﻿Ára: 9, 50 forint
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR CSÜTÖRTÖK 1991. március 7. LIV. évfolyam 56. szám
Kinek a szín húsa?
Művészeti közéletünket kisebb és nagyobb fuvallatok egyaránt borzolják; van, amelyik gyenge kis szellőnek indul, és vihart kavar, van, amelyik szép csöndben elenyészik, és van olyan is, amelyiknél nem lehet tudni, kitartó buzgalmával vajon mire jut. Efféle — egyelőre lankadatlannak látszó — légáram kereng a veszprémi színház igazgatójának kinevezése körül, újra meg újra felszítva az indulatokat; és bár az ország polgárai (vélem) sokkal komolyabb gondokat ismernek annál, mintsem, hogy ki lesz a direktor a jeles teátrumban, a kérdés kezd mellékesnek tetsző kulturális ügyből politikaivá válni, vagy legalábbis felmutat ilyen összetevőket is. Hiszen mind több a tiltakozás, nyilatkozat, vélemény, állásfoglalás a szakmai testületek részéről, s mind az önkormányzat döntését vitatja, amiért az úgymond helybéli jelölt mellett állt ki, a fővárosival szemben.
Nem itt a helye annak, hogy a két személyiség művészi adottságait, vezetői képességeit, kulturális felfogását elemezzük, s még kevésbé éreznénk helyesnek távolról mérlegelni elképzelésüket; ám arra mindenképpen fel kell figyelnünk, hogy a veszprémi direktorválság egy illetékességi vitába torkollik. Nevezetesen azt firtatja, kinek van joga döntést hozni ott, ahol szemlátomást keverednek a lokális és az általánosabb érdekek. Régebben ilyen dilemma nem volt, megjött valahonnét „föntről” a határozat, s nyomában a kinevezett méltóság; tetszett, nem tetszett, őt kellett szeretni. Ma viszont a lassan magára találó önkormányzat országszerte élni kezd törvény adta lehetőségeivel, nem veszi jó néven, ha máshonnét kap tanácsot; ám intézkedéseibe, talán a sok-sok egykori megaláztatás miatt is, gyakran belejátszik az ugyancsak reflexeinkbe épült „mi kutyánk kölyke” érzete, mely (jól emlékezhetünk rá) nemegyszer hozzásegített a kontraszelekcióhoz. Csak bonyolítja a képletet, hogy ugyanezt viszont fel lehet tételezni az ellenpárt állásfoglalásának hevületéről is, ahogy kivont karddal védi jogosan nagyra becsült kollégáját, s alakjában a szakma becsületét, olyasvalamit, amit ugyanúgy és legalább annyiszor sározott be a korábbi hatalom, mint a helyi képviseletekét.
E tekintetben nem könnyű hát a kérdés:	tulajdonképpen
kinek van igaza? A nagy szerkezetátalakítás első állomásánál vagyunk; szellemi életünkben is most kezd széthullani a hajdanvolt építmény, s itt-ott már emelkedik talán az új egyik-másik fala. Az eszményi (most már nem „egyenirányí-tott”) színház például, ha maradhatunk a hasonlatnál, veszprémi telken áll. Ami viszont benne történik, az nemcsak a híres város dicsősége (vagy szégyene), hanem az egész országé, ideértve a színészek hadát is. Ne húzzunk kaukázusi krétakört az éppen most felújított teátrum köré. Lehet-e tagadni a helyi önkormányzat kompetenciáját? ő a gazda. De kötelessége az, hogy jó gazda legyen, alki tud sáfárkodni a talentummal. A nép bizalmából kormányozni: ezt jelenti. Emlékezetünkben él még Ugocsa, mely csakazértse koronázott — okosabb talán úgy bevonulni a históriába, hogy Veszprém példát mutat, miképp lehet elhajózni a hozzáértés meg az indulatok sokfelé meredező szirtjei között. Az önkormányzat tekintélyét (akárcsak bármilyen po-litizáló-intézkedő testületét) nem a huzavona emeli, hanem a bölcs döntés. Esetünkben a kézfogás — végre! — a szák-inai hitellel.
