﻿Mai mellékletünk: SZOMBAT
Maiivar Nemzet
Ára: 9,50 forint
Onkorlúto&ús
írta: Petfhö Tibor
Rogerius mester terjedelmes krónikát hagyott az utókorra a tatárdúlásról, amely éppen 750 éve pusztította el IV. Béla Magyarországát. Ebben többi között leírja, hogy a magyar urak nem vették komolyan sem Julianus barát figyelmeztetését a közelgő roppant veszedelemről, sem a napv kán, az „égi király” követeinek ismételt fenyegetéseit. Elbizako-dottak voltak, s hittek a lovagi sereg elsöprő fölényében, lebecsülték a „hitvány fegyverzetű” száguldó keleti lovasok erejét. „Magyarország oly gyors pusztulásának legfőbb oka — írja Rogerius — az egyenetlenség volt, ami a király és a nemesség között lángolt.” A király ugyanis rendszerváltást igyekezett végrehajtani, a II. András által elkótyavetélt állami birtokokat visszavette a fő- és középnemességtől. Tulajdonreform bevezetésére törekedett tehát. Aminek következménye általános zúgolódás lett, olyannyim, hogy az uralkodó elit egyenesen kívánta a muhi csatavesztést. Az Aranybulla biztosította szabadság így került összeütközésbe az ország megvédéséhez elengedhetetlen állami renddel.
Távol áll tőlem az erőszakolt aktualizálás, főleg háromnegyed évezred távolából, tehát akkor, amikor a haladás iránya éppen a feudalizmus kialakulása felé mutatott.
Mégis hadd utaljak egy hatszáz évvel későbbi véleményre. Széchenyi István alábbi soraira gondolok:	„Nemzetünknek
mindig az volt az egyik legnagyobb hibája, hogy vagy nem bízott magában, vagy elbízta magát”.
Nézzünk tehát néhány, napjainkban nagyon is vitatott kérdést, amelyekre rávetltődik a múlt árnyéka. A kishitűség és az elbizakodottság, a szabadság és a rend borongása.
A Bécs—Budapest világkiállítás ellen és mellett már felsorakoztattak szinte minden érvet — persze kinek-kinek érdekei szerint. „Ne is merjünk ilyesmire gondolni, csak belebukhatunk, nincs ehhez se pénzünk, se út- és vasúthálózatunk, se telefonunk, se egyéb infrastruktúránk” — halljuk az egyik oldalról. „Egyedülálló alkalom, olyan húzóerőt jelent, amely magával ragadja az egész gazdasági életet. Játszva össze lehet hozni azt a pár milliárd dollárt, ami szükséges a megrendezéshez” — így érvel a más véleményen levőik tábora.
Összecsapnak a nézetek az adósságállomány kezeléséről. Vannak, nem is kevesen, akik Magyarország — úgymond — érdemeire való tekinttel a 2 milliárd dolláros adósság csökkentését szinte magától értetődőnek tartják, és élesen bírálják a kormányt és a pénzügyi vezetést, amiért nem követi a lengyel példát, és nem kéri az adósság egy részének elengedését vagy a törlesztések átütemezését. A másik oldal szerint gazdasági öngyilkosság lenne előhozakodni ezzel a kéréssel. A nemzetközi bankvilágban olyan bizalmatlanságot keltene, hogy hosszú évekig nem számíthatnánk újabb hitelekre.
Manapság közvéleményünk nagyjából három csoportra osztható a válság megítélésében. Az elsőbe azok tartoznak, akik szerint az országban egyre mélyülő gazdasági és politikai válság alakul ki. Hivatkoznak az inflációra, a tovább növekvő munkanélküliségre, az újabb rétegek elszegényedésére, a létminimum alatt vergődőkre, ezenkívül az egészségügy, az oktatás, az ipar, a mezőgazdaság,
a közlekedés, a környezetvédelem, s nem utolsósorban az emberi kapcsolatok romló állapotára.
A második csoport szerint egyes területek valóban válságos helyzetben vannak, de ez elsősorban a költségvetési támogatásból élő iparvállalatokra és intézményekre igaz. Mivel költségvetési deficitet alacsonyan igyekszünk tartani, így érthető az általános panaszáradat a nagyüzemek, a kulturális és egészségügyi szervezetek oldaláról.
