﻿
Magyar Nemzet
Ára: 9,50 forint
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
PÉNTEK 1991. március 29., LIV. évfolyam 74. szám
Idős-
kor
Az idősek helyzetéről hallva-olvasva, a nagy társadalmi feszültségekre érzékenyebben reagálók egy része gyorsan kikapcsolja tévé- vagy rádiókészülékét, és sürgősen továbbla-poz az újságokban, folyóiratokban. Volt idő pedig, amikor még olyan illúzióban ringatóztunk, hogy bár nem egyértelműen kedvező e korosztályok túlzottan magas aránya — hiszen például a születések számának aggasztó csökkenése is meghúzódik mögötte —, de lehetnek örvendetes indokai is. Javuló orvosi ellátás, jobb környezeti viszonyok, egészségesebb életmód, a társadalmon és a szükebb családon belül elfoglalt, a korábbinál megbecsültebb hely — mind hozzájárulhat a kiegyensúlyozott fizikai-pszichikai állapot megőrzéséhez az élet harmadik szakaszában. Mindebből azonban vajmi kevés valósult meg, amit íehéren-feketén bizonyít, hogy honfitársaink átlagéletkora ma is jóval alacsonyabb az egyes más, nem feltétlenül gazdagabb országokban élőkénél.
Nem történt volna hát semmi e korosztályok érdekében? „Csak szó, szó, szó” maradt volna minden? A Nyugdíjasok Budapesti Szövetsége napokban lezajlott közgyűlésén — amelynek főbb és legsürgetőbb felvetéseiről már hírt adtunk — elismeréssel nyugtázzák az első olyan gyakorlati lépéseket, amelyeket a múlt év végén és idén a nyugdíjak érték-megőrzésére, a legmostohább körülmények között élők gondjainak enyhítésére tettek.
Bár oly sokszor leírtuk, elmondtuk már, hogy a nyugdíj nem alamizsna, hanem dolgos évtizedekkel jogosan megszolgált és nem csekély járulék-fizetéssel megalapozott járandóság, most hallhattunk először hálás, elismerő szavakat a társadalombiztosítási főigazgatóság ügyintézőinek örvendetesen megváltozott hangneméről, stílusáról. Még örvendete-sebb, hogy végre megalakult a Nyugdíjasok Érdekegyeztető Kamarája, amelynek véleményét minden döntés előtt figyelembe kell majd venni.
Nem volt tehát csupán panasznap ez az évi mérlegkészítés. A fővárosi önkormányzat jóvoltából az Újvárosháza díszterme is méltó színhelyül szolgált. Ám a szintén elhangzott és igencsak elkeseredett felszólalások sora mintha szomorúan ellenpontozta volna a terem pompáját. Az alulról építkező, kerületi szerveződések munkájához ugyanis ma még nagyrészt a legalapvetőbb tárgyi feltételek is hiányoznak. Ennél is lényegbe vágóbb azonban, hogy az egyes helyi önkormányzatok még nem mindenütt vonják be az önzetlenül és nagy terepismerettel munkálkodókat az idősek sorsát érintő közös gondolkodásba. A lak-béremelés, a gyógyszerárak, a rendszeres segélyezés, az özvegyi ellátás, az adóztatás szorongató kérdéseinek megoldása nem tűr pedig halasztást.
Ne feledjük: e korosztályok kétszer építették újjá az országot, és a rendszerváltáshoz is tekintélyes számban járultak hozzá tetteikkel. Most pedig sokan, még mindig — munkájukkal. Bármennyire „idős”-ek is, nem idflmilliomosok, hogy további hosszú, gyötrelmes éveket kínlódjanak át, amíg végre az időskor nyugalmát, szépségeit is élvezhetik.
