﻿ai

(p0W-J
Magyar Vnizel
Ára: 9, 50 forint
Hétköznapi utópia
írtja: Martin József
Nem kérem, ez nem új hidegháború. így vezeti be cikkét az amerikai Time magazin állandó szemleírója, s az a friss moszkvai bejelentés, hogy a februárban elhalasztott csúcs-találkozót, a tervezett menetrendnek megfelelően, még az év első felében megrendezik, mindenképpen alátámasztani látszik Strobe Tálbott véleményét. Szerinte bármennyi nézeteltérés válassza is el Moszkvát és Washingtont, a gyökereket tekintve Gorbacsov céljai nem irányulnak szükségképpen az Egyesült Államok ellen. Ez, persze, meglehetősen távol állhat attól az eufórikusán jó viszonytól, amely a külpolitikai peresztrojka delelőjén, az afganisztáni kivonulás és Kelet-Eu-rópa fölszabadulása idején föl-sejlett elérhető célként.
De az ideológiák elkeseredett küzdelmével, a hidegháborús kapcsolatrendszerrel sem azonos ez a pragmatikus viszony. Meglehet, az elmúlt évszázad gyakorlatias modelljéhez igazodik, s elképzelhető, hogy Moszkva egyfajta „szovjet pal-merstonizmus” jegyében alakítja politikáját. Nincsenek sem örök szövetségesei, sem örök ellenségei, ellenben vannak állandó érdekei, s a politika csakis ezekhez igazodik. Mint tudjuk, a hidegháborúban volt állandó ellensége Moszkvának, s Lenintől Csernyenkóig minden amerikai veszteség eleve szovjet nyereségnek minősült. Ettől lényegesen különbözik a szovjet—amerikai kapcsolatok jelenlegi, s várhatóan következő szakasza. Az új viszony elég teret hagy a feszültségnek, de az együttműködésnek is.
A versengés és a kooperáció elemeit ötvöző nagyhatalmi érintkezésrendszer nem is any-nyira új, de tagadhatatlanul eltér a túlfűtött várakozások eszményétől. Ez a vitázó egyetértés jellemezte a két „nagyot” az Öböl-válságban, s ennek köszönhető, hogy az új békerend egyik „győztese” az ENSZ. Negyven év után a Biztonsági Tanács tényleges politikai tényezővé emelkedett, amit Stanley Hoffmann, a világhirű kaliforniai professzor úgy nyugtáz, hogy sürgeti, az új világrendben vállaljon nagyobb szerepet az ENSZ. A professzor szerint ez már csak azért is kívánatos lenne, mert Washington így könnyebben oszlathatna el bizonyos aggályokat. A politológus azokra céloz, akik nem kívánják, hogy az Egyesült Államok „túlgyőzze” magát — a békében. Ebben az értelemben üdvözli a londoni The Econo-mist az ENSZ aktívabb politizálását, s ezen keresztül más országok bekapcsolódását a globális rendezési folyamatokba.
A közel-keleti menetrend megvalósításában, a pénzügyi és katonai terhek elosztásában a világszervezet az eddiginél jóval erőteljesebben vehetne részt. Az iraki vereség után a tennivalókat négy csoportba sorolta a The New York Times: a helyi fegyverkezési versenyek megfékezését tartotta a legfontosabbnak, másodikként az államok biztonságát szavatoló szerződések „regionális hálóját" említi, a következő teendő a kollektív biztonság megerősítése lehetne, s végül a negyedik feladatcsoport a politikai és gazdasági hatalom arányosabb elosztását célozza. Itt elsősorban a szegényebb és gazdag arab államok között feszülő ellentétek csökkentéséről, valamint a demokratizációs folyamatok kiterjesztéséről lehet szó.
