﻿■ u ^séSTi

ilrckép
A fővárosban, Kelenföldön évek óta épül a hívek adományaiból egy templom, a Szent Gellért-plébánia. Az altemplom már elkészült, és egyik kápolnáját nemrégiben Mind-szenty Józsefről nevezték el. A kápolnába szobor is került, Meszlényi János munkája, embernagyságú, ülő alak, főpapi ornátüsban. Ha nem a Mind-6zenty-kápolnában helyezték volna el, nem bizonyos, hogy név szerint is tudná a látogató, kit ábrázol. Mátyás érseket is „fölfedezhetni” benne, ki Muftinál esett el 1241-ben, vagy Szálkái Lászlót, aki Mohácsnál vesztette életét. A magyar történelem akármelyik főpapja „belelátható” e súlyos tömegű, tragikus és ugyanakkor fenséges testtartású alakba; akármelyik abból a hosszú sorból, amely a hitet és a hazát együtt és egyformán szerető, ezért a kettőért a kínszenvedést és a halált is vállaló apostolkodók-ból állítható föl. Ma már tudjuk is, valljuk is, e nevezetes sort Mindszenty József zárja le.
Tudjuk is? Valljuk is? Ahogyan készülődik a magyar katolikusokkal együtt az ország is Mindszenty József hamvainak hazahozatalára, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá: idehaza a többségben — a hivatalosan elrendelt feledtetés és félretájékoztatás több évtizednyi, ezúttal sajnos, kitűnő munkájának köszönhetően — nem él hiteles arckép a nehéz sorsú bíborosról. Vannak, akik azokat a kádári propagandagépezettől készen kapott jelzőket ismételgetik még ma is, amelyek arra szolgáltak harminc éven át, hogy Mindszenty József 56-os megszólalásaival és cselekedeteivel az „ellenforradalomról” formált „elrettentő” képet árnyalják és indokolják.
Mások meg azokat a kétkedő megítéléseket idézgetik, amelyeket a harcos főpapról éppen a saját egyháza fogalmazott meg a hatvanas, hetvenes években állam és egyház megbékélése, s egyezkedése érdekében. A „huszárezredest” emlegetik, ki — szerintük — csak egyhez értett, a „kard ki, kard, utánam, rohamra!’’ vezényszavak kiadásához. Nem vitás, nem csak a magyar katolikus egyháznak, de a magyar történelemírásnak is fontos és sürgető feladata, hogy a hamvak hazahozatala és méltó elhelyezése után végre tárgyilagos és igaz értékelést adjanak Mindszenty József főpapi és politikusi szerepéről. Nem az egyháztudósok és a történészszakemberek tennivalója azonban, hanem a még köztünk élő Mindszenty-tanít-ványoké, s szemtanúké megrajzolni Mindszenty József hiteles emberi portréját. A kelenföldi kápolneszentelés után voltaképpen erre tettek kísérletet azok, akik emlékülésen vallottak Mindszenty Józsefről. Volt, aki egyszerűségét beszélte el, más szavalnak és döntéseinek keménységét értelmezte, megint mások egyházhüségét, prófétai ihletettségét örökítették meg.
E sok fontos, élőszóval előadott, írásban beküldött dokumentumból előbb-utóbb meg-formázódik a lehető legpontosabb arcmás. De addig is megtekinthető Mindszenty József igaz, emberi arca. A kelenföldi plébánián ugyanis Meszlényi János alkotása mellett, egy másik szobrot is leleplezték a kápolnaszentelés alkalmával. Egy fiatal képzőművész, Nagy Judit munkáját. Egy bronzból való mellszobrot, amelyről egytől egyig mind leolvashatók azok a tulajdonságok, amelyekről a szemtanúk és sorstársak beszélnek. Az egyszerűség is, a ren-díthétetlenség is. A derűs, elszánt ihletettség Is.
