felelősségre vonását firtató kérdés elől kitérve, csupán annyit jegyzett meg német kollégája oldalán, hogy Washingtonban nem gyászolnák az iraki elnököt, ha lemondana. A péntek délutáni Le Monde jól értesült algériai forrásokra hivatkozva, már azt is megszellőztette, hogy Szad-dámnak bizonyos feltételek mellett az észak-afrikai ország hajlandó lenne menedéket nyújtani. Az egyiptomi Al Ahram ezzel egyidejűleg elképzelhetőnek találta, hogy néhány napon belül iraki ellenzéki kormányt hoznak létre a dél-iraki Bászrában. Közben a kuvaiti kabinet több tagja is visszatért hazájába, a brit védelmi minisztériumban pedig bejelentették — majd sajtóértekezletén Bush is megerősítette —, hogy szombaton szövetséges és iraki parancsnokok első ízben tárgyalnak a fegyverszünetről, mindenekelőtt a szövetséges hadifoglyok és elhurcolt kuvaiti állampolgárok kiadásáról.	(V. L.)
Aziz az amerikaiak távozását sürgeti Irak déli részéről
170 ezerig terjedő számokról hallani. A szaúdi hatóságoknak nem kis fejtörést okoz a megszökött katonáik sorsa — az ő visszaszolgáltatásuk akár életükbe is kerülhet.
Meglehetősen eltérő időtartamokat jelölnek meg a szövetségesek katonáik hazatérésére. Pierre Joxe, francia védelmi miniszter szerint a francia alakulatok Irak területét napokon belül elhagyhatják. „Egyesek, közülük egy ideig” Szaúd-Aráhiában és Ku-vaitban maradhatnak. London szerint a brit katonák kivonása a térségből akár egy évig is eltarthat. Washingtonban eddig csak a hazatérés kezdési időpontjáról nyilatkozatak, mondván, hogy az a jövő hét előtt nem kezdődik meg.
A Le Monde című tekintélyes párizsi lap pénteken közölt értesülése szerint Húszéin talán napokon belül Algériába menekül. A lap úgy tudja, hogy az iraki elnök a tűzszünet életbe lépte előtt néhány órával keserűen megállapította, hogy a szovjetek „ejtették” őt, és megérdeklődte Algériától, adna-e neki menedéket. Algéria erről közvetítők útján tárgyalt a koalícióval, s feltételesen igent mondott.
Algéria ENSZ-magykövete pénteken cáfolta, hogy Szaddám Húszéin iraki elnök menedékjogot kért volna az algíri hatóságoktól. Atoderrahnaim Benfid a Georgia állambeli Atlantában nyilatkozott Újságíróknak, és leszögezte: álhírről van szó.
Pénteken este a TF—1 francia televízió is azt jelentette, hogy az algériai hírügynökség hivatalos cáfolatot adott ki a Le Monde híréről.
A The Washington Times című amerikai lap úgy tudja, hogy az amerikai kormányzat a nyilvánosság elől napok óta rejtőzködő iraki elnök szökési kísérletétől
MEGVÁLTOZIK AZ MSZP STRATÉGIÁJA
azt követően, hogy az SZDSZ taktikát váltott legutóbbi küldöttgyűlésén. A parlamenti pártokról, az ellenzékről és a kormánykoalícióról beszél Szűrös Mátyás, az országgyűlés alelnöke. (A válság megoldására kellene szövetkezni — 8. oldal.)
CSÖKKENÉS
jellemezte a magyar gazdaságot 1990-ben, s szinte nem volt egyetlen olyan statisztikai mutató sem, amely ne lefelé haladt volna — kivéve a cégalapítások számát. (Ez volt az első igazán szűk esztendő — 9. oldal.)
RÁDIÓ KONTRA RÁDIÖ
A napilapokban megjelent nemrégiben egy nyilatkozat, amelyből kitűnt: a Magyar Rádió környéke sem olyan nyugodt, mint azt gondoltuk. (Vannak-e ellenségek a Magyar Rádióban? — 11. oldal.)
tart. Az újság szerint a Szovjetunió volna az egyik — valószínűtlen — cél, Mauritánia a másik, ahol a lap szerint Szaddám Húszéin családjának egy része már menedéket kapott. A lap arról is tudni vél, hogy Irán jóvoltából mintegy háromezer iraki ellenzéki szivárgott be az országba, hogy megfossza hatalmától az elnököt.
Kuvait bán kutatják a kegyetlenkedőket
Irak veresége után egyre több hír hangzik el Szaddám Húszéin iraki elnök állítólag tervezett meneküléséről, miközben külügyminisztere az amerikai csapatokat „provokációik befejezésére”, és az iraki terület azonnali elhagyására szólította fel. Az Irak-ellenes koalíció szombatra rögzítette a szemben álló felek vezető tisztjeinek találkozóját, hogy megállapodjanak a tűzszünet véglegessé tételében.