Komor Vilma
Több	százezren tüntettek Jelcin mellett
• •
Összetűzések nélkül ért véget a moszkvai tömeggyűlés
Jugoszláviában,
egyezkednek a köztársasági vezetők
|_______A külpolitikai helyzet_________]
OSTROMÁLLAPOTRA EMLÉKEZTETETT MOSZKVA péntek délután: a városközpontot a Kalinyin sugárúton, az Arbat tér magasságában rendőrök és golyóálló mellényt viselő katonák zárták le, hogy megakadályozzák a tüntetők felvonulását a Vörös térre. A Majakovszkij tér irányából teherautók és tartálykocsik torlaszolták el a város-központba vezető egykori Gorkij, ma Tver utcát. A mellékutakat szintén rohamrendőrség és belügyi alakulatok állják el. Ennek ellenére hatalmas tömeg gyűlt össze, figyelmen kívül hagyva, hogy a kormány előzőleg ismertette határozatát, amelynek értelmében március 26. és április 15. között Moszkvában tilos utcai demonstrációkat tartani. Jelcin e döntést alkotmányellenesnek, a kongresszus, és személy szerint a küldöttek megsértésének minősítette. A politikus a Kremlben az oroszországi népképviselők kongresszusának ülése előtt mondotta ezt, röviddel később viszont a tanácskozás felfüggesztette munkáját mindaddig, amíg a szovjet főváros központjából ki nem vonják a rendőri és katonai alakulatokat. A plenáris ülés félbeszakítása előtt még Rusz-lan Haszbulatov beszámolt Gorbacsovval folytatott megbeszéléséről, amelyen a szovjet elnök kijelentette: a törvénynek érvényt kell szereznie, s a rendőri erősítés péntek reggelig marad a városban, a köz-biztonság megóvásáért. Csütörtökön így elmaradt az orosz parlamenti erőpróba, vagyis nem nyílt alkalom arra, hogy a többnyire keményvonalas kommunistákból álló ellenfelei bizalmatlansági indítványt nyújtsnanak be Jelcin ellen. Haszbulatov ezt így fogalmazta meg: „A kommunista csoportok megpróbáltak puccsot végrehajtani az orosz parlamenti elnök ellen, de nem jártak sikerrel”. A rokonszenv-meg-nyilatkozásokból és a támadásokból valójában nehéz kihámozni, milyen esélye volna Jelcin megbuktatásának az orosz parlamentben, hiszen a Reuter emlékeztetett rá, májusban, három forduló után, mindössze négyszavazatos többséggel választották a testület elnökévé. A népszavazáson viszont a választók 70 százaléka támogatta, és ez megnövelheti Jelcin tekintélyét, és eleve kilátástalanná teheti a megbuktatására irányuló kísérletet.
NEHEZEBB KIVÍVNI A BÉKÉT, mint megnyerni a háborút — vélekednek az Egyesült Államokban, értékelve azt a kísérletet is, amelyet Baker a Közel-Keleten járva, a rendezés érdekében tett. Az Irak fölött aratott katonai győzelmet követő első diplomáciai küldetésén az amerikai külügyminiszter mind az arab, mind az izraeli vezetők körében új magatartást tapasztalt, és hazaérve, óvatos optimizmussal nyilatkozott a béke kilátásairól. A kezdeti reményeket azonban lehűtötték azok a jelek, amelyek igazolták; a régi sérelmek nehezen múlnak el, és mind többen teszik föl a kérdést: vajon az Egyesült Államok ugyanolyan eltökéltséggel és gyorsasággal szánja-e rá magát a béketeremtésre, mint a háborúra? A rendezést mindazonáltal nehezíti az a tény, állapítja meg a brit hírügynökség elemzése, hogy Irak árnyéka még mindig rávetődik az új közel-keleti rend kialakítására. Az országban gyilkos polgárháború dúl, amelyre tulajdonképpen nem számított Washington, és ez eltereli a figyelmet az átfogó megoldásokról. . Ehelyett Washington most azzal foglalkozik, hogyan tudná „kiszabadítani magát” Irakból, és végre tárgyalni valamilyen kormánnyal, amely majd kiemelkedik ebből a zűrzavarból. Jóllehet Baker kereste ennek a módját is a Közel-Keleten, ténylegesen az arab—izraeli vitára összpontosított. Washington azonban ezt ismétli: nem szándékozik