﻿Irta: Kristóf Attila
Jó volna megtudnom végre, ki vagyok én: „Kúnfajta, nagyszemű legény ... Kínzott-ja, sok-sok méla vágynak” .. vagy a „szent dalnok” „gatyás” és „bamba” társa?
Jó volna? — ismétlem csöp-nyi gúnnyal, hiszen valójában tudom, hogy ki vagyok:	ma-
gyar; ebben az egyben szoron-gón azonosulni vágyva a körülöttem lévő világgal.
Az, hogy vagyok, én és magam, csupán a törpeségem, mely ahogy a kisgyermek félelmében apja után kiált. Istent szólítja. A szó, hogy én — azonosságtól és csordaléttől mentes közösséget keresve számomra azt jelenti, hogy élő, egyszeri és sohasem megismételhető. Így ami nem én vagyok, az csak velem együtt új a nap alatt.
Isten mindettől különbözik mint bennem lévő. S mint legbelső, számomra elérhetetlen, ö minden — mégsem közösség. Marad hát rám az ősi kör, melyhez mint ember természetesen tartozom: családom, szeretteim, s hazám. Ebben a körben akaratom lágyabb, szellemem engedékenyebb; ezt jelzi a szó: szeretteim, ezután a mellérendelés kötőszava következik: s — hazám.
Ez a mellérendelés hamis. Magyar hazám vonzalmaimban elmarad szeretteimtől (bárha fölibém rendelt, ahogy körülvesz); míg ők, a szeretett emberi lények, kívülem levők és egyenrangúak velem. Én áradok feléjük, én veszem őket körül. Ügy mondják, atyjának — mégis —, tisztelettel és engedelmességgel tartozik a legkisebb, a legszeretettebb, a gyermek; ha én magyar vagyok, ő is magyar. Nemde, ez így szokás?
A haza, az ország ettől az érzelemtől bensőmben távolabb esik, ám ha hazámmal baj van, úgy tör át személyes gátjaimon ez a baj, úgy zúdul rám és szeretteimre, hogy mindnyájunkat maga alá temet. Tehetetlenné tesz, mint apát. És ha tehetetlenségemben nem tudom gyermekemet arra biztatni, ami jó, akkor az ő tisztelete, s az én szeretetem — gyalázat.
Mikor magyarságomat is elölve, hazámban zsarnokság uralkodott, hitem tagadásba, igyekvésem nyomorba fordult, mivel: „Hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban, belőled bűzlik, árad, magad is zsarnokság vagy.” így aztán múltbeli magamra emlékezve elborzadok. Belenyugvásom rettent. Akkor nem féltem, akkor nem gyötört aggodalom, megleltem tehetetlenségem létmódját: köpésnyi biztonságomat. Hazám, magyarságom hidegen hagyott. A komfortos erőszakot sorsom minden rétegében elfogadtam. Ha kérdeztem is, ki vagyok én. beleringtam abba a hitbe, hogy én vagyok az, akinek: ..Alko-nyatok és délibábok Megfogták százszor is a lelkét, De ha virág nőtt a szívében, A csordanépek lelegelték ...”
A*" múlva figyeltem később az erőszak tehetetlenné bá-gyadását, bámultam, ahogy a működőképtelen zsarnokság összeroskad, s teteméből, mint gyönge virág, kihajt a remény.
Éreztem: nagy erőfeszítést kell tennem, hogy a reménnyel, szabadságommal élni tudjak. Üj keletű hitem, mély vonzalmaim furcsán feszültek szűk kebelemben. Emberi lény lettem megint, akinek szólni és tenni szabad, akinek kötelességei vannak. Emberi lény, cselekvő, aki nem kerülheti el az erőszakot, az ütközést, a személyes és elvi ellentéteket, mert a sza-
badság, a szellem közegében épp ezt jelenti: hitedet cáfolja a hitetlen, állandóságodat a változó, együgyű nyugalomvágyad bőszíti az érvhajhász forradalmárt. De neked sem kell többé elhinned idegen igazságokat.
