﻿A.	menekülő kürtiek
koalíciós csapatokat küldenek Irak északi térségébe
Washingtonban mentesítik Magyarországot a Jackson—Vanik törvény hatálya alól
|________A külpolitikai helyzet	|
SAJAT DIPLOMÁCIÁI SIKERÉNEK könyveli ed London azt a washingtoni bejelentést, hogy az Egyesült Államok légi- és szárazföldi erőket küld Észak-Irakba, a kurd segélyakciók támogatására. A brit miniszterelnökség szóvivője szerint az új amerikai—brit-francia szerepvállalás közelebb visz John Major kormányfő azon javaslatának megvalósításához, hogy ENSZ-védnökséggel és szövetséges fegyveres támogatással hozzanak létre biztonsági övezetet Eszak-Irakban, a kurdok számára. A katonai támogatást mindeddig elutasító Washington magatartásának változását Londonban azzal is magyarázzák, hogy Nagy-Britannia tekintélye megnövekedett a Közös Piacban, amióta Major elődjénél több rokonszenvet mutat a közösség céljai iránt. Brit kormánykörökben ugyanakkor hangsúlyozták azt is, hogy ennek az új akciónak sem célja valamiféle független Kurdisztán megteremtése, vagy Irak területi egységének megbontása.
A felkeld kurd szervezetek vezetői üdvözölték az amerikai bejelentést, de úgy vélekedtek, hogy ez még nem elég. Hangsúlyozták, hogy lehetővé kell tenni a foglyok számára a hazatérést, és egész Kurdisztánt az ENSZ-felügyelet alá helyezett biztonsági övezetté kell nyilvánítani. Az iraki külügyminiszter viszont úgy vélekedett, hogy a washingtoni javaslat ismételt beavatkozás az iraki belügyekbe.
KATONAI JELENLÉTÉNEK CSÖKKENTÉSÉT TERVEZI a Szovjetunió az ázsiai és a csendes-óceáni térségben. Ezt fejtette ki a japán parlament előtt elhangzott beszédében Mihail Gorbacsov részletesen ismertetve a térség biztonságát érintő szovjet javaslatokat. A szovjet államfő más, haditengerészettel rendelkező hatalmakat is hasonló lépésre szólított fel. Gorbacsov nem először vetett fel ilyen javaslatokat, azonban indítványai korábban mind az Egyesült Államok, mind Jap£n részéről elutasításra találtak. Ezt elkerülendő, a szovjet államfő most azt is félvetette, hogy kezdjenek párbeszédet a katonai .kérdésekről.
Japán területi követeléseire Gorbacsov ez alkalommal sem tért ki, és csak általánosságban beszélt a „fordulat kezdetéről”, és arról, hogy „a múlt hibáit a megváltozott realitásokkal számot vetve kell .kijavítani”. Szavaiból kitűnt, hogy a szovjet vezető a területi vita feloldását a békeszerződés részeként képzeli el, ellentétben Japánnal, amely az általa követelt szigetek visszaadását a szerződés előfeltételének tekinti.
A japán parlamenti képviselők előtt Gorbacsov drámainak nevezte a szovjet belpolitikai helyzetet, hangsúlyozta, hogy meg kell akadályozni az állam szétesésének folyamatát, mert az, a diktatúrához vezető káoszba süllyesztheti az országot.
A KÖZÖS KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKA CÉLJAINAK MEG-IIATAROZASA az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács feladata lesz, és a tagállamok állandó konzultációkat folytatnak egymással a legfontosabb kérdésekről. Ezt tartalmazza az Atlantic News című brüsszeli NATO-folyóirat, amely az Európai Közösség védelmi dimenziójára vonatkozó terv részleteit ismertette. A közösség önálló katonai erejének megteremtésére vonatkozó elgondolásokat, Washington bizonyos nyugtalansággal fogadja, mivel álláspontja szerint ez az eddig jól bejáratott atlanti együttműködést potenciálisan veszélyeztető tényező. Az Atlantic News igyekszik eloszlatni ezeket az aggodalmakat, rámutatva arra, hogy az Európai Közösség politikai uniójának védelmét érintő döntéseket a Nyugateurópai Unió valósíthatja meg, mindez azonban nem érinti a tagállamoknak a NATO-val szemben fennálló követeléseit. A tervezet egyébként kiemelt biztonságpolitikai területként nevezi meg a fegyverzetek terén megvalósítandó ipari és technológiai együttműködést a fegyverexport ellenőrzését, a fegyverzet-ellenőrzést és a leszerelést, valamint a bizalomerősítő intézkedéseket. Ugyancsak javasolja a dokumentum az emberbaráti akciókban való részvételt, aminek konkrét példája a kurdok javára irányuló közösségi segélyakció megszervezése.	(P. L.)
