﻿Ára: 9,50 forint	ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR	HÉTFŐ 1991. március 11., LIV. évfolyam 59. szám
A.	hét végi összecsapások után
Több százezres tömeg követelte
Gorbacsov lemondását Moszkvában
A külpolitikai helyzet
HAZATÉRTEK AZ AMERIKAI HADIFOGLYOK, megkezdték kivonulásukat az Öbölből a brit harcodé alakulatok is, s közben már az új közel-keleti békerend felől puhatolózik a térségben James Baker, aki vasárnap Rijádban a damaszkuszi nyilatkozatot aláírt nyolc arab ország külügyminiszterével tárgyalt. Az amerikai diplomácia irányítójának nem volt nehéz meggyőznie partnereit arról, hogy az izraeli-arab konfliktus megnyugtató rendezése végett a „területet békéért” elvet kell alkalmazni. Megfigyelők szerint szinte lehetetlen feladat ugyanezt elfogadtatnia a jelenlegi jeruzsálemi kormánykoalícióval, amely legfeljebb a Munkapárttal közösen 1989-ben kidolgozott saját béketervéről hajlandó alkudozni. A PFSZ a maga részéről hozzájárult ahhoz, hogy a megszállt területek palesztin lakosságának képviselői találkozzanak az Izraelbe érkező Bakerrel, s ezzel egyidejűleg jelentős diplomáciai erőfeszítéseket tett, hogy a vasárnap Tuniszban összeült Maghreb-csúcs a PFSZ melletti kiállásával enyhítse a Jasszer Aráját vezette szervezet alapos nemzetközi tekintélyveszteségét. Arab újságíróknak adott hét végi nyilatkozatában George Bush éppen csalódottságát fejezte ki a PFSZ Irakot támogató álláspontja miatt. Nyíltan rámutatott arra, hogy a szervezet elvesztette hitelét, és így sokkalta kisebb szerepe lesz a rendezésben, mint korábban lehetett volna. Ugyanebben az interjújában az amerikai elnök hangsúlyozta: nem hiszi, hogy Mihail Gorbacsov rosszhiszeműen akarta volna keresztezni a szövetségesek iraki elképzeléseit, mert azokból kihagyták. Hiszen — fűzte hozzá magyarázatul a Fehér Ház lakója —, ha Gorbacsov nem a békét kívánta volna szolgálni, könnyen szembeállíthatta volna a harmadik világot az amerikaiak vezette koalícióval, amelyről Aziz iraki külügyminiszter az ENSZ-ben hivatalos dokumentumként körözött levelében egyébként azt állítja, hogy az Öböl-válsággal kapcsolatban hozott BT-határozatok az amerikai politikai gépezet nyomása és diktátuma alatt születtek.
IRAK JÖVŐJÉRŐL cserél véleményt elsősorban Hogg brit külügyi államminiszter, aki vasárnap indult a térségbe. A politikus, aki a múlt héten az első hivatalosan nyilvánosságra hozott megbeszélést folytatta Londonban az iraki ellenzék személyiségeivel, azt szeretné megtudni ammani és damaszkuszi vendéglátóitól, miként képzelik el a Húszéin utáni Irakot. Mint elutazása előtt kijelentette: a népi lázadással szemben ötvenszázalékos esélyt ad az iraki elnöknek. Amerikai katonai forrásból egyébiránt kiszivárogtatták, hogy az Egyesült Államok hadseregének nincsen bizonyítéka arról, hogy Szaddám hadsereg mérgező gázt használt volna a lázadók leveréséé. Egy síita ellenzéki vezető pénteken még arról adott hírt, hogy Szaddám mustárgáz, helikopterek és nehéztüzérség segítségével szándékozik megtörni az Irak-szerte tovaterjedő rendszerellenes felkelést. Washington figyelmeztette is Bagdadot, egy ilyen fordulatnak súlyos következményei lennének, meg nem erősített értesülések szerint a szövetséges,légi offenzíva újrakezdéséhez is vezethetne. Irakból Iránba és más szomszédos országokba érkezett utazók és ellenzéki politikusok a hét végén a lázadók komoly katonai sikereiről számoltak be, állítólag az utóbbi napokban már a Köztársasági Gárda katonái is csapatostul állnak át a felkelők oldalára. Minden bizonynyal a Bászra környéki elkeseredett harcokkal függ össze az a bagdadi bejelentés is, amely szerint legalább egy hétre leállítják az Irakba hurcolt kuvaiti állampolgárok kiadatását.