Szabó György
1%/of asÖböl térségében
Diplomáciai közvetítési kísérletek „új arab rend” kialakítására
Belpolitikai boirámg miatt lemondott a& indiai hormáng
A külpolitikai helyzet
EGYMÁS KEZÉBE ADJAK A KILINCSET a diplomaták és vezető politikusok az Öböl térségében. Moszkvai tanácskozásai után Major brit kormányfő Kuvaitba látogatott, s onnan Szaúd-Arábiába indult, hogy Fahd királlyal találkozzék. A szerdai Financial Times címoldalán azt emelte ki a moszkvai eszmecserékből, hogy a Kreml támogatja az ENSZ ténykedését az Öbölben. A diplomaták célja láthatóan az, hogy kísérletet tegyenek a háború utáni új békerend fölvázolására. Egyiptom, Szíria, valamint az öböl menti országok külügyminiszterei Damaszkuszban egyenesen azt tűzték ki célul, hogy „új arab rendet” szerveznek a régióban. Hogy ezen pontosan mit értenek, közelebbről nem jelölték meg, azt viszont igen, hogy békefenntartó erőket állomásoztatnának a térségben, s ezek magvát egyiptomi és szír egységek képeznék. A külügyminiszterek ugyancsak elmondták, hogy a palesztin ügy továbbra is a közel-keleti rendezés első számú témája, és az ellentétek elsimítására nemzetközi értekezletet kell ösz-szehívni. Távirati irodák fölröppentettek olyan értesüléseket, hogy az elmúlt napokban elkövetett néhány merénylet miatt Kuvaitban tömegesen üldözni kezdik a palesztinokat. A most felszabadult, és szinte csak lélegzetvételhez jutó kis államban hivatalosan cáfolták ezeket a találgatásokat. A trónörökös megjegyezte, soha nem gondoltak arra, hogy elfogják vagy deportálják a palesztinokat. Az ország belső rendjét egyébként villámlátogatásán Major kormányfő is érintette, mondván, Kuvait „a demokrácia felé halad”.
Teheránban egy időben tárgyalt egy magas rangú szovjet diplomata és Szaddám Húszéin tanácsadója. Hírügynökségek megjegyzik, hogy az iráni síiták közvetlenül is érdekeltek az iraki síita felkelés sikerében. Több értesülés szerint azonban Baszrában és másutt is leverték a lázadást, mindazonáltal több városban és a kurd vidékeken is tovább tart a forrongás. Londoni értesülések szerint a különféle pártállású iraki ellenzékiek napokon belül emigráns ellenkormányt kívánnak alakítani.
KÉT TUCAT KONFLIKTUS dúl világszerte — legalábbis az AP szerint, s a távirati iroda azért vette számba ezeket a válsággócokat, mert arra akart figyelmeztetni, hogy az öböl-háború átmenetileg háttérbe szorított jó néhány súlyos fegyveres összetűzést a világpolitikai krónikákban. Angola, Csád, Etiópia, Marokkó épp úgy szerepel a távirati iroda listáján, mint Kolumbia, Salvador vagy Kambodzsa, Afganisztán és Kasmír. Ami Ázsiát illeti, a világ legnagyobb polgári demokráciája ismét belpolitikai válsággal néz szembe: egy botrány miatt a mindössze négy hónapja hivatalban levő kisebbségi kabinet lemondásra kényszerült.
A HELYI VÁLSÁGOKAT is bizonnyal megvitatják majd a szovjet-amerikai csúcstalálkozón, amelyről a moszkvai szóvivő most úgy nyilatkozott, Gorbacsov és Bush eszmecseréit még az év első felében megrendezik. Az Öböl-háború és a baltikumi fejlemények, valamint néhány fegyverkorlátozási vita megakasztották a szovjet—amerikai közeledés ugyancsak fölgyorsult folyamatát, de a moszkvai bejelentés arról tanúskodik, hogy a tagadhatatlan vitákat egyik fél sem kívánja dramatizálni. Valószínűleg ez vonható le végkövetkeztetésként a brit kormányfő egynapos moszkvai útjából is, hiszen a nézeteltérések kiélezését jól érzékelhetően kerülte mind a vendég, mind pedig a vendéglátó. Ami a vendéget illeti, John Major megválasztása óta valamivel több, mint három hónap telt el, s a brit kormányfő máris szükségét látta annak, hogy ebben a minőségében bemutatkozzék a Kremlben. Sem a brit érdekek, sem a világpolitikai helyzet miatt nem engedhette meg magának a Downing Street 10. lakója, hogy késlekedjék a moszkvai úttal. Major első száz napjának politikai mérlegét egyébként igen pozitívan vonják meg, s különösen kiemelik hidegvérét, higgadtságát. A közvélemény-kutatások szerint Churchill óta ő a legnépszerűbb miniszterelnök Nagy-Britanniában.	(M. J.)
Áttekinthetetlen helyset ?
Ellentmondó jelentések a dél-iraki Bászra sorsáról
Felemelték a* iraki katonák aaoidját
Iraki csapatok leverték a bászra! felkelést és az AP amerikai hírügynökség szerint szerdán más déli városok ellen vonultak, hogy elfojtsák a lázadásokat. Közben kurd gerillák közölték, hogy Irak északi részében öt várost az ellenőrzésük alá vontak.
