﻿Mai mellékletiek: SZOMBAT
58
:=§
*•**3
Sí
.'Tsstm
v-jjj
nm
• .. *3 rSS
>~r„. w
Magyar Nemzet
Ára: 9,50 forint
Oröhlött fertőzés
írta: Zsolt Róbert
3
Nem tudom, Kedves olvasó, hogy járt-e már napközben a pesti Rákóczi úton, a Kossuth Lajos utcában, a Belvárosban, vagy éppen az Erzsébet, a Teréz, a Szent István körúton. Hangsúlyozom, napközben, pontosabban munkaidőben. A járdákon alig lehet előrejutni. Körülbelül akkora a zsúfoltság, mintha egy körmenet vonulna, csupán annyi a különbség, hogy nem egyirányú a gyalogos forgalom. Ki erre, ki arra tart. A tömegben egymásnak koccannak az emberek. Az udvariasak egy „bocsánattal mennek tovább, de inkább a zordonabb hangnem uralkodik: „Mit bámészkodik? Miért nem néz maga elé?!” A fővárosi zsúfoltsághoz szokott, tapasztalt pesti polgár többnyire azonban nem szól semmit; a könyökével tör magának utat.
Délelőtt és délután hasonlóan feketéllenek a tömegtől Prága, Moszkva, Varsó utcái is. A nyugati nagyvárosok viszont csendesek ebben az időszakban, alig lézeng pár ember a járdákon, és ellentétben Budapesttel, ezekben az órákban nincs autós csúcsforgalom sem.
Az emberek ugyanis dolgoznak. A munkahelyükről nem járnak el bevásárolni, nem dologidőben intézik ügyeiket.
Jómagam rájöttem arra, hogyan lehet Budapesten minden sorban állás, várakozás nélkül elvégezni ügyes bajos dolgaimat. A polgármesteri hivatalokban, az IKV-nál a késői ügyfélfogadási órákban nincs előttem senki, a hivatalnok is ráér foglalkozni velem. Mikor, bizonyos időszakonként behívnak tüdőszűrésre, csakis este hat után jelentkezem. Mintha ott mindenki csak rám várna, azonnal sorra kerülök. Míg tapasztalatlan voltam, délelőttönként — napilapos újságíróként ilyenkor ráérek — teliteli várócsarnokot kellett kiböjtölnöm.
Szóval, a pesti polgár napközben intéz el mindent. Csak nem fogja a szabadidejét elpocsékolni hivatali ügyekre, bevásárlásra, orvosi kezelésre? A pesti polgár o szabad idejében dolgozik és a hivatalos munkaidejét teszi szabaddá. Teheti, mert még ma is csak kevés helyen veszik elő eimatt. Ilyen nálunk a rend, így szoktuk meg. A szocialista gazdaság mesterségesen munkaerőhiányt teremtett, senkinek nem kellett tartania attól, hogy kirakják az utcára. Még ha a munkadó vállalta is a fölmondással járó kényelmetlen procedúrát, a munkavállalónak ekkor sem volt aggodalomra oka: elhelyezkedhetett akár a szomszéd vállalatnál, volt mindenütt hely.
Nem becsülte az ember a munkahelyét azért sem, mert úgy érezte — joggal! —, hogy a fizetése inkább csak jelenléti díjnak felel meg. Ennyi pénzért még dolgozni is...?! Persze, hogy örököltük ezt a gondolkodásmódot. Mondogatjuk, hogy az elmúlt négy évtized gazdasági bűneinek a következménye a mai nyomasztóan nehéz gazdasági helyzet. Igaz. De úgy hiszem, hogy egy szétzilált mezőgazdaságot, egy elmaradott ipart belátható időn belül újjá lehet teremteni, modernizálni lehet az infrastruktúrát, de mindezt, ami lerakódott az agytekervényeinkben. sokkal-sokkal nehezebb kimosni onnan.
Két jó barát vett magának telket a Balatonnál. Ügy festett a terep, mintha a Sziklás-hegységből hasították volna ki. A tanács szemétlerakodó helynek minősítette a területet, s hogy a teherautók ott meg tudjanak fordulni, szépen elplanírozta. Aztán a könnyen mozgó teher.
autóknak már nem volt nehéz fekete termőfölddel beborítani a telket. Elvégre egy szemétlerakodó helynek mutatnia kell valahogyan. Igaz, szemetet sosem szállítottak oda, hanem csak betont, téglát és sok egyéb építőanyagot. Mert elvégre a két jó barát a „mi kutyánk kölyke” volt... Vajon az ilyesfajta módszer ma már ismeretlen?
