﻿Mai mellékletünk: SZOMBAT
Magyar Nemzet
Ára: 9,50 forint
ALAPÍTOTTA:PETHŐSÁNDOR
SZOMBAT 1991. április 6., LIV. évfolyam 80. szám
Mtend jelek
írta: Szényi Gábor
Most aztán szoríthatok Klapka Györgynek. Az ismert autólízingelő ugyanis ultimátumot adott a tolvajoknak, amidőn a háza elől elkötötték a cég kocsiját. Eddig és ne tovább! — gondolhatta, miközben éktelen haragra gerjedt: „Ha ilyet meg lehet csinálni, hogy a Klapka György ,kocsiját	ellopják, akkor ...
szétverem őket. A maffiákat, a központjaikat.’’ A maffiák, talán megszorultságukbán, elővigyázatlanul valami lököttet .bíztak meg a kétségkívül bizalmi teendőkkel, aki nem sejtette, kivel húz ujjat. De az is lehet, hogy nagyon is sejtették, sőt, arra számítottak, ha Klapka úr behódol, akkor nincs több végvár. Hát tévedtek. A nemes gerjedelemhez — feltételezem — mindenképp el kellett lopni azt a Passat dízelt, mert az eddig elkötött és a jövőben erre a sorsra váró járgányok önmagukban nem adtak elég inspirációt, noha belátom, ez már akadékoskodás. Ám gyarló emberek lévén mindnyájan leginkább „saját érdekeink törésvonala mentén artikulálódunk” állítaná bármelyik társadalomelemző írás is. Én hiszek a vállalkozói elszántságban, úgy gondoltam, ezen a fronton végre rend lesz. A rend útjai olykor sajnos, keresztezik egymást. A vállalkozót illemtelen valutaügyletekkel gyanúsítják és amíg ez alól nem tisztázza magát, kénytelen vagyok éjjelre a kutyát a lökhárítóhoz kötni. Amiből az következik, hogy nincs rend.
Mindezt persze kicsit félve írom, na nem a bíráló nincset, hanem magát a rendet. A rendet, amelynek puszta felemlítése egy sima, a lakásban zajló nagytakarítás összefüggésében is annyi kényszerképzetre ad alkalmat, amennyi még egy tapasztalt pszichiátert is elbi-zonytalanít. Dehát a pszichiáterek is velünk élnek. Kétségeinkben és elbizonytalanodásainkban osztozunk egymással, ezért éppoly jól tudják mint mi, hogy társadalmi paranoiánkra aligha lehet hatással a fehér köpeny. Aggódva teszem fel tehát a kérdést: ha neadj Isten „lekapcsolják” a lízingelő Klapka Györgyöt, ki fog itt rendet csinálni? Mert korántsem abszurd, hogy a rendet is vállalkozói alapon kell elképzelnünk, hiszen nem akadt még eddig olyan vezető politikus, szakminiszter e hazában, akinek a renddel kapcsolatban ne lettek volna nagyratörő vágyai. Legfeljebb nem ugyanazt értették rajta.
Legfeljebb? „Gyönyörű képességünket” a történelem folyamán a legelképesz-tőbb képtelenségekre herdálták, miközben valaki, valakik messlanisztikus tűzzel próbálták belénk szuggerálni: így van rendjén. Mi persze tudtuk, hogy hogy a rend sokkal bonyolultabb, ellentmondásosabb fogalom, nem véletlen, hogy fogantatását sem lehet egyetlen szóval kifejezni. Mert a rendet lehet áhítani, kiáltani érte, lehet kiharcolni, kikényszeríteni, miként formálni, teremteni, némi költőiséggel szülni, s lehet vágni is. Mifelénk eddig jobbára ez utóbbira szakosodtak a hatalom birtokosai. Most görcsbe rándulunk a demokrácia szertelensége láttán. És majdnem elhisszük, hogy a rendteremtés a diktatúra kiváltsága.
Jó lenne egy nyugodt országban élni, higgadt, kiegyensúlyozott polgárként. Ahol szinte teljesen mindegy, mit beszél ez vagy az a képviselő, megértő mosolyunk azt sejteti, Iste-
nem, hadd mondják, hiszen politikusok — és célratörően megyünk a dolgunkra. Ehhez per-azé elengedhetetlen, hogy közállapotaink ne tegyék végső próbára lelkiállapotunkat, legalább azok értsenek szót, akik egyféleképp vélekednek, felülemelkedésünk azt is jelezné, tudjuk a szerepünket, isme-reteink nemcsak mások, hanem saját korlátáinkat illetően is meglehetősen alaposak. Elfogadjuk, hogy akinek tériszonya van, nem vállal toronyzenét. Ma azonban még egyre fogyó önuralommal nézzük, mennyi a szédülő muzsikus.
