﻿Ara: 9,50 forint
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR SZERDA 1991. március 27., LIV. évfolyam 72. szám
Világnap
A francia televízió filmet készített a kaposvári Csiky Gergely és a budapesti Katona József Színházról. Május 3-án vetítik a francia tévé 7-es csatornáján. Látható lesz még az Odeon Szinhában — a Katona párizsi vendégjátékainak színhelyén — s egy moziban is.
A színházi világnapon először is elfoghat bennünket a rutinos önelégültség: lám, fifigyelnek azért a magyarokra Európában. Aztán, gyorsan észbe kapva, felhasználhatnánk a hírt a magyar színházak omladozó hadállásainak erősítésére. Elrettentő kontrasztként sugallhatnánk, hová jutottunk minden látványos művészi eredmény ellenére, hogy a színigazgatóknak személyesen a pénzügyminisztert kell győzködniük a színház lét-jogosultságáról. Megpendíthetnénk, mióta kérik a fővárosi direktorok, hogy engedjék el nekik az épület bérleti diját, ahogy az szokás volt a boldog békeidőkben. Felemlegethetnénk : ugyan mitől is „nemzeti” intézmény a Pécsi, a Miskolci, a Szegedi Nemzeti Színház, ha a helyi önkormányzat jóindulatától függ a létük? Példaértékkel leránthatnánk a leplet arról a vidéki önkormányzatról, mely — ahogy elődje, a tanács tette tavaly — zsebre vágja a színháznak utalt minisztériumi céltámogatást, s tennénk mindezt a színházi világnapon, hogy jó nagyot szóljon.
Sokat mond, ihogy a francia televíziónézők elé oda lehet ültetni négy-öt színházi rendezőt egy — nekik — isten háta mögötti, kis keleti országból: beszélnének arról, milyen színházat csinálnak. Meg lehet mutatni Ascher Tamást, amint fura grimaszokkal a Platono-vot rendezi, Zsámbéki Gábort, amint zeneszerszámokat válogat a Turandothoz. És meg lehet mutatni Székely Gábort, amint belefeledkezve főiskolásokat okít, Babarczy Lászlót, amint eszesen Kaposvárról beszél, vagy meg lehet mutatni Ács Jánost, ahogy megtörve, fáradtan néz a kamerába.
A kulturáltságról van szó, persze. Magyarország kulturáltsága olyan, amilyen — s eszerint nyerik el nálunk a fontosságukat a kultúra teljesítményei is. Közben nem vesszük tudomásul: ami minőség itt született az elmúlt időszakban, azt jórészt a kultúra „termelte". Magyarország nem az autógyártásával, nem is a számítástechnikájával tört be Európába, hanem a zenészeivel, egy ideig a filmjeivel és egyre inkább — igen, a nyelvi akadályokon is átlépve — a színházával. Az Európát— Amerikát körbeutazó Katonával, a hol itt, hol ott fesztiváldíjas kaposvári társulattal, az Avignonban játszó nyíregyháziakkal, vagy épp a Nemzeti Csiksomlyói Passiójával. Sőt az olajozottan működő, üveg-be-plasztikba „csomagolt” Nyugatnál sokszor több is tudott lenni Kelet-Európa: épp a le-fojtottság közepette felgyűlő szellemi-művészi értékeivel, a súlyos, sűrű lét közege alól kiszenvedett mondandóval, az előgyötört gondolattal.
Most, nagy szegénységünkben és tanácstalanságunkban egyszerre robban le, esik szét régi életünk struktúrája. A beharangozott ..szép. új világnak" a körvonalai sem nagyon derengenek. Szétverhetjük, vagy hagyhatjuk szétesni művészetünk műhelyeit is. mint annyi minden mást. De tudjuk legalább: jószerivel az egyedit-I it semmisítjük meg, amire építhetünk. S marad végül nekünk a tenger szemét az Oktogonon, maradnak a feldúcolt házak, a mocskos vonatok. Ott találjukat magunkat a jó öreg Magyar Ugaron.