A harmadik csoport a derülátókból tevődik össze. Azokból akik nem tagadják az előző kettő álláspontjában rejlő részigazságokat, de szilárd meggyőződésük, hogy az említett nehézségek az államosított népgazdaságról a piaci magángazdaságra való áttérés természetes velejárói. Ezt az összehasonlíthatatlanul tőkeerősebb német újraegyesítés során sem lehetett egyetlen esztendő alatt megoldani, ahol pedig nincs számottevő külföldi adósság, így az exportbevételeket sem terheli az évi törlesztési összeg nyomasztó súlya. Ugyanakkor a magyar gazdaság nem sejtett életerőről tanúskodik. A nemzetközi fizetési mérleg tavaly komoly pozitívummal zárult, a keleti — elsősorban szovjet — piac összeomlása ellenére. A már saját számlára dolgozó kis- és középvállalatok, nem beszélve a vegyes tulajdonú gazdasági szervezetekről, bátran élnek a meglévő lehetőségekkel, jelentősen növelték kivitelüket a keményvalutájú országokba és új munkahelyeket teremtettek idehaza. A magyar viszonyok között működő külföldi tőke képviselői szinte kivétel nélkül fellendülésre számítanak egykét éven belül.
Az az ország számíthat tartós fellendülésre, amelynek sikerül megteremtenie a szabadság, a rend és a folytonosság egvségét. „Hol a szabadság, ott van a haza...” — fogalmazta meg Petőfi, de éppen manapság ki kell ezt egészítenünk József Attila „Gyönyörű képességünk, a rend” — igényével.
A szabadság nem választható el a személyiség tiszteletétől — jólléhet ez tágabb elv. Hasonlóképpen az emberi jogoktól sem, amelyeknek követelése és védelme korunk uralkodó jelszava. Megvalósításának módja nemcsak a szólás, a sajtó, a gyülekezés jogának, hanem a nagy többség által követelt, az emberhez méltó létfeltételekhez való jog biztosítása. Mindehhez az alapvető magatartás-forma : az önkorlátozás. Mi magunknak kell ügyelnünk arra, hogy jogaink ne mások rovására érvényesüljenek. A korlátlan jogok társadalma, csakúgy, mint a korlátlan szabadság, anarchiához s végül összeomláshoz, tekintélyuralmi rendszerhez, diktatúrához, valamely szélsőség uralmához vezet.
A szabadság és rend egyensúlyát ugyan lehet bonyolult törvényekkel, akrobatikus mutatványokkal bizosítani, de a társadalom erejének vagy erőtlenségének meghatározója mégis az egyének tudatában, gondolkodásában, szellemi-lelki életének szilárdságában rejlik. A szembenálló egyén és csoportérdekeket végső soron csak tudatos önkorlátozással lehet egyensúlyban tartani. Felelős kormánynak csakúgy, mint az ellenzéknek, az önmérséklet szellemében kell tevékenykednie.
Ha úgy tetszik, hétszázötven vagy százötven esztendő tapasztalataiból ennyi tanulság levonható.
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR	SZOMBAT 1991.április20.,LIV.évfolyam92.szám
Párizsban bírálják Mitterrand-t Bukarest támogatása miatt
Gorbacsov Dél-Koreában tárgyai
A külpolitikai helyset
NEM TELJESÍTETTE A JAPAN VÁRAKOZÁSOKAT a tokiói csúcstalálkozó, állapítja meg a legtöbb helyi lap arra utalva, hogy a Szovjetunió nem ismerte el Japánnak a szigetek feletti fennhatóságát. A tekintélymentő közös nyilatkozatról Kaifu miniszterelnök úgy vélekedett, hogy bár az jóval elmarad a japánok reményeitől, mégis .mutatja azt az irányt, amelyben a két országnak az új kapcsolatok építésében haladnia kell”. A szakértők egyöntetűen megállapítják, hogy Gorbacsov .kitűnően vezette át a hajót a veszélyes vizeken”. Inkább a gazdasági tényezőket húzta alá, míg Japán a tárgyalásokon a kapcsolatok politikai oldalát hangsúlyozta. Több lap is a japán kormány túlzott várakozásáról ír, megemlítve, hogy a derűlátó előzetes értékelések ném vették figyelembe, mennyire behatároltak Gorbacsov választási lehetőségei a Szovjetunió belső problémái miatt, a hatalmában megingott államfő ugyanis nem tehetett lényeges engedményeket. Ahogy az Aszahi Simbun aláhúzza, Japánnak most a kétoldalú kapcsolatok javításával kell megoldást találnia a területi kérdésre, nem szabad tehát makacsul elutasítani a Szovjetunió támogatását, s kiegyenlített politizálással kell előmozdítania a gazdasági együttműködést és a területi vita megoldását. A szovjet elnök maga is utalt rá, hogy bizonytalansága a .belpolitikai helyzettel kapcsolatos, s megjegyezte, a japánok és az Oroszországi Föderáció kettős nyomása alatt néha „politikai fogolynak" érezte magát.