Az igazság — és a lélek — új állapotával együtt, sokakra nehéz idő köszöntött: bizonytalanság, nélkülözés. Körülöttünk nyíltabbá vált a nagyra törő bűn, a személyes erőszak, a szabadsághoz nőtt a félelem. A zsarnoki hulla, bárha szelíden rokadt össze, mégiscsak hulla volt, kipárolgását lélegezzük. Tanult létmódunk működik tovább. Tisztátalanok vagyunk. Hitehagyottak.
Látnunk kell: a természetes emberi rend, amelyre vágytunk, esendő.
Én mégis azt mondom:	ne
félj. Ha kényszerű aggodalom fog el, ha kétely, vagy tudatlanság gyötör, ha hitegetnek, ha lázadásra csábít az önérdek, ha azt hiszed is, hogy a bőrödre megy a játék, ne a bőrödet féltsd, hanem a szabadságodat. Légy bátor, ne félj.
így biztatom magamat, ha félek: vannak szeretteid (ha hiszel: Isten őriz) és van megint hazád. Ne félj.
És ha a „gatyás, bamba társakra” nézel, ne káromkodj és ne fütyöréssz; ők éppúgy számkivetettek voltak, mint te magad, hazát, otthont keresnek a tudatlanok, a mohók, a földhözragadtak, az erőszakos-kodók, a „csorda népek”. Ne hidd, hogy ők legelték le szíved virágait. Ne hidd, hogy „minden más táján a világnak szent dalnok lett volna” belőled. Idetartozol, közülük való vagy, egyszeri és megismételhetetlen voltod ellenére, nagyon is megismételhetőn: magyar. Az én-en, s szeretteiden túl ez az ami számon tart és megjelöl. Ez jelenti a zsarnokság végét, körülöttünk, benned és bennem: képességünket, a rendet. Mondom: ne félj.
De féltsd a rendet, amely működni kezd. Féltsd a legjobb emberi stílust, amely a zsidó-keresztény kultúrát a rend mértékévé emelte.
Óvakodj attól a csábítástól, hogy üvöltsd és őrjöngd az igazságodat.
Az a rend, amelyről szó van (a polgár rendje), soha semmilyen csalhatatlan igazságtévő eszmével nem kérkedett; lassan és kitartóan munkált benne kultúra, gondolat, türelem, küzdés, hit, törvénytisztelet, szorgalom és alkotóerő.
Bíztatlak hát: ne félj.
Eljön az idő, amikor nem kell kérdeznünk:	ki vagyok
én? Az, hogy magyar, nem jelent majd egyszerre „szent dalnokot” és „csordanépet”.
S tán eljön az az idő is, amikor efféle hűhó, szent lobogás nélkül lehetsz magyar.
Az Ady-vers, amelynek gondolati ritmusát ez az írás megpróbálta követni, így hangzik: „Kúnfajta, nagyszemű legény volt,
Kínzottja sok-sok méla
vágynak,
Csordát őrzött és nekivágott A híres magyar Hortobágynak. Alkonyatok és délibábok Megfogták százszor is a lelkét, De ha virág nőtt a szívében,
A csorda népek lelegelték. Ezerszer gondolt csodaszépet, Gondolt halálra, borra, nőre, Minden más táján a világnak Szent dalnok lett volna belőle. De ha a piszkos, gatyás,
bamba
Társakra s a csordára nézett, Eltemette rögtön a nótát: Káromkodott vagy
fütyörészett.
