﻿AH A K e Mf TI NYITVA TAMr Au A
Mhí
IKBn*
h§k
■
m
££*2
Ma®ar Nemzet
Ára: 9,50 forint
Ki nyer
Kár lenne tagadni, bekövetkezett az, amire az ellenzéki pártok már a kezdet kezdete óta apelláltak, a kisgazdapárton belül egymásnak feszülő indulatok hatására a korábban sem túlzottan nagy egység végképp megbomlott. Hogy a szétesés milyen mértéket ér el — esetleg két vagy több párt jön létre, netán a párt egybenma-rad, de jó időre konzerválódnak a belső hatalmi- és hatásköri harcok — ma még nem tudni. Tény azonban, a korábbi viták ezúttal túllépték az egyszerű személyeskedéseken, s így — még még ha csak egy 12 százalékos pártról van is szó — a gazdasági bizonytalansághoz politikai rizikófaktor társult.
Noha Antall József épp az elmúlt héten jelentette ki, hogy a kárpótlási törvény megszavazásával megszűntek a koalíción belüli viszálykodások, s az egység megszilárdult, a szombati kisgazda nagyválasztmányi ülés ennek épp az ellenkezőjére enged következtetni: az igazi nagy harcok csak ezután következnek. Nagy kérdés ugyanis, asztalhoz ül-e a miniszterelnök azzal a Torgyán Józseffel, akit maga a kisgazda pártelnök sem ismer el legitim társának, de akit a tagságnak egy kétségtelenül jelentős hányada társelnöknek, hovatovább karizmatikus vezetőnek tekint. Nem kell különösebben nagy fantázia ahhoz, hogy megjósoljuk, a következő hetek, hónapok egy jogértelmező vita jegyében fognak telni: ki tekinti (párt)alkotmá-nyosnak a nagyválasztmányi ülés berekesztése, majd újrakezdése után meghozott határozatokat, a személyi döntéseket. Nyilvánvaló, hogy az onnan látványosan távozó „vezérkar” nem veti majd alá magát az ott fogant döntéseknek. Az is bizonyos viszont, hogy a falujukba hazatérő küldöttek, akik azzal a megbízatással utaztak föl a fővárosba, hogy Torgyán Józsefet pajzsra emeljék, a kegy-vesztett frakcióvezető elnökké választását fogják a nagyválasztmány legfontosabb eredményének tekinteni. A gyakorlatilag megkettőződött nagyválasztmány egy kettős hatalmi rendszert hozott létre.
Nem volt titok senki előtt sem, hogy a küldöttek -pártalkotmány megszavazása mellett — azt tartották a gyűlés egyik legfontosabb feladatának, hogy személyi ügyekben is döntés szülessék. Bármennyire is méltánylandó az a szempont, amelyet a főtitkár hangoztatott, hogy a vezetőségnek hosszabb időt kell hagyni politikája megvalósítására, politikai ballépés volt, hogy a hivatalosan is megfogalmazódó bizalmatlansági indítvánnyal senki sem mert szembenézni az érintettek közül. A pártelnök, áléinak, főtitkár csak hangzatos frázisokat mondott arról, hogy a lemondást is elfogadják, ha a küldöttek úgy látják jónak, konkrét megmérettetést azonban már egyikük sem vállalta.
Nagy Ferenc József, Oláh Sándor és Kiss Gyula az ülés során többször is meg tudta fordítani a közhangulatot; ha vállalták volna a személyi kérdések megvitatásának levezénylését, hanem zárkóztak volna el oly mereven attól, hogy ezt a programpontot napirendre tűzzék, a maguk javára is fordíthatták volna a történéseket. Kivonulásukkal viszont éppen ki a teremből, akik tehettek azokat a híveiket szippantották volna azért, hogy meggátolják a kisgazda palotaforradalmat. A személyi ügyek megnyugtató rendezése helyett választott megoldás visszájára fordult. A kialakult kaotikus hatalmi viszonyokat már csak kínkeserves munkával lehet —, ha egyáltalán még lehetséges — feloldani. A folyamat belpolitikai következményei pedig szinte kiszámíthatatlanok.
