﻿§gg m siSSE
Magyar Nemzet
Ára: 9,50 forint
ALAPÍTOTTA:PETHOSÁNDOR
HÉTFŐ 1991. április 8, LIV. évfolyam 81. szám
Mérleg
Mindössze egy év múlt el a szabad választások óta, de a magunk mögött hagyott időszak mérlegelésekor teli van a politizáló közvélemény aggodalommal. Sokan riasztónak tartják azt a közönyt, amellyel a magyar társadalom hátat fordított a politikának. Mások a társadalomban nyomaiban kitapintható antidemokratikus fordulat jelei miatt borongnak és vannak olyan megfigyelők is, akikben a szélsőségesek szónoklatai keltenek félelmet.
Ugyanakkor megfogalmazódik a másik véglet is, mely szerint a rendszerváltáskor színre lépett politikai erők szinte mindent elértek, amit ennyi idő alatt elérhettek. Elsősorban a társadalom közönyével, polgárainak hitetlenségével magyarázható, hogy ma még nem érzékeli a változásokat.
Pártállástól függően megoszlanak hát a vélemények egy olyan időszakban, amikor súlyos válságjelek, válságok, helyenként pedig más-már a működésképtelenség veszélye fenyegeti a magyar társadalmat. Botorság lenne azonban azt feltételezni, hogy mai bajainkra a tegnapi modellek jelenthetnének orvoslást. Mi már csak előre menekülhetünk.
Mert a választók nem a többpártrendszerű demokráciában, hanem inkább működésében, a hatalomgyakorlás módjában nem egy esetben a kiválasztódás új rendjében csalódtak. Olyan tanulópénz ez, amelyet a rendszerváltás idején alighanem minden társadalomnak meg kell fizetnie. A kérdés csupán az, hogy mennyi tanulópénzt lesz képes megfizetni a társadalom, melynek polgárai a felszínen folyó mind viharosabb politikai csatározások és hatalmi harcok közben szorgalmasan tanulják a demokráciát. Korántsem igaz, hogy közömbösek, csak elfordultak a politikától, mert úgy érzik: nem tudnak nekik távlatokat kínálni. És egyelőre béketűrő-en viselik, hogy a hatalomba került új politikus gárda nem tud mit kezdeni a tulajdonviszonyokkal, amelyeknek a megváltoztatásától a társadalom talán a legtöbbet remélte. S miközben a régi sérelmeket próbálják orvosolgatni, tehetetlenek az új igazságtalanságokkal szemben. A polgár pedig kénytelen elviselni azok terheit. Olykor azt is például, hogy egy szövetkezetből elküldjenek száz embert, azért, hogy húsz emberé maradjon a több tízmilliós vagyon, mert nincs intézmény, amely az efféle igazságtalanságokat orvosolhatná.
Nem tehet egyebet, tudomásul veszi:	mindinkább védte-
lenné válik, mert napjainkra működésképtelenné vált az érdekvédelem régi intézménye.
S mind több ember kénytelen rádöbbenni: ha nem képes megvédeni magát, mindinkább kiszolgáltatott helyzetbe kerül. Alighanem ez a magyar társadalom egyik legveszedelmesebb jelensége, hiszen ebből számtalan, nehezen tartható indulat korbácsolódhat, vagy az ebből fakadó közönytől politikus és politika légüres térbe kerülhet.
Különösen akkor, ha a polgár nem érzi, hogy érte folynak a hangos politikai viták. Szerencsére — bár még őrzik pozíciójukat — egyre inkább népszerűtlenné válnak és lejáratódnak azok a politikusok, akik csak szűkén vett pártérdekek szerint, s nem az ország javára képesek politizálni, akik mára rendre elfelejtik, hogy mit nyilatkoztak tegnap. Népszerűségvesztésük azt is jelenti, hogy a közvélemény szemében előbb-utóbb politikai erény lesz a következetesség, ami visszaadhatja a politika és arra érdemes politikusok iránti bizalmat.
