﻿Ára: 9,50 forint
Variációk
Egyre több jel utal arra, hogy egy esztendő után elmozdulás következik be a pártpolitika térképén. Megfigyelők olyan változások előszelét érzik, amelyek — szerintük — nem hagyják érintetlenül a koalíciót sem. Következtetésüket alátámasztják a kisgazdák hét végi megnyilatkozásai, melyekben egyre követelőbben állítják: ha az Alkotmánybíróság határozata megváltoztatja a kárpótlási törvény kérdésében „kiszenvedett” megállapodást, nagyválasztmányuk vélhetően, a koalíció felmondása mellett dönt.
Ma még a legerősebb kormányzópárt belső köreiben ezt mindenekelőtt a sajtó barátságtalan találgatásaként, ellenfeleik vágyálmaként értékelik. Akik így vélekednek, azok csupán azt tévesztik szem elől, hogy a sajtó — ezúttal is — csak tudósítja a kisgazdapárt vezetői politikusainak ezzel kapcsolatos állásfoglalását. Meglehet, hogy mindez csupán találgatás, de arra sincs biztosíték, hogy a törvénytervezet elfogadása esetén a kisgazdák nem mondják fel a koalíciós megállapodást. A törvény végrehajthatóságának előre látható nehézségei ugyanis alighanem állandó feszültségforrást okoznának a koalíción belül és a kisgazdáknak sem érdekük, hogy a végrehajtás előtt tornyosuló akadályok miatt — már így is felhecceit —, tagságuk és híveik is ellenük forduljanak.
Működésképtelenné válik hát a szavazógép, sóhajtanak fel az ellenzéki politikusok. Reményeiket azonban alighanem takaréklángra kell éHítaniok, hiszen a kisgazdapárti politikusok — legalábbis a parlamenti többséghez elegendő hányaduk — alighanem a koalíción kívül is változatlanul támogatja a kormányzati elképzeléseket. Legalábbis erre engednek következtetni a frakcióvezető-választáskor kialakult arányok, és az azóta elhangzott nyilatkozatok.
Vannak, akik biztosra veszik, hogy a kisgazdák helyett a kormány megmentése érdekében a fiatal demokraták is magukra vállalnák a kormányzati felelősséget. Szavazatuk pedig ugyancsak biztosítaná a törvényhozásban a szükséges parlamenti többséget. (Sokan ezzel magyarázzák a Fidesz által kezdeményezett hatpárti tárgyalásokra való felhívást. (Ha így van, a fiatal demokraták politikai pályafutásuk legnagyobb döntése előtt állnak. A koalícióhoz csatlakozásukat vezető kormánytisztviselők is szívesen fogadnák, hiszen rájuk hárulna az a feladat, hogy ellensúlyozzák az ellenzéki pártok szakembereinek felkészültségét. Más kérdés, hogy a fiatal demokraták kormányzati szerepvállalásának nyilván feltételei lennének. Például az MDF-en belüli liberális szárny centrumba kerülése, ami ugyancsak jelentős változások elindítója lehetne. És az sem eldöntött még, miként reagálna egy ilyen elhatározásra a Fidesz kétségkívül növekvő tábora.
Meglehet, hogy mindez csak merő találgatás. Tény azonban, hogy ez a hónap választóvíz lesz a politikai közéletben. A kisebbségi kormányzás sem zárható ki, ami korántsem jelentene olyan tragédiát, mint azt most gondolják. Legfeljebb azzal a következménnyel járna, hogy törvényjavaslatok előterjesztőinek minden szavazatért meg kellene küzdeniük, és a nemzet, az ország sorskérdéseit érintő kérdésekben széles nemzeti konszenzus alapján születnének döntések. Meglehet, hogy még valóságos parlamenti demokrácia köszönt ránk, amelyben nem a számoké, hanem az érveké lesz a főszerep? Végtére is erre szavaztunk.
