﻿JUi-U .+ aí31,rn *	^^-rr-tttLán .' *4
Magyar Nemzet
Ara: 9,50 forint
Párt és némáét
A nemzet javát akarni — ez a nemes szándék vezérelte a magyarság nagy gondolkodóit, politikusait Kölcseytől Széche-nyin, Kossuthon, Deákon, Eötvösön át Btbó Istvánig, korántsem azonosan képzelve., de mindennél előbbrevalónak sorolva ezt a közös boldogulást. A nyugati demokráciák pártjai, amelyek néppártként, gyűjtőpártként — az alapkérdésben társadalmi megegyezés alapján állva és inkább a mindenkori kihívásokra adandó válaszok megítélésében eltérve — indulnak harcba négy-öt évenként a választók bizalmáért, ha prag-matikusabb és kevésbé szárnyaló modorban, de hasonló célt tűznek zászlajukra. A nemzet javának akarása többnyire nem keveredik azzal az igény-bejelentéssel, hogy a nemzetet akarják képviselni.
Oj pártjaink, amelyek a régi rendszer egységes elutasításának légkörében fogantak, sajátos jegyeiket, arcukat már működés közben kell hogy megtalálják, kialakítsák. S idő kell ahhoz is, amíg — a társadalom szükséges tagolódásának lezajlásával együtt — ne mindenki nevében akarjanak szólni, hanem világosan megmondják, mely rétegeket tekintik elsősorban bázisuknak, kik lesznek az első számú nyertesei az általuk elképzelt országépítésnek. Nem feledve és nem titkolva természetesen azt sem, hogy ha nem is mindenki nevében, de valamennyire, mindenki boldogulását akarva és mindenkit teljes jogúan a nemzet tagjának tekintve pályáznak a hatalomra és ha megszerezték a választók akaratából, így élnek vele.
Kiváltképp a magukat megkülönböztetetten nemzetinek deklaráló pártokban erős a kísértés, hogy a népre, a nemzetre hivatkozzanak, mintha valóban a közösség támogatását élveznék, mintha egy emberként voksolt volna rájuk az ország. Ez a frazeológia sok minden mellett árulkodóan utal arra az említett tényre, hogy a pártok önkeresésük, kikristályosodásuk elején tartanak még. Nincsenek mögöttük valóban ossznemzeti eredmények, sikerélmények, annál inkább vonják kétségbe (nem törvényi, hanem tényleges) elfogadottságukat; jogukat arra, hogy mindenki sorsát tartsák a kezükben.
Valóban mindnyájunk érdekében remélhetjük viszont, hogy a pártok mihamarabb eljutnak arra a felismerésre, hogy nem beszélhetnek egyszerre és egyformán a kisebbség és a többség, a főváros és a vidék, a szőkék és a barnák nevében. Még egyszer hangsúlyozva: aki a szőkéket szereti, a barnákat sem foszthatja meg mindazon jogoktól és lehetőségektől, amelyek a modern demokráciákban megilletnek minden embert és polgárt.
Különböző eszmeáramlatok persze, élhetnek egymás mellett egy pártban, hiszen adott esetben liberális, keresztény-demokrata és népi-nemzeti megközelítésből hasonló válasz születhet. Látható ez az MDF esetében, amelynek eltérő esz-meiiségű csoportjai a polgárosodást egyként az erős, nemzeti középosztályra építve remélik, összetettségük ellenére jellemezhetők persze, a magyar pártok is liberálisként vagy konzervatívként, de valódi természetük megértéséhez jóval árnyaltabb és több szempontot felvonultató elemzés kívántatik. Ami mindep csatájuk, különbözőségük ellenére közös bennük: hogy mindnyájan a nemzet javát akarják. S hogy egymagában egyikük sem képviseli a nemzetet. Még ha olykor ezt hirdeti, képzeli is magáról.
