﻿Tetsaésjog
Válasszunk új vezetőt, vagy erősítsük meg a régit? Ezt kérdezik sok gazdasági, kulturális és egyéb szervezethez tartozók. Első válasz:	„Hallgassuk
meg a szakértők véleményét, elvégre mindenhez nem érthetünk!” (Dicséretes ez az önismeret és önmérséklet.) Második válasz: „Bízzunk meg kívülállókból egy bizottságot az elfogulatlan vizsgálat és a majdani döntés érdekében!” (Van itt tárgyilagosság.) Harmadik vá-lasz: „Hirdessünk pályázatot, hogy a pártatlan zsűri több emberből kiválaszthassa a megfelelőt!” (Végre a minőséget nézik!) Negyedik válasz: „Bocsássuk szavazásra, döntsenek az érdekeltek!” (Ez igen, ez demokrácia.)
így kezdődik. Szakértőket bevonva, a tárgyilagosságra ügyelve, az alkalmasságot nézve, az érdekeltekre bízva. Így kezdődik. Kulturáltan és demokratikusan. A bizottságok, a zsűrik, a munkavállalók komolyan veszik a feladatukat. A jelöltek nem különben. Emitt gondosan megjelölik a követelményeket: a szakértelmet a nyelvtudást, a tapasztalatot, az életkort stb., majd hosszas viták után elbírálják a pályázatot, illetőleg meghallgatják a programot és szavaznak. Amott alaposan felkészülnek és vállalják a megmérettetést. Az elbírálás, a szavazás után úgy tetszik, az ügynek vége. Mint minden versenynek, ennek is van nyertese és vesztese. Ám ekkor megóvják a kihirdetett eredményt, a döntés semmis. Nem egyszer meg kell ismételni a mérkőzést. Egy másik bizottságot kijelölve, másik vállalati tanácsot választva, hogy ő is egy másik vezetőt válasz-szón.
De lehet egyszerűen semmisnek tekinteni a szakértők vagy az érdekeltek döntését. Élve a tetszési joggal. Az kinek a joga? Valaha o királyé volt, de ilyen demokratikus körülmények között a főhatóságé. Kinevezi azt, aki neki tetszik. Azt csinálja, ami neki tetszik. De akkor miért írta ki a pályázatot, miért kérte fel a zsűrit, miért nem vette elejét a szavazásnak, miért szemlélte tétlenül a sok feleslegesnek bizonyult munkát? Miért tett ki jelölőket, jelölteket, elbírálókat csalódásnak? Miért okozott fölös sérelmeket?
Hogy lehet ilyet kérdezni? — így a főhatóság. Demokratikus államokban ez így szokás. Bízott a szakértők*az érdekeltek tárgyilagos ítéletében. De elfogultaknak, elővigyázatlannak bizonyultak. Meg kell menteni őket tettük következményétől. Választottuk ugyanis annak idején férfi létére páros csókot váltott egy másik férfival. Következésképp vagy a pártállamhoz tartozik és át akarja menteni hatalmát, vagy ferde hajlamú.
Ez az indoklás kitalált ugyan, de az igaz, hogy a szakértelmet politikai és erkölcsi érvekkel kontrázzák meg. Illetőleg azt hiányolják, amit a pályázat kiírásakor nem követeltek meg. Az is lehetséges, hogy aki nemtetszését nyilvánította, alkalmasabb embert talált a vezetésre, mint azofc,,akikre átruházta a döntést. Akár így, akár úgy, a főhatóság megkapja a magáét. Az ellenérvek is politikai, erkölcsi töltésűek, személyes-kedők.
A mocskolódásnál azonban károsabb a bizalom megrendülése nem egy főhatóságban, nem egy személyben, hanem a rendszerben. Amelyet azzal rágalmaznak, hogy nem változott semmit.
