﻿

>/rllo*4k U '*'**«.
Magyar Nemzet
Ára: 9, 50 forint
RTF
A nyelvtudomány valamely speciális ágának jnűvelői talán meg tudnák mondani, hogy egy-egy betűszó milyen gyorsan terjed el a mindennapi beszédben. Szeretnék hinni, hogy a címünkben szereplő három betű, amely a Budapesti Tavaszi F esztivál rövidítése, hamar meghonosodik a köznapi használatban. Nem azért, mert szűkében vagyunk rövidítéseknek, hanem mert ma este a Budapest Kongresszusi Központban megkezdődő rendezvénysorozat megérdemli a megkülönböztetett figyelmet.
Szegénységünk ellenére is van mivel büszkélkednünk a magyar és a külföldi közönség előtt. Hiszen az idén tíz nap helyett már tizennyolc napig tartó fesztivál változatos programot ígér. Vendégünk lesz a Svájcban élő neves karnagy, Peter Maag, Jean-Pierre Rámpái francia fuvolaművész, a Kolozsvári Állami Magyar Opera, több külföldi tánc, dzsessz-és színházi együttes.
Ha arra utaltunk, hogy van mivel büszkélkednünk a látogatók előtt, nem is kizárólag a külföldi művészekre gondoltunk, hanem azokra a magyar muzsikusokra, akik közül csak néhányan próféták hazájukban, külhonban annál nagyobb megbecsülésnek örvendenek. A bőséges választékból — a teljesség igénye nélkül — Gáti István, Gregor József, Polgár László, Gulyás Dénes, Fischer Iván, Perényi Miklós, a Klukon Edit — Ránki Dezső házaspár, külföldön élő honfitársaink sorában Marton Éva, Hamari Júlia, Vásáry Tamás nevét említjük meg.
Távolról sem állítjuk, hogy mindenben fölvehetjük a versenyt a miénknél nagyobb hagyományú külföldi fesztiválokkal. Egyben viszont feltétlenül versenytársa lehet a Budapesti Tavaszi Fesztivál a többinek. Ez pedig sokszínűsége. Csak fel_ sorolásszerűen említünk meg néhány eseményt. Musica Sac-ra; az egyházi liturgiához kötődő zeneművek előadása a Mátyás-templomban és másutt; a korhű hangszereken megszólaló zenei alkotások sorozata Musica Antiqua címmel; nagy nemzetközi" zenei versenyek győzteseinek bemutatkozása, a mai holland színházművészet megismertetése. És akkor még nem szóltunk a nemzetközi kórus-versenyről, amely először épül bele a BTF programjába, és amelyre az előrejelzések szerint nyolcvannál több külföldi kórus kétezer részvevőjét várjuk.
Különféle tárlatok, nemzetközi konferenciák, a hagyományos Utazás-kiállítás megrendezése mellett az is emeli még a tizennyolc napos fesztivál fényét, hogy az idén már hat másik város is bekapcsolódik e tavaszi rendezvénybe. Remélhető, hogy Debrecen, Gödöllő, Kecskemét, Sopron, Szentendre és Szombathely önkormányzata, lakossága is sokat tesz a fesztivál népszerűsége érdekében. Korábbi tapasztalataink szerint ez Budapestről talán kevésbé mondható el. A főváros díszkivilágításán kívül többre volna ugyanis szükség: olyasfajta fesztiválhangulatra, amely kirakatdekorációk, szél lengette utcai feliratok, plakátok sokaságáról köszönt ránk Prágában, Varsóban. Berlinben, Mal-möben és másutt. Továbbá az ünnep érzetét kell keltenie a külföldi közbiztonságnak, a köszönni tudó szállodaportásnak, a becsületesen számoló éttermi pincérnek, de még a köztisztasági hivatal alkalmazottjainak is. Mert csak akkor hihető el, hogy a BTF itthon, és másféle rövidítésekkel határainkon kívül is átment a köztudatba.
