﻿Három ratifikáció öt helyett
A szovjet parlament vitája a németországi csapatkivonásokról
A. függetlenségre szavastul* a	,
Moszkvában tárggal a brit kormángfö
A külpolitikai helyzet
A DIPLOMÁCIÁRA FIGYEL a VILÁG az öböl-háború befejeződését követően. Irak vasárnap éjszaka hivatalosan is elfogadta a Biztonsági Tanács reá vonatkozó határozatait, és a tűzszüneti feltételeket, ám a kérdés most az, hogy a nagyhatalmak bevonásával kialakítható-e olyan új rend a Közel-Keleten, amely erőegyensúlyt teremt a térségben, s megakadályozhatja az ilyen hatalmas méretű összetűzések kirobbanását. Meglehetősen bonyolult a kép, szerteágazóak az erőfeszítések, igen eltérőek az elképzelések.
Az algériai külügyminiszter a Le Figarónak azt nyilatkozta, hogy rendkívül zavaros korszak következik, mert „olyan háború kezdődött, amelynek még nincs vége, az amerikai hegemónián alapuló, egypólusú világ sokkal veszélyesebb lehet, mint a Moszkva és Washington párviadalából táplálkozó”. Az izraeli külügyminiszter, aki hétfőn Londonba utazott, viszont reményét fejezte ki, hogy a brit kormány támogatja országának azt az álláspontját, amely szerint nincs szükség nemzetközi értekezletre, és a PFSZ nem lehet részese semmiféle békefolyamatnak.
Gorbacsov elnök tanácsadója, Vagyim Zaglagyin kifejtette a La Libre Belgique című lapnak: nem hiszi, hogy az öböl-háború nyomán újra kezdődik a fegyverkezési hajsza, s növelik a szovjet katonai költségvetést. Kifejtette azonban, hogy elemezni kell az iraki vereség tanulságait, egyes fegyverek szerepének a növekedését, mások hanyatlását. Zaglagyin cáfolta egyébként, hogy Gorbacsov törékenynek nevezte volna egyik legutóbbi beszédében a szovjet—amerikai viszonyt. Az elnök — mondta a tanácsadó — azt hangsúlyozta, hogy tovább kell fejleszteni a kétoldalú kapcsolatokat, mert az eddigi haladás „még törékeny”.
A SZOVJETUNIÓ BELSŐ PROBLÉMAIT ecsetelve Zaglagyin kifejezte meggyőződését, hogy a március 17-i népszavazás az ország jövőjéről pozitív eredménnyel zárul majd, de egyes köztársaságokban lehetséges tömeges ellenszavazat. A hét végi észtországi és a lettországi események alá is támasztják Zaglagyin szavait, hiszen mindkét köztársaságban az orosz lakosság nagy lélekszáma ellenére, magas részvételi aránnyal, elsöprő többséggel voksoltak a polgárok a függetlenségre. A várható éles vitákra, netán a zűrzavarra az, Egyesült Államok úgy készülhet fel a legjobban — javasolja Zbigniew Brzezinski —, hogy nem hivatalos képviseleteket állít föl az önállóságra törekvő szovjet köztársaságokban. A volt nemzetbiztonsági tanácsadó a The Washington Postban azt írja — egyetértve a Bush-kormánnyal —, hogy nem célszerű nyíltan szembekerülni a Szovjetunióval, de követhető a tajvani példa, vagyis „amerikai intézeteket” lehetne nyitni a köztársaságokban, amelyek voltaképpen külképviseletként működnének. Brzezinski szerint a népszavazás nem hozhat megoldást a nemzetiségi feszültségekre, viszont a felszínre dobhatja az ellentéteket. Ide kapcsolódik a londoni The Times véleménye is, amely a brit kormányfő hétfőn megkezdődött moszkvai látogatását beharangozván, úgy véli, hogy Gorbacsov az Európai Közösség gazdasági támogatásának a visszaszerzését reméli ettől a találkozótól. „Majornak meg kell mondania Moszkvában, hogy lehetséges a segítség, de csak ha a szovjet kormány tudomásul veszi a Szovjetunió népeinek demokratikus törekvéseit.”
