﻿l^KOm-W
t eiuj, 7
Magyar Nemzet
Ára: 9, 50 forint
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR PÉNTEK 1991. március 8. LIV. évfolyam 57. szágpr

'.-SS
..SS
= 2

Beszéd"
zavarok
Mérnök barátomnak ikrei születtek, hét esztendővel ezelőtt. A kisfiú és a kislány szépen fejlődött, ám Gáborról csakhamar mindenki tudta a családban és a barátok között, hogy zárkózott, kapcsolatokat nehezen építő egyéniség. Feltűnően rosszul beszélt, apján, anyján kívül szinte senki nem értette mondatait. Egy évvel iskolába kerülése előtt látszott, hogy komoly a baj, mert a gyermek — annak ellenére, hogy kifejezetten jó szellemi képességekkel rendelkezett — szinte képtelen a kommunikációra. Csak ekkor került logopédushoz, aki viszont valósággal csodát tett. Kitartó és szívós munka eredményeként Gábor az általános iskola első osztályának végére már kimondottan locsi-Jecsi, jókedvű kisgyerek lett. Mert megtanult beszélni és elmúltak a gátlásai.
Nincsenek egészen pontos adatok arról, hogy Magyarországon hány készségsérült gyermek él. Egyes statisztikák az iskoláskorú népesség 8-10 százalékáról szólnak. A készségsé-rültség — kétségkívül kissé nehézkes és nyakatekert e kifejezés — gyűjtőfogalom, hiszen ide sorolják mindazokat, akiknek valamilyen mértékben fogyatékos a látása, a hallása, a mozgása, vagy éppen a beszéde. ök azok a gyermekek, akik a normál alapfokú oktatásban nehezen állják meg helyüket, és ezért célszerű, hogy külön erre a célra szakosodott oktatási intézményekben tanuljanak, vagy pedig az iskolában rendszeres szakellátásban részesüljenek. A beszédhibás gyermekeknek az elmúlt években rendelkezésre állt a logopédiai hálózat, amely ugyan meglehetősen hiányos volt, de mégis létezett. Fenntartásáról a tanácsok gondoskodtak. (Hasonló volt a helyzet a speciális oktatási intézményekkel is.)
Az utóbbi hónapokban sajnos egyre-másra érkeznek a riasztó hírek arról, hogy mintha kimaradna a 'különböző törvényekből és tervezetekből a készségsérült gyermekek ügye. Az önkormányzati törvényben például egyetlen szóval sem tesznek említést arról, hogy a kötelezően előírt feladatok körébe beletartozik-e például a logopédiai hálózat fenntartása.
A szakemberek most azt mondják, hogy szerencsésebb lenne, ha a helyi önkormányzatoknak törvényben rögzített feladata lenne a logopédiai ellátás fenntartása. Ennek híján ugyanis tömeges méreteket ölthet a már csíráiban látható folyamat: egyik-másik önkormányzat kénytelen-kelletlen azt tanácsolja a logopédusnak, hogy nyisson inkább szakrendelőt, ahol folytathatja a munkáját...
Alapvető pedagógiai tapasztalat, hogy ha a gyermekek nem részesülnek megfelelő beszédjavító kezelésben, akkor a kifejezés zavarai akadályozni fogják szellemi fejlődésüket, s nem lesznek képesek valódi értelmi képességeiknek megfelelő teljesítményt nyújtani az iskolában. Rossz esetben pedig fennáll a veszély, hogy egyes gyermekek az értelmi fogyatékosok közé sodródnak.
A logopédiai hálózat látható bomlása sajnos csak az egyik jele annak a zűrzavarnak, amely az iskolák, az önkormányzatok és a kulturális kormányzat között egyre világosabban látszik. Most üt vissza mindaz a tétovaság és szakszerűtlenség, amely az elmúlt egy évet jellemezte. E folyamat természetesen még megállítható, ha az érintettek képesek lesznek kommunikálni egymással. A felnőtteknek ehhez többnyire nincsen szükségük logopédus közreműködésére. Legfeljebb szaktudásra és felelősségre!