Gábor István
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR csütörtök 1991. március 14., LIV. évfolyam 62. szám
Napirenden a
Bush konzultációi nyugati szövetségeseivel
A Ne tv York Times értesülése szerint Hitkor Moszkvában Jelcinnel is találkozni kíván
I_______\ külpolitikai helyzet___________|
AZ AMERIKAI ELNÖKI DIPLOMÁCIA a vezető nyugati szövetségesekkel méri föl az Öböl-háború után kialakult helyzetet a közel-keleti térségben, míg Baker külügyminiszter magukat az érintetteket látogatja sorra — s ennek keretében szerdán Izraelből Damaszkuszba érkezett. Bush elnök előbb a kanadai kormányfővel tárgyalt, majd ma a Franciaországhoz tartozó Martinique szigetén Mitterrand államfővel, s a hét végén Major brit miniszterelnökkel tanácskozik. A francia diplomácia vezetője szerint a palesztin problémát illetően a térségben „reményteljes jelek” mutatkoznak. Jeruzsálemből keltezett tudósításában az International Héráid Tribüné arra helyezte a hangsúlyt, hogy a Bakerrel találkozó palesztin személyiségek sürgették Washingtont, gyakoroljon nyomást Izraelre. Az izraeli nyilatkozatok tanúsága szerint Jeruzsálemben több tárgyalási változatot is el tudnak képzelni, de ragaszkodnak ahhoz, hogy a PFSZ nem képviselheti a palesztinokat. Izraelben egyébként szerdán is nyugtázták, hogy a State Department vezetője nem gyakorolt rájuk nyomást, de mindkét fél részletesen elemezte az öböl-háborúból levonható tanulságokat.
A JORDÁN KIRÁLY — aki a PFSZ-szel együtt, ugyancsak az Öbölháború vesztesei közé tartozik — jelenleg nem lát lehetőséget a palesztin szervezet „leváltására”. Az uralkodó azt mondotta, a PFSZ a palesztinok egyetlen törvényes képviselője, s Jordánia nem óhajt a szervezet helyére lépni. A The New York Timesn&k adott nyilatkozatában Husszein király most megpróbált olyan benyomást kelteni, mintha országa semleges magatartást tanúsított volna a háborúban, s cáfolta, hogy Ammán hadianyagot szállított a bagdadi rezsimnek. Mind az amerikai elnök, mind a külügyminiszter megbeszéléseire bizonytalan árnyékként vetül az iraki hatalmi küzdelem. Az országban folytatódtak a súlyos harcok a síita és a kurd felkelők, illetve a kormánycsapatok között.
NAGYOBB HATÓSUGARÜ ma már a Szovjetunió belső bizonytalansága, s a New York Times értesülése valóságos szenzációt jelezhet: az általában jól értesült lap úgy tudja, hogy a pénteken Moszkvába érkező Baker külügyminiszter köztársasági vezetőkkel, közöttük Borisz Jelcinnel is találkozni kíván. A lap eszmefuttatásából kicsendül a Nyugat nagy félelme egy esetleges szovjetunióbeli káosztól, netán polgárháborútól: a szerző arra biztatja a washingtoni politikusokat, hogy próbáljanak közvetíteni Gorbacsov és az ellenzék között. A Jelcinnel tervbe vett találkozó egyáltalán nem jelenti Gorbacsov „ejtését”, hiszen az elnököt nem lehet „opportunista diktátorként” elutasítani. A gondolatmenet sejteni engedi, hogy Washington „párhuzamos síneken” próbál tárgyalni, hogy a szovjet—orosz politika különböző szintjein iparkodjék az eseményeket egy ésszerű kompromisszum felé terelni. A jövő nagy kérdése, hogy a történelem folyamán jobbára öntörvényűnek minősült orosz (szovjet) fejlődést sikerül-e — s ha igen, milyen mértékig — kívülről befolyásolni.
A Pravda a Szovjetunió és volt szövetségesei viszonyát elemezve arról írt, hogy az egykori szocialista országok baráti politikát folytassanak Moszkvával szemben, s ne legyenek a szovjetellenesség forrásai. A szovjet belső fejleményeket, a dezintegrációs irányzatokat is összefüggésbe hozza a Pravda szerzője a kelet-európai „elszakadással”: a többpártrendszerű demokráciáknak nem szabad a „nemzeti szeparatizmust” és a „centrifugális irányzatokat” éleszteni a Szovjetunióban, fejtegeti, mintegy figyelmeztetésként, a Pravda szerzője, aki a „magyar—csehszlovák—lengyel-háromszögről” megjegyzi, majd az idő mutatja meg, mit érnek az ilyen szubregionális egyesülések. Hosszas eszmefuttatásában a Pravda cikkírója a kelet-európai változások negatív vonásait emeli ki, azzal azonban egyet lehet érteni, hogy a kelet-európai kis államok és a Szovjetunió „kölcsönös egymásra utaltsága” a jövőben is megmarad.	(M. J.)