Tanulság:	a többség nem
mindig határoz jól, de ha egyszer rábízták a döntést, hatalmi szóval ne változtassák meg azt. Bízzanak a demokráciában, elvégre elérkezik a következő ciklus.	Kovács Judit
il wnerikai elemzők úgy
a szovjet referendum a hatalmi harc egyik fejezete
Az államelnök lemondása után alkotmányos válság Jugoszláviában
\ külpolitikai helyset
A SZOVJETUNIÓ történelmének első referenduma a szövetségi rendszerről, valamint Baker látogatása Moszkvára irányította a világ figyelmét. A kommentárok szerint még a vártnál is kevesebb eredménnyel jártak az amerikai külügyminiszter tárgyalásai, s a két nagyhatalom együttműködésében rendkívül kényes hónapok következnek. Továbbra sincs megállapodás a hadászati támadó rakétákat csökkentő START-szerződés fő kérdéseiben, s ugyanez a helyzet az európai hagyományos haderőkről aláírt párizsi szerződéssel kapcsolatban. Szovjet részről most Amerikára hárítják a felelősséget, ám pártatlan megfigyelők között nincs kétség, hogy a változó moszkvai erőviszonyok, a katonai vezetés nagyobb befolyása áll a késedelem hátterében. A mostani tárgyalások egyetlen pozitívumaként azt lehet elkönyvelni, hogy az öböl-válságban szilárd maradt a két ország együttműködése. Washington azonban változatlanul úgy véli, hogy Gorbacsovot, a központi hatalmat kell támogatnia, mert ennek alternatívája a káosz, az atomfegyverek árnyékában. Emellett az amerikai kormányzat valamelyest nyitott a köztársaságok, s Jelcinék felé is: az ellenzék vezetőivel és a balti politikusokkal történt találkozó jelzi, hogy Washington végre alkalmazkodni próbál a változó szovjet helyzethez.
A VASÁRNAPI NÉPSZAVAZÁS CSAK EGY FEJEZET a folytatódó hatalmi harcban — húzzák alá a nyugati kommentárok. Így Kis-singer volt amerikai külügyminiszter a CNN-nek adott interjújában azt fejtegette, amennyiben a Szovjetuniót, mint egységes államot fenn akarják tartani, akkor az erőszak alkalmazása legalábbis bizonyos köztársaságokban, szinte elkerülhetetlen. A legvalószínűbb, hogy párhuzamos lesz az elnyomás és a zűrzavar. Brzezinski, egykori nemzetbiztonsági tanácsadó is azt emelte ki: a birodalom felbomlásának folyamata már annyira előrehaladt, hogy annak megállítása, még inkább visszafordítása, csak erővel lehetséges. Gorbacsov kísérlete, hogy a hadseregre és a KGB-re támaszkodva teremtsen stabilitást, rendkívül veszélyes és robbanáshoz vezethet. A népszavazás csak növeli majd a belső feszültségeket, mondotta, s azt hangoztatta: amíg Amerika általában a stabilitást igényli, a Szovjetunió esetében az egyensúly átmeneti hiánya elkerülhetetlen, hiszen a mai szovjet államból nem lehet demokratikus államszövetség.
A szovjetunióbeli belső erőviszonyok eltolódását, a reformpolitika ellenfeleinek megerősödését látják szakértők az NDK egykori államfőjének „elmenekítésében” is. Ez az akció némileg beárnyékolja az utóbbi időben igen szívélyesnek mondható szovjet—német viszonyt, s bizonyára szóba kerül majd Genscher most zajló moszkvai tárgyalásain isi
A SZÖVETSÉGI ELNÖK LEMONDÁSA NYOMÁN tovább mélyült Jugoszláviában az alkotmányos válság, s megnőtt a katonai hatalom-átvétel veszélye. Boriszav Jovics lépését szinte az összes köztársasági vezető elítélte, Bosznia elnöke például kiemelte: nem látja, mi került veszélybe Jugoszláviában, a bukott rendszer maradványain kívül. A szarajevói Oslobodjenje pedig így kommentálta az eseményt: mit vétettek Jugoszlávia polgárai, hogy ilyen ember áll az ország élén, akinek már szokásává vált, hogy teljes menetfelszerelésben az utcára küldje tankokkal együtt a katonákat, minden hét végén. (S. G.)
