﻿Ára: 9, 50 forint
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR	KEDD, 1991. március 19., LIV. évfolyam 65. szám
iyaa.stíy-
osztás
Lelki szemeim előtt már látom, amint Papp Laci nekiáll bizonyítékokat gyűjteni arra, hogy ő bizony nem pártállami szolgálataiért kapta Zászlórendjét. A látszat ellene szól, hiszen az ancieme régimé jutalmazta. De talán lehet tanúkat állítani arra, hogy a jobbhorgai meg a balegyenesei sem voltak akármilyenek. Helyzete ettől még elég reménytelen, mert mi van ha azt mondják neki, pofonjai az átkos pártállami rendszert szolgálták, hiszen az ő sportsikereivel igyekeztek az emberek figyelmét elterelni arról, hogy ez mégiscsak a legvidámabb barakk volt. Az erkölcsi világrend helyreállítása végett nincs mit tenni, meg kell fosztani az órdótól és a vele járó kiváltságoktól. Persze, ha nagyon szépen kéri, akkor különös kegyként talán meghagyható neki. Legalábbis a régi kitüntetések után járó kiegészítések megvonásáról rendelkező törvényjavaslat kidolgozói szerint. Akik bölcs emberséggel azért a legidősebbeket igyekeztek megkímélni a fárasztó utánjárásoktól. Ugyanis akik 1946—48 között Magyar Szabadság Érdemrendet kaptak, az akkori köztársasági elnöktől, a fasizmus elleni cselekedeteikért, még csak nem is kérvényezhetik, hogy megtarthassák a rendjelük után járó juttatásokat.
Még hosszan lehetne sorolni a furcsaságokat a törvényjavaslatból. No, de nem is ez a lényeg. Üj rendszer — új kitüntetések. A régiek pedig betil-tandók. Mégpedig lehetőleg nyilvános parlamenti vitában. Bár egyes kötözködők szerint ezt egy kormányrendelettel is meg lehetne tenni. No, de arról legfeljebb csak egy helyre kis közlemény adható ki, és úgy nem látja a nép, milyen következetes és elszánt ellenfelei a kormányzó pártok egyes politikusai a kommunizmusnak és szekértolóinak. Talán arra számítanak, hogy így megállítható a koalíció és az egész parlament tekintélyének rohamos csökkenése? Félek, ilyen egyszerűen ez nem megy. Arról nem is beszélve, minek megbántani olyan embereket, akik erre nem szolgáltak rá. Vegyék el az előjogokat attól, aki mondjuk a „munkás-paraszt hatalom” fegyveres megszilárdításában szerzett érdemeket, de ne kényszerítsék megalázó kérelmezési procedúrára azt, akinek nem volt szerencséje, mert a régi világban úszott világcsúcsot vagy fedezett fel valami fontosat.
Azt remélem, már kiment a divatból az az elmélet, hogy inkább bűnhődjön száz ártatlan, semmint, hogy egyetlen bűnös megmeneküljön. Ha a törvényjavaslatot elfogadják — és miért ne fogadnák —, akkor majd jönnek a vizsgálatok, múltban való turkálgatások. Néhány ezer szochazástól és özvegyétől elveszik a nyugdíj-kiegészítést, aztán mindenki boldog lesz. Az is aki elvette, lám igazságot osztott, az is akitől elvették, hiszen végül elég könnyedén megúszta a rendszerváltást. Talán még az egyszerű polgár is: „amíg a régi elvtársak és az új urak egymást bántják, engem békén hagynak” felkiáltással.
Sajnálnám, ha ebből is rosszízű, ideologikus vita kerekedne a T. Ház ülésén. Az időt rabló összecsapás talán elkerülhető lenne, ha a kormány egy bölcs rendelettel lezárná az ügyet, s a parlament rá tartozó dolgokkal foglalkozhatna.