KELET-EUROPA TÁMOGATÁSÁRÓL nyilatkozott egy monacói rendezvényen Raymond Barre. A volt francia miniszterelnök szerint e térségen a Nyugat azzal tud a legjobban segíteni, ha vásárol tőlük, piacot kínál számukra. A tanácskozás résztvevői egyébként kiemelték a regionális kapcsolatok fontosságát, s méltatták a magyar—csehszlovák—lengyel együttműködés kialakulását, a visegrádi találkozót.
(B. M.)
Az észtek és a lettek többsége a kiválás mellett
ges tömbben élnek oroszok, Nar-
Egy kínai
Budapesten
Rést nyitott ismét Peking az ajtaján, amely másfél éve, a Tienanmen téri véres mészárlásokat követően csapódott be újólag. A diáklázadás brutális leverése megdöbbenést és ellenérzést keltett világszerte, s tiltakozásul szankciókat, a diplomáciai kapcsolatok felfüggesztését, a kereskedelmi ügyletek befagyasztását határozták el kormányok, és e negatív megkülönböztetések jórészt ma is életben vannak. A demokratikus kísérlet vérbe fojtása, egyáltalán a szabad szólás lehetőségének a megtiltása szomorú jelképekkel járta be Földünket: a fehér inges diákra célzó tank fotóival, s megrázta mindazokat, akik az erőszaknak minden formáját elítélik.
Visszakanyarodás volt ez Pekingben, ahol — remélni lehetett — valami újfajta erjedés kezdődött 1989 nyarát megelőzően. Kína úgy tűnt, sok mindennel számot tudott vetni, és múlttá tette a maói korszakot csakúgy, mint a nagy vezér hajdanvolt eszméit. Leszámolt a „forradalmi” illúziókkal, a nagy ugrásokkal és a jólét boldogító száz virágával. Racionálisabb alapokon tervezett, főleg amikor a gazdaság átalakításáról volt szó, nyitottabbá tette az életet, amelyet a hatalom korábban milliónyi tilalomfával rakott köMlé. Erjedés indult a politikában, s há nem is jutottak el a többpártrendszer gondolatáig, a vitaszellem erősödött, akárcsak a kritika, s e jó fejlődésnek meghatározója volt a diákság.
A tűrés és a tiltás keskeny mezsgyéjén azonban a vezetés hamar eljutott ahhoz a ponthoz, amelynél már megrettent: esetleg nem lesz képes ellenőrizni az eseményeket, és adott napon lövetett. A fiatal életekkel együtt azonban kimúlt egy friss kísérlet is, s Peking a föllépéséhez még igazolást is látott a kelet-európai változásokban. A lengyel, a magyar, majd a keletnémet, a csehszlovák, de talán leginkább a román fordulatok aggodalmat kelthettek, csakúgy,, mint Gorbacsov próbálkozásai, s a kínai források öntötték az elmarasztaló bírálatokat. A „szocializmus elárulásával” vádolták Moszkvát, és a kis „szateliteket”. E szemlélethez viszonyítva nőtt meg az értéke, hogy az utóbbi időben elhalkultak e vagdalkozások, sőt Peking a kapcsolatok fel-frissítésén fáradozik. E törekvés részeként látogatott öt napra Pekingbe a szovjet kommunista párt második embere — nem elhanyagolhatóan a közel-keleti új helyzet megvitatására —, és indult európai körútra a kínai külügyminiszter. Csien Csi-csen Varsóból érkezett Budapestre hétfőn, s a felkeresendő országok sorrendje sem lehet véletlen.
Feltételezhető ugyanis, hogy Kína ismerkedni akar azzal az új szemlélettel, amely e két országot is meghatározza napjainkban, s e barátkozás esetleg elvezethet ahhoz, hogy Peking a korszerűbb társadalom gondolatával is megbarátkozik. Az érdekei ugyanis ebbe az irányba terelik, s nemcsak gazdasági téren. Az új világrend alakulásával ők sem mulaszthatják el a milliárdos nagyságuknak a kifejezését, a „kínai nagyfái” mögül azonban aligha kapcsolódhatnának bele a világ áramlataiba.