Tégy! Enikő
Be kell tartani a bécsi egyezségei
Washington feltételekhez köti a moszkvai csúcs megtartását
Katonáik vették át a hatalmat Maliban
A külpolitikai helyzet
FOLYTATÓDIK A NYILATKOZATíIABORÜ a konzervatívok és a reformerek között a Szovjetunióban. Eduard Sevardnadze volt szovjet külügyminiszter szerint még nem a katonák vannak a kormány mögött Moszkvában, de nem zárható ki, hogy ez később bekövetkezik. A BBC brit állami tévének nyilatkozva elmondotta: az kényszerítette ki távozását, hogy a katonák aláaknázták a hagyományos fegyverzetkorlátozás eredményeit. A reakciósok komoly támadásba lendültek a peresztrojka ellen. Aggódom, amiért a katonák mindinkább beavatkoznak a politikába — jelentette ki a szovjet diplomácia volt vezetője, aki Gorbacsov és Jelcin megegyezését, valamint a nyugati támogatás növelését sürgette.
Rendkívül pesszimistán nyilatkozott a szovjet gazdaság jövőjéről Iván Szilajev oroszországi kormányfő. Szerinte a központi kormányzat határozatlansága, a piacgazdaság irányába mozdulás hiánya nehezíti a válságos helyzetből való kilábalást. Ugyanakkor kijelentette, kormánya kész együttműködni a szovjet minisztertanáccsal, és reményét fejezte ki, hogy a legfontosabb kérdésekben sikerül megállapodásra jutni. Szilajev szerint nem valószínű, hogy a köztársasági népképviselők csütörtökön kezdődő kongresszusán lemondatnák Borisz Jelcint, és ezt a véleményét az oroszországi parlament elnökének népszerűségére alapozta.
Patthelyzet alakult ki a Szovjetunió hatszáz szénbányájának csaknem egynegyedét megbénító sztrájkok ügyében, bár a szovjet Legfelső Tanács alkotmányos jogkörével élve, keddi határozatában két hónapra felfüggesztette a munkabeszüntetéseket. Ugyanakkor a bányászok megerősítették: kitartanak politikai követeléseik mellett, és változatlanul ragaszkodnak a Pavlov-kormány lemondásához.
VÁLTOZATLAN a KONZERVATÍV BEFOLYÁS Pekingben is. Megfigyelők Li Peng kormányfő parlamenti beszámolójából arra következtettek, hogy Kína elkötelezte magát a szocializmus mellett. Kiemelték, hogy a miniszterelnök — akinek nevét összekapcsolják a „Pekingi Tavasz” két évvel ezelőtti vérbe fojtásával, a burzsoá liberalizmushoz kötődő eszmei áramlatok elburjánzására figyelmeztetett. Li Peng arra szólította fel a képviselőket, hogy munkálkodjanak a stabilitásért, egyúttal folytassák a reformok és a külvilág felé való nyitás óvatos politikáját. A kormányfő ezen kijelentéséből elemzők azt a következtetést vonták le, hogy igyekezett kielégíteni a konzervatívok igényeit, de a reformok melletti kiállásával gesztust tett a reformpártiaknak is. Ugyanakkor Pekingben erősödnek azok a feltételezések, amelyek szerint Li Peng a pekingi tömegmészárlásban betöltött szerepe miatt a közeli jövőben másnak adja át a kormányfői tisztet, és ő magasabb, de protokolláris beosztásba kerül.
ERŐSÖDIK A NYOMÁS KOHL KORMÁNYÁRA a kelet-németországi tüntetések miatt. A kabinet vezető politikusai jelek szerint defenzívába vonultak, és azt hangoztatják, hogy egyesek a szociális elégedetlenség kihasználásával a régi hatalmi struktúrák visszaállítására tesznek kísérletet. A keddi Die Weltben például Mecklenburg-Előpo-meránia tartomány belügyminisztériuma azt állította, hogy volt NSZEP-seknek fűződik érdekük a botrányokhoz. A sokak szemében bűnbakkeresésnek tűnő nyilatkozatok mellett, a bonni kabinet igyekezett kivédeni azokat a vádakat, hogy a legmagasabb szintű politikusok immár huzamosabb ideje nem látogatnak el Kelet-Németországba. Ezután jelentették be, hogy Hans-Dietrich Genscher alkancellár és külügyminiszter szerdán a volt NDK-ba utazik. Kohl kancellárnak egyelőre ez nem áll szándékában, de jelezte, hogy sem a szociáldemokratákkal alakítandó nagykoalíciót, sem az ellenzék által követelt új választások lehetőségét nem tartja helyénvalónak. Kohl nyilatkozatában nem említette a keleti országrész gazdasági gondjait, de pénzügy-minisztere, Theo Waigel egy interjúban már jóval szókimondóbban nyilatkozott, kijelentve: 1991 a legnehezebb évünk 1949 óta. Válságban vagyunk.	(P. L.—Zs. E.)