Désl János
its első elemzések szerint
lélegzetvételnyi időt enged Gorbacsovnak a népszavazás
MMonecher	kicsempészése beárnyékolta
Gensehermoszkvai tárgyalásait
\ külpolitikai helyzet
A SZOVJETUNIÖBELI NÉPSZAVAZÁS végleges eredményeit csak napok múlva hozzák nyilvánosságra, az azonban már az előzetes rész-eredmények alapján is látszik, hogy a legtöbb köztársaságban a lakosság többsége az urnákhoz járult, érvényes lesz a voksolás. A Reuter hírmagyarázata joggal jegyzi meg, hogy a referendum kimenetele befolyásolhatja Mihail Gorbacsov jövőjét is. A brit hírügynökség kommentárja arra hívja fel a figyelmet, hogy a népszavazás egyfelől Gor-bacsovot igazolja majd, másfelől viszont — az amúgy is homályos^ központilag megfogalmazott kérdésen kívül feltett, és olykor városonként eltérő kérdések miatt — számos értelmezési lehetőséget nyújt majd. A referendumot a tizenöt tagköztársaság közül kilenc jóváhagyta ugyan, a három balti köztársaság, Grúzia, Örményország és Moldova nem, mégis csupán Belorusszia, Tádzsikisztán és Türkménia hagyta meg minden változtatás nélkül a szovjet parlament kérdését. A Reuter megfigyelőket idéz, akik szerint alig kétséges, hogy a polgárok a Szovjetunió fenntartása mellett szavaztak, de ez a fejlemény sem adhat Gorbacsovnak többet lélegzetvételnyi szünetnél, a fokozódó társadalmi és politikai válság közepette. Más vélemények szerint ugyanakkor az egyértelmű többség megerősítené a szovjet államfő helyzetét azokkal a „keményvonalasokkal” és „katonai elemekkel” szemben, akik azzal érvelnek, hogy a birodalom összetartásához „vas-kézre" van szükség.
ÜJ SZOVJET—NÉMET VISZONY kezdeteként értékelte a bonni külügyminiszter moszkvai látogatását. Hans-Dietrich Genseher vendéglátói előtt kifejtette: Németország fontosnak tartja, hogy a német újraegyesítés után ne történjék változás az európai határokban, sem az NSZK-tól keletre, sem a Szovjetuniótól nyugatra. Korántsem mutatkozott egyetértés a két fél között az európai hagyományos fegyverzetcsökkentés ügyében, mindazonáltal Genseher úgy nyilatkozott, hogy a dolog nem reménytelen, van lehetőség a megoldásra. Genschert fogadta Gorbacsov is; a megbeszélésen a német politikus külön is méltatta az Európa megosztottságának felszámolása végett tett szovjet lépéseket, talán azért, mert a vizit szívélyes légkörét kissé beárnyékolta Erich Honecker „kicsempészése” Moszkvába.
AZ IRAKI ELNÖK KÖZELI BUKÁSÁT jósolta a szíriai állami rádió kommentárja, amellyel egybecseng a The New York Times értesülése is: az amerikai kormány azt várja, hogy Szaddám Húszéin a növekvő külső nyomás következtében távozni kényszerül. A lap szerint az iraki rendezésre vonatkozó washingtoni elképzelések csak a tekintetben kristályosodtak ki, hogy Irak egységét meg kell őrizni, és élére nem kerülhet síita, Iránnal szövetséges iszlám vezetés. A Fehér Ház egyébként most készülő szigorú ENSZ-határozattal kívánja Szaddá-mot a játszma feladására bírni, távolról sem látszik azonban bizonyosnak, hogy a Szovjetunió és Kína is támogatni fogja majd a Washington szorgalmazta kemény feltételeket. Közben Jasszer Arafat nem kis feltűnést keltő interjújában namíbiai típusú, közvetlen párbeszédet javasolt Izraelnek. A Le Figarónak nyilatkozva közölte: ha a megbeszélések az ENSZ zászlaja alatt mennek végbe, nem kötné ki előzetes feltételként, hogy Izrael eleve fogadja el a jövendő palesztin állam létét.-Arafat ezzel egyidejűleg elvetette, hogy a palesztin tárgyaló küldöttségben csak a megszállt területeken élő személyek foglalhassanak helyet, miként általában véve elutasította az úgynevezett Samír-tervet is.