A korrupció a lételemünkké vált. Még a gondolatát is kénytelenek voltunk elvetni annak, hogy bármit egyenes úton el lehet intézni. Nem a mi bűnünk ez, hiszen tartotta a markát mindenki, akihez csak fordultunk. Pénz, vagy kapcsolat nélkül a legegyszerűbb ügyeknek sem lehetett a végére járni, nem beszélve valamiféle kedvezmény vagy előny megszerzéséről. A hiánygazdaság korrupttá tette a hivatalnokot, az anyagbeszerzőt, az adóellenőrt, az IKV-ügyintézőt, de még az üzletek elárusítóit is, akik a kurrens cikkeket csak baksis ellenében tették vevő elé. A vevőnek „hálásnak” kellett lennie, ha az elárusító hajlandó volt a m éretének megfelelő nadrágot kitenni a pultra.
A „szocialista erkölcs” megfertőzött mindannyiunkat. Akár olymódon, hogy fizettük, akár úgy, hogy elfogadtuk a kenőpénzt. A korrupciónak mindenképpen részesei lettünk. Csalásra, lopásra, hazugságra, lógásra, visszaélésre, nevelt bennünket a múlt rendszer. Mások semmibevevésére, az egyéni érdek gátlástalan érvényesítésére.
Jöhetett a rendszerváltás, de attól még nem vált nemessé, vagy netán fenköltté a gondolkodás módunk. Pontosan olyanok vagyunk ma is, mint voltunk tegnap. Negyven év beidegződései nem válnak semmivé egyik napról a másikra. Fiainkat, lányainkat is esztendőkön át olyan szellemben neveltük, amilyenben mi kényszerültünk élni. A szűkebb pártvezetés „itt a piros, hol a pi-ros”-1 játszott velünk, és mi sosem találhattuk meg a nyertes golyócskát. Tanítottuk tehát a gyerekeinknek, hogy űzzék ők is ezt a játékot, tartsák meg maguknak a nyertes golyóbist, ügyeskedjenek, csapjanak be bárkit, aki hagyja magát. Nem mondtuk ki ilyen nyersen és gorombán, de ezt a szellemet szívta magába a gyerek á családban, az iskolában, még inkább az ifjúsági szövetségben.
Meggyőződésem, hogy sok-kal-sokkal súlyosabb és veszedelmesebb ez az örökség, mint amint gazdasági téren hagyott ránk az előző negyven esztendő. A gyár részére egyik napról a másikra lehet új gépeket vásárolni, de a fejeket már nem ilyen egyszerű kicserélni. Iszonytatóan nehéz más emberré válni, kivetni egész gondolatvilágunkból mindazt, amit esztendőkön át természetesének tartottunk, ami jóformán belénk rögződött.
Nem vagyunk mi rosszabbak, mint az osztrák, az angol, a német polgár, csak mi kénytelenek voltunk idomulni egy olyan rendhez, amilyenhez a nyugaton élő embertársainknak nem volt „szerencséjük”. Számunkra az alkalmazkodás a fennálló gazdasági, társadalmi rendhez azt jelentette, hogy az adott szónak becsülete van, hogy a közhangulat elítéli a tolvajt, a csalót, a hazugot, hogy nem korrupcióval lehet hozzájutni ahhoz, ami jár az embernek. Ha ők éltek volna át ilyen negyven évet, ők hordoznák ennek az örökségét, az ő társadalmuk lenne ugyanolyan fertőzött, mint a miénk.
