﻿

iöző §
;ég
íüó
ital
Maővar Nemzet
Ára: 9,50 forint
Védtelen
A patinás magyar cég utódja a Ganz-Hunslet már az első körben elvesztette a személy-vagonok szállítására kiírt első nemzetközi MÁV-versenytár-gyalást. Érdekes — és egyes közelmúltbeli tendereknél tapasztaltakkal párhuzamba állítható
—	azonban a hogyan kérdése. A MÁV ezt a 75—100 millió dollár értékű pályázatot ugyanis Magyarországon meg sem hirdette! A pályázatok beadásának határideje 1990. szeptember 28-a volt, s teljesen véletlenül szerzett tudomást a felhívásról a nagy múltú cég három nappal (!) az említett időpont előtt. Hetvenkét órai munkával készítettek egy ajánlatot, amelyben persze sok kérdésre az idő rövidsége miatt nem tudtak részletesen kidolgozott választ adni. Az ajánlatok felbontásakor rögtön az első szűrőn /elestek; nem volt a kért típusú vagonokra referenciájuk. A bíráló bizottságnak ez olyannyira fontos szempont volt, hogy képesek voltak felkeresni az ösz-szes referenciával rendelkező ajánlattevőt.
Érvként persze felhozható: mit akar a Ganz-Hunslet, ha még referenciája sincs? Túlzottan nagy kockázatot ismeretlen konstrukció vásárlásával olyan fontos állami vállalatnál, mint a MÁV, nem vállalhatnak. Ez így is van, csakhogy a magyar-angol vegyesvállalat az ajánlatban jelezte, kész a megfelelő licencek megvásárlására.
Nem lehet szó nélkül hagyni azt, ahogyan az illetékes tárcák
—	az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium mint a tulajdonos képviselői
—	bánnak a hozzájuk tartozó állami és nemzeti vagyonnal a nagy jelentőségű nemzetközi versenytárgyalások kiírása és elbírálása során. Az állam mint tulajdonos és mint adószedő is, nagyon vigyáz arra még a tőkés államokban is, hogy különösen a nagyobb üzletek esetén o honi ipart — akár állami, akár magántulajdonú az! — a lehetőségekhez képest maximálisan megvédje. Nagyon jól tudják: ha valamit a hazai ipar a külföldivel azonos minőségben tud megtermelni, előállítani, akkor annak kell juttatni a megrendelést. Egyrészt ez segíti a nemzetgazdaság fejlődését. Másrészt ezzel javítják a külkereskedelmi mérleg egyenlegét. Harmadrészt munkahelyeket tartanak-teremtenek meg, s így adóbevételekhez jutnak a termelővállalatoktól, az adófizető, dolgozó állampolgároktól. Negyedszer, így megvan annak a lehetősége, hogy hazai referenciákra alapozva exportálhassanak a honi vállalatok. Ellenkező esetben viszont fizetni kell a munkanélküli-segélyeket, az átképzési segélyeket és a rendőrséget támogathatják egyre nagyobb összegekkel. Hiszen a növekvő munkanélküliség romló közbiztonsággal is együtt jár. Ezeket az egyszerű igazságokat már Kossuth és Széchenyi korában is ismerték.
Az említett két minisztérium viszont a legjobb úton van ahhoz, hogy kiérdemelje a „leggondatlanabb gazda” jelzőt. A telefontender kiírásánál, elbírálásánál és a döntéshozatalnál meggyőződésünk szerint figyelmen kívül hagyták a magyar ipar érdekeit, s így sikerült majdnem teljesen tönkretenni a hazai híradástechnika nagy részét, s kidobni az ablakon azt a sok milliárdot, amit — az adófizetők pénzéből — ezen iparágra korábban fordítottak.
A MAV-versenytárgyalás kiírásának, elbírálásának módja ismét a hazai ipar arculcsapásá. val járhat. Lehet, hogy a Ganz-Hunslet nem tudna minden szempontból kifogástalan ajánlatot tenni. De hogy ennek a lehetőségét is igyekeztek megakadályozni, az több, mint felelőtlenség.