A JUGOSZLÁV KÁOSZT az Európai Közösség éppoly tanácstalanul szemléli, mint korábban az Öböl-válságot, csakhogy Jugoszlávia jóval kevésbé számit — állapítja meg hétfői vezércikkében a The ln-dependent. A brit újság úgy véli, Jugoszlávia már nem az a létfontosságú el nem kötelezett ország, amely a hidegháború idején volt, s a Balkán maga sem az a lőporos hordó, amely európai háborút robbant-, hatna ki. Vagyis, vonja le a The Independent a következtetést, köny-nyen lehet, hogy Jugoszlávia tönkremehet anélkül, hogy bárki másnák komolyabb bajt okozna. A lap sürgeti a Közös Piacot, hogy alkalmazkodjék az új valósághoz: ha Jugoszlávia fokozatosan megszűnik, nincs értelme az ellenkezőjét tettetni.	(V. L.)
Gyér érdeklődés a Baltikumban A kárpátaljaiak többsége igennel szavazott
Az Interfax független szovjet hírügynökség értesülései szerint a Szovjetunió távol-keleti körzeteiben és a közép-ázsiai köztársaságokban igen magas volt a részvételi arány a vasárnap megrendezett népszavazáson, és az állampolgárok túlnyomó többsége a „megújított szovjet szövetségi rendszerre” voksolt.
Hétfőn még a részvételi arányról sem hoztak nyilvánosságra adatokat a Baltikumban megtartott szövetségi népszavazás kapcsán. A választási bizottságok a jegyzőkönyveket ugyanis valószínűleg egyenesen Moszkvába továbbították, ahol csak a héten várható az eredmények ismertetése. Helyi értékelések szerint viszont elég gyér volt a lakosság érdeklődése, s a szavazati jogúak 10-15 százaléka — természetesen a katonákat nem számítva — járult az urnákhoz Észtországban, míg Lettországban és Litvániában még kisebb volt a részvétel.
Kárpátalján a lakosság a vártnál is nagyobb aktivitást tanúsí-
tott, hiszen a szavazásra jogosultaknak több mint a 80 százaléka járult az urnákhoz. A népszavazásban részt vett csaknem 694 000 ember közül 416 456-an igennel válaszoltak arra a kérdésre, hogy szükségesnek tartják-e a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének mint az egyenjogú szuverén köztársaságok olyan megújított föderációjának a fenntartását, melyben nemzetiségre való tekintet nélkül teljes mértékben garantálják az emberek jogait és szabadságjogait. Még többen, 480 519-en mondtak igent a népszavazással párhuzamosan megejtett közvélemény-kutatás azon kérdésére, hogy a szovjet szuverén államok szövetségében maradjon-e Ukrajna.
Moszkvából jelenti az MTI: Ukrajnában továbbra is kétséges, hogy a köztársaság lakossága a szövetségi rendszer fenntartása mellett foglalt-e állást. A helyi szavazási bizottság vezetője hétfőn este a televíziónak elmondta, hogy Kijevben a szavazók-
nak mindössze 44,6 százaléka szavazott igennel a szövetség jövőjére. Az illetékes mindazonáltal reményét fejezte ki, hogy Ukrajna más körzeteiben, ahonnan végleges adatok még nem állnak rendelkezésre, az igen szavazatok aránya meghaladja az 50 százalékot.
A szövetséges köztársaságoknak a Szovjetunióból történő kilépéséhez a szovjet törvények szerint kétharmados szavazati többség szükséges.
Moszkvában — a szovjet államfő szempontjából szintén nem túl kedvezően — a szavazóknak mindössze 50,2 százaléka szavazott igennel a szövetségre, ami nagyon halvány támogatást jelent csupán.
A legnagyobb köztársaság, Oroszország eredményeiről egyelőre nincsenek adatok. Megfigyelők valószínűnek tartják, hogy Oroszországban és Ukrajnában, ha minimális többséggel is, de a szövetség fenntartása mellett foglaltak állást a szavazók.
A Szovjetunió által elfoglalt úgynevezett északi szigeteken tartott népszavazás nem befolyásolja a kérdéssel kapcsolatos szovjet—japán megbeszéléseket — sietett leszögezni a japán kül-
ügyminisztérium az előzetes szovjet szavazási eredmények ismeretében hétfőn.
A második világháború idején elfoglalt japán szigeteken is szavaztak vasárnap a lakosok arról, támogatják-e, hogy a szigetek japán fennhatóság alá kerüljenek ismét. Előzetes adatok szerint, a szavazók mindössze 21,9 százaléka szeretne Japánhoz tartozni, Kunasir, Sikotan és Ha-bomai lakosainak 70,2 százaléka a „maradásra” voksolt.