A bolgár államfő budapesti tárgyalásai
Műemlékek
Oly kevés, ami megmaradt, s meglehet, éppoly szerény is. Nekünk mégis becses, mert honi talajból született, a mi érzés- és gondolatvilágunkat tükrözi. Való igaz, nekünk nincsenek piramisaink, sem monumentális, gótikus katedrálisa-ink. A nagy művészeteknek csak kevés alkotásával büszkélkedhetünk. De tájba simuló Árpád-kori templomaink, romjaikban tűnt időket idéző váraink, történelmi emlékhelyeink rólunk, magyarságunkról beszélnek, nekünk és hozzánk szólnak.
Ami mondanivalónk van magunkról a világnak, a kövek, a műemlékek nyelvén bátran elmondhatjuk, mert egyben ez az az egyetemes nyelv, melyet mindenütt megértenek. Mert arról az alkotó emberről szól, aki a világnak ezen a táján épített valami maradandót, ezzel is gazdagítva egy-egy sajátos vonással az emberiség arcmását. A mi emlékeinkben éppúgy, magára ismerhet, mint a Stonhenge, vagy a kínai nagy fal köveiben.
Vigyáznunk is akként kell rájuk. A magyar műemlékvédelemnek ez a tiszte és felemelő kötelessége. Nem köny-nyű feladat, sosem volt az. A pénz hiányán kívül — mert eme értékeinkre a kelleténél mindig kevesebb jutott — ezernyi akadállyal:	szűklátókörű
hivatalokkal, nemtörődömséggel, gyanakvással, s ki tudja, mivel, kellett még megküzdeniük épített emlékeink hivatásos védőinek.
S mégis, e sok nehézség ellenére is a magyar műemlék-védelem el ismerést vivott ki szerte a világban a szakmai megalapozottságával, következetességével és álhatatosságá-val. Szükség lesz e három alapvető jellemzőre az elkövetkezőkben is, hisz a műemlékvédelem ma sincs könnyű helyzetben. Elsősorban talán nem is a pénz miatt, hanem —, és a rendszerváltás folyamatában ezen nem lehet csodálkozni — a jogi helyzet tisztázatlansága miatt. Csupán egyetlen példa: megtorpant az 1982-ben indított, és szép eredményekkel kecsegtető kastélyprogram, mert a kisebb udvarházak, kúriák felújítására vállalkozó bérlők bizonytalanok:	nem vész-e
kárba minden fáradozásuk, anyagi áldozatuk. Volt és van ugyanis példa rá, hogy az egykori tulajdonos jogot formál az ingatlanára.
Támogatás és kártalanítás, (kárpótlás) vitatott kérdések, csakúgy, mint a műemlékvédelmi hatóságokat megkerülő, meggondolatlan eladások. Évtizedek szívós munkáját teheti egy csapásra tönkre a kellő garanciák nélküli tulajdonosváltás.
A hetedik éve sorra kerülő műemléki világnapon van tehát miről .beszélniük, vitatkoz-niok a szakembereknek, és az építészeti örökségünk gondozásában részt vállaló honismereti, műemléki albizottságoknak, városszépítő egyesületeknek, S, ha van valami, ami ezen a napon eltér a hagyományostól, az eddig megszokottól az az, hogy a vitaülés fővédnökségét a Magyar Köztársaság elnöke, Göncz Árpád vállalta. Jelzés ez arra, hogy most már valóban rólunk, gyökereinkről, a jövő számára megőrzendő értékeinkről váltunk szót egymással. Az eszmecsere egyben alkalom a megemlékezésre. Az Országos Műemléki Felügyelőség és az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága vitaülésén adják át a nemzeti építészetünk kiváló képviselőiről elnevezett Kós Károly-pla-kettet, és a magyar műemlék-védelem feledhetetlen, nemzetközileg is elismert tudós művelőjének nevét viselő Dercsénvi Dezső-díjakat.
