﻿nus jj

Wrdelial

■ .'"‘z
r&f
"<* i,*JÍÍ
Magyar Nemzet
Ara: 9, 50 forint
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
SZERDA 1991. március 13., L1V. évfolyam 61. szám
Szakás
Furcsa dolgok történnek mostanság. Jön egy külföldről visszaszakadt hazánkfia, aki egyébiránt kazettabizniszben utazik, s vesz magának egy újságot, majd megregulázza a szerkesztőséget, s közli velük, csak ne ugráljanak, Nyugaton ez a szokás ...
Majd jön egy másik vállalkozó, kinéz magának egy gyárat, néhány jól sikerült akcióval a nyereséget veszteségbe „segíti” át. Aztán közzéteszi vételi szándékát, s nagy csinnadrattát keltve méltatlankodik, ha nem hullik azonnal kótyavetye áron ölébe a biznisz, pedig Nyugaton ez lenne a szokás ...
Az egykor volt állami tulajdonok sorra átbucskáznak a fejükön, megannyi csinos kis kft. meg rt. kerekedik ki belőlük, helyre kis igazgatótanácsokkal, akik legott felszerelik magukat a legdivatosabb Ikea-bútorokkal, lízingelt autókkal meg milliós fizetésekkel, s még mielőtt valaki méltatlan-kodásra vagy csak kérdésre merné nyitni a száját, legott letorkolják: Nyugaton ez így szokás . •.
Az utcakép csodálatos metamorfózison megy át. Keleti bazárokat megszégyenítő, bizonytalan eredetű áru kelleti magát még bizonytalanabb tisz-tességű	alkalmi	üzletemberek	jóvoltából, egy
jobb frankfurti vagy londoni bank devizaosztályát megszégyenítő mennyiségű valutaváltás bonyolódik le éjjel és nappal, ám a megütközőnek itt is csak azt mondják: kérem, ez a szabadság, ez a piacgazdaság, Nyugaton ez így szokás ...
A példák és jelenségek vég nélkül sorolhatók. A gazdasági szabad rablásra, az aranyásóhangulatra, amikor aki hamarabb lőtt, annak volt igaza, mindig kéznél van a plauzibilis magyarázat: Nyugaton ez így szokás...
Kérem tisztelettel, egy frászt szokás ez így.
Már formailag sem igaz, hogy a jóléti kapitalista államok bambán elnéznék, amint merkantil szemlélettel megáldott polgáraik a hátuk mögött kereskedve kihagyják őket az üzletből — s ezáltal az adóbevételből. Arról meg még a leg-slendriánabb nyugati körtisztviselő sem mer álmodni sem, hogy lustaságból, hozzá nem értésből vagy bármi más okból ő elnézhesse, amint orránál fogva vezetik a költségvetést, kijátsszák a vámot, eltitkolják a bevételt — megrövidítik a közt.
Nyugaton egyébiránt az sem szokás, hogy nagyképűen hadonászó menedzseríiökák „majd én kirúgom magukat” jelszóval terrorizálhassanak bárkit is. Minden valamirevaló munkahelyen tarifaszerződések szabályoz*zák, kinek mennyit kell — keményen — dolgoznia, s kinek mennyit kell ezért — ugyancsak kemény pénzben, s nem éhbérben — fizetni. Mint ahogy az is elképzelhetetlen, hogy légből kapott állításokkal tartós üzleti sikert lehessen elérni, vagy veszteséges cégből a környezethez mérten feltűnő jövedelmet lehessen húzni.
Tartósan, mondom, mert ide-ig-óráig persze ez a mentalitás ott is sikert hoz. A tisztességes kereskedő, a szolid polgári haszonra építő vállalkozó mellett ott is megvannak a kétes értékű, s ennek megfelelően kétes hírű „ügyes fiúk”, a síberek, a csődlovagok. Hosszú távú sikerre, biztos egzisztenciára azonban nem számíthatnak, mivel azt ássák alá. amire a szociális piacgazdaság emberi kapcsolatai épülnek: a bizalmat.