A halál völgyévé vált Básara
Szaddám Húszéin demokráciát ígér
Bagdadból jelenti az AP: Szaddám Húszéin elnök számiba ti tv-beszédében demokráciát ígért az iraki népnek. Egyszersmind azt állította, hogy a kormányihoz hű erők szétverték a síita felkelést az ország délkeleti részén, s a kurd felkelés leverése sem várat már sokáig .magára.
Az iraki állaimfő töbhpártrend-szerű, parlamentáris demokrácia megteremtését helyezte kilátásba, de nem jelölt meg határidőt. Mint mondta, Bagdadban hamarosan új kormányt hoznak létre, amelynek meg kell valósítania a nemzeti újjáépítés programját, és el kell indítania a demokratikus átalakulás folyamatát. Hamarosan elkészül az új alkotmány tervezete, amelynek elfogadásáról társadalmi vita után népszavazáson dönt az ország.
Az elnök ígérete szerint a körvonalazott Új politikai rendszer szavatolja majd az egyén és a sajtó szabadságát, és biztosítja az egyesülési jogot.
Szaddám Húszéin ellenséges külföldi hatalmak ügynökeinek nevezte a rendszerellenes felkelőket. Egyértelműen utalt rá, hogy a síita felkelést Irán művének tartja, noha név szerint nem említette a szomszédos országot.
Az iráni államfő, Ali Akbar Ha-semi Rafszandzsani azon melegében visszautasította az iraki elnök vádját; cáfolatát a teheráni
mény az 1988 márciusában a kur-disztáni Halábdzsa városban végrehajtott népirtáshoz hasonlítja a hadműveletet és tiltakozik a világszerte betiltott napalm alkalmazása ellen.
A Forradalom Hangja, az Irak délkeleti tartományaiban harcoló síita ellenzék rádióadója vasárnap felszólította a hadsereg egységeit: kerüljék el az összecsapásokat „a szabadságáért és méltóságáért harcoló néppel” és csatlakozzanak a bagdadi rezsim elleni harchoz. Az adást a teheráni rádió idézte, megemlítve, hogy a Forradalom Hangja szombaton az
iszlám országoktól és a nemzetközi szervezetektől kért segítséget az iraki nép megmentéséhez.
A kurd ellenállás harcosai már az általuk benépesített észak-iraki tartományok területének 95 százalékát ellenőrzésük alatt tart. ják. Az ellenállás kairói képviselőjének az Al-iAhnaim vasárnapi 6zámában megjelent nyilatkozata szerint elfoglalták az északi tartományok valamennyi nagyobb városát, kezükben tartják az iraki—török határon működő átkelőhelyeket és a térség kőolajime-zőinek nagy részét.
A MÁSFÉL SZÁZADOS KÁRPÓTLÁSI HISTÓRIA
mai politikai következtetéseit már a mai érdekek határozzák meg. (Megkésett igazságtétel — 6. oldal)
A SÖRGYÁRI KÁRTYAPARTI
végén nyakukon az elavult gépsor, a csak ócskavasnak tekinthető hordók ezrei és az adóhátralék. (Mindenki vesztésre áll? — 8. oldal)
NEM TUDNI, KI ÍRTA
tudományos dolgozatainak dórában nevettette ki a „jól értesült” nagyképűsködést. (A
kecskefejőnő és a sakk — 10. oldal)
HOSSZÚ MENETELÉSRE
van kilátás a demokrácia váratlanul rögösnek bizonyult útjain, ám remélhetően a közelmúltbeli egyezmény legalább olyan tartós eredményeket hoz, mint 1335-ös előzménye. (Csúcsok Visegrádon — 11. oldal)
Munkatársunk telexe
Nem minden kérdőjelei oszlatott el a Baker-látogatás
Szaddám Húszéin diadalmas bejelentésével ellentétben az iráki síita felkelők egyik vezetője azt állította, hogy a síita harcosok már a főváros elleni rohamra készülnek, s a kormánycsapatok védelmi erődítményeket építenek Bagdad külvárosaiban. Mohamed Húszéin el-Taher, a síita Iszlám Akció Szervezetének vezetője beszólt erről szombaton Damaszkuszban.