Dénep D. István
Bendezésielképzeléseit vázolván
a „területet békéért” elvet ajánlja Bush Izraelnek
Megkezdődött az amerikai csapatok visszavonása a Közel-Keletről
A külpolitikai helyzet
A HÁBORÚS GYŐZELEM ALKALMÁBÓL mondott beszédet a kongresszus két házának együttes ülésén az amerikai elnök, akit a törvényhozók szembetűnően meleg fogadtatásban részesítettek. Egyebek közt felhívta a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok közel-keleti béke melletti elkötelezettsége nem ér véget Kuvait felszabadításával. George Bush hangsúlyozta, hogy országa kész szerepet vállalni a térség biztonságában, és megismételte azt a régi keletű washingtoni álláspontot, miszerint az ENSZ BT 242. és 338. számú határozata alapján kell végrehajtani az átfogó rendezést. Vagyis Izraelnek a „területet békéért” elvet ajánlotta, a palesztinoknak kijáró törvényes politikai jogok említése mellett. Megfigyelők a Bush-beszédből egyértelműen azt vélték kiolvasni, hogy az öbölbe még ugyanaznap elinduló James Baker nem visz magával új elgondolásokat.
NEM KELTETT MEGLEPETÉST, hogy az izraeli kormány tagjai elutasították az izraeli—arab viszálynak a Bush elnök által javasolt módját. Első külföldi politikusként reagálván a washingtoni üzenetre, Levi külügyminiszter nem rejtette véka alá, hogy nézetkülönbség van a két fél között „a területet békéért” elképzeléssel kapcsolatban. Mint kifejtette, Izrael szomszédaival folytatandó „előfeltételek nélküli”, közvetlen tárgyalásokra törekszik. Sáron lakásügyi miniszter önálló izraeli kezdeményezést sürgetett, s azt, hogy a kormánypárt még Baker érkezése előtt körvonalazza a vele szemben képviselendő platformot. Érthető elégedettséggel nyugtázta viszont Bush kijelentéseit az ellenzéki Munkáspárt, amely régóta vallja, hogy bizonyos területi engedmények elkerülhetetlenek. Jeruzsálem egyébként valóságos diplomáciai invázió célpontja. Az Európai Közösség külügyminiszteri „trojkájának” csütörtöki látogatása egybesett a kanadai külügyek irányítójának megbeszéléseivel, s a közeli napokban látják vendégül az amerikai és a spanyol külügyminisztert. Emlékezetes, hogy II. János Pál pápa is jelezte a jeruzsálemi utazásra vonatkozó szándékát.
PÁRIZSBAN JÓLESŐ ÉRZÉSSEL fedezték fel a palesztinkérdés megoldására vonatkozó hangsúlyeltolódást George Bush beszédében. Erre mutatott rá a francia külügyi szóvivő, aki utalt arra, hogy Bush és Mitterrand egy hét múlva ül tárgyalóasztalhoz. A francia megközelítés lényegét a köszönetét kinyilvánító kuvaiti nagykövet előtt fejtette ki újólag a francia államfő. A Párizs által legfőképpen szorgalmazott nemzetközi konferencia összehívását Kuvait nem ellenzi, bár — akárcsak más szövetséges arab országban — fontolgatják, támogassák-e a jövőben is a PFSZ-t. Párizs szerint ugyanakkor a PFSZ változatlanul bírja a megszállt területek lakossága többségének bizalmát, ezért nem lehet kirekeszteni a rendezésből, még ha rossz tábort választott is az Öböl-válságban. Egyiptom a maga részéről egyre nyíltabban vonja kétségbe a PFSZ jelenlegi vezetőinek alkalmasságát a palesztinok, képviseletére. Hoszni Mubarak külpolitikai tanácsadójának az Al-Ahram Weeklyben megjelent interjújából legalábbis ez derül ki. A szakértő szerint a PFSZ vezéreinek „nem a palesztinügy a fő gondja”. Egy Arafathoz közel álló politikus ezzel szemben ugyanott arra mutatott rá, hogy a PFSZ vezetése még mindig mérsékeltebb volt a palesztin tömegeknél a krízis során.