Ott tehát alig terem nekik babér. Sokszor sajnos az az érzésem, azt ők is belátták, s most mind idejöttek.
Weyer Béla
Baker palesztinokkal is találkozott Izraelben
Washington két mederbe terelné a közel-keleti rendezést
illősz k vtk hu tt
— mandolin as
|	A külpolitikai helyzet	|
IZRAELBEN KERESTE A KÖZEL-KELETI VÁLSÁG megoldásának a kulcsát kedden James Baker. Az amerikai külügyminiszter találkozott Samir kormányfővel, Dávid Lenivel, a jeruzsálemi diplomácia vezetőjével és az ellenzéki Munkapárt két irányítójával, Simon Peresszel és Jichak Rabinnal. Eszmecserét folytatott a megszállt területeken élő palesztinok képviselőivel is. Mint az egyeztetések után a CNN amerikai hírtelevízió jelentette, Baker abban állapodott meg az izraeli politikusokkal, hogy a rendezés folyamatát egymás mellett futó két mederbe terelik. Egyrészt Izrael tanácskozik az arab országokkal a viszályok elsimításáról, másrészt foglalkoznak a palesztinok helyzetével is. Samír szóvivője, Avi Pazner kifejtette, hogy nem volt szó a „területet békéért" elv izraeli elfogadásáról. Bizakodva beszélt közben arról, „egyes arab országokban talán van esély a változásra, mert ezekben az államokban megértették, hogy a veszély nem Izraelből, hanem máshonnan származik". A palesztinokkal folytatott megbeszélésen viszont azt hallhatta a State Department vezetője, hogy a megszállt területeken élők ragaszkodnak a PFSZ elismeréséhez és a rájuk vonatkozó biztonsági tanácsi határozatok végrehajtásához.
AZ AMERIKAI ELNÖK is a Közel-Keletre készül, valóságos győzelmi körútra, jelentette be kedden a Fehér Ház szóvivője. Mariin Fitzwater a tudósítóknak elmondta, Bush Kuvaitot és más koalíciós partnereket szeretne fölkeresni a Közel-Keleten. Utoljára a térségben tavaly novemberben járt az elnök, amikor a Hálaadó ünnep idején meglátogatta a csapatokat Szaúd-Arábiában. Bush egyébként szerdán Ottawába utazik, majd Martinique és Bermuda szigetére repül, hogy tanácskozzék Kanada, Franciaország és Nagy-Britannia vezetőivel. Visszafelé megáll Dél-Karolinában, ahol a hazatérő csapatok parádéját tekinti meg. A szóvivő kedden megerősítette azt is, Bush még ebben a félévben szeretne találkozni Mihail Gorbacsovval, s ekként megrendezni az elhalasztott csúcstalálkozót.
PÁRIZS HAJLANDÓ FENNTARTÁS NÉLKÜL TÁMOGATNI az
amerikaiak közel-keleti rendezési kísérleteit, s egyelőre félreteszi saját elképzeléseit. Legalábbis ezt írta kedden Le Quotidien de Paris annak kapcsán, hogy Mitterrand és Bush csütörtökön találkozik egymással. Az elnöki szóvivő azt fejtegette Párizsban, hogy az elnökök tanácskozása előtt igen „jó a légkör”, növekszik a kölcsönös bizalom, s a mar-tinique-i konzultáció is ezt bizonyítja majd. Dumas külügyminiszter a Le Monde-nak azt nyilatkozta, hogy „a De Gaulle-féle külpolitika tele volt mítoszokkal”, és ezek már régen nem érvényesek. Az International Héráid Tribüné úgy véli e jelek láttán, hogy Mitterrand elhatározta, lépést tart Bushsal, mert csak így őrizheti meg Franciaország hatalmi státusát, növelheti egyben befolyását az Európai Közösségben, s az EK külpolitikájának a kialakításában. A francia külügyminisztérium szóvivője kedden ugyanakkor azt fejtegette, hogy Franciaország szeretné, ha fél éven belül megkezdődnének a tárgyalások a palesztin-kérdés rendezéséről. Ez persze nem valamiféle „határidő”, de Párizs szükségesnek tartja a folyamat megindítását.	(B. M.)