Lőcsei Gabriella
Kösös	nyitatkaaattat sárult a tokiói csúcs
A szovjet alkukészség gyorsíthatja a békeszerződés kidolgozását
Mtaker ismét Izrael tárgyal
1_________A külpolitika! helyzet	|
A MARATONI GORBACSOV—KAIFU MEGBESZÉLÉSEK befejezése után órákkal sem derült még ki Tokióban, mit tartalmaz az első japán—szovjet csúcstalálkozóról kiadandó közös nyilatkozat. Japán illetékesek továbbra is a két vezető nézetei közötti eltérésről beszélnek, míg az AP amerikai hírügynökség szerint a szovjet államfő beleegyezett abba, hogy tárgyaljon a vitát képező szigetek hovatartozásáról. Japán külügyi tisztviselők elmondása alapján a szovjetek ahhoz is hozzájárultak, hogy a négy sziget ügye „függőben lévő kérdésként” szerepeljen a közös közleményben. Ez a minimális feltétele annak, hogy japán részről sikeresnek tekinthessék a megbeszéléseket. Az MTI tudósítójának értesülése szerint a végső dokumentumban fel fogják sorolni mind a négy szigetet, mint amelyekre vonatkozik majd a „határok rögzítése”. Kaifunak mindenesetre nem sikerült rávennie Gorbacsovot az 1956-ban született szovjet—japán közös nyilatkozat érvényességének elismerése, ám a szovjet elnök engedményeként könyvelik el Tokióban a katonáknak a kérdéses területekről történő állítólagos kivonását.
MITTERRAND ELNÖK ROMÁNIÁI ÜTJA kapcsán a francia lapok kiemelik, hogy ő az első nyugati államfő, aki a forradalom óta felkeresi Romániát. Ezt a Libération elsősorban azzal indokolja, hogy Mitterrand „hónapok óta egyenlő elbírálást sürget az új demokráciáknak, még ha egyesek közülük — mint például Románia vagy Bulgária — kevésbé tökéletesek, mint a többiek”. Más lapok a hagyományos francia—román kapcsolatok felújításával magyarázzák az elnöki látogatást, amely alkalmas lehet a demokratizálás meggyorsítása érdekében történő nyomásgyakorlásra is. A francia államfő a vitatott rendszer elismerése fejében sürgetheti a nemzetiségeknek adott garanciákat — véli cikkében a Libération. Meglehetősen negatívan foglal állást a látogatással kapcsolatban a Le Quotidien de Paris. A lap, amely a romániai útról szóló összefoglalójának a „Kisantant” címet adta, leszögezi, hogy Mitterrand útja „véget vet Bukarest viszonylagos diplomáciai elszigeteltségének”, s az ellenzék egyik ismert személyiségét, Silvia Badescut szólaltatja meg, aki szerint a látogatás „Iliescunak szolgáltat hasznot".
Ide kapcsolódik az a hír, hogy Petre Román most véget ért sikertelennek minősíthető washingtoni látogatása kapcsán az MTI tudósítójának adott nyilatkozatában Tóm Lantos megerősítette, az amerikai kormány Románia vonatkozásában tartózkodó álláspontot foglal el, s egyelőre nem kívánja megadni Bukarestnek a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt.
JELCIN ELÉRTE CÉLJÁT, jóleső érzéssel fejezte be háromnapos franciaországi látogatását, hisz sikerült találkoznia Mitterrand köz-társasági elnökkel. A találkozó ugyan nem szerepelt az eredeti programban, arra az orosz parlamenti elnök jelentette be igényét, s a francia politikus végül azt a megoldást választotta, hogy röviden bekapcsolódott Jelcinnek az Elysée Palota főtitkárával folytatott beszélgetésébe. A francia kommentárok megoszlanak arról, milyen benyomást keltett Jelcin elvben magánjellegűnek minősített útja, s milyen eredményekkel zárult. A Le Quotidien de Paris például az európai intézményeket bírálja, amiért nem részesítették kellő fogadtatásban az orosz politikust, és „megkülönböztetést” alkalmaztak vele szemben — összehasonlítva például a litván államfővel. A Le Monde viszont —, amely ugyancsak kifogásolja a Jelcinnek nyújtott fogadtatás időnként elutasító hangvételét —, őt is megbírálja, s magatartásápak egyes elemeit „katasztrofálisnak” minősíti.