Javorniczky István
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR CSÜTÖRTÖK 1991. április 25., LIV. évfolyam 96. szám
A súlyos válság szorításában
Gorbacsov és Jelcin a megegyezést keresi
A, JVemaeíkösi Valutaalap sürgeti Kelet-Európa pénzügy támogatását
|	_______A külpolitikai helyzet ______________|
KÖZEL-KELETI TÁRGYALÁSAIT MEGSZAKÍTVA, utazott szerda délután az amerikai külügyminiszter a kaukázusi Kiszlovodszkba, hogy a szovjet diplomácia irányítójával cseréljen véleményt a térségbeli rendezés kilátásairól. Csütörtök este James Bakert már újra Izraelbe várják, ahol egyelőre még nem született válasz Washington ama kérdéseire, melyek a megrendezendő regionális értekezlet résztvevőinek körére és mandátumára vonatkozott, Asszad szíriai elnökkel folytatott, keddi, közel tízórás megbeszélései után a State Department gazdája hasznosnak nevezte a találkozót, és, úgy nyilatkozott, hogy lehetőséget lát a megállapodásra az Izrael és arab szomszédai közötti békekonferenciáról. Derűlátását talán damaszkuszi vendéglátóinak növekvő rugalmasságából merítette, hiszen a Saraa külügyminiszter közös sajtótájékoztatójukon — a korábbi álláspontnál némileg árnyaltabban —, úgy fogalmazott, hogy Szíria hajlandó hozzájárulni egy olyan nemzetközi békeértekezlethez, amelyen jelen van az Egyesült Államok, a Szovjetunió, az Európai Közösség és az ENSZ. Igaz, a felek elismerték, hogy a világszervezet pontos szerepéről még tart az alkudozás, ám könnyen lehet, nem teljesen alaptalanok azok a hírügynökségi spekulációk, amelyek szerint Baker missziója olyannyira eredményesnek bizonyult, hogy egyszerre szükségessé vált a Besszmertnihhel való soron kívüli egyeztetés a konferencia hatáskörének végleges kirajzolódása előtt. Más feltételezések persze éppen ellenkező gyanúperrel élnek: előfordulhat, hogy Baker mindenekelőtt az érintett arab államokra történő nyomásgyakorlásra szeretné rábírni partnerét.
Az amerikai fődiplomata éles reagálása a minapi Dumas—Arafat találkozó hírére mindenesetre az előbbi változatot látszik alátámasztani, hiszen Baker a jeruzsálemi rádió beszámolója szerint „szerencsétlennek és időzítésében nem megfelelőnek" minősítette a francia külügyminiszter kezdeményezését. A párizsi Le Figaro kommentárja ugyancsak azt rótta fel Dumas-nak, miért akarja továbbra is megmenteni a PFSZ, lényegében hitelét vesztett vezetőjét. Lehet, hogy Franciaország ezzel is arab politikájának különbözőségét kívánja hangsúlyozni — fejtegeti a konzervatív újság —, de az sem elképzelhetetlen, Dumas-nak Washington tudtával azért kellett Líbiába utaznia, hogy megtegye, amit Baker már csak Jeruzsálem ellenkezése miatt sem tehet meg, vagyis, hogy meggyőzze a PFSZ-t, mondjon le a széles körű nemzetközi konferencia álmáról.
„TÖRTÉNELMI BŰNEINEK” MEGBÁNÁSÁRA SZÖLlTOTTA FEL a Moszkovszkije Novosztyi hasábjain az SZKP-t Dmitrij Lihacsov akadémikus, de a megfigyelők a legkevésbé ilyesféle gesztusra számítottak az SZKP KB szerdai válságülése előtt. A szovjet belpolitikai és gazdasági krízis témáját tűzte napirendjére a tanácskozás, miközben egyre elszántabban követelik Gorbacsov leköszönését liberális reformerek és konzervatívok egyaránt. A pattanásig feszült helyzetben aligha lehetett véletlen, hogy a KB-plénum előtt tették közzé azt a nyilatkozatot, amely a szovjet államfő és kilenc köztársasági elnök keddi novo-ogarjevói megállapodását ismertette. A dokumentum szerint, a kilencek nemcsak az új szövetségi szerződés aláírásában egyeztek meg, hanem közös válságellenes intézkedésekben is. Gorbacsov tehát mintha fegyverszünetet kötött volna Jelcinnel, is, elvégre Oroszország szintén az új Szovjetunió kilenc alapítója közé fog tartozni. A kommüniké azt is sejteni engedi, hogy a tanácskozás lényegében elismerte a távol maradt hat köztársaság jogát a Szovjetunióból való kiválásra. A tökéletes titoktartás övezte csúcs résztvevői az átmeneti időszakra nézve elfogadták a jelenlegi szovjet alkotmányosság és törvényesség betartásának elvét is, ami fontos lépés lehet a végzetes anarchia elkerülése, a stabilizálódás felé. legalább technikai segítséget kellene ajánlania