A BALKANRA ÉS A SZOVJETUNIÓRA FIGYEL a VILÁG az Öböl menti harcok elcsitultával. A jugoszláv fővároson a második világháború óta a legnagyobb megmozdulássorozat söpört végig, halálos áldozatokkal is járó összecsapásokba torkollva. A kommunistaellenes ellenzéki pártok és mozgalmak által eredetileg a belgrádi rádió és tévé vezetőinek lemondatására szervezett tömegtüntetésnek végül a szövetségi hadsereg és a helyi rendőrség közös beavatkozása vetett véget. Szintén erőszakot alkalmaztak az albán hatóságok Durresben, ahol az Olaszországba menekülni igyekvőktől tisztították meg a hét végén a kikötőt. Brindisiben és környékén vasárnapra sikerült viszonylag emberi körülményeket teremteni az ezrével odaérkezett albánoknak. Voltaképpen emberibb körülményekért vonultak a Kreml melletti térre azok a moszkvai polgárok is, akik — akárcsak az Oroszország-szerte megrendezett hasonló tüntetések résztvevői — vasárnap mindenekelőtt Gorbacsov menesztését követelték.	(V. L.)
Letartóztatások Belgrádban a hadsereg beavatkozása után
Törés-
vonalak
A többpárti parlament megszületése óta nem hallottunk annyit a pártok megosztottságáról, mint ezekben a napokban. Tavaly májusban csöndes iróniával szemlélte a sajtó a szociáldemokrata kontra szociáldemokrata polémiát, s kevesebb teret szentelt annak a ténynek, hogy a legnagyobb pártokban is föllelhető irányzatok egyszer még határozott törésvonalakat is kijelölhetnek.
Jóllehet az egymással szemközt álló pártok képviselői az eltelt háromnegyed évben nemegyszer igyekeztek rájátszani az „oszd meg és uralkodj” politikájára, ám mindaddig amíg csak lappangva voltak jelen az egyes tömörülésekben a különféle árnyalatok, mindez inkább csak amolyan szurkálódásnak tetszett. Az eltelt kétnhárom hétben azonban minden kétséget kizáróan fordulat állt be.
A kisgazdapárt és képviselő-csoport megosztottságáról ehelyütt kár lenne részletesen beszélni, hiszen a kárpótlással kapcsolatos eltérő álláspontok már régen ismertek. Bonyolultabb a helyzet a legnagyobb ellenzéki párt esetében. El kell ismerni, hogy miközben „szabad préda” volt mindenki számára a koalíció széteséséről értekezni, addig az ellenzéki pártok belső megosztottságát kiteregetni nem illett igazán. Pedig meglehet, erre nagyobb szüksége lett volna magának a pártnak, mint az újságolvasó embernek. Az SZDSZ-kongresz-szuson elhangzottak után így sokkal nagyobb csalódásként élte meg az ellenzékben bízó polgár a legnagyobb ellenzéki párt megosztottságának tényét, mintha a hírek felkészülten érték volna. Nem rosszakarat vagy valamiféle kormánypártiság mondatja a politika elemzőjével, hanem a józan belátás: balgaság lenne tagadni, hogy az ellenzék mentes a belső ellentétektől. A korábban oly meghatározó szerepet játszó Tölgyessy Péter háttérbe szorulása, a kongresszuson hangoztatott — többek által különvéleményként értékelt — nézetei a külső szemlélő számára egyértelmű jelek.
Téves az a szemlélet, mely szégyellni valónak tartja a házon belüli konfliktusokat, s ez igaz a legnagyobb kormányzópártra is, ahol némelyek szinte kétségbeesett küzdelmet folytatnak azért, hogy az ellenkezőjét bizonyítsák, mint ami a valóság: a párt igenis megosztott. Az MDF-frakció legutóbbi belső krízisét eddig inkább csak abból az aspektusból néztük, vajon egy folyamatnak állunk-e az elején, mely a gyűjtőpárt szétesésével végződik vagy csupán egy ártatlan csetepaténak vagyunk tanúi. Hogy a különféle belső irányzatok (belső ellenzék) erőpróbája volt-e a frakció munkájával szemben megnyilvánuló elégedetlenség, a frakcióvezetővel szembeni bizalmatlansági kezdeményezés, ma még nem tudni- Ha így volt, ha nem így, az esemény tanul-ga most inkább az, hogy — megosztottság ide vagy oda — szerencsére működik a pártokon belül a demokrácia, mely teret enged akár a kisebbségi véleménynek is.