A bagdadi rádió jelentése szerint Szaddám Húszéin menesztette belügyminiszterét, aki az ország belbiztonságáért a felelős és és az elnök egyik unokatestvérét nevezte ki a helyére. A rádió arról számolt be, hogy Mohammed Abdul-Vahabot elnöki rendelettel mentették föl kedden. Ali Hassan al-Majid, aki az traiki megszállás idején Kuvait kormányzója volt, vette át a tisztséget.
Washington már néhány nappal azelőtt bejelentette, hogy a szövetségesek nem avatkoznak be Irak belügyeibe, s az Egyesült Államok fölkérte Iránt és más kívülállókat, hogy tartsák magukat távpl a zavargásoktól. Teherán
semleges volt a háborúban, de támogatta az iraki kurdokat, s jelenleg is kiáll egy ellenzéki síita fundamentalista csoport mellett. A teheráni vezetés világosan kifejtette, szeretné, ha síita fundamentalisták irányítanák Irakot.
Az iráni hivatalos hírügynökség szerdán azt jelentette, hogy Teheránba érkezett Belonogov szovjet külügyminiszter-helyettes, aki Irak belső helyzetéről és általában az öböl-háborút követő fejleményekről tanácskozik. A TASZSZ-nak Belonogov azt nyilatkozta, hogy a térségben Irak vereségével új helyzet állt elő. Szükség van rá — tette hozzá —, hogy Moszkva és Teherán megvitassa, milyen hatékony biztonsági rendszert hozhatnak létre a térség országai, megakadályozandó a Kuvait iraki lerohanásá-hoz hasonló események megismétlődését. Ugyancsak Teheránba érkezett Szadun Hammadi, Szaddám Húszéin tanácsadója.
Az AP amerikai katonai tisztségviselőkre hivatkozva azt írta
szerdán, hogy az iraik elnök egyelőre fönn tudja tartani a hatalmát, függetlenül attól, hogy fölkelések robbantak ki legalább egy tucat városban. A bagdadi rádió egy másik jelentése pedig arról tudósított, hogy a kormányzó forradalmi tanács úgy döntött: háromszáz dollárral megtoldja a Köztársasági Gárda tagjainak il-letfriényét. Korábban a katonák 900 dollárt kaptak. A hadsereg és
lések szerint tizenkét városra terjedtek át a Szaddám Húszéin elleni megmozdulások, de — szintén Washington tudomása szerint — a központi hatalom felülkerekedni látszott a zavargásokon;
Az iráni hírügynökség Bászrá-ból érkezett menekültekre hivatkozva azt jelentette, hogy a kikötőváros, Irak második legnagyobb települése továbbra is a felkelők kezén van. Az írna cáfolta azo-
ADDIG LESZ SZÉNHIÁNY,
amíg nem tudják eldönteni, mennyit termeljünk. (Láncos vonszoló — 8. oldal)
BOL A HA1R EGYKORI VARÁZSA,
a felszabadult önfeledtség? Mintha archív filmet látnánk: elfáradtak ezek a csapzott hajú, szakadt farmeres virággyerekek. (Kopott varázs — 8. oldal)
A SEGÉLYEZETTEK KÜLFÖLDI MUNKAVÁLLALÁSA
egyelőre cllenőrlzhetetlennek látszik, az emberek nem szívesen beszélnek erről. (Magyar munkanélküliek Ausztriában —8. oldal)
A KÖNNYŰZENEI ÉLET NEHÉZFIÚI
olyan országos védelmet szeretnének megszerezni a magyar popzenének, amilyet például Franciaországban, vagy a Benelux-államokban, de még Angliában is élveznek a hazai zenészek, a nagy mennyiségben beáramló külföldivel szemben. (Popkultúra a Rock Caféban — 11. oldal)
A 17 millió lakosú Irak etnikai és vallási megoszlása a londoni Financial limes térképén
a rendőrség önkéntesei pedig 150 dolláros fizetésemelésben részesülnek.
Az MTI kairói tudósítója szerint a külföld számára áttekinthetetlenné vált a helyzet szerdára Irakban, ahol amerikai értesü-
kat a „külföldről származó híreket”, amelyek szerint Bászra fölött a Köztársasági Gárda Szaddám Huszeinhez hű alakulatai visszaszerezték az ellenőrzést. A Bagdad elleni lázadás az északiraki Kurdisztánt is elérte, a
kurd ellenzéki mozgalmak — amelyek egyébként maguknak tulajdonították a kezdeményezést — népi forradalomról beszéltek illegális rádióadójukon.