Szemtanúk elmondása szerint az elmúlt hetek harcai nyomán a halál völgyévé vált Bászra, Irak második legnagyobb városa. A legközelebbi, 35 kilométerre fekvő amerikai ellenőrző pontra érkező .menekültök szerint a kikötővárost szünet nélkül ágyazzák a köztársasági gárda egységei, rengeteg a halott és a sebesült. Szaddám Húszéin csapatai a város legnagyobb részéből már kiűzték a síita felkelőket.
Hasonló képet fest a Bagdadhoz közelebb fekvő Nádzsef és Kenbala térségéről az iszlám ellenzéki (Irán-ibarát) Dava párt közleménye. A szombaton Londonban közzétett dokumentum szerint a kormánycsapatok rendszeresen bombázzák a két várost összekötő utat, amelyet a napalm, támadások következtében holttestek ezrei borítanak. A közle-
Moszkva, március 17.
Az új csúcstalálkozó időpontját nem vitatták meg, közölte Alek-szander Besszmertnih az újságírókkal, amerikai kollégája és Mihail^ Gorbacsov megbeszéléseit követően. Egy napra rá, szombaton, miután a két külügyminiszter ismét tárgyalt egymással, Vitalij Csurkin szóvivő is csák annyit tudott mondani, hogy továbbra is érvényben marad az a megállapodás, amely szerint az év első felében kellene Bushnak Moszkvába jönnie. Minden attól függ, sikerül-e a közeljövőben a stratégiai felezőegyezményben megállapodni, aláírásra előkészíteni. Csurkin szerint a felek megerősítették ezen törekvésüket, ám mint szokatlan módon, a tárgyalások közben, egy magát megnevezni nem kívánó szovjet diplomata nyilatkozta a TASZSZ-nak:	a
probléma megoldása most már az amerikaiak kezében van, amint politikai döntést hoznak a szerződés megkötéséről, az menni fog. Amerikai részről azonban nem látják a szükséges kompromisz-szumlkészséget Moszkvában. A végső pillanatban az Egyesült Államok vagy a Perzsa-öbölben folyó háborúra hivatkozott, vagy mint most, a háború utáni rendezésre, sérelmezte a diplomata.
Amerikai részről viszont, mint azt James Baker egyértelművé is tette, azt róják fel, hogy a Szovjetunió a hagyományos fegyverek korlátozásáról kötött szerződést próbálja megkerülni. Nem oldották meg teljesen a legfontosabb kérdést, jelentette ki a külügyminiszter, utalva a tengerész-gyalogsággal kapcsolatos, válto-
zatlanul eltérő nézetekre. Besszmertnih arra hivatkozott, hogy szovjet részről új javaslatokkal állták elő, ám Baker szerint csak „kis előrelépést” tettek, s folytatni kell az erőfeszítéseket.
A Perzsa-öblöt, s egészében a közel-keleti rendezést említette Csurkin, mint amely probléma a fegyveikorlátozás mellett kiemelt szerepet kap a közeljövőben a kétoldalú párbeszédben. Szovjet részről előterjesztették a térség új biztonsági rendszerével kapcsolatos elképzeléseket, amelynek egyik 'központi eleme, mint a szovjet külügyminiszter utalt rá, annak nyitottsága, hozzáférhetősége az Öböl valamennyi országa, téhát Irak számára is. Moszkvában továbbá úgy vélik, hogy a térségben a külföldi katonai jélen-létnek vissza kell térnie a tavaly augusztus előtti szintre. Csurkin úgy értékelte, hogy a megbeszélésék e témakörben „hasznosak” voltak, s amerikai részről „pozitívan” fogadták a szovjet fölvetéseket. Besszmertnih egyébként sejtetni engedte, hogy „teljességgel lehetséges” a rendezési folyamat keretein belül a diplomáciai kapcsolatok helyreállítása Izraellel, s reményét fejezte ki, hogy ez a nem túl távoli jövőben meg is történik.
