﻿Ára: 9, 50 forint
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
SZERDA 1991. március 6. LIV. évfolyam 55. szám
Mániák
Nem tűnt még fel a T. Háznak, hogy a sajtó a pluralizmusban tobzódik? Első számú hírforrásának az Országgyűlést tekinti az üléstermekkel, folyosókkal, a kormányhivatalokkal egyetemben, ide értve a képviselői irodákat és a parlamenti pártok központjait is. A média ugyanis azzal áltatja magát, hogy az Országgyűlés minden közérdekű kérdést összegyűjt, hogy itt székel a pluralizmus és zajlik az élet, cselekmény cselekményt követ. Izgalmasak a viták, ha olykor elfajulnak is.
Nos, előbb-utóbb kitetszik, hogy a Parlament és környéke nem a világ, a gótikus épületen kívül van élet, sőt közélet is. A falakon belül a cselekmény sem mindig valódi. Egyes történéseket az újságírói fantázia változtat cselekménnyé, miként konfliktussá alakítja a nem egyező véleményeket is. Megvilágosodik, hogy a társadalom nem, szavazókra és hallgatag többségre tagozódik■ A T. Ház vitái jobbára csak születésük idején érdekesek, de ahogy nőnek, terebélyesednek, egyre unalmasabbá válnak. Az a tévénéző, aki kivárja egy disputa végét, hogy megérje az igazság — saját igazsága — győzelmét, csak akkor nem csalódik, ha a legnagyobb kormánypárttal ért egyet. Egyébként bármily megalapozott és meggyőző az előterjesztéssel szemben álló érvelés a „hangos többség” legfeljebb néhány apró módosítást fogad el. A szavazógépezet dönt. Rögeszmévé vált ugyanis, hogy presztízsveszteséget okoz más igazának elismerése. Ha a felületes döntés kudarcot fiadzik, annak a pártállam és az ellenzék az oka. Az ellenzéknek pedig az a rögeszméje, hogy a mostani járatlan úton nem akadna el, nem bukdácsolna az autó, ha ő ülne a kormánynál.
Egyébként tagadhatatlan fejlődés az, amit laptársunk jelmondatává választott: „a vélemény szabad”, A hatalomnak ellentmondhatnak és bírálhatják. Minden következmény nélkül. Kétszeres értelemben. Az ellenvéleményt nem torolják, és nem szívlelik meg. A showman-ekről szólva: őket az írott, de legfőképp az elektronikus sajtó formálta. Fellépésük eleinte szórakoztató volt, de elfáradtak, képtelenek megújulni, és ezért fárasztanak is. Nem tudnak kilépni a skatulyából, illetőleg saját rögeszméik fogságából.
Egyiknek-másiknak megváltozott a külseje is. Aki azelőtt joviális, mosolygós volt, most szúrós szemekkel, merev arccal néz körül leszűkített világában. Hol van már a tomboló taps, amellyel kitörését fogadták? A tévéközvetítésnek köszönheti, hogy megjelenésével is versenyez. S ha nem ér el helyezést, mondanivalójának kisebb a hatása. A közvélemény-kutatás népszerűségi listáján a jóarcú politikusok kerültek az élre, akiknek a vonásai belső harmóniáról, humorérzékről, nyugalomról és őszinteségről vallanak, és politikai stílusuk, jártasságuk is megfelel a külsejüknek.
A média és a parlamenti pártokra szűkített pluralizmus mézes hónapjai a végéhez közelednek. Az újságírók felfedezik az önkormányzatokat — amelyek nem voltak, hanem lesznek — és a társadalmi tömörüléseket, mint a nagypolitikába nem való, vagy az onnan kihullott érdekek, érdeklődések, közös állapotok fórumait. Mintegy bizonyítva az egysíkú emberkép tarthatatlanságát.
Aki nem akarja elszürkíteni az életet, az a pluralizmust nemcsak pártokban és politikai véleményekben, a másságot nemcsak devianciákban fejezi ki, hanem a három dimenziós és sokfelé nyitott ember életmódjában és törekvéseiben is, az emberben, aki azonos és különbözik.