Zslgovlts Edit
(Tudósítónktól)
Vasárnap Litvániához hasonlóan, Lettországban és Észtországban is referendumot tartottak. Tallinnban a kérdést így fogalmazták meg: akarja-e az Észt Köztársaság állami függetlenségének és önállóságának a helyreállítását? Míg Rigában ez szerepelt a kérdőíveken: ön a demokratikus és államilag független Lett Köztársaság mellett van?
Mindkét köztársaságban a szavazáson részt vevőknek az elsöprő többsége igennel válaszolt. Magas volt a részvételi arány: Észtországban a szavazásra jogosultaknak a 84, Lettországban a 89 százaléka járult az urnák elé, s az utóbbiban 73, az előbbiben a 77 százalékuk szavazott igennel. Ezek az arányok jóval magasabbak, mint a két balti köztársaságban az őslakosság aránya, vagyis az orosz anyanyelvűek közül is sokan szimpatizálnak az önállósági törekvésekkel. Észtország észak-keleti részén, ahol egysé-
A Szovjetunióban, s a harmadik világban tapasztalható feszültségek miatt az amerikai kormány a korábbinál immár
va városában a lakosság egynegyede, Szillamjaéban pedig negyven százaléka válaszolt igennel.
Arnold Rüütel, az észt parlament elnöke az eredmények ismeretében kijelentette, hogy bár a referendumnak nincs jogi ereje, de a köztársasági Legfelső Tanácsnak mindenképpen figyelembe kell vennie a nép akaratnyilvánítását.
Ugyanakkor a magas részvételi arány és az orosz nyelvű lakosság megoszlása a március 17-i országos népszavazás előtt komoly nyugtalanságot okozhat a Kremlben. Az országos referendumon egyébként, ha valamely köztársaságban a többség a szövetség fenntartása ellen szavazna, akkor a kilépési törvény értelmében újra urnák elé kell szólítani az ottani lakosságot. Ebből a szempontból viszont a balti végeredmények „szükségesek, de nem elégségesek”.
kevésbé hajlik a csúcstechnológia kiviteli korlátozásainak enyhítésére, de törekvéseiben
szembekerül európai szövetségeseivel.
A viták miatt halasztották el a COCOM- — a katonai célra is felhasználható termékek, technológiák kivitelét ellenőrző testület — múlt heti párizsi ülését. A 16 országot tömörítő bizottság magas szinten legkorábban áprilisban ül csak össze. A késedelem érinti Magyarország és társai érdekeit is, mivel reményeik szerint hamarosan lényegesen enyhültek volna a korlátozások. Az elmaradt párizsi ülésen jelentősen csökkentették volna a korlátozásokat többek között számítógépek, hírközlési berendezések eladására a közép-kelet-európai országoknak és a Szovjetuniónak. A magyar kormánynak oka volt bízni abban, hogy önként vállalt
Három teljes jogú igen és két elvi jóváhagyás, amelyek véglegesítését a kérdéses dokumentumok kiegészítésének kell megelőznie — ezzel zárult az 1990. szeptember—novemberében	kö-
tött szovjet—német szerződések ratifikációjának az első fordulója a Legfelső Tanácsban. A szovjet parlament az öt megállapodás közül hármat ratifikált: a Németországgal való viszony végleges rendezéséről, a jószomszédságról, a partnerségről éá együttműködésről, valamint a széles körű gazdasági, ipari, tudományos és technikai együttműködésről szóló egyezményeket. A képviselők egyelőre csak elvben hagyták jóvá a két további dokumentumot, amelyek közül az egyik a szovjet csapatok ideiglenes németországi tartózkodását és tervszerű kivonását, a másik pedig átmeneti intézkedést rögzít.
Az utóbbiakkal kapcsolatban Arkagyij Maszlennyikov parlamenti szóvivő a TASZSZ-nak azt nyilatkozta, hogy a szovjet csapatok jelenlétének és kivonásának feltételeivel kapcsolatos „technikai kérdéseket” kell még kölcsönös alapon kidolgozni. A dokumentumokat a parlament nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó bizottsága vizsgálja felül és terjeszti, előreláthatóan két hét múlva elő, ratifikálásra.
