﻿Antall József miniszterelnök bejelentése, miszerint a magyar kormány állást foglal a Budapest—Bécs világkiállítás 1995-ös megrendezése mellett, vélhetően véget vet a további, és sokak által terméketlennek minősített vitáknak.
A kormányfő határozott álláspontja, melyből kitetszik az orientálás szándéka, valójában nem keltett meglepetést, hisz a koalíció vezető pártja kezdettől fogva pártolta az expo gondolatát. Ami csodálkozásra késztetheti a világkiállítási vitákban járatlanabbakat, csupán az időzítés, mely megelőzte a kormány tervezett és a fővárosi közgyűlés május 10-re várható döntését. Megkérdezhetnénk; mire ez a sietség, s mindjárt választ is adhatnánk rá, mert már amúgy is késésben vagyunk; a kelleténél több időt pazaroltunk el arra, hogy letegyük a voksunkat, akarjuk-e vagy sem ezt a nagyszabású rendezvényt és mit várunk tőle.
Ebből a szempontból tehát korántsem elsietett a rádióból ország-világgá röpített bejelentés. Más kérdés az, hogy — ismét csak vélhetően — milyen reakciókat vált ki. Az ugyanis tagadhatatlan, hogy némileg ellentmondásban van azzal a korábbi és ugyancsak kormányfői állítással, hogv a főváros hozzájárulása nélkül nem döntenek e fontos kérdésben.
Messzire vezetne annak taglalása, hogy a miniszterelnöki bejelentés mennyire kristályosítja ki vagy hozza közelebb egymáshoz a világkiállítás ügyében igencsak megosztott nézeteket a fővárosi közgyűlésben. Az azonban már most elmondható, nem lenne jó, ha az érdemi és tartalmi párbeszéd helyett újabb s immár hatásköri viták forrásául szolgálna.
Mert, és ezt tudomásul kell vennünk, az idő múlik. A világkiállítást lehet szeretni és nem szeretni, most elsősorban mégis állást kellene foglalni mellette vagy ellene a fővárosnak is. Ha lehet, talán még előbb is, mint május 10-e, fenntartva persze a hétből háromra csökkentett követelését, amely alapvető és elengedhetetlen feltétele a sikeres megrendezésnek.
Ezekre garanciát is lehet kérni és az ilyen értelmű kívánságot semmiképp sem szabad a bizalmatlanság jeleként értékelni. Egyáltalán, ha el akarunk kerülni egy esetleges kudarcot, nem szabadna szándékosan félreértenünk egymást. Volt erre példa bőven az elmúlt időszakban, a többi között ez volt az egyik oka az eddigi huzavonának. Fel nem tett kérdésre ugyanis nem lehet válaszolni és az, hogy a válaszokból mást hallunk ki, mint amiről szólnak, nem vezet semmi-
Nyíltan kell beszélnünk a költségekről, amelyek egy részét — kár lenne tagadnunk — az államnak kell viselnie; a vállalkozói alapon történő megrendezésről, amelyért cserébe egyebek közt adókedvezményt kérnek, arról, hogy ez a kedvezmény érinti-e és mennyiben, más adózó honfitársunkat — és sorolhatnánk hosszan tovább.
Valamit még el kell mondanunk, amiről eddig kevés szó esett, éspedig azt, hogy ez a világkiállítás már régen nem az, aminek az elmúlt rendszerben indult. Ügy hiszem, a legtöbb ellenérzést éppen ez vál- |j tóttá ki. De ezt nem elég csupán kijelenteni, tényszerűen kell ismertetni a különbségeket. A bejelentés után megváltozott helyzetben talán erre is lesz mód. Mert azt tudomásul kell venni, hogy sikeresen csak együtt, közösen dolgozva rendezhetjük meg a világkiállítást.
