﻿Ára: 9,50 forint
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR	hétfő, 1991 . május 6., LIV. évfolyam 104. szám
Középpontban a leszerelés és a Közel-Kelet
Ma Moszkvában tárgyal a francia államfő
Saívniibkódési zavarokkal kórházban ápolják Bush-t
I_______A külpolitikai helyzet	|
AZ ÜJ MAGYARORSZÁGI RENDSZER csak akkor győzött, ha sikerül bebizonyítania, hogy „valóban képes a nép életszínvonalát emelni” — jelentette ki a hamburgi Dér Spiegelnek adott interjújában Göncz Árpád, aki hétfőin kezdi meg négynapos hivatalos látogatását Németországban. A vizit alkalmából nyilatkozó köztársasági elnök a hírmagazin munkatársával beszélgetve elismerte, hogy a kelét-európai változások után az emberek körében most csalódottság tapasztalható, hiszen „csodára számítottak’’, csodák azonban nincsenek, a Nyugat-Európa felé vezető út korántsem egyetlen diadalmenet. Az államfő hangsúlyozta, hogy a negyven éven át szőnyeg alá söpört gondok hirtelen egyszerre előtűnnek, s az a veszély fenyeget, hogy a demokráciát és a szabad piacgazdaságot azonosítják a munkanélküliséggel és a nyomorral. A szocializmus agóniáját követően a piac gyakran a korai kapitalizmus brutális formájában bukkan fel — fejtegette Göncz, aki szerint azon kell fáradozni, hogy „ezt a nem örömteli szakaszt minél előbb magunk mögött hagyjuk”. A Dér Spiegel kérdéseire válaszolva az elnök emlékeztetett arra, hogy bizonyos nosztalgiák tovább élnek az elmúlt idők iránt, „amikor Magyarország még a béke szigetének érezhette magát, miközben bizonyos tekintetben ma is az”. Göncz Árpád nem rejtette véka alá, hogy felütötte fejét a populiz-mus, mégis — állapította meg — „a választók minden szélsőségest kikosaraztak”, a közvélemény „ki nem állhatja ezen emberek intoleráns frázisait”. A német—magyar viszonyról szólva rámutatott: „... barátok között a kapcsolatok akkor a legjobbak, ha minél kevesebb szó esik adósságról vagy háláról — s ehhez akarjuk magunkat tartani Magyarország és Németország viszonyában is”.
Vasárnap este ugyancsak Bonnba érkezett Für Lajos, aki előzőleg a Welt am Sonntagnak adott interjút. Ebben a magyarországi NATO-támaszpontok létesítésének még a gondolatát is teljesen irreálisnak nevezte a honvédelmi miniszter. Egyrészt azzal érvelt, hogy hazánk még alig mentesült a Szovjetunió katonai befolyása alól, s a magyar nép nem tűrné el, ha a kormány új irányban kötelezné el magát, másfelől pedig felhívta a figyelmet „Moszkva jogos biztonsági érdekeire”, amelyeket bizonyára sértenének a magyarországi NATO-bázisok. Szintén nemmel felelt a magyar NATO-tagság lehetőségét firtató kérdésre, utalva egyszersmind arra a budapesti szándékra, hogy az Atlanti Szövetség politikai szervezeteivel és tagállamaival minden területen, így katonai vonatkozásban is, jó és szoros kapcsolatok épüljenek ki. Ennek példája a Németországgal kialakult együttműködés — húzta alá Für Lajos, aki ismételten megerősítette: a magyar hadvezetés érdeklődik a Bundeswehrbe beolvadt keletnémet hadsereg néhány fölöslegessé vált fegyverfajtája, technikai eszköze iránt.
A HORVÁTORSZÁGI FEGYVERSZÁLLfTÁSI ÜGYRE is kitért a belgrádi Borbánok adott nyilatkozatában Katona Tamás. A külügyi államtitkár közölte, hogy az esetnek „nincs semmilyen politikai háttere”, és sajnálatosnak, furcsának találta azt, hogy a magyar kormányfő a jugoszláv televízióból kapott először hírt a dologról. A politikus a jugoszláv szövetségi kabinettel és az összes köztársasággal fenntartott kapcsolatok fontosságát hangoztatta, s kifejezte reményét, hogy a szerbiai belső nehézségeknek nem lesz áldozata a magyar kisebbség.