Munkatársunk tele fon jelentése
Folytatódnak az összecsapások a nyugat-afrikai Maliban
Párizs, március 26.
A négynapos vérfürdőt követően, a nyugat-afrikai Maliban kedd hajnalban katonák ragadták magukhoz a hatalmat, a menekülni készülő Musza Traorc elnököt letartóztatták, ám c váratlan fordulat ellenére, a zavargások tovább folytatódnak Bamakóban.
Kedden, a reggeli órákban katonai puccs vetett véget Maliban Musza Traore elnök több mint húszesztendős egyeduralkodásá-nak. amely utolsó napjait kegyetlen terrorral tette emlékezetessé a nyolcmilliós szaharai és szá-hel-övezeti ország történetében. A rendszer megbuktatását követelő megmozdulások pénteken kezdődtek, s a karhatalom sorozatosan gépfegyverekkel lőtt a többpártrendszert követelő tömegbe. Keddig legalább 150 halálos és ezer súlyos sebesült áldozata volt az összecsapásoknak. Hétfőn is folytatódtak a zavar-
gások, ám már úgy tűnt, hogy a kíméletlen erőszakot alkalmazó rezsim vérbe fojtja a tüntetéseket, keddre virradóra azonban Amadu Tumany Túré vezérezredes ejtőernyőseivel elfogta az ország elhagyására készülő elnököt, lezáratta a határokat, éjszakai kijárási tilalmat rendelt el, s rádióközleményben bejelentette, hogy Maliban Nemzeti Megbékélési Bizottság vette át a hatalmat. A puccsisták első nyilatkozatukban ígéretet tettek a pluralista politikai rendszer bevezetésére, és a hírek szerint már kedd délután megkezdődtek a tárgyalások az országban lévő ellenzéki személyiségekkel.
A kedd késő délutáni helyszíni beszámoló szerint a Párizsban előbb némi gyanakvással és bizonytalansággal fogadott, majd kedvezően értékelt fordulat ellenére a zavargások tovább folytatódnak Mali fővárosában, s a rádióállomások újabb 50 halálos áldozatról számoltak be. Nem-
csak a hatalomra került katonák, hanem az először nyilvánosságot 'kapott ellenzéki együttműködési bizottság is nyugalomra, a fosztogatások és gyújtogatások
beszüntetésére intette Bamakó lakóit, a szakszervezet pedig felhívást adott ki a hétfőn kezdett általános sztrájk befejezésére.
(pósa)
Bush ultimátuma Gorbacsovnak
Washingtonból jelenti az MTI: Csúcstalálkozóra csak akkor kerülhet sor, ha a Szovjetunió végrehajtja a hagyományos haderőcsökkentési megállapodás minden előírását. A The Washington Post keddi jelentése szerint ez volt a lényege George Bush amerikai elnök levelének, amelyet hétfőn adtak át Mihail Gorbacsov szovjet államfőnek.
Egy vezető amerikai kormányférfi szerint a Szovjetunió szeretné nyár elején megtartani a csúcs-találkozót, amelyet februárról az egyezmény körüli viták és az Öböl-háború miatt halasztottak el. (A Szovjetunió három gépesített lövészhadosztályát tengerészeti erőknek minősítve ki akarja vonni a csökkentés hatálya alól). A legutóbbi, moszkvai külügymi-
niszteri tárgyalásokon a szovjet fél felajánlotta, hogy a vitatott csapatoknak mintegy a felét bevonja a csökkentésbe, Washington szerint azonban elvi kérdésről van szó. Bush elnök levelében világosan leszögezte, hogy ha a Szovjetunió csúcstalálkozót akar, akkor annak előfeltétele a szerződés végrehajtása — idézte az amerikai illetékest a lap.