Jelcin azért ment el Strasbourgba, majd Párizsba, hogy előmozdítsa Oroszország Európába való visszatérésének ügyét, tudva azt, hogy Európa csak Gorbacsovra figyel. Ütja során Jelcin —, aki már hozzászokott ahhoz, hogy az orosz tömegek hősként ünnepük —, mindvégig szembesülni kényszerült a valósággal, amelyet valószínűleg rosszul becsült fel odahaza: Európa, főleg pedig az EK tagországai továbbra is Gorbacsovot látják szívesen a Szovjetunió élén, annak dacára, hogy otthon sok politikai és gazdasági baja van. A mostani látogatás is nyilvánvalóvá tette, a közösség államai nem kívánják a szovjet államfő gondjait szaporítani azáltal, hogy nyíltan ellenfelei pártjára állnak.	(S. G.)
Elvi nyilatkozat aláírásával
befejeződtek Zselev budapesti tárgyalásai
Göncz Árpád köztársasági elnök és Zselju Zselev, a Bolgár Köztársaság hivatalos látogatáson Magyarországon tartózkodó elnöke csütörtökön délután iá parlamentben politikai nyilatkozatot írt alá a két ország jövőbeni kapcsolatainak alakitásáról. lEzen kívül a tárgyalások során megújították a Magyarország és Bulgária közötti vízummentességi egyezményt, a külgazdasági miniszterek pedig a konvertibilis elszámolásra történd átállásról szóló jegyzőkönyvet és az öt évre szóló kereskedelmi egyezményt látták el kézjegyükkel. Ezt követően a két elnök nemzetközi sajtóértekezleten összegezte a kétnapos megbeszélés tapasztalatait.
A rendszerváltás folyamata nem fájdalommentes, hangoztatta rövid bevezetőjében a Magyar Köztársaság elnöke. Az egyik következménye az — folytatta Göncz Árpád —, hogy a korábbi rendszer diplomáciai keretei elavultak, az épület ugyan áll, ám minden eresztékében recseg-ropog, nem felel meg a kívánal-
jainkban mindenekelőtt a regionális kapcsolatok erősítése vált szükségessé. A köztársasági elnök ezzel kapcsolatban kiemelte: mind a Pentagonálé, mind a magyar, cseh-szlovák kooperációra építő visegrádi megállapodás olyan területek együttműködésén alapszik, amelyeket immár közel nyolcszáz éves szerves kapcsolat fűz egybe. Ezzel együtt Göncz Árpád újólag hangsúlyozta a nyitottság, a kölcsönös tájékoztatás szükségességét.
A két ország kapcsolatait zavaró bolgár kereskedelmi passzívumról, valamint a gazdasági együttműködés jövőbeni alaku-
lásáról szólva Paparizov bolgár külkereskedelmi miniszter közvetve megerősítette, hogy a konvertibilis elszámolásra való áttérés során Bulgária október végéig haladékot kapott a Magyar-országgal szemben fennáüó hetvenhatmillió transzferábilis rubelértékű adósságának „ledolgozására”. A miniszter főként az idegenforgalmi kapcsolatok élénkítésétől és közös vállalkozásoktól reméli a számla kiegyenlítését. Az október után is fennmaradó magyar többletdollárra való átváltásáról további egyezkedések várhatók.
(stier)
RÉSZT VETTEM A SZABAD NÉP PÁRTSZERVEZETÉNEK TAGGYŰLÉSÉN
ahol több felszólalásból tudtam meg, hogy tüntetés készül. A taggyűlésen felszólaltam: utaltam arra, hogy a korábbi hibák miatt bizonyos rétegek elégedetlenek, és hogy a lengyel események nálunk is hatással lehetnek a közhangulatra. (Lőcsei Pál: Vizsgálati fogságom Kádár börtönében — 8. oldal)
MONARCHISTA
TÜNTETÉSEN
voltam: á jelenlévők nagy része, néhány idősebb embert nem számítva, már nem ismerhette az egykor] monarchiát, most mégis egyetlen reményük feléje fordul ebben a válságos időben. (Ágoston Vilmos: Bukaresti hétvége — 11. oldal)
Tokiói teleiónjelt?nlésünk
Nincs konkrét megállapodás a Kuril-szigetek ügyében
mainknak, szükségleteinknek. Ugyanakkor a két ország egymás iránti rokomszenve és a múlthoz hasonlóan a jövőben is kívánt szoros együttműködés megköveteli, hogy a korábbi szerződések megújításával létrehozzuk azokat a kereteket, amiben ismét szorosra fűzhetjük kapcsolatainkat.