A SZERBEK ÉS HORVÁTOK halálos kimenetelű összecsapásai után az olasz Corriere della Sera, szélesebb összefüggésbe helyezve a történteket, egész Kelet-Európa „balkanizálódásáról” ír nagy aggodalommal: „A fal nincs többé, és Európa keleti fele az Oderától a szovjet határig egyfajta gyarmatosítás utáni folyamat képét mutatja: mindenütt feltámadnak az elfojtott nacionalista indulatok, amelyeket eddig féken tartott a birodalmi csizmataip... Azok, akik azt hitték, küszöbön az eldorádó, hamarosan jólét és béke lesz, csalódnak és kiábrándulnak. A kiábrándulást nacionalista indulatok gerjesztésével akarják enyhíteni egyes felelőtlen csoportok.” Az újság látlelete nem kevésbé illik Jugoszláviára, amely a maga erejéből szabadult föl, és önálló tudott maradni a hidegháború idején. Az ország szétesőben, és itt is illúziónak bizonyult a Nyugat-Európához való gyors csatlakozás ígérete — fogalmaz a Corriere della Sera, amely szerint meglehetősen korai még az új európai rendről elmélkedni, miközben a Balkánon fegyverek dörögnek. Borúlátó az újság végkövetkeztetése is: „a Nyugatnak mielőbb fokoznia kell integrálódását, ha nem akarja, hogy a keleti örvény berántsa, a Keletnek pedig meg kell zaboláznia széthúzó, viszálykodó indulatait, ha nem akar káoszba zuhanni, és nem akarja végleg elszalasztani a remélt találkozót” a másik Európával.
(V. L.)
Először látogat magyar államfő az újra egyesült Németországba
Für Lajos is Bonnba utazóit
Borúra derű
A Magyar Tudományos Akadémia reformkori jelmondata — Borúra derű — vajon miért nem került fel az Akadémia új címerének tervére? A címertervezet központi alakja a régi jelkép: Pallas Athéné, a tudás istennője, aki Magyarország címerére támaszkodva jelzi a tudományok szerepét a felemelkedésben, amire olyannyira áhítozunk valamennyien. Vajon miért maradt le Széchenyi jelmondata, amikor oly nagy szükségünk lenne biztatásra, s reményre ... A tudós testület tagjai csak nem fogadják el a „legpesszimistább” nép hangulatát, félve e jelmondat optimista kicsengésétől?
Ne vonjunk le ilyen messzemenő következtetéseket. Egy évvel ezelőtt, a? MTA 150. rendes közgyűlésén elhangzott: „A számvetés ideje jött el, nem a jó lelkiismerettel való ünneplésé ...” S a tisztújító közgyűlés óta eltelt egy év munkája valóban ennek szellemében folyt. A megújuló Akadémia tavaly ilyenkor szinte egyidőben ülésezett azzal az Országgyűléssel, amely az új kormányt és miniszterelnököt megválasztotta. Mi történt ez alatt az év alatt az ország életében és mi a magyar tudományban? Az MTA ma kezdődő 151. rendes közgyűlése alkalmából a második kérdésre sem adhatunk teljes választ, csak néhány jellemző vonás kiemelésére vállalkozhatunk.
Utalhatunk o régebben háttérbe szorult kiváló kutatók közül válogató tagfelvételekre, kiterjesztve a kört a külföldön élő magyar, illetve a magyar tudománnyal szerves kapcsolatot fenntartó tudósokra, az akadémiai tagságuktól korábban megfosztottak rehabilitációjának folytatására, az illegitimnek nyilvánított politikai beavatkozások elhárítására. Annak a határozott akaratnak az ismételt kinyilvánítására, hogy az Akadémia önmagát autonóm, minden politikai és kormányzati behatástól mentes köztestületnek tekinti. Arra a törekvésre, hogy az Akadémia reformjának megfelelő legitim kereteket teremtő akadémiai törvény mihamarabb az Országgyűlés elé kerüljön, — noha a törvény előkészítése nem volt mentes belső és kifelé folytatott vitáktól. Azokra az erőfeszítésekre, amelyek az egyetemekkel való kapcsolatok tisztázására, az együttműködés kifejlesztésére irányultak, a tudományos továbbképzés és minősítési rendszer megújítását célzó új szervezeti forma, az Athenaeurii Bizottságok kezdetben sok vihart kavart, mára megegyezéssel kecsegtető kialakítására. Az akadémiai intézethálózat helyzetének tisztázására, a megújítási lehetőségek kiművelésére, a gazdasági összeomlásuk megelőzésére, a kényszerű „karcsúsításuk” koncepcionális előkészítésének megkezdésére. A már-már új exodus méreteit öltő külföldi munkavállalások, kutatói elvándorlások okainak elemzésére.
