﻿Ára: 9,50 forint
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR SZOMBAT 1991. április 27., LIV. évfolyam 98. szám

Középen
írta: Kovács Judit
Recepteket közölnek akár a szakácskönyvben, hogy miből, hogyan készíthető el a polgár ízletesen, magyarosan vagy franciásan, netán angolosan vagy diétásán. Némelyek egyetlen recept kizárólagosságát hirdetve kétségbe vonják mindazok polgári mivoltát, akiket más előírásokat követve állítottak elő. Teszik ezt politológusok, egy bizonyos polgárosodási modellre hivatkozva, teszik ezt politikusok régi ideológiákon csámcsogva. Holott a háziasszonyok pontosan tudják, hogy főzni csak abból lehet, ami a kamrában, a hűtőszekrényben van. Ha pedig a hozzávalókból valami hiányzik, találékonyak a pótlásban.
A ma polgárunk is csak adottságaink és lehetőségeink szerint alakulhat. Nem afféle homunculus; nem Pygmalion mester életre imádkozott szob-ia. Öntörvényeit követve fejlődik, és nem kiagyalt esztétikai és morális igények parancsára. Öntörvényei szerint fejlődik, — ha nem vonják el tőle a szükséges tápanyagokat. Hármat említenék: tulajdon, műveltség, részvétel.
A polgár táptalaja a közép-osztály. Köztudomású, hogy az már a puha diktatúra idején is nőtt, gyarapodott. Akkor éledt fel a tulajdon éhe, a vállalkozói szellem, és keletkezett egy fogyasztói magatartás. Nem olyan, mint a jóléti társadalomban szokásos, hanem annak szerényebb magyar változata.
Megjegyzendő: a középosztály viszonylagos fogalom. Az határozza meg, hogy milyen magasan vannak a társadalom felső rétegei és milyen alacsonyan az alsók. Ebből következik, hogy a miénk nem azonosítható más országokéval, például ami a keresetet és az életstílust illeti. Tagjainak szerzett tulajdona korlátozott volt, és kisded vállalkozásuk az állami vállalatok és szövetkezetek árnyékában, sőt védelmében folyt. Aki belefogott, nagy kockázatot nem vállalt* és kezdetben csekély haszonnal is megelégedett, mert jövedelmét pusztán a fizetése kiegészítésének tekintette. Kisvártatva kinyílt a szeme — már akinek kinyílt — és áttörte azokat a korlátokat, amelyeket tulajdonának, működésének állítottak. A törpévé zsugorított tulajdonos polgár a piacgazdaság pionírjaként növekedésnek indult.
A második gazdaságnak való kedvezés a tekintélyuralom önvédelme és önáltatása volt. Szentül hitte, hogyha a gazdaságba „beengedi a reformot”, a politika többé kevésbé érintetlen maradhat. Ám ettől az engedékenységtől a diktatúra csak tovább puhult. Egyre nagyobb fény vetődött a pazdaság megújhodásának politikai fékrendszerére.
A mai közélet nagy egyszerűsítői (a populisták) a polgárság pionírjait görbe szemmel nézik. Ha nem is volt hatalmuk, hatalomátmentéssel vádolják őket, mert, aki nem lopta meg az állami tulajdont —, az is ösz-szeköttetéseivel élt, midőn vállalkozásba fogott. Ennél nagyobb bűne ne legyen!
Ám a jobbára bérből és fizetésből élő középrétegekből nemcsak az anyagi javak birtoklása emeli ki a polgárt, hanem a megszerzett szellemi kincs is. Azok, akik a tekintélyuralom idején is megmaradtak művelt polgárnak, erkölcsi értékeiket, igényességüket nemcsak utódaikra, hanem követőikre is hagyták. Példát, életmódimintát adtak működési területükön az értelmiségnek. Ezt a polgári réteget annak idején
sem nézte jó szemmel a hatalom. Ha ellenállást nem fejtett ki, akkor is félő volt, hogy megőrzi gondolkodásának szu-verénitását. A nagy egyszerűsítőknek is gyanús ez a réteg. Talán azért, mert nem hivatkozik sérelmeire és mert nem lobogtatja a keresztlevelét.
Adva ,van tehát két — rossz szemmel'nézett — polgári réteg, amely idő előtt emelkedett ki a középosztályból. Minthogy nem tagadhatja múltbeli kapcsolatait — például azt, hogy állami alkalmazásban állt — jobb, ha nemlétezőnek tekintik. De amott, a középen van egy, a populistáknak is elfogadható társadalmi csoport. Az önmagát túlélő, feudális vonásokat megőrző, dáridózó uraság, a múlt rendszer hatalmasságainak is puszipajtása volt. Követőkben sem szűkölködött, ö belefér a keresztény magyar középosztályba, amelyet most akarnak megteremteni, mintegy feltételezve, hogy ami van, az nem magyar.
De mi történik a tudományt, a művészetet birtokló polgárral? Bizonytalanná váltak a létfeltételei. Nem fizetik meg, és kulturális táplálékát is megvonják tőle. Hol pénzhiányból, hol politikai okokból, hol dilettantizmusból szétverik a kultúra intézményeit. Nos, az a polgár, akit ez sújt, úgy érzi, nincs rá szükség.	,
Fájdalmas, hogy a képzet^ polgár utánpótlása is veszélyben van. Az óvodától az egyetemig megrendült a közoktatás. S már-már berendezkednek arra, hogy kevés újszülött érkezik. Azt magyarázzák, hogy ennyi gyereknek ennyi (kevés) óvoda és iskola is elég. A pedagógus pedig túl sok. Ily módon azonban berendezkednek a felzárkózás hosszú időre való elhalasztására, mert ahhoz jóval több művelt, képzett szakember kell, annál is, mint amit ma a felsőoktatás kibocsát.
A középosztály, amelynek létére, jelenvalóságára néhány megszállott egyre hivatkozik, nos a középosztály jogy. Nemcsak azért, mert néhányan kiemelkednek belőle, hanem mert szűk a felfelé vezető út és sorban állnak, hogy ráléphessenek. De mire odaengedik őket, már nincs erejük a feltörésre. A privatizálás jóval lassúbb, mint a tömeges leszakadás.
Ha polgárosodás személyi feltételei megvolnának is, de akadályozza a folyamatot, hogy a politikai állammal szemben a civil társadalom csak kevéssé szerveződik. Lehet, hogy most fordulatnak nézünk elébe? Az összes parlamenti párt, mintegy varázsütésre felfedezte a bérből és fizetésből élőket — amelyek a középosztályt is alkotják — és támogatja törekvésüket, hogy érdekeik védelmében szervezkedjenek. Az ön-kormányzatok környékén is feltűnt már a kezdeményező honpolgár. Ügy tetszik, a polgárosodás serkentőjeként jön létre Pozsgay Imre és Bíró Zoltán nevével fémjelzett politikai mozgalom is. Mindezek ellenére, nem félek attól, hogy a középosztály egyelőre túl nagy támogatásban részesül. De annyihoz talán jut — ha önerejét is latbaveti —, ami a fennmaradásához elég.
A polgári forradalmak a hűbériséget semmisítették meg. s csak kezdetben falták fel saját gyerekeiket. De akkor sem irtották ki —, hogy írmagja sem maradjon —, önnön rendjüket. Annak reményében, hogy a polgári jegyektől mentes pol-grideáljuk, a honi állapotokat és a kor parancsát semmibe véve megvalósítható.
Bush elnök
r
a kurd rendezésig Eszak-Irakban maradnak az amerikai csapatok
|	A külpolitikai helyzet	|
MEGSZILÁRDULVA KERÜLT KI GORBACSOV az SZKP csütörtök éjjel zárult központi bizottsági ülésének helyenként viharos politikai csatározásaiból. S bár, a párt konzervatív szárnya alaposan készülődött a KB-ülésre, s így a főtitkár elmozdítására, a kísérlet kudarcot vallott. A londoni The Independet azt vizsgálta meg, miért maradt, minden buktató ellenére, Gorbacsov az élen. A lap szerint az ok, hogy a konzervatívoknak nincs helyette alternatívájuk, mert egy még keményebb vonalat követő vezető fölrobbantaná az országot. A másik oldalon Jelcint és szövetségeseit minden megfontolás arra inti, hogy ne siessenek, mert az ország mindenképpen szétesik, és ki akarna a Szovjetunió utolsó'elnökeként bevonulni a történelembe? Ha Jelcin, Oroszországnak megszerzi a tényleges hatalmat, barátja lehet az elszakadni vágyó köztársaságoknak, és keresztülviheti a reformokot, miközben a Szovjetunió fokozatosan üres kagylóhéjjá változik, akár Gorbacsovval, akár nélküle. Ügy, hogy leváltásának nincs jelentősége. A Financial Times szerint, viszont föltámadt a remény Moszkvában, amint a kilenc köztársaság vezetője és Gorbacsov megállapodott a szövetségi szerződésről és az alkotmányról. Az aláírók nyíltan megmondták, hogy a másik hat köztársaság tetszés szerint választhatja a függetlenséget. Ám, ha így tesznek, ugyanolyan státusba kerülnek, mint a volt kelet-európai „testvérországok”: kemény valutával kell fizetniük a szovjet olajért, a gázért és minden másért — vélekedett a brit üzleti körök lapja. Hozzátette ugyanakkor, ez nehéz lesz, de mindenkéiíben szabadságot és a „belső Brezsnyev-doktrína” végét jelenti. Ugyancsak Gorbacsov politikai ügyességét dicséri a Pavlov-téle gazdasági program támogatásában és a sztrájkok megszüntetésében való párhuzamos egyetértés. Részint azt bizonyítja, hogy a köztársasági vezetők józanul fölmérték: ezekben a legnehezebb időkben össze kell tartaniuk, ha nem akarnak külön-külön megfulladni. Jelcin és megértette, hogy ha túl erős csapásokat mér. ákkor „minden odaveszhet, nemcsak Gorbi, hanem Borisz is”. A brit lap szerint e megállapodás másfelől nélkülözhetetlen ahhoz is, hogy a Szovjetunió nyugati segélyeket és hiteleket kapjon, csak kérdés, hogy komolyan vehető-e a Pavlov-féle gazdasági reformterv.
A TERVEZETTNÉL KORÁBBAN FEJEZTE BE közel-keleti körútját Baker amerikai külügyminiszter, aki Jeruzsálemben kapta meg édesanyja halálhírét. Eredetileg úgy volt, hogy a megszállt területek palesztin képviselőivel is találkozik pénteken. Ugyanezen a napon Izrael beleegyezett abba, hogy a Szovjetunió az Egyesült Államokkal együtt védnökséget vállaljon a javasolt közel-keleti regionális konferencián, s abba is, hogy e fórumot többször is'összehívják, ám kikötötte: az értekezletnek nem lehet döntési jogköre. A megállapodás értelmében Európa is szerephez juthat a konferencián, e közreműködés jellege azonban még nem tisztázott. Baker, akivel e döntéseket izraeli kollégája, Dávid Levi közölte, pénteki jeruzsálemi tanácskozásukon, a megbeszélés után annyit mondott, hogy a legutóbbi látogatásán föltett kérdések egy részére olyan válaszokat kapott, „amelyekkel lehet mit kezdeni, másokkal nehézségeink lesznek”. A jelek szerint, viszont, elutasították azt a javaslatot, hogy az ENSZ is részt vehessen a békefolyamatban, valamint, hogy a palesztin tárgyalófelek között kelet-jeruzsálemiek is lehessenek. Dávid Levi emellett tudatta amerikai vendégével, hogy bár a regionális értekezlet többször ösz-szehívható, az csak izraeli hozzájárulással történhet, és a konfer^p-ciának semmiképpen sem lehet joga döntéseket hozni. Felhatalmazása csupán a kétoldalú izraeli—arai? tárgyalások alakulásának rögzítésére lehet. Az izraeli diplomácia vezetője azt is jelezte Bakernek, hogy a palesztin részvételt a jordániai küldöttség keretében képzeli el, a megszállt területekről érkezőkkel, akik nem a PFSZ-1 képviselik. Izraeli források szerint Baker ezzel egyetértett, de amerikai részről az értesülést nem erősítették meg.	(ZS. E.)
megvitatása során fölvetődött problémák szükségessé teszik — Időről időre megszakíthatják részleges, vagy teljes körű, a regoná-lis konferencia résztvevőivel kiegészülő értekezletet. Arensz attól tart, netán észrevétlenül átcsúszhatnak a béketárgyalások az ENSZ égisze alá, ami a világszervezet védnöksége lenne uvyan. de .végül mégiscsak széleskörű nemzetközi befolyás nehezednék Izraelre.
. Péntek délután a tárgyalásokat váratlanul le kellett rövidíteni, mert Baker külügyminisztert értesítették, Houstonban elhunyt az édesanyja, s ő azonnal hazautazott. Így elmaradt a palesztinokkal tervezett program az ellenőrzött területeken, de az ő véleményüket még a délelőtti órákban ismertették. E szerint nincs más képviselőjük, mint a PFSZ és ragaszkodnak az ENSZ égisze alatt megrendezendő tárgyalásokhoz.
Végül is a tárgyalások váratlan befejeződése — vagy megszakítása — miatt mégsem sikerült a hét elején ősszekuszálódott szálakat teljesen kibogozni, ahogy ezt remélni lehetett, és mindezidáig azt sem ismerjük, mi most az újabb izraeli engedmények után a palesztin álláspont.
Beck Anna
Washingtonból jelenti a Reuter: Az amerikai elnök pénteken kijelentette: külügyminisztere mostani körútja után optimizmusra lát okot a közel-keleti rendezés ügyében. George Bush újságíróknak nyilatkozva — részletek nélkül — azt mondta, hogy James Baker haladást ért el tárgyalásain. Erről maga Baker tájékoztatta őt — tette hozzá.
Az elnök kijelentette azt is, hogy az amerikai csapatok addig maradnak Észak-Irakban, ameddig a kurd menekültek helyzete ezt megkívánja. Kifejezte azon véleményét, hogy most mór nem lesznek bonyodalmak a segély-program végrehajtásában, miután az irakiak visszavonták a térségbe vezényelt erőket.
Mindazonáltal kijelentette, hogy továbbra is kívánatosnak tartja Szaddám Húszéin eltávolítását a
HÚSZ-HUSZONÖT LÉTFONTOSSÁGÚ TÖRVÉNY HIÁNYZIK MÉG
a gazdaság normális működéséhez, például a földtörvény, a szövetkezeti törvény. A termelőszövetkezetek átalakulása pedig megindult. (Horváth L. István: Menekülők — 7. oldal)
LEGKEVESEBB FÉLMILLIÓ DOLLÁR TÖBBLETHOZAM
a Transeiektrónak már az első napon — a baskíriai kamarakiállítás azt mutatja, hogy van jövője a szovjet piacnak.
(Gergely László:	Baskínia
messze van — 9. oldal)
POLGÁROSODÁSI LEHETŐSÉGET BIZTOSÍTANI A MUNKÁSSÁGNAK
— ezért jött létre a szociáldemokrácia. A legkvalifikáltabb munkások hajlottak arra, hogy sok mindenben átvegyék a polgárság mintáit. (Várkonyi Benedek:	Majálisok. Beszél-
getés Gerő András történészszel -v- 11. oldal)
hatalomból. Bush kijelentette: amíg ő az amerikai elnök, az Egyesült Államok nem fogja rendezni kapcsolatait a Szaddám Húszéin vezette iraki kormánnyal.
Szavai szerint az iraki elnök hatalma a terrorra alapszik, de a történelem tanúsága szerint a hasonló kérdések beavatkozás nélkül is megoldódnak. Közölte: reméli, hogy Irak esetében is ez fog történni, mégpedig mielőbb, mert Washington a hatalmon kívül szeretné látni Szaddám Huszeint.
Bush nem bízik Szaddámban
Jeruzsálemi telefonjelentésünk
Félbeszakadt
tárgyalások
Jeruzsálem, április 26.
Baker amerikai külügyminiszter péntek reggel folytatta az elmúlt hetekben megkezdett tárgyalásait Dávid Levi izraeli külügyminiszterrel. Jeruzsálem ezúttal felelősséggel vállalta a rá háruló szerepet. Baker korábban töibb kérdést és kérést intézett az izraeli vezetéshez, amelyekre most .várt választ. Pénteken a külügyminiszterek találkozója után hivatalosan is bejelentették, hogy Izrael elfogadta a Szovjetunió részvételét a regionális nyitókonferencián, tudomásul vette az EK államainak közreműködését a békefolyamatban, és beleegyezett egy nemzetközi zárókonferenciáiba, amely — az arabokkal és a palesztinokkal lezajlott kétoldalú .tárgyalássorozatot követően — egyben garanciát nyújtana az érdekelt feleknek a béketárgyalásokon megkötött egyezmények megőrzésére.
Két pontban Izrael ezúttal is ragaszkodott korábbi álláspontjához: közölte, hogy nem egyezik bele egy, az ENSZ égisze alatt megrendezendő széleskörű nemzetközi értekezletbe, amelyen a tagállamok szavazatai döntenének a térség sorsáról, és nem hajlandó tárgyalni a PFSZ-1 képviselő palesztin küldöttséggel.
A péntek délelőtti tárgyalások után Mose Arensz hadügyminisz-
ter némi aggodalmának adott kifejezést, miután Dávid Levi és James Baker abban is megállapodtak, hogy a kétoldalú tárgyalássorozatot — ha ezt az egyes témák
Washington, április 26.
George Bush és Szaddám Húszéin elképzelései és szándékai ezúttal egybevágnak — verte ki az álmot péntek reggel a tévéhíradó nézőinek szeméből az NBC fehér házi tudósítja e tagadhatatlanul meglepő közléssel. Sietve megmagyarázta: az iraki diktátor azért fogadta el „percek alatt” a nyugati hatalmaknak az iraki katonáknak arrébb parancsoló újabb ultimátumát, mert tudja, hogy a koalíciós csapatok csak akkor távozhatnak immár Észak-Irak-ból, ha nem érzik fenyegetettnek a kurdokat. Márpedig Szaddám éppúgy szeretné már elvonulni látni az amerikai katonákat, miként — Bush elnök is ...
Nem vitás, a Fehér Ház szívesen szabadulna a sikeres háborút követően keletkezett kínos kötel-
Washingtonból jelenti az MTI: Nincs kitűzve a csúcstalálkozó időpontja, nem tudom, honnan származott ez a hír — jelentette ki pénteki rögtönzött sajtóértekezletén George Bush amerikai elnök. A kérdésre, van-e haladás a Szovjetunióval (a fegyver-zetkorlótozás kérdéseiről) folytatott tárgyalásokon, az elnök any-nyit mondott, hogy „szerény haladás” tapasztalható. (Amerikai sajtójelentések szerint az eúró-
meitöl, s ruházná rá mielőbb nemzetközi, ENSZ-erőkre a kur-dok biztonságának őrzését. Csak hát azt nem tudja még most sem a Bush-kormány, hogyan és mikor válik ez lehetségessé. Egy névtelen magas rangú kifejtette, hogy Amerika meg kívánja akadályozni az újabb vérfürdőt a kurdok ellen, tehát biztosítani akarja visszatérésük után is bán-tatlanságukat (mármint, ha egyáltalán rá tudja venni őket a hazatérésre). Ennek egyik módja lehet washingtoni elképzelések szerint akár a palesztinokéra emlékeztető menekülttáborok létesítése. Mindenesetre amerikai körökben úgy okoskodnak, hogy bár a Biztonsági Tanácsban vétójoggal bíró Moszkva és Pék ing — a saját nemzetiségi ügyeire gondolva — nem óhajt „beavatko-
pai haderő-csökkentési megállapodás szovjet végrehajtásával kapcsolatos három kérdés közül kettőt megoldották.)
Bush fenntartással nyilatkozott Szaddám Húszéin és a kurd vezetők megállapodásáról, és újólag reményét fejezte ki, hogy az iraki nép megszabadul elnökétől. Egyébként nem tart attól, hogy az iraki csapatok akadályoznák a szövetségeseket a menekültek megsegítésében — mondotta.
zást” az iraki belügyekbe, aligha lótnák szívesen az amerikai és egyéb nyugati csapatok tartós jelenlétét. S akkor hozzá kell járulniuk a kínaiaknak és szovjeteknek is a kurdok biztonságának megoldásához. Az elmúlt hetekben a képernyőket elárasztó riportok a kurdok viszontagságairól kényszerhelyzetbe hozták a Bush-kormányt. A címére szóló, és gyakran korábbi, háborúzó politikáját támogatóktól származó bírálatoktól függetlenül is, miként a pénteki The Washington Post elemzése megállapítja, a Szaddám ellenében „erkölcsi retorikával” mozgósító elnöknek most „morális kötelessége” van a kurdok, és a diktátor más ellenfelei iránt. S mivel Washington-
(Folytatás a 3. oldalon)
Washingtoni tudósítónk telex jelentése*
Kétkedés Bagdad ígéreteiben, aggódás Teherán tervei miatt