Zselju Zselev teljes mértékben osztotta magyar kollégájának szavait, s megelégedéssel szólt a kétoldalú tárgyalásokról. Kiemelte, hogy új alapokra kell helyezni kapcsolatainkat, egyúttal azonban felhívta a figyelmet arra is, hogy nem szabad a fürdővízzel kiönteni a gyereket.
Mindkét államfő aláhúzta az új elvi nyilatkozat jelentőségét, amely üdvözli az Európában végbement történelmi változásokat. A magyar és a bolgár fél ebben leszögezi: a két ország biztonsága elválaszthatatlanul kötődik az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vevők valamennyi más állam biztonságához.
Göncz Árpád egy kérdésre válaszolva elmondotta, hogy nap-
Tokió, április 18.
Három tárgyalási fordulót tervezett a protokoll Mihail Gorbacsov és Kaifu Toshiki között a szovjet elnök tokiói látogatása idejére. Szerdán este azután bejelentették, hogy beiktatnak egy negyediket is. Csütörtökön pedig a negyedik után következett az ötödik. Majd tokiói idő szerint este tízkor a hatodik. Borult a teljes aznapi program: péntekre csúszott át a császári búcsúztató az éjféli órákra a hivatalos dokumentumok aláírása és hajnalra pedig a délután fél ötre tervezett nemzetközi sajtó-értekezlet.
Gorbacsov nemzetközi találkozóin nem ritka, hogy a tárgyalások jóval tovább tartanak az előzetesen eltervezettnél, de még a peresztrojka diplomáciai gyakorlatában is rendkívülinek számít, hogy a „fordulatszám” megkettőződik, a tárgyalóasztal mellett eltöltött órák számáról nem is beszélve. A szovjet államfő ahelyett, hogy a Shinjuku-i nemzeti parkban a cseresznyefák virágzásában gyönyörködött volna, körülbelül hét órán keresztül gyúrta álhatatos vitapartnerét. A zárt ajtók mögül a nap folyamán csak annyi szivárgott ki, hogy szinte az egész napot a békeszerződés és a területi kérdések megvitatásának szentelték. Japán részről mindenféleképpen valamilyen írásos elkötelezettséget akartak kicsikarni a Szovjetuniótól a szigetek átengedésére. Kaifu a reggeli ülésszak előtt azt nyilatkozta, mindent megtesz, hogy az elveknek megfelelően tárgyaljon. Japán külügyi források szerint éles, ám ugyanakkor tárgyszerű megbeszélések folytak — ahogyan a tájékoztatón fogalmazott: egyik fél sem csapkodta az asztalt. A vita elsősorban akörül folyt, hogyan, milyen formában vegyék bele a közös nyilatkozatba a szigetek ügyét. Japán részről fel akarták eleveníteni az 1956-os közös nyilatkozatot, amely két szigetet Tokiónak ígért. A szovjet fél viszont — a kiszivárogtatás szerint — belpoütikai okokra hivatkozva általános megfogalmazást szeretett volna keresztülvinni, amely szerint tartja magát szerződéses kötelezttségvállalá-salhoz.
A végső változat alapján ítélve Gorbacsov volt a kitartóbb. Mint az éjféli órákat követő sajtóértekezletén elmondta, a közös nyilatkozatba az került bele, hogy a felek elmélyült vitát folytattak a békeszerződés kidolgozásáról és aláírásáról, beleértve a területi elhatárolódás kérdését is. (Ezt a szóösszetételt használják szovjet részről a területi vita jelölésére.) Szó esik a dokumentumban arról, hogy fel kell gyorsítani a megállapodás kidolgozását, felhasználva a különböző
években felhalmozott pozitív tapasztalatokat, kezdve 1956-tól, amikor is a két ország kinyilvánította a háborús állapot’ megszüntetését és a diplomáciai kapcsolatok helyreállítását.