Szovjet katonák hétfőn (hajnalban letartóztatták, majd — minden jel szerint moszkvai közbelépést követően — a nap folyamán szabadon engedték a litván védelmi minisztert.
Audrius Butkeviciust, az OMON nevű, különleges rendeltetésű szovjet belügyi egység egyik alakulata a gépkocsijából hurcolta el éjfél után, Vilnius központjában. Az incidens kapcsán a litván kormány miniszterelnök-helyettese lépett érintkezésbe az OMON helyi illetékeseivel.
A litván kormányegy szóvivője a Reuter brit hírügynökségnek elmondta: a „feketesapkásak” illegális fegyverbirtoklás gyanúja címén tartóztatták le a litván vé-
ÁLLAMELNÖKÖT ÉS KORMÁNY ELNÖKÖT
egymással összemérni tévedés és hiba: a két tisztség tartalma nem azonos, és betölteni sem lehet azonos eredménynyel. (Népszerű államfők népszerűtlen kormányfők — 7. oldal)
A NYUGATI DEMOKRÁCIÁKBAN
sem jó az értelmiség helyzete. A menedzseri réteg maga alá gyűrte a szellemi kutatót, a filozófusréteget. (Egyharmad bérért egyharmad munka — 8. oldal)
KORMÁNY NlLKiL
még elmegy, de menedzserek nélkül térdre rogy az ország.
(Meddig tart a négy év? — 9. oldal)
AZ AZ ŐRÜLET,
ami ma a könyvpiacra jellemző, el fog múlni rövidesen: a tabukat már nyolcezerszer kiadták, politikai korlátok nincsenek, a pornó is lemenő ágában van. (Az emberek mara-dandóságra vágynak — 10. oldal)
A MÁRIA EVANGÉLIUMA
az anya, a nő szempontjából fogalmazza meg a szenvedéstörténetet. Az anyák áldozata ugyanis soha nem kisebb a fiúk áldozatánál. (Üj magyar rockopera — 11. oldal)
delmi minisztert. Utólag azt állították, hogy a miniszter autóját az egység „véletlenszerűen” állította meg.
Moszkvai tudósítónk telefonjelentése
Energikus cselekvést sürget a Kelet-Európához fűződő kapcsolatokban KvicinszkiJ
Moszkva, március 18.
A közelmúltban a szovjet külügyminisztérium kollégiumának ülésén napirenden szerepelt Ke-let-Európa is. Julij Kvicinszkij a Pravdának adott interjújában elmondta, hogy a tanácskozáson arról folyt a szó: szükség van. az átgondolt és egységes szovjet koncepcióra a kelet-európai országokkal fenntartott viszonyt illetően, az új körülmények közepette.
A szovjet külügyiminiszter-he-lyettes a prioritások között megemlítette, hogy javítani kell a növekvő mértékben széteső gazdasági kapcsolatokat, megfelelő intézkedésekről kell gondoskodni akkor, amikor „mindkét oldalon van áru, ám nincs konvertibilis valuta. „Közös erőfeszítésekkel kell javítani a helyzeten, vélte a szovjet diplomata, hiszen miközben a Szovjetunió visszafogja szállításait az energiahordozók terén, egyidejűleg jelentősen kevesebb közszükségleti cikket, gyógyszert, alkatrészt kap Kelet-Európából. Ha a gazdasági együttműködésben jelentkező problémákat nem számolják fel, azok „elkerülhetetlenül mindig átmennek a politikába”.
Kvicinszkij megemlítette, hogy a koncepció másik lényegi eleme a politikai, katonai kapcsolatok átvezetése új, szerződéses alapokra. Itt nem lehet azonos sémát alkalmazni, állapította meg, mivel „a kelet-európai államok csoportjában gyors differenciálódás megy végbe, mindegyikük új módon határozza meg érdekeit és prioritásait”. Az együttműködés mértéke, Intenzitása, irányultsága minden esetben a partnerek speciális érdekeinek kell hogy megfeleljen, jegyezte meg a kül-ügyiminiszter-helyettes, az addig a szőnyeg alá söpört kérdések közül külön is megemlítve a nemzetiségi kisebbségek problémáját, „amely gyakran olyan robbanás-veszélyes kérdések tőszomszédságában található, mint a területi egység, a határok sérthetetlensége."
