﻿A Föld rendje
Egy megszállott egyetemista az Egyesült Államokban valamikor elhatározta, hogy százezres demonstrációt szervez bolygónk védelmében. Megelégelvén a semmire nem vezető kenetes szólamokat, úgy döntött, hogy a különféle megemlékezések, világnapok sorába beiktat egyet, a legméltóbbat, a Föld napját. Ügy gondolta, hogy enélkül lassacskán értelmét veszti a többi is, mert ugyan ki és miről elmélkedne a számos, jeles napon, ha planétánk többé már nem létezne, mert az ember elpusztítaná azt a földet, amelyből vétetett.
Denis Hayes, az egykori egyetemista — ma már világhírű tudós — jól „elszámította” magát. Kezdeményezéséhez akkor tizenötmillióan csatlakoztak Amerikai északi felén. Azóta április 22. világszerte a Föld napja.
Mondhatnánk úgyis, hogy ezen a napon a teremtés csodájára emlékezik az emberiség.
A csodára, mely ezen, a min-denséghez képest csöppnyi sárgolyón milliárdnyi élet lehetőségét teremtette meg az egymásrautaltság bonyolult, látható és láthatatlan szálaival. £s közülük mindegyik egyformán fontos, mert mindnek meghatározott vezetése és kapcsolódása van, kölcsönösen feltételezik egymást.
Fenyegetheti-e valami is e gyönyörű rendet? A rendetlenség! Az elbizakodottság, mely úgy véli, hogy önös érdekeinek alávetheti mindazt, amit valamiféle szempontból hasznosnak, kiaknázhatónak vagy egyszerűen csak gyöngébbnek tart. Végzetes tévedés! És erre a tévedésre is figyelmeztet a Föld napja.
Bolygónk törékeny egyensúlyának megóvásáért emelnek szót szerte a világban tudósok és egyszerű emberek, ki-ki a maga módján és a maga eszközeivel. Szakmai tanácskozások és tüntetések mellett népünnepélynek is beillő, álarcos, maskarás felvonulások jellemzik április 22-ét, hisz a figyelmeztető komolyság mellett helyénvaló e huszonnégy órában a figyelmező vidámság is. Forrásszentelés és rituális fürdőzés éppenúgy belefér e napba mint a tiltakozás a víz, a levegő, a föld szennyezése ellen. Faültetési ceremónia és emberbarikád az erdőírtó gépek ellen — lehetetlen felsorolni a megemlékezések sokaságát Amerikától a Fokföldig.
Magyarország is rendezvény-sorozattal készül a Föld napjára, szinte nincs olyan városunk, tájegységünk, ahol ne várná valami meglepetés az érdeklődőket. Vállalva az esetlegességet mindössze három eseményt említünk: a zsámbéki medence falvai sportversenyeket rendeztek, Környén a faluházban vitafórumot tartottak Környe-Zetnik jelene és jövője címmel, a Budai Parkszínpadon pedig diákok adtak műsort a Föld napja tiszteletére.
Kár lenne tagadni, hogy propagandacéljai vannak az eseménynek. A szervezők és a ren-zők minél több embert akarnak megnyerni a természet- és környezet védelmének. A többi kö-között ezért tartják fontosnak a családi rendezvényeket, melyeken a szülőik és a gyerekek sőt a nagypapák és nagymamák is megtalálják azt, ami őket érdekli. Azt ugyanis nagyon jól tudják, hogy a gyerekek — úgymond — nyaggatásának igen nehéz ellenéin! s miközben ki-ki a kedvére szórakozik, tanul is egyet s mást a természetről és a környezetről, nem utolsósorban pedig az emberi kapcsolatokról.