nyomást gyakorolni ez ügyben, mint ahogy a Bush-kormányzat ellenzi saját béketervének a reklámozását is. Attól tartanak, hogy mások túl könnyen „lelőhetik” elképzeléseiket, ezenkívül Bakernek határozott meggyőződése; Washington nem akarhatja jobban a békét, mint az arabok és az izraeliek. A csütörtöki The New York Times viszont olyan értesülést közölt, miszerint a Fehér Ház mérlegeli, hogy a Szovjetunióval közösen hív össze békekonferenciát, amely utat nyitna Izrael és az arab országok közvetlen tárgyalásaihoz. Meghívót Izraelnek, Egyiptomnak, Jordániának, Szíriának és a palesztinoknak külde-nének, valamint a hat Öböl-állam, köztük Szaúd-Arábia képviselőinek.	(Zs■ E->
A szerb^horvát megállapodás vitája Splitbeii
volt koszovói elnököt nem hívták meg
Az elnöki csúcs közvetlen előzménye az, hogy hétfőn váratlan és titkos tanácskozást folytatott a szerb—íhorvát határ mentén Szilolbadan Milosevics szerb és Franjo Tudjiman horvát elnölk. Sajtóértesülések szerint a tanácskozáson megállapodtak arról, hogy Horvátország szabad kezet ad Szerbiának Vajdaságban és Koszoivón, valamint hozzájárul Ante Makovics szövetségi kormányfő leváltásához, amiért cserébe Horvátország a horvát alkotmány szellemében normáli-zálihatná a viszonyokat a lenini körzetben, a horvátországi szer-bek sorsával kapcsolatban. Az alkut több köztársaságban és a sajtóban máris hevesen támadják.
Splitben egyelőre még nem tette egyetlen részvevő sem szóvá
Belgrúdból jelenti az MTI: Splitben csütörtökön megkezdődött hat jugoszláv köztársasági vezető találkozója. Ez az első ilyen jellegű tanácskozás, eddig kibővített elnökségi ülések keretében folytattak vitát a jugoszláv válság áthidalásáról.
A legutóbbi elnökségi ülésen fogadták el azt a horvát és szlovén javaslatot, hogy ezentúl a köztársasági elnökök felváltva különböző köztársaságokban közvetlen megbeszélések keretében tisztázzák a vitás kérdéseket. Az első 'ülés házigazdája Franjo Tudjman horvát elnök, ő fogadta a Dalmacija villában, Tito egykori spllti rezidenciájára érkező vendégeket. A helyszín sokáig kétsége® volt: felmerült Dubrovnik, Zadar és Zágráb is.
közvetlenül Ante Markovics miniszterelnök leváltásának kérdését — közölte a horvát elnök tanácsadója a hat jugoszláv tagköztársaság elnökeinek tanácskozásáról beszámolva. Mario Nobilo ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy szilárd gazdasági feltételeket kell teremteni, nehogy a gazdasági nehézségek hátrányosan hassanak a politikai tárgyalásokra.
A tanácskozás első részében főként a napirendről vitáztak, s inkább elvi jelentőségű döntéseket hoztak csak. Kedvező jelnek tekintik azt, hogy a részvevők nem ragadtak meg a konföderáció-föderáció vitánál, hanem a minimális szövetségi funkciókra összpontosítottak. A tanácskozás sikere érdekében a részvevők eltekintettek a protokolláris külsőségektől, a „turistaprogramoktól”.
Franjo Tudjman horvát elnök, a spliti értekezlet házigazdája levelet kapott Hisen Kajdomcaj volt koszovói elnöktől, aki tiltakozott amiatt, hogy nem hívták meg a konferenciára. Leszögezte, hogy nem fogadja el a spliti döntéseket, ha a továbbiakban sem vehet részt Koszovo alkotmányos képviselője az elnökök tárgyalásán. Kajdomcaj tisztsége akkor szűnt meg, amikor Szerbia a közelmúltban felszámolta a koszovói elnökséget is, azután, hogy az államelnökség koszovói tagja Szerbia ellen szavazott a rendkívüli állapot bevezetéséről folytatott vitában.
Sajátos módon fejezte ki tiltakozását egy csoport horvát nacionalista:	a tengerparton el-
égették a jugoszláv zászlót és követelték Horvátország Jugoszláviából történő kilépését. A csoport a közeledő rendőrök láttán gyorsan szétoszlott.