Ebből a szempontból is közel van térségünkhöz a Közel-Kelet. A demokratizációs folyamat elmélyítése Közép-Európában is első számú feladat. Most, az elsöprő győzelem után hallani olyan hangokat, talán Közép-
Európának nagyobb erőkkel kellett volna támogatnia a szövetségeseket. Nem hiszem, hogy ez helyes és lehetséges lett volna: a gazdasági visszaeséssel és az adósságok terheivel birkózó volt szocialista országok nem tudnak egyik napról a másikra átlépni a negyvenéves egyoldalú politikai és katonai elkötelezettség árnyékán. Mind politikai, mind katonai, mind morális szempontból hosszú folyamatnak ígérkezik a Varsói Szerződés örökségének a felszámolása.
Eközben nem látványos át-’ lendülésekre, hanem a demokratikus rend szívós megszilárdítására van szükség, s erre a Nyugat nagyon is figyel. Az Economist találóan jegyzi meg, hogy a közép-európai átalakulás időszakában szinte mindegyik államban mozgalmak jutottak vezető szerephez, s nem nyugati értelemben vett pártok. E mozgalmak széttöredezése már elkezdődött, s napjainkban is tart; ha befejeződik, akkor lezárul a demokrácia hősi korszaka, s megkezdődhet a -hétköznapi demokrácia. Most i szakaszhatár környékén bolyong térségünk; fölbomlott a lengyel Szolidaritás, a cseh Polgári Fórum után a napokban a szlovák kormányfő vezette mozgalom is kettészakadt. Bizonyos értelemben gyűjtőpárt jellegű a Magyar Demokrata Fórum is, ahol az elmúlt napokban a liberális irányzat szószólói ismét fölemelték hangjukat.
A tág értelemben vett, mindenfajta szélsőséget tagadó, a doktriner elemeket elvető, az ideológia helyett a szakmai szempontokra figyelő racionalista magatartás irányadó minden nagyobb, valamirevaló nyugat-európai pártban. Ha hazánk a kontinens nyugati feléhez szeretne — így vagy úgy — tartozni, akkor elemi érdeke, hogy a legnagyobb pártot meghatározóan jellemezze ez a habitus. Nyugat-Európában a nagy pártok elszigetelték a po-pulizmust, a kirekesztő nemzetszemléletű indulatokat, igaz ott a szélsőséges, faji húrokat pengető pártok összezsugorodtak, s nem igen képesek arra, hogy populista eszközökkel tömegeket vigyenek az utcára.
Közép-Európában ennek az elszigetelésnek még nincs menetrendje, de az biztos, hogy a populista szárnyak nem Nyu-gat-Európa felé röpítenek. A politika útjai bizony nagyon göröngyösek, sokszor az úttörők is bukdácsolásra kényszerülnek. A rendszerváltásban oroszlán-részt vállaló reformkommunistáknak például ezen az úton félre kellett állniuk, s a Nyu-gat-Európa felé menetelő Magyarország legnagyobb pártjának — gyűjtőpártjának — szembe kell nézni azzal a dilemmával, hogy az alapítás kínjait is felvállaló populista irányzat nem korszerű, sőt idegen a modern Európától. Beilleszkedésünk érdekei — véleményem szerint — mindenképpen azt kívánnák, hogy a mérvadó magyar pártokat a tágas szemléletű, mindenre nyitott, a nemzeti és a keresztény gondolattal átszőtt liberalizmus jellemezze.
Ha a pártok így rendeződnek újjá, akkor a hétköznapi demokrácia talán nem lesz utópia	Közép-Európában,
amelytől a Nyugat elsősorban a szélsőséges indulatok megfékezését várja. Cserébe a gazdasági segítségért a Balkánon szűnjék meg az etnikai kisebbségek elnyomása és legyen a politika toleráths, írta a londoni hetilap, megjegyezve, hogy az északi hármak — Budapest, Varsó és Prága — jóval közelebb állnak a hétköznapi demokráciához, mint déli sorstársaik. De toleranciából ezeken a tájakon soha nem elég.