IVéha azt álmodom, hogy ku-t" tya vagyok egy kutya-menhelyen. Csapzott szőrű, szomorú szemű, keverék eb. Abból a megadó fajtából, amelyet nehéz kihozni a béketürésből. Társaimmal viszonylag nyugalom, han élnénk, ám időről időre megjelenik a keszeg gondnok, vagy a habókos fia, sötétedéskor pedig az éjjeli őr és végighúznak egy botot a rácson. Az iszonyatos hang megőrjíti a társaimat, a snauzer félig elharapta a rácsot. Ha ezeket a botos embereket egyszer a fogunk közé kaphatnánk ... Kutyaész-szel is felfoghatatlan: valakit, valakiket szinte betegesen irritál a békesség. De amikor kinyílik a ketrec ajtaja, az álom hirtelen végetér. Egyszer talán sikerül végigálmodni. Addig is, első reflexszel kinézek az utcára. Megnyugszom, jó jel: a kocsim még megvan.
Mi köze mindehhez Klapka úrnak? Bevallom, nem sok. Talán a dühe. A düh, amely bennünk tehetetlenséggel párosul, őt a biznisz felé hajtja. Amely számunkra, egyszerű földi halandók számára ésszel és pénzzel még fel nem érhető. Ha-csak arról nincs szó, hogy a rendet lízingelni is lehet. Bár a történelem óvatosságra int bennünket: volt alkalmunk táp. talni, hogy az ilyesfajta, rendkívüli mértékben bizalmi jellegű tranzakcióknak aligha lehet gazdaságilag és morálisan egy tisztességes szorzószámot megállapítani. Az autólopás persze más kategória, noha van némi köze a rendhez. A „csúcsra járatott” politizálás kiváltotta csömör aligha értékeli a történelmi összefüggéseket, tartok tőle, nem is nagyon kíváncsi rá. Beszűkülő, mindinkább a lét-fenntartásra koncentráló hétköznapjaink úgy teszik fel a kérdést: megtudjuk-e őrizni, ami még hozzánk tartozik? Tá-gabb összefüggések és jelképek nélkül.
Miért kiáltsak hát, rendért, vagy rendőrért? Ha az utóbbiért, mindenesetre jó hangosan. Nem jön, de legalább éltet a megszorultak illúziója: o hangerő bajűző. A kiáltást nappal elnyeli a város zaja, este pedig nincs jelentősége, mert kilenc után a mellékutcákban már senkinek sem ér a neve. Egyszóval megeshet, hogy a rendőr is segítségért kiálthat. Így küldözgetünk sűrűn S. O ,S. jeleket egymásnak, s titkon arra gondolunk, Charles Bronson, merre vagy? Kiálthatnék rendért is, de tudom, valaki rögvest a számra tenné a kezét: Pszt! Csak nem akarsz bajt?! S hosszan bandzsíthatnék az orrom előtt ugráló mutatóujjra. Bajt? De hiszen rendet mondtam! Nem vöröset, nem fehéret, nem is barnát vagy feketét, egyszerű seszínű, magától értetődő rendet, a szabadság rendjét, amely csak azt jelzi, nagyjából minden a helyén van. Almodózó — mondaná jóakaróm — és tudom, hogy haragudna rám.
, P.