Sárvári Márta
Gorbacsov tokiói útja előtt
Jazov elutasít minden engedményt a szigetvitában
Göncz Árpád Indiában
\ külpolitikai helyzet
ALIGHA VALÓSÍTHATÓ MEG KÖNNYEN a kurdok számára Észak-Irakban kialakítandó biztonsági övezet terve. Londonból érkező hírek szerint nemcsak az iraki vezetés, hanem a kurdokkal foglalkozó ENSZ-misszió vezetője is ellenzi a tervet. Televíziós nyilatkozatában úgy foglalt állást, hogy a kurdok problémáját meg kell oldani, de szerinte semmi esetre sem ENSZ-védnökség alatt álló zóna kialakításával. Ezzel egyidejűleg amerikai kormánykörökben is arra figyelmeztettek, hogy a török államfő által javasolt, és a brit miniszterelnök által végső formába öntött elképzelés példátlan, az ENSZ történetében még soha nem volt hasonló eset. Nagy-Britannia ENSZ-nagykövete a fenntartások nyomán szerdán kijelentette, hogy kormánya kész módosítani a tervet, sőt kész arra is, hogy új határozati javaslatot terjesz-szen a Biztonsági Tanács elé.
Egyebek között a kisebbségek tjogainak védelmével indokolta Francois Mitterrand elnök azt a francia véleményt, amely szerint az ENSZ-nek a jövőben át kell értelmeznie a belügyekbe történő be nem avatkozás elvének alkalmazását. Mitterrand azt hangoztatta, hogy bár Párizs továbbra is nagy súlyt helyez a belügyekbe történő be nem avatkozás fenntartására, ám az olyan esetekben, mint amilyen az iraki kurdok ellen foganatosított tömegméretű akció, másként kell ezt az elvet értelmezni, és a világszervezetnek a jövőben már ennek megfelelően kell eljárnia. Az ide vezető út hosszú lesz, és tele van akadályokkal — jelentette ki a francia elnök. Rónáid Dumas külügyminiszter pedig egyenesen természetesnek nevezte az ENSZ „beavatkozási jogát”.
HATÁRAIN TÜLRA KISUGÁRZÓ stabilizáló funkciót tölt be a NATO, amit Kelet- és Közép-Európa kormányai már rég felismertek. E térség államai hasznot húznak az érintetlen NATO-ból, mégpedig oly módon, hogy a Szovjetunió erejével szemben kiegyensúlyozó erőt képez, és ezzel erősiti minden európai állam biztonságát — jelentette ki Gerhard Stoltenberg német védelmi miniszter. Stoltenberg — aki a NATO-hoz kapcsolódó Európa-csoport szemináriumán beszélt —, úgy vélekedett, hogy az európai biztonsági struktúra gerincét is a NATO képezi, és a jövőben is az Észak-Amerikával való szoros szövetség jelentheti az ellensúlyát azoknak a katonai-hadászati képességeknek, amelyekkel a Szovjetunió rendelkezik.
A német védelmi miniszter szerint Európa stabilitása számára a legnagyobb problémát a szovjet belső fejlemények jelentik. Stoltenberg úgy vélte, hogy a szovjet belpolitikában „felismerhető irányvonal-kiigazítás megy végbe”. Gorbacsov a Szovjetunió állami egységének fenntartását abszolút elsőbbséget élvező feladatnak nyilvánította. Ugyanakkor a szovjet államfő tisztában van azzal a veszéllyel, hogy a visszanyúlás a központi hatalom régi támaszaihoz növeli a tőlük való függőséget, és nemzetközi zavart vált ki. Mégsem látok olyan közeli veszélyt, hogy a Szovjetunió külpolitikájában visszatérne a korábbi konfrontációs politikához, mivel a fenyegető gazdasági válság még sürgetőbbé teszi a Nyugattal való együttműködését” — jelentette ki a német miniszter.
A SZOCIALIZMUS ELLEN tüntetett több tízezer munkás Minszk-ben. A demonstráció résztvevői béremelést követeltek, és felhívást intéztek Mihail Gorbacsovhoz. is. A tüntetést annak ellenére tartották, hogy a szovjet államfő a sztrájkoktól és tüntetésektől való tartózkodásra szólított fel, arra hivatkozva, hogy a Szovjetuniót egyre jobban fenyegeti a gazdasági összeomlás veszélye.