Teheránba érkezett menekültek szerint
Szaddám erői Bászrában napalmot alkalmaztak
Szaddám Huszeinhez hű fegyveres erők napalmbombát alkalmaztak az ellenük harcoló felkelőkkel szemben Bászrában — jelentette a teheráni rádió kedden.
Az AP amerikai hírügynökség szerint a Dél-Irakból Iránba menekült felkelők számoltak be erről, s az ő testükön is napalmbomba okozta égési sebek találhatók. Ha igazolódik e tény, döntő lehet Szaddám hatalmi harcára nézve, hiszen Quayle amerikai alelnök a minap már jelezte, Washington nem avatkozik be a bagdadi belviszályba, viszont, ha Szaddám elitgárdája vegyi fegyvert alkalmazna, akkor azt nem néznék tétlenül.
A Szaddám megdöntésére kirobbant felkelés változó sikerrel zajlik; ugyancsak az AP jelentette, hogy a Köztársasági Gárda Kerbela után Nedzsef várost is visszafoglalta a síitáktól. Iraki ellenzéki vezetők kedden szintén megerősítették e hírt, elmondván, több város hirtelen cserél gazdát, egy napon még ők ellenőrzik, másnapon már Szaddám erői. „A támadásokat azonban folytatjuk”, fogalmazta meg e körből a nevét titokban tartó informátor. A kur-dok szintén tartják magukat az Irak északi részében húzódó hegyekben, és megközelítették az olajközpontot, Kirkukot. Az északi olajmezők az Öböl-válság kezdete, augusztus előtt körülbelül a felét adták Irak egész olajexportjának. Megbízható közel-keleti gazdasági körök szerint viszont a bombázások nyomán a kapacitás egyharmadára csökkent.
temetik a KGST-t elnöki szóvivő
szerdán Damasztaiszban is tárgyal iraki ellenzékiekkel, a brit kormány azonban erkölcsi együttérzésen kívül eddig mást nem ígért nyilvánosain.
A The Guardian szerint az iraki ellenzék sem egységes azonban; az iszlám erők kizárnak bármiféle kompromisszumot akár Szaddám Huszeinnel, akár egy őt felváltó puccsista kormányzattal, a kurdök azonban a jövendő belső béke szempontjából nem tartják jóinak, hogy ők is bevonuljanak a többiekkel együtt Bagdadba. Ezért ők nem zárják ki, hogy ha katonai, vagy Baath-ipárli pa-lotaiorradalom megdöntené Szaddám Húszéin uralmát, akkor le kellene állítani a bellháborút és tárgyalásokat kellene kezdeni.
A kairói Al-Ahram értesülései szerint meggyilkolták az iraki vezetés második, számú emberét, Talha Jaszin Ramadánt. A hírt a TASZSZ szovjet hírügynökség jelentette kedden, hozzáfűzve, hogy erről semmiféle hivatalos jelentés nem tett említést és független források sem erősítették meg. A kairói lap szerint a miniszterelnök-helyettes Ramadánt Szaddám Húszéin egyik testőre lőtte le, amikor az az iraki elnököt akarta megölni. Ellenzék források azt állítják, hogy Szaddám Húszéin parancsot adott Rámádén családtagjainak megölésére, és ez okozta a két vezető közötti konfliktust.
Cáfolta viszont Irak libanoni nagykövetsége ezeket a jelentéseket.
NEM KELLEIT BEZÁRNI ISKOLÁKAT,
de sok helyen a településeken az önkormányzatok pénzhiánya nehezíti az oktatási intézmények munkáját. (Gondban vannak-e a falusi iskolák? — 6. oldlaű )
HÁTTÉRBE SZORÍTOTT EMBER VOLT-E
valójában a munkahelyén leszavazott, de a miniszteri ad hoc bizottság által mégis igazgató-főorvosnak javasolt professzor? (Kinevezni tudni kell... — 8. oldial)
IRANYÍTATLANÜL TÉR VISSZA A FÖLDRE
jó néhány űrben keringő objektum, a kutatás hasznát mégsem lehet megkérdőjelezni. A nemrégiben lezuhant Szaljut— 7 maradványai megint a biztonságtechnikára irányították a figyelmet. („Időzített bombák” az űriben — ilO. oldal)
MILYEN SZÉP LENNE,
ha idejárna a város... S ez az óhaj megvalósult a „függetlenek” Vörösmarty-előadására.