Császár Nagy László
ALAPÍTOTTA:PETHŐSÁNDOR
Álfám- és kormányfők jelenlétében
ma új bank nyílik Londonban Kelet-Európa támogatására
j\ f» la ll-Pa vlov
az angol fővárosban
|________A külpolitikai helyzet_______________|
KELET-EURÓPA MEGSEGÍTÉSÉRE szólította fel a Nyugatot George Bush, aki alabamai beszédében azt hangoztatta, hogy az Egyesült Államoknak érdeke Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország felvirágzása. Üdvözölte az amerikai elnök, hogy az Európai Közösség is kész nagyobb részt vállalni e térség újjáépítésében. Bush szavai nyilván nem véletlenül estek egybe az új európai bank megnyitójával, amelyre állam- és kormányfők sereglettek Londonba. A magyar küldöttség élén Antall József áll, aki találkozót tervez Major angol, Pavlov szovjet miniszterelnökkel, és Mitterrand francia elnökkel is. Beszédében az amerikai elnök azt hangoztatta, hogy „az Egyesült Államok támogat minden európai törekvést a kontinens közös kihívásainak a megválaszolására, mert e térség hosszú távú biztonsága összefonódik Amerikáéval, és a NATO a biztonság legjobb garanciája”. E megjegyzésével az elemzők szerint egyszersmind azt is jelezte, hogy Washingtonban egyelőre nem dőlt el a vita, miként lehetne az említett három ország biztonságát szavatolni. Bush kitért a Szovjetunióra is, együttműködést továbbra is Gorbaesotmak ajánlva, akinek Öböl-politikája radikális változást jelent a szovjet külpolitikában. Nem világos azonban — tette hozzá —, hová vezetnek a belső változások a Szovjetunióban.
A SZOVJET SZÍNFALAK MÖGÉ KÍVÁNT BEPILLANTANI
Richard Nixon, volt amerikai elnök, aki két hetet töltött az országban. Elkísérte őt Dmitrij Simes politológus, aki a The Washington Postban számolt be a tapasztalatokról. S azt szivárogtatta ki, miután nekik is — a nyilvánosságra hozatal reményében —, megsúgták Moszkvában, hogy ha a parlament megelégeli Gorbacsov és Jelcin vitáját, akkor a fegyveres erők támogatásával Lukjanov, a Legfelső Tanács alelnöke kerülhet a Szovjetunió élére. A KGB magas rangú illetékesei tájékoztatták erről Nixont. Jazov honvédelmi miniszter azt fejtette ki a volt amerikai elnök előtt, hogy a hagyományos haderő-csökkentési szerződés egyoldalú; s nem felel meg a szovjet érdekeknek. A megállapodásról annak idején Sevardnadze tárgyalt, de a katonák ellenvetéseit Gorbacsov személyesen utasította vissza. Jakovlev, aki korábban szintén az államfő hívének számított, azt mondta, hogy Gorbacsov csak taktikából folytat konzervatív politikát, ám Nixonék megítélése szerint hiányoznak a tervek a hosszú távú reformokra. Jó benyomást tett viszont a volt amerikai elnökre Jelcin.
GORBACSOV BUKÁSÁVAL SZÁMOL volt tanácsadója, Vja-cseszláv Dasicsev, aki jelenleg Berlinben vendégtanár. Egy német lapnak nyilatkozva kifejtette, hogy a Nyugatnak nagy változásokra kell felkészülnie, mert az elnök az év végén már nem lesz hivatalában. Mivel a konzervatívok Gorbacsovot nem támogatják, még az is elképzelhető, hogy heteken belül leváltják. Rövid távon felülkerekedhet a pártapparátus, de a jövő Jelciné és a körülötte tömörülő radikálisoké.
A Szovjetunió szomszédai számára a legnagyobb veszély a káosz kialakulása a széteső nagyhatalomban, ha menekültek áradata indul meg. A szovjet gazdaság hanyatlása miatt, Moszkva katonai erőt nem tud bevetni a határain túl. Mindezt Richard Cheney amerikai védelmi miniszter jelentette ki, aki igen visszafogottan úgy fogalmazott, hogy az európai együttműködési folyamat nem helyettesítheti a NATO-t. Érthető persze, ha a csehek, a magyarok vagy a lengyelek aggódnak a biztonságuk miatt, de „e kényes helyzetben óvatosan kell eljárnunk”.	(B. M.)