Egy héttel Mihail Gorbacsov tokiói látogatása előtt, a szovjet védelmi miniszter úgy vélekedett, hogy nincs helye kompromisszumnak a szigetvitában. A Mainicsi Simbun című lapnak adott nyilatkozatában Dmitrij Jazov kifejtette, hogy szovjet biztonsági érdekek forognának veszélyben a területi engedmények esetében. A miniszter érvelése szerint, ha a szigetvitát Tokió javára oldanák meg, az a Szovjetunió nemzetbiztonságát sértené. Jazov nyilatkozatát Japánban úgy értékelték, Ihogy az árnyékot vet a Gorbacsov-látogatás eredményességéhez fűzött tokiói reményekre.	(S. G.—P. L.)
Az Egyesüli Államok megtiltott; minden iraki légitevékenységet Botrány Washingtonban a Bagdadnak' sasín t ivchnológiaexport miatt
New Yorkból jelenti a Reuter: Az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangúan jóváhagyta azt a javaslatot, hogy a világszervezet 1440 fős megfigyelő erőt küldjön az iraki—kuvaiti határnál kialakítandó demilitarizált övezet ellenőrzésére. Az UNIKOM elnevezésű testületnek az lesz a feladata, hogy megakadályozza a határ megsértését. 6 figyelemmel kísérje a potenciálisan ellenségessé válható esetleges akciókat.
A BT ugyanakkor elhalasztotta az iraki tűzszünet hivatalos bejelentését, mert — imint egyes ENSZ-diplomaták elmondták — néhány tagország közölte, hogy előbb szeretné látni a bagdadi parlament által a múlt hét végén hozott, a BT tűzszüneti feltételeit elfogadó határozat szövegét.
Az AP jelentése szerint az Egyesült Államok a kurd menekülők védelme érdekében megtiltott Iraknak minden légi tevékenységet az ország északi részén, a 36. szélességi körtől északra. Erről az amerikai külügyminisztert kísérő, egyik magas rangú illetékes számolt be újságírók-
nak szerdán, a Tel-Aviv és Kairó közötti repülőúton. A hét elején diplomáciai úton Bagdadba eljuttatott figyelmeztetés kimondatlanul azt jelenti, hogy nemcsak a repülőgépeket, hanem a helikoptereket is lelövik a Kirkuk és Szulejmanije városától északra húzódó szélességi körön túl.
Február 28., vagyis a fegyvernyugvás bejelentése óta az amerikaiak két iraki harci gépet lőttek le. Ugyanakkor az öböl-háborút lezáró tűzszüneti megállapodásban nem tértek ki a helikopterek használatának tilalmára, s Bagdad mindeddig háborítatlanul használhatta őket a lázadók bombázására.
A Fehér Ház vezetése Dennis Kloske kereskedelmi miniszter-helyettes elmozdítását követeli, Imert Kloske nyilvánosságra hozta, hogy az amerikai vezetés nem vett tudomást arra irányuló javaslatairól, amelyekben még Ku-vait lerohanása előtt az Iraknak szánt technológiaexport csökkentését indítványozta — közölte szerdán a The New York Times.
John Sununu, a Fehér Ház stábfőnöke utasította Róbert Mos-bacher kereskedelmi minisztert, hogy legkésőbb június 1-jéig mozdítsa el helyéről exportügye-kért felelős helyettesét (azaz iKloskét).
A Fehér Ház úgy próbálja beállítani a történteket, mintha Kloskénák már korábban is szándékában állt volna távozni a .kormányból, bár írásban azt sohasem jelezte.
A Kloske-ibotrány akkor robbant ki, amikor a miniszterhelyettes a képviselöház egyik albizottsága előtt hétfőn kijelentette, hogy tavaly áprilisban a vezetés nem akarta elfogadni figyelmeztető javaslatait, hogy fogják vissza a legmodernebb technológiák iraki exportját. Sőt, Kloske szerint ez időben az Egye-
sült Államok vezetése éppen iraki kapcsolatainak javításán fáradozott.
A	Nemzetközi Vöröskereszt
'megteszi a szükséges lépéseket aa Észak-Irakban tartózkodó 200 000 kurd menekült ellátására — olvasható a szervezet szerdán Géniben	kiadott közleményében.