(Kaioaigtató világfájdalom — 11. oldal)
Jeruzsálemi tele fen jelentésünk
Izrael készen áll az előfeltételek nélküli, közvetlen tárgyalásokra
Jeruzsálem, március 12.
Az elmúlt napokban kiéleződött politikai csatározások és megszaporodott terrorcselekmények ellenére — a várakozással ellentétben — kedden bizonyos jelekből óvatosan arra lehet következtetni, hogy mégiscsak ígéretesnek látszó tárgyalássorozat kezdődött hétfőn délután Jeruzsá-
konstruktívnak ítélte a megbeszélést és Izrael béketörekvését hangsúlyozta. Korábbi nyilatkozataiból mindössze azt ismételte meg — és ebben itt mindenki egyet is ért —, hogy Izrael nem a terrorizmus kényszerében óhajt békét kötni. Az amerikai külügyminiszter szerint most van itt a megfelelő időpont a térség békéjének
A Bejrútban hétfőn összegyűlt huszonhárom iraki ellenzéki szervezet 325 tagja megegyezett, hogy összesítik erőiket Szaddám elmozdítására. Mindazonáltal hivatalosan nem jelentették be, hogy ellenkormányt vagy parlamentet alakítanának, mint ahogy több síita-frakció indítványozta.
Az iraki ellenzék elégedetlen a szövetségesekkel, mert arra gyanakszik, hogy Washington szabad kezet adott Szaddám Huszein-nék az orezágban kibontakozott lázadás leverésére, utána pedig azt szeretné, ha katonai kormányzat venné át a hatalmat a mostani diktátortól — írta kedden a The Guardian című brit lap.
Az újság tudósítója a Bejrútiban ülésező 23-pártí iraki ellenzéki konferencia résztvevőivel beszélt. Az ellenzékiek elmondták, hogy értesüléseik szerint az amerikai kormány szívesen venné, ha Szaddám Húszéin elbánna a lázadás iszlám forradalmár és kurd elemeivel. Utána Amerika azt szeretné, ha valamilyen tábornok venné át a hatalmat Bagdadban, aki megtárgyalná az ország helyzetét a külső és belső ellenzékikel.
— Washingtonban abban a hi-szemben vannak, hogy Irakot csak diktatórikus vezetés kormányozhatja hatékonyan, ezért nem támogatják a demokratikus megoldást — mondták az ellenzékiek Bejrútban.
Felrótták, hogy James Baker amerikai külügyiminiszter nem akar szerdán Damaszkuszban találkozni az iraki ellenzék képviselőivel. Douglas Hogg brit külügyi államminiszter, osakúgy, mint a múlt héten Londoniban,


(A Frankfurter Allgemeine Zeitung rajza)
lemben. Lehetséges, hogy ebben az izraeli tömegkommunikációnak is pozitív szerep tulajdonítható, hiszen a sajtó munkatársai sem tétlenkedtek a közelmúltban. Nagy nyomást gyakoroltak a kormányra, csakúgy, mint egyes politikai vezetőkre és képviselőkre, hogy Bakert ne engedjék el innen üres kézzel, és evégett, a korábban gyakorta emlegetett „mibe nem megyünk bele” helyett végre mondják meg azt, hogy milyen megoldást kínál Izrael, milyen területeket hajlandó esetleg feladni, és mi az, amiről végképp nem óhajt lemondani. Hogy ez, a sajtó általi nyomás, vagy az ellenzék — amelynek vezérkarával is találkozott kedd este Baker — új, több engedményt vállaló béketerve mozdította-e ki a korábban merev, mindig ugyanazokat a nyilatkozatokat ismételgető kormányt a vélt mozdulatlanságból, egyre megy. Annyi azonban bizonyos, hogy már a Baker és Levi külügyminiszterek első hétfői tárgyalása utáni sajtótájékoztatón az izraeli külügyminiszter
megteremtésére, amikor az arab országokban is hajlandóság mutatkozik a tárgyalásokra. Ebben Amerika közvetítő szerepet vállal, de nem ő köti meg a békét.