Ujjnhb kihívás	G
Oroszországban kiszélesítették Jelcin parlamenti jogkörét
|______A külpolitikai helyzet	|
HATALMAS GYŐZELMET ARATOTT JELCIN, akinek az orosz-országi népképviselő kongresszus pénteken elsöprő többséggel megszavazta jogkörének a kiszélesítését; 607 igennel szemben mindössze 228-an ellenezték a parlamenti elnök hatalmának megerősítését. Ezzel lényegében még az elnöki rendszer bevezetése előtt biztosították számára azt a hatalmat, amelyet oroszországi államfőként is gyakorolhat megválasztása esetén. Az elemzők máris igyekeznek megfejteni a „jelcini titkot”, vagyis azt, hogy miként fordulhatott ekkorát az oroszországi népképviselők hangulata egy hét alatt, hiszen kongresz-szusukat még amolyan puccs szellemben hívták össze. Vagyis, hogy Jelcint megfosszák a befolyásától. A kongresszus kommunista küldöttei mindent megkíséreltek, ami gyengíthette volna az orosz vezető erejét, mivel megítélésük szerint Gorbacsov valóságos politikai hatalommal került szembe a lázadó köztársaságban. A hangulatváltást azonban motiválta — és ebben megegyeznek a vélemények —, a lengyel határtól Szibériáig kiterjedő hatalmas sztrájkhullám, amelyet a Szovjetunió elnöke alkudozásokkal és engedményekkel sem tud lecsendesíteni. S Jelcin legújabb Gorbacsov elleni támadásai visszhangra találtak a tiltakozó munkások körében. Az orosz parlamenti elnök viszont a kongresszuson kijelentette: a különleges fölhatalmazást azért kéri, hogy köztársaságát megvédje a Kreml hatalomvesztéséből eredő bajoktól. Varázsszót mondott ki ezzel Jelcin, akitől a képviselők egy része tart ugyan, már hogy túl nagy hatalmat adnak a kezébe. Másfelől viszont jobban félnek attól, hogy vezetés nélkül maradnak. A hatalom, amelyet Jelcin most megkapott — érvelnek mások —, Gorbacsovnak már egy éve rendelkezésére áll, a szovjet elnök mégis rendre kudarcot vall. Megint mások szerint fontosabb lenne Jelcin és Gorbacsov egymáshoz való alkalmazkodása, mint a végrehajtó jogkörök formális fölosztása, hiszen az együttműködésük hiányában Jelcin hatalmának kiterjesztése csak fokozhatja a központ és az Oroszország között folyó „törvényhozási háború” értelmetlenségét.
MILLIÓS MERETET ÖLTÖTT A KURD MENEKÜLÉS Szaddám Húszéin hadserege elől, sőt Velajati iráni külügyminiszter szerint már két és fél millió kurd táborozik hazája és Törökország határának övezetében. Richard Boucher, a State Department szóvivője ugyanakkor bejelentette, Washington szorgalmazza a Biztonsági Tanácsban, hogy ne csupán nyilatkozatokban ítéljék el Irakot a területén kirobbant felkelés durva elfojtásáért, és a polgári lakossággal való bánásmódjáért. Bush elnököt pedig ismételten bírálják az „el a kezekkel Iraktól ’ politikája miatt. Szemére vetik, hogy a hatalmi politika kedvéért ejtette a „magasztos morális elveket”, miután az amerikai vezetésű szövetség győzelmet aratott Bagdad fölött. Az amerikai politika körüli vitát fokozza, hogy a Szaddámhoz hű erők az Irak területének tizenöt százalékát megszálló szövetséges katonáknak szinte a szeme láttára verték le a kormányellenes lázadást és gyilkolták le lakosok százait. A beavatkozást illető érvek és ellenérvek az amerikai külpolika örök dilemmáját tükrözik. „Szuperhatalomként az Egyesült Államoknak a nemzetek ősi játékát kell játszania, vélte egy Washingtonba akkreditált európai diplomata — e szerint egy nagyhatalomnak nincsenek Örök barátai, szövetségesei, vagy ellenségei, csupán érdekei vannak. Ám az amerikaiak egyúttal a magasabb morál követeiként kívánnak feltűnni a világpolitikában.” Fölidézik a diplomaták és a szakértők Bush elnöknek azt, a háború megindítása előtt elmondott beszédét, amelyben kifejtette: „Az én szememben a dolog a jó és a rossz harcára, a fekete és a fehér ellentétére bontható le. Ha harcba kell szállnom, akkor nem fogok azzal törődni, hogy miként reagál a közlemény. Ha az igazság megköveteli a háborút, akkor annak be kell következnie.” E nyilatkozatot viszont most a fejére olvassák azok, akik korántsem tartják erkölcsös dolognak, hogy az Egyesült Államok ölbe tett kézzel szemléli, miként verik le Szaddám tankjai, tüzérségi ütegei es helikopterei délen a síita muzulmánok felkelését, északon pedig a kurdok lázadását." Az elnök belevitt minket egy keresztes hadjáratba, hogy megszabaduljon az újabb Hitlertől, most pedig visszatért a hatalmi egyensúly politikájához, amelyben hidegvérrel áldoznak föl népeket, mint a sakktáblán a gyalogokat” vélte Patrick Buchanan konzervatív televíziós szakértő.	(Zs. E.)
i idel Casíro rendszere esetleg megrázkódtatásokkal ér réget
kapcsolatos kérdéseikről is. Egy zárt ülésen Argentína javasolta Kuba megbélyegzését az emberi jogok megsértése miatt. A kezdeményezést támogatta Costa Rica, ám a jelenlévők többsége elvetette azt.