Kovát*. Judit
A	brit kormányfő a Kremlben
Gorbacsov elképzelhetőnek tartja a Baltikum függetlenségét
Ssaddám visszavonta a megszállási törvényeket9 és mind több iraki városra terjed ki a lázadás'
\ külpolitikai helyzet
AZ ÜRltÖfcSZAK FEGYVEREI ÉS SOK EZER ÉV stratégiai fogásai egyaránt szerepet játszottak az öböl-háborúban — vonják le a tanulságot az elemzők, akik megállapítják, hogy a hadműveletek elején a szövetségesek veszélyes mértékben ki voltak téve az iraki támadásnak, mivel a koalíció nem rendelkezett megfelelő tengeri és légi mentesítő kapacitással. A „potenciális Szaddámok” megtanulhatták, hogy nem adhatnak hat hónapot az ellenségüknek az előkészületekre, és a modern hadviselés elképzelhetetlen megfelelő légvédelem nélkül, mondotta a Pentagon egyik vezető szakértője. „A következő hadsereg, amellyel szembe kell szállnunk, eredményesebben fog harcolni, vagy sehogyan sem” — tette hozzá. Az öböl-háború minden bizonnyal úgy vonul majd be a hadtörténetbe, mint a csúcstechnológiai eszközökkel vívott harc egyik korai kísérlete — a pilóták szemszögéből folytatott háborúként, amelyben „intelligens bombák” semmisítik meg a célpontokat. Ugyanakkor e háború azt is bizonyította, hogy még mindig a klasszikus katonai koncepciók a legjobbak — vélekedett Trevor Dupuy hadtörténész, az iraki hadműveletek avatott ismerője. „Norman Schwarzkopf, a szövetséges erők főparancsnoka az ókori görögök által is ismert félrevezetési taktikát is alkalmazta, méghozzá rendkívül eredményesen” — állapította meg Milnor Roberts nyugalmazott hadseregtábornok, aki megjegyezte: a szövetségeseknek sikerült egy dél-kuvaiti partraszállási és közvetlen szárazföldi hadművelet előkészületeinek látszatával „lecövekelni” az iraki hadosztályokat, miközben nyugat felől, az iraki sivatagon keresztül bekerítő hadműveletben támadták meg az ellenséget. A legkomolyabb tanulságot azonban a szakértők abban látják, hogy az Egyesült Államok nem volt képes nagy mennyiségű fegyvert és jelentős számú katonát gyorsan a térségbe irányítani. Fönnállt annak a veszélye ily módon, hogy Szaddám kihasználja a rendelkezésére álló hónapokat, és az iraki vezető akkor még megszerezhette volna a szaúdi repülőterek és kikötők fölötti ellenőrzést. „Nem lett volna erőnk megakadályozni egy második Dun-kerque-t, ha Szaddám október előtt dél felé nyomul — jegyezte meg William Odom nyugalmazott hadseregtábornok, a Kudson Institute nemzetbiztonsági kutatócsoportjának a vezetője. „Szaddám ebben hibázott, nekünk meg szerencsénk volt", tette hozzá.
A RENDEZÉS MIKÉNTJÉN van ezek után a hangsúly, és a vélemények megoszlanak abban, vajon Szaddámmal vagy nélküle lehetne a legmegnyugtatóbban megszilárdítani a háború utáni helyzetet a térségben. Magas beosztású amerikai tisztségviselők hangoztatják, „el tudnák viselni”, ha Szaddám Húszéin továbbra is hivatalban maradna, ám Iraknak keményebb békefeltételekre kell számítania, ameny-nyiben a diktátor nem adja át a hatalmat. Helyzete amúgy is kétséges, miután ellentmondó értesülések érkeznek az iraki belső mozgásokról. Egyes jelentések szerint a déli, síiták lakta részeken iszlám töltetű zavargások zajlanak. A jordániai és amerikai közlésekkel ellentétben viszont a bagdadi rádió anyagaiból az derül ki, hogy Szaddám szilárdan kézben tartja a hatalmat, állítólag a fővárosba rendelt két gépesített dandárt a török, illetve az iráni határ mellől. Az iraki vezetés attól tart, ha föllángolnának a harcok, akkor a szövetségesek esetleg megtámadják Bagdadot. A tanulságok és a következtetések levonásával egy időben javaslatok is születnek a jövőről. A többi között De Michelis olasz külügyminiszter azt indítványozta, hogy Helsinki típusú értekezleten tárgyaljanak a közel-keleti rendezésről, valamennyi érdekelt ország részvételével. Elgondolása szerint Izraelnek a palesztinokat is magában foglaló fórum elfogadásában, az arab államoknak pedig Tel-Aviv elismerésével kellene megváltaniuk a belépőt a tárgyalásokhoz. Az újszerű megközelítés szerint Európának Amerika mellett döntő szerepet kellene vállalnia az egyeztetésekben, és értelemszerűen nagyobb súlyt kapnának az arab szövetségesek a közel-keleti egyensúly megteremtésében.	(Zs. E.)