Sitivel	brüsszeli útja után
á NATO óvja Kelet-Európát a Szovjetunió provokálásától
I_______\ külpolitikai helyzet	|
KELET-EURÓPA POLITIKAI ÉS GAZDASÁGI jövőjével foglalkoznak bővebb terjedelemben vezető lapok, hírügynökségek és az egyes kormányok is, jelesül most abból az alkalomból, hogy Váctav Havel, elsőként, a NA TO-központba látogatott, és az Egyesült Államok elengedte Lengyelország adósságának nagy részét. Csehszlovákia elnöke Brüsszelben kijelentette: most, hogy a Varsói Szerződés halott, a Nyugatnak felelősséggel kell viseltetnie a kelet-európai új és törékeny demokráciákért. Egyben kérte, az Észak-atlanti Szövetség ne zárkózzék el a tagként történő befogadásuk elől, amit egyébként Magyarország is javasolt. Válaszként elhangzott, hogy az atlanti szövetség mindent megad, kivéve a katonai védelmet. „Nem zárjuk be az ajtót, de azt mondjuk, hogy a biztonságukra olyan megoldási formulát kell találni, amely nem vezetne felesleges provokációhoz, vagy félreértéshez a Szovjetunióval” — mondotta a belga külügyminiszter. „A mezsgye, ahol járhatunk, nagyon keskeny" — tette hozzá. A NATO tisztségviselőit meglehetősen aggasztja — írta a Reuter —, hogy az európai hagyományos haderők csökkentéséről aláírt szerződés körül Moszkvával viták támadtak, s a katonai és a politikai keményvo-nalasak kezdenek tért hódítani a Gorbacsovhoz hasonló reformerekkel szemben. „Nem becsüljük le a veszélyt, amely kimutatható a jelenlegi szovjet politika számos területén” — jegyezte meg egy magas beosztású NATO-tisztségviselő. Véleményük szerint, Moszkva máris elszigeteltnek érzi magát a Varsói Szerződés összeomlása és csapatainak a volt csatlós államokból történő kivonása miatt. Az idézett országúk egyébként kinyilvánították, hogy érdekeltek nyugati fegyverek vásárlásában is, éppen a szovjet felszereléstől való hagyományos függőség csökkentésére. NATO-körökben ez ügyben is megoszlik a vélemény, s az egyik diplomata kijelentette: „Ha fegyvereket kezdünk eladni a volt VSZ-tagaknak, a szovjetek nyomban felbőszülnék”.
E TÉMÁRÓL CIKKEZETT a DAGENS NYHETER című svéd lap is „Semleges keleti államok — szovjet követelés" címmel. A szerző szerint Moszkva nyomást nyakorol a volt kelet-európai szövetségeséire, hogy azok a semlegesség mellett kötelezzék el magukat, és mondjanak le az esetleges jövőbeli NATO-csatlakozási tervről. Ám a januári baltikumi események óta, fejtegeti a svéd tudósító, Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország arra törekszik, nogy fokozza az ilyen irányú együttműködést — éppen azon aggodalom miatt, hogy a Szovjetunióban esetleg a kemény vonal emberei veszik át a vezetést. A NA-TO-val való szorosabb együttműködés jutott kifejezésre abban .hogy mindhárom ország „szondázta” a társult tagság, vagy valamifé-1; biztonsági garancia lehetőségét. Brüsszeli forráson: szerint az Északatlanti Szövetség részéről a kérdéseikre nemet mondtak. A Dagens Nyheter úgy tudja, hogy a Magyarország és Szovjetunió közötti új, kétoldalú egyezményről folyó tárgyalásokon is felvetődött e kérdés, és Moszkva javasolta, hogy a szerződés tartalmazzon egy olyan feltételt, amely szerint Budapest kötelezi magát, nem kéri tagfelvételét a NATO-ba, vagy a Nyugat-európai Unióba. Április végén azonban Prágában szemináriumot rendeznek Európa biztonságáról, s annak társszervezője a NATO, más részről pedig az elkövetkező hónapokban Brüsszelbe várják Lech Walesát és Antall Józsefet, Gorbacsov látogatását viszont egyre halogatják.
IRIGYKEDVE SZEMLÉLIK a súlyos külföldi adósságterhek alatt görnyedő kelet-európai országok Lengyelország állami jellegű tartozásai nagy részének elengedését, bár egyelőre nem tartanák igényt hasonló különleges bánásmódra. A brit hírügynökség így összegezte, hogy az Egyesült Államok a Varsónak nyújtott 3,8 milliárd dollárnyi amerikai kormányhitel 70 százalékának a törlesztéséről lemondott, ami egyben mélyreható változást mutat Washington segélyezési politikájában. Hiszen az Egyesült Államok sohasem riadt vissza attól, hogy gazdasági hatalmának latbavetésével egyengesse külpolitikájának az útját — vélik a megfigyelők — vagyis, hogy baráti országoknak kölcsönt nyújtson, késedelmes törlesztések felett szemet húnyjon, és segélyezéssel terjessze ki hatalmát a világ egyik vagy másik térségében. Aim Washington, ritka kivételektől eltekintve, az elmúlt években makacsul ismételgette, hogy a felvett kölcsönök visszafizetése a jó külgazdasági kapcsolatok alappillére, és az adósságelengedés veszedelmes precedenst teremt. Manapság viszont az amerikai tisztségviselők már korántsem vallanak ilyen merev felfogást. E változás részben annak a ténynek az elismerése, hogy egyes országok egyszerűen nem képesek visszafizetni tartozásaikat, és hosszú távon ésszerűbbnek bizonyulhat kisegíteni őket a mélyből.	^
Moszkvai hírmagyarázatunk A peresztrojka jászolánál
Moszkva, március 22.