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR	SZOMBAT 1991. április 13., LIV. évfolyam 86. í
----—---------------------__j_____
A% új európai banh ülése előtt
a Kelet megsegítéséről tárgyalnak a hetek
Szovjet-amerikai közeledés a bécsi haderő-csökkentési vitában
A külpolitikai helyzet
AZ ÖBÖL-HA BŐRŰT lezáró tűzszünet a csütörtökre virradó éjjel hivatalosan is életbe lépett, ekkor nyújtották ót New Yorkban Irak ENSZ-képviselőjének a Biztonsági Tanács vonatkozó levelét. Az aktust megelőzően a világszervezet főtitkára újólag kifejezte ama reményét, hogy a bagdadi vezetés hozzájárul a menekültek számára Észak- és Dél-Irakban létesítendő védett zónák létrehozásához. A brit ENSZ-nagykövet kérésére egyébként pénteken a BT állandó tagállamai folytatták konzultációikat az ezzel kapcsolatos javaslatról, amelyet egyelőre csupán Kína ellenez, mivel Peking álláspontja szerint a terv megsértené Irak szuverenitását, és a be nem avatkozás elvét. Közben Damaszkuszból Genfbe utazván az amerikai külügyminiszter befejezte közel-keleti körútját, amelynek utolsó állomása igencsak nagy figyelmet keltett: Szíria — az Irak-ellenes koalíció kulcsfontosságú arab állama —, ez idáig elzárkózott a közel-keleti problémák megoldására hivatott „regionális konferencia" gondolatától, egy szélesebb nemzetközi értekezletet szorgalmazott. Hírügynökségi jelentések tudni vélik, hogy a Washington által pártolt kompromisszumról Baker damaszkuszi tárgyalásain nem hoztak döntést. Állítólag Asszad elnök vendégének sem végleges igent, sem végleges nemet nem mondott. Pénteki sajtótájékoztatóján a szíriai külügyminiszter is meglehetősen rugalmasan fogalmazott: kormánya nevében mindenféle jelző nélkül, egyszerűen csak „békekonferenciát” sürgetett. Saruk Saraa mindenesetre azért leszögezte, hogy az elképzelt tanácskozás nem Juthat az ENSZ BT 242. és 338. számú ha* tározatától eltérő vagy azzal ellentétes eredményre. A regionális értekezlet hasznosságáról James Bakernek, a svájci konferenciavárosban nemcsak a jordán diplomácia irányítóját kellett meggyőznie, hanem az Európai Közösség külügyminiszteri „trojkáját” is. Emlékezetes, hogy Brüsszelben az amerikai—izraeli megállapodást nemtetszéssel fogadták, mert távol tartanák Európát a rendezési folyamattól.
KÖZELEDNEK AZ ÁLLÁSPONTOK a szovjet—amerikai fegyverzet-korlátozási megbeszéléseken és kölcsönös a felek szándéka a csúcstalálkozó megtartására — így számoltak be értesüléseikről pénteken az amerikai lapok. A The Washington Post úgy tudja, hogy egyezség született az európai hagyományos haderőcsökkentés vitás kérdéseiről, míg a The Wall Street Journal azt jelentette, hogy Bush elnök szeretné a következő hónapokra .kitűzni a februárban elhalasztott megbeszéléseket Gorbacsovtal. A találkozó létrejöttének feltétele a bécsi fegverzetcsökkentésre vonatkozó vitás kérdések tisztázása lenne: Washington többé nem ragaszkodik előfeltételként a Startszerződés megkötéséhez. Ez annál is hihetőbben hangzik, mivel a The Washington Times ugyancsak pénteken megszellőztette, hogy a Szovjetunió megkezdte volna a hajtómű-kísérleteket, új, mozgatható indítóállású atomrakétájával, amely nagyobb lesz, mint a korábbi, és ezért bonyolíthatja a Start-tárgyalásokat.
A MŰKÖDŐKÉPES KELET-EURÓPA megteremtése a Nyugat feladata — hangsúlyozta két vezető francia külpolitikai szakértő a Párizsban megjelenő angol nyelvű International Héráid Tribüné hasábjain. Dominique Moisi és Jacker Rupnik szerint, Közép- és Ke-let-Európának többre van szüksége, mint könyöradományokra:	a
Nyugatnak kell kitölteni azt a szervezeti űrt, amely ezekben az országokban mutatkozik, alkotó javaslatokat kell tennie a politikai és gazdasági integráció terén. A cikk felveti, hogy Nyugat-Európa jelöljön meg pontos menetrendet az érintett államok számára az integrációs folyamatban: „Az Európai Közösség tagsága ma elérhetetlen célnak tűnik.... de ez a Kelet szemében a demokrácia, a felvirágzás és a legitimitás jelképe." Az írás a fenti összefüggésben felhívja a figyelmet a Szovjetunió bizonytalan helyzetére, elvégre tragikus fejlemény lenne, ha a Moszkvából fújó hideg szelek visszafordítanák a térség fejlődésének irányát. Bizonyára valami ilyesmit tartott szem előtt a francia gazdasági és pénzügyi államminiszter is, midőn amerikai kollégájával folytatott eszmecseréjén arra a következtetésre jutottak, hogy a Nyugatnak a tartalékok mozgósításával egyszerre kell megoldania a közép- és kelet-európai országok gazdasági átalakításának finanszírozását, és az Öböl-háború okozta károk helyreállítását. Párizsi közlés szerint a régió megsegítése lesz a téma a hét vezető ipari ország pénzügyminisztereinek vasárnap esti munkavacsoráján is, amely az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank hétfői alakuló ülését előzi meg.	(V. L.)