Császár Nagy László
Bagdad beletörődött a
Baker újból megkísérli a közvetítést a Közel-Keleten
Ás Egyesült Államok mellett	is
segélycsomagokat küldenek a kardoknak
1______A külpolitikai helyzef	]
NEM VART FORDULATTAL az iraki parlament tudomásul vette a Biztonsági Tanács legutóhbi elítélő határozatált és ígéretet (tett a tűzszüneti feltételek betartására. Néhány órával korábban az ország hírügynöksége még a belügyeikbe való súlyos 'beavatkozásnak nevezte a BT 68-as számú határozatát, s felrótta a tanácsnak, „nem vette a fáradságot” magának arra, hogy Irak véleményét is meghallgassa az ügyben, és szándékosan figyelmen kívül hagyta egy tagállam legalapvetőbb jogait. A kommentár szerint a határozat elfogadása azt jelzi, hogy az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország folytatni kívánja „hazug kampányát” Bagdad ellen. Egyben támadta Iránt és Törökországot, amely „jobb, ha nem beszél a ikurdok szenvedéseiről”. Az INA hírügynökség elmaradottnak, diktatórikusnak és szektásnak minősítette a teheráni kormányt, s azt állította, hogy ellenségesen viseltetik a kurdok iránt és megfosztja őket nemzeti jogaiktól. A Biztonsági Tanácshoz küldött 23 oldalas levelében viszont a bagdadi döntést indokolva az iraki külügyminiszter azt hangoztatta, hazájának csak egyetlen választása lehetett: el kellett fogadnia a BT tűzszünetet meghatározó feltételeit.
ELTÉRŐEN FOGADTAK mindazonáltal az iraki parlament döntését. Bush elnök Houstoniban külügyminiszterével, James Bakerrel tanácskozott, és ismételten jelezte, a lehető leggyorsabban visszavonják az amerikai csapatokat Irakból. Baker ezt követően elindult két hónapon belüli második közel-keleti útjára, hogy itárgyalásra bírja Izraelt és az arab országokat. Az első állomás Törökország — ezt korábban nem tervezték —, hogy a határövezetben személyesen tájékozódjék a menekülő kurdok helyzetéről. Ezután Izraelt, Egyiptomot, Szíriát keresi fel és Genfien találkozik a Jordán külügyminiszterrel. Az MTI elemzése szerint Baker abban bízik, hogy személyes diplomáciájával kölcsönös, kezdeti engedményekre veheti rá Izraelt, lilletve az arab országokat, s azt követően megkezdődhetnék a tárgyalások az átfogó rendezésről. Bush és Baker azonban egyelőre nem túl derűlátó; mint jeleztek a második Baker-út is elsősorban tájékozódó jellegű, s a megbeszélések hangulatától függ, az amerikai elnök tervezett, de később elhalasztott közel-keleti látogatása, össztüzet zúdított viszont Bagdadra Líbia, amely hevesen bírálja Irakot a Biztonsági Tanács által megszabott tűzszüneti feltételek elfogadása miatt. A JANA hivatalos hírügynökség „fekete, szomorú napnak” nevezte azt, amelyen a bagdadi vezetés alávetette magát a „megalázó feltételeknek”. A lépés villámcsapásként érte az arab tömegeket — írta a hírügynökség. Szerinte senki sem hitte volna az arab Világban, hogy Bagdad képes lesz elfogadni a határozatot, még akkor sem, ha ellenkező esetben Iraknak el kellett volna tűnnie a térképről. így azonban Bagdad minden arabot arra kényszerít, hogy „kiürítse a megaláztatás kelyhét”. Líbia annak idején bírálta a Kuvaif elleni iraki agressziót, de ugyanígy elítélte külföldi erők bevetését is.