Sárvári Márta
A gazdasági összeomlás elkerülésére
szigorú intézkedéseket javasol a szovjet miniszterelnök
Mtös—JYaggma r tárggal a szlovák	kormángföBudapesten
A GAZDASÁGI HELYZET ROMLÁSA rövid időn belül megállítható a szovjet kormány új, válságellenes programja segítségével — lelentette ki szombat esti, meglehetősen derűlátó televíziós nyilatkozatában,- Valentyin Pavlov azt követően, hogy a testület megvitatta a terv részleteit. A szovjet miniszterelnök nem rejtette véka alá, hogy a boltok áruval való feltöltését egyelőre a vásárlóerő csökkentése fogja kikényszeríteni, ám egyszersmind abbéli reményét fejezte ki, hogy a lakosság már júliustól kezdve megérzi majo az intézkedések kedvező hatásait. A kilátásba helyezett csekély életszínvonal-javulás fejében viszont Pavlov „kemény munkára” szólította fel honfitársait, miközben közölte, a szakszervezetekkel kötött elvi megállapodásnak megfelelően a fizetések csakis a termelés növekedésével párhuzamosan emelkedhetnek. A programtervezet ezen túlmenően az év végéig betiltaná a politikai sztrájkokat, 1992 októberéig teljesen liberalizálná az árakat, nagyobb önállóságot adna a vállalatoknak a külkereskedelemben, és privatizálná az állami vagyon tíz százalékát. Figyelemre méltó a TASZSZ ama értesülése, miszerint a kormány Ülésén egy a jóváhagyottnál mérsékeltebb és egy jóval radikálisabb elképzelés csapott össze, ami végül a hétfőn, a szovjet törvény-hozás elé terjesztendő kompromisszumos javaslatot eredményezte.
Az óvatos pavlovi reformokkal aligha elégedettek a Szojuz konzer-zatív szövetség ama képviselői, akik egy, ugyancsak szombati tanácskozásukon ismét Gorbacsov lemondását,, és a rendkívüli állapot bevezetését — egyebek közt a köztársasági parlamentek működésének felfüggesztését, a magánvállalkozások leállítását, a tüntetések, és az ellenzéki tevékenység betiltását — követelték. Amiként komoly fenntartásaikat hangoztatják a Gorbacsovval szemben álló másik táborban is: egy Moszkvában megrendezett hét végi tudományos konferencián Bakatyin volt belügyminiszter is ellentmondásosnak nevezte Pavlov csomagtervét, s a háború veszélyére hivatkozva azt sürgette, hogy a legfelső szovjet vezetés mielőbb kezdeményezze az együttműködést a reformerőkkel, Gorbacsov pedig támaszkodjék az oroszországi kormányzatra. Ez utóbbi elnöke egyébként viszonylag magas szinten Washingtonnal tárgyal, ahol házigazdái — mintegy ellensúlyozandó Gorbacsov melletti kitartásukat — érzékeltetni óhajtják közeledési készségüket is az önállósodó szovjet tagköztársaságok felé.
MITTERRAND BUKARESTI KIJELENTÉSEIBŐL két — a magyar külpolitika számára sem mellékes — mozzanatot emeltek ki a szombati francia lapok. Egyrészt azt a megállapítását, hogy „Románia Európában van, és nem másutt”, másfelől azt, hogy az Élysée-palota lakója nem feledkezett meg a kisebbségek jogairól: kiemelte, hogy az alkotmányban is biztosítani kell őket, mi több, a jövendő román alaptörvény is ebből a szempontból mérettetik majd meg. A párizsi sajtó egyébként úgy vélekedett, hogy maga a látogatás politikai siker Bukarest számára. A román ellenzék várakozásával ellentétben Mitterrand nem figyelmeztette vendéglátóit arra a tényre, hogy a demokratizálás még hagy kívánnivalót maga után — emlékeztetett például a Libération. A Le Figaro pedig úgy összegzi a vizit jellemzőit, hogy a francia államfő a demokrácia felé vezető út folytatására ösztökélte a román hatalom képviselőit, miközben a másik oldalt türelemre intette. A Le Quotidien de Paris idézi Mitterrand bukaresti sajtóértekezletén kifejtett hitvallását a nemzetiségi kérdésről: a kisebbségeknek szavatolni kell a nemzeti identitás jogát, mert enélkül nincs demokrácia, de ezt a fennálló államhatárok között kell megtenni, elkerülve minden olyan lépést, amely veszélyeztetné őket.