Washingtoni tudósítónk teiexjelentése A Biztonsági Tanácsérvénybe léptette az Öböl-háborút lezáró tűzszünetet
Washington, április 12.
Hivatalosan átadták Bagdad képviselőjének a BT-elnök levelét, s Így hatályba lépett a tűzszünet, mert a Biztonsági Tanács ekként nyugtázta, hogy Irak elfogadta a kiszabott szigorú feltételeket.
Paul Noterdaeme, a Biztonsági Tanács e 'havi elnöike csütörtöki lapzártánk után az ENSZ-ben (megszokott több órás késéssel nyújthatta át azt a hivatalos értesítést Abdul Amlr Anbarl iraki nagykövetnek, amely ihatálytba lépteti a háborút lezáró tűzszünetet „Boldog vagyok, hogy kezemben van” — mondta az elmúlt hetekben annyi diplomáciai vesszőfutásra kényszerült iraki iENSZ-■küldött az újságíróknak, miután távozott a belga BT-elnöktől. Az utolsó órák halogatását az okoz-
ta, hogy — mint Dávid Hannay brit nagykövet mondta — .muszáj volt BT-levélbe belefoglalni „tisztán, pontosan és formálisan”, hogy a tűzszünet feltételeinek bagdadi elfogadása nem holmi átmeneti dolog, hanem hosszú távra megszabja Irak és az ENSZ viszonyát. Hannay egyúttal tudatta, hogy a kurd kérdést el kellett különíteni e háborúzáró aktustól, amelyet — tehát a tűzszüneti feltételek Iraki elfogadását — a BT-levél „első lépésnek” minősít a Biztonsági Tanács határozatának végrehajtására.
íFred Ikle, volt Pentagon-főtiszt-viselő, a Reagan-kormány egyik „kulcshéjája” szerint kritikus, voltaképpen az ENSZ jövőjét is befolyásoló időszak veszi most kezdetét. Rámutat a The Wall Street Journalban, hogy minden arab-izraeli ki békítőiben kulcsszere-
pet szánnak a világszervezetnek, a BT^garancláknak. Ha (tehát bekövetkezik az, amitől Ikle tart, a tűzszüneti előírások módszeres iraki kijátszása (és baljósán megpendíti:	ENSZ-ellenőrök „eltű-
nése”, furcsa — és a kardokra kent — légibalesetek a rejtett vegyi- és atomarzenálok kutatása köziben, a sokat tudó iraki tudósok, katonák legyllkolása), akkor Bush elnök nagy próbatétel előtt áll: ajánlata Izraelnek „területet a békéért” valójában „területet értéktelen ENSZ-papíroként” .tételnek fog hatni.
George Bushnak pedig mind kínosabb, hogy (korábbi szavait az irakiak felkelésre biztatásáról jószerivel naponta visszahallhatja valamennyi tévéhíradóban, a kurdok viszontagságainak kontrasztjaként, .Kormánykörök egyelőre hiába várják azt, amire az elnök Igazában gondolt: az iraki hadsereg lázadását a diktátor etilen,
.Magában a kurd kérdésben pedig Bush az Európai Közösség Fehér Házban járt vezetőivel tárgyalva, lezárni vélte az egész héten zajló vitát. Washington mindenképpen el kívánta kerülni, ihogy a kardoknak menedéket nyújtó „övezet” gyakorlatilag és főként formálisan elszakítson egy darab iraki területet, s az később akár egy kurd állam alapja is lehessen. A menedéket persze a Bush-kormány sem óhajtotta megtagadni a Bagdad elől menekülőktől: éppenséggel a háborúban főszerepet játszó Washingtonnak a legkellemetlenebb a kurdok irtása, éhezése. A Bagdad katonai akcióit „tiltó” (szerdán megismételt) (üzeneteknek tis ez volt a célja.