A központi hatalom részéről az ország fölötti ellenőrzés nem éppen teljes voltának közvetett elismerése az, hogy szerdán újabb intézkedésig elhalasztották az ország iskoláinak újranyitását. Négy nappal korábban e hét szombatjára jelezték a tanítás újrakezdését. Az újabb halasztást a szállítási nehézségekkel indokolták, és azzal, hogy egyelőre nem áll rendelkezésre „minden szükséges feltétel”.
A TASZSZ szerint legalább két évbe telik, amíg eloltják a Kuvaitban égő olajkötakat — vélekedik egy Kuvaitban tartózkodó, természeti katasztrófák következményeinek felszámolásával foglalkozó amerikai szakértőcsoport.
Felmérése szerint Kuvait területén jelenleg mintegy 600 olajkút áll lángokban, aminek következtében naponta több millió hordó olaj vész el.
Major kuvaiti villámlátogatása
A közel-keleti rendezésnek ma nagyobb az esélye, mint korábban
A tanácsadók nem javasolták a% u tanúst
Major brit kormányfő, aki a szövetséges haderők vezetői közül az öbölbcli háború befejezése óta elsőként látogat Kuvaitba, szerdán kijelentette, hogy az idő megérett a közel-keleti helyzet rendezésére.
Az angol kormányfő, aki Moszkvából, a Mihail Gorbacsovval folytatott tárgyalások után érkezett Kuvaitba, néhány katonai tanácsadójának javaslata ellenére utazott az emírségbe. A tanácsadók szerint a rend és biztonság még nem állt teljesen helyre az országban.
Major Kuvaitban újságíróknak kijelentette: nem valószínű, hogy Nagy-Britannia részt vállalna bármiféle, az öbölbeli helyzetet felügyelő hadseregben.
Major hangsúlyozta, hogy még mindig sok probléma áll a teljes közel-keleti rendezés előtt, ugyanakkor hozzátette: — Ennek esélye ma sokkal nagyobb, mint évek óta bármikor.
A miniszterelnök a tervezetthez képest sokórás késéssel jutott el a kuvaiti fővárosba szerdán, mert repülőgépe nem tudott leszállni a kuvaiti légtérben gomolygó fekete olajfüst miatt. Major végül a fővárostól mintegy 40 kilométerre landolt.
A kormányfő találkozott a ku-
vaiti kormány már visszatért tagjaival, meglátogatta a brit csapatokat, majd a brit nagykövetséget kereste fel, és mindenütt megígérte, hogy a brit szárazföldi erők egyetlen nappal sem maradnak tovább az Öbölben a szükségesnél. Am nem mondta, mikor jön el ez a nap.
Major azt mondta a csapatoknak, hogy a nagykönyvben előírt módon harcoltak, és a csatának nem csupán Kuvait szabadsága volt a tétje, hanem az egész világ bátorítása a diktátorok fenyegetésével szemben.
Az AP beszámolt arról, hogy a Kuvaitban állomásozó brit katonáknak Major azt mondta, „minél hamarább hazatérnélC; annál jobb". A kötetlen találkozón a brit kormányfő felmászott egy tankra, majd a katonáktól egy zsákmányolt Kalasnyikovot vett át, ajándékként. „Önök mindany-nyian a nép hősei” — dicsérte Major az egységet.
Major öbölbeli villámlátogatását befejezve, szerdán hazaindult Szaúd-Arábiából. Kedden még Moszkvában volt, onnan repült Kuvaitba: a nap folyamán Fahd szaúdi uralkodóval is tárgyalt.
Négy iraki ellenzéki a Foreign Office-han
Noha a dél-iraki iszlám lázadást a jelek szerint leverik a Szaddám Huszeinhez hű biztonsági erők, a nyugati szövetségesek tovább barátkoznak iraki ellenzékiekkel.
Ennek újabb jele, hogy a brit külügyminisztériumban fogadták Fakri Karimot, az Iraki Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagját, a Damaszkuszban szerveződő 17 párti egyesített iraki ellenzéki akcióbizottság főtitkárát.
A hírt szerdán jelentette a The Guardian című brit lap és hozzátette, hogy Karim már a negyedik iraki ellenzéki vezető, aki január óta a brit külügyminisztériumban tárgyalt. Az akcióbizottság néhány nap múlva értekezletet tart Bejrútban Szaúd-Arábia által támogatott Nyugat-barát iraki ellenzékiekkel együtt, s megpróbálnak demokratikus alapon álló ellen-kormányt összehozni — írta a The Guardian.