A diplomata, miközben a Szovjetunió nyugati határai bizton-
ságának alapvető fontosságára is kitért, úgy vélte, hogy ez nem függ szorosan, „mondjuk,, a magyar vagy a csehszlovák hadsereg támogatásától”. Ugyanakkor ezen országok sem igénylik nyugati határaik védelmét szovjet közreműködéssel, s ez lehetőséget teremt a Varsói Szerződésen belüli kapcsolatok mély átalakítására — távlatilag pedig a hangsúly a kétoldalú együttműködésre való áttérésen van. „A kérdés arról, milyenek legyenek az új politikai szerződések a Szovjetunió és nyugati szomszédai között, a legközvetlenebb kapcsolatban van országunk biztonsági feltételeivel, gazdasági dolgainkkal, áruink és állampolgáraink nyugatra szállításával és utazásával, állampolgáraink normális kulturális, tudományos, turisztikai és egyszerűen, emberi érintkezésével. Itt energikus cselekvésre van szükség, mivel a korábbi szerződéses alapok hamarosan már nem felelnek meg az új viszonyoknak.”
Az új szovjet politikával ösz-szefüggésben Kvicinszkij kitért arra is, hogy azok „a kelet-európai állampolgárok, akik a korábbi évékben aktív állami és politikai munkát folytattak, és sokat tettek az együttműködés fejlesztéséért a Szovjetunióval”, most üldözésnek, erkölcsi terrornak vannak kitéve. A meghurcoltatás — a diplomata kifejezésével élve — a másként gondolkodásért, „a háború az emlékművekkel és a múlt emlékeivel, a méreggel átitatott russzófóbia és szovjetellenesség buzgó tollnokok cikkeiben akadályozzák, hogy idejében megoldjuk a valóban aktuális kérdéseket, az együttműködés és a kölcsönös megértés új szintje felé haladva”.
A külügyminiszter-helyettes által kifejtett koncepciót több tekintetben visszaigazolták Gén-scher nyugatnémet külügyminiszter vasárnapi és hétfői megbeszélései Moszkvában. Mint sajtó-tájékoztatóján elmondta, „teljes komolysággal” terjesztette elő a szovjet vezetésnek „a szövetségi kormány álláspontját és elvá-
rásait Erich Honeckemek a Szovjetunióba történő szállításával kapcsolatban”. Genseher szavaiból azonban az is kitűnt, hogy nem ez az epizód nyomta rá a bélyegét itteni megbeszéléseire. Említésre méltó fejlemény, hogy találkozott a Szovjetunióban élő német nemzetiségűek képviselőivel, és eszmecseréik alapján kijelenthette, hogy autonómiájuk helyreállítása egyben Szovjetunióban maradásuk záloga is. A kérdést felvetette Gorbacsovval folytatott tárgyalásain, s a szovjet elnök ígéretet tett arra, hogy fogadja az országban élő németség képviselőit
A külügyminiszteri megbeszélésekről kiadott tájékoztatóból kitűnt, hogy a Szovjetunió továbbra is számíthat a volt NDK-s vállalatokkal és szervezetekkel folytatott kedvezményes kereskedelemre. „A német fél megértéssel viszonyult az itt felmerülő problémákhoz, és kész együttműködni megoldásukban”.
—t —r
Göncz Árpád Belgiumban
Brüsszelből jelenti az MTI: Hétfőn délelőtt Brüsszelbe érkezett Göncz Árpád köztársasági elnök.
A magyar államfő tiszteletére — aki háromnapos magánlátogatáson tartózkodik Belgiumban — a belga királyi pár ebédet adott a laekeni kastélyban.
Kedden kerül sor a látogatás jelképes és ugyanakkor fontos politikai üzenetet hordozó eseményére: a magyar államfőt, Václav Havel csehszlovák elnököt és a közép- és kelet-európai fordulat további két kiemelkedő alakját, a román Doina Corneát, a lengyel Bronislaw Geremeket, illetve Alekszej Jablokovot, a Green-peace szovjet szervezetének elnökét, végül pedig Willy Brandt volt NSZK szövetségi kancellárt a brüsszeli egyetem díszdoktorává avatják.