A megosztottság se nem bűn, se nem erény. A politika eszköztárába belefér, hogy a rivális pártok egymás ellen játszatják ki a másik fél belső csoportosulásait. A baj csak akkor kezdődik, ha a felek úgy teszik ezt, hogy az átlagpolgár — látván a nemes, nemtelen küzdelmet — megcsömörlik a politikától. S most, sajnos, éppen ilyesmi történik.
Dobszay János
Véres összecsapásokba torkollott szombaton az a belgrádi ellenzéki nagygyűlés, amelyet a sajtószabadság kivívásáért és a televízió vezetőinek leváltásáért hirdetett meg a Szerb Megújhodási Mozgalom és kilenc másik ellenzéki párt. A megmozdulások csúcspontján mintegy százezer tüntető állt szemben a karhatalmi erőkkel, amelyek többször megpróbálták szétoszlatni a tömeget.
Szombat délutáni közlés szerint az összecsapásoknak két halottja van, egy rendőr, s egy fiatal tüntető, akit lőtt sebbel vittek be a baleseti sebészetre.
Az első rohamot akkor határozták el, amikor a tüntetők első csoportjai áttörték a város központi tere, a Köztársaság tér köré
vont rendőrkordont. Ekkor könnygázt és vízágyút vetettek be, s rövid időre visszaszorították a tömeget. Hamarosan azonban újabb csoportok érkeztek, s a rendőrség ekkor előbb visszavonult a környező utcákba, majd erősítést kapott, s újra lecsapott az immár több tízezres nagygyűlésre, ■amelynek résztvevői épp Vük Draskovicsot, a Skerb Megújhodási Mozgalom vezetőjét hallgatták.
A rendőrségi és katonai biztonsági erőkhöz tartozó páncélozott járművek, valamint a lovas rendőrök érkezése után nem sokkal, igazi csatatérré vált Belgrád központja, az emberek a nemzeti színház épületébe menekültek, sok volt köztük a sebesült,/ sokan a kövezeten maradtak. A tömeg kőzáporral válaszolt a rendőrrohamra, s ismét sikerült visz-
szavonulásra késztetniük a biztonsági erőket. Vük Draskovics ekkor kiadta az utasítást, hogy a tömeg vonuljon a televízió székháza elé, s kényszerítse ki a tv vezetőinek leváltását. A televízió közelében azonban erős rendőri erőket vontak össze s ott újabb összecsapás alakult ki. Az ellenzéki vezetők bejelentették, hogy a szerb kormánnyal akarnak tárgyalni a követelésekről, ezért a törvényhozás elé vonult a menet, ahol Draskovics minden felelősséget Szlobodan Milosevics szerb elnökre hárított.
Draskovics a Stúdió B rádiónak adott nyilatkozatában kijelentette:	Milosevicsnek kellene
leállítani a vérontást, s ő tudná 'leváltatni a televízió vezetőit. Más ellenzéki szónokok már azt hangsúlyozzák, hogy nem pusztán a televízióért folytatott harcról van szó, hanem a kommunista erőszak elleni küzdelemről.
A rendőrség egy közleményében azt hangozhatta, hogy a tüntetésre induló személyeknél az el-ellenőrzés során számos lőfegyvert és egyéb harci szerszámot találtak, például boxereket, késeket, sőt fejszéket is.
Belgrádiban szombaton késő este mintegy 50-60 páncélos szállta meg a városközpontot, s ezzel egy időben a városban mindenütt megszűntek a rádió és a tévé félretájékoztatása ellen szervezett megmozdulások. A szerb képviselőház épülete előtt összegyűlt többezres tüntető csoportot már előzőleg szétoszlatták. A jugoszláv fővárosban vasárnap viszonylagos nyugalom uralkodott, harckocsik és katonák járőröztek.
Megszakadtak a szerb kormány és az ellenzék tárgyalásai, amelyeken a tüntetés vezéralakjai nem is vettek részt. A megbeszélést ugyanis nem a szerb parlamentben kívánta megtartani a kabinet, hanem a kicsit távolabb lévő kormányépületben, amelyet akkor még nem zárt körül embertömeg. A tárgyaláson azonban semmilyen érdemi konzultáció nem bontakozott ki, mivel időközben letartóztatták Vük Dras-kovicsot, aki ellen már korábban bűnvádi feljelentést tettek. A letartóztatás hírét először pártja •közölte, majd megerősítette a belügyminisztérium is. Azzal vádolják, hogy zavargásokra szított, amelyék két emberéletét köve-
Moszkva, március 10.