NEMZETI TRAGÉDIÁK várnak Kelet-Európára nyugati támogatás nélkül — állapítja meg a Foreign Policy legújabb számában az amerikai képviselőház demokrata többségének vezető tanácsadója. Dániel Nelson azt fejtegeti, hogy az Egyesült Államoknak vezető szerepet kell vállalnia az új euro—atlanti biztonsági keretek kialakításában. Szerinte Kelet-Európa államai keresik az új biztonsági struktúrákat, de erre az igyekezetükre a Nyugat eddig csak gyenge és töredékes választ adott. Washington és London mintha vonakodna attól, hogy a helsinki folyamat nagyobb súlyt kapjon, ám ez kétséget kelt mind Amerika, mind Nagy-Britannia iránt.	(V. L.)
Ellentmondásos értesülések az iraki hatalmi harcról
A PFSZ üdvözli a kongresszusi felszólalást
A szövetségesek által legyőzött Irkban dúló hatalmi harc még nem dőlt el miközben a koalíciót vezető Egyesült Államok elnöke kifejezte azt az óhaját, hogy a Közel-Kelet tartós békéje érdekében mielőbb oldódjék meg az izraeli—arab viszály. George Bush beszédének egyes elemeit a PFSZ üdvözölte. Az amerikai külügyminiszter a hét végén a térségben tesz körutat, ahol az öbölháború utáni jövőről már megkezdődtek a különböző irányú tárgyalások.
Irak második városát, Bászrát illetően egymásnak szögesen ellentmondó hírek voltak forgalomban csütörtökön. Rijádban nyilatkozó amerikai illetékesek tudomása szerint a Köztársasági Gárda Szaddám Húszéin elnökhöz hű erői a déli kikötővárost visszafoglalták a lázadóktól, és hasonló tartalmú tudósítást közölt a The lndependent című londoni lap. Az iraki síita ellenzék Iránban élő politikusai ellenben azt mon-
Csütörtökig a Nemzetközi Vörös-kereszt harmincöt újságíró eltűnéséről kapott tájékoztatást. A szervezet szóvivője Dél-Irakban a nap folyamán azt mondta, hogy „péntekig kétezer kuvaiti és több mint húsz külföldi újságíró hazatérésére dolgoztak ki tervet”.
Külföldi újságírók egyébként egy szerdán hozott bagdadi döntés értelmében péntektől nem tartózkodhatnak Irakban.
A PFSZ kedvezően értékelte Bush amerikai elnöknek a közel-keleti probléma rendezéséről tett kijelentéseit.
A PFSZ Végrehajtó Bizottságának állásfoglalása szerint az Öböl-háború után világossá vált, hogy a térség békéjének és biztonságának alapvető feltétele az ENSZ határozatainak végrehajtása, minden nép önrendelkezési jogának elismerése jelenti. A PFSZ üdvözli Bush elnök beszédének pozitív részeit, amelyekben az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatai alapján foglalkozott az arab—izraeli konfliktussal, a palesztin kérdéssel — hangzik az állásfoglalás.
A damaszkuszi tanácskozás heves sajtóbírálatokat váltott ki mind iráni, mind jordániai rész-
ről.
A Tehran Times című iráni
lap azt a döntést támadja, amely-lyel a Szaúd-Arábiában levő egyiptomi és szíriai csapatokat megtették egy arab békefenntartó erő magvának, jelezve egyúttal, hogy a térség biztonsági rendszerét kizárólag az arab országokra kívánják építeni. Minden olyan elrendezés, amely kihagyja Iránt, mint a térség legerősebb országát, kudarcra van ítélve — állt a lapban.