MAGYAR—HORVAT KAPCSOLATOKNAK szentelt megfontolást érdemlő kommentárt szombaton a zágrábi Vjesnik Franjo Tudj-man fölöttébb diszkréten kezelt magyarországi villámlátogatása után. A lap szerint a horvát elnök „színházdiplomáciai” útja jelezte Horvátország fokozottabb elismerését a demokratikus világban. A Vjesnik többre értékeli a pénteki eseményt két szomszédos állam elnökének kölcsönös udvariassági gesztusánál: egyenesen a történelmi megbékélés kezdeteit emlegeti, az évszázados közös múlt összetűzésekkel, türelmetlenséggel terhes örökségének elévülését. Az újság nem győzi hangsúlyozni, hogy a horvát—magyar együttműködésnek szilárd anyagi alapjai vannak, s hogy a kapcsolatok bővülése erős — a létező szocializmus romjain megszülető — szellemi ösztönzést is kap. Zágráb feltett szándéka, emlékeztet a Vjesnik, hogy felzárkózzék a demokrácia és a szabadság új térségéhez, amely Lengyelországot, Csehszlovákiát és Magyarországot foglalja magában, s amely védelmet jelent „az egykori szocialista birodalom egyes részeiből érkező nyomással szemben is”.	(V. L.)
A Puvlov-terv parlamenti vitája előtt
rendkívüli állapot bevezetését követelik a konzervatív képviselők Vésaesen hangatlih a saorjet gaadaság
Moszkvából jelenti az MTI: A Szojuz (Szövetség) elnevezésű képviselői tömörülés vasárnap véget ért tanácskozásán a szovjet szuperparlament, a népképviselők kongresszusának rendkívüli összehívását követelte. A konzervatívnak számító politikai szerveződés emellett sürgette, hogy a Szovjetunióban legalább féléves időtartamra vezessenek be rendkívüli állapotot.
Jurij Blohin, a tömörülés társelnöke, beszédében értésre adta, hogy amennyiben a jelenlegi kormány „képtelen megfékezni a válságot, akkor a Szojuz, mint a szovjet népképviselők vezető ereje — az őt támogató mozgalmak-
jesen liberalizálná az árakat, nagyobb önállóságot adna a vállalatoknak a külkereskedelmi tevékenységben, és privatizálná az álalmi vagyon tíz százalékát. Pavlov az ülésen határozottan támogatta a programot, leszögezve: egyedül e tervezet teszi lehetővé, hogy a hanyatlás megállítása után fokozatosan elinduljanak a piacgazdaság felé.
A TASZSZ jelentése szerint a tanácskozás résztvevői is hasonlóan vélekedtek, bár egyesek kritizálták is a tervet, mondván, hogy az nem veszi eléggé figyelembe a szovjet tagköztársaságok érdekeit. Az ülésen egyébként két alternatív elképzelést is megvitattak. Az egyik a Pavlov-terv-nél enyhébb lépéseket is elegen-
dőnek tartott volna, a másik pedig éppen ellenkezőleg, a piaci mechanizmusok gyors bevezetését szorgalmazta. A résztvevők mindkettőt elutasították, azt hangoztatva, hogy az első a termelés további zuhanása mellett, újabb 20 százalékkal csökkentené az életszínvonalat, a második pedig elviselhetetlenül magas munka-nélküliséghez vezetne.
A szovjet gazdaság mindenesetre már most is rendkívül rossz állapotban van: a szombaton nyilvánosságra hozott legfrissebb statisztikák szerint a bruttó nemzeti termék 8, a munkatermelékenység pedig 9 százalékkal volt alacsonyabb 1991 első három hónapjában a tavalyi év hasonló időszakánál.