120 000 személy ellátásához szükséges készlet .már a .szervezet rendelkezésére áll a térségben.
Az Európában tanuló kurdisz-fáni diákok magyarországi szervezete és az Iraki Kurdisztáni Front tüntetést szervez az iraki nagykövetség előtt, április 12-én, Szaddám Húszéin népirtó .politikája ellen. Ugyanezen a napon, .gyűlést rendeznek az Egyesült Államok követsége előtt, hogy az amerikai kormány támogatását kérjék a kurd nép iránt.
AZ ORSZÁGOT GÖRCSÖK RÁZZÁK,
az önkormányzatok szinte még mindenben bizonytalanok, tevékenységük egyelőre a hínárban és iszapban futtatott sportoló vergődésére emlékeztet. (Baróti Szabolcs: Üt a Muhi-pusztáig — 8. oldal)
MÉG CSAK A HELYZET FELMÉRÉSÉNÉL TARTUNK,
pontosan fel kell tárnunk, mely ipari üzemek, vállalkozások, vagy mezőgazdasági vállalatok szennyezik a környezetet, és ccsak azután láthatunk neki a feladatok megoldásának. (N. Kosa Judit: Savas eső hullik Kunszentmiklósra — 8. oldal)
KEZÜNKREN TARTVA AZ IDEI KÖTETET,
eszünkbe ötlik: talán az (is) jelezhetné az irodalom rendszer-váltását, ha évről évre más kritikus bevallottan elfogult, ám nyíltan vállalt „legszebb” verseit olvashatnánk kötetbe gyűjtve. (Nádra Valéria: Szép versek ’90 — 10. oldal)
Jeruzsá lem i tele fan jelentésünk
Baker szerint hosszú az út a békéig
Jeruzsálem, április 10.
Nem befolyásolják tárgyalásainkat azok a megnyilatkozások, amelyek mostani véleményünket és egyeztető megbeszéléseinket bírálják. Felesleges lenne most a Likud Párt összehívása, és újabb szavazás elrendelése a béketárgyalásoklkal kapcsolatban, annál is inkább, mert a Baker külügyminiszterrel folytatott megbeszéléseink mindvégig az 1989-es béketerv szellemében zajlottak, amelyet már korábban elfogadott a Likud és a kormány egyaránt — nyilatkozta szerdán Dávid Levi külügyminiszter.
Dávid Levi e közlés előtt — ahogy azt a Samirt pártoló párttársai elmondták — már Baker is kifejezte, csodálkozó rosszallását. A Samirt támogatók szerint az izraeli kormánypárton belül támadt zűrzavar, és a jobboldali pártok részéről egyre hangosabb ellenállás csak az arabok malmára hajtja a vizet.
A keddi tárgyalásokról elhangzott információk ugyanis, hogy Izrael beleegyezik az Egyesült Államok és a Szovjetunió, valamint az arab országok részvételével rendezendő nemzetközi értekezletbe, amely nyitánya lenne a kétoldalú közvetlen tárgyalássorozatnak, beleértve egy, a területeken megválasztott palesztin küldöttséget is, kihívta néhány likudos ellenszenvét, és a szélsőjobboldali kis pártok képviselőinek haragját. Ariéi Sáron, építésügyi minisztert már az is bosszúságra ingerelte, hogy a Mose Arensz vezette védelmi minisztérium az intifáda véget érté előtt amnesztiában részesített több mint ezer palesztint. Sáron
magyarázatot követelt Saimír miniszterelnöktől, miért nem kért felhatalmazást pártjától egy olyan jelentős eseménnyel kapcsolatban, mint ez a tervezett nemzetközi konferencia. Közölte, hogy ő személy szerint, ellenzi Izrael részvételét, követeli a párt azonnali összehívását, és a szavazás
James
„ elrendelését. Saronhoz Juval Neemann energetikai és tudományügyi miniszter is csatlakozott a szélsőjobban elhelyezkedő egyik kis párt képviselője, Geula Kohén pedig — a'ki korábban e'e-ve azt nyilatkozta, hogy ez a mostani amerikai békeelképzelés éppúgy a süllyesztőbe kerül majd, mint néhány korábbi próbálkozás, mert az arabokkal úgy sincs megegyezés — lelkesen biztatta Saront e követelésében.