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR	SZOMBAT 1991. március 9., LIV. évfolyam 58. szám
Ilijátl* Kairó* JeruzsMoszkva
Az új békerend esélyeit méri fel az amerikai külügyminiszter
Jól haladnak a társulás előkészületei*
— nyugtázta Budapesten az Európai Közösség alelnöke
A külpolitikai helyzet
KÖZEL-KELETI KŐRÚTJÁNAK első állomásán Baker amerikali külügyiniszter az Öböl-háború egyik arab győztesével, Szaúd-Arábiá-val vitatja meg a térség új rendjének lehetséges változatait. A szaúdi monarchiának kulcsszerepe van az arab államok között, így egyebek mellett abban is, hogy miként rendezzék a palesztin kérdést. A rijádi béketárgyalások másik fontos napirendi pontja a közös békefenntartó erő létesítése, amelyről néhány nappal ezelőtt nyolc arab ország vezetője döntött. Ezt az elgondolást azóta bírálta Irán, s a teheráni államfő nehezményezte, hogy az arab országok mintegy „kisajátítják” a térség új rendjének a fölvázolását. Irán első számú embere arról beszélt, hogy országa nélkül nem tisztázhatók az Öböl súlyos ellentétei.
A Baker-körutat, s vele együtt Bush szerda este elhangzott beszédét világszerte élénken kommentálják, s elsősorban abból a szempontból elemzik, hogy az Öböl-háború utáni béke képes lesz-e megoldani vagy legalább is enyhíteni az arab—izraeli viszályt. A Le Figaro úgy véli, hogy erre jó esély mutatkozik, mert mind az arab világ, mind pedig Izrael megváltozott a háború következtében. A párizsi újság úgy véli, változtak a palesztinok is, mert Szaddám Húszéin támogatása miatt elvesztették azt a rokonszenvet, amelyet korábban élveztek a világ bizonyos államaiban. Baker egyébként közölte, hajlandó palesztinokkal is találkozni, de ő maga ez ügyben nem kezdeményez. Nagyon valószínű, hogy újra előtérbe kerül az a kérdés, valójában mennyire képviseli az Arafat vezette Palesztin Felszabadítási Szervezet a palesztin lakosságot. Eközben Irak jó néhány városában tartanak a zavargások, de a távirati irodák egyelőre ellentmondásos értesüléseket közöltek, s valójában nagyon nehéz fölmérni, hogy a Huszein-ellenes felkelés milyen szakaszba érkezett.
A VILÁG nem áll szóba a legyőzött országgal — mondotta Major brit miniszterelnök —, amíg a diktátor hatalmon van Irakban. Ily módon is bátorította a terebélyesedő ellenzéki mozgalmakat. A miniszter-elnök úgy vélekedett, hogy az iraki népnek mihamarabb félre kellene állítania Huszeint, hiszen a diktátor szerencsétlenségbe döntötte tulajdon népét. A Damaszkuszban szervezkedő iraki ellenzékiek ismét tárgyaltak brit kormánymegbízottakkal, akik viszont megerősítették azt a közösnek mondható nyugati álláspontot, hogy tartózkodni kell Irak területének feldarabolásától, vagy határainak megváltoztatásától. Kül-és belpolitikai sikerei nyomán Major konzervatív pártja igen népszerű a szigetországban, mert a legfrissebb Gallup-felmérés szerint a konzervatívok 45 százalékot kapnának, ha most rendeznék az általános választásokat. A torykat viszont óvatosságra intheti, hogy egy parlamenti pótválasztást csütörtökön elveszítettek.