A szovjet parlament az egyezmények előterjesztését követően zárt ajtók mögött vitatta meg azokat, s a szokatlan lépés is jelezte, hogy heves vita folyhatott a megállapodások körül. Az elmúlt hetekben Gorbacsov többször is kapcsolatba lépett Kohllal, s a telefonbeszélgetésekről kiadott hivatalos közleményekből is kivehető volt, hogy a központi kérdést a szerződések ratifikálásával szembeni erős szovjet konzervatív nyomás jelentette. Jellemző, hogy a parlamenti vitát megelőzően szombaton Nyi-kolaj Petrusenko ezredes, a konzervatív Szojuz képviselőcsoport egyik befolyásos vezetője a Szov-jetszkaja Rosszijában kijelentette: a ratifikálás megszavazása ellen szólít fel, mivel szerinte a szerződések nem egyenlően előnyösek mindkét fél számára, a német érdekek egyértelműen túlsúlyba kerültek. S kiemelte a szovjet csapatok kivonásával kapcsolatos kérdéseket. Aligha lehet véletlen, hogy éppen hétfőn közölt egy interjút a TASZSZ Vlagyimir Zsurbenko vezérőrnaggyal, a szovjet vezérkari főnökség magas rangú parancsnokával, aki a szovjet katonák de-
exportellenőrzési rendszere alapján hamarosan általában kikerül a COCOM-listák érvénye alól.
Lapjelentés szerint az amerikai kormány a szovjet politikai és gazdasági feszültségek, valamint a háború tanulságai, a korszerű, részben tömegpusztító fegyvereknek a harmadik világiban való gyors továbbfejlesztése miatt szeretné továbbra is szigorúan korlátozni az exportot. E törekvés szöges ellentétbe került európai szövetségeseivel, elsősorban Németországgal és kérdés, sikerül-e megállapodni a következő ülésen. Az új washingtoni álláspont aggasztja az amerikai üzleti köröket is, mert attól tartanak, hogy vetélytársaik megelőzik őket — írta a The New York Times.
ZSÁKUTCÁK
ÉS VARGABETŰK NÉIKÜL
polgárosodhatnak végre majd mind szélesebb rétegek. A külső körülményeket nézve nem lehetünk igazán optimisták.
(Polgárosodni — de lehet-e?
—	7. oldal)
AZ ÉRTELMISÉG TELJES MEGSEMMISÍTÉSÉRE
törekedtek a jugoszláv partizánok, hogy aztán a vezetés nélkül maradt magyarságot megfélemlítsék. (Mindszenty feltáró levele a szörnyűségekről — 8. oldal)
MOHÓN
ÉS ERKÖLCSTELENÜL
használja fel pozícióit vagyonszerzésre az új elit. A kárpótlásitörvény-javaslat	mögött
ilyen küzdelem is rejtőzik.
(Tulajdonosokra várva — 9, oldal)
HOGYAN ÁLLUNK, MERRE TARTUNK?
—	tette fel a kérdést az írószövetség Móricz Zsigmond Köre a nemzet állapotáról szóló vitairatában januárban, lapunk hasábjain. A reflexiókból közlünk egy csokorrava-lót. (Hozzászólások — 10. oldal)
>3.Moszkvai tudósítónk telexe,
A német szerződések egy részét ratifikálta a szovjet parlament
zertálásával kapcsolatos kérdések rendezetlenségét fejtegette. Jelenleg 221-en szöktek Németországba a nyugati hadseregcsoportból, közülük 151 tiszt és sorkatona, a többi családtag és katonai alkalmazott. Kiadatásuk megtagadása negatív hatással jár a kétoldalú kapcsolatokra és „további nemkívánatos következményekre vezethet” — hangsúlyozta figyelmeztető éllel Zsurbenko.