GORBACSOV ÉS RO TE VU csúcstalálkozójára tíz hónapon belül immár harmadik alkalommal került sor. Első számú szovjet vezető eddig még nem járt a Koreai-félszigeten, s Moszkva külpolitikájának prioritásait mutatja az, hogy most Gorbacsov „Phenjantól minél távolabb", Dél-Korea legdélibb részén találkozik kollégájával. A tárgyalásoktól Szöuliban legfőképpen azt várják, hogy a szovjet államfő kifejezésre jutttatja a dél-koreai külpolitikai törekvések iránti jóindulatát. Nemzetközi jelentősége ennek igen nagy, ugyanis számos politikus szerint a veszélyforrást napjainkban Ázsiában nem Kína, vagy a Szovjetunió, hanem Phenjan jelenti, mondván: „ma Eszak-Korea Ázsia Irakja", amely, állítólag, atomfegyver előállítására képes. Ro Te Vu azt is reméli, hogy a szovjet vezetés támogatja az ez év nyar'án várható önálló dél-koreai ENSZ-tagfelvételi kérelmet, a két Korea egymástól független belépését a világszervezetbe. Megfigyelők Gorbacsov egybekötött tokiói és szöuli látogatása kapcsán arra is emlékeztetnek: Moszkva esetleg e két rivális kijátszásával akar jobb pozíciókra szert tenni Japánban. Ennek mindenesetre nem volt érzékelhető jele, hiszen a politikai engedmények hiányában elmaradtak a nagyvonalú gazdasági ajánlatok.
Az ELÉGEDETLENSÉG HANGJÁN tudósítanak a francia lapok Mitterrand bukaresti látogatásáról. Az első nap nap eseményeit úgy összegzik, hogy az elnök bizalmát nyilvánította Iliescu iránt, s a sajtó csak rövid tudósításokban számol be a tárgyalásokról, s elsősorban az ellenzék .képviselőível megtartott találkozót ismerteti. „Mitterrand a nyitást választotta”, írta a Les Echos, kiemelve: az elnök számára a legfontosabb az, hogy megerősítsen néhány elvet, így a nemzetiségek jogait, s annak szükségességét, hogy elkerüljék a „Ikétsebességes Ke-let-Közép-Európa” kialakulását, ahol az egyik oldalon áll Lengyelország és Csehszlovákia (Magyarországot nem említi a cikk), a másikon Románia és Bulgária. A Le Figaro azonban felteszi a kérdést, hogy van-e értelme Mitterrand pedagógiájának Romániában, ahol a diktatúra 'bukása nem hozta el a meggyőző demokráciát.
(8. G.)
A FAX cikke kassánkról
Reménysugarak a magyar—román viszonyban
Sok magyar úgy találja, hogy az országban lassan teret hódítanak a „közép-európai normális állapotok”. Folyamatosan növekszik azoknak a köre, akik az új viszonyokból hasznot húznak, s nem fenyegetve érzik magukat — állapította meg pénteken a Frankfurter Allge-meine Zeitung.
Az embernek sokszor az a benyomása, írja a lap munkatársa, hogy Magyarországon az emberék inkább a saját erejükben bíznak, s nem a kormány segítségében. „A kormány ügyekbe bonyolódik, amelyek a minisztertanácsi üléséket órákkal meghosszabbítják ugyan, és kávéházi beszélgetésekhez is alapanyagot nyújtanak, de amúgy keveset lendítenek előre” — írja a Frankfurter Allgemeine, s ismerteti a Ztnack-ügyet, valamint a kártalanítási törvény körüli néhézségéket. „A fontos dolgok, mint például a privatizálás, s
A francia elnök Romániában sürgette a nemzetiségi jogok érvényesítését
mány nemzetiségi politikájáról, amelyet Franciaországban és más európai országokban kemény bírálatok értek.