Sárvári Márta
Az MTI jelenti: Szerda délelőtt ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással fogadták a hivatalos látogatásra Magyarországra érkezett Zselju Zselev bolgár köztársasági elnököt a Parlament előtt, a Kossuth Lajos té-
Ezután az Országházban Göncz Árpád és Zselju Zselev megbeszélést tartott. A közép-kelet-európai régió helyzetét áttekintve az államfők megállapítoták, hogy eltérő sajátosságaiktól függetlenül a térség valamennyi államát hasonló törekvések vezérlik a demokratikus fejlődés helyreállításában, európai kötődésük megerősítésében. A régió országaira váró konkurenciaharcra utalva Göncz Árpád úgy vélekedett: Kö-zép-Kelet-Európa államai csak akkor lehetnek versenyképesek, ha szomszédaikkal békességben élnek, s ha megkötik a belső egyezségeket a kisebbségek ügyében.
Az európai átalakulás biztonsági kockázataira utalva a köztársasági elnök hangoztatta: egyelőre nem tudjuk, mikorra valósulhat meg az európai közös bizton-
sági rendszer, ám addig is segítséget jelenthet a regionális együttműködés, amelynek a közös biztonságot is szolgálnia kell. Ugyancsak a regionális kooperációkban a katonai elemmel szemben más kérdésekre, mindenekelőtt az emberi jogok érvényesítésére kell a hangsúlyt helyezni. A kétoldalú szerződések rendszerén nyugvó regionális együttműködés jelentőségét méltatva Göncz Árpád úgy vélte: az egyesült Európa kezdetben minden bizonnyal a régiók kontinense lesz. Ez az együttműködési keret már csak azért is kedvező a közép-kelet-európai országok számára, mivel nemzeti szuverenitásukat kevésbé korlátozza. Zselju Zselev osztotta magyar vendéglátójának vélekedését, s reményét fejezte ki, hogy 5—10 év múlva a balkáni régió államait az eszmék, javak hasonlóan szabad áramlása köti össze mint a nyugati integráció országait. A térség országainak jelenlegi gondjait összegezve Zselev elnök figyelmeztetett arra az ellentmondásra, hogy a demokráciával együtt szaporodtak a problémák is.
A köztársasági elnökkel folytatott tárgyalás után délben Antall József kormányfővel találkozott a bolgár köztársasági elnök. Antall József ismertette a bolgár államfővel a két regionális kezdeményezés, a Pentagonale, illetve a magyar, lengyel, cseh-szlovák visegrádi hármas 'keret tartalmát, céljait, a kapcsolódási lehetőségeket az együttműködési formákhoz. Nemzetközi gazdasági kérdéseket áttekintve Zselju Zselev államfő teljes egyetértéséről biztosította a KGST felszámolásának ügyében vallott magyar álláspon-
Washington, április 17.
Táborokat létesít Washington koalíciós partnereivel Észak-Irakban, a kurdok megvédésére, és megsegélyez$sére, ám, Bush elnök ezt nem tekinti be nem avatkozás! politikája feladásának, hanem humanitárius és „ideiglenes” akciónak.