margóra szoríthatná a szélsőségeket. Antall Józsefnek arra kellene törekednie, hogy kormányát a populisták befolyása alól felszabadult nemzeti liberálisok és az ellenzék számára is elfogadható független szakemberek bevonásával alakítsa át. (Légrádi Tibor: A kormányfő mozgástere és a liberális paktum — 5. oldali)
EGZISZTENCIA-HITELHEZ
JUTNI
rendkívül körülményes, pedig a privatizáció javában tart. Ezért is élvezhet — az AVÜ segítségével — monopolhelyzetet a Glob Kft. Mit kell tudni árverés előtt, hogyan csinálja az OTP? (Füsi Piroska ........ — 6. oldal)
A MAGYAR FÜZETEK
a sokcsztendős emigrációs lét után immár nemcsak hazaért, de most megjelent búcsúszámával át is adta a stafétabotot a Századvég című folyóiratnak. (Murányi Gábor: „A szabad magyar gondolkodás archívuma” — 8. oldal)
Megoldásához közeledik az elhúzódó szlovákiai kormányválság
A hét végén kézzelfogható közelségbe került az immár másfél hónapja tartó szlovákiai kormányválság megoldása. Valószínűnek látszik — de még nem vehető teljesen biztosra — Vladimír Meciar miniszterelnök távozása — jelentette az MTI.
Miután pénteken a szlovák parlament elnöksége megállapította, hogy a kormány működés-képtelen, szombaton Frantisek Miklosko parlamenti elnök találkozott a törvényhozásban lenlevő pártok és mozgali képviselőivel. A pártoknak a hét végén ki kellett alakítaniuk az új kormányösszetétellel kapcsolatos végleges álláspontjukat: nézeteiket hétfőn összegzi Miklosko,. Kedden a törvényhozás elnöksége — mint kollektív államfői testület — várhatólag kinevezi az új összetételű szlovák kormányt.
A kormányválság lényegében az eddigi legerősebb kormánykoalíciós tényezőnek, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) nevű mozgalomnak a belső válságából fakadt. A VPN liberális vezetése, amely a radikális gazdasági reformot és a csehszlovák föderáció megőrzését szorgalmazza, szembekerült a kormányfővel, akit a tavaly júniusi választási győzelem után, a VPN juttatott á miniszterelnöki székbe, de aki most — a mozgalom vezetésének a megítélése szerint — halogatja a gazdasági refor-
mot, és szlovák nemzeti jelszavak hangoztatásával igyekszik növelni saját népszerűségét. Tény, hogy Vladimír Meciar „tetszési indexe” igen magas Szlovákiában, és a Demokratikus hozott platform népszerűsége sem marad el az „eredeti” VPN-Szlovákiáért nevű, áltála létre-platform társadalmi támogatásától. A miniszterelnök megítélése szerint a konfliktus abból ered, hogy a VPN vezetése fokozatosan jobbra tolódik.
Mintegy másfél hónapig tartó, kulisszák mögötti egyezkedési folyamat kellett ahhoz, hogy a parlamenti elnökség kimondja a kormány működésképtelenségét, és így a változtatás szükségességét.
E változtatás valószínű tartalmát egyelőre csak találgatni le-
het. A VPN alighanem eléri azt a célját, hogy eltávolítsa Vladimír Meciart a kormány éléről. Ennek fejében azonban bizonyára saját miniszterelnök-helyetteseit is fel kell áldoznia, sőt egyre sűrűbben hallani azt, hogy magát a kormányfői posztot is elveszíti a VPN. Az kétségtelen, hogy a helyzet kulcsa az egyre erősebb kereszténydemokraták kezében van.
Sokan úgy vélik: ha Jan Car-nogursky, a Szlovák Keresztény-demokrata Mozgalom elnöke egyelőre nem lesz szlovák kormányfő, akkor csak azért nem, mert Szlovákiában — a rendkívül rossz gazdasági helyzet miatt — egy ideig még meglehetősen népszerűtlen intézkedések meghozatala vár a mindenkori kormányfőre.
Vladimír Meciar Oudapesire érkezeti
Kormánydelegáció élén vasárnap Budapestre érkezett Vladimír Meciar, a Szlovák Köztársaság miniszterelnöke. A küldöttség hétfőn hivatalos tárgyalásokat folytat a bős—nagymarosi vízlépcső-beruházásról.
Fogadásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter.
A bős—nagymarosi vízierőműrendszer építési munkálatainak
azonnali és teljes leállítását követeli az Eurolánc nevű környezetvédő csoport.
Az Eurolánc csehszlovákiai, magyar, osztrák és német szakértőket tömörít. A csallóközi (Nyugat-Szlovákia) Somorján megfogalmazott felhívásukat — amelyet Vladimír Meciar szlovák és Antall József magyar miniszter-elnökhöz intéztek — a hét végén juttatták el az MTI prágai irodájába.
JVémetorsangi telefonjelentésünk
A bonni koalíció eddigi munkájáról szavazott Kohl szükebb hazája Áss SP19 nyert Rttjtttt-Pfalsban
kai együtt — kész magára vállalni a teljes felelősséget a rendkívüli intézkedések foganatosításáért”.
A szovjet kormány új, válságellenes gazdasági programja segítségével rövid időn belül meg lehetne állítani a gazdasági helyzet romlását — jelentette ki Valentyin Pavlov szovjet miniszter-elnök szombat esti tv-nyilatkoza-tában, nem sokkal azt követően, hogy a kormány megvitatta a terv részleteit.
A minisztertanács ülésén előterjesztett tervezet egyébként az év végéig betiltaná a politikai sztrájkokat, 1992. októberéig tel-
Mainz, április 21.
Rajna-Pfalz a maga 3,5 millió lakosával Németország „öreg” tartományai közül a kisebbek közé tartozik. A helyi parlamenti választásoknak következésképpen nem volna tehát különösebb jelentősége. Még az sem okozhatna nagyobb szenzációt, ha a 44 esztendeje kormányzó kereszténydemokraták esetleg elveszítenék többségüket, végtére is a legjobb — s ez esetben ösz-szességében vitathatatlanul sikeresnek nevezhető — kormányzat sem fáradhatatlan, s elkophat egyszer.
Mégis országos tétje volt ezúttal annak, hogy milyen összetételű lesz a vasárnap megválasztott mainzi tartományi gyűlés. Ha ugyanis nem a CDU kerülne ki győztesen Rajna-Pfalzban, akkor elvész a német parlament felsőházában, a Szövetségi Tanácsban eddig meglevő minimális kormánypárti többség. Itt a tartományi kormányok delegátu-
sai ülnek, a lakosság arányának megfelelő számban, márpedig eddig a CDU vezette tartományok voltak többségben. Ha ez most megváltozik, akkor a bonni koalíciónak az eddiginél nehezebb törvényhozási procedúrákkal kell szembenéznie, ami persze sem nem példa nélküli, sem nem tragikus, legfeljebb kényelmetlen. Másfelől viszont megnőne a szociáldemokrata ellenzék felelőssége is: hiszen az SPD e többség birtokában nagyobb befolyással rendelkeznék az országos ügyekre. A forradalmi újdonság erejével persze ez sem hatna, hiszen épp az elmúlt hetek mutatták meg, hogy a szokványos marakodás ellenére, mind a kormány-koalícióban, mind az ellenzékben megvan a hajlam a közmegegyezésre, a keleti tartományok katasztrofális gazdasági helyzete által megkövetelt, s a pártérdekeken felülemelkedő együttműködésre.
A szokásosnál nagyobb figye-
lem kísérte tehát a vasárnapi voksolást: Rajna-Pfalzban mindenekelőtt a bonni koalíció, az első össznémet kormány eddigi munkája került mérlegre, öt hónappal a CDU-CSU és az FDP fényes országos sikere, és három hónappal a hesseni tartományi kudarc után, most ráadásul Helmut Kohl szükebb pátriájában járultak a polgárok az urnákhoz. Nem is a helyi érdekű ügyek uralták a választási kampányt, hanem országos kérdések.
Az SPD, amely a legerősebb pártként kívánt bevonulni a mainzi tartományi gyűlésbe, elsősorban Bonnra irányította az össztüzet. Mi sem jött inkább kapóra a szociáldemokratáknak, mint az úgynevezett „adóhazugság”. A kancellár decemberben, az első össznémet parlamenti választáson nem utolsósorban annak az ígéretének köszönhette látványos választási győzelmét,
(Folytatás a 2. oldalon)