Draskovics az egész szerb vezetés távozását követelte
EltemeRrk a szombati összecsapás áldozatát
B. Walkó György, az MTI belgrádi tudósítója jelenti: A belgrádi rádió szerint benyújtotta lemondását Radmilo Bogdanovics szerb belügyminiszter,. akinek távozását vasárnap óta kitartóan követelték a fiatalok, mivel főként őt tekintik felelősnek a szombati tüntetés szétveréséért.
Időközben eltemették a szombati összecsapások diákáldozatát. Az újtemetőben szerdán délben vettek végső búcsút a szombati összecsapás halálos áldozatától, Branivoje Milinovicstól, akit a rendőrök hátba lőttek, s a kórházban már nem tudtak rajta segíteni. Milinovics harmadikos középiskolás volt. A gyászszertartásra eljöttek barátai és osztálytársai is, akik közül sokan szintén részt vettek a szombati tüntetésen. Többen szemlátomást megsebesültek, s csak társaik segítségével tudtak részt venni a búcsúztatáson. A család kérésére a szertartáson nem voltak politikai szónoklatok.
A fiatalok egész délelőtt tüntettek, a Terazijen több ezren voltak még mindig, jóllehet vezetőjük, Alekszandar Nikacsevics az éjszaka azt közölte, hogy a megmozdulás véget ért, mivel köve-
s a tüntetés résztvevői arra is utaltak, hogy mindeddig az ellenzéktől sem kaptak választ arra, érdemes-e Szerbiában maradniuk. A másik visszatérő kérdés az volt, miért nem jelent meg emelvényükön Milosevics szerb köztársasági elnök.
Milosevics a pártok vezetőivel tárgyalt a nap folyamán, s újra azt hangoztatta, hogy folytatni kell a konzultációkat, de törvényes úton. Az államelnökség csütörtökön újabb ülést tart, s megvitatja a helyzetét.
A nap azzal kezdődött, hogy bejelentette: az elnökség keddi Boriszav Jovics szövetségi elnök tanácskozásán nem jött létre egyetértés a hadsereg intézkedé-
seinek tervezetéről. Az elnökség kedden kollektív főparancsnokságként tanácskozott, s a csütörtöki ülést is ilyen jelleggel hívta össze Jovics.
Az újvidéki egyetemisták és a független újságírók követelésére szerdán benyújtotta lemondását Branko Balj, az újvidéki RTV vezérigazgatója, Milorad Vukovics, a rádió igazgatója, valamint Du-sanka Radmilovics, a szerb-hor-vát adás főszerkesztője. A vezér-igazgató lemondásában kitért arra, hogy tiszteletben tartja a diákok követelését, de nem érthet egyet „a szolgalelkű és autonomis-ta újságírókkal”. Dusanka Radmilovics azt hangoztatta, hogy végig Szerbiáért harcolt.
A MAGYARSÁG ÜGYE
háttérbe szorul a jugoszláviai belső csatározások során — nyilatkozza a kérdés szakértője a
BBC-nek. (Balkanizálódás — 8. oldal)
A VAGYONVÉDELEM VESZÉLYEI
jelentek meg abban a történetben, ahol az Állami Vagyonügynökség és az Energiagazdálkodási Intézet került szembe egymással — legalábbis egy időre. (Fejük fölül az irodát — 9. oldal)
A KGST-TESTVÉRISÍG
szabályai szerint születtek még nemrégiben a nemzetközi kitüntetések, és a díjak odaítélésekor olykor ma is élnek a régi beidegződések. (Díjakról 11. oldal)
AZAVANGÁRD
SZALONOKBA
az vitt minket, hogy mindnyájan magányosak voltunk és reménytelennek látszott a jövő ... (Ó, azok a hatvanas évek' — 12. oldal)
Washingtoni tudósítónk telexjelentéso Bush koalíciós csúcstalálkozói az Ottawa—MartiniquevBermuda háromszögben
Washington, március 13.