íme, e száraz felsorolás fér e hasábra, anélkül, hogy a megtett lépéseket minősítenénk, vagy az elmaradások közt szemezgetnénk. S nem szemérmes elhallgatás miatt nem térünk ki most ezekre, hanem azért, mert a mérlegkészítés — más teendői mellett — a közgyűlés feladata lesz. Éppen azért, hogy méltó legyen alapítója, Széchenyi István nemzete érdemeit és érdekeit mindig is kritikusan elemző eszméihez. Hiszen a 151. közgyűlés megnyitó ülését és a tudományos osztályok programjait o Széchenyi bicentenárium rendezvényeinek részeként szervezték. S a mérlegkészítés egyenlegéből is következik, hogy a tudós testület vállalhatja-e a régi jelszó megjelenítését mindennapi jelképei között: mit tesz azért, hogy a borúra valóban derű következzék.
Montskő Éva
Bonnból jelenti az MTI: Svájci látogatását befejezve vasárnap este Zürichből Bonnba érkezett Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke. Richard von Wei-zsáckernek, a Német Szövetségi Köztársaság elnökének meghívására Göncz Árpád hétfőn kezdi meg négynapos hivatalos látogatását. Személyében először látogat magyar államfő az újraegyesült Németországba. A bonni megbeszéléseken kívül Göncz Árpád ellátogat Berlinbe, Türin-
Párizsból jelenti az MTI: Kötött napirend nélkül ül a tárgyalóasztalhoz hétfőn délután Moszkvában — pontosabban a főváros közelében, a szovjet kormány egyik üdülőjében — Francois Mitterrand és Mihail Gorbacsov.
giába, Baden - Wür ttom bér gbe és Bajorországba is.
Budapestről jelenti az MTI: Für Lajos honvédelmi miniszter Gerhard Stoltenberg, a Német Szövetségi Köztársaság védelmi minisztere meghívására vasárnap — küldöttség élén — hivatalos látogatásra Németországba utazott. Útjára elkísérte Annus Antal altábornagy, a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára is.
Kettejük között rendszeresek a munkatalálkozók:	Mitterrand
például rövid időn belül — 1989 végén és 1990 tavaszán — Kij évben és Moszkvában is tárgyalt a szovjet államfővel.
Francia részről jelezték, hogy
Mitterrand különösen két témát kíván megvitatni: a közel-keleti kérdést és az európai biztonsági problémákat — mindkettő a szovjet tárgyalási elképzelésekben is szerepel. Az európai biztonsági kérdéseknek külön jelentőséget ad az, hogy — főként Párizs kezdeményezésére — az EK-tagállamok politikai uniójuk keretében közös biztonsági és védelmi politikát kívánnak kidolgozni, s ennek keretében a Nyu-,
tan hangot adott elégedetlenségének egyes közép-európai országok, köztük Magyarország és a NATO közötti kapcsolatok erősödése miatt, francia források szerint szükségessé teszi, hogy Mitterrand pontosan ismertesse elképzeléseit és megnyugtassa Gorbacsovot a biztonsági kérdéseket illetően.
A Közel-Keletet illetően a két ország között már korábban is kialakult bizonyos együttműködés: mindketten a széles körű nemzet-
Albuquerque, május 5.
Szívfájdalmakkal szombaton kórházba került az amerikai elnök, akinél pitvarremegést állapítottak meg, s vasárnapi lapzártánkig még a kórházban vizsgálták, bár állapotát megnyugtatónak minősítették.