KELET-EURÓPÁRÓL mind több a magvas elemzés, jeléül annak, hogy az Öböl-háború lezárultával a dezintegrálódó Szovjetunió és Jugoszlávia egyre nagyobb figyelemben részesül. Egy amerikai profesz-szor úgy látja, hogy a Szovjetunió európai köztársaságai ösztönzést kaphatnak a demokrácia és a piacgazdaság felé tartó Lengyelországtól, Magyarországtól és Csehszlovákiától. Szporluk professzor a szenátus külügyi bizottságában arra hívta fel a figyelmet, hogy az önállóságra törekvő szovjet köztársaságok nacionalizmusa nem a múlt századi idegengyűlöleten alapul, hanem egyfajta törekvést jelez a nyugati típusú demokrácia megteremtésére. Ide kapcsolódik Sevardnadze egyik amerikai tévéinterjúja: a lemondott szovjet külügyminiszter szerint Gorbacsov soha nem venne részt egy diktatúrában, de manapság nem mindig ő hozza meg a döntéseket. Sevardnadze úgy véli, egyfajta árnyékhatalom alakult ki a Szovjetunióban, mert olykor elnöki fölhatalmazás nélkül születnek határozatok.	(M. J.)
Vvfftfi fegyver a lázadók ellem? Nem csillapodnak Irakban az ellenzéki megmozdulások
Az amerikai CNN ihíntelevízió képes beszámolója szerint Irak több száz, korábban foglyul ejtett kuvaitit engedett szabadon csütörtökön este. 17 Iraki teherautó és busz vitte amerikai kísérettel a kuvaitiakat az emirátus felé. A tévétársaság szerint Kuvaitiban a Nemzetközi Vöröskereszt veszi gondjaiba az első szabadon bocsátottakat.
Irak néhány órával korábban közölte, hogy kétezer kuvaitit és 21 nyugati újságírót készül szabadon engedni. Egyes adatok szerint az Iraki erők a megszállás alatt 40 ezer polgári személyt és katonát hurcoltak el Kuvaitiból, emlékeztet a Reuter.
iRiohard Cheney amerikai védelmi miniszter úgy vélekedett, hogy az iraki ellenzéki megmozdulások az ország északi része felé húzódtak, ugyanakkor hozzátette, hogy a hadsereg támogatása következtében még mindig Szaddám Húszéin elnök van fölényben.
nem iszlám forradalom, ihanem függetlenségi mozgalom — hangsúlyozta a sajtóértekezleten Dzsalal Talabani, az Iraki Országos Egyesült Akcióibizottság öt vezetőjének egyike, a Kurdisztáni Hazafias Front főtitkára.
A Szíriában tartózkodó iraki ellenzéki személyiségek — akik síita muzulmánokat, kurdokat, kommunistákat és nacionalistákat képviselnek — közölték: ezen a hétvégén háromnapos konferenciát fognak tartani Bej rútban, hogy megmutassák, az ellenzék egységes.
Az ellenzéki vezetők hangoztatták, hogy Irak azért szólította fel távozásra a külföldi újságírókat, mert a bagdadi kormány vegyi fegyvereket akar használni a lázadókkal szemben.
Bonnból jelenti az MTI: „A légiirányítás Magyarországon igazán kiváló, mindenki segítőkész és kiválóan beszélnek angolul” — közli a németországi Sembach amerikai katonai támaszpontjának egyik hangárjában a két méter magas John Seski, lengyel származású szülők gyermeke egy DC—9-es előtt állva, amelyet a katonaságnál C—9B-ként tartanak nyilván. Ezv a gép január 20-tól kezdve körülbelül hatszor repült el Csehszlovákia és Magyar-ország felett embereket és rakományt szállítva Sembachból Bahreinbe vagy Szaúd-Arábiába.
A sembachi és a bitburgi támaszpontról repkedő, egyébként a haditengerészethez rendelt DC— 9-esek és DC—10-esek összesen körülbelül hatvanszor szelték át a csehszlovák és a magyar légteret az Öböl-háború idején. Azt nem lehet megtudni pontosan, hogy mikor fordultak az Öbölbe masírozó amerikaiak átrepülési engedélyért a csehekhez és a magyarokhoz, a sembachiak és bit-burgiak mindenesetre január 20-a táján kezdtek el repülni a rövi-debb útvonalon. Addig a hosz-
A KÜLFÖLDI TÖKE MÉG MINDIG NEM JÖN
dég gyorsan az országba, hiába hívják, a gazdaság, a társadalom „makacs apróságai” továbbra is elriasztólag hatnak.