Csütörtök este a szenátus felkiáltással szavazta meg a felhívást az elnökhöz, több segítséget sürgetve a kurd és egyéb menekülteknek. Dán Quayle alelnök bostoni .beszédében hevesen védte a kormány beavatkozástól óvakodó politikáját, „valahol .meg kellett húzni a vonalat”. Am Fitzwater elnöki szóvivő a Bush— Delors találkozó után nem alaptalanul mondta, hogy a vita az európaiakkal „szemantikai”, mert
CSENDES ZSÁKUTCÁBAN
található Párizsban az az ezer
négyzetméter alapterületű épületrész, amely hat évtizedig valóban magyar sziget volt.
(Pósa Tibor: Magyar marad-e i Magyar Ház? — 2. oldal)
MEGÉRKEZIK AZ OROSZOK
1991. április 4-én délelőtt a Balaton-fel vidékre. A lakosság megdöbbent a T 34-esek láttán. (Zsugán István:	Kö-
nyörtelen idők — 6. oldal)
A PORNOGRÁFIA ROSSZABB A PROSTITÚCIÓNÁL
mert manipulált. Azt akarja elhitetni az emberekkel, hogy amit a filmeken látnak, az jó. Pedig hazugság az egész!
(Kertész Péter:	Lakótelepi
pornósztár — 8. oldal)
A PRIVATIZÁCIÓS VERSENY
gyermekbetegségei és formai kimunkálatlansága jellemezte az első üzletekre kiírt árverést. Ráadásul kiderült, hogy a hitel és a készpénz nem azonos értékű. (Siposs Zoltán: Kikiáltó szó — 9. oldal)
nem az övezet elnevezése a lényeg, hanem a menedék biztosítása. S Washington .nyilván nem fog útjába állni annak az itteni brit körök szerint készülő újabb BT-döntésnek, amely ennek is keretéket biztosít, „beavatkozva" (megint) Irak „belügyeibe”.
Avar János
A The Washington Times sacrint az ú| szovjet atomrakéta bonyolíthat ja a Start-megegyezést
Washingtonból jeleti az MTI: a The Washington Times című napilap állítása szerint a Szovjetunió megkezdte a Ihajtóműkísérle-teket új, mozgatható indítóállású atomrakétájával, amely nagyobb lesz, mint a korábbi és bonyolíthatja a Start-tárgyalásokat.
A lap amerikai hírszerzési forrásokat idézett arról, hogy az ukrajnai Pavlovgrádban készülnek a korszerűsített SS-24-es interkontinentális rakéta .hajtóművei, A vasúti síneken mozgatható rakéta mintegy 10 000 kilométer távolságra tud 10 robbanófejet továbbítani, és telepítését 1992-ben kezdhetik meg. Amerikai adatok szerint a régi SS—24-esből eddig 400 készült, 30-at síneken, 60-at silókban már telepítettek.
A fegyver új típusa jóval nagyobb a korábbinál, ami bonyolíthatja a hadászati támadórakéták korlátozásáról folyó Start-tárgyalásokat: a tervezett egyezmény tiltja a meglevőknél nagyobb rakéták telepítését.
Pénteki amerikai sajtójelentések szerint közeledik az amerikai és a szovjet álláspont a vitatott fegyverzetkorlátozási kérdésekben és kölcsönös szándék a csúcstalálkozó .megtartatása.
A The Washington Post értesülése szerint George Bush elnök kompromisszumos ajánlattal válaszolt Mihail Gorbacsov levelére az európai hagyományos haderőcsökkentési egyezmény ügyében. A Szovjetunió a szerződés novemberi, .párizsi aláírása után jelentette be, hogy 3 hadosztályát, mintegy 3700 harci eszközzel, kivonja a csökkentés hatály* alól, mivel partvédelmi alakulatok, amelyekre az egyezmény nem vonatkozik. Az Egyesült Államok és a többi aláíró tiltakozott a szerződés utólagos, (nyilvánvalóan önkényes értelmezése ellen, egyúttal sürgették további 1700, a szovjet rakétaerőknél és a polgári védelemnél elhelyezett harci eszköz megsemmisítését is — mivel a szerződés az erők egyenlőségét írja elő.
Mihail Gorbacsov a közelmúltban Bush elnöknek küldött levelében kompromiszsumot kínált: visszavonnák a vitatott harci eszközök felét, azokkal helyettesítve az Uralon .túlra szállított régebbi fegyvereket, amelyeket megsemmisítenek. A lap szerint Bush elfogadta az ajánlatot azzal, hogy a szovjet fegyvereket csak a nyugati országok ellenőrzése alatt semmisíthetik ímeg.