Kocogás közben, Camp David-ben lett rosszul, légzése rendel-lességét panaszolva a vele futó testőröknek szombat délután George Bush, akit orvosa meg-. vizsgált, hogy aztán együtt repüljenek helikopteren a főváros melletti Bethesdában levő tengerészeti egészségügyi központba (Bush hajdan a tengerészet pilótája volt), ahová megérkezve, az elnök kedélyesen besétált. Amerika viszont annál riadtabban fogadta a hírt a makkegészségesnek ismert államfője kórházba kerüléséről. (Bush alig egy hónapja esett át az évi általános kivizsgálásán, amely állapotát tökéletesnek minősítette.) A tévék negyedóránként szakították meg műsorukat, ami persze még zak-latottabbá tette a kedélyeket, noha a sebtében meginterjúvolt orvosok igyekezték megnyugtatni a lakosságot: a hamarosan 67 éves Bush szívbántalma, a pitvarfib-rilláció, vagyis remegés (ami szapora szívveréssel jár) az ő korosztályában elég gyakran előforduló átmeneti tünet, és az infarktus esélye csekély.
Az izgalom csak akkor csitult, amikor — az első szűkszavú fehér házi bejelentést követően — Mariin Fitzwater elnöki szóvivő is megjelent a tudósítók és az ország valamennyi tévénézője előtt, hogy kissé túlzottan is derűs arccal nyugtassa meg a nemzetet. Hiszen vasárnap reggelre kiderült, hogy már nincs szó, mint Fitzwater remélte, a Camp David-i víkend folytatásáról; az elnököt tovább vizsgálták, s most lapzártánkig nem lehetett tudni, hogy a kórházban kellett-e töltenie a hétfőre virradó éjszakát is. (És így bizonytalanná vált az is, amit szombaton a szóvivő még bizakodva ígért: az e heti elnöki program változatlansága.)
Fitzwater szavainál biztatóbb volt, hogy a sajtóértekezlet közben papírt csúsztattak a szóvivő elé, ki abba belepislantva tudatta: maga az elnök is nézi a kórházban a tájékoztatót, s ezennel helyreigazítja beosztottját, mert nem „pár percnyi”, hanem már
közi konferencia összehívását találják a legjobb útnak a válság átfogó rendezéséhez s mindketten leszögezték, hogy a tárgyalásokon a palesztin népet a PFSZ-nek kell képviselnie. Mivel Bessz-mertnih szovjet külügyminiszter a napokban Izraelbe látogat, Párizs, amelynek viszonya a Samír kormánnyal meglehetősen feszült, ismét egyeztetni kívánja a két
■ a szovjet miniszter tárgyalásait.
Szó lesz a kétoldalú gazdasági és egyéb kapcsolatokról is. Francia részről emellett számítanak arra, hogy Gorbacsov támogatást kér a francia elnöktől ahhoz, hogy a Nyugat növelje a Moszkvának adott gazdasági segítséget. A két államfő rövid négyszemközti tárgyalást folytat, majd • a megbeszélésekhez a külügyminiszterek is csatlakoznak. A szűkkörű munkavacsora után Mitterrand és Gorbacsov sajtókonferenciát tart és a francia elnök még a hétfő éjjeli órákban hazautazik.
félórás kocogás után kellett leáll-nia. Így kétségkívül hihetők a sajtótitkár, majd a vasárnap reggel Bushnál járt főtanácsadók, Sununu és (a napi nemzetbiztonsági tájékoztatást adó) Scowc-roft beszámolói az elnök „kitűnő” állapotáról. Barbara Bush szintén derűlátóan felelgetett a kérdésekre, bár ő — megérthetően — Fitzwaternél kevésbé tudta leplezni az arcán látható aggodalmát. Hiszen a Fehér Ház vasárnap reggeli közleménye szerint a pitvarremegés — a gyógyszerek ellenére — még nem szűnt meg, bár továbbra sem volt jele infarktusnak.
Már a kórházban hívta Busht Dán Quayle alelnök, akit szárnysegéde percekkel a Cam Dávidból vett hír után riasztott, ám, kinek nem kellett módosítania programján : Fitzwater felettébb hangsúlyozta, hogy erre nem volt semmi szükség, hiszen az elnök talpon maradt, szó sem volt eszméletvesztésről, s így az alelnök kényszerű „beugrásától” sem. Ám a fejlemény rögvest mindenkinek eszébe juttatta az ismert igazságot: az alelnököt „csak egyetlen szívdobbanás választja el az elnöki széktől”.