Az ENSZ emberi jogi bizottságának márciusi ülésén a Riói-cso-porthoz tartozó országok közül egyedül Argentína támogatta a kubai emberi jogolk helyzetének kivizsgálásával kapcsolatban előterjesztett határozati javaslatot. Guido di Telia argentin külügyminiszter e hét elején a Clarin című argentin lapban aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy Fi dél Castro rendszere esetleg súlyos megrázkódtatásokkal ér véget, és ez kedvezőtlenül érintheti' a demokratikusan választott kormányok stabilitását Közép-Amerikában.
Figueredo szerint Bogotában a külügyminiszterek egyetértettek abban, hogy további erőfeszítések szükségesek olyan légkör kialakítására, amely lehetővé teszi Kuba bekapcsolódását a regionális egyeztetési mechanizmusokba.
AZ ÚJ OSZTÁLY TAGJAI
általában igyekvő, tehetséges és büszke emberek. Van nekik mire. Csak legyen szép számmal, aki követi őket. {Bálint B. András: Az új osztály — 7. oldal)
NEM SZABAD A VERSENY
a Hungarocamion portáján. Nincs ugyanis abban a helyzetben a vállalat, hogy kényszerből kellene privatizálnia magát, ám ennek ellenére 1993-ban a tőzsdére dobják a részvényeiket. (Szendrei Lőrinc: Verseny az országutakon — 9. oldal)
AZ ALVILÁGI JÁTÉKOK
1946 óta most első ízben megjelenő zárófejezetét bátran tekinthetjük ismeretlen szövegnek csakúgy, mint kordokumentumnak. (Déry Tibor: Há-,ború — 12. aldail)
Az Oroszországi Föderációban júniusban választanak elnököt
Havannából jelenti az MTI: A 11 latin-amerikai országot Képviselő Rdói-csoport külügyminiszterei Bogotában kétnapos tanácskozásuk befejeztével állást foglaltak amellett, hogy kezdeményezni fogják a térségbeli országok külső adósságának jelentős mértékű mérséklését. Az Európai Közösség külügyminisztereivel április 26—27-én Luxemburgban tartandó találkozójukon szorgalmazzák majd az EK fokozott együttműködését a külföldi beruházások növelése érdekében a latin-amerikai kontinensen.
A luxemburgi találkozó célja egy kenetmegállapodás kidolgozása lesz a két régió között, ami: lehetővé teszi majd egyebek között a vámkorlátok lebontását a Nyugat-Európába irányuló latin-amerikai exporttermékekre vonatkozóan.
A Riói-csoport — min t Reina'l-
) Figueredo Planchart venezuelai külügyminiszter csütörtökön kifejtette — nem egy intézményesült szerveződésként tevékenykedik, hanem keretet nyújt az érintett országok — Argentí-Brazília, Bolívia, Kolumbia,
Chile, Ecuador, Mexikó, Paraguay, Peru', Uruguay és Venezuela — fontos konzultációinak.
A bogotai találkozón szót váltottak egyebek között a Kubával
Az oroszországi népképviselő kongresszus pénteken elsöprő többséggel megszavata Borisz Jelcin jogkörének kiszélesítését.
Az MTI jelentése szerint 607 igen szavazattal szemben — 100 tartózkodás mellett — mindössze 228-an ellenezték a parlamenti elnök hatalmának megerősítését. Ugyancsak pénteken délelőtt született döntés arról is, hogy áz Oroszországi Föderáció történelmének első elnökválasztását június 12-én tartják meg. Ezt megelőzően, május 21-én ismét ösz-szeül az oroszországi népképviselők kongresszusa.
Az oroszországi parlament elnökének adott mostani felhatalmazás mindaddig érvényben marad, amíg hivatalba nem lép a köztársaság első elnöke.