A washingtoni vélemény szerint a szovjet katonai vezetés azért elégedetlen a szerződéssel, mert az egyenlő mértékre szállítja le a két fél haderőit, s ezzel nagyobb csökkenést ír elő Moszkva számára. Míg azonban a szovjet doktrína a számbeli fölényt hangsúlyozta, az amerikai a csúcstechnológiát, az utóbbi előnyt viszont a megállapodás nem csorbítja.
LEHALLGATÁSI
ÜGYEK
KÉNYSZERÍTETTÉK
LEMONDÁSRA
Csandra Sekhart, akinek távozása után az államfő új választásokat rendelt el Indiában. (Delhi-gate — 2. oldal)
HOGYAN LEHET KOMMUNISTÁBÓL KAPITALISTÁT CSINÁLNI?
—	ezt is megmutatja az expo, amely további öt évre elodázza a szerkezetváltás kényszerét, mert megmaradnak azok a vállalatok, azok a vezetők, akik
—	ha megérintené őket a piaci változás szele — eltűnnének. (Nem az a kérdés, hogy akarjuk-e vagy sem — 8. oldal)
FOGD A PÉNZT ÉS FUSS
—	azaz minél előbb meg akarják kapni az összes pénzüket a bankok, ha kétségük támad a teljes tartozás pontos visszafizetésével kapcsolatban. S az ilyen adósnak nem hiteleznek többé. (A magyar adósságprobléma — 9. oldal)
DŰL A BOTRÁNY
a Művelődési és Közoktatási Minisztérium által a művészeti, irodalmi és kulturális lapok támogatására szánt pénzösszeg elosztása körül. (Tények a Kritikáról — 11. oldal)
Moszkvai tudósítónk telexe A parlament a bányászsztrájk ellen, az ellenzék a tüntetés mellett
Moszkva, március 26.
Kedden a szovjet parlament határozatot hozott arról, hogy két hónapra betiltja a sztrájkokat a szénbányákban.
Az azonnali hatállyal életbe lépő rendelet a további gazdasági károk megakadályozására hivatkozik, akárcsak a Pravda egyik cikke; eszerint a munkabeszüntetések katasztrofális helyzetbe hozták a kohászati vállalatokat, amelyeknek a tartalékai a megszabott norma kevesebb mint a harmadára csökkentek.
Vagyim Bakatyin, a szovjet nemzetbiztonsági tanács liberális nézeteiről ismert tagja is megemlítette, hogy a szovjet szénbányák mintegy egynegyedére kiterjedő, tartós sztrájk következtében a hét elején a tervezett 2 millió 600 ezer tonnával szemben 1 millió 800 ezerre esett vissza a termelés. A konzervatív nyomásra elmozdított volt belügyminiszter ugyanakkor nem tagadta, hogy jelenleg már a bányászok politikai követelései jelentik a gondot, mivel „minden gazdasági kérdést, amelyet a kuznyeck-medenceiek felvetettek, elvben már megoldottunk”. S a parlament határozatában is helyet kapott, hogy haladéktalanul, s a sztrájkoló kollektívák képviselőinek a bevonásával meg kell vitatni a gazdasági és szociális követeléseket. Ám a bányászok ragaszkodnak Gorbacsov és a kormány lemondásához, a parlament feloszlatásához is, amiről Bakatyin azt nyilatkozta: ezekkel az elnök sosem foglalkozik, mivel „nem alkotmányos kérdések”. Nincs olyan alkotmányos mechanizmus, amely bármely államfő sorsát valamely szakmai csoport érdekeitől tenné függővé, érvelt a nemzetbiztonsági tanács belpolitikai kérdésekkel foglalkozó tagja.
A parlamentnek a TASZSZ által ismertetett határozatából nem derül ki, milyen intézkedéseket foganatosít a Legfelső Tanács akarata érvényesítésére. A beszámoló szerint viszont a honatyák nem mentek el odáig, mint a kormány szerette volna: azt javasolta, hogy az ellenszegülő bányászokat szakszervezeti beleegyezés nélkül bocsássák el a munkahe-
lyükről, a szervezőket pedig bírósági úton vonják felelősségre. A parlament ezt nem fogadta el, a kabinet viszont a törvényhozás bizottságaihoz és albizottságaihoz irányította javaslatait, amelyek így meglehet, hogy a sztrájkokat szabályozó törvény kiegészítéseiként bukkannak majd elő.