Vasárnap Moszkvában több százezres tömeg töltötte meg a Kreml tövében a Manézs teret és környékét. Az országos referendumot megelőző utolsó vasárnapon a Demokratikus Oroszország mozgalom felhívására, Borisz Jelcint támogató, Mihail Gor-bacsovot elítélő és távozásra szólító jelszavakkal vonultak az ut-sákra a főváros lakói. A TASZSZ jelentése szerint Moszkván kívül Oroszország-szerte hasonló megmozdulások játszódtak le, így például Leningrádban, Novoszi-birszkben, Kazanyban, Sziktivka-réban, Ulan-Udéban, Petropav-lo vszk-Kamcsa tsZkban,	Qmszk-
ban és máshol. Igen — Jelcinnek, nem — Gorbacsovnak, ez a jelszó mozgósította Szverdlovszlk, a dél-uráli ipari központ lakosait, ahol az orosz vezető csaknem egy évtizedig párttitkárként tevékenykedett. Az irkuitszki nagygyűlés résztvevői arra szólították fel a szibériaiakat, hogy március 17-én
teltek. Eljárást indítanak a Stúdió B nevű független rádióadó ellen is, mivel a hatóságok nézete szerint a rádió a tüntetésen való részvételre szólította fel az embereket, s ezzel megsértette a törvényes előírásokat. A rádió vezető tisztségviselői tagadják a vádat.
Szlobodan Milosevics késő esti televíziós beszédében azt hangoztatta, hogy a tüntetéssel „a legszentebb ügyet, a békét sértették meg, s ezzel lehetetlenné teszik a más problémákkal való foglalkozást”. Milosevics a tüntetést „romboló, a káoszra és az erőszakra irányuló akciónak” nevezte. A szövetségi elnökség is állást foglalt, s a megmozdulás veszélyességére való hivatkozással, felhatalmazást adott a hadseregnek a megfelelő alakulatok bevetésére. Az elnökség közleményéből kitűnt, hogy a hadsereg bevetését a szerb köztársaság vezetőségének kérésére hagyta jóvá. A kommüniké ezúttal sem tisztázza, hogy az elnökség nevében ki hozott döntést, a kollektív testület, vagy a (szerb) szövetségi elnök.
A Szerb Megújhodási Mozgalom 17 képviselője, valamint a Demokrata Párt és a reformerek egy-egy törvényhozója szombat este éhségsztrájkot kezdett a szerb kormány tüntetéssel kapcsolatos álláspontja miatt. A szerb kormány ugyanis úgy foglalt állást, hogy a békésnek nyilvánított tüntetés „vandál, erőszakos akcióba torkollott”. Az éhségsztrájkot mindaddig nem hagyják abba, amíg össze nem hívják a szerb parlament ülését, hogy megálllapítsák, a szombati eseményekért kikre hárul a felelősség.
A belgrádi események megvitatására vasárnap ülést tartott a jugoszláv szövetségi elnökség, de a tanácskozáson nem vett részt a testület horvát és szlovén tagja, mivel nem értett egyet az eddigi intézkedésekkel.
Janez Drnovsek, az elnökség szlovén képviselője kifejtet' e, hogy a hadsereg bevetését ellenezte, s hangoztatta, hogy a katonákat nem belső problémák megoldására kell felhasználni, akár Szerbiáról, akár Horvátországról, akár Koszovóról van szó. Stipe Mesic szövetségi alelnök már korábban elítélte a hadsereg felvonultatását, s a szombati összecsapást a dogmatikus-bolsevista, 11-
mondjanak nemet a szovjet köztársaságok szövetségének fennmaradására.
A megmozdulások mérete és kiterjedése arra vall, hogy a referendumot megelőzően, a demokraták mozgósították tartalékaikat, megpróbálnak egységbe szerveződni. Ezt támasztja alá, hogy Moszkvában Telman Gdljan képviselő bejelentette a Jelcint és a Demokratikus Oroszország mozgalmat támogató Orosz Néppárt megalakulását, amely „a fennálló rendszerrel szembeni nyílt ellenzéket képviseli”.