Eljöttek a három külügyminiszterek, sorrendben Baker, Gen-scher, Hurd, a peresztrojka jászolához, megnézni, mivé cseperedett az ígéretesen induló kisded. Azt találták, aligha lesz belőle Megváltó. Ki-ki a saját politikai vér-mérséklete, s persze országa helyzete szerint adta ezt Gorbacsov tudtára.
A legtapintatosabb Gensoher volt, de 'a hármak közül Németország van a legközvetlenebbül érintve a szovjet fejlődés alakulásában. Am az ő látogatása során is kitűnt, a Szovjetunióban élő német nemzetiség képviselőivel találkozva, hogy a Nyugat keresi a kapcsolattartás és kötődések új formáit. A nem hivatalos programok korábban a Moszkvába érkező magas rangú vendégek tárgyalásainak „folklórját” jelentették, amit kezdetben rossz szemmel nézett, később tudomásul vett
a szovjet vezetés. Most ezek a „kiegészítő” tájékozódások egyenrangú részeivé váltak a látogatásnak. Baker találkozott a Balti-
kum képviselőivel, együtt ebédelt a Kaukázusontúli vézetők kel, s Jelcinnel csak azért kerülték el egymást, mert az orosz |par-lamenti vezetőnek a referendum előtt fontosabb volt leningrádi televíziós fellépése. Hurd viszont már megtette azt, amit főnöke, Major röviddel azelőtt még korainak ítélt. Miközben a külügyminiszter azt hangoztatta, 'hogy London a megújult és önkéntes szövetségként fennmaradó Szovjetunió létében érdekelt, kikérte erről Jelcin véleményét is. Mert Jelcin éppúgy nem akarja az ország széthullását, mint Gorbacsov, a Nyugatnak most íazt kell eldöntenie, hogy melyikük eszközei, elképzelései a célravezetőbbek.
Baker látogatásából az derült ki, hogy vége a mézesheteknek a szovjet—amerikai kapcsolatokban. S a Moszkovszkije Novosztyi úgy véli, a moszkvai tónus az, amely keményebbé vált a partnerrel, nem pedig fordítva, és Gorbacsov, bármennyire is hangoztatja a politikája folytonosságát, csak azokban a szférákban és azon határok között működhet együtt az Egyesült Államokkal, ameddig a társadalom engedi. Jelen pillanatban, ha a szovjet vezetés megpróbálná megelőzni az uralkodó közhangulatot — mellesleg a Sevardnadze nevével fémjelzett új gondolkodásmód gyakorlati lépéseit mindvégig ez jellemezte —, úgy túl nagy kockázatot vállalna.
A peresztrojkaláz múltán a nyugati partnerek is óvatosabbá váltak, s ez mindenekelőtt a .gazdaságban mérhető le. Gensoher persze megtehette, hogy az egykori, s most értékesítési nehézségekkel küszködő NDK-s vállalatokkal folytatott kedvezményes kereskedelem fennmaradását ígérje — ami hosszabb távon bizonyára kifizetődő, s inem kis gondot jelenthet a pillanatnyi fizetés-képtelenség gondjaival szembenéző, de a szovjet piacról kiszorulni nem akaró kelet-európai cégeknek — ám Hurd már előhozakodott az angol vállalatok kiegyenlítetlen számláival. Megerősítette továbbá azt, amit Jac-ques Attali, az Európai Fejlesztési és Rekonstrukciós Bank elnöke is tapasztalt: nincs olyan .megnyugtató szovjet reformprogram, amely mellett a Nyugat gazdaságilag kiállhatna.