a Nyugatnak, a Szovjetunió számára egyes amerikai elemzők szerint, mert, ha addig vár, amíg Moszkva nem hajt végre gyökeres reformokat, az egész világot veszélyeztető megrázkódtatást idézhet közvetve elő. A Reuter által ismertetett elgondolások szerint a következő alkut javasolhatnák a hitelezők: a támogatásért cserébe a Kreml elkötelezné magát a reformok mellett és beleegyezne abba, hogy az IMF és a Világbank figyelemmel kísérje a folyamatot. A brit hír-szolgálati iroda által megszólaltatott harvardi professzor szerint már az IMF héten esedékes fóruma is kidolgozhatna egy ilyen értelmű programot, mivel a szovjetek „kétségbe vannak esve”, „a hajójuk süllyed”, s egyedül képtelenek kievickélni a fenyegető káoszból. A Reuter herkulesi feladatnak ítéli a piacgazdaság megteremtését a Szovjetunióban, ám egy hét végi konferencián Bakatyin szovjet exbelügy-miniszter ugyanerről még pesszimistábban szólt: olyan ez, mintha hallevesből próbálnánk halat csinálni...	(V. L.)
Esauk-olusaorsstági célpontokra irányítva az ötvenes évek óta lehettek Magyarországon nukleáris rakéták — vélekedik Király Béla
ben éppen azzal érvelt a Magyar-országról való kivonulás, az ország semlegességének elfogadása ellen, hogy ezzel nemcsak hagyományos hadviselésre alkalmas támaszpontokat adnának fel, hanem nélkülözhetetlen atomfegyverbázisokat is.
A vezérezredes-képviselő egyébként elítélte a tényt, hogy a .kérdés — Grósz Károly kezdeményezésére — ilyen nyilvánosságot ka-
Moszkvából jelenti az MTI: A szovjet védelmi minisztérium szóvivője szerdán megerősítette, hogy Magyarországon a Varsói Szerződés tevékenységének keretében, ha jelentéktelen meny-nyiségben is, de korábban tároltak szovjet atomfegyvereket.
Az MTI kérdésére a szovjet minisztérium szóvivője a következő hivatalos nyilatkozatot ismertette:
„A szovjet védelmi minisztérium közli, hogy a Varsói Sz&r-
Washington, április 24.
Az ötvenes évek óta közepes hatósugarú, észak-olaszországi ipari központokra irányított szovjet atomfegyverek lehettek Magyarországon. Éppen ez volt a szovjet katonai vezetés fő érve 56-ban a kivonulás, a magyar semlegesség ellen — mondotta Király Béla vezérezredes az MTI washingtoni tudósítójának. A nyugállományú tábornok, ország-gyűlési képviselő egyúttal politikai indítékú szenzációhajhászásnak minősítette Grósz Károlynál* a kérdéssel kapcsolatos közlését: a NATO-nak mindez nem újdon-
ság, a „leplezés” mögött az MSZMP válsága van — mondotta Király.
Király Béla elmondta: nemzetközi tudományos körökből szerzett annak idején tudomást arról, hogy a Szovjetunió az 50-es években, amikor még nem voltak interkontinentális atomfegyverei, Magyarország területén is helyezett el közepes hatótávolságú atomrakétákat, amelyek feltehetően észak-olaszországi ipari központokra irányultak. Szakkörökben általános volt a vélemény, hogy Georgij Zsukov, szovjet honvédelmi miniszter 1956 októberé-
pott. — Ne leplezgessünk le dolgokat. amelyekről amúgy is tudott a világ: ebből nem élvezünk politikai előnyt Nyugaton, viszont ártunk magunknak Keleten. Teljesen ki kell tárnunk a kaput Nyugat felé, de ez nem jelenti, hogy be kell csapnunk az ajtót Kelet felé. Sajnálatos például, hogy a kialakult légkörben visz-szavonják a Zrínyi Akadémián tanuló szovjet tiszteket.