Budai János
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR CSÜTÖRTÖK 1991. április 4., LIV. évfolyam 78. szám
A	tüsssiineti	határosat után
a kurdok tragédiájával foglalkozikaBiztonságiTanács
A shkodrai véres események miatt általános sstrájkot hirdet a Demokrata Párt
\ külpolitikai helyzet
AZ IRAKI REZSIM ÁLTÁL ÜLDÖZÖTT kurd felkelők szenvedései egyre nagyobb felháborodást keltenek a nemzetközi sajtó hasábjain. A vezető amerikai lapok szerdán minden korábbinál élesebben bírálták a kormánynak az iraki belpolitikai eseményekkel kapcsolatos magatartását. Flóra Lewis, a The New York Times vezető szemleírója képmutatásról, a felkelők cinikus cserbenhagyásáról írt, míg a The Washington Post helyszíni tudósítója arról számolt be, hogy miként menekülnek tízezrével határon túlra az iraki kurdok — köztük gyermekek és aggastyánok — a véres megtorlás, a biztos halál elől.
Az illetékes amerikai külügyminiszter-helyettes első ízben fogadta ugyan a különböző iraki ellenállási szervezetek képviselőit, a jelek szerint azonban a találkozó csupán gesztus értékű volt. Washington változatlanul azon a véleményen van, hogy nincs jogi alapja az iraki polgárháborúba való beavatkozásnak. A történtek mindenesetre nem csekély tekintélyveszteséget jelentenek a Bush-kormánynak, hiszen az elnök személyesen hívta fel az irakiakat: döntsék meg Szaddám Húszéin rendszerét. Így a felkelők, elsősorban a kurdok nem alaptalanul vártak amerikai támogatást.
A „kurdok baja, intézzék el ők maguk” — így foglalta össze a Le Figaro a szövetségesek politikáját az öböl-háború befejezése óta. A tekintélyes francia lap emlékeztetett arra, hogy az évszázadokon át a perzsa és az ottomán birodalom közé ékelődött népről a megannyi mészárlás ellenére mindig megfeledkezett a történelem.
A háborúkat be kell tudni fejezni, ha már sikerült szánt-szándékkal előidézni őket. De tudni kell mozgósítani magunkat, amennyiben az emberiség alapeszméi forognak kockán — irta a Le Figaro, rámutatva: a Nyugat nem tudott sokat tenni 1956-ban, amikor a Szovjetunió leverte a budapesti felkelést, sem 1968-ban, amikor a „Prágai Tavaszt” számolta fel. Most azonban nyugodtan fenyegethetné megtorlással Szaddám Huszeint, amennyiben az nem tárgyalna a kurdokkal, akik csupán demokráciát és autonómiát követelnek és nem függetlenséget.
GYAVA GYILKOSSÁGNAK nevezte televíziós nyilatkozatában Helmut Kohl kancellár Detlev Rohwedder, a keletnémet állami üzemek privatizálásával megbízott berlini vagyonügynökség vezetője ellen elkövetett merényletet. Hans-Jochen Vogel, az ellenzéki szociáldemokraták elnöke ugyancsak értelmetlen gyilkosságról beszélt, ugyanakkor Brandenburg tartomány miniszterelnöke úgy vélekedett: nem kizárt, hogy a gyilkossággal zavargásokat akarnak szítani a romló gazdasági helyzet miatt nyugtalan keletnémet tartományokban.
Németországban változatlanul sokan a bonni politikai megbízást végrehajtó Rohweddert és intézményét teszik felelőssé a keletnémet üzemek bezárásáért, a privatizálás mindenáron történő erőltetéséért, ,A keletnémet gazdaság tarkón lövéséért”, és ezzel magyarázzák a keddre virradó éjszaka elkövetett merényletet. Az elmúlt napok lipcsei tüntetéseinek egyik fő szervezője, a vasasok szakszervezete úgy döntött, hogy egyelőre nem szólít fel újabb megmozdulásokra, mert tart az erőszak eszkalálódásától.