Az izraeli politikai életben tehát folytatódik a sok párt, illetve az egyes pártokon belüli különböző szárnyak képviselőinek vélemény- és ellenvéleménycsatája. De a hivatalos izraeli politika új hangja — úgy tűnik —
az arab országok vezetőit is megzavarta. Ezért is indulhatott gyors taiálkozókörútra még a keddi napon Mubarak elnök. Azóta pedig olyan hírek érkeztek Jeruzsálembe, hogy Kairóban egy követelésgyűjteménnyel várják James Bakert, amely több arab ország, Izraelnek címzett feltételeit tartalmazza.
A Baker és a palesztin delegáció között lezajlott keddi találkozó fejleményei, miszerint e 'küldöttségnek — amely mindösz-sze egy memorandumot nyújtott át az amerikai külügyminiszternek, és meghallgatta beszámolóját — semmiféle döntési joga nincs, és tagjai arról nyilatkoztak, hogy mindent egyeztetnek a PFSZ tuniszi vezetőségével, az ellenőrzött területek lakosságát is megosztották. Szerdán este a televízióban már olyan Fatah-tagok is nyilatkoztak, akik kijelentették, hogy tőlük a PFSZ tuniszi vezérkara éppoly távol van, mint Amerika. Nem ismerték el a Bakerrel tárgyaló delegációt, ezzel szemben egyetértettek azzal, hogy ki kell írni a területeken a választásokat, mert el kell érni végre, hogy a palesztin népnek saját képviselőik legyenek.
Az elmúlt 48 óra eseményeit értékelő izraeli politikai .tőrök valószínűnek tartják, hogy az amerikai külügyminiszter a közeli hetekben, hónapokban többször is megfordul majd a térség országaiban. Annál is inkább, mert a szerdán Egyiptomba távozó Baker — aki délelőtt még-egyszer tárgyalt Samírral és találkozott Herzog államelnökkel is — ismételten kijelentette, hogy nagyon hosszú az út a békéig.
Beck Anna
A Szovjetunió nem fogja eladni a szigeteket
— nyilatkozta a védelmi miniszter
Tokióból jelenti az MTI: „Nincs helye kompromisszumnak a szigetvitában” — nyilatkozta Dmitrij Jazov szovjet védelmi miniszter a japán Mainicsi Simbunnak adott interjújában. Egy héttel Mihail Gorbacsov japán látogatása előtt a miniszter kifejtette, hogy szovjet biztonsági érdekek forognának veszélyben a területi engedmények esetében. — Ha a szigetvitát Tokió előnyére oldanák meg, az a Szovjetunió nemzetbiztonsági érdekeit sértené — hangsúlyozta a miniszter.
Exkluzív nyilatkozatában Jazov
emellett azzal is érvelt, hogy a háborúban részt vett szovjet emberek is ellenzik a szigetek visz-szaadását. A védelmi miniszter nem ismeri el annak a közös japán-szovjet nyilatkozatnak az érvényességét sem, amelyet 1957-ben adtak ki és benne a Szovjetunió hajlandóságot mutatott két vitatott sziget visszaadására. Hozzátette még: a Szovjetunió nem fogja eladni a szigeteket, nem tekinti azokat alkudozás tárgyának a japán gazdasági támogatás megszerzéséért.
A miniszter ugyanakkor hitet
tett amellett, hogy fokozni kell Japán és a Szovjetunió között a bizalmat, a két országnak tárgyalnia kell a Csendes-óceán térségét érintő haderőcsökkentésekről és arról, hogy demilitarizált övezetet hozzanak létre Hokkaido és a Kuril-szigetek környékén. Jazov a szovjet katonai doktrína védelmi jellegéről szólt, bizonyítékul azt hozta föl, hogy a Szovjetunió az ázsiai térségben telepített közepes hatótávolságú rakétáinak számát is csökkentette és hajlandó tárgyalni az ázsiai— csendes-óceáni térséget érintő fegyverzetcsötókentésekről.