Baker, aki egyébként találkozott a diktatúra veszélyét változatlanul reálisnak tartó Sevard-nadzéval, a baltikumi köztársaságok képviselőivel, grúz, örmény, kirgiz vezetőkkel és más szovjet közéleti személyiségékkel is, kiemelte, hogy „nem diplomáciai értelemben vett”, igen nyílt megbeszéléseket folytatott Gorbacsov-val, aki „becsületesen és egyene-
sen” magyarázta el, hogyan értelmezi a helyzetet a Szovjetunióban. S valóban, a megbeszélésekről kiadott hivatalos TASZSZ-szöveg is szinte lírai hangvételű — mint egy segélykiáltás. Gorbacsov azt fejtegette, hogy a szocialista választás összefér a vegyes gazdasággal és a politikai pluralizmussal, s most már az is világos: a választott út, a peresztrojka hosszú lesz. „Elővigyázatlanok voltunk, amikor hatalmas, idő előtti várakozásokat ébresztettünk.” Az elnök azt is hangoztatta: a szovjet helyzet sajátosságainak helyes megértésétől függ a szovjet—amerikai viszony stabilitása. A tájékoztató tanúsága szerint Baker megértéssel fogadta az előadottakat, „vitatkozott, ellenvetéseket tett, barátilag tanácsokat adott”.
Csurkin szerint Baker tárgyalásai egészében azt igazolták, hogy a kétoldalú viszony „reményteli”, s őrzi a továbbfejlesztés lehetőségét. De az is hozzátartozik a képhez, hogy az újabb külügyminiszteri tárgyalások pontos dátumát sem tűzték ki, bár a szóvivő arra hivatkozott: „a közelség ilyen szintjén” nem kell sok idő annak megszervezéséhez. Igazolásképpen vasárnap Moszkvába toppant Genscher nyugatnémet külügyminiszter, akit még a héten követ brit kollégája. Genscher látogatásának — aki először érkezik az egységes Németország első diplomatájaként Moszkvába — külön pikantériát ad HoneCker ideszállítása — mint Csurkin hangoztatta, „humanitárius megfontolásokból”.
(lambert)
Moszkvai tudósítónk telefonjelentése
Gorbacsov szerint Kelet-Európa „megtér”
Moszkva, március 17.
„Éreztük, hogy egy bizonyos pillanatban kritikus viszony alakult ki kapcsolataink jellegével, valamint egyszerűen velünk, a Szovjetunióval szemben is. Szerintem mi az egyetlen hiteles álláspontot foglaltuk el, a választás szabadságának elvéből kiindulva... Lehetőséget adtunk nekik, hogy eligazodjanak maguk. Eltelt egy év, s most az a probléma, hogy fogadni tudjunk mindenkit, aki meg akarja vitatni hogyan tovább, együtt.”
Mihail Gorbacsov szerint azok a köztársaságok, amelyek bojkot-tálták a vasárnap országos refé-
11*
rendumot, hasonló helyzet elé kerülnek, mint a kelet-európai országok, amelyeket a fenti módon jellemzett a szovjet elnök. A hat köztársaságnak is idővel meg kell értenie, hogy a megújult föderációhoz tartozás, megfelel az érdekeinknek.
Vasárnap az alábbi kérdőívet kapták kezükhöz a népszavazáson részt vevők: szükségesnek tart-ja-e a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének a megőrzését, egyenjogú, szuverén köztársaságok megújult föderációjaként, amelyben teljes mértékben biztosítani fogják bármely nemzetiség tagjának jogait és szabadságát?
A bonyolult megfogalmazásra, amely a referendum kritizálói szerint három-négy kérdést is tartalmaz, igennel vagy nemmel felelhettek a szovjet állampolgárok. Az előzetes felmérések szerint a túlnyomó többség a szövetség megőrzése mellett van. Ugyanakkor hat köztársaság parlamentje: a baltikumiak, Moldávia, Grúzia és Örményország úgy döntött, nem szervezi meg a referendumot. Ezeken a területeken azonban az összlakosságnak csak körülbelül a tíz százaléka él, s a szövetségi parlament lehetőséget pró-
(Folytatása a 2. oldalon)