A MI FELADATUNK
ebben az önkormányzatban az, hogy szakmai téren segítsük a lakosság érdekeinek az érvényesítését, és egyúttal ellenőrizzük a kormányzó pártok tevékenységét. (Kormánypártok — ellenzéki pozícióban -6. oldal)
NEM BEFEKTETŐRE VAN SZÜKSÉG,
hanem olyan emberre, al megoldja a gondjainkat; szervezőre, menedzserre, és jog-
AMIÉRT KÜZDŐK,
nem egyszerűen a jóvátétel. Célom, hogy fény derüljön arra, ami velünk történt. (Ki
kárpótolja Pollák Erzsébetet? — 8. oldal)
AKÖRÜLMÉNYEK JÓZAN, REÁLIS ÉRTÉKELÉSE
helyett a kincstári optimizmus nagyon is gyenge falai közé húzódni az egész gazdaságpolitikában rendkívül veszélyes, mert ez nem változtatja meg, csak eltakarja a valóságos problémákat. (Adalékok az adósságproblémához — 9. oldal)
Tudósítónk telefonjelentése
Az orosz parlament egy napra felfüggesztette munkáját
Moszkva, március 28.
Az összetűzések színhelyének végül is a parlament bizonyult, s nem az utca. Moszkvában rendbontás nélkül lezajlott a csütörtöki, Jelcin támogatására tervezett tömegtüntetés, miközben az aznap összeült orosz népi küldöttkongresszus a központi rendeletek elleni tiltakozása jeléül berekesztette munkáját, amelyet pénteken foly-
A moszkvai idő szerint este hatra meghirdetett tüntetésen tízezrek vettek részt — ám mégis úgy tűnt, hogy a rendőrök és a karhatalmi erők vannak számbeli fölényben. Borisz Pugo belügyminiszter a szovjet parlamentben bejelentette, hogy körülbélül ötvenezer rendőrt és belügyi katonát vontak össze a szovjet fővárosban.
Valóban kora reggel azt lehetett tapasztalni, hogy harci járművek vonulnak a főútvonalakon a városközpont felé. A Vörös tér környékén megerősített rendőri készültség volt, fémkorlátokból készült kordonokat helyeztek készenlétbe. De az ellenkező hírekkel szemben sehol nem lehetett találkozni páncélozott csapat-szállítókkal — legalábbis a központban.
Annál magasabbra hágott a hangulat az orosz küldöttkongresszuson. Ezerhuszonnyolc képviselő érkezett a szovjet fővárosba, s közülük az ülésszakon 947-en vettek részt. S mindjárt, ahogy kezdetét vette, a kongresszus 220 képviselője határozatot terjesztett elő, hogy függesszék fel a minisztertanács határozatát, amely április 15-ig betiltja a moszkvai tömegdemonstrációkat. Valamint az elnöki rendeletet, amely a főváros rendőrségét közvetlenül a központi belügyminisztériumnak rendeli alá. A szavazásban 532 képviselő volt a határozat mellett, 286 ellene — ami az első, és nem is lebecsülendő győzelmet jelenti Borisz Jelcinnek Gorbacsovval szemben.
Az orosz parlament elnöke az ülésszak előtt egyébként újságíróknak azt nyilatkozta, meggyőződése, hogy képes szembeszegülni a kommunista frakcióval — amennyiben a kongresszuson eltávolítását kezdeményeznék. S már az első nap fejleményeinek ismeretében a Kommunista Oroszország frakció tagjai sajtóértekezletükön sietve oszlatni próbálták azt a feltevést, hogy valóban
ez lenne a szándékuk. Ami megint csak azt igazolja, a kongresszusi erőviszonyok felmérésekor Jelcin pozíciói szilárdabbak mint sokan előzetesen feltételezték.