Vagyis nincs szó arról, hogy a békeszerződés megkötését követően automatikusan életbe lépne újra az 1956-os ígéret. Sajtóértekezletén Gorbacsov azt fejtegette, hogy meg kell teremteni a feltételeket a továbblépéshez, s példaként hivatkozott az európai, s
Mihail Gorbacsov
ezen belül is a német folyamatokra, mint az általánosan javuló nemzetközi helyzet gyümölcsére. Meg kell változtatni a helyzetet, a biztonság új szintjét (létrehozni. A területi elhatárolódás kérdését a megváltozott légkörben lehet legjobban megoldani — mondotta többek között.
A Kyado hírügynökség japán forrásokat idézett, amelyek szerint a közös nyilatkozat nyelvezete inkább a szovjet álláspontot tükrözi, jóllehet, hosszú idő óta először rögzítették írásban is a területi vita meglétét. Japán részről a jelek szerint csalódással fogadták azt is, hogy Gorbacsov csupán részleges csapatkivonást helyezett kilátásba a Kuril-szi-getekről, jóllehet Kaifu teljes visszavonást szorgalmazott. A szovjet elnök megemlítette, hogy a közeljövőben már a japánok vízum nélkül látogathatnak a négy szigetre.
Sajtóértekezletén Gorbacsov egy helyütt áttörésként értékelte tárgyalásait a kétoldalú kapcsolatokban, később azonban pontosította a megfogalmazást, s az áttörés lehetőségét említette, amelyhez most megteremtődtek az alapok. A közös nyilatkozatokon kívül csütörtökön tizenöt megállapodást, illetve jegyzéket és memorandumot írtak alá a két ország illetékesei, amelyek közül az ünnepélyes aktust követő rövid beszédében Gorbacsov kiemelte a peresztrojkának nyújtandó japán technikai sigitséget, vala-
mint a csernobili tragédia következményeinek felszámolásában ígért együttműködést. Sajtóértekezletén pedig utalt arra, hogy a közös nyilatkozatban a békeszerződés kidolgozásának felgyorsítását rögzítő passzus után megfogalmazták az együttműködés konstruktív fejlesztésének szükségességét is. Ám az általánosságban papírra vetett kitétel a jelek szerint éppúgy nem jelent elkötelezettséget, mint a szigetekre vonatkozó utalás. Japán források szerint a megbeszéléseken konkrétan nem került szóba a gazdasági segítségnyújtás kérdése, illetve annak mértéke.
Maga Gorbacsov is sejtetni engedte, hogy tárgyalásainak menetére és kifejletére valószínűleg a szovjet belpolitikai helyzet rányomta a bélyegét. Egy kérdésre válaszolva értékelte a hazai állapotokat, hogy a politikai stabilitást reális veszély fenyegeti. S fennáll annak a lehetősége, hogy valaki hatalmi ambícióktól vezérelve a politikai játszmában valamely feszültséget növelő kártyát játszik ki. Ezt most csak felelőtlen emberek tehetik és sajnos vannak ilyenek — mondotta anélkül, hogy megnevezte volna, kikre gondol. S ez a logikai menet lehetővé tette számára, hogy ismét védelmébe vegye a határozott intézkedéseket, amelyeket — jelentette ki — nem szabad ösz-szekevemi a diktatúrával. Mint elmondta, április 23-án találkozni fog az országos referendumon részt vett köztársaságok vezetőivel, az elkövetkező egy-két hónapban tető alá akarja hozni az új szövetségi szerződést. A közelmúltban előterjesztett válságellenes gazdasági programmal együtt ez lenne a tervezett konszolidáció másik gorbacsovi alappillére.
Lambert Gábor
A KCNA észak-koreai hírügynökség csütörtökön részletesen beszámolt azokról a szöuli diák-tüntetésekről, amelyeken Mihail Gorbacsov szovjet államfő tervezett dél-koreai látogatása ellen tiltakoztak — jelentette a Reuter.
A KCNA külpolitikai híradásában idézi a Gorbacsov látogatása ellen tüntető szöuli diákok jelszavait. Ezek szerint a szovjet —dél-koreai államfői találkozó a két Korea egyesítése ellen hat és kedvezőtlen befolyással lesz a két országrész között folyó párbeszédre. A KCNA szovjet saj-tóforrásokat idézve utal arra is, hogy a Szovjetunióban sokan követelik Gorbacsov lemondását. A jelentésekben Gorbacsov neve mellől elmaradt az eddig mindig használt „elvtárs" szó.