— erre biztatják az embereket egyes megyékben, mert a rendőrség legnagyobb erőfeszítése ellenére nő a bűncselekmények száma. (Bűnözési körképünk a 6. oldalon)
LÉGY ÖNGYILKOS,
HA MEGGYŐZÖL MINKET,
hogy nincs más megoldás. A végén a többség meggondolja magát. (Javorniczky István: Kik azok a humanisták? — 8. oldal)
TABUNAK SZÁMÍTÓIT AZ 56-OS FORRADALOM
évtizedeken keresztül. Most viszont hosszas előkészítés után létrejött az ’56-os Intézet, amelynek vezetőjével, Litván Györggyel készült interjú. (Murányi Gábor: Elhalványult csillag? —11. oldal)
Moszkvában hivatalosan elismerték: tároltak atomfegyvereket hazánkban
ződés tevékenységének keretében nem jelentős mennyiségű szovjet atomfegyver volt elhelyezve a Magyar Köztársaság területén.
Minthogy az új magyar katonai vezetés 1990 nyarán alakult meg, s ekkorra már nem voltak magyar területen a szovjet atomfegyverek, következésképpen szovjet részről nem tartották célszerűnek az adatok átadását a magyar félnek ebben az ügyben”.
A minisztérium . képviselője
ezzel kapcsolatban utalt rá: Annus Antal altábornagy, honvédelmi államtitkár a Népszabadság április 20-i számában szólt arról, hogy a jelenlegi magyar katonai vezetésnek nincsenek hivatalos értesülései a szovjet atomfegyverek magyarországi elhelyezéséről.
A szóvivő az atomfegyverek magyarországi tárolásának pontos idejéről és egyéb körülményeiről nem tudott felvilágosítással szolgálni.
Moszkvai tudósítónk telefon jelentése
A kilenc köztársaság megegyezése támogatást nyújthat Gorbacsovnak
Moszkva, április 24.
Szerdán Moszkvában a délutáni órákban összeült az SZKP Központi Bizottsága. A napirendi ponton ugyan az országos helyzet és a gazdasági válságból való kiút szerepelt, de előzetesen szinte bizonyossá vált, hogy Gorba-csovnak meg kell küzdenie a pártapparátus konzervatív többségével a főtitkári posztjáért.
Nem is olyan régen ez a kérdés még úgy vetődött fel, hogy az elnöki és a főtitkári poszt ösz-szevonásával Gorbacsov koncentrálni próbálja a hatalmat, s a demokrata ellenzék ezért azt sürgette, távozzon az SZKP éléről. A jelenlegi helyzetben viszont úgy tűnik, hogy amennyiben a konzervatívoknak sikerülne őt elmozdítaniuk a főtitkári posztról, ez az előjátéka lenne annak, hogy a jövő hónapban összehíva a rendkívüli népi küldöttkongresszust, elnökként is felelősségre vonják a kialakult helyzetért.
A mostani plénumot több nagy pártszervezet kezdeményezésére hívták egybe, a krasznodári és a rosztovi városi plénumon például nyíltan az SZKP rendkívüli kongresszusának az összehívását, és Gorbacsov elszámoltatását ajánlották napirendi témául. Az ukrajnai városi és területi első titkárok felhívásukban kijelentették, hogy Gorbacsov „nem használja ki a rendelkezésére álló felhatalmazásokat... a szocialistaellenes erők bűnös cselekedeteinek meggátlására”.
Az egyértelműen erősödő konzervatív nyomás azonban a jelek szerint Gorbacsovot újból a demokratikus ellenzék és a nagyobb helyi önállóságot követelő nemzetiségi erők felé fordította. Már kedden megjelent a Pravdában egy írás, majd a nap folyamán Ignatyenko elnöki szóvivő is úgy fogalmazott, hogy a pártapparátus revánsot kíván venni az elnökön a peresztrojka első éveiben elszenvedett vereségéért. Vagyis hosszú idő után először, Gorbacsov ismét a konzervatívok elleni harcot jelölte meg „a fői csapás irányaként’'.