A Borisz Jelcin — és a kormányfője — hatalmának kiszélesítéséről hozott határozat egyebek között kimondja, hogy a két tisztség birtokosainak rendelkezései kötelező érvényűek a köztársaság egész területén. Ezzel együtt az ellenzéknek sikerült ezt a jogosítványt oly módon korlátozni, hogy mind az elnök, mind pedig a kormányfő csak a köztársaság alkotmányának és törvénykezésének keretei között élhet rendkívüli hatalmával.
Az egyértelműen Borisz Jelcin győzelmeként értékelhető döntés lényegében még az elnöki rendszer bevezetése előtt bebiztosította számára azt a hatalmat, amelyet esetleges megválasztása esetén elnökként is gyakorolhat a jövőben.
Az oroszországi parlament elnöke csütörtökön, jóformán az utolsó pillanatban kérte a tanácskozástól jogkörének kiszélesítését, miután nem sikerült döntést kicsikarni az általa is szorgalmazott elnöki rendszer bevezetésének ügyében. Indítványának megtételekor arra hivatkozott, hogy hatalmának kiszélesítése nélkül nem látja biztosítottnak Oroszország kivezetését a jelenlegi súlyos társadalmi és gazdasági válságból.
A szovjet államfő példáját alapul véve, ugyanakkor korántsem tűnik úgy, hogy Borisz Jelcin rendeletéi hathatósabbnak bizonyulnak, mint Mihail Gorbacsov sok vihart kavart, és jobbára csak papíron maradt rendelkezései.
Az ellenzék emellett attól tart, hogy Borisz Jelcin hatalmának kiszélesítését a központtal való küzdelem eszközének fogja tekinteni, s ezáltal tovább erősödnek az ellentétek a szovjet és az oroszországi vezetés között.
Gorbacsov bejelentette: nem enged a bányászok nyomásának, posztján marad
Moszkvából jelenti az TASZSZ és az AP. A szovjet bányászsztrájk szervezésében döntő szerepet játszó független bányászszakszervezet vezetői elutasították csütörtökön a kormány és a moszkvai Kremlben tárgyaló bányászküldöttek között létrejött megállapodást, amelynek értelmében a szénbányászok fizetését egy éven belül megduplázzák. Kitartanak a sztrájkimozgalom politikai követelései mellett; változatlanul szorgalmazzák a szovjet államfő lemondását. Mihail Gorbacsov a szovjet tévében bejelentette, hogy nem enged a nyomásnak, posztján marad. Időközben újabb ágazatok üzemeire terjedt át a sztrájk a belorusz fővárosban, Minszkben.
A Sztrájkbizottságok Országos Koordinációs Tanácsa átadta a
szovjet elnöknek a helyi sztrájk-bizottságok állásfoglalásai alapján készített nyilatkozatát, amely szerint a szerdáin létrejött megegyezés elfogadhatatlan a sztrájkoló szénbányászoknak, hiszen még azokat a követeléseket sem elégíti ki, amelyeket a kormánynak már az 1989-ben aláírt jegyzőkönyvek szerint teljesítenie kellett volna.
Az amerikai AP hírügynökség tudósítója megszólaltatta a független bányászszakszervezet több helyi vezetőjét. Ezek a szakszervezeti vezetők kijelentették, hogy a Kremlben tárgyaló bányászdelegáció tagjait nem a sztráj(tolók választották, következésképp nincs joguk semmiféle megállapodást aláírni a többiek nevében. A tárgyalóküldöttség tagjai — a független szakszervezetek vezetői
szerint — üzemegység-vezetők és vállalatvezetők, akiket a szénbányászati minisztérium jelölt ki tárgyalópartnerül. Mihail Scsadov szénbányászati miniszter cáfolta ezt az állítást.
Minszkben, Belorusszia fővárosában az áremelések miatt beszüntették a munkát a helyi traktorgyár és az autógyár dolgozói. Az elégedetlen dolgozók nagyszabású tüntetést rendeztek a városközpontban, egyfelől béremelést, másfelől pedig Mihail Gorbacsov lemondását követelve.
A szovjet államfő a televízió nyilvánossága előtt kijelentette: nem enged a nyomásnak; hatalmától csak a parlament foszthatja meg; posztjától csak alkotmányos úton lenne hajlandó megválni.