Ritkán fordul elő, hogy a Fehér Ház közvetlenül az esti tévéhíradók elé időzítsen egy elnöki sajtóértekezletet, ám kedden mégis este hatra (tehát a lapzártánk utánra), nagy hirtelen összetrombitálta a tudósítókat. Bush közölte, hogy a nap folyamán sikerült megtanácskoznia a dolgot Mitterrand-nal, Majorrel, Kohllal, özallal és Perez de Cuellar ENSZ-főtitkárral, ám aligha túlzás azt gyanítani: az elnök szerette volna megelőzni a mind kínosabbá váló „mindennapi” kurddrámát a képernyőkön. Mindenesetre a szerdai sajtó „alapvető fordulatnak” minősíti ezt a nem beavatkozó-beavatkozást Irak „belügyeibe”. George
(Washingtoni tudósitónktól)
A képviselőházban kedden előterjesztett törvényjavaslat az 1724-es sorszámot viseli, s — mindenki által biztosra vett — jóváhagyásra a kongresszus mindkét házában megszünteti Csehszlovákia és Magyarország négy évtizedes megkülönböztetett gazdasági kezelését. Kétpárti javaslatról van szó, hiszen Sam Gibbons floridai demokrata és Philip Crane illinoisi republikánus képviselő indokló szövegét nyilvánvalóan magáénak vallja az amerikai szövetségi törvényhozás minden tagja. Forma szerint csupán azt kérik, hogy e két kelet-közép-európai országot mentesítse a kongresszus az 1974-es Jack-son—Vanik-törvény hatálya alól, s ekként immár minden kötöttség és határidő nélkül adja meg nekik az egyenlő vámelbánást, azt a bizonyos legnagyobb kedvezményt (MFN), ám ez valójában hivatalossá teszi majd „gazdasági befogadásunkat” abba a „klubba”, amelybe az OECD-or-szágok mindegyike tartozik. Fu-rulyás Ferenc követ, az Egyesült Államokban levő magyar kereskedelmi képviselet vezetője ezért is minősíti „óriási és jelképes jelentőségű lépésnek”, amely megváltoztatja az 1950 óta levő „besorolásunkat”.
A törvényjavaslat ama indoklása szerint hazánk és Csehszlo-
Zselju Zselev hivatalos magyarországi megbeszéléseit partnertárgyalások egészítették ki. Ezek sorában Jeszenszky Géza külügyminiszter kollégájával, Viktor Valkovval, a bolgár diplomácia vezetőjével találkozott délelőtt a Külügyminisztériumban.
A két ország közötti kereskedelemben az elszámolások, a magyar aktívum kezelésének a kérdése a legfeszítőbb gond — mondotta az MTI munkatársának Bőd Péter Ákos, ipari és kereskedelmi miniszter az Iván Puska-rov bolgár ipari, kereskedelmi és szolgáltatási miniszterrel szerdán,
Bush sajtóértekezlete bevezetőjében ugyan kétszer is hangsúlyozta, hogy a koalíció lépése „összhangban van a Biztonsági Tanács háborúzáró határozatával, ám a menekülttáborok létrehozása Észak-Irakban és a kurdok-nak „amerikai, brit és francia légi és földi erővel” nyújtandó, „ideiglenesnek” mondott „megfelelő biztonság” tagadhatatlanul azt a képzetet kelti, amitől pedig óvott az elnök: „az alapvető politika nem változott”, és az Egyesült Államok „nem avatkozik be katonailag Irak belügyeibe és kockáztatja berántását egy Vietnam-stílusú mocsárba”. Miként — Bush szerint — nem óhajtanak az amerikai csapatok „megszálló erővé” válni és „Bagdad utcáin járőrözni”. Azt azonban kérdésekre felelve csak tudatta Bagdaddal, hogy esze ágában se legyen a táborokat zaklatni, és a segélyezésbe — beavatkozni ... Bush éppenséggel vészjósló módon intette óva az iraki rezsimet ettől:	„egyszer
már alábecsülték az Egyesült Államokat, és nem szabadna újfent ezt tenniük, és én nem is
vákia tiszteletben tartja az alapvető emberi jogokat, biztosítja polgárai kivándorlását és utazását, „megszüntette a negyvenéves kommunista diktatúrát és bevezette a politikai pluralizmust, a szabad választásokat és a többpárti rendszert”, miként „messze-ható” és piacelveken alapuló gazdasági reformokat is, decentralizálva a „gazdasági döntéshozatalt”, és nem utolsósorban „kifejezte eltökéltségét, hogy baráti viszonyt alakítson ki az Egyesült Államokkal”. Ezt akár a velünk szembeni amerikai követelmények tömör összefoglalásának is tekinthetjük. S Furulyás szerint (a tavaszi kongresszusi leterheltség és sajátos eljárási kötöttségek miatt) az év második felére várható jóváhagyást követően megszűnik az utóbbi évek gyakorlata, tehát nem kell majd — évente kétszer — az elnöknek a törvényhozás felé jelentenie, hogy teljesítsük a Jackson—Vanik-feltételeket,	s
elvben még akkor is jár nekünk az MFN, ha netán nem volna kereskedelmi megállapodás a két ország között. Egyúttal teljes mértékben normalizálódik az amerikai—magyar GATT-viszony is, Washington visszavonja eddigi (írásban rögzített) fenntartásait. Furulyás szerint itt tehát többszörös „üzenetről” beszélhetünk: az amerikai üzleti köröknek értésre adják „új státusunkat”, s
A NATO NEM AKAR BŐVÜLNI,
nehogy felborzolja a szovjet
érzékenységet. (Tatár Imre: „Ütközőállamok” — 2. oldal)
FÉLEZER OLDALNYI IRATANYAG
tanulmányozására nyilt lehetősége Lőcsei Pálnak, ebben az esztendőben... Ez pedig nem más, mint 16 hónapig tartó vizsgálati fogságának dokumentuma. Sorozatának első része a 8. oldalon található.