Dobszay János
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR	hétfő 1991. április 29., LIV. évfolyam 99. szám
Gorbacsov számít Antalt látogatására
A biztonsági vita késlelteti a magyar-szovjet alapszerződést
Washington d akarja
vinni a	békeértekesleügyét
A külpolitikai helyzet
NEM HOZOTT ÁTTÖRÉST a magyar—szovjet alapszerződésről
folyó tárgyalások Budapesten megtartott harmadik fordulója, amelyen hazánkat Meiszter Dávid külügyi helyettes államtitkár, a Szovjetuniót Jurij Kvicinszkij külügyminiszter-helyettes képviselte. Bár az eddig elvégzett munka eredményeként már sikerült mindkét félnek elfogadható formába önteni a gazdasági és műszaki együttműködésre, a kulturális kapcsolatokra és a nemzeti kisebbségekre vonatkozó szövegrészletet, még nincs kölcsönös egyetértés a biztonságpolitika ügyében. Ezzel a témával foglalkozott a The New York Timesnek adott nyilatkozatában Antall József is, aki kijelentette, Magyarország nem köt olyan szerződést a Szovjetunióval, amely korlátozná a jogát, hogy maga választotta szövetségesek, tömörülések tagja legyen. Utalás ez arra: hazánk, akárcsak Lengyelország és Csehszlovákia elutasította a Moszkva által, a kétoldalú szerződésekben javasolt szövegeket, hogy nem lépnek be a Szovjetunióval szemben ellenséges szövetségbe, illetve nem engedik meg, hogy az ország infrastruktúráját szovjetellenes támadásra használják fel. Ez az értelmezés viszont belekerült a nemrég megkötött szovjet—román szerződésbe, amelyet Gorbacsov „jó építőkőnek” nevezett az új kelet-európai biztonsági rendszerhez. A Nyugat is jelezte, hogy a „N AT O-ernyőt" egyhamar nem terjesztik ki Keletre, ám Antall József hangoztatta, hogy különös fontosságot tanúsít az európai közösségi tagságnak. „Nem vállalhatunk semmi olyan kötelezettséget, amely zavarná a közösséget, nem kívánunk elfogadni olyan fogalmazást, amely szerint nem csatlakozhatunk ilyen tömörüléshez” — mondotta az idézett amerikai lapnak. A továbbiakban kijelentette, kétli, hogy az ellenséges szövetségekhez való csatlakozási tilalom a moszkvai tervek valódi biztonsági meggondolásaiból erednének. „Ügy vélem, hogy a Szovjetunió biztonsági övezetet szeretne a határai és a NATO között. Ugyanakkor nagy hiba lenne abból kiindulni, hogy a Szovjetunió egy akaratot képvisel; bizonyos vagyok benne, hogy Gorbacsov úrnak más elgohdolásai vannak, mint némely konzervatív csoportoknak, vagy a különböző köztársaságok vezetőinek... Hátrányosnak találom, ha az egyesített Németország Szovjetunió között úgynevezett biztonsági vákuum lenne. Annyi bizonyos, hogy nem kívánunk semlegesek lenni" — hangoztatta a kormányfő. Amint az MTI tudósítója idézi, az írás szerint Magyar-országot ma nem katonai támadás veszélyezteti, hanem a gazdasági válság, a társadalmi feszültségek, a nacionalista fellángolások okozta egyensúlyhiány.
HAZANK szövetségi elképzeléséivel foglalkozott
hétvégi kiadásában a Frankfurter Allgemeine Zeitung, összefoglalva mindazokat a biztonságpolitikai elképzeléseket, amelyek a keleteurópai országokban a Varsói Szerződés katonai szervezetének feloszlatását megelőzően és azt követően születtek. E lap is megjegyzi, Budapest nem akarja mintaként elfogadni a szovjet—román szerződést, hogy példa legyen a kelet-európai kétoldalú szerződések hálózata tekintetében. Ugyanakkor nem zárkózik el annak belátásától, hogy a kétoldalú együttműködés a térségen belül és a Szovjetunióval a kelet-európai biztonság fontos előfeltétele. A frankfurti lap tudósítója, politikusokra hivatkozva megjegyzi, a Nyugat diplomáciai támogatást nyújthat ugyan a nyitott kérdések megoldásához, de nem szabad olyan illúziókat kelteni, hogy aktív biztonságpolitikát fog folytatni Kelet-Európábán. Különösen az Egyesült Államok hárítja el határozottan, hogy a NATO úgynevezett illetékességét keleti irányba kiterjesszék. Az utasítást azzal indokolják, hogy amennyiben a Nyugat garanciát vállalna Keleten, azt adott esetben be is kellene váltani, s erre aligha lenne hajlandó akár egyetlen nyugati kormány is. Másrészt a Szovjetunió a Kelet-Európából való visszavonulással éppen elég nagyot lépett, nem lenne okos dolog ezt még tovább feszíteni. „A kelet-európai államok, hallani nyugati diplomáciai körökben, e pillanatban nincsenek fenyegetésnek kitéve. így maguk alakíthatnák ki kapcsolatrendszerüket a Szovjetunióval, valamint a regionális együttműködés révén, és a hátrányos megkülönböztetést mellőzve támaszkodhatnának önerőre” — fogalmazott többek között a Frankfurter Allgemeine Zeitung.	(ZS. E.)