A parlamentben Julij Kvicinsz-kij külügyminiszter-helyettes — aki bonni nagykövetként jelentős szerepet játszott a németkérdés megoldásának előkészítésében — arra emlékeztetett, hogy a megállapodások végérvényesen rögzítik Németország határait. (Vagyis a kalinyingrádi terület, a volt Kö-nisberg és környéke többé nem kerülhet szóba a két ország között. A jószomszédságról szóló szerződés, hangoztatta Kvicinsz-kij, a „főútvonalat jelenti a jövőbe”, a kétoldalú együttműködés legkülönbözőbb formáit kínálja a Szovjetuniónak. Alekszander Dzaszohov, a parlament külügyi bizottságának az elnöke — s egyben az SZKP KB titkára — ugyancsak ratifikálásra ajánlotta
Bonn örül és nem izgul
Bonnból jelenti az MTI: Bonnban hétfőn este pártállástól függetlenül mindenki üdvözölte, hogy Moszkvában a szovjet Legfelső Tanács — más megállapodások mellett — ratifikálta a német újraegyesítés külpolitikai kereteit rögzítő „kettő plusz négyes” szerződést.
Németország, Nagy-Britannia, Franciaország és az Egyesült Államok törvényhozása már 1990-ben lezárta a ratifikálási folyamatot. A szovjet lépéssel, a ratifikációs okmány letétbe t helyezésével az egységes Németország jogilag is százszázalékosan szuverén ország, bár szuverenitását a négy győztes nagyhatalom már október 3-a, a német újraegyesülés előtt biztosította azzal, hogy lemondott németországi különleges jogainak gyakorlásáról.
Kohl kancellár hétfőn este a ZDF televízióban szinte figyelemre sem méltatta a riporternek azt a kérdését, hogy a Szovjetunió, a szovjet parlament a csapatkivonási szerződésnek csupán a „helyeslésével” nem tart-e meg ütőkártyát a kezében.
A kancellár örömének adott hangot, és egyebek között arra hívta fel a figyelmet, hogy a „múlt árnyai éppen abban az esztendőben tűnnek el, amely a Szovjet-
a képviselőknek a dokumentumra, ám felmérve az ellenkampány erejét, megjegyezte: a tárgyalások menetét és a szerződések előkészítését a parlament nem tudta kellőképpen ellenőrizni, mivel a német egyesülés „kozmikus sebességgel” ment végbe.
A szovjet csapatkivonással kapcsolatos dokumentum ratifikálásának elhalasztása ismét a konzervatív ellengőz nyomásáról tanúskodik. Ebben a légkörben fokozott jelentősége van John Major brit miniszterelnök moszkvai látogatásának. Az angol kormányfő Gorbacsov első magas rangú nyugat-európai tárgyalópartnere a tavaly novemberi párizsi találkozó óta. Moszkvában Major első útja előtt azt emelték ki, hogy a brit vezetés „következetesen támogatja” a szovjet politikai reformokat, s a thatcheri hagyományok folytatását várják a Downing Street új lakójától is.
Major kedden széles körű tájékozódást folytat a szovjet vezetők körében: Gorbacsov mellett Pavlov kormányfővel és Jazov honvédelmi miniszterrel is találkozik.
(lambert)
unió elleni német támadás ötvenedik évfordulójára esik”.
A német kormány székhelyén nem tápláltak ugyan komolyabb kétségeket afelől, hogy a „kettő plusz négyes” szerződés végül is „átmegy” a moszkvai parlamenten: mégis, az utóbbi napok egyes szovjet nyilatkozatai feltűnést keltettek, a csapatkivonási szerződés „helyeslését” szépséghibának tartják.
EK-scgély Moszkvának
Brüsszelből jelenti az MTI: Az Európai Közösségek Miniszteri Tanácsa hétfői ülésén zöld utat adott a közösség bizottságának a Szovjetuniónak szánt 400 millió ECU-s (560 millió dolláros) technikai segítségnyújtás előkészítésére. A decemberben Rómában, a tizenkettek csúcsértekezletén megajánlott támogatást januárban a balti események nyomán fagyasztották be.
Egyetértettek abban, hogy a második fél évben az érdekelt közép-kelet-európai országok részvételével rendezzenek erről értekezletet. Addig a nagykövetek tanácsa és az amellett megalakítandó magas szintű csoport elé utalták a tervet.
Maggarország is szenvedő alang A nemzetközi feszültségek miatt késik a rOCOM-könnyítés