MILLIÓKNAK ÍRNI
persze, gyönyörű — írta Németh László, egy máig kiadatlan levelében, amidőn négy cikkét szerette volna közreadni napilaphasábokon. Hiába. (Lőcsei Gabriella: Németh László és a hírlapírás — 11. oldal)
Budapesten folytatott eszmecseréje után. Ezekről az alapvető kérdésekről, az álláspontok közötti nagy eltérések miatt, a megbeszélésen még nem esett szó.
hiszem, hogy megteszik”. Az elnök felidézte, hogy a 36-ik szélességi fok felett a katonai akcióktól eltiltott Bagdad, meg sem próbálta figyelmen kívül hagyni a washingtoni figyelmeztetést.
„Nem hitte” George Bush, hogy bárki felelőssé tehetné az Egyesült Államokat a kurd tragédiáért, amelynek kezelésében és vele a koalíciós csapatoknak ENSZ-erőkkel történő mielőbbi északiraki felváltására „új BT-hatá-rozatot” sürgetett. Az irakiak felkelésre biztatásával ő maga „nem exódust” kívánt előidézni, s egy tévéinterjújában Henry Kissin-ger is megvédte az elnököt: senki sem számíthatott rá, tehát a kormány sem, hogy az „évtizedek óta folyó, kurd konfliktusban” ilyen többmilliós menekülésre kerül sor — mondta a hajdani külpo-litika-csináló. Kormánytisztviselők szerint a „belebonyolódástól” annyira ódzkodó Bushnak nemcsak a mind zaklatottabbá váló amerikai közhangulat miatt, kellett lépnie, hanem európai és török nyomásra is. Hiszen — vall-
(Folytatás a 2. oldalon)
ez szól a világ gazdasági tényezőinek is, hiszen Amerika (már csak legszigorúbb és mindenre kiterjedő kereskedelmi ügykezelése folytán is) mérvadónak mondható ennek megítélésében, s persze jelzi nekünk fejlődésünk és törekvéseink elismerését, kiiktatva a kapcsolatokból az ideiglenességet — viszont elképzelhető a törvényhozási alkudozás, nem miattunk, hanem azért, mert jó néhány honatya kiegészítést fűzhet a törvényhez, például Moszkvát és Pekinget büntetendő — ez a kereskedelmi jellegű ügyekben szinte elkerülhetetlen Amerikában).
Mindenesetre a legjobb pillanatban „tette le névjegyét” az amerikai gazdasági és politikai körök asztalára az a magyar magánvállalkozókat, a „százak klubját” képviselő csoport, amely egy nemzetközi kereskedelmi kamarai tanácskozás egyetlen kelet-európai részvevőjént tett egyhetes látogatást Washingtonban. Kocsis András, a Kockázat elnöke, Bor-bola László, a Thermalinvest igazgatója, Tóth Zoltán és a Du-naholdingot képviselő dr. Bányász Rezső a magyar tudósítóknak elmondta, hogy célunk kialakítani a hazai és amerikai tőke közti közvetlen kapcsolatokat (saját cégeik pénzén jöttek), s rendszeressé kívánják tenni a kölcsönös látogatásokat.	A. J.
Washingtoni tudósítónk telexfelentése
A kurdsarokba szorított Bush kénytelen „beavatkozni99 Bagdad belügyeibe
Kiemelés w kommunista kategóriából
Törvényjavaslat hazánk és Csehszlovákia gazdasági megkülönböztetésének megszüntetésére