Francois Mitterrand utalt arra, hogy mi történt a kurdokkal s nagyon fontosnak nevezte, hogy létrejöjjön egy statútum, amely lehetővé teszi minden nemzetiség jogainak tiszteletben tartását. Ez nem azt jelenti — tétté hozzá —, hogy pártolnák a fennálló államok szétrobbantásót vagy feloszlását, ami teljesen illuzórikus lenne. Arra van szükség, hogy mindenki ott érezze jól magát, ahol él és akkor fogja jól érezni magát, ha tiszteletben tartják jogait. Ez a belső törvényektől is függ.
Kínos jelenetre .került sor a sajtóértekezlet vége felé. Carolina llica, a Vatra Romaneasca szóvivője — kérdését — többször is újrafogalmazva — Mitterrand elnök tavalyi [budapesti nyilatkozatát támadta, amely Magyarország első világháború utáni területi veszteségeire utalt.
„iHa Önök is, a másik fél .is azt óhajtják, hogy egyesítsék mindazokat a kisebbségi icsoiportokat, almelyeket a történelem e kontinens összes szegleteibe szétszórt, ókkor sosem fognak kijutni ebből a zsákutcából. Az .utóbbi évszázadok történelme nem volt szűkmarkú a területek ide-oida tologatásával. iMi azt szeretnénk, hogy Románia maradjon úgy, ahogy van, ugyanakkor törődjön azzal, hogy a nemzetiségeknek lehetőségük legyen önazonosságuk megőrzésére” — mondotta a francia államfő.
Mitterrand kijelentette, hogy Budapesten a kisebbségi jogokról beszélt, nincs azon a véleményen, hogy országokat felosszanak, ha azok az országok nem folyamodnak terrorhoz és üldözéshez a kisebbség kultúrájának eltüntetése érdekében. A francia elnök végezetül hangsúlyozta, hogy nem
AZ ENGELSI TÉTEL,
amely szerint a tudás növekedésével csökken a vallásosság, Magyarországon fordítva érvényesült. Az ateista propaganda a kisebb műveltségű emberekre hatott. (Lőcsei Gabriella: Templom épül Káposztásme-gyeren — 6. oldal)
A NYILVÁNTARTOTT LAKÁSOK
között bőven találunk olyanokat, amelyeket ma már emberhez méltatlan körülményeik miatt éjjeli menedékhelynek sem tekinthetünk. (Komor Vilma: Fantomlakások — 7. ol dal)
A MINISZTERELNÖKI JELENLÉT
i tanácskozások valamelyikén alátámaszthatta volna azt a szavakban már deklarált kormányálláspontot, hogy nem cél a termelőszövetkezetek szétverése, (Horváth L. István: Mit legel a fejőstehén? — 9. oldal)
A NAGYHÁZBAN
szarvasi kisüsti pálinka mellett szól magáról néhány szót, igen keveset. Tizenhárom éve küzd a hipertóniával. (Ruffy Péter: Németh Lászlónál, huszonöt évvel ezelőtt — 12. oldal)
döntőbíró Magyarország és Románia között, és ha felkérnék erre a szerepre, akkor sem vállalná.
Felhassnálva Gorbacsov távoliétól,
megélénkült a szovjet katonai tevékenység Litvániában
ezzel összefonódva a 'kártalanítás megoldása késik, mivel túl sók a véleménykülönbség, a vezetés pedig ndm tartja mindig szilárdan kézben a konmányrudat” — állapítja meg a német újságíró.
Véleménye szerint a magyar-román viszonyban is láthatók reménysugarak. ,,Az utóbbi .hetekben, hallani Budapesten, a román kormány és parlament több jelét mutatta annak az akaratának, hogy elébe mennek a romániai magyar kisebbség kívánságainak, és itt is normális viszonyokat teremtenék. A magyar külügyminisztériumban bevallják, hogy a kapcsolatok a gyakorlatban már eddig is gyakran jobbak voltak, mint papíron, különösen ott, ahol a magyarok teszik ki a lakossági többséget. Mosit ott is biztosítékokat kell teremteni, ahol a magyarok a kisebbséget alkotják” — olvasható a Frankfurter Allgemeine Zeitungban.