„Ébren kell tartani az érdeklődést **
Göncz Árpád értékelte indiai látogatását
Bombayból jelenti az MTI: Vasárnap India kereskedelmi és ipari központjában, Bombayban fejeződött be Göncz Árpád köz-társasági elnök ötnapos hivatalos indiai látogatása.
Programokban és eseményekben gazdag útja során szerzett tapasztalatairól az elnök a magyar sajtó jelen lévő képviselőinek adott nyilatkozatában elmondta, hogy a rendkívül gyümölcsöző és sokoldalú együttműködés kezdő lépéseit nem most tettük meg. Az eddig elért jelentős eredményekre támaszkodhatunk, s ez különösen fontos most, amikor mindkét országnak súlyos és bonyolult gazdaságpolitikai problémákra kell megoldást találnia. Ezek között vannak közös gondok is, mint például a privatizáció, vagy a tőkehiány, külgazdasági téren pedig a szovjet piac kiesése. Indiai partnereink világosan látják ezeket a problémákat — fűzte hozzá az elnök —, és noha az itteni üzletemberekkel most folytatott tárgyalásokat nem lehet „forintosí-tani”, megalapozott reményeink vannak arra, hogy további mintegy 40 millió dolláros üzleteket köthetünk, valamint arra is, hogy belátható időn belül megduplázhatjuk külkereskedelmi forgalmunkat.
Az MTI tudósítójának kérdésére válaszolva Göncz Árpád kifejtette: a külgazdasághoz hason lóan külpolitikánk is csak akkor lehet kiegyensúlyozott, ha nemcsak Európára támaszkodik, hanem a csendes-óceáni térségre és Ázsiára is. Márpedig Ázsiában a legjelentősebb stabilizáló tényező, egyszersmind legfontosabb harmadik világbeli partnerük kétségkívül India. Magyarországnak ezért támogatnia kellene India azon törekvését, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjává válhason, mert ezáltal „morális nagyhatalomként” már korábban kivívott tekintélye mellett világhatalomként betöltendő szerepét is n.eg tudná alapozni — jelentette ki az elnök.
Az elnök ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy az „irántunk megnyilvánuló érdeklődést folyamatosan ébren kell tartanunk”, mert máskülönben — lásd Dél-Korea példáját — az igen hamar megcsappanhat.
Az indiai tárgyalópartnerek élénk érdeklődést tanúsítottak a magyar államfőnek a szovjetunióbeli átalakulásokról és a magyar —szovjet viszony jövőbeli alakulásáról vallott nézetei iránt is. A megbeszéléseken Göncz Árpád I azt hangsúlyozta, hogy eszünk I ágában sincs szakítani a Szovjet- I unióval, fontos partnerünknek I
tartjuk, és baráti kapcsolatokat kívánunk fenntartani vele. Hiszen a két országban végbemenő fejlődési folyamatok lényegében véve ugyanabba az irányba tartanak — még ha fáziskülönbséggel is —, gazdaságaink pedig kölcsönösen kiegészíthetik egymást.
Indiai útjának tapasztalatait összegezve az elnök minden tekintetben nagyon sikeresnek nevezte látogatását, és külön is méltatta azt a rendkívüli szívélyességet, melegséget és „áradó szeretetet”, amellyel vendéglátói fogadták. Mint mondta, a vezető indiai politikusok közül Ra-maszvami Venkataraman köztársasági elnök, Csandra Sekhar miniszterelnök, valamint Radzsiv Gandhi, a Nemzeti Kongresszus (I) elnöke — „három, alapjában
különböző ember, háromféle mentalitás, három tiszteletet parancsoló egyéniség” — tette rá a legmélyebb benyomást.