3losakeai tudósítónk telexe
Major a Nyugat újkeletű aggodalmáról
Moszkva, március 5.
Mióta a litvániai véres vasárnapot követően a Szovjetunió és a Nyugat kapcsolatai hűvösebbre fordultak, Jdhn Major brit miniszterelnök volt az első magas rangú nyugat-európai vendég Moszkvában. Rövid, egynapos munkalátogatásán a londoni látogató igen zsúfolt programot bonyolított le: kora reggel a balti köztársaságok moszkvai képviseleteinek vezetőivel találkozott, majd radikális szovjet közéleti személyiségekkel cserélt eszmét. Ezt követte programjának hivatalos része, tárgyalásai Gorba-csovval, majd a közösen eltöltött díszebéd. Délután Major Pavlov miniszterelnökkel és Jazov honvédelmi miniszterrel is találkozott, és nemzetközi sajtóértekezletén jelezte, hogy Eduard Se-vardnadzéval is megbeszéléseket folytat.
Nem is olyan régen még a magas rangú vendégek különprog-ramjaira, szovjet ellenzékiekkel folytatott találkozóikra hűvösen reagáltak .Moszkvában, most viszont lgnatyenko szóvivő normális jelenségnek minősítette a Baltikum képviselőivel lezajlott
jón, jelezte Major. S megemlítette azt is, hogy biztosította Gor-bacsovot: „Mi nem kívánunk állandóan csapatokat állomásoz-tatni” az Öbölben. Egyetértés mutatkozik atekintetben is, hogy mindkét fél nemkívánatosnak tartja tömegpusztító fegyverek exportálását a térségbe, és más katonai eszközök szállításával kapcsolatban is óvatosságra int.
Major lojális vendégnek bizonyult. Amikor az újságírók arról kérdezték, hogy nem okozott-e károkat a háború során folytatott szovjet magatartás, a békeoffen-zíva Moszkva és a Nyugat kap„-csolatainak, a kormányfő arra hivatkozott: a Szovjetunió támogatta a BT határozatait, s ez a fő. „Ügy gondolom, hogy mai tárgyalásaink jellege, s az, hogy meghívtam Mihail Gorbacsovot Nagy-Britanniába, ő pedig engem a Szovjetunióba — ugyancsak azt mutatja: jók a kapcsolataink.” S megkerülte a londoni vendég azt a kérdést is, hogy most biztosabb-e Gorbacsov politikai túlélésében, mint elutazása előtt. Mindössze arra utalt, hogy Gorbacsov „nagyformátumú politikus”, súlyos egyéniség. Nem volt hajlandó nyilvánosan kritizálni Pavlovot sem a nyugati bankárok összeesküvésének vádjáért. Részletes megbeszéléseiken arról volt szó, hogyan képzelik el a Szovjetunióban a reformok folytatását, maradt az általánosságok szintjén Major.
Két problémakör kapcsán viszont érzékeltette, hogy a Nyugat újkeletű aggályait is tolmácsolta a szovjet fővárosban. Az
egyik az európai hagyományos fegyverek és fegyverzetek terén érzékelhető szovjet visszalépésekre vonatkozik, amelyek Jazowal folytatott tárgyalásainak is a középpontjában álltak, s amelyekkel kapcsolatban Gorbacsov a megoldás „intenzív keresését” ígérte. (Szovjet részről, mint a TASZSZ tájékoztatójából kiderül, ezen észrevételekkel a NATO megerősödésével kapcsolatos moszkvai aggodalmakat állították szembe.)
Major a saját, s a Nyugat „csalódásáról” is szólt Gorbacsovnak a januári baltikumi eseményekkel kapcsolatban, míg a szovjet vezető „vitatott néhány, Nyugaton elhangzott nyilatkozatot”. Továbbá utalt „azokra a nehézségekre, amelyekbe ütközik”. A brit kormányfő szerint Gorbacsov kijelentette: hisz abban, hogy az alkotmányos folyamat lehetőséget ad ezen. problémák megoldására, s ha ezek a köztársaságok ilyen útra lépnek, akkor „lehetséges eredménnyé válik a függetlenség”. Major, aki a balti képviselőkkel folytatott eszmecseréin a függetlenségi törekvések támogatásáról biztosította őket, üdvözölte a szovjet elnök szavait.