VÁLTOZATLANUL LÖPOROS HORDÓ a Balkán, továbbra is rendkívül feszült a helyzet Jugoszláviában és Albániában. Belgrádban szerdán ülést tartott az államelnökség és a szövetségi parlament, folytatva a horvátországi események megvitatását. Ülést tartott a szerb parlament is, amely nyilatkozatában minden felelősséget a horvát vezetésre hárított, és követelte, hogy a szövetségi elnökség tegye lehetővé a néphadsereg számára a fellépést a horvátországi szerbek védelmében.
Három nappal az albán választások után megfigyelők további erőszakos cselekményekkel számolnak. Az ellenzéki Demokrata Párt vezetője felszólította a kommunista hatóságokat, hogy vizsgálják ki a rendőrség brutális shkodrai fellépésének körülményeit. Az észak-albán városban a rendőri támadás következtében három személy életét vesztette, és ellenzéki források szerint ötvenkilencen sebesültek meg.
(S. G.—P. L.)
Arégy hón após kénysoerssünet után
folytatódtak a szovjet—litván tárgyalások
tLritorsoáy bioik a függetlenség elnyerésében
Tallinnból jelenti az MTI: Az elhúzódó szovjet—litván konfliktus, a köztársaság függetlenségének elutasítása nem csak a litván nép törekvéseinek mond ellent, hanem sérti a Szovjetunió globális érdekeit is, s ily módon hozzájárul a Szovjetunión belüli konfliktusok élezéséhez — hangsúlyozta Gediminas Vagnorius litván kormányfő Vitalij Doguzsijev szovjet miniszterelnök-helyetteshez, a Litvániával tárgyaló szovjet küldöttség vezetőjéhez intézett táviratában. Vagnorius a csaknem négyhónapos kényszerszünet után Moszkvában szerdán felújított szovjet—litván kontaktusok kapcsán felhívta a figyelmet, hogy Vilnius hajlandó a köztársaság területén levő bizonyos ipari létesítmények tulajdonjogát tárgyalások útján rendezni.
A szerdai vilniusi lapok nagy figyelmet szentelnek a hosszú ki-
hagyás után újr&ke/dődö szovjet-litván tárgyalásoknak. A Respublika című lap például fokozott óvatosságra inti a köztársasági vezetőket annak kapcsán, hogy szinte közve tlenül a lárp\a-lások útján rendezni.
A szerdai vilniusi lapok nagy figyelmet szentelnek a hosszú kihagyás után újrakezdődő szovjet-litván tárgyalásoknak. A Respublika című lap például fokozott óvatosságra inti a köztársasági vezetőket annak kapcsán, hogy szinte közvetlenül a tárgyalások felújítása előtt ülést tartott az SZKP KB Politikai Bizottsága. A litván lap értékelése szerint az ellentámadásba lendülő SZKP egyértelműen elutasítja a köztársaságok kilépésének lehetőségét a Szovjetunióból, azt, hogy az eddigi politikai és gazdasági szövetséget kizárólag gazdasági együttműködés váltsa fel.
Hosszú szünet után ismét hallatott magáról a lettországi „Nemzeti Megmentés Bizottsága”, amely a Litvánia „Nemzeti Megmentés Bizottságához” hasonlóan gyászos szerepet játszott a Baltikumban a januári véres eseményekben. A „Szovjetszkaja Lat-vija” című rigai lap szerdai számában közzétett felhívásában e bizottság a szovjet átlaghoz képest túlzott mértékű áremelésekkel vádolja a lett kormányt, s a lakosságot arra szólítja fel, hogy szálljon szembe az életszínvonal zuhanását eredményező köztársasági politikával.
Lettországban azonban — akárcsak Észtországban és Litvániában — a közvélemény nyugodtan fogadta az áremeléseket.
Anatolijs Gorbunovs lett parlamenti elnök szerdán — amerikai törvényhozók küldöttségét fogadva — annak a véleményének adott hangot, hogy ez év végéig (habár a szovjet—lett tárgyalások még nem kezdődtek meg) Lettországnak sikerül megállapodást aláírnia a Szovjetunióval, amely törvényesíti a köztársasági parlament által tavaly május 4-én elfogadott függetlenségi nyilatkoza-
MÖDOSITANI KELL A PÁRTTÖRVÉNYT,
mert nem rendelkezik egyértelműen, s ezért a pártok gazdálkodásáról nem volt hibátlan pénzügyi mérleg tavaly, s idén ugyanazok a hibák ismétlődtek (Az ügyészség kezdeményezheti az elszámolást —
5.	oldal.)