Vasárnap a magyar delegáció tagjai az indiai kereskedelmi kamara szervezésében az indiai magántőke vezető képviselőivel találkoztak. A vártnál is 'jóval nagyobb érdeklődéssel kísért találkozón Göncz Árpjád, a magyar gazdaság új alapokra helyezésének tágabb összefüggéseiről és nehézségeiről beszélt, Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter gazdaságstratégiánk és a privatizáció fő irányait vázolta, Major, István, a nemzetközi gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának helyettes államtitkára pedig külgazdasági politikánk új orientációiról adott áttekintést.
A PARASZTSÁG MEGINT ELVESZTI A LEHETŐSÉGET A POLGÁROSODÁSRA
véli az Agrárszövetség főtitkára. (Ki itt a polgár? — Cs. Kiss Lajos és Galló Béla interjúsorozatának újabb része az1 5. oldalon)
A KÜLFÖLDI TÖKÉT IDECSÁBÍTANI
nem adókedvezménnyel vagy pénzügyi támogatással lehet. Ami igazán nyom a latban, az az infrastruktúra — állítja a külföldiek érdekeit képviselő Joint Venture Szövetség ügyvezető elnöke. (Füsi Piroska: A tőkecsalogatás csapdái — 6. oldal)
AZZAL SZERETNÉM MEGAJÁNDÉKOZNI
az embereket, hogy a vallás megint olyan természetes, egyszerű valamijük legyen, mint a kenyér — idézi Németh Lászlót kilencvenedik születésnapja alkalmából a Református Teológia Akadémián tartott ünnepi emlékezés. (Szabó Ferenc: A hitetlenül hívő — 9. oldal)
Kelet-Európának gyorsan kell a segítség
— mondja Attali, az új bank elnöke
Londonból jelenti az MTI: Antall József miniszterelnök és Kupa Mihály pénzügyminiszter vasárnap Londonba érkezett, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank hétfői ünnepélyes megnyitójára. Az avatáson részt vesz Su-rányi György, a Magyar Nemzeti Bánik elnöke is.
Az ünnepség házigazdája John Major brit miniszterelnök — vele várhatóan hétfőn találkozik Antall József —, és Londonba várják Francois Mitterrand francia elnököt is: 1989 őszén ő kezdeményezte a bank megszervezését.
Rajtuk kívül még vagy harminc állam- és kormányfő jön Londonba a megnyitóra, köztük a bank által támogatni kívánt további hat kelet-európai ország vezetője, a bolgár elnök, a csehszlo-
vák elnök (Václav Hável egyszersmind a bank márkajelvényét kiválasztó zsűri elnöke), a román elnök, a lengyel miniszterelnök, a jugoszláv miniszterelnök és a szovjet miniszterelnök.
Az avatással egy időben Londonban értekezletet tart a hét legfejlettebb ipari ország pénzügyminisztere. Tanácskozásukon az Öböl-háború pénzügyi terheinek elosztásáról, és ugyancsak a kelet-európai változások gazdasági következményeiről lesz szó.
„Ilyen gyorsan még nem szerveztek meg nemzetközi pénzintézetet, de hát a kelet-európai változások is gyorsak voltak, és gyorsan kell a segítség is” — mondta Jacques Attali, az új bank francia elnöke.
A 10 milliárd ECU-s (körülbelül 12 milliárd dolláros) alaptőke 10
százalékát az Egyesült Államok, 53 százalékát a közös piaci országok és az EK intézményei adják. A 42 részvényes között van az EK brüsszeli bizottsága és az Európai Beruházási és Fejlesztési Bank (az EK bankja) is. A japán részesedés 8 százalék. A bank révén, kisebb részvényjegyzéseik jogán, a kelet-európai országok segítői közé kerültek olyan kisebb és szegényebb országok is, mint Málta, Ciprus, Egyiptom, vagy Izrael. A kelet-európai országok maguk az alaptőke 11,9 százalékát jegyzik, ezen belül a szovjet részesedés 6 százalék. A Szovjetunió vállalta, ihogy három évig legföljebb tőkerészesedése erejéig tart igényt a bank pénzére. Magyarország az alaptőke 0,79 százalékát jegyzi.