Az ammani Ad-Desztur az arab világ megosztottságának elmélyítését vetette a nyolcak szemére. A jordániai újság nyilatkozatukban egy arab tengely létrehozásának szándékát látja — amely „az arab ügyekbe történt külföldi beavatkozás keserű gyümölcse” — annak ellenére, hogy a nyolcak ezt a gyanút rendre igyekeznek elhárítani.
A szövetséges haderők és egy iraki küldöttség csütörtökön hatórás tárgyalás után memorandumot írtak alá Rijádban minden hadifogoly mielőbbi hazabocsátásáról. A találkozón, amely a Nemzetközi Vöröskereszt felügyelete alatt folyt, a felek megtárgyalták az 1990. augusztus 2. óta fogságban levő valamennyi hadifogoly és polgári személy szabadon bocsátásának részleteit. A memo-
A SZOVJETUNIÓBAN MÉG NEM TÖRTÉNT MEG A RENDSZERVÁLTÁS,
és a szovjet hatalmi pillérek, a pártapparátus, a hadsereg, a biztonsági szervek, az állam és a gazdaság konzervatív po-litbürokráciája félelmetes és eredményes ellenállást tud kifejteni. (Az öngyilkos rendszer — 9. oldal)
A ROKKANTAK
1981-es évét követően dicséretes kezdeményezés volt, hogy néhány fiatalt sikerült kiszabadítani és megfelelő élettérhez juttatni a mozgássérültek feudalisztikus intézményeiből, ahol krisztusi korú embereket is magától értetődő természetességgel gyerekként kezeltek. (Kártyavár és lakói — 9. oldal)
A HETVENES ÉVEK MÁSODIK FELÉBEN
tanulták meg a magyar mozirajongók Krystyna Janda nevét; Andzrej Wajda Márvány-ember című filmjében láthatták először. (Az emberi méltóság témája nem avulhat el — 12. oldal)
A KÉZZEL ÍROTT-RAJZOLT MEGHÍVÓ
szemet gyönyörködtetően sugallta: őszinte lelkesedés hozta létre a Biblia köré felépített előadássort. (Tudományos diáknap a Radnóti Miklós Gyakorló Iskolában — 12. oldal)
randumot Szaúd-Arábia, az Egyesült Államok, Franciaország, Irak, Kuvait és Nagy-Britannia képviselői írták alá — jelentette az AFP.
Washingtoni tudósítónk telex jelentése
Bush a háború után a békét is meg akarja nyerni
Baker elindult közel-keleti kőrútjára
dották a nap folyamán, hogy Bászra továbbra is a felkelők kezén van. Bászrán kívül a két síita szent város, Nadzsaf és Ker-bela a központi hatalom alakulatainak fő célpontja.
A kurdok lakta északon uralkodó helyzet sem áttekinthetőbb. Dzsalal Talabani, az egyik ellenzéki kurd szervezet vezetője Da-maszkuszban azt közölte, hogy fegyvereseik foglyul ejtették az ráki 24. hadosztály negyvenhárom tisztjét, közöttük egy tábornokot. A közlemény a tisztek egy részét meg is nevezte. A damaszkuszi székhellyel működő iraki síita ellenzék vezetője, Modarre-szi ajatollah szerint a lázadás már elért Bagdadba, és ott szerdán heves harcok voltak. Az iráni kormányhoz közel álló Tehran Times azt jelentette, hogy Húszéin szülőfaluja, Takrit is véres összecsapások színhelye.
Továbbra is bizonytalan a vasárnap óta Bászra környékén eltűnt nyugati újságírók sorsa.
Washington, március 7.
Befejezettnek nyilvánította a győztes háborút a törvényhozásba ünneplésre meghívott Bush elnök, aki külügyminisztere békekereső útjának előestéjén felszólította az agresszor ellen együtt küzdő” arabokat és izraelieket a kompromisszumra, jelezve Washington elképzelését a tisztességes és biztonságos megoldásról.