Tökéletesek mostanában George Bush időzítései: szerdán délben a kellő pillanatban hagyta el a télvégi hóviharra váró Washingtont, hogy előbb Ottawába repüljön, onnan csütörtökön reggel Martinique szigetére, és még aznap este megkezdhesse háromnapos bermudai vakációját, beleékelve azért egy szombati csúcstalálkozót is. Az amerikai elnök az Öböl-háború kirobbanása óta először hagyja el (a közeli Camp David-i üdülőt leszámítva) éjszakára is a Fehér Házat: vidéki kiruccanásairól estére mindig visszatért. S ki külföldi vezetőkkel találkozzék első-
teléseik túlnyomó részét már teljesítette a kormány.
Délután megkezdődött az ellenzék újabb nagygyűlése a Köztársaság téren, ugyanott, ahol a szombati véres összecsapás volt. A megmozdulást a televízió élő adásban közvetítette. A tömeghez Vük Draskovics, a Szerb Megújhodási Mozgalom elnöke intézett beszédet, s követelte az egész szerb vezetés távozását. A tömeg ütemesen ezt kiáltozta: „Vörös banda, Szlobo — Szaddám”. A téren becslések szerint mintegy százötvenezer ember gyűlt össze.
Vük Draskovics feltette a kérdést: egyetértenek-e azzal, hogy minden felelősnek távoznia kell. Ha igen, ismételjék vele együt öt percen át azt, hogy „mindegyik, mindegyik”. A szervezők által százezresre becsült tömeg ekkor ütemesen, s karját lengetve kiáltozta a jelszót perceken át: „mindegyik, mindegyik”. A hangorkán hatalmas volt, az emberek betöltötték az egész teret, s a térre vezető utcákon is feketélett a tömeg.
Közben a Moszkva Szálló előtt tovább folytatódott az egyetemisták megmozdulása. A diákok már korábban is határozottan elkülönítették magukat minden párttól,
nek, ha nem a háború nagyját vállaló három nyugati országéval: a kanadai Mulroney-val, a francia Mitterrand-nal és a brit Majorrel.
Magyar idő szerint este ért Ottawába Bush, és rögtön meg is kezdte megbeszéléseit Brian Mul-roney kanadai kormányfővel, hogy nem sokkal lapzártánk előtt aláírja vele a két szomszéd ország környezetvédői — és a hivatalos Ottawa — által olyannyira sürgetett „légminőségi” megállapodást, amelynek fő célja az Egyesült Államok nagy ipari körzeteiből Kanada fölé áramló vegyi anyagokkal szennyezett felhők okozta — és az erdőségeket pusztító — „savas esők” elleni közös küzdelem. A két egymásba kapcsolódó gazdaság és Mexikó minap meghirdetett szabadkereskedelmi övezetének kifejlesztése is tárgyalási téma.
Bush azonban Mulroney-val éppúgy, mint csütörtökön a Francois Mitterrand-dal sorra kerülő újabb karibi csúcson, és utána a
bermudain John Majorrel elsősorban két fő kérdést vitat meg: a Közel-Kelet háború utáni és a Szovjetunió kilátásait. E nyugati csúcstalálkozókat kritikus világ-politikai pillanatban tartják. Bush és kollégái éppen kézbe kaphatják James Baker amerikai külügyminiszter „felmérő” körútja közel-keleti megállóján szerzett tapasztalatait. Ezekből már levonhatnak némi következtetéseket a nyugati rendezési elképzelések valóságos esélyeiről, amelyek alighanem befolyásolják a terepen még mindig sok katonát tartó hatalmak csapatkivonási és állomásoztatási terveinek alakulását. Az első, az ottawai csúcs előtt érdekes kérdés volt, hogy a Bush-kormány végül is miként kezeli a házigazda Mulroney — kanadai diplomaták által több kulcsfővárosban körözött és Joe Clark külügyminiszter által Bakernek minap átadott — javaslatait a közel-keleti fegyverellátás, főként a rakéta- és egyéb nagyhatású, tömegpusztító eszközök nemzetközi korlátozására. Ez amúgy beleillik a washingtoni felfogásba is, ám a The Washington Times értesülései szerint a Fehér Ház nem lelkesedett a javaslathoz kapcsolt „új világrend-csúcs” iránt, amelyet a kanadaiak ENSZ-égisz alatt képzelnének el.