A két vezető hosszas ismerkedő tárgyalásait lgnatyenko „nagyon jóiszándékúaknak és nyíltaknak” minősítette. Besszmert-nih külügyminiszter pedig a szovjet és angol vezetők közötti hagyományos jó kapcsolatokat „stabilizáló faktorként” emlegette. „Egyre inkább valódi európai hatalommá válunk, s aktívan meghatározzuk európai érdekeinket,
NEM MŰKÖDTETI A VÁROS KÓRHÁZÁT
némelyik önkormányzat, mert nincs pénze rá. Mi lesz az egészségügyi ellátással a társadalombiztosítás reformjáig?
(Eltartókra várva — 6. oldial)
AZ ÁlLAM-
BIZTONSÁGIAKTÓI JÖTT
jelöltet javasolta az országos főkapitány Nógrád megye rendőrségének élére. Ma nevezik ki a megyék főkapitányait. (Botrányok, parancsok, vélemények — 8. oldal)
ÁTVILÁGÍTJÁK A PANNÓNIÁT,
tőkebefektetőket keresnek a vállalatnak a tanácsadó cégek, a J. P. Morgan és a Magyar Külkereskedelmi Bank
(Az átmenet lélektana... — 9. oldal)
A MÜLÁB SEM AKADÁLY,
hogy végigloholják a komédiát, amely valójában a becsületről szólna. (Bemutató a Katona József Színházban — 11. oldal)
nyilatkozta a látogatás kapcsán a külügyminiszter a TASZSZ-nak, s lehet azon töprengeni, hogy vajon a szuperhatalmi státus lefokozásáról, avagy a külpolitikai prioritások átrendezéséről van-e szó. Mindenesetre Major látogatása újraindított egy folyamatot, amit az is jelez, hogy Ignatyen-ko szavai alapján március 14— 15. tájékán Moszkvába várják James Bakert, aki ugyan a közel-keleti útjáról tájékoztat, ám a szóvivő szerint, „ha valamilyen javaslattal, vagy észrevétellel” érkezik a csúcstalálkozóval kapcsolatban, úgy érdeklődésre talál. lgnatyenko megemlítette májust, mint a C9úcs lehetséges időpontját.	Lambert Gábor
Washingtoni tudósítónk telex jelentése
Bush beszámol a háborúról a kongresszus két házának
eszmecseréket. Egy ilyen nagyra becsült ország kormányfője azzal találkozik, akivel akar, udvarias-kodott lgnatyenko. Igaz, a külön-program alanyai közül Sevard-nadzét nehéz lenne megrögzött ellenzékinek minősíteni, s ráadásul Major megtette azt a szívességet Gorbacsovnak, hogy ezúttal nem találkozott Jelcinnel. Radikális beszélgetőpartnerei között viszont ott volt Jurij Rizsov orosz képviselő, Jelcin egyik bizalmasa, valamint Anatolij Szob-csak leningrádi polgármester.
Rövid sajtótájékoztatóján a brit miniszterelnök nagyszerűnek, hasznosnak minősítette Gorba-csovval folytatott, összesen közel négyórás megbeszéléseit, amelyek előterében a Közel-Kelet, a háború utáni rendezés kérdései álltak. Major szavaiból az derült ki, hogy a Szovjetunióval, minta BT állandó tagjával közösen kívánják kialakítani az átfogó biztonsági rendszert a térségben, míg a szovjet tájékoztató arra helyezte a hangsúlyt: a két ország külügyi vonalon állandó kapcsolat-tartásban egyezett meg. Nagy-Britannia egyetért azzal, hogy a palesztin kérdés prioritást kap-
Washington, március 5.
A tapsszámlálók szerda este (keleti parti kilenckor, amikor a három órával hátrább lévő nyugati nézők is már hazatértek a munkából) csúcsjavitásra számíthatnak: George Bush beszédét alighanem emberemlékezet óta a leggyakrabban fogja megszakítani a törvényhozók tapsa. Hiszen a mindkét házban többségben lévő demokraták vezére, Thomos Foley házelnök eleve azzal hívta meg az államfőt, hogy „a kongresszus — az amerikai népet képviselve — ki óhajtja fejezni nagyrabecsülését és tolmácsolni akarja gratulációit Bush elnöknek a történelmi erőfeszítés vezetéséért” — mármint a háborús győzelemért.