Maga Jelcin nem volt jelen a •nagygyűlésen — állítólag ismét influenzával dőlt ágynak — viszont magnószalagról bejátszották az előző napon, a Demokratikus Oroszország képviselőivel folytatott találkozóján elhangzott beszédét. Ebben az orosz parlament elnöke ugyancsak támogatta a pártalapítás gondolatát, éles szavakkal elítélte Gorbacsov politikáját, aktív harcra szólított fel ez
A HALOTTAKON NEM FOG AZ IDŐ
Mansfeld Péter is megmarad mindörökre tizennyolc évesnek az emberek és a nemzet emlékezetében, az 1956-os forradalmat követő könyörtelen és elvakult megtorlás legfiatalabb, s ezzel legártatlanabb áldozatának. (Akit szeretnek az istenek ... — 4. oldal.)
A JELENLEGI KORMÁNY
törvénytervezetei, ceremoniális gyakorlata kétféleképpen értelmezhető:	restaurációként
vagy a nemzeti hagyományokhoz való visszatérésként. (A nemzet és hagyományai — 7. oldal)
MINDIG AZ EMBER ÉRDEKELT
Az emberben hiszek. Hogy ez vallás-e, nem tudom. Egyfajta istenben talán hiszek. Az egyén léte nem szűnhet meg fizikai halálával. (Ember, film, optimizmus — 9. oldal)
A MOSTANI IGAZGATÓK
egy részét már választások útján nevezték ki. Nem kis részük jó szakember, tisztességes és hozzáértő pedagógus. Ne akarjuk most ezt felülbírálni! (Válságok közt, reménykedve — 11. oldal)
letve a demokratikus erők összetűzésének minősítette. Az elnökség üléséről egyelőre nem adtak ki közleményt, de a résztvevők köréből ítélve egyértelműen a szerb vezetést fogja igazolni. A biztonsági erők vasárnap újabb letartóztatásokat foganatosították: ezúttal Jovan Marjanovi-csot, a Szerb Megújhodási Mozgalom alelnökét vették őrizetbe.
Vasárnap délután több mint ezer egyetemista gyűlt össze az ÜjnBelgrádban levő diáknegyedben, s követelte a .szerb belügyminiszter leváltását. A tüntetők sorsáról egyelőre nincs hír. állítólag keményen felléptek velük szemben.
Belgrád utcáiról vasárnap este kivonták a harckocsikat és a páncélozott járműveket, de még mindig erős a rendőri készültség. A szövetségi elnökség vasárnapi ülésén a Szerb Köztársaság álláspontját erősítették meg, hangoztatva, hofíy a szombati tüntetésen a „rombolás és a vandalizmus megfékezésére vetették be a biztonsági erőket és a hadsereget”. Kiemelték, hogy a tüntetés óriási károkat okozott Szerbiának, s egész Jugoszláviának.
A belgrádi televízió csak a tüntetések olyan sérültjeit mutatja, akik a rendőrség kötelékéhez tartoznak. Hasonlóképp a televízió csupán az összecsapásban meghalt rendőr emlékére elhelyezett virágcsokrot mutatta 'be, amelyet a Köztársaság téren, a rendőrség által szigorúan őrzött helyre tettek. A tüntetéseknek összesen 76 sebesültje van, ezek közül 14 a rendőr.
ellen, valamiint a szövetségi vezetéssel szemben. Jelcin bírálta az új szövetségi szerződés tervezetét, amelyet a hét végén tettek iközzé, s tagadta — Gorbacsov állításával szemben —, hogy az orosz vezetés jóváhagyta volna a dokumentumot. Kijelentette, hogy az 1991-es év döntő lesz az orosz demokratikus mozgalom számára, amelynek „minden áron” győzelmet kell aratnia.
Anatolij Lukjanov parlamenti elnök még aznap este a központi televízióban — ahol a hírek szerint 14-én Jelcinnek is műsoridőt kellene kapnia — az ország vezetése ellen meghirdetett háborúként értékelte Jelcin szavait. Arra hivatkozott: a szövetségi szerződés kidolgozásában nemcsak-hogy a köztársaság képviselői vették részt — igaz ugyan, hogy azon orosz parlamenti vezetők, akik február végén bizalmatlanságukat nyilvánították ki Jel-
(Folytatása a 2. oldalon)
Moszkvai tudósitónktói Oroszország-szerte megmozdulásokon támogatták Jelcint és ítélték el Gorbacsovot