A szemrehányások özöne jellemezte a német zöldek kongresszusát JVe süllyedjenek ..egy rokonszenves
tartományi választásokat követő szuson elfogadott politikai nyi-kormányalakítási tárgyalások	latkozatban egyebek között le-
ciáldemokraták ugyanis a sza- szögezték: szorosabban kell kö-
A XX. SZAZAD
szempontjából: az ott győztes szó-baddemokraták (FDP) és a zöldek között választhatnak. A kongresz-
(A CiW Syndicate rajza)
tődniük a keletnémet polgárjogi csoportokhoz, hogy valóban össz-német erővé váljanak.
VILÁGBANKI SZAKÉRTŐKET
kíván bevonni a versenytárgyalásokra beérkező pályázatok elbírálására a Magyar Távközlési Vállalat vezérigazgató-helyettese. A cég lemond mo-nopólhelyzetéről (Budai János: Maszek telefontársaságoké jövő — 9. oldal)
MELYIK KÖNYVET MENNYIVEL TÁMOGATTAK?
Az első listát közöljük arról, milyen összegekkel támogatja idén a Művelődési és Közoktatási Minisztérium a különféle kiadók egyes kiadványait (Könyvtámogató — 11. oldal)
A németországi zöldek alapító get szenvedett. Petra Kelly és gárdája Neumünsterben veresé-Antje Vollmer ellenében a keletberlini Christine Weisket választatták meg a két kiemelt vezetői tisztség egyikére, a másikra Lud-ger Vollmert.
Még n^aradtak nyitott kérdések
Nem történt áttörés Kvicinszkij budapesti tárgyalásain
(Munkatársunktól)
Nem hozott áttörésit a harmadik forduló a magyar—szovjet alapszerződés elkészítésére, a biztonsági kérdések még nyitottak — mondta vasárnap reggeli tájékoztatóján Meiszter Dávid helyettes külügyi államtitkár. Mint kifejtette, ismét előreléptek. A magyar küldöttség vezetője hangoztatta, hogy az alapszerződés keretében olyan jogokat és kötelezettségeket fogalmaznak meg a felek, amelyek természetesen kölcsönösen megfelelnek az érdekéknek, de az új európai normáknak is, összhangban vannak az új realitásokkal, gondolkodás-móddal, a demokráciáról és az emberi jogokról vallott nézetekkel.
Meiszter Dávid leszögezte, a szerződés nyolcvan-nyolcvanöt százaléka elkészült, s felöleli a gazdasági, a kulturális, a műszaki-tudományos kapcsolatokat, a
nemzeti kisebbségek helyzetét. A biztonsági kérdések nyitva maradtak továbbra is, s a szovjet tárgyalópartnerével, Julij Kvicinszkij külügyminiszter-helyettessel abban maradtak, hogy mindkét fél gondolkodik, milyen megfogalmazásokat találhatna. Az újabb forduló időpontjában, miként az eddig is szokás volt, nem egyeztek meg.
Kvicinszkij pénteken érkezett Budapestre, s szombaton Antall József miniszterelnökkel is találkozott, akinek átadta Mihail Gorbacsov levelét. A szovjet államfő abban kifejezte reményét, hogy mind a szerződés aláírására, mind a magyar kormányfő moszkvai látogatására hamarosan sor kerülhet. Kérdésekre válaszolva Meiszter Dávid vasárnap azt mondta, hogy eddig sem volt és most sincs feltételhez kötve Antall útja, a ratifikálásnak és a magas szintű látogatásnak nem kell szükségképpen egybeesnie. A
felek véleménye abban megegyezik, hogy jó szerződést kell kötni, s az idő senkit sem sürget.
A tájékoztatón az újságírók felvetették:	Jeszenszky külügymi-
niszter és Katona államtitkár az elmúlt napokban feltárták a magyar és a szovjet álláspont eltérését, vagyis azt, az Antall-kor-mány nem hagyja korlátozni Moszkva által a mozgását, hogy milyen nemzetközi szervezetnek lehet az ország a tagja. A Ma-gyar Nemzet kérdésére, vajon Kvicinszkij hozott-e magával új javaslatokat, késznek látszott-e a megyezésre, Meiszter igen diplomatikusan azt válaszolta, több évtizedes tárgyalási tapasztalattal a háta mögött azt az alapelvet követi, hogy a megbeszélések, egyeztetések időszakában, s ez a nemzetközi gyakorlatra is jellemző, nem ismerteti a nyilvánossággal, milyen véleményt alakít ki egy-egy kérdésben.