A TRAGIKUS HIRTELENSÉGÜ HALÁL
miatt a Magyar Nemzet szokatlan tördeléssel, s a címlapon még szokatlanabb fényképpel jelent meg ötven esztendővel ezelőtt, 1941. április 4-én. A sajtótörténeti krónika e napokat idézi fel. (Teleki Pál halála a Magyar Nemzetben —
6.	oldal.)
RADIKÁLIS
MONDANDÓRA
fiatalos lendületre, számítana az ember az Országos Kamaraszínházi Találkozón, de hiába
(Hol a stúdiószínjátszás mostanában? — 11. oldal.)
Leszerelésre és jóvátételre kötelezi Irakot a BT
flagdad leszámolása a felkelőkkel} zavarba hozta a nagyhatalmakat
Lázas tanácskozások voltak az ENSZ székhelyén az iraki fejleményekről, miközben a BT — immár amerikai sürgetésre — szavazni készült a háborút lezáró tűzszüneti határozatról, amely kemény kötelmeket szab Bagdadra. Nem sokkal lapzártánk előtt került sor a voksolásra, amelynek Washington, London és Moszkva szerint elsőbbséget kellett kapnia.
Az iraki ellenzék — a State Department szóvivője megfogalmazásában — „keresztmetszetének” képviselőit fogadta szerdán John Kelly, közel-keleti ügyekért felelős külügyminiszter-helyettes, ám meglehetősen rejtélyes körülmények között: sem a találkozó időpontját, sem színhelyét nem kívánta a kormányzat közzétenni, külügyi körök csupán ezen első megbeszélés tényét erősítették meg.
Utóbb kiderült, hogy a lapzártánk táján lezajlott külügy-minisztériumi találkozón olyan iraki ellenzékiek vettek részt, akik külföldön élnek, tehát nem közvetlen résztvevői a harcoknak. Viszont a szerdai sajtótájékoztatón Tutwiler külügyi szóvivő bejelentette, ihagy amint megszületett a Biztonsági Tanács végleges tűzszüneti határozata, Pickering amerikai ENSZ képviselő „sürgősen" szorgalmazni kezdi a BT akcióját az Irakon belüli „humanitárius” kérdésekben.
A Bush-kormány e kapcsolat-felvétellel igyekezett válaszolói az iraki tétlenségét érő, óráról órára fokozódó bírálatokra. Hiszen hiába védte e reálpolitikát és nagyhatalmi egyensúlyozást kedd este az NBC tévéhálózat híradójában ennek első számú művésze, Henry Kissinger, aki végzetes hibának minősítette a „be-lebonyolódást” Irak belháborújá-ba, felelevenítve a kínos libanoni emlékeket.
Szerda reggel az ABC tévéhíradójában Richard Perle volt védelmi miniszterhelyettes, a Rea-gan-kormány „héjája” Bagdad „genocédiumáról” és arról az amerikai „kötelességről” beszélt, hogy igenis „legalább fel kell szólítani" (az iraki rezsimet) e népirtás abbahagyására. Perle szerint „középút” is létezik a teljes beavatkozás és annak „minimális” formája között: a Bagdad helikoptereinek leparancsolását hirdető politika felújítása és tankelhárító fegyverek adása a felkelőknek.
S ha keddi vezércikkében a Fe-héz Háznak is mérvadó The New York Times még (a tévésorozat címével) „lehetetlen küldetésnek” nevezte is az „amerikai életek kockáztatását bizonytalan célo-
kért”, s csakis Irak „elfoglalásában” látta a — persze elfogadhatatlan — megoldást, ugyané hasábokon szerdán a tekintélyes közíró, Flóra Lewis a lázadók „cinikus cserbenhagyásán” háborog. A „cinizmus túl gyenge kifejezés az olyan politikára, amely szétbombázza Irakot, majd nem vállal felelősséget belső ügyeiért, miután felhívta az irakiakat a zsarnok megdöntésére”. S a közíró szerint
A HADVEZÉR
— Most pedig szétverem legyőzött népemet!