A KURDOK SORSÁRÓL IS SZÓ LESZ hétfőn Luxemburgban, ahol az Európai Közösségek állam- és kormányfői rendkívüli csúcs-találkozót tartanak. A tanácskozást Franciaország kezdeményezte, hogy a Üzenhettek a legmagasabb szinten cseréljék ki nézeteiket az Öböl-háború nyomán kialakult új helyzetről, és összehangolják politikájukat a közel-keleti térséggel kapcsolatban. Ellensúlyozni szeretnék egyúttal azt is, hogy a közösség meglehetősen háttérbe szorult az Öböl-háború idején, .másfelől viszont jelentős szerepet szeretnének vállalni az újjáépítésben és a politikai rendezésben. A tizenkét állam- és kormányfőnek állást kell foglalni a PFSZ-e1 tartandó kapcsolatok kérdésében is; miután a szervezet Szaddám Huszeint támogatta a válság idején, a közösség úgy döntött, egyelőre nem tervez találkozót Jasszer Arafattal és más palesztin vezetőkkel. Ugyanakkor tisztában vannak azzal, hogy e témát nem lehet megkerülni a közel-keleti rendezésben. A csúcsértekezlet előkészítésének tekinthető egyébként, hogy a soros, a ímegelőző és a következő elnökséget betöltő három ország külügyminisztere szintén a Közel-Keletre látogatott. Mindenesetre az EK-tagállamok, az Egyesült Államok mellett, sorra elhatározták, megkezdik segélycsomagjaik eljuttatását a hatalmas méretű kurd exodus szenvedéseinek enyhítésére.
Zs. E.
Jeruzsálem i telefon jelentésünk
Rendkívüli ülés a knesszetben
Jeruzsálem, április 7.
Egy-két napos viszonylagos nyugalom után — amely a keresztény, zsidó és muzulmán ünnepnapokon volt érzékelhető Izraelben —, ismét megindult a nyilatkozatháború, sőt Izrael történetében, a béketárgyalások ügyében első ízben, hétfőre rendkívüli parlamenti ülést hívtak ösz-sze. Szombat délelőtt ugyanis bejelentették, hogy e hét elején ismét Izraelbe érkezik James Baker, amerikai külügyminiszter, aki Bush elnök felkérésére rövid időn belül másodszor látogat el a térség néhány országába, a közel-keleti „békeremények megerősítésére”.
Az előzményekhez tartozik, hogy az Öböl-háború óta — beleértve az akkor igen optimistán értékelt előző Baker-látogatás utáni heteket — a megerősödő intifáda az izraeli vezetést az amerikaiak által is bírált nagyon kemény megtorló intézkedésekre késztette az arab terroristákkal szemben. S noha egyes jelek arra
utaltak, hogy az ellenőrzött területeken bizonyos aktivitás mutatkozik egy jövendő megegyezésre, a múlt vasárnap Egyiptomban járt három tagú arab gazdasági delegáció tagjai — noha elutazásuk előtt egyetértőleg nyilatkoztak a területeken kiírandó választásokról —, a hét közepén, hazaérkezésük után kijelentették, hogy a palesztinok egyetlen képviselője a PFSZ. Csak feltételezhető, hogy ennek hátterében egyfajta csalódottság is lehetséges. E gázai küldöttség tagjai ugyanis — előzetes terveik szerint — szaúd-arábiai üzletemberekkel a területek anyagi támogatásáról, gyárak, üzemek telepítéséről, új munkahely teremtésekről is szerettek volna Egyiptomban tárgyalni.
Az intifada hónapfordulóján, április 6-án újból megkezdődött a kődobálás Júdeábán és Sam-romban. Az egyik legsúlyosabb összecsapás a Hebron környéki palesztin menekülttáborban két késelő fiatalkorú arab halálával és újabb kijárási tilalom életbe
léptetésével ért véget. Ekkor jött a hír: Baker ismét a Közel-Keletre, s ennek egyik állomásaként, április 8-án Izraelbe jön. Az egyik első nyilatkozó, a Likud jobb oldalán elhelyezkedő Sáron építésügyi miniszter kerek perec ben is letelepítenek Júdeábán és kijelentette, új bevándorlókat nem, de izraeli állampolgárokat a múltban, a jelenben és a jövő-
kormányzat képes tárgyalóasztalhoz kényszeríteni, mert az izraeli kormánykoalíciónak semmiféle béketerve nincs. A szélső jobb Moledet párt új vezére bejelentette, hogy a területek Izrael elválaszthatatlan részei, a PFSZ-4 támogató palesztinokkal pedig nincs miről tárgyalni. A szélsőbalt képviselő Mapam képviselője viszont valamennyi terület
— Van valami új Samír házatáján?