A csúcsok témái szinte Baker útitervét követik:	az amerikai
külügyminiszter pénteken Moszkvában lesz, s ha igaz, amiről a szerdai The New York Timesban Leslie Gelb ír, akkor az valóban világpolitikai bomba lehet. A publicista szerint a State Department főnöke a szovjet fővárosban találkozni óhajt tizenkét tagköztársaság vezetőivel, köztük Borisz Jelcinnel, s külön is a kiválni akaró balti államokéval. S minderre a vasárnapi népszavazás előtt kerülne sor, ami Gelb értékelése szerint azt jelentené, hogy a Bush-kormány nemcsak a Közel-Keleten kívánja alkalmazni a „két sínen haladás” stratégiáját. Hiszen egyfelől továbbra is „kitart” Mihail Gorbacsov mellett (akit minap is megtámogatott washingtoni beszédében Margaret Thatcher brit exkormányfő, „szívében reformernek” minősítve a szovjet elnököt), másfelől azonban „nyit” az ellenzék felé is. Vagyis ügyesen kíván egyensúlyozni az őt Gorbacsovval való „szakításra” és a reformerek „felkarolására” buzdítók és azok között, akik óvatosságra intik a Bush—Baker párost, mert reális alternatívának a Szovjetunió Nyugat-ellenes konzervatívjait tartják. Gelb értelmezésében Bush és Baker voltaképpen igyekszik „összehozni” Gorbacsovot és Jelcint, mint akiknek együtt kellene útját állniuk e nagy veszély-
nek. A hatalmas ellenzéki tüntetések állítólag inkább megijesztették a Fehér Ház hatalompoliti-* kusait, akik kaotikus helyzet kialakulásától félnek a Szovjetunióban, s óvatosságra biztatnák a moszkvai reformereket, valamint „koalíciós politikára”.
Más kérdés, hogy ugyanekkkor az Evas—Novak	riporterpáros
meg arról értesült, hogy Bush magával Gorbacsovval „erőhelyzet-ből” kíván alkudozni, tehát a háborús győzelem teljes tudatában. Baker eszerint értésre adná a Kremlben, hogy ha a Közel-Keleten nincs „árukapcsolás”, az amerikai—szovjet viszonyban annál inkább van: a START-szer-ződést jégre teszik, amíg Moszkva nem hajtja végre megfelelően az európai csökkentési megállapodásokat, míg a hadászati megegyezés aláírása nélkül nem lehet sort keríteni a februárról elhalasztott Bush—Gorbacsov csúcsra, amelyre a szovjet elnöknek washingtoni megítélés szerint oly nagy szüksége van tekintélyi okok-
A Franciaországhoz tartozó 1102 négyzetkilométer nagyságú Martinique a Kis-Antaillák szigeteinek tagja Dominika és Saint Lucia között. Szomszédaihoz hasonlóan vulkáni képződmény. Legmagasabb pontja az 1397 méteres Mont Pelée vulkán 1902-ben azzal hívta fel a világ figyelmét a karib-tenge-ri szigetre, hogy valóságos felrobbanása több mint harmincezer ember halálát okozta. A 325 ezres lakosság nagy része a néger és mulatt, mig az uralkodó vallás a római katolikus. A szigetet feltehetően 1502-ben fedezte fel Kolumbusz, s gyarmatosítása 1635-ben kezdődött meg. 1674-ben lett a francia korona birtoka, 1946 óta pedig Franciaország „tengerentúli megyéjeként” szerepel, így négy képviselőt választ közvetlenül a Nemzetgyűlésbe, és két tagot a Szenátusba. A szigetet a Párizs által kinevezett prefektus és az erősen korlátozott jogokkal felruházott főtanács kormányozza. Gazdasági életének alapja a mező-gazdaság és az állattenyésztés. A vasútvonal nélküli sziget legfontosabb terménye a cukornád és a banán, amely exportjának ötven százalékát adja.	(s)
ból. Ez is beleillik a Thatcher hirdette taktikába: csak gyakoroljanak nyomást Gorbacsovra, ki ezt „szívében” nem igazán bánja, mert „továbbítja” és erre hivatkozva csikar ki engedményeket a katonai és konzervatív körökből. Evansék azonban megjegyzik, hogy a START-ra árnyékot éppen az Öböl-háború kimenetele vet: a szovjet tábornokoknak immár egyedül a stratégiai fegyverek maradtak meg „csorbítatlan” tekintéllyel, és azok megkurtításától alighanem most még inkább ódzkodnak.
Avar János
:|
Sj
il
1
m