A szovjet és a magyar miniszterelnök összeállította a teendők listáját
Antall József még vasárnap találkozott Pavlov szovjet kormányfővel. Az eszmecsere után kijelentette: „Nem az a lényeg, hogy hányadikán írjuk alá a szerződést, hanem az, hogy az új magyar-szovjet kétoldalú megállapodás jó legyen, hátsó gondolatok nélküli világos, egyértelmű rendelkezéseket tartalmazzon a két ország közös gondjainak megoldására.
A csaknem egyórás eszmecsere után Pavlov is azt mondta magyar újságíróknak, hogy nem a régi, nem hatékony gazdasági kapcsolatokat kell újjászervezni, hanem korszerűsített kereskedelemre van szükség. Ügy vélte, az a körülmény, hogy a Szovjetunió nem fizet az Ikarus buszokért, csak egy a sok, s szerinte mesterséges probléma közül.
Antall József elmondta, hogy Pavlovval összeállították h legfontosabb kérdések leltárát, ilyen volt a csaknem 2 milliárd rubeles magyar aktívum ügye, a szovjet csapatkivonással kapcsolatos kérdéskör (amelyről április 8-án jó megállapodás született — mondta a miniszterelnök), és a kapcsolatok új formában való folytatása gazdasági téren. Ezek külön kezelendő kérdések — hangsúlyozta Antall József és hozzátette: a legfontosabb a kereskedelem folytatása. Ha a Szovjetunió nem fizet, Magyarország nem tud szállítani, de meg kell találni a világpiaci áron való kereskedés új útjait-módjait, a konvertibilis valutában való fizetésen kívül barter-ügyletek és kereskedőházak közbejöttével is.
A szovjet piacon jelen lenni: ez döntő kérdés a magyar gazdaságnak, és most már három-négy hónapon belül meg kell találni a megoldást — mondta Antall József.
A tárgyalásokon szó volt arról is, hogy a két ország a hétfőn megnyíló új európai bank közreműködését is megpróbálja igénybe venni a kereskedelmi-fizetési problémák kezeléséhez, de Antall József környezetében ehhez hozzátették, hogy nem erre kell alapozni az összes reményt.
Antall József a szovjet miniszterelnökkel való találkozója után Margaret Thatcher volt brit kormányfő társaságában vacsorázott, hétfőn pedig várhatóan rövid beszédet mond az új európai bank megnyitóján.
Washingtoni tudósítónk telexjelentése
Bush kiemelten kezeli Közép-Európa három új demokráciáját
Washington, április 14.
Európáról és a Szovjetunióról óhajtott szólni — az „új világrendet” vázoló — bcszédso-rozata nyitányán Bush elnök, ám az amerikai sajtó jószerivel csakis a kurd válsággal kapcsolatos „védekezésre” összpontosított.
Versenghettek a Washingtonba akkreditált diplomaták, hogy
megszerezzék az elnöki beszéd szövegét, s abból megtudják azt, ami a Fehér Ház szándéka volt: kifejteni az amerikai elképzeléseket Európa és a Szovjetunió „beillesztéséről” a George Bush által elképzelt „új világrendbe”. A szombaton, egy alabamai légitámaszponton főleg katonai főiskolásoknak elmondott szónoklatot a hírközlés ugyanis jószerivel „kurd beszédként” kezelte, s a tévéhír-
adók mindazt a részt emelték ki, amelyben az elnök élénken gesztikulálva, és hevesen védte iraki „be nem avatkozás!” politikáját: „Mi segítjük a menekülteket, ám nem óhajtok beletaszítani egyetlen katonát, vagy pilótát sem egy polgárháborúba, amely Irakban időtlen idők tart” — kiáltotta a mikrofonba Bush, kinek szavaiba
(Folytatás a 2. oldalon)