Azt, hogy Gorbacsovnak a külpolitikában is mennyire tekintettel kell lennie, a konzervatív nyomásra, mutatta a Honecker-epi-zód is. A Kreml szolidaritása nem ismer határokat — kommentálta az esetet a Nyezaviszimaja Gaze-ta. A szovjet csapatok németországi tartózkodását és kivonását rögzítő szerződés ratifikációja előtt ahhoz hasonlatos volt ez a 'gesztus, mint amikor áz európai hagyományos fegyverekről .kötött egyezmény aláírását megelőzően a szovjet honvédelmi minisztérium az Urálontúlra mentett pár ezer tankot. Ha nem is a folyamat meghatározója, de a pillanat jellemzője.
A Szovjetunió jelen van és ma-
ASZOVJET KELET-EURÓPA-POLITIKA
aktivitása nyomán összefüggő nézetrendszer körvonalazódik.
(Doktrínák tavaszán? —	3.
oldal)
ÉP EMBER SOHASEM LESZ
belőle, de talán az innsbrucki professzor jóvoltából visszanyeri tudatát az a kislány, aki gyűjtés eredményeképpen jutott el az ausztriai klinikára. (Anita első repülése — 6. oldal)
A SOPRONKŐHIDAI RABTEMETŐBEN
rejtették el jeltelen sírba Szi-gethy Attilának, a Dunántúli Nemzeti Tanács elnökének holttestét azokhoz hasonlóan, akik az 56-os forradalmat követő megtorlás áldozatai lettek. Életéről, politikai meggyőződéséről szól a 6. oldalon az a visszaemlékezés, amelyet a sorsával foglalkozó történész írt.
PÁRIZSI NÉVJEGYET
kap Budapest lakossága a Bot-tin cég elnökétől. A Franciaországban született magyar szerelemből, és a leendő jó üzletek reményében szeptemberre ki akarja adni a budapesti telefonkönyvet. (A gazdaság motorja: a nyilvános adatbank
—	9. oldal.)
SZÁZ FORINTÉRT IS ELŐKERÜL A BICSKA,
nevetséges pénzekért fojtanak meg magányosokat. Nincs módszer, melyet az akciófilmekből át ne vettünk volna. Csak a hatékony bűnüldözést nem vettük át. (Hétvégi levél
—	11. oldal.)
rád is Kelet-Európábán, mint arra az új koncepció első konkrétuma, a külügyminiszteri szinten pénteken parafáit szovjet—román együttműködési, jószomszédsági és barátsági egyezmény is emlékeztet. Nemrégiben még úgy gondoltuk, hogy nekünk magyaroknak sikerül elsőként az új viszonyrendszer alapjait lefektetnünk a nagyhatalmi szomszéddal, ám hogy ez egyre jobban elhúzódik, és kikkel pörög fel a kétoldalú folyamat — bizonyára Valamit ez is jelez.
(-t —r)
1 sikertelen egyeztető tárgyalások után
a donyecki és a kijevi bányászok folytatják sztrájkjukat
Kijevből jelenti az AP:	Nem
járt eredménnyel a donyecki bányászok és a kijevi kormány képviselőinek megbeszélése. A bányászok ezért úgy döntöttek, hogy felhagynak a tárgyalásokkal és nem fogadják el a kormánynak azt a követelését, hogy a sztráj-kolók vegyék fel a munkát.
A donyecki bányászok 100-150 százalékos béremelést és a lakossági élelmiszer-ellátás javítását
követelve kezdtek három hete sztrájkot. Az ukrán bányászok lépése nyomán a Szovjetunió legjelentősebb bányavidékein is munkabeszüntetések kezdődtek.
Az AP jelenti: A Szovjetunió harmadik legnagyobb szénkitermelő körzetének bányászai pénteken .beleegyeztek abba, hogy felfüggesztik sztrájkjukat magasabb bérek és a bányák feletti munkásellenőrzés kiszélesítése fejében.
A karagandai bányászok és a kazahsztáni tagköztársaság kormánya közötti megállapodás várhatóan tompítja majd az immár harmadik hete tartó szovjet bányászsztrájkok kedvezőtlen hatásait, így a kohászat részleges megbénulását. A pénteki megállapodás szerint a karagandai bányászok nem fognak sztrájkolni július 1-jéig, amennyiben addig teljesülnek követeléseik.

1
i