A Samír és Baker között lezajló kétórás négyszemközti megbeszélést követően az izraeli miniszterelnök kijelentette: „A nagyon jó légkörben lezajlott tárgyalás után látok valamilyen kibontakozást. Feltétlen híve vagyok a kettős, közvetlen tárgyalásoknak az arabokkal és a palesztinokkal.” A valódi újdonságot a kormányszóvivő mondta ki, amikor beszámolt a fenti találkozóról. Ezúttal is hangsúlyozta, hogy Izrael ragaszkodik az előfeltételek nélküli tárgyalásokhoz, de ez esetben nem zárkózik el bizonyos területek hovatartozásának megvitatásától.
Az Arensz-Baker megbeszélésen a miniszterek két alapvető témával foglalkoztak: az Irakban megmaradt, Izraelt továbbra is fenyegető hagyományos és nem konvencionális fegyverek sorsával, valamint a szíriai újrafel-fegyverkezés várható esetleges
veszélyeivel. A találkozó után Baker kijelentette, van remény arra, hogy nem lesz több háború a Közel-Keleten.
A Samírral és Arensszel folytatott tárgyalásokon az izraeli politikai élet vezető tisztségviselői felvetették az amerikai külügyminiszternek az évek óta libanoni terroristák fogságában levő izraeli foglyok szabadon bocsátásának igényét. Baker megígérte, hogy az ENSZ közreműködését fogja kérni a foglyok sorsának rendezése érdekében.
Kedden jcora délután az amerikai külügyminiszternek még arra is volt ideje, hogy új bevándorlókkal találkozzon Carmiel-ben, egy észak-izraeli kisvárosban, késő délután pedig a kelet-jeruzsálemi amerikai konzulátuson fogadta a palesztinok 12 tagú küldöttségét, akik egy tizenegy pontos feljegyzést nyújtottak át neki. Ebben — többek között — közölték, hogy a PFSZ az egyetlen és kizárólagos képviselője a palesztinok ügyének. Ragaszkodnak az önálló palesztin állam létrehozásához, Kelet-Jeruzsálem státusának visszaállításához, követelik egy nemzetközi vizsgáló-bizottság kiküldését a palesztinok életkörülményeinek ellenőrzésére. A Biztonsági Tanács 242-es határozatát csak mindezek elismerése esetén tartják magukra nézve elfogadhatónak. E feljegyzés követelései feltételezhetően így nem lesznek teljesíthetőek, hiszen — ahogy azt Baker is hangsúlyozta, a hétfő esti sajtótájékoztatón — a PFSZ az Öböl-háborúban vállalt szerepével eljátszotta a lehetőségét, hogy ő képviselje a palesztinok ügyét. Ami pedig a többi pontot illeti, azok teljesíthetősége már a tárgyalások vitatémája kellene hogy legyen.
Itteni megfigyelők szerint egyébként az amerikai politikai nyomás — amitől többen annyira tartottak — egyelőre nem sújtja Izraelt. Az amerikai külügyminiszter ugyanis nem diktálni akar, hanem a tárgyalási készség iránt érdeklődik, felméri a terepet, ismerkedik a térség országaiban fellelhető, a béketárgyalásokat elősegítő lehetőségekkel. Feltehetően éppen azért pozitív hangvételűek az egyes megbeszélések, mert az Izraelt képviselő politikusoknak ezúttal van mondanivalójuk: az ország elismerését és békéjét kívánják elérni.
Kedd este bejelentették, hogy a Baker-látogatás eredményétől függően George Bush amerikai elnök ellátogatna néhány közel-keleti országba — köztük Izraelbe is — az elkövetkező hónapokban.
Beck Anna
I