(Fábry János rajza)
„e cserbenhagyás nemcsak cinikus, hanem téves és rosszul értesült” politika. A jelek szerint Washington Szaddám Húszéin „ikrére” vár, miközben egyelőre hagyja felülkerekedni.
S a kedélyváltozás jele, hogy a hét végi cikkében még a kormányt igazoló másik Times-szem-leíró, Leslie Gelb is "túlzásnak” tartja már szerdán a „passzivitást”, mert az „hibás jelzést” ad: mintha Amerika kész lenne együtt élni Szaddámmal, és „cinikusan közömbös” lenne a kurdok iránt. Mégiscsak furcsa, hogy a State Department „retorikai orgazmusba” esik, valahányszor Izrael deportál egy palesztint, s „ritkán ítéli e la kurdok és síiták legyil-kolását”. Az ultrakonzervatív az általa ellenzett háború sikerétől csendessé vált Pat Buchanam se hallgat immár: ha valaki visszabombázta Irakot az ipari korszak előtti állapotába, megölve száz-
ezer embert, és felszólította a népet a felkelésre, „az beavatkozott” — ítél e szerző.
A riasztó felvételek a kurdok meneküléséről és a beszámolók a bagdadi rezsim akcióiról napok óta a tévéhíradók élén szerepelnek, s ennek hatására is mind kínosabb a kormány helyzete. Bush elnök és főemberei úgy vélték, jobb ha hallgatnak, s rábízzák szegény szóvivőkre a reálpolitika magyarázatát, s az utóbbiak kemény szócsatákat vívnak a tudósítókkal. Hiszen egyfelől kifejezik főnökeik és a maguk el-szörnyedését a fejlemények láttán, másfelől a politika változatlanságát kell hangsúlyozniuk — így előre közölték, hogy az iraki ellenzékkel való e heti megbeszélések sem fognak érdemben változtatni a be nem avatkozás vonalán. S mivel nemcsak az elnök vakációzik, hanem a törvényhozás is húsvéti szünetén van, egyelőre inkább a publicisták háborúja zajlik. Különben is, a politikusok legfeljebb arra hajlanak, hogy — mint Mitchell demokrata szenátusi vezér vasárnap — a helikopterek „leparancsolását” sür-gesség, mintha az igazán módosítaná az Irakon belüli erőviszonyokat. A republikánusok még úgy védik elnöküket, mint D’Amato New York-i szenátor is, aki azt sürgette, hogy a kormány tegyen lépéseket az „aktívabb ENSZ-szerep végett”. Ehhez azonban előbb — hangoztatta Washington világszervezeti képviselője, Pickering — meg kellett születnie a háborúzáró, a tűzszünetet véglegesítő BT-határozatnak. S ennek érdekében az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió a keddi BT-konzultáción biztosítani kívánta ezt az elsőbbséget francia- és Törökország kurd-ügyben előterjesztett sürgősségi panasza előtt. Miközben a Biztonsági Tanács hét el nem kötelezett tagja igyekezett enyhíteni a Bagdadra kemény kötelmeket kirovó határozati javaslatot.
A BT terjedelmes, 34 pontos határozatának utolsó előtti paragrafusa „nyilvánítja ki”, hogy amennyiben Bagdad értesíti az ENSZ-főtitkárt és a Biztonsági Tanácsot e kötelmek elfogadásáról (világszervezeti nagykövete egyfolytában sérelmezte ezeket), akkor „lép életbe a formális tűzszünet Irak és Kuvait, valamint a Kuvaittal együttműködő államok között”. A döntésben jó néhányszor szerepel az a kívánalom, hogy Iraknak „feltétel nélkül” el kell fogadnia, kell teljesítenie követelményüket, vagy megerősítenie korábban vállalt kötelezettségeket, így az atomsorompó-szer-ződés megtartását (és le kell mon-
(Folytatás a 2. oldalon)