Bakatyin a sztrájkokat összefüggésbe hozta azzal, hogy a csütörtökön kezdődő orosz népi küldöttkongresszus előtt a képviselők egy része Jelcin támogatására akarja felhasználni a tömeg-mozgalmat. A széles körben népszerű exbelügyminiszter reményét fejezte ki, hogy maga a kongresszus nem a konfrontáció jegyében zajlik majd, mert erre „abszolút senkinek sincs szüksége”. Ugyanakkor a hétfőn hozott kormányhatározatot követően — amely elnöki sugallatra április 15-ig minden nagygyűlést, utcai rendezvényt és demonstrációt betilt Moszkvában — kedden újabb elnöki rendelet élezte a politikai feszültséget. Ezek szerint a főváros és a Moszkva környéki terület rendőrségét kivonják a helyi, ellenzéki többségű tanácsi szervek igazgatása alól, és közvetlenül a belügyminisztériumnak rendelik alá. Az új hatóság vezetőjének Iván Silov első belügyminiszter-helyettest nevezték ki. (A fővárosi rendőrség vezetéséért már több hónapja folyik a küzdelem a moszkvai és a szövetségi vezetés között.)
Ezzel egy időben a Demokratikus Oroszország ellenzéki tömörülés koordinációs tanácsa megerősítette, hogy 28-án — a várakozásaik szerint több százezer főt mozgósító — nagygyűlést szervez Moszkvában, amelynek fő jelszava: megvédjük Jelcint. (Az orosz küldöttkongresszuson az erős kommunista frakció ugyanis a parlament elnökének az elszámoltatására és leváltására készül.) A koordinációs tanacs alkotmányellenesnek minősítette a kormány tiltóhatározatát. Kiadott nyilatkozatukban fegyveres egységek Moszkva köré csoportosítását említik, s hogy gyakorlatilag ezáltal rendkívüli állapot veszi kezdetéi, az orosz parlament jóváhagyása nélkül.
A Pravda keddi cikke különb-
séget tesz az ellenzék „megfontolt” szárnya és a „szélső iégesek” között. Az előbbiek tudomásul veszik, hogy nem sikerült a keleteurópai forgatókönyv szerint megvalósítani a forradalmukat, mivel „aláértékelték a szovjet nép nemzedékeinek elkötelezettségét a szocialista választás és a komunista ideálok mellett”, s hajlandóak hosszabb távon, parlamenti eszközökkel folytatni a harcukat. A „szélsőségesek” a Pravda szerint már ebben „a döntő évben” (ezt a megjelölést Jelcin használta) teljesen a kezükbe akarják venni a hatalmat, eltávo-lítva az elnököt és csapatát, az SZKP-1 a politikai arénáról.
A Demokratikus Oroszország ugyanakkor tagadja, hogy erőszakos eszközökkel törne a hatalomra. Keddi nyilatkozatuk arra szólítja fel Gorbacsovot „és más kommunista vezetőket”, hogy haladéktalanul lépjen kapcsolatba „velünk, a nem kommunista és antikommunista erőkkel” a nyílt összecsapások megakadályozása, a társadalom számára elfogadható kompromisszumok felkutatása érdekében.
Bakatyin szerint a csütörtöki demonstráció a politikai jelszavak szempontjából nem jelent veszélyt, de ezeket provokációkra használhatják fel, hogy azután azzal vádolják a hatalmat: nem képes fenntartani a közrendet. A miniszteri kabinet döntését végre kell hajtani — nyilatkozta a biztonsági tanács tagja, elismervén ugyanakkor, hogy az „meglehet, kissé elsietett". Bakatyin mégis a teljes felelősséget a moszkvai tanácsra hárította, miszerint a kormánnyal szembeszegülve is engedélyezi a tüntetést. Nagyon aggasztja — tette hozzá — a lehetséges összetűzés a tüntetők és a KGB, valamint a belügyi erők között, amelyeknek előírták, hogy zárják le a felvonulók menetútját. Bakatyin szerint nem vetnek be páncélozott járműveket és fegyvereket, csak „szokásos rendőri akció” lesz, ám „sok jó nem várható”. A Pravdában Bogdanov belilgvminiszter-helyettes is azt nyilatkozta, hogy a rendőrség „a hasonló esetekben előirt törvényeknek megfelelően ’ fog eljárni. Lambert Gábor