„Főparancsnokként jelenthetem önöknek, hogy hadseregünk dicsőséggel és vitézül harcolt, elnökként pedig jelenthetem a nemzetnek: az agresszió vereséget szenvedett. A háborúnak vége” — közölte George Bush a 31 perces beszédét tapssal (és gyakran felállva) huszonkétszer megszakító törvényhozással a szerda esti tévécsúcsidőben. S bár az államfő saját kezdeményezésére bármikor megjelenhet a kongresszus két házának együttes ülésén (és évente egyszer be is kell számolnia „az unió helyzetéről”), vajmi ritka, hogy a törvényhozók maguk hívják meg az elnököt, s hozzá az ellenpárti többség vezérei.
Vosstosok
udvariasság**
Most viszont a rangelső demokrata, Thomas Foley képviselőházi elnök eltért a hagyománytól, s nem csupán lakonikusan „bemutatta” kollégáinak az államfőt, hanem nevükben és az országéban megköszönte Bushnak és a fegyveres erőknek a „briliáns győzelmet”, amelyhez „a legmelegebben gratulált”. Megkívánta ezt a nemzeti illem, meg a politikai csata veszteseire kötelező udvariasság is: a republikánus képviselők nagy sárga „gombot” viseltek, rajta a felirattal: „En az elnökkel szavaztam”, s vezérük (az őszi költségvetési küzdelemben
még a Fehér Ház ellen lázadó) Newt Gingrich minden orra alá tolt mikrofonba belemondja, hogy az utolsó demokrata elnök idején nyolc helikoptert kellett hagyni a sivatagban (a meghiúsult iráni túszmentő akcióban). Hogyne, demokrata kongresszusi munkatár-
sié
sak e jelvények láttán rohanva hozták az elnökre várakozó terembe — fl távolban levő katonákra emlékeztető — sárga szalagocskákat ...
„Utasítottam Cheney védelmi minisztert, hogy kezdjék meg az amerikai harci egységek azonnali
hazahozását” — mondta : leginkább várt szavakat beszéde vége felé Bush elnök, s meghirdette, hogy az idei függetlenségi ünnepet, július 4-ét tegye a hálás ország örökre feledhetetlenné a hazatért katonáknak, kik „kimaradtak” a hálaadás napjának és karácsonynak a családi köréből. Alig két órával a szónoklatot követően fel is szállt Sazúd-Ará-biából az első katonagép, :vÜtögy péntek hajnalban megérkezzék Georgiába.
Bush beszéde elején nem feledkezett meg kulcsembereiről, név szerint említve James Baker külügyminisztert, Richard Cheney-t és Colin Powell egyesített vezérkari főnököt (kit távozóban itt is átölelt), s a főnöküket ragyogó arccal hallgató főemberek után persze megtapsoltatta az elnök Norman Schwarzkopf seregparancsnokot (kit demokratának ismernek, s így még elképzelhető megkörnyékezése az érthetően vészes elnökjelölthiányban szenvedő ellenzék részéről. •.), valamint a brit, francia és szaúdi főtábornokot is név szerint kiemelve. Majd George Bush rátért mondandója lényegére: a győztes háború után megnyerni óhajtja a közel-keleti békét is, s végre of-fenzívát ígért a hazai fronton is.
Négy kihívás
„Kivételes koalíciónknak most közösen kell törekednie olyan jövő kialakítására, amely soha többé nem lesz túsza az emberi természet árnyoldalának” — hangzott az elnöki retorika, Kuvait felszabadítását csupán a kezdetnek minősítve. S megjelölve „négy kihívást”. Közülük az első: új biztonsági megoldások az öböl-térségben, ám amerikai részvétellel, hiszen légi és földi hadgyakorla-
(Folytatása a 2. oldalon)