Bukarestből jelenti az MTI: A nemzetiségi kérdés nem tisztán román kérdés, hanem kis különbséggel az összes európai országok kérdése is, sőt azt is mondhatnám, hogy ezek a kérdések Afrikára is vonatkozhatnak, minthogy az államokat bizonyos oligarchiák, csoportok, etnikumok más etni-
kumok fölötti uralmára építettek, tehát nemcsak román kérdés, de olyan kérdés, amelyet Románia is ismert — jelentette ki Francois Mitterrand elnök pénteki bukaresti sajtóértekezletén. Az ANSA, az olasz hírügynökség tudósítója a francia államfő véleményét kívánta megismerni a román kor-
A szovjet hadsereg újabb épületek megszállására készül Vilniusban: megbízható értesülések szerint a katonák a litván hírközlési objektumokat és a bankok épületeit kívánják elfoglalni — jelentette ki pénteki vllniusi sajtóértekezletén Audrius Adzubalis, a litván parlament sajtófőnöke.
Adzubalis szerint a litván kormány értesülései „nagyon megbízható” forrásokból származnak, s nagyon is elképzelhető, hogy a hadsereg birtokba veszi a szovjet tulajdonú épületeket (Gorbacsov elnöki rendelete értelmében a bankok szövetségi tulajdont képeznek). A litván sajtószóvivő szerint a katonaság előkészületei a feszültség szítását célozzák, meg akarják bontani a köztársaságban kialakult egyensúlyt.
Az éleződő litván helyzet kapcsán a „Sajudis”, a litván népfront pénteken a köztársasági rádióban felhívást tett közzé, a köztársaság lakosságához fordulva. A dokumentum megállapitja, hogy a szovjet katonaság — felhasználva Gorbacsov elnök távollétét — aktivizálta tevékenységét a köztársaságokban, éppen ezért a lakosságnak önkénteseket kell küldenie a fenyegetett középületek védelmére, így egyebek között fel .kell újítani a litván törvényhozás társadalmi védelmét is. A Sajudis felszólította a litvánokat, hogy mind többen vegyenek részt a szombatra, a „Pro-moszkovita Kommunista Párt” székháza előtt szervezett tiltakozó nagygyűlésen, s „Ítéljék el a Szovjetunió és kollaboránsai ag-ressziós cselekedeteit”.
Tallinnból jelenti az MTI: Szov-
jet katonaruhát viselő fegyveresek péntek déltájt megrohanták és elfoglalták a litván—belorusz határon, Medininkai térségében felállított litván határőrposztot. Az itt szolgálatot teljesítő litván vámosokat, illetve a litván vé-demi hivatal munkatársait a fegyveresek őrizetbe vették és ismeretlen helyre szállították — jelentette az Elta litván hírügynökség.
Figyelemre méltó, hogy a fegyveres akció fényes nappal, a rendkívül forgalmas Vilnius—Minszk országúton történt. A litván hír-ügynökség ugyanakkor óvatosan fogalmazott, csak „szovjet katonaruhába öltözött fegyveresekről” tett említést, mintegy sugalmazva, hogy esetleg a szovjet „feketesapkások” vagy más, Moszk-va-párti szervezetek provokációjáról is szó lehet. A litván honvédelmi hivatal tájékoztatása szerint vannak olyan információk, amelyek értelmében más határőrposztokat is támadás érhet a közeljövőben. Az e posztokon szolgálatot teljesítő litván határőrök és vámosok egyébként fegyvertelenül látják el tisztjüket.
A kuvaiti kormány pénteken beismerte, hogy az iraki csapatok kivonása után az emirátusban előfordult, hogy megsértették az emberi jogokat. Szalmán Abdul-Razek al-Mutawa tervezési miniszter az ezzel kapcsolatos Amnesty International-jelentésről a BBC-rádiónak adott nyilatkozatában elmondta:	voltak
olyan esetek, amikor az irakiak magatartásától feldühödött emberek „saját kezükbe vették a törvényt".
A miniszter ugyanakkor cáfolta, hogy még mindig történnének hasonló esetek,