A KÖNYVSZAKMA
hatvan-hetven százalékával a kormányzatnak nincs közvetlen kapcsolata. Ahol viszont feladata van, az a terjesztés, amelynek strukturális válsága annyira kihat a szakmára, hogy ezt veszélyezteti (Murányi Gábor: Most kellene könyves szakmáról beszélnünk — 6. oldal)
amióta visszatelepedett megvett két vendéglőt, egy szállodát, és üzemeltet egy-egy utazási irodát is, (Pelle János: A kisember, a nagymenő — 7. oldal)
A KERESKEDELMI BANKOK
egyelőre tanácstalanok, várják, hogy a Vagyonügynökség, á Nemzeti Bank, a Pénzügyminisztérium és a Bankszövetség megállapodjon a kárpótlási jegyek kezelésében. (Összeállításunk a vállalkozóknak a 8. oldalon olvasható)
KÁRTÉRÍTÉSI IGÉNNYEL
léptünk fel a budaörsi önkormányzattal szemben, hiszen csak az áttervezés 20 millió schillinges többletköltséget okozott nekünk. (Valkó Béla: (S) hoppon maradt a város — 9. oldal)
Szombat este óta minden tévébeszélgetés tüstént erre terelődik, s alighanem ez foglalkoztatja mindenfelé az embereket is. Főleg azért, mert a felmérések szerint ötből csak egy amerikai látná szívesen elnöknek Dán Quayile-t, akit a többség „éretlennek” tart az állásra. Szombat este minden esetre elmaradtak a társaságokban szokásos „jégtörő” Quayle-viccek, s most mindenki találgatja: a kicsattanó egészségűnek ismért, megszállottan sportoló George Bush — a mindenki reménye szerint múló — szívbántalmak után is kitarthat-e (mint emberei eddig állították) „rendíthetetlenül” Quayle mellett? A dolgot bonyolítja, hogy az alelnök a konzervatív körök kedvence, és a republikánusak egyik fő pénzgyűjtője, aki országjárásai sarán erős bázist épített ki pártkörökben. Annak idején nem sakkal az 1956-os elnökválasztás előtt kapott szívrohamot Eisenhower, de végül mégsem ejtette — mint sokan szerették volna — alelnökét, Ni-xont, mert a konzervatív szárny kemény korteskedésbe fogott kedvence megmentése végett.
A. J.
Tudósítónk telexei
Megalakult az orosz KGB
Moszkva, május 5.
Borisz Jelcin orosz parlamenti elnök és Vlagyimir Krjucskov, a szovjet Allambiztonsági Bizottság (KGB) elnöke vasárnap véglegesen megállapodott az orosz KGB felállításában, közölte újságírókkal Szergej Sztyepasin, az orosz parlament állambiztonsági bizottságának elnöke. Közös bizottságot hoznak létre, amely elkülöníti egymástól a két szerv jogköreit, de például a felderítés és az elhárítás területén együttesen tevékenykednek. Az orosz KGB apparátusának a létszámát az első szakaszban 300—400 fősre tervezik.
Az orosz állambiztonsági szerv megbízott parancsnokává Viktor Ivanyenkót, a KGB 44 éves vezérőrnagyát nevezték. Siovjet újságíróknak adott első nyilatkozatában a szervezett bűnözés és az alkotmányellenes tevékenység megakadályozását jelölte meg az új szerv alapvető feladataként, s kijelentette, hogy együtt kíván-
nak működni a különböző politikai pártokkal.
Jelcin szombaton, az orosz televíziónak nyilatkozva közvetve megerősítette, hogy valóban lenne egy különmegállapodás a kilenc köztársaság és a központ között. A közös nyilatkozatba nem került be minden elvi fontosságú kérdés, amelyről sikerült megegyezni — jelentette ki. így például a „tízek” eldöntötték, hogy haladéktalanul kidolgozzák a köztársasági és a központi tulajdon pontos elhatárolásának mechanizmusát, megállapodtak a valuta, az aranytartalék, az exportengedélyezés decentralizálásának kérdéseiben.
Jelcin is megerősítette, hogy azokkal a köztársaságokkal, amelyek nem írják alá az új szövetségi szerződést, a többiek világpiaci árakon, vagy kölcsönösen egyeztetett feltételek szerint fognak kereskedni. Anélkül, hogy részletesebben kifejtette
(Folytatás a 2. oldalon)
Az európai biztonság ügyeben
Mitterrand meg kívánja nyugtatni Gorbacsovot
Wiashinptoni tudósítónktól
George Bush betegsége kiélezi a Qiiayle-kérdést