A kormány ellenzékének számító demokraták le is mondtak arról a jogukról, hogy a tévéhálózatokban rögtön az elnöki beszéd után „válaszoljon” valamelyik heves politikusuk. Hiszen mit is mondhatna: ha csak visszhangozza a B ush-szónokla tót, még inkább érzékelteti a januári felhatalmazási voksolásnál többségében „az elnök ellen” szavazó párt kínos helyzetét. Ha meg kifogásokat támaszt, kiváltja „a savanyú a szőlő” vádját. S nevesebb politikusaik közt nehezen találtak volna vállalkozót is; potenciális elnökjelölt aligha mutatkoznék e várt Bush-ümneplést követően. Hétfő este egyikük, Ri-chard Gephardt képviselőházi többségi vezér csak a „jövő üzenetét” érzékeltette óvatosan, amikor egy tanácskozáson azt hangoztatta, most „idehaza” is győzelmet kellene aratni az ország súlyos gondjai fölött. Szerda este még semmi sem fogja jelezni, hogy e — jövő őszre sem túl sikeresnek ígérkező (legfeljebb a törvényhozási választásokon hatásos) — „fókuszátállítás” bevál-
sz ország győzelmi hangulatban van, s ezt a honatyák jól tudják. Versengenek is egymással ötletekben, hogyan kellene méltóan megjutalmazni a háború hőseit. Lieberman connecticuti szenátor (a Bush mellett szavazó tíz demokrata egyike) megpendítette, hogy hívják meg a két háznak szónokolni Norman Schwarzkopf seregparancsnokot is, míg a D’Amato New York-i republikánus szenátor levélben sürgette Busiht, hogy tegyen lépéseket a tábornok és Colin Powell egyesített vezérkari főnök ötödik csillagának felvarrása végett. Az utolsó ötcsillagos tábornok (voltaképpen marsall), Omar Bradley a nyolcvanas évek elején halt meg, s e ritka rang keveseknek járt: Eisenhower, MacArtur, Marshall.
Lőtt mississippi képviselő mindenesetre beterjesztett egy törvényjavaslatot, hogy Schwarzkopf kapja meg a kongresszus aranyérmét, a nemzeti hősnek járó legmagasabb kitüntetést. S persze nagy a találgatás, mit fog eztán csinálni a háborús siker két katona kovácsolója; a hét végén
Sununu fehér házi stábfőnök „lelőtte” a híresztelést, hogy Powell „kitúrná” a második Bush-elnök-ségre Dán Quayle alelnököt, így valószínűsíthető a fekete tábornak kérésének teljesítése. Tehát majd megkapja újabb két évre a vezérkari főnökök egyesített tanácsának elnökségét, s akkor a nála idősebb Schwarzkopf a szárazföldi vezérkari főnök lehetne.
S még egy jó hír az amerikaiaknak: a képviselőház megajánlá-si bizottsága ugyan éppen ma foglalkozott az Öböl-háborúra szánt tizenötmilliárdos költségvetési pótlékkal, ám ez alighanem visz-szatérítendő előleg lesz. A külföldi partnerek által megígért hozzájárulás ugyanis 53,5 milliárd dollárt tesz ki, s ha a háborús mérleg alatta marad — mint immár valószínű —, a 68,6 miil-liárdnak, akkor az amerikai adófizetők sókat spórolnak. A rövid háború folytán nagyon is elképzelhető, hogy a költségeket teljes egészében a külföldiek állták, bár tőlük még a nagyját, 3,6 milliár-dot be kell hajtani.
Avar János
Jeruusúlemi telefon jelentésünk A libanoni határon folytatódnak az Izrael-ellenes támadások
Jeruzsálem, március 5.
Irak polgárháború küszöbén áll — közölte kedd délután Áron Barnea arabszakértő, aki azt is elmondta, hogy noha senki nem tudja, milyen üzenetet visz az iraki miniszterhelyettes és külügyminiszter Teheránba Rafszand-zsani elnöknek, de úgy tűnik, Szaddám napjai meg vannak számlálva. Hogy ki lesz az utód, ezt még megjósolni sem lehet. Izrael számára mindenesetre egy-
általán nem mindegy, hiszen — mint néhány politikai hírmagyarázó megjegyzi —, lehet még rosz-szabb Szaddámnál is. Izraeli értékelések szerint a helyzet leginkább a lakosság hatvan százalékát kitevő síitáknak kedvez. Jelenleg az ő egyik száműzött vezetőjük Teheránból irányítja az eseményeket. A még nála is szélsőségesebb, ugyancsak emigrá-
(Folytatása a 2. oldalon)