Az orosz küldöttek a határozatukban elégedetlenségüket fejezték ki amiatt is, hogy a rendőrség és a belügyi egységek gyakorlatilag lezárták a város központját, s Gorbacsovot a fokozott készültség felszámolására ösztönözték. Ruszian Haszbulatov, az orosz parlament első elnökhelyettese rögvest találkozott is Gorbacsovval és tájékoztatta a kongresszusi közhangulatról. Ám válaszul csak azt az ígéretet kapta, hogy a rendőri és belügyi egységeket pénteken kivonják a központból. Haszbulatov szerint az elnök „hajthatatlannak és kompromisszum-ellenesnek” mutatkozott abban a kérdésben, hogy a készültséget a délutáni tüntetést megelőzően szüntessék meg. A tájékoztatót követően az orosz küldöttkongresszus tagjai úgy döntöttek; péntekig felfüggesztik a munkájukat, amelyet egyébként előzetes tervek szerint április 2-án kellene befejezniük. Bár még nem alakult ki a napirend sem, de minden valószínűség szerint a központi kérdés Jelcin előadói beszéde, s annak megvitatása lesz. Az orosz vezető egyébként az újságíróknak megemlítette: nem elképzelhetetlen, hogy már májusra kiírják az elnökválasztást a föderáció területén.
Eközben folyt a tanácskozás a szovjet parlamentben is, s a vita homlokterében ugyancsak a csütörtöki demonstráció állt. Anato-lij LukjanoV parlamenti elnök közölte a honatyákkal, hogy a rendfenntartó erőknél semmiféle fegyver nincs. Elmondta azt is, sikerült kompromisszumot elérni a Demokratikus Oroszország vezetőivel, akik a nagygyűlést kezdeményezték, hogy ne a Manézs téren, a város központjában a Vörös tér mellett tartsák meg akciójukat, hanem a Majakovszkij téren és az új Arbat utcán, ahol a gyülekezést meghirdették. Luk-janov úgy tájékoztatott Gorbacsov és Haszbulatov találkozójáról : az elnök nem von vissza semmilyen döntést, amely a közrend fenntartását érinti. „Pótlólagos intézkedések" viszont csak akkor lesznek, ha az állampolgárok életét, jogait, s a közrendet veszély fenyegeti. Az elnöki szilárdság bi-zonygatására nyilvánvalóan azért is szükség volt, mert a Szojuz kon-
zervatív képviselői csoport vezetői — Viktor Alksznisz, Szérgej Ahromejev marsall és mások — kategorikusan a tömegdemonstráció engedélyezése ellen foglaltak állást. „Ha ma zöld utat biztosítunk a gyűlésnek, holnap a tüntetők már a Kremlben lesznek, s egy hét múlva ebben a teremben" — jelentette ki Alksznisz ezredes. A szovjet törvényhozás végül olyan határozatot fogadott el, amely szerint a tüntetés kezdeményezői és az azt engedélyező szervek „személyes felelősséget vállalnak az utcára hívott állampolgárok biztonságáért”. S a Legfelső Tanács kilátásba helyezte, hogy rendbontás vagy összetűzés esetén a felelősök ellen büntetőeljárást indítanak.
Közben a délutáni órákban a meghirdetett helyeken egyre nagyobb tömeg gyűlt össze. Fél hat tájékán az Arbat-téren egyes becslések szerint húszezren csoportosultak. A Kalinyin sugárútnak a Kreml felé vezető részét lovas-rendőrök és egyenruhások zárták le, két vízágyú irányult az emberekre. A Majakovszkij téren is mintegy húszezren jöttek össze. Itt a központ felé vezető utat teherautók zárták le, s ugyancsak két vízágyú meredt a tömegre. A mellékutakat eltorlaszoló rohamrendőrök és belügyesek golyóálló mellénnyel, pajzzsal és gumibotokkal voltak felszerelkezve.
Maga Jelcin már előre bejelentette, hogy nem tervezi részvételét a gyűlésen; otthon marad és előadói beszédén dolgozik. Jelen voltak viszont a Demokratikus Oroszország képviselői, s a moszkvai városi tanács több tagja. A váratlanul támadt sűrű hóesésben a szónokok Gorbacsov távozását, s a kommunista irányítás befejezését követelték. „Jelcin — igen! Gorbacsov és az ő szocializmusa — nem!” skandálta a tömeg egy része a Majakovszkij téren.
Ugyanakkor működött a Lukja-nov által jelzett kompromisszum: a rendfenntartó erők nem avatkoztak be, a szervezők pedig nem tettek kísérletet arra, hogy a tömeget a központ felé irányítsák.
A moszkvai rendőrség adatai szerint 100 ezren, a szervezők becslése alapján 500 ezren vettek részt a két helyen összpontosuló tömegdemonstráción.
Lambcrt Gábor
Ül