(A Dle Weltwoche rajza)
Somronban. ö egyébként egyetlen Palesztinát ismer: Jordániát. Velük boldogan tárgyal. Joszi Sza-rid, az erősen baloldali Emberi Jogok Mozgalma képviselője Sáron terveivel összefüggésben közölte, hogy azok csakis Samír kormányfő beleegyezésével valósíthatóak meg. Samírt — szerinte — *sak a jelenlegi amerikai
visszaadása mellett tette le a vok-sot, és sürgette az önálló palesztin állam létrehozását.
Vasárnap reggel nyilatkozott Simon Peres, a legnagyobb ellenzéki párt, a Munkapárt vezére, aki közölte, Izraelnek le kell mondania a területek egy részéről, létre kell hozni a jordán— palesztin konföderációs államot;
így vélekednek a szakemberek, s ha a kormány rendelet-alkotási hatáskörét tovább növeljük, túl erőssé válik a végrehajtói hatalom. (Cselke Hajnalka: Törvónydömplng — oldali)
ÚJABB „KÉSŐN KIDERÜLŐ HTOK”,
hogy egy politikai szervezet, mint a Pofosz, hogyan épülhetett be a depolitizált Nemzet-biztonsági Hivatalba? (Kertész Péter: A politika átváltozásai — 7. oldal)
A VILÁG TELJESEN ABSZURDDÁ VÁLT,
ahhoz, hogy túléljük ezt a korszakot, két különleges képességre van szükségünk: nem szabad hinni a fülünknek — tak, amit a szakértők álltak —, s nem szabad megbíznunk az értelmünkben. (Durst Judit: Éllét a rizikótár-adallomban — 8. oldal)
KÉNYTELEN VOLTAM BESZÉLNI RÓLA:
régebben azt mondták, hogy a kétmillió romániai magyar Kelet-Európa legnagyobb kisebbsége, de a négymillió besszarábiai román is kisebbséget képvisel a Szovjetunióban, s eléggé üldözöttek. (Csá-ky Zoltán: Sajátos román tapasztalat — 10. oildál)
és föl kell hagynia végre rendőri szerepével a területeken, mert az nemcsak nem vezet sehová, de rengeteg energiát és anyagi költséget emészt föl, amit — különösen az ország jelenlegi helyzetében — egészen másra kellene felhasználni. Peres értetlenségét is kifejezte, mondván, azzal, hogy Samír összehívta a rendkívüli parlamenti ülést, csak saját helyzetét nehezíti a Baker-találkozó előtt. Az amerikai külügyminiszter egyébként, a kormány tagjain kívül, ezúttal is találkozik majd az izraeli ellenzékkel és a palesztinok képviselőivel.
Beck Anna
Washingtoni tudósítónk telexjelentóse
A kurdok irtása miatt a Biztonsági Tanács elítélte Irakot
Vonakodva bár, Bagdad elfogadta a feltétel nélküli megadással egyenértékű tűzszüneti feltételeket, bár a BT csak a hét elején dönt az iraki válasz kielégítő voltáról. S a Biztonsági Tanács újabb kemény határozatban ítélte el Bagdad felkelők elleni megtorlásait, az ENSZ-főtitkár vizsgálatát is elrendelve.