A csütörtök reggel óta gyakorlatilag érvényben levő tűzszünetet számottevő incidens péntek estig nem zavarta meg, bár a nap folyamán egyes — kommunikációs csatornáiktól a jelek szerint megfosztott — iraki alakulatok adtak le lövéseket. Táriik Aziz iraki külügyminiszter, röviddel a szombati találkozó londoni bejelentése utón, azzal vádolta az ame-rikaiakakat, hogy Irak déli részén csapaterősítéseket hajtottak végre, és a tűzszünettel össze nem férő támadásokat indítanak. Azonnali távozásra sürgette a csapatokat országából.
A tisztek találkozóján, mint Bush, amerikai elnök még csütörtökön közölté, a koalíció a hadifoglyok és a foglyul ejtett polgári személyek gyors elengedését.
illetve az irakiak által létesített aknamezők helyének megadását követeli. A szövetségeseknek a vitatott adatok szerint is legfeljebb tíz-egynéhány katonája került az iraki hadsereg kezére, amíg azonban kuvaiti hivatalos tájékoztatás szerint 22 ezer kuvaiti polgári személyt hurcolt el az emirátusból. A koalíció kezén levő iraki hadifoglyok számáról rendkívül eltérő adatok vannak forgalomban — 50 ezertől egészen
Az amerikai és a brit hadsereg megkezdte a Kuvaitból kivonuló iraki egységek szűrését: olyan katonákat, tiszteket keresnek, akik a Kuvaitiban elkövetett kegyetlenkedésekkel gyanúsíthatók — adta hírül londoni forrásokra hivatkozva az MTI.
Kuvaitváros legnagyobb kórháza pénteken megnyitotta halottasházát, hogy bárki meggyőződhessen a megszálló irakiak .kegyetlenkedéseiről. A negyvenegy szúrt, lőtt és égési sebekkel borított, megkínzott és megcsonkított tetem azonban csak csekély hányada a kuvaiti polgári áldozatoknak.
Senki sem ismeri a meggyilkoltak pontos számát — mondták a kórház orvosai —, mert az ira-
kiak gyakran az utcán hagyták, vagy ismeretlen helyre (sivatagba, az Öbölbe) szállították áldozataikat. Sok kuvaiti család még mindig keresi egy-egy hozzátartozóját.
Számos tanúja van a kegyetlenségeknek, és sokan élték túl a válogatott kínzásokat, amelyeket főként az iraki titkosszolgálat emberei követtek el. Ezek beszámolói horrorfilmekbe illő borzalmakról szólnak:	megvákításról,
lefűrészelt végtagokról, elevenen megégettetésről, agyeltávolításról stb.
Ugyanakkor egy kuvaiti önkéntes nővér arról számolt be, hogy hazafias kötelességből legalább 22 sebesült iraki katonát ölt meg injekcióval.
Washingtoni tudósítónk tetexjelentésa
Bush „biztos** benne: Bagdad betartja a békefeltételeket
Washington, március 1.
Bush a háborúzárás gondjain túltekintve, már „sokoldalú diplomáciára” és abban Moszkva szerepére számít a közel-keleti válsággócok felszámolására. S bár bejelentette a szombati iraki-koalíciós tábornoki találkozót, ő Is bizonytalan a bagdadi „felállás” megítélésében. „Senkit sem lehet felmenteni a nemzetközi jogi felelősség alól” — közölte pénteki, magyar idő
6zerimt esti ■sajtóértekezletén Bush elnök négyszer is, ám külügyminiszteréhez hasonlóan ő is kitért az elől, hogy válaszoljon a Szaddám Bagdadból való távozásával kapcsolatos kérdésekre, amelyek természetesen Washingtont is izgalomba hozták (bár az ABC tévé jó algériai kapcsolatokkal rendelkező párizsi tudósítója, Pierre Salinger határozottan cáfolta a Le Monde hírét). Az amerikai elnök tehát semmi tápot
nem adott a találgatásoknak, hogy kormánya belefolyna valamilyen nemzetközi erőfeszítésbe a diktátor „kiemelésére”. Busih éppenséggel nyomatékkal szólt az iraki rémtettektől Kuvaitban, és a kínzók számára vészjóslóan elevenítette fel a háborús bűnösök módszeres, „bár hosszan tartó” felkutatását négy évtizeddel ezelőtt. Az mindenesetre .^meggyorsítaná Irak
(Folytatása a 2. oldalon)
ÍMíéM