(A tőkecsábítás nehézségei — 9. oldal)
ÖTVEN ÉVE JÁTSZIK A HALÁLLAL
a texasi tűzoltó, akit Bush elnök felkért, tegyen meg mindent az égő kuvaiti kutak eloltásáért. (Vörös Adafir háborúja — 10. oldal)
DÜHÍTŐ
hogy a horrorműfajt mennyire lejáratják, „rossz hírbe keverik” az egy-két éve a magyar mozikat is diadalmasan ellepő értéktelenségek. (Pókok és félelmek — 11. oldal)
ALKALMI
BÍRÁLÓBIZOTTSÁGOK
a mostanihoz hasonló segélyeik odaítélésében is csak felületesen, egyéni elfogultságoktól, személyes érdeklődéstől vezetve dönthetnek még a jelenleginél alapvetően jobb pályázatok esetén is. (Egy zsűritag magánvéleménye — 12. oldal):
tartanak, „meghatározatlan ideig”, talán a visszavonulás teljes időtartamára. A németországi amerikai támaszpontokról az Öbölbe
Iraqi Unrest
Cities where disorders have been reported.
Sulaimaniya)
Euphratos_/

iraki hadsereg maradéka, közte az elitnek számító Köztársasági Gárda, úgy tűnik, Húszéin oldalán áll, s nehéz megmondani, milyen kimenetelre lehet számítani.
A térségből érkező péntek délelőtti hírek szerint iraki kor-mányegységak Irak második legnagyobb városában, Bászrában hamarosan körbezárják a felkelőket. Az Irak déli részéről Kuvait-ba érkező menekültek arról számoltak be, hogy az öt napja folyó utcai összecsapásoknak már több száz halálos áldozata van.
Iraki ellenzéki vezetők csütörtökön Damaszkuszban közölték: 17 szervezetből álló mozgalmuk egyesült, hogy megdöntsék Szaddám Húszéin hatalmát. Ez nem kwrd szeparatista forradalom, és
SAUDI ARAB! A
X Baghdad
KarbaIa»V	^
AnNajufl Kot \\ *'G*arbi Samawa'*. rOAmara An Nasiriya'^, K Basra a^Zubair
KUWAIT
Kuwait City
Sourcea: AP. Rauléra. The New York Times.
A lázongó Iraki városok	(Az International Héráid Tribüné rajza)
szabb, Franciaország és Olaszország fölött húzódó légi folyosókat vették igénybe.
Az átrepülések a mai napig
irányított katonaság, repülőgépek először Németországba térnek vissza, s onnan repülnek majd haza az Egyesült Államokba.
Wushingtani tudósítónk telexjelentése
Hazatértek az első katonák
Egy interjú során Oheney elmondta, hogy növekvő számú iraki városiból számolnak be jelentések incidensekről. A Pentagon szóvivője csütörtökön közölte, hogy már legalább két tucat iraki városból érkeztek hírek összetűzésekről.
Cheney hangsúlyozta, hogy az
Washington, március 8.
„Jó reggelt, Amerika’’ — harsogta bele, nagy vidáman a ruhás katona az ABC tévéhálózat híradójának kamerájába. A nyár óta mindig hadfiakra és hadlányokra hárul e reggeli műsor megszokott országébresztése. Csak-
hogy most mit sem adtak a hitelességre, az „élő” kapcsolás varázsára: karjában tartva kisfiát, a 24-ik gépesített gyalogos hadosztály harcosa bevallottan a képmagnóról köszönt, hiszen csütörtök éjfél után percekkel szállt le az első száz katonával a georgiai
Fort Stewart támaszpontra. Ahol is a boldogságtól repeső családtagok serege várta a sokszoros indokkal fáradt csapatot. Mire e sorok megjelennek, újabb gépek érkeztek további támaszpontok-
(Folytatása a 2. oldalon)
41