Hosszú a levél, még tanulmányozni kell, mielőtt a Biztonsági Tanács jóváhagyhatja — tudatta a tűzszüneti feltételeket panaszló. ám azokba beletörődő iraki válaszról Scowcroft tábornok, nemzetbiztonsági tanácsadó az NBC-tévé vasárnapi vitaműsorában. Ütnak indítván külügyminiszterét újabb közel-keleti útra, Bush elnök vállát vonogatva jegyezte meg Houstonban, hogy „nem érdekel, ha zúgolódnak, csupán az: elfogadják-e vagy sem. Szaddám Húszéin nincs olyan helyzetben, hogy alkudoZhassék”. Washingtont azonban nagyon is érdekelte, hogy Bagdad mit válaszol: csak e BT-jóváhagyást követően érkezhetnek (48 órán belül) az ENSZ-ellenőrök az iraki—kuvaiti határra, s kezdődhet meg az amerikai csapatok kivonása Dél-Irakból. Márpedig Scowcroft elárulta, hogy sürgősen fel kívánják számolni e kínossá vált jelenlétet, az Irakon belüli lázadások „túl közeli” tétlen szemlélését. Máris „megritkítottuk’’ az ott levő erőinket — mondta a nemzetbiztonsági tanácsadó, aki szerint az ENSZ-megfigyelők megérkezése után „napokon, nem heteken be-
lül” távozhatnak az amerikai katonák —, akik Cheney védelmi miniszternek az ABC-tévében elhangzott megjegyzése szerint „csupán a háborúban szükségessé vált átkarolás miatt” kerültek Dél-Irakba, eszük ágában sem volt tovább nyomulni az országban.
Bush mindkét főembere nagyon hangsúlyozta, hogy sohasem volt cél „bemenni Bagdadba”, beavat-
se sem változtatna különben az ottani erőviszonyokon, s e „minimális” amerikai belebonyolódás amúgy sem pótolhatná a „teljesítményelvű katonai akciót”, amit, és a vele járó veszteségeket nem akarják vállalni. „Mi senkiinek sem adtunk semmi garanciát, hogy amerikai katonai segítségben részesüF (felkelés esetén)” — mondta a panaszokra Cheney. Scowcroft viszont közölte, nem hagyják esetben a dél-irakiakat. A közíró George Wiil szögezte le az ABC-ben, hogy Amerikát „túlságosan elfoglalttá tenné, ha minden nemzeti kisebbség ügyét fölkarolná ...”
A Bagdadot a kurdok irtásáért keményen elítélő BT-döntés jószerivel páratlan, s nem is született meg könnyen; Párizs küldötte kész volt vállalni Moszkva vétójogát is, ám nem hagyta enyhíteni a szöveget. A BT soha korábban nem marasztalt el kormányt az országából elmenekülök okán, s ez nyilván idegesítette Havanna képviselőjét, aki Jemennel és Ziimbabwéval a határozat ellen voksolt, míg Kína és India tartóz-
kodott (így a döntés érvényességéhez megkívánt minimum kilenc szavazatnál alig lett több „igen”).
A BT az iraki megtorlás azonnali abbahagyását sürgeti, az ENSZ-főtitkárt pedig felhatalmazza az ügy vizsgálatára, s erről jelentést is kér, s megköveteli a segélyszállítmányok zavartalan eljutását, tehát nemcsak a határok túloldalán. Cheney jegyezte meg, hogyha Bagdad netán megpróbálná gátolni a — hétvégi elnöki döntést követően — vasárnap megkezdett amerikai légi akciót, élelmiszer és gyógyszerek le-dobását a kurdoknak, „azt a saját kockázatára tenné", márpedig Irak légterében az amerikaiak uralkodnak. A BT-döntés egyben azt is ígéri, hogy az Irak-ellenes szankciókat aligha oldják fel addig, amíg a kurdok irtása folytatódik.
A francia ENSZ-nagykövet közölte, e határozat volt a „minimum", amit a világszervezet tehetett, minősítse bár Irak képviselője „durva beavatkozásnak a bel-ügyekbe”. S a tűzszüneti feltételek is elkeserítették az iraki diplomáciát, amely keserű kifogásokat támaszt a 23 oldalas válaszlevélben, igazságtalannak és törvénytelennek nevezve a BT-hatá-rozatot, ám „nem lévén választása”, elfogadta. ENSZ-források szerint, ha a BT ezt nyugtázza, akkor mind az öt állandó tag nagyhatalom küldene embereket a háromszáz fős ellenőrző csoportba, ami szintén történelmi újdonság (és vagy ezerfős sereg gon-
(Folytatás a 2. oldalon)