Helyzetét a plénumon megerő-
sítheti, hogy sikerült egyezségre jutnia a márciusi országos referendumon részt vett kilenc köztársaság vezetőivel, köztük Borisz Jelcinnel a stabilizáció alapvető kérdéseiben. A Moszkva környéki találkozóról kiadott közös nyilatkozat szerint a kilencek szükségesnek ítélik meg, hogy haladéktalanul egyeztetett lépéseket tegyenek. Első helyen említik „határozott intézkedések elfogadását a mindennapi alkotmányos rend helyreállítására, a fennálló törvények teljes mértékű tiszteletben tartására, az új szövetségi szerződés és a szövetségi alkotmány elfogadásáig”. Határidőt ugyan nem jelöl meg a dokumentum, de a kilencek rövid időn belül alá akarják írni a szövetségi szerződés tervezetét, s ezt követően legkésőbb hat hónap múlva elkészíteni és a népi küldöttkongresszuson elfogadtatni az új alkotmányt, amely lépést választások követnék a megújult szövetség hatalmi szerveibe.
A nyilatkozat foglalkozik a távolmaradókkal is. Elismeri Lettország, Litvánia, Észtország, Moldávia, Grúzia és Örményország jogát, „hogy önállóan oldják meg egyesülésük kérdését a szövetségi szerződéshez”. Ugyanakkor utalnak arra, hogy „a legnagyobb kedvezmény rendszerét” valósítanák meg egymás között a kilencek. A részletesebben ki fejtett kitétel mögött valószínűleg az áll, hogy a szövetségben maradó köztársaságok világpiaci árakon, és feltételek mellett kereskednének a kilépni szándékozókkal. Ám ezzel együtt is először említődik meg a szövetségből való kilépés konkrét lehetősége.
Az újabb váratlan fordulattal Gorbacsov az adott helyzetben egyértelműen szembekerült azokkal a konzervatív erőkkel, amelyek az országos rendkívüli állapot bevezetését és a termelési fegyelem adminisztratív intézkedésekkel történő helyreállítását követelték. A jelenlegi szovjet helyzetet jól tükrözi a TASZSZ-nak az a rövid anyaga, amelyben a szovjet belügyminisztérium il-
letékesei cáfolták, hogy új munkatáborok épülnének Szibériában, Jakutiában és máshol. Gorbacsov a kemény intézkedésekkel szemben — amelyre többek között a Szajuz képviselőcsoport próbálta késztetni — tartja magát külföldön tett ígéreteihez, hogy folytatja a peresztrojka irányvonalát. A nagy nemzetközi figyelemre jellemző, hogy szerdán a plénumot megelőzően mintegy félórás telefonbeszélgetést folytatott Helmut Kohllal, többek között a kilenc köztársaság közötti megegyezésről tájékoztatva a kancellárt.
A plénum csütörtökön folytatódik, de már az első napon kiderült, hogy valóban kemény politikai harc folyik. Az első napról kiadott tájékoztatóban a napirendi pontok között szerepel a szervezeti kérdések megvitatása, ami káderrotációt helyez kilátásba — a kérdés csak az, milyen szinten. Mindenesetre Gorbacsov-nak sikerült elérnie, hogy az őt kritizálok követelése ellenére sem kell beszámolót tartania a plénumon — ami a jelenlegi helyzetben fél győzelemként értékelhető. Bevezető felszólalásában a főtitkár-elnök egyaránt elhatárolta magát a „balos és jobbos radikálisok terveitől”. S itt megemlítette egyfelől a Demokratikus Oroszország mozgalmat, másfelől a Szojuz képviselői csoportot. Jelezte azt is, hogy változatlanul elengedhetetlennek tartja a főtitkári és az elnöki poszt összevonását — vagyis nem kíván lemondani. A plénum eddigi menetét— amelyen, mint a kiadott tájékoztatóból kiderült, még a katonai körzetparancsnokok is jelen vannak — Akajev kirgiz parlamenti elnök a televízió híradójában kielégítőnek értékelte, s a megfogalmazás Gorbacsov szempontjából azt jelentheti, hogy sikerülhet kivédeni a konzervatív támadásokat. Akajev
—	mint beszédében a főtitkár is
—	nagy hangsúlyt fektetett a köz-társasági vezetők keddi találkozójára, amelyen a kirgiz vezető szavai szerint Gorbacsov és Jelcin ismét kiegyezett.
Lambert Gábor