(b. m.)
szekta,** szintjére
Bonnból jelenti az MTI: A decemberi választási vereség tanulságainak konvergáló összegzése helyett az irányzatok heves harca, a kölcsönös szemrehányások özöne jellemezte a nyugatnémet zöldek Neumünsterben megtartott hét végi össznémet kongresszusát. A decemberi parlamenti választásokon a nyugati és a keleti zöldek külön-külön indultak: Nyugaton nem érték el a parlamenti jelenléthez szükséges ötszázalékos választási küszöböt, míg Keleten ez sikerült.
Nem utolsósorban, a választási kudarc nyomán sürgette a nyolcvanas évek sikerpártjának úgynevezett realista szárnya a zöldek megújulását, mind szervezetileg, mind a programot tekintve, hogy „elhagyva a pubertáskort, megkezdődhessen a felnőttek élete”. A zöldek egynémely tartományban kormányzati tényezők — Al-só-Szászországban, Hessenben a szociáldemokratákkal alkotnak koalíciót — a realisták ezt az irányvonalat, a bizonyos fokú al-
kalmazkodást a politikai feltételekhez, tartják döntő fontosságúnak ahhoz, hogy a zöldek ne süllyedjenek egy „rokonszenves szekta" szintjére.
Az úgynevezett fundamentalisták, a radikális ökoszárny képviselői a realisták kurzusát árulásnak, „jobbratolódásnak” tekintik, s Neumünsterben kilátásba helyezték kilépésüket a pártból. Egyik vezéralakjuk, Jutta Ditfurth kijelentette: „Mindennek vége, ez már nem a mi pártunk.” Ditfurth szerint a párt megbékélt a kapitalizmussal és a kormányzás vágyától hajtva a szociáldemokraták uszályába került.
A különbségek a két irányzat programadó elképzeléseiben is kimutathatók: a realisták az „ökológiai piacgazdaság” mellett állnak ki, a fundamentalisták ellenzik „a világ zabolátlan elkapi-talizálódását”. A két irányzat párharcában a háromnapos neu-münsteri kongresszuson a realisták enyhe fölénye volt érezhető, ami nem mellékes a rajna-pfalzi
Hány külpolitikaformáló centruma van a kormányzatunknak?
Eltérő nézetek ütköztek w Jászt Oszkár Társaság
A külügyi vonalon tapasztalatlanságból adódó hibákkal és a tragikus személyi politikával szemben kritikus Katona Tamás államtitkár „A magyar külpolitikai orientáció változása — kapcsolataink a szomszédos országokkal" címmefl tartott vitaindító előadást a Jászi Oszkár Társaság első nyilvános ülésén. Főbb tételei a következők voltak: alapvető érdekünk, hogy stabil, megbízható demokráciák között éljünk; mint kis országnak egyszerre több lehetőségre kell felkészülnünk és tudnunk kell alkalmazkodni; az Európai Közösséghez való csatlakozásunk mint cél egyszerre kihívás is; ahhoz, hogy a társult tagságot elérjük Cseh-Szlovákiával és Lengyelországgal együtt, nemcsak politikai, hanem gazdasági feltételeket is teljesítenünk kell. Egy-egy rész-
első nyilvános ülésén
illetően, amiről még vita folyik, vagyis hogy egyik fél sem léphet be a másik ellen irányuló szövetségbe, illetve, hogy idegen katonák nem használhatják az ország területét, nem a szembefordulás lehetőségét kívánjuk fenntartani magunknak, hanem ki szeretnénk zárni a későbbi tetszőleges értelmezést. Ha „pufferzónává” válnánk, az kényelmes lenne a Nyugatnak is és a Szovjetuniónak is, de ne osszuk gazdagra és szegényre földrészünket — fejtegette.
Az államtitkár elődje, Kovács László, az MSZP külpolitikai ügyvivője az ország lehetőségeit vette számba. Az öt elméleti változat (NATO-tagság; új, regionális
kérdésről: Csehszlovákia, Jugoszlávia és a Szovjetunió esetében, ahol a szövetségi köztársaságok egymáshoz való viszonya problematikussá vált, magyar érdek, hogy együtt maradjanak, mert minden instabilitás veszélyes. Mindenütt természetes tárgyaló-partnerünk a szövetségi kormány. Emellett kapcsolatban vagyunk az egyes köztársasági kormányokkal, de számolnunk kell azzal is, hol sérti ez a szövetségi kormány érzékenységét.
Katona Tamás egyértelműen leszögezte, hogy nem óhajtjuk a határok kérdését érinteni: nekünk nem az ide-oda tologatott, hanem a nyitott, eltűnő határok az érdekünk. A magyar—szovjet alapszerződést illetően kiemelte: ami a magyar—szovjet kapcsolatokban egyáltalán történt, mi kezdeményeztük. A két passzust
biztonsági rendszer kidolgozása; integrálódás a majdani európai